Délmagyarország, 1963. május (53. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. májtts 19. A Tűz és a Világosság írója Tűi volt már a negyvenedik életévén — volt némi kis híre, fel vergődött szimbolista költő es egy szőlőtermesztési szaklap szürke ro botosa, párizsi művészkávéházak ihletre várakozó, nem fogyasztó törzsvendége és elég tűrhetően fizetett segédkön.vvtóros vidéken — amikor Henry Barbusse végre megtalálta: mi dolga a világban? A hosszú sovány, finoman hajlott orrú Barbusse — "Don Quijote arca van, de józan barna szemei* — írta róla Aragon — önként jelentkezett katonának az első világháborúban. Túl volt már a korosztályon, nem is volt egészséges egészen, de Barbusse elhitte azt a haladó francia értelmiségi körökben is divatos nézetet, hogy a német hódítók elleni harc az egész emberirög számára üdvös. Ott kinn, a lövészárkokban jött rá: ez a háború nem érdeke egyetlen népnek sem, s hogy a francia tábornokok közelebb állnak a német tábornokokhoz, mint a francia bakikhoz. S mert amit átélt — a »tüz« iszonyatét ugyanügy, mint az immár magába nem fojtható felismerést — volt bátorsága papírra is vetni, olyan művet írt, ami mintegy sugárkévébe fogta legjobb képességeit, S -A tűz* áttörte a korlátokat, amelyeket megjelenése elé helyeztek, és a nagyszerű, harcos regény híre valósággal futótűzként járt szét a világban. Még dúlt az Imperialista háború, de a békét és az új társadalmat kívánó forradalmak ott érlelődtek már az események mélyében és méhében. Ebből a regényből éppúgy, mint az 1919-ben megjelent »Világossííg*-ból aA egyszerű emberek békeakarata zeng és az a készségük is, hogy ne csak óhajtóik, hanem ki is küzdjék a békét. Áttekinthető szerkezet, igényes, de a tömegekhez szóló stílus, s főleg olyan tartalom jellemzi ezt a két nagyazerű regényt, amely a nép sorskérdéseit érinti. Henry Barbusse a húszas evek közepén — Emlle Zoláról szólván — állapította meg, hogy a szociális téma még nem jelent szocialista művet, s hogy a mélyen átgondolt szocialista világnéSIKLÓS JA NOS: zet ls kevés önmagában egy valóban szocialista szellemű irodalmi alkotás létrehozásához. -A világnézet mellé ihlet is kell, az összefüggések és távlatok mellé a jó szeretete és a rossz gyűlölete, tartozás valahová.* A pártosság és népiség összefüggését fogalmazta meg az elsők között Barbusse, aki mint kommunista író, publicista és irodalomszervező az egész emberiségért harcolt (s bátran kiállt az emberiség jövendőjét megalapozó Szovjetunió mellé), de ugyanakkor francia maradt. 1935-ben, egy moszkvai látogatásakor halt meg. Sírját — amely a párizsi Pére Lachaise temetőben, a Kommunárok Fala mellett van — párizsi munkások naponta megújított vörös szegfű- és rózsacsokrai díszítik. Antal Gábor „Műalkotás" Egy fiatal lyoni francia művész -festményt* készített vasdrótokból, hulladékanyagokból. alumíniumforgácsból és egyéb hasonló dolgokból. Művét elküldte egy holland kiállításra. A vámtisztviselők azonban gyanakvással fogadták a -festményt*, s íorrasztópákával -megmunkálták*. Ennek folytán a -festmény* bizony lényeges változásokat szenvedett. A szerző a vámtisztviselők meglepetésére semmiféle panaszt nem tett. Szerinte a kép -még kifejezőbbé vált.* BÉKE Húsz. Jena seóüúUu* Mis-tibol Értekezleten A bőbeszédű Zengővárit (ha megereszthette a nyelvét) véget nem érő vitájáról s hozzászólásairól ismerték. Tüdejét most is felpumpálta s vad légzésgyakorlatba kezdett mikor már végre végét járta a termelési értekezlet. — Kartársak! — szólt — javaslom, más!' (s vagy két órán át fejtegette) soha ne térjünk el a tárgytól s szorítkozzunk csak a lényegre! A költő és a múzsa Csüggedten ül, az ajka néma, bambán az eget kémleli: valami halhatatlan téma s pár jó rim kellene neki. Milyen kár, hogy a múzsa halig • (illetheti — öt — férfiszem?) hiába rágcsálja a tollat: nem jut eszébe semmi sem! Hja — nem is olyan könnyű, kérer mint sokan hiszik, a dolog! hiszen ily -halhatatlan-lényen* mégsem vehet eröszakot.., Dömping Pénzzavarban van a költő, (hónap végén ez nem szégyen) s kiadatlan versein tálakat adni mindenképpen. Levelet ir hát a Lapnak: s hosszú bevezető