Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-11 / 84. szám

Csütörtök, IMS. április 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 % Ötszáz év ötvöskincsei a múzeum kiállításán A Horváth Mihály utcai képtárban kiállított ötvös­kincsek a legújabb korig felölelik a legjelentősebb európai központok művésze­tét. 8 egy-egy igen értékes darabbal ízelítőt adnak e központok stílusából. Az első részben a Hanza városok ötvösművészetét láthatjuk. A tárgyak sokszor a természetes formák után­zása: szőlőfürt alakú serleg, kókuszdió serleg. Anyaguk ezüst, többségük aranyozott. A magyar mesterek művel ebben az időszakban egyen­rangú alkotások voltak, hi­szen részben itt, részben Itáliában tanultak. A cári Oroszország ötvös­művészete sajátos keveréke a nyugati és orosz elemek­nek. Legszebb darabjai Új eljárással, a tula techniká­val készültek. Ennek lénye­ge az ezüstöt kivésték és a rajzolatokat fekete ötvözettel töltötték meg. A klasszikus forma világú párizsi ötvösség új korsza­kot nyitott Nemesvonalú, választékos díszítésű gyer­tyatartők, serlegek, kancsók képviselik, e művészetet Az aranyozást elhagyják. A bé­csi ötvösség egyszerűsége majdnem díszítés nélküli al­kotásai hatottak leginkább a legújabb kori magyar öt­vösökre. A kiállításnak, mely ápri­lis 4-én nyílt, igen nagy kö­zönségsikere van. Naponta 120—150 látogató csodálja meg a késő középkor és új­kor 500 évének remekbe­szabott arany és ezüst tár­gyait. Hamarosan nyitnak a zöldvendéglők A hosszú télen bőven volt idejük a vendéglátóipari vál­lalatoknak felkészülniük a tavaszra és nyárra. Újsze­geden, a Vigadóban a kar­bantartók egész télen át dol­goztak, hogy mire megnyílik Szeged legszebb kerthelyisé­ge, rendben legyenek a ker­ti bútorok. Valamennyi asz­talt és széket lefestettek, a gombákat is rendbehozták. A vendéglátóipari vállalat három vagon vörös salakot hozatott Szegedre, s ezzel töltik fel. csinosítják a kert­helyiségeket. Csak a jó idóre virnak A tervek szerint a vendég­látóipari vállalat zöldven­déglői április 27-én nyitnak. Egy sor kedves meglepetést is tartogatnak vendégeik ré­szére. A Vigadóban például minden szombaton és vasár­nap a népszerű Horváth tánczenekar játszik, s ugyan­itt minden vasárnap ötórai teát rendeznek. A Hági, a Sárkány, a Körössy Halász­csárda kerthelyiségei is ké­szen állnak, csak a kedvező időt várják. A rókusi kis­Szép szó helyett a bíróságra? Notórius pereskedők, apró-cseprő viták — és dagadó aktacsomók Kopognak az ügyeletes Festetthajú, külsejére sokat adó férfi lép a helyiségbe. Szavait nagy pátosszal kez­di: — Bíró úr kérem, védel­met kérek, mert ugye még­sem lehet elviselni, hogy az embert a saját házában sem hagyják békében! A bíró megnyugtató sza­vaira az ügyfél kissé higgad­tabban folytatja panaszának előadását Kutyaügy — Ügy kuporgattam ösz­eze a pénzt, hogy egy tél házrészt megvehessek. Sze­retek nyugodtan, csendben élni és most lám, hiába a kiadott sok pénz, állandó zaklatásnak vagyok kitéve. Az a kutya az én házrészem területén ugat és csörgeti a láncot. Perelni szeretném ezért a társtulajdonost níl­ért köti olyan hosszú póráz­ra a kutyáját, hogy az én oldalamra is átjöhessen és ugatásával zavarja a nyu­galmam. A biró most már — ter­mészetesen kissé türelmét vesztve — próbálja a feldúlt férfit megnyugtatni. Az azonban nem hajlandó a dolgok szép szóval való el­intézésére, nem akar egy­szerű megbeszéléssel véget vetni a torzsalkodásnak. Mindenáron perindítást kö­vetel ... Az Indítóok: izgágaság A kérésnek eleget tesznek. A tárgyaló bíró azonban csak ránéz az aktára, és máris tudja, kivel áll szem­ben. A jegyzőkönyvvezető is előre törölgeti a homlo­kát, annyira ismeri a peres­kedőt Volt már a bíróság előtt ez a minden lében ka­nál férfi igen sokszor vélt sérelmeivel. És hiába utasí­tották el a keresetet, mindig újra ós újra jött perelni, hol társbérlőjét, szomszéd­ját, hol meg éppen háztulaj­donos társát. Pedig a bírák­nak egyéb dolguk ls lenne, sokkal komolyabb ügyekkel kellene foglalkozniok, nem pedig aktát aktára halmoz­ni, vélt sérelmű, izgága em­berek kedvtelésére. Sajnos azonban még mindig elég sokan akadnak notórius per­lekedők. Azzal a hivatkozás­sal keresik fel a bíróságot hogy ma az igazságszolgál­tatás a dolgozók érdekeit védi, de közbein éppen ma­guk akadályozzák a munká­jában a bíróságot Por a perért Ki venné komolyan az olyan esetet például, ami K. J.-vel történt. A középkorú, egyedülálló nő Igen gyak­ran felkereste panaszaival a bíróságot. Pert is indított bérlője ellen, azt állítva, hogy nem fizeti a lakbért. A tárgyaláson kiderült hogy a bérlő minden esetben eleget tett a lakbérfizetésnek. Más­kor azzal zaklatta a bírósá­got, hogy egy évvel ezelőtt egy szegedi lakostól használt cipőt vásárolt, és most ki­lyukadt a talpa. Pert akar — magáért a perért. De akad esyéb érdekes eset is a notórius pereske­dőkkel kapcsolatban. A bí­rók szinte egymás szavába vágva mesélik el a furcsánál furcsább történeteket M. M. Péter azért perelte be szomszédját, mert nem hajlandó kivágatni azokat a nagylombú fákat, melyek az ő ablakára árnyékot vetnek. A vád nemcsak nevetséges volt, de mint a tárgyaláson kiderült, az előszeretettel je­lentgető ember nem is be­szélt a "dúslombú fák- tu­lajdonosával, hanem egye­nesen a bíróságra szaladt, -védelmet kérni*. Hangos a rádió! Akadnak az ilyen gyakori perlekedők között különélő, civódó házastársak is. Bir­tokháborításért, s a veszeke­dések. valamint a különvá­lás alkalmával a lakásban hagyott tárgyakért perelik egymást. Társbérlők is gyakran felkeresik a magán­vádas bírókat. Hol a társ­bérlő rádióját találják túl hangosnak, hol meg az a pa­naszuk, hogy a szomszéd a lakásnak azt a részét is ki­festette, amelyik őhozzájuk tartozik. A leggyakoribb ügyfele a bíróságnak talán az az egyedülálló idős nö, aki legalább a huszadik pert indítja már a nála lakó albérlők ellen. Bár az albér­lők által fizetett magas díj­ból él és mégsem akadt még olyan lakó, aki kedvére viselkedett volna. A bíróság, az igazságszol­gáltatás valóban a becsüle­tes dolgozók érdekvédelmét szolgálja. Nem szabad azon­ban ezzel visszaélni, és vélt sérelmekkel, jogtalan ügyek­kel gátolni a bíróság, a bí­rák munkáját. Néhány eset­ben javasolták is már a pa­nasznapos ügyeletes bírók egy-egy notórius pereske­dőnek: Vegyen, részt jobban a társadalmi életben, végez­zen társadalmi munkát, és ne hiábavaló dolgokkal, pletykákkal traktálja a bí­rósági dolgozókat H. M. vendéglő kerthelyiségét is felújítja a vendéglátóipari vállalat. Az Alföldi Étterem kerthelyiségéhez hasonló kandeláberekkel világítják meg a teraszt. Idén még üzemeltetik a Takaréktár utcai halászcsárda kerthelyi­ségét is. A Búbos vendéglő törzs­vendégeinek kérésére ter­vezte a vendéglátó kertheíyi­ség megnyitását, de egyelőre még a környék bérházainak lakóival vitatkozik a válla­lat, akik nem szívesen fo­gadnák a kerthelyiség meg­nyitását Felújítják a Virágot Jelenleg építkezés folyik abban a házban, ahol a Jég­kunyhó üzemel. Ha az épí­tők elvonulnak, akkor a ven­déglátóipari vállalat a Le­nin körúti részen az utcán asztalokat és székeket he­lyez el. A Hungária éttermei, cuk­rászdái is kicsinosodnak nyárig. A Virág Cukrászda felújítására több mint 700 ezer forintot költenek. Kele­men utcai részét már ápri­lis 4-én átadták a. forgalom­nak, most a Klauzál téri ré­szén dolgoznak az építők. Új bár X Hungária Étterem kert­helyiségét május 1-én nyit­ják meg. Jelenleg a kerthe­lyiség bútorait festik, újítják fel. A Hungária kiscukrász­dát is korszerűsítik. A ta­vaszi nagytakarítás után ru­határat állítanak fel, vala­mint a cukrászda szellőztető berendezését is korszerűsitik. Jelenleg nagy átalakítások folynak a Hungária Étterem­ben. A félemeleten bárt nyitnak, amely a tervek sze­rint június elsején már üze­mel. A szabadtéri játékok megkezdéséig az éttermet is felújítják, bútorzatait kicse­rélik. Felépítik, hogy lebontsak... Az épület még nincs ké­szen, hiányzik róla a fele tető, ezután kell bepucol­ni és belülről berendezni, hogy jól érezhessék magu­kat benne a lovak, de már régen megszületett a hatá­rozat: le kell bontani! Igen, széjjel kell majd dobni a költséges épületet, mert alig néhány méterre esik egy lakóháztól, mert hát­ráltatja a városfejlesztési terv megvalósítását, s mindamellett engedély nél­kül készült, illetve készül még ma is. Az Űj Élet Termelőszö­vetkezet alsóvárosi lóistál­lójáról van szó, melyet ott emeltek a Sárkány utca vé­gén, teljesen önkényesen, az építési hatóság tiltako­zása ellenére is! A szövet­kezet előző vezetősége semmibe vette a városi ta­nács utasítását, az idejé­ben elhangzott kifogások és tiltó rendelkezések elle­nére rakatta, rakatta a fa­lakat, úgyaddig, hogy ma már valóságos vagyon fek­szik az építkezésben — ahogy szakértők saccolgat­ják, közel háromszázezer forint. Már a. végrehajtó bizott­ság is foglalkozott az ügy­gyei, s igen méltányos volt, amikor a lebontás mellett foglalt állást továbbra is, de a lebontás határidejét 1970-ig meghosszabbította. Igaz ugyan, hogy ez a dön­tés egészen fonákká teszi a helyzetet; lehet folytatni az építkezést, bár a hatá­rozat az épület megsemmi­sítését írja elő! A szövetkezet tagjainak érdekében született ez a kompromisszumos döntés, mert valóban nem lehet egy egész közösséget sújta­ni személyi felelőtlensé­gért. Erre az átmeneti idő­re hadd használja most már a szövetkezet az épü­letet, így legalább valamit visszahoz a kárból. Azzal azonban ma sem lehet egyetérteni, hogy ott istál­ló legyen. Magtárnak, cso­magolónak, gépszínnek, garázsnak hagyján. De a közegészségügyi szabályok szerint lakóházhoz olyan közelségben istállót, még­hozza negyven vagy hat­van lónak szánt istállót megtűrni aligha lehet! Mégsem elsősorban ezért emeljük fel szavunkat ezekben a sorokban. Ez a közegészségügyi intézmé­nyek dolga. Azért szólunk immár ismételten ennek a szabálytalan építkezésnek az ügyében, mert úgy gon­doljuk, hogy a személyes felelősségre vonás nem ma­radhat el. Mi lenne ebben a városban, ha mindenki azt csinálna, amit akar? A szövetkezeti gazdáknak végeredményben sokba ke­rül ez a kalandos építke­zés, mert felrakják a fa­lakra a tetőt, hogy néhány év múlva az egész alkot­mányt lebontsák. Éppen azok úsznák hát meg az ügyet, akik annak idejen, a városi tanács határozatá­val tudatosan dacolva to­vább szorgalmazták az építkezést? Ha ez így kerülne nyug­vópontra, aligha lenne er­kölcsi alap arra, hogy a jö­vőben is eljárjanak min­den közérdeket bántó sza­bálysértővel szemben. Sz. S. L Tiszai Viktor: Képek a szegedi munkásmozgalomból Mikor a gyár még nem a miénk volt... Mekkora legyen a család ? Az egyke alkonya — Egy érdekes statisztikai Tizigálat eredményei A közelmúltban a statisz­tikusok több száz fiatalasz­' szonyt kérdeztek meg arról: hány gyerekkel szeretnék megajándékozni férjüket, mekkora legyen a család? A válaszok összegezéséből, sta­tisztikai feldolgozásából sok érdekes tapasztalatot szűr­tek le a szakemberek. Megállapították egyebek között, hegy a nők többsége — pon'osan 63 százaléka — már a házas ölet megkezdése­kor kialakítja elképzelését: egy, két, három, vagy több gyereknek kiván életet adni. A feleletekből kitűnt, hogy legtöbben két gyereket sze­retnének — természetesen egy fiút, egy lányt — a családi tervekben azonban meglehetősen sűrűn szerepel három gyerek is. A statisz­tikai adatgyűjtés azt ígéri, hogy a következő években mind ritkább lesz az egyke, mert a fiatal házaspárok kö­zött egyre kevesebb a csu­pán egy gyereket tervező. Míg a megkérdezettek 61 százaléka kettő, 26 százaléka három apróságot kíván, ad­dig az egyke híveinek ará­nya csupán 12 százalék, s mindössze egy százalék az olyan, amelyik egyáltalán nem akar gyereket Érdekes, hogy a családter­vezésben elég jelentős sze­repe van a korábbi családi környezetnek. Azok a nők, akik testvér nélkül nőttek fel, kevesebb gyermeket sze­retnének, mint azok, akik népes családban nevelked­tek. Megállap tható volt az adatokból az is, hogy a me­zőgazdaság területén dolgo­zó fiatal házasok a "legme­részebbek* a családtervezés­ben, s a szellemi foglalkozá­súak a legóvatosabbak, jól­lehet az átlagszámítás szfe­rint ők is legalább két, de jelentós százalékuk három, vagy még több apróságot akar felnevelni. Sárguló plakát fekszik előt­tem, a múzeum gyűjteményé­ből: "Munka- és gyári rend­szabályok*, Szeged, 1908. jú­lius 12-i keltezéssel. Jóváha­1 gyási záradékkal az akktri i rendőrfőkapitány, a későbbi , polgármester Somogyi Szil­j veszter látta el. Abból az . időből származik, amikor a | gyár még nem a miénk volt , — s minden bizonnyal ott függött az összes gyártelep s egyéb ipari intézmény bejá­ratánál, bekeretezve a falon... Mit is árul el ez az egy­oldalú rendszabály? Mert ezt rögvest megállapíthatjuk róla egyszeri átolvasás után. Nincs ebben szó arról, mivel tartozik a tőkés munkaadó a munkásoknak, csupán fordít­va — munkaadó és munká­sok között létesített "szerző­dés* szerinti "jogokból cs kö telességekből* csupán a kö­telezettségek vannak felsora­koztatva. A munkás által fi­zetendő bírság és kártérítés legalább nyolc alkalommal szerepel a rendszabály szö­vegezésében. A rendes munkaidő hat napon keresztül 57 óra, tehát napi 9 és fél óra. Ez a szük­séghez képest megh-sszabbít­ható "kölcsönös megegyezés­alapján. Kiköti a szabálv, hogy tanoncok vagy kiskorú­ak rájuk nézve testi vagy életveszéllyel járó munkára nem kötelezhetők. Réri k. u. k. kife'ezé-sel élve: nem sza­bad, de lehe'! Sok paragrafus gondosko­dik arról, hegy a munkás tel­jesen a munkapadh z legven láncolva, 9 és fél órán ke­resztül. "A gyárban a cisa­rettázás, sziva-oz's. a do­hányzás egyáltalán, fütyülés danolás szigorúan tiltva van. Ki ez elten vét a-o-inal el­boesá'ható." A sza' ályzat azt is leszögezi, hog' "előleg nem adatik* szüksé esnek látszott paragrafusba foglal­ni, hogv "szenet a cunder kö­zé dobálni* nem szabad, de hogv a munkások szervezke­désének eleve gátat vessen, az utolsó bekezdés eltiltja, hogy a tanoncok és segédek egymással bármiféle "közös érdekre* lépjenek. Ezeken mit sem csodálkoz­hatunk, ha visszalapozzuk a történelem lapjait több mint fél századdal, elvégre a mun­kásnyúzó szövetségek virág­koráról van szó, ha a szegedi munkásság túl is van már az 1907-es első nagy tömeges felvonuláson. Ami érdekes a továbbiak­ban s megdöbbentő: ez a pla­kátocska még máit is elárul. 24 év múlva — a szabályza­ton látható, tintával beírt ja­vítások tanúsága szerint — ezt a gyári rendeletet újra ki akarták nvomtatni. De a szö­vegen változhatni kellett vol­na. Változtattak is! Az egy-két koronás bírsá­got pengőre, az 57 órai mun­kaidőt 48 órára változtatták. A kerületi Munkásbiztosító Pénztár helyébe az Országos Társadalombiztosító Pénz ár neve került. Egyetlen parag­rafust hagytak el kegyesen. Ezt: "Az átalányban dolgozó munkás addig nem léphet ki, míg az átvett munkát a rak­tárba rendben át nem adta * Ennyi volt a munkásság "szociális fejlődése- váro­sunkban 1908 és 1936 közt! A föld forgott tovább, de a szabálvszerzők helvben áll­tak. Űj keltezés került a régi helyére. 1936. jnuár 25. Egye­bekben maradt minden a ré­giben. Legalábbis ők így sze­rették volna MijVha közben esv olyan jelentős hw+rum, 1918—1919 nem is lett volna... Y~)(i(lőv1őinU jelentik Önkéntes véradás Kedves vendégek érkeztek a szegedi szőrmegyárba a napokban: a Kossuth Zsu­zsa Ápolóképző Iskola 17 növendéke jött el hozzánk, hogy önkéntes véradókat gyűjtsenek. Az ápolónő-je­löltek mindkét műszakban végigjárták az üzemrészeket és felkérték a dolgozókat: adjanak vért a beteg embe­rek életmentésére. A növen­dékek közreműködésének — és a vállalati aktívák szer­vezésének — meg is lett az eredménye: közel 100 dolgo­zó írta alá a jelentkezőívet. Valamennyien minden ellen­szolgáltatás nélkül adtak vért. Nikolényt Árpád Az újszegedi „Kender-esztrád" vendégszereplése Az Újszegedi Kender-, Lenszövö Vállalat "Kender­esztrád* együttese a ferenc­szállási művelődési otthon­ban vendégszerepelt. Az egész estét betöltő esztrád­műsoruknak: az áriáknak, tánedáloknak, vidám ver­seknek, magánszámoknak nagy sikere volt. Az elóadás után az együt­tes zenekara tánczenével szórakoztatta a falusi fiatal­ságot. Az újonnan a'ak-'lt együttes műs rát rövide­sen a szegedi és a környező városok közi"ns ige előtt is bemutatják. Terveiben sze­repel egy hattagú vokél­együttes megalakítása, amely a szegedi aktualitásokkal je­lentkező szatirikus színpad szerepét is szeretné betöl­teni. M. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom