Délmagyarország, 1963. május (53. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-24 / 119. szám

Csütörtök 1963. május 23. DÉL-MAGYARORSZÁG 281 Szociális otthont avattak Sövényházán Százötven betegnek nyújt szép otthont az egykori grófi kastély Évekkel ezelőtt kezdődött el az akkor eléggé romos sövényházi Palavichini-kastély újjáépítése. Időközben már a ltácók is beköltöztek, azonban a felújítás utolsó műveletei csak most fejeződtek be. Mintegy hatmillió forintot költött államunk az egykori grófi vadászkastély felújítására, azért, hogy az életben megrokkant idegbeteg dolgozók itt emberhez méltó otthonra találjanak. A hivatalos avatóűnnepség tegnap délelőtt zajlott le. Megjelent Szilágyi Júlia, a megyei pártbizottság agitprop.-osztályának vezetője, Török József, a szegedi járási pártbizottság első titkára, Hantos Mihály, a megyei tanács vb elnökhelyettese, valamint Kádár Róbertné, az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikai főosztályának vezetője és más vendégek. Az ünnepséget dr. László György, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezető főorvosa nyitotta meg és ezután dr. Joó Béla, a szentesi megyei kórház ideggyógyász főorvosa méltatta az új otthon jelentőségét. Kádár Róbertné arról beszélt, hogy mennyi munka, tervezés előzte meg e szociális otthon avatását az Egészségügyi Minisztériumban is. Ez az intézmény nagyszerű példája annak, miként gondoskodik népi államunk a munkából kiesett, megbetegedett emberekről. Az otthon lakói nevében Simitz Imre köszönte meg a szép otthon felépítését, s a betegek nevében is virágcsokrot nyújtott át a vendégeknek. Egy héfköznap délután szegedi presszókban, cukrászdákban Szűk mérés a Boszorkánykonyhában — Miért szolgálnak ki 18 éven aluliakat szeszes itallal ? Mint ismeretes, az alko- pirul a fiú is a lánnyal, s a hólizmus elleni küzdelem Virág közönsége is vélejegyében nemrégiben meg- ményt mond, de egyik venerősítették azt a korábbi dég sem a felszolgálót, harendelkezést, mely szerint nem a fiatalokat marasztal18 éven aluliakat szeszes ja eL Pedig valami része, itallal kiszolgálni szigorúan sőt felelőssége a felszolgálótilos. Ennek ellenére a Sze- nak is van. gedi Állami Kereskedelmi — Nincs az arcukra írva, Felügyelőséghez több felhá- hány évesek, s minden venborodott bejelentés érkezett dég tői nem kérhetem a sze- kétdecis pohár bort megarról, hogy a városban több mélyazonossági igazolványt mértek az mind egy jó ujjSTS^bTg a Bo- " m°nd3a- ^ kevesebb volt az eióCsak a főnök meg ne lássa? írtff metve a hitelesített pohár jelzojenel. Egyéb észAz Állami Kereskedelmi revételük is akadt, mégpelották az esetet és nem is mentek el mellette szó nélkül. Jegyzőkönyvbe rögzítették a történteket, majd megvizsgálták a Boszorkánykonyhában található italok szeszfokát, amit rendben is találtak. Nem lehet azonban ugyanezt elmondani a mérések pontosságáról. Ahány szorkánykonyha-bisztróban minden további nélkül kiszolgálják szeszes itallal a fiatalokat E bejelentés nyomán indult el körútjára a háromtagú gád... munkatársai dig az, hogy az italmérés Felügyelőség — -„— - még mintát vesznek a Vi- , ellenőrző bri- rágban főzött feketekávéból, korul tálalható úgynevezett jegyzőkönyvezik a tapasztal- ruszlibogarak semmiképpen takat, majd továbbindulnak sem emelik a BoszorkányNincs az arcára ínra a Boszorkánykonyhába. Itt A szegedi szórakozóhelyekonyha higiéniáját ken a többség szolidan, egyegy pohár fagylalt űöítőH. M. EGYÜTT A LÉTSZÁM, DE MÉGSE ELÉG A. Csongrád megyei építővállalat munkaerő-helyzete A hirdetések között gyakran lehet olvasni az újságban, hogy a Csongrád Megyei Építőipari Vállalat szakmunkásokat, segédmunkásokat keres felvételre. Joggal gondolhatja tehát bárki, hogy nincs együtt a létszám, s azért van szükségük új dolgozókra. Pedig nem egészen így áll a dolog, s ez nyomban kiderül, ha egy kissé közelebbről vizsgálgatjuk az építővállalat munkaerő-helyzetét Még vagy kétszáz ember kellene A munka termelékenységének mérésére szolgáló képzeletbeli órán száz beosztás van, az első évnegyedben mégis csupán 65,8-at jelzett rajta a mutató. Még talán szerencse is, hogy a tervezett létszámnál négyszázzal kevesebb építési és szerelési dolgozót alkalmaztak, hiszen a rossz időjárás miatt a munkaviszonyban levő dolgozókat sem tudták kellőképpen foglalkoztatni. JMost, e második negyedévben viszont már semmi akadálya a folyamatos munkának, s ha a létszámot nézzük, az is elegendő lehetne, mivel 2672 emberük van az építő- és szerelőiparban, s ez a szám nagyjából meg is felel atervezetnék. A termelékenységgel azonban ismét baj van: áprilisban mindössze 67,1 százalékra alakult, és június végére sem közelíti meg a százat minden bizonnyal. Messze vezetne, ha most azt próbálnánk elemezni, hogy a termelékenység adott mutatója túlroéreteze e vagy pénztár előtt két fiatal pár áll. A fiatal pénztárosnő miután a vendégek két-két dögéL Többnyire fiatalok, akiknek nem is a fogyasztás a lényeg, hanem az, hogy együtt lehetnek. A Virág cukrászdában most is sokan vannak. Itt azonban túlnyomórészt az idősebb korosztály képviselteti magát Akad azonban fiatal is. Az ÁKF munkatársai elnézést kérnek, ellenőrzik a kiadott blokkot A számolás pontos. Egy másik asztalnál feltűnően fiatal fiú és lány üldögél, a csokodeci bort kérnek —, végigméri őket, s megkérdezi életkorukat. Miután kiderül, hogy az első pár 18 éven aluli, közli velük: sajnos, nem szolgálhatja ki őket. Azok nem is vitatkoznak, szó nélkül továbbmennek. És most jön a meghökkentő, meg nem magyarázható dolog. A másilj fiatal pártól is ugyanezt megkérdezi, s miután azok is bevallják, hogy nincsenek 18 évesek, kezükbe nyomja a blokkot két-két ládélikőr előttük még telje- deci ^ leánykáról a kosén érintettén. Az ellenorok vetkező szavak kíséretével: ismét igen udvariasan meg- _ Ezt igyák me& a^ kerdezik a fiatalokat, hany tűnjenek el gyorsan, meg ne evesek. A kislány pirulva jássa a főnök! vallja be, alig múlt 16 éves, s a „fiatalember" sincs még Egy Ujjnyival kevesebb 17 éves. Gyors intézkedés; aki szolgálta a szeszes italt, A főnök ugyan éppen nem azonnal vigye vissza, az ital látta meg, de az Állami Keárát pedig adja vissza a fia- reskedelmi Felügyelőség tolóknak. Most már együtt munkatársai látták és halKéf fiilét egtf köbméter Átadták rendeltetésének a 93 millió forintos költséggel épült szarvas-kátai öntözőrendszert. Az építés költsége nem egészen két év alatt térül meg. Az öntözőrendszer így a környező mezőgazdasági üzemeknek köbméterenként mindössze két fillérért juttatja az öntözővizet. Képünkön: Az új öntözőcsatornák ját, hogy elnyomják a honvágyat a hazatérni szándékozókban. Megkísérlik továbbra is szellemi és lelki rabságban tartani a szabadulni vágyó, hazáját látni kívánó, jó szándékú embert Persze változnak az idők — és akarva, akaratlanul — módosul a lelki és szellemi terrort teremtő propaganda is. Itt van például az Üj Hungária című, Münchenben megjelenő lap, melyben azon keseregnek, hogy a lélekmérgezésben még nincs elég alapos, és elhihetőnek tűnő hang- és érvanyag. A lap április 12-i számából vett cikk így 6iránkozik: "Azt az emigrációs rögeszmét is el kell vetni, hogy az egész Szovjetuniót a mi búzánkkal etetik s a szovjet ipar tőlünk, kapja minden nyersanyagát. Magyarország gazdaságilag rossz üzlet a Szovjetuniónak.* K

iderül, hogy a banalitásként ható rögeszme már nem elég »modern*. S ez a naivitás még annak az embernek sem tűnik hihetőnek, aki hét esztendeje szakadt el hazájától. Hát még itthon milyen dőreségnek tűnik ez az ostoba rögeszme. Merthiszen ezt Magyarországon az általános iskolás gyerek is megcáfolja. Az általános iskola felső tagozatában már földrajzot is tanítanak és a gyerekek tudják, hogy mi szegények vagyunk nyersanyagban. A Szovjetunió nyersanyagtámogatása nélkül és a KGSTországok kooperációja híján mi iparunk fejlesztésében nem tarthatnánk ott, ahoi vagyunk. Ennélfogva életkörülményeink is lényegesen kedvezőtlenebbek lennének, mint jelenleg. Az sem kíván bizonyítást, hogy gabonaellátásunk fordítottja az említett rögeszmének: a Szovjetuniótól és más, országtól veszünk gabonát, azért, hogy a lakosság igényét maximális mértékben kielégíthessük. Tehát nem kiszállítunk, hanem sajnos az elmúlt években vásároltunk gabonát. Csak ha mezőgazdasági évünk jól alakul, gabonatermésünk kielégítő lesz, akkor nem szorulunk behozatalra. Látható tehát, hogy eddig fő gondunk éppen a gabonaprobléma végleges megoldása. H

a egy' fasiszta lap rögeszméket emleget, egészen biztos, idejét múlt politikai slágerek ellen küzd azzal a céllal, hogy űj lemezt pörgessenek a honvágytól égő magyar emigránsok fülébe. De van egy rendkívül nagy tényező, amely a rögeszmék értékét — lehetnek azok régiek, vagy újak — naponta szűkebb területre zsugorítja. S ez a mi eszménk, eszménk megvalósulásának eredménye: a szocialista haza. A mi eszménk térhódításának nehezen lehet gátat vetni a külhonban élő magyarok körében. Hiszen a hazulról kiküldött levelek, a hazahívó szavak színtelenné és valószerűtlenné teszik a rögeszmék hangzavarát. Ma nyugatról ezrével érkeznek levelek, amelyek fő tartalma már nem kétkedés, s nem valamiféle ellenérzéssel megírt bánat, hanem eleven érdeklődés a hazai viszonyok iránt és gyakorlati kérdés: Mit dolgozunk, ha hazamegyünk? A külföldre járó magyarok minden túlzás és szépítgetés nélkül — mert erre nincsen szükség — elmondják a külvilágba szakadt honfitársaknak a valóságot. S ez a valóság szép, tiszta, becsületes Félelem és bizonytalanság nélküli élét. munkán, küzdelmen alapuló egészséges élet. Ez sem múlik el nyomtalanul a honvággyal birkózó honfitársak előtt. D

e van még egy jellegzetessége az utóbbi hónapoknak. Nyugati kormánykörökben — a békés egymás mellett élés alapján kialakuló enyhülés következtében — hétről hétre vészit értékéből a klikkekre szakadozott emigráció főnökeinek szava. Külhonba szakadt magyarok elbolondításából élő, rögeszmés propagandisták kenyere forog veszélyben. Mert miből élnek akkor, ha nap mint nap kevesebben hallgatják őket. Köztudomású: a tőkés csak akkor fizet, ha a munkának van valami gyakorlati haszna. Hazugsággal nem lehet semmit fenntartani, legfeljebb ideig-óráig. Rögeszmével is csak addig, amíg kiderül, hogy valóban rögeszme. S ez, amint a hazaérkezők véleménye igazolja, szinte mindenütt, ahol magyarok élnek, egyre inkább .kiderül. A mi eszménk, a mi életünk és munkánk jelenti a valódi értéket és ennélfogva az életcélt is. Ezt ma már egyre többen látják hazájuktól elszakadt magyarok. tény és való azonban, hogy nem bírják teljesíteni. Az Építésügyi Minisztérium az idén lehetővé tette, hogy az építkezések határidejének pontos betartása érdekében a létszám emelésével pótolják a termelékenység fogyatékosságai miatt kieső termelést. A vállalat illetékesei szerint ehhez Csongrád megyében legalább kétszáz emberre volna még szükség. Nincsen például elég kőműves. ács. épületasztalos és épületiakatos, nincs elég vasbetonszerelő sem. A jelenlegi szakmai létszámhoz képest is kicsiny a kiszolgáló erő, tehát segédmunkásakra szintúgy szükség van, mint a szakmunkásokra. Hogy honnan lehet őket előteremteni? Elsősorban természetesen iparitanuló-képzéssel, de ez nem vezet gyons megoldásra. Ezért a vállalaton belül átképző-tanfolyamokat szerveztek. Segédmunkásokból képeztek ki parkettázókat, éppen most oktatnak ötven embert az ácsszakmára, s kőművest is tanítanának, ha lenne elegendő segédmunkás. Vándorlók és megtelepedők A községi tanácsoknál mindenütt olvasható a vállalat felhívása, újságokban hirdeti a munkásfelvételt, kisebb toborzásokat is rendez, az építőbrigádok tagjai igyekeznek ismerőseiket, barátaikat a vállalathoz hozni A szegedi járás, Csongrád, sőt BácsKiskun megye községeiből 738 munkást vettek fel 1963. január 1-től május 21-ig. De ez a szám csak látszólag nagy: 475 ember hagyta ott az építőket ez alatt az idő alatt. A nagymérvű vándorlás oka az, hogy az ország több vidékére is itt toboroznak munkásokat, s mig a Csongrád megyei vállalatnál igen kevés más megyéből való ember dolgozik, inne"n nagyon sokan járnak el. Mégínkább hat a . munkaerőhelyzetre a termelőszövetkezetek megerősödése. Ez persze nem baj, mert azt jelenti egyúttal, hogy lassacskán eldől, ki hol szándékozik életét leélni, az iparban vagy a mezőgazdaságban. De haladjunk csak tovább! Szegeden eddig mintegy hétszáz építőipari dolgozót sikerült, meglehetősen nagy üggyel-bajjal, elhelyezni. Üj szálláshelyeket nyitottak tavaly ősszel és most tavaszszal a gumigyár irodaépületében, a Hattyastelepen, a vas-műszaki nagykereskedelmi vállalat raktáránál, a mélyépítők régi telepén ós a Lechner téren. Még mindig kevés azonban a munkásszálló. s berendezésük sem a legmegfelelőbb. Ennél is több gondot okoz azonban, hogy igen sok munkás ragaszkodik ahhoz, hogy otthon lakjék. Csaknem húsz autóbusz ós tehergépkocsi szállítja őket nap mint nap munkahelyükre és haza, de még így is 12—14 órát vannak távol családjuktól. Rájuk természetesen nem lehet úgy számítani, mint a vállalat többi dolgozójára. Túlóra, ami van, de nincs A létszám viszonylagos növelésének egyik átmenetileg hasznos módszere lenne annak a nemrégiben megjelent rendeletnek az alkalmazása, mely lehetővé teszi, hogy a termelőmunkában kötetlenül részt vevő, és az azt irányító dolgozókat hetenként nyolc túlórában foglalkoztassák — ha vállalják. Kétféleképpen is felhasználhatnák a túlórákat. Vagy úgy, hogy minden második úgynevezett szabad szombatot eltörülnék ideiglenesen, vagy hogy a szabad szombat marad, de naponta másfél órát még rádolgoznak az emberek a munkaidőre. Az első lehetőséget nyomban elvetették a vállalat vezetői, tudván azt, hogy a dolgozók ragaszkodnak a már évtizedes szokáshoz, s minden második hét végén haza szeretnek utazni. A túlórázást sem vállalja azonban mindenki. Elsősorban is a bejárók idegenkednek tőle, mert akkor naponta már 15—16 órát kellene eltölteniök lakóhelyüktől távol. A munkásszállások lakói inkább hajlanak rá, úgyhogy a szak- és a szerelőiparban, valamint a segédüzemekben máris bevezették a rendszeres túlóráztatást. Persze a túlórarendelet eleve csak arra szolgál, hogy a tél miatt mutatkozó nehézségek leküzdését segítse elő, s nem örök érvényű. A vállalatnál mindenesetre kiszámították, hogy a második és a harmadik évnegyedben, a jelenlegi létszámot véve alapul, az engedélyezett túlórák felhasználásával fedezni lehetne azt a kétszáz fŐ6 létszámszükségletet, mely a termelési terv teljesítéséhez elengedhetetlennek látszik. Csakhogy egyáltalán nem valószínű, hogy a számítás a gyakorlatban be is válik, a már említett okok miatt Sajnos, ki kell mondani kerek-perec, hogy a Csongrád megyei építővállalat, akárcsak tavaly, az idén is egész éven át létszámhiánnyal küzd majd. Ha azt akarják, hogy minden lakóház és ipari épület elkészüljön határidőre, s megkezdjék azoknak a beruházásoknak az építését is, melyeket jövőre kell befejezniük, más módját kell keresni a termelékenység növelésének. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy ezt nem létszámemeléssel, hanem műszaki eszközökkel, körültekintő munkaszervezéssel. pontos programozással lehet csak a szükséges szintre emelni. Vagyis: az a fonto6. hogy a lehető legjobban használják fel a rendelkezésre álló munkaerőt az építkezéseken. F. K. Gazdag program a gyermeknapon A Szeged városi úttörő elnökség, valamint a nőtanács az idén is gazdag programot" állított össze május 26-ra, a nemzetközi gyermeknapra. Üttörő szemle kezdődik délelőtt 10 órakor a Széchenyi téren. A felsorakozott úttörőket, gyermekeket Perjési László elvtárs, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára köszönti ünnepi beszédben. Délelőtt 11 órakor ugyancsak a Széchenyi téren aszfaltrajzverseny kezdődik. Fél 12-től a Postás, az Építő, valamint a Juhász Gyula Művelődési Otthonban ifjúsági filmeket vetítenek. Délelőtt fél 12-től az Üttörőház fúvós- és harmonikazenekara térzenét ad a Széchenyi téren. A kisdobosok részére a bábszínházban fél 12 és délután 3 órai kezdettel előadást tartanak. A program délután 3 órakor az újszegedi ligetben folytatódik. Három és öt óra között a szabadtéri színpadon szakszervezeti művészegyüttesek szórakoztatják a legkisebbeket. Három órakor a Liget-vendéglő előtt rollerés görkorcsolyaversenyt rendeznek. A sportuszodában délután 4 órakor rendezik meg a hagyományos jubileumi úttörő úszóversenyt. Este 7 órakor a Széchenyi téren felállított színpadon „Béke és barátság"-esttei fejeződik be a gyermeknap eseménysorozata, ahol a legjobb úttörő művészegyüttesek és szovjet művészeti csoportok lépnek feL