helyett, „ -raktári késztermékéből" beküld pár »elfekvő-verset~ — Igen tisztelt szerkesztő úr? (tudatja a csatolt lapon) közöljék le az egészet: t "leértékelt áron* adom! Görbe tükör Ha baritnőd tükrében vizsgálod meg az arcod: úgy — könyveld el előre a legszörnyűbb kudarcot, mert — mást mutat az Elet é$ mist, a tükörábra. Az effajta visszfény ben btz' minden a fonákja. E tükörben a tárgyak fordított képit látod... (kiforgatja a lényed, mint szabó a kabátot) Az üde bőrre — petyhüdt, csúf ráncokat varázsol és pírt fakaszt az árkos, kendőzött szarkalábból. BALOGH ANOELÜ RAJZA Titokzatos e foncsor: oly változó a fénye! De — előbb-utóbb rájössz az összetételére. A EOLTO A z*>n az őszi, novemberi reggelen a bolt barna ajtaján maradt a karesztbe fektetett vasrúd meg a nagy lakat, mintha vasár- vagy ünnepnap lenne. Pedig szerda volt, olyan szürke őszi szerda, mint az előző héten. A vásárlók megálltak a barna, kopott ajtó előtt, kupacba verődtek, és néhány percig tanakodtak e rendkívüli helyzetről. Ilyen váratlan esemény még nem történt az utóbbi négy esztendőben. Ha a boltos náthás lett, vagy a városban akadt dolga, az ajtó sohase maradt zárva, az asszony fogadta a vásárlókat, mérte a cukrot, lisztet, sót, paprikát. Ilyen esetekben megkérdezték az a&z•zonyt, hogy a Lónyai úr egészségi állapota merrefelé változik. Nem udvariassági szólás volt ez, mivel arrafelé nem alkalmazták az üres finomkodást. -Ami a szívükön — az a nyelvükön ls* — vallották. A boltos egészségi állapota iránti érdeklődésnek is nagyon nyomós oka volt. Lónyai úr nem tudott elzárkózni a hitelkérelem elől. mert itt a hozom Jelentette a vásárlás fő formáját. Bezzeg a félesége másképpen Ítélte meg a helyzetet. A gyári munkások hetenként rótták le hitelüket, a kistisztviselők, rendőrök, meg a dohánygyáriak havonta egyenlítették a számlát Lónyai úr kockás kis füzetében. Hónapok múltán a vevőkör egy részénél felszaporodott a kontó, mivel hetenként két-három pengővel rövidebb lett a fizetség, s lassacskán úgy megdagadt a maradék, mint a megtöltött hurkabél. Különösen segédmunkások, kőműveseik meg a kubikosok, napszámosok neve mögött állt a tartozik oldalon a szaporodó adósság. L

ónyai úr nem marakodott az adósokkal. Talán nem is volt ánnyi ereje, hogy kiabáljon velük. Vékony lnú. görbe hátú ember volt. Halkan kérdezett és szó nélkül teljesítette a vevő kívánságát. Igaz. azt sem Igen kérdezte, hogy -mit parancsol még* a vásárló, várta szó nélkül az újabb rendelést, vagy a jelzést: -mást nem kérek-. Rövidlátó saemmél fürkészte az új Berkei-mérleg fekete nyelvét, azután figyelmesen vizsgálta a számokat, vonásokat, hogy pontos legyen a mérés. Ha a tört paprika két deka helyett véletlen háromra sikerült, bocsánatkérően kuncogott, mintha szégyellné magát, amiért vissza kell mérnie a pici zacskóból. Előfordult, hogy alig hallhatóan megjegyezte: -Azért vigyázni kell, mert sok az adó, emelkedik az angró. Nyomorgatnak bennünket*. A vevő nem is figyelt a szóra, azt sem értette, mi az angró, amirl a nagykereskedőtől vásárolt fogyasztási cikkek árának emelkedését értette Lónyai úr. Az a hír Járta, hogy jó ember a boltos, a légynek se árt. Különösen az asszonyok alkottak ilyen véleményt, amikor Lónyai úr személye került a szóbeszédbe. Pedig nem sokat beszélt velük. Olyan ember volt, akitől pénzért lehet venni a szót is. Egy jókötésű fiatalember járt oda 6&kkozni esténként, vasártlap délután, de ezenkívül úgyszólván senkivel sem társalgott. — Magának való ember az — állapították meg a férfiak de nem haragudtak rá. lennek okául az szolgált, hogy Lónyai úr nemigen szívlelte a részegeket, meg a borosan panaszkodókat, még kevésbé a pálinkától megerősödött kuncsaftokat. Ilyenek viszont voltak sokan. Kiültek a bolt udvarára a diófa alá, vagy az utcára az árokpartra, és csöndesen leszopták magukat, A bolti kihordás olcsóbb volt akkor ls, mint a vendéglői kimérés, és ezért aztán ott az udvaron lehúzták a liter sillert vagy hat-nyolc féldecit, és ettől a mennyiségtől elég gyorsan megváltozott a hangulatuk. Ilyenkor előkerült a politika, persze árokparti színvonalon, a bor és a pálinka gőzétől hevítve. Egyik ember szidta a Hitlert, a másik éltette a nemzeti szocializmust. a harmadik keveselte a bért, a negyedik szidta a feleségét meg a sok. gyereket és elhatározta néhányszor — a kontóra ivott pálinka hatására —, hogy megöli az egész családot. Elmetszi a nyakukat mindnyájinak, azután berúg és felakasztja magát is a padláson. Mert nincsen semmi értelme ennek a büdös életnek, csak kínlódik az ember, és soha nem jut semmire. Legjobb a boltosnak Annak van mindene. Kenyere, szalonnája, bora... Vígan él. Pedig tudták, hogy Lónyai úr nem szereti a bort, és a szalonnát sem eszi meg. Madárgyomra volt. Esténként tehetetlenül nézte a kesergő hangoskodókat. Talán sajnálta őket, meg útálta is, de sohasem szólt. Csak azokat marasztalta el rosszallóan, akik a Hitlert emlegették Jézus Krisztus után a rangsorban. Józan állapotukban megmondta, hogy italt nem kapnak, mert ez egy szerény bolt, és nem a nyilasok gyülekezőhelye. Ami az ő életére irányuló irigykedóst jelenti, figyelmen kívül hagyta, mintha nem ls hallotta volna. Lónyai úr szociáldemokrata volt. Politikai állásfoglalását soha nem mondta senkinek, csak a sakkozó fiatalember tudott erről a baloldali meggyőződéséről. Havonta fizette a szakszervezeti járulékot a famunkasoknál... Ez volt minden, ami Lónyai urat a ezocláldemokratizmushoz kötötte, A fiatalemberrel kettesben néha politizáltak is. Lónyai úr várta az oroszokat, hogy majd azután megváltozik ez a borzasztó világ, megszűnik a kétségbeejtő állapot, amely elől alkoholba menekülnek az emberek. Szelíden beszélt, nagyon halkan és megfontoltan. Szórakozottan, mintha önmagával társalogna. Ebben az évben májusban egy éstén kint ültek a kertben, a bolt mögött. Elhagyták a sakkozást, és Lónyai úr váratlanul a fiatalemberhez fordult Megszokott nyugalmától eltérően gyorsan beszélt. — Megöl az állam, meg az a sok szerencsétlen éhenkórász. Majd hosszasan és részletesen indokolta ezt az állítását. A nagvkereskedők megvonták a hitelt, csak készpénzért szállítanak. A gyarmatáru megdrágult, a tűzifa minősége leromlott. A hitelezők szaporodnak, nem jutnak munkához, és ennélfogva nem tudják törleszteni az adósságot, a kontó szaporodik... — Ha megvonom a hitelt, éhen vesznek. Lónyai úr vontatott beszédén érezni lehetett, hogy önmagával viaskodik, tehetetlenül latolgatja a tennivalókat, de nem jut semmire. Sajnálta az elesett,- éhkoppon vergődő családokat. Hova mennek, ha elveszítik a hitelt? Meg aztán a vásárlók köre is belőlük tevődik össze... Elveszíti közönségét. — Ráadásul megemelték a jövedelemadómat, meg az italfogyasztás utáni illetéket — sorolta tovább a bajokat. Lónyai úr félt. Már nem várta az oroszokat. Nem hitt abban, hogy majd jönnek és megszüntetik a nyomorúságot. Kereste a menekülés útját, hogy valamilyen módon fenntartsa mrfgát, ingatag kis egzisztenciáját, itt, a szegénység vidékén Az árverés ijesztő víziója merült fel előtte: egyszercsak elúszik a bolt, meg a ház. Gyerek, asszony földönfutó lesz, koldusbotra juttatja őket. — Pedig én semmiről sem tehetek. Ettől a májustól elválaszthatatlan társául szegődött a bizonytalanság. Veszélyt érzett, megkísérelt kitérni előle, de nem találta meg a menekülés útját. Gondolt arra is, hogy visszamegy a szakmájába, az asztalosmühelybe. Talán csak elmúlik ez a nagy munkanélküliség, és azután újra elrendeződnek a dolgok. Lecsökken a vevőkör adóssága, jobban élnék majd, érdemes lesz boltoskodnl. A következő napon már lehetetlennek találta ezt a megoldást. — Nincs erőm. Rövidlátó vagyok — kesergett sakkozás után, és valamilyen segítő választ várt a fiatalembertől. Gyenge karja nem bírta a ropángyalut, sllccelő fürészt, meg a nehéz vésőt a bunkóval. Az asszony kis hozományát befektette ebbe a szatócsüzletbe, hogy majd megélnek, csekély vagyonkát is gyűjtenek. Most már meggyőződött arról, hogy elszámította magát, mert ezen a nyomortanyán nem lehet boldogulni még jó gazdasági körülmények között sem. Sok a konkurrencia, ráadásul itt van a gazdasági hanyatláB, olyan Időszak, amikor a gyengék elbuknak, mert nem bírják a versenyfutást. A fiatalember szánakozó szavakon kír