Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-07 / 81. szám

Vasárnap, 1«?3. április 7. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 Új típusú villamos Szeaednek •flBHHH i Mindenki megküzd önmagával is irodalmi ételünk mindennapjai Alkotás és alkotói magatartás Üj tipusu villamos ikerkocsit tervezett a Szegedi Közlekedési Vállalat két szakembere: Zsiga Sándor főmérnök és Szíjjártó László műszaki előadó Az emutasteru, mindkét irányban közlekedő villamoskocsi előnye, hogy középen két aitó gyorsítja a leszállást, lényegesen gyorsabb a régi kocsiknál és előállítási költsége alig fele a csuklós villamosénak. Kousege A tetszetős külsejű modell már elkészült, s hamarosan megkezdik a prototípus gyártását. Szeged utazóközönsége jövőre ismerkedhet meg az új villamossal s ha a követelményeknek megfelel, megkezdik sorozatgyártását .. .. A kppen: Zsiga Sándor és Szíjjártó László tervezők megbeszélik a gvártás előkesziteset Szikora János és Sata András művezetővel. w Kihirdették a Csongrád megyei 1 ^ q-^á íúo, amatőrfilmesek pályázatának ifjú eszperantisták eredményeit találkozója a Szegedi A versenyen 8 filmes 12 műve vett részt MÁV Nevelőintézetben Csongrád megyében 02 idén hirdettek először versenyt az amatőrfilmesek számára. A Ságvári Endre Kulturális Szemle keretében lebonyolított versenyre nyolc pályázó 12 filmmel nevezett be. A pályázatra beérkezett keskeny filmeket pénteken este Szegeden, a Népművelési Tanácsadó Deák Ferenc utcai helyiségében vetítették le a bíráló bizottság előtt. A bemutatón a beküldött filmek több készítője is részt vett. A vetítésen a zsűri, melynek tagjai voltak Szögi István. a szegedi városi pártbizottság osztályvezetője, Miklós Sándor, a Népművelési Tanácsadó vezetője, Forgó Pál, a Csongrád megyei tanács művelődésügyi osztályának előadója és dr. Zsámbéki László, a Szegedi Tanítóképző Intézet tanára, a következő filmeket nézte végig: dr. Zsoldos Ferenc és dr. Dragon Károly szentesi orvosok tanulságos híradóját, a szentesi mélyfúrásról, dr Németh András, szegedi orvos Kelet-német utazás 1958 c. útibeszámolóját, dr. Imre József és dr. Németh András érdekes tudományos filmjét egy klinikai operációról, Gaál Csaba elsőéves orvostanhallgató Balaton című dokumentumfilmjét és Sakkparti, valamint Egy •nap című játékfilmjét, Horváth Dezsőnek, a Népművelési Tanácsadó főelőadójának híradóját az üllési gázkitörésről. Keszthelyi Béla gyógyszertári szakfelügyelő színvonalas, színes technikával készült Szegedi képeskönyv című alkotását, valamint Csányi Miklós ötödéves bölcsészhallgató Tíz perc, Rózsát terem ... Jégvirág ós Füst című újszerű etűdjeit. Hosszas és alapos vita után a bíráló bizottság úgy döntött, hogy az ezerforintos első díjat nem adja ki. A 800 forintos II. díjat Gaál Csaba Sakkparti című filmjének ítélte, a mű művészi megformálásának magas színvonala miatt. Három film került az első díj összegével bővített, és egyenként 500 forinttal jutalmazott III. helyre: Horváth Dezső riportja, dr. Imre József és dr Németh András tudományos kisfilmje és Csányi Miklós kísérletező szellemű etűdjei. A díjnyertes keskenyfilmeket április 11-én, csütörtökön délután 6 órai kezdettel a Juhász Gyula Művelődési Otthonban a nagyközönségnek is bemutatják. Több szegedi középiskola ifjú eszperantistáinak jól sikerült találkozóját rendezte meg a MÁV Nevelőintézet eszperantó szakköre. A jelenlevők megismerkedtek az eszperantó nyelvmozgalom vezetőinek életével, munkásságával. Baghy Gyula. dr. Kalocsay Kálmán műveiből az ifjú eszperantisták verseket. novellákat, vidám jeleneteket adtak elő és népdalok tarkították a találkozó műsorát. A nevelőintézet szakkörének tagjai ez alkalommal külföldi levelezéseikből kiállítást rendeztek. Bemutatták képeslapjaikat, bélyeggyűjteményeiket és egyéb ajándéktárgyaikat. Az eszperantó szakkör két tagja, Bella Anna és Roskó Ágnes a nyár folyamán jutalomból — az egész évi lelkes munkájukért — a Szovjetunióba utaznak kéthetes üdülésre. Nagy lelkesedéssel készülnek a szakkör tagjai az április végén Kecskeméten megrendezésre kerülő eszperantótalálkozóra, amelyen igen sok külföldi eszperantista is részt vesz. Közülük számosan rövidesen leteszik az úgynevezett A-vizsgát, amely alapja az eszperantó nyelv mélyebb elsajátításának. Matók Gyula lncze Jenő miniszter tájékoztatója Külkereskedelmünk munkájáról lncze Jenő külkereskedelmi miniszter szombaton sajtótájékoztatót tartott a minisztériumban, s válaszolt az újságírók néhány olyan kérdésére, amelyek a külkereskedelem tevékenységének egyes területét érintik. — Több mint száz országgal folytatunk kereskedelmet — mondotta a miniszter —, s forgalmunk hetven százalékát szocialista országokkal bonyolítjuk le. A világ- i piacon megnövekedett a bizalom külkereskedelmünk I iránt. Idei tervünknél az export mennyiségi növekedésének aránya nem éri el a tavalyit. Ez szándékos, mert azt szeretnénk, ha közben a választék és a minőség különböző problémáit megoldhatnánk ós ezzel termékeink versenyképességét növelnénk. — Külkereskedelmünk ez évben is legfontosabb feladatának tekinti, hegy az ipart ellássa különböző nyersanyaggal és félkésztermékkel, valamint a műszaki fejlesztéshez szükséges külföldi gépekkel, berendezésekkel. Ez évben tovább növek- hoztunk be, ez évre 15 400szik az importált közszük- at terveztünk, de ez a szám ségleti cikkek választéka és évközben valószínűleg még mennyisége is. Elegendő emelkedik, megemlítenem csupán egy A miniszter a továbbiakcikkféleséget, a gépjárművet, ban kereskedelmi kapcsolaTavaly 15 290 személyautót taink alakulásáról szólt. Nagyobb óvatosságot az új szegedi hőforrásnál! Egy kisgyermek szerencsétlenségéről értesült szerkesztőségünk szombaton reggel. Még e'lőző nap történt, hogy az újszegedi hőforrás fúrótornya közelébe került — eddig még ismeretlen körülmények között — Papp István 7 éves, az újszegedi Székely sor 3. számú házban lakó kisfiú. Talán játszadozott vagy kíváncsi volt az ott folyó munkára, míg hirtelen megtörtént a baj. A zubogó forró vízzel leforrázta magát és súlyos égési sebeket szenvedett. A mentők részesítették elsősegélyben, de klinikára is kellett szállítani. Az ügyben nyomozás indult. Ez azonban magában nem elég. A baj már megvan, s ha utólag is, de óvatosságra inti a környékbeli szülőket és a hőforrásnál dolgozókat egyaránt, hogy ne mehessenek gyerekek a veszélyes, könnyen szerencsétlenséggel járó hely közelébe. Tegnap a városi tanács vb építési és közlekedési osztálya is felhívást juttatott el szerkesztőségünkbe, amelyben lapunk útján is értesíti a lakosságot, hogy az újszegedi termálkút kifolyó vizét megközelíteni, abból vizet meríteni veszélyes és tilos. Kérik ebben a szülőket, hogy ne engedjék gyermekeiket a forró víz közelébe. A z utóbbi két évben többször napirendre került hivatalos fórumok előtt a Csongrád megyében élő írók munkája, másként szólva: irodalmi életünk egy-egy fontos kérdése. Az ilyen megbeszélések rendszerint hasznosak voltak. Elősegítették ideológiai kérdések tisztázását, irodalompolitikai problémák bogozásához adtak megfelelő támpontot, vagy a művésziség magasabb mércéjét állították írók és költők elé, s ezzel segítették a megyében élő írók alkotó munkáját. Mcst >>A marxizmus—leninizmus eszmei offenzívája* címmel a párt politikai akadémiáján Szirmai István elhangzott előadása után némi jó érzéssel gondolunk arra, hogy nálunk, a mi megyénkben az írók tevékenységében nem jelentkeznék szélsőséges áramlatok. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy irodalmi folyóiratunk, a Tiszatáj. és napilapjaink kulturális, kritikai rovatai egészségcsen reagáltak a főiárosban jelentkező antimarxista irodalmi megnyilatkozásokra. Ennek jelzője egyebek között a Tiszatáj cikke a "Nemzedéki út*-tal kapcsolatos pozitív értelmű állásfoglalás. Sarkadi Imre életművének helyes értékelését segítő közvetlen és közvetett megjegyzések is hasznosak voltak. A Fejes Endre: Rozsdatemető-je körül kialakult vitában a Tiszatáj ugyancsak helyes álláspontot alakított ki. Igen hasznos volt a sok félreértésre okot adó Szolzsenyicin: Iván Gyenyiszovics egy napja című írás elemzése, melyben a cikkíró megmutatta, a mű valódi értékét, nevezetesen azt a roppant nagy erkölcsi erőt, amely a szovjet embert jellemzi. Ebből a műből derült ki, hogy a szovjet ember a legválságosabb helyzetben is ember marad, ez az egyik és legelső mondanivalója ennek a könyvnek, amelyet, sajnos, nem jól értelmezett az olvasóknak eléggé' nagy tábora. Értékes a Tiszatájban folyó kisregény vita, amely persze elsősorban szakmai természetű. Néhány igen jelentős kérdésben viszont nem hallatta még szavát, lega'ábbis n:m megfelelő hangsúllyal a Tiszatáj és — búkevésbé feladatuk — napilapjaink sem. Csák Gyula Mélytengeri áramlás cínű irodalmi riportjával kapcsolatom kialakult vita elkerülte a szerkes és a kulturális rovatok figyelmét. Sarkadi életműve körül folyó vitában sem vizsgálták alaposan ennek irodalompolidkai lényegét. Nem kapott visszhangot az Üj írásnak a szexualitásról szóló vitája, mely egyébként öncélú moralizálássá vált. E figyelmetlenségek két tényezőre vezethetők vissza. Az egyik a bátortalanság, határozatlanság, a másik — semmivel sem kisebb mint az előbbi — a vidékiség, az a felfogás, hogy "itt szerencsére nincs ilyen probléma, minek foglalkozzunk vele* Holott irodalmi folyóiratban tükröződnie kell az irodalmi élet mindennapjainak. S napilapjaink kritikai tevékenységének gyengeségét is mutatja ez az úgynevezett figyelmetlenség. A dél-magyarországi írócsoportban nem mutatkoznak különféle eredetű antimarxista irányzatok. Nem hagyható mégsem szó nélkül, hogy előfordulnak elcsúszások, elvi botlások a Tiszatájnál is. Például Papp Zoltán Így éltünk mi egykoron című írásának néhány mozzanata elszakadt a valóságtól és nem azt a hatást érte el, amelyre az író számított. Andrássy Lajos Szigorú megrovás című versének hangvétele sem volt szerencsés. A hang. a jelzők durvasága alaposan félreérthetővé tette a mondanivalót, s egyáltalán nem használt a vers művészi értékének. Természetesen — és ezt hangsúlyozom itt nem tendenciáról, hamis irodalmi irányzatról van szó, hanem csak elvi botlásokról és tévedésekről. De ezek mellett sem mehetnek el szó nélkül kritikusaink. Változatlanul állítjuk, hogy íróink marxista műveltségének gyarapítása egyáltalán nem elhanyagolható. Különösen a marxista esztétika és a filozófia alaposabb ismerete válik szükségessé íróink és költőink körében. A megye városaiban élő írók eszmei egysége és marxista világnézetük gyarapítása nem mond ellent annak, hogy a szocializmust elfogadó, nem marxista világnézetű írók alkotásai is megjelenhessenek. Folyóiratunk és lapjaink eddig sem zárkóztak el a hasznos, művészileg jól megformált irodalmi alkotások közlésétől. A baj inkább az, hogy a jóindulatú, de elvszerű kritika néha ilyen esetekben késik vagy egyáltalán elmarad. Természetes és vitára nem bocsátható, hogy a marxista—leninista világnézet alapján készült műveket, a szocialista realista alkotásokat sürgetjük. Nagy türelemmel, segítőkészséggel és jóindulattal — de sürgetjük! S ezzel is összefügg az ideológiai offenzíva, amelyet pártunk VIII. kongresszusa meghirdetett. A marxista kritikának nagy szerepe van az ideológiai offenzíva kibontakoztatásában: a polgári, kispolgári nézetek leleplezésében, leküzdésében. Kritikusaink ezt tudják, s mint munkájuk bizonyítja, okosan, célszerűen segítik irodalmi életünk fejlődését itt, Csongrád megyében