Délmagyarország, 1963. május (53. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-18 / 114. szám

Szombat, 1963. május 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 249 A matyón juhász m VMH pppwpnp v • . Iái . cprag HMftÜ), ' % - fV m Ifei i • Iffé m k m'- • m íi 1?P - ü : T* b"- <> mm fyr ^ > V ' \ llf.. i * H # é If ' . > | ik SMÉ gS W' % ff siPitN? .W. I Ferkó bácsi kedvencével, egy tavaszi báránnyal A nóta is azt mondja: »A juhásznak jól megy dolga, egyik dombról a másikra te­relgeti nyáját, fújja furulyá­ját, bú nélkül éli világát*. — Így van-e, Ferkó bácsi? — kérdeztük D. Szabó Fe­renctől, a szegedi Táncsics Tsz juhászától. — Hát, ami azt illett!, tény­leg így van — mondja. S ez a nóta akkor is megmarad, ha majd a legutolsó juhász is szegre akasztja a szűrét. Hatvan esztendejéből akár le is tagadhatna Ferkó bácsi. A járása még most is fiata­los, jól bírja magát Fogynak a Juhászok — Fogy ám n számunk erősen. Már senki se akar juhász lenni. A fiaim se lép­tek a nyomdokomba, mint ahogy annak idején én lép­tem az apáméba, 6 meg a nagyapáméba. Imre és Pista fiam a kereskedelemben dol­goznak. A Sándor hentes, a Jóska pedig iskolás még. A legkisebb, a szememfénye pedig kislány, a Margitkám. Jól is teszik, menjenek a nagyvilágba, nyitva áll előt­tük az életben minden út. Én már itt maradok a bürgék­kel a Matyér mellett Ide az isten is csak akkor köszön, ha már átlép az éren, s az­tán uzsgyi, hátra se néz. — Közel van pedig a vá­ros, Ferkó bácsi. Még a kí­váncsiskodóknak is megéri, hogy igazi juhászt lássanak, igazi nyájjaL — Hát csak kíváncsiskod­tak volna ide a télen. Majd­nem belém fagyott a lélek a hodályban. Sógorommal, Sándor Antival pedig ugyan­csak tüzeltünk. Igaz, hogy a tűzrevalót is én hordtam ki. Ami fát, hulladékot csak ta­láltam a tsz udvarán, az mind itt ment füstbe. Igaz, hogy megérte a vacogás, mert 198 anya 210 kisbárónyt ellett Volt, amelyiket a su­bában melengettem fel, mert az anyja otthagyta, nem sze­rette. Nem is hullott el csak 10 kisjószág. Ezért illet meg engem most 8 bárány. Ez a périum... Kell a pénz Ferkó bácsi egyszerűsít az idegen szón, s a nyelvéhez igazítva ejti ki másodszor is: — A périumbárányokat majd eladom. Kell a pénz. Ezt a pulit is én vettem há­romszáz forintért — mutat egy csupa gubancos szőrű ki­csi kutyára, amely el nem hagyja a gazdáját egy pilla­natra sem. — Eriggy csak, Bodri, eriggy! — kiált rá Ferkó bá­csi, s a kis szőrcsomó szinte úszik a levegőben, ahogy el­iramodik a birkák felé. — Látják, hogy beletanult már, pedig csak pár hete van nálam. Tiszta, jóvérű állat ez. Nem is adok majd a kölykeiből én se köszönöm­szépenért senkinek. Tudják, az a jó puli, amelyik bírja a verést, a szidást... — S melyik a Jó bürge, Ferkó bácsi? — Amelyik erős fiat hoz a világra,, és nem hagyja ott az esetlen jószágot — És ki a jó juhász? — Hát, embere válogatja — mondja tömören. — Egy falkát tönkretehet egyetlen ember is, ha nem ért hozzá. Minden attól függ, hogy a juhász hogyan fej és hogyan legeltet. Ajófejéssei és legeltetéssel megtalálja számítását a juhász: lesz hús, tej és gyapjú elégséges. Aranyszőrű birkák — Tavaly mennyit kere­sett, Ferkó bácsi? — Nyolcszáznyolcvan mun­kaegységem volt Ezt egyen­ként 32 forint 60 fillérrel számították. Igaz, harminc egység az itt töltött szabad­napokért is járt, mert hon­nan is akasztanának le egy másik juhászt addig, amíg én lesétálom az előirt sza­badnapot Nem is bíznám a bürgéket másra. Persze azért hetenként egyszer-kétszer hazaszaladok. Nem kell messzire menni, a felsővá­rosi feketeföldeken lakunk. Addig a "sógor áll itt helyt. Van itt mit csinálni. Napon­ta kétszer fejünk 190 birká­tól 132 liter tejet Május után pedig megkezdődik a nyirás. Mert aranyszőrűek ám ezek a birkák: egy má­sa gyapjú után 16 munka­egységet kapok. — S ha mindent össze­számlál, Ferkó bácsi, meny­nyi a havi keresete? — Rárúg bizony a kétezer­re. Szegény apám, ha látná, hogy milyen becsülete van ma a juhásznak, talán még most sem tenné le a kampós botot Hát ezért maradtam meg én a juhászat mellett — mondta búcsúzóul. Lődi Ferenc Új felsőfokú technikumi szakok és tagozatok indulnak a kővetkező tanévben Az 1963—1964-es oktatási évben több új felsőfokú technikumi tagozat illetve szak kezdi meg működését A kazincbarcikai felsőfo­kú vegyipari-gépészi tech­nikumban mérés- és szabá­lyozástechnikai, valamint üzemszervezési levelező ta­gozat indul. Az utóbbi bu­dapesti székhellyel műkö­dik. Az esztergom-kenyérme­zői felsőfokú vegyipari gé­pészeti technikumban bá­nyagépészeti és bányavilla­mossági szakot szerveznek, nappali és levelező tagozat­tal, budapesti konzultációs csoporttal. A budapesti felsőfokú vil­lamosenergiaipari techni­kumban (XIII. kerület, Üteg utca 15.) az esti mellett le­velező tagozatot indítanak, kizárólag vidéki hallgatók számára. A tanulmányi idő nappa­li tagozaton három, esti és levelező tagozaton három és fél év. (MTI) Szabadtéri í^TOEl KIK JÁTSZANAK AZ IDÉN? — ELKÉSZÜLTEK A DÍSZLETTERVEK — SOLYMASZOK A KIEGÉSZÍTŐ PROGRAMBAN A Szegedi Szabadtéri Já- te, Berdd! Valéria, Turján Vilma, Szalma Ferenc, Kari­tékok igazgatósága ezekben a napokban, hetekben szá­mos országos hírű, neves művésszel folytatott és foly­tat tárgyalásokat a nyári szegedi vendégszereplés ügyében. Már együtt van az a művészi gárda, amely az idei előadásokon szerepel, csupán néhány szerződés megkötése van már hátra az előzetes tárgyalások alapján. Már bizonyossá vált, hogy a Szentivánéji álom előadá­sain tapsolhatunk Szegeden Várady Hédinek, Kőműves Sándornak és Bessenyei Fe­rencnek. A Cigánybáró sze­repeiben Maleczky Oszkár, Palcsó Sándor és Komlósi Erzsi, a Brankovics György­ben Mátyás Mária, Simándy József és Házy Erzsébet ne­ve is szerepel a sz'nlapon. Ismét számos szegedi mű­vész kap komoly szerepeket a szabadtéri játékokon. Hogy csak néhányukat említsük: Harmath Éva, Király Leven­Kilencszáz Kilométer hegyen-völgyön át Üzemi turisták ismerkednek az országgal munkásság A magyar múltjában nagy hagyomá­nya van a természetjárásnak. Ezt a hagyományt folytatják az újszegedi szövőgyár ter­mészetbarátai is. Ha egy-egy olyan helyre érkeznek, ahol egykor elődeik a csendőr­tollakat kijátszva túráik so­rán baloldali összejövetelei­ket tartották — mint Nagy­szénás, Kevélynyereg vagy a Szeged környéki Vetyehát, hol munkásmozgalmi emlék­mű áll — koszorút helyeznek el, megemlékeznek a hősi küzdelmekről. Gyönyörű tá­jakkal, ismeretlen városok­kal, történelmi nevezetessé­gű helyekkel ismerkednek meg. KÉK TÜRA Már a múlt évben bekap­csolódtak az országos kék túra mozgalomba, mely 25 kirándulás során a kék tu­rista jelzéseket követve, Sü­megtől a zempléni hegy­ségig végigvezet az országon, egészen Nagymilicig. Az út hossza 890 kilométer. Tavaly ennek az útnak 150 Séta a fiammal Vibrálnak a túlsó part fényei a vízen. Egy uszály kibújik a Szabadság-híd alól, ferde csíkokat húz a sötét folyón, s nyomában a part mentén végigfut a halk locskolás. A fiam elmerülten figyeli a hullámok lomha fodrozását — Apu, ezt a nagv gödröt mikor ásták a Dunának? Hatéves a fiam, néhány hónapja első osztályos. Most kezd neki igazában a világ fölfedezésének, s — mint a leg­több nyiladozó értelmű kortársa, meglepő szóbotlásokkal (vagy szóalkotásokkal?) szórakoztatja a családot Hall vala­mi előadást a rádióban a hajápolásról, s utána a hajpapriká­ról magyaráz; nem szereti a kesztyűt, s inkább mezítkézzel megy iskolába stb. Hanem ez a buta kérdés felbosszant. Mennyit emleget­ték még a szomszédaink is azt a városi gyereket, aki a fa­lunkban nyaralt, s azt kérdezte az apámtól: mikor hordja tele a kutat vízzel? Hát szépen állok a fiammal én is. Magyarázom neki a folyók keletkezését. De nincs rend­ben valami, mert hallgat Ha értené, akkor már kérdezne végnélkül, da hallgat Én is elhallgatok. Mintha csak ezt várta volna: Apu, a víz, ugye nehezebb, mint a házak? — Dehogyis nehezebb. A ház kőből van, meg téglá­ból. Tudhatod, hogy a kő nehezebb a viznéL — A Duna se nehezebb? — A Duna sem. Persze az egész Duna... — Az egész Duna, mind az egész. Ugye nehezebb? Ne­hezebb, mint egy ház? , — Nehezebb — mondom gyanakodva. — Tudom én. Mert a Duna lenyomta a betont, a házak meg nem nyomták le. Valami félreértés lehet köztünk. — Vári ál csak te. Hogyhogy lenyomta a Duna a betont? — Hát lenyomta. — Mutatja a kezével is: — Így ni. Lenyomta. — Ohó, kiskomám, a Duna feneke nem betonos. Csak a partja, hogy ki ne mossa a víz. Üjabb magyarázat szükséges: régen, nagyon régen így meg így keletkezett, s utat tőrt magának a folyó, kivájta lassan a medrét, amikor még város sem volt itt... — Házak se voltak? — kérdi izgatottan. — Persze, hogy nem. Sem ház, sem villamos, sem autó­busz. — De hidak sem voltak? — Hidak sem. — De akkor, hogy mentek át az emberek? — Csónakon mentek át az emberek. Kicsit töpreng. — De a kocsik hogy mentek át? Tehát újabb visszapillantás a történelembe. Látom, nem figyel rám, megragadtak yalahol a gondolatai, hát ab­bahagyom. — Mééég.,. — kezdi rögtön, s tétován néz körül — még villanyoszlopok sem voltak? — Villanyoszlopok sem voltak. Hallgat, gondolkozik. — Ugye az emberek csinálták? — kérdi azután. — Az emberek csinálták. — Ugye a házakat is, meg mindent? — Igen, a házakat is. A hidakat is, a villamosokat is, az autót is, mindent. — De ugye az urak nem csinálták? — Nem, az urak nézték — mondom. Mit magyarázkodjak még az urakról is dialektikusan? Egyszerűbb ez: átkötni a hézagot egy kis életteli sematiz­mussal. Halkan pocsog a víz az alsó lépcsőfokon. A fiam bele­bámul a túlparti sötétségbe. Jó idő múlva megszólal ismét: — Apu ... ugye a betont is az emberek csinálták? ... Bólintok rá, és csak most értem meg, milyen gondok­kal-gondolatokkal küszködik voltaképpen a fiam. A Belváros szülötte: készen kapta ezt a világot. Az ő szemében kezdetben volt a beton meg az aszfalt (és csu­pán azért nincs mindenütt burkolat, mert idők folyamán felvágták az emberek, imitt-amott, hogy kinőhessen a fa, a fű, a virág). Az ő világképében a múzeum épülete még ugyanúgy a természethez tartozik, mint körülötte a fák, a Szabadság-híd éppúgy, mint az alatta fodrozó víz és sze­mernyit sem csodálkoznék, ha a Gelléthegy oldalán az or­gonabokrok társaságában villanyoszlopok nőnének. Duruzsol egy motorcsónak. Könnyedén siklik a csillámló vízen. Állunk, hallgatunk. A fiam minden lehető alkalommal megbámulja a mo­torcsónakot, de most észre sem veszi, annyira belemerült a töprengésbe. Valahol ott, az agynak azokban a sejtjeiben csírázik ki a szép emberi hivatástudat, ahol most a fiam gondolatai tovább-tovább gyűrűznek, mint a vízen a fodrok. Fekete Gyula kilométeres szakaszát 13-an tették meg közülük — persze nem egyvégtében: több al­kalomra felosztva egyes sza­kaszait —, s külön emlékjel­vényt nyertek eL De ennél jóval többen vettek részt egy-egy túrán alkalomsze­rűen, hiszen 121 tagja volt csoportjuknak, s e létszám több mint kétharmada aktív túrázó. ALFÖLDI MUNKÁSOK A HEGYEKBEN Az idén a kék túra továb­bi szakaszalt járták, illetve járják be, de emellett más kirándulásokat is szervez­nek. Hogy az alföldi gyári dolgozók az ország legtávo­labbi hegyvidékét, annak fes­tői tájait és történelmi ne­vezetességeit alaposabban megismerhessék, augusztus­ban negyvenes létszámú, egy hétig tartó álló tábort szer­veznek a Zempléni hegység­ben. Az érdeklődés olyan mér­vű, hogy már majdnem be­telt a „keret". VARAK, FÜRDŐK, VÍZESÉSEK Nem is csoda, hiszen a he­gyek közt sok természeti és ! történelmi érdekesség várja őket. Boldogkő, Füzér, Re­géc várát végigjárják. De a közeljövőben, májusban is meglátogatnak egy várat: Siklósra is elvezet útjuk egy mecseki túra során. Megis­merkednek közben Péccsel, Harkányíürdővel és a me­legmányi vízesésekkel. Nem­sokkal azután pedig a texti­les természetjárók országos szakmai találkozóján vész­nek részt majd Nagyirtás­pusztán. És még mennyi a tervük! Így kapcsolják ösz­sze a sportot az ismeretter­jesztéssel, a szórakozást az egészséges életmóddal, egy nagyon szép és hasznos munkáshagyományt folytat­va. Németh Ferenc kő Teréz, Httay Gyula Vargha Róbert is játszik. * Már elkészültek az ide elő­adások díszlettervei. A fel­kért tervezők, a szerződés szerint, május elejéig bemu­tatták díszletterveiket a sza­badtéri játékok igazgatósá­gának, és máris rendelkezés­re állnak a kivitelezéshez a részletes leírások és maket­tek. Így a diszletezésl munka idejében megkezdődhet a téren. * A Budapesti Nemzetközi Vásáron is árusítják a sza­badtéri játékok jegyeit Ott van a kiállításon a szegedi robotkisasszony is, amely több nyelven felel a játékok­kal kapcsolatos kérdésekre. * Az utóbbi napokban ér­dekes bemutatót vettek fel a nyári kiegészítő program­ba. Augusztusban a kiskun­félegyházi Móra Ferenc Mú­zeum Magvar László soly­mász klubja bemutatót ren­dez az újszegedi SZAK-pá­lyén. A bemutató érdekessé­gét növeli, hogy Szegeden hasonlót nem rendeztek még. TUDÓSÍTÓINK JELENTIKt Egy szocialista munkabrigád újszerű kezdeményezése A Kenderfonó- és Szövő­ipari Vállalat újszegedi gya­rának Kállai Éva nevét vi­selő négyszeres szocialista munkabrigádja megalakulá­sa óta eltelt három év alatt több úttörő vállalást tett Ezek közül is kitűnik leg­utóbbi kezdeményezése. Mű­veltségük emelése érdeké­ben elhatároznák, a szépiro­dalom olvasása mellett meg­ismerkednek a magyal és világirodalom legismertebb haladó költészetével is. Az első ilyen alkalomra meg­hívták Várnai Zsenit A költőnő május 21-én tesz eleget a brigád felkérésének. A találkozásra délután 3 órakor kerül sor, az üzem kultúrtermében, ahol a vál­lalat irodalmi színpadának tagjai tolmácsolják Vámai Zseni verseit és a szegedi Somogyi Könyvtár kiállítást rendez a költőnő műveiből. M. L. HíceU a 2-es p&stÁcól Bensőséges ünnepség ke­retében búcsúztak a Szeged 2. posta dolgozói Solymosi Rezsőtől, aki hosszú postai munkája után nyugdíjba vonult. A brigád és a szak­szervezet ajándékkal ked­veskedett régi tagjának. A fiatalok átveszik munkáját és a Petőfi-brigád tovább folytatja sikeres tevékeny­ségét. Eddig minden válla­lásukat teljesítették, külö­nösen szakmai tanulásban jeleskednek. Egyik tagjuk Szenk Imre részt vett orszá­gos postai szétosztó verse­nyen. Két tagját pedig most tüntették ki Kiváló dolgozó jelvénnyel, illetve oklevél­lel. Kovács Mihály A Művelődésügyi Minisztérium közleménye A felsőoktatási intézmé­nyek felvételi rendjéről ko­rábban kiadott tájékoztató azt jelezte, hogy népművelő­könyvtáros szakokat a szom­bathelyi és szegedi tanító­képzőkben létesítenek. Üjabb kormányrendelet ez az in­tézkedést úgy módosította, hogy népművelő—könyvtá­ros szakot a szombathelyi és a debreceni tanítóképző intézetben indítanak. A Mű­velődésügyi Minisztérium ezért felhívja azoknak nz érettségizetteknek a figyel­mét, akik ilyen szakon Sze­geden akartak tanulni, nogy kérelmüket — mind a nap­pali, mind a levelező tago­zatra — a debreceni tanító­képző intézetbe juttassák eL (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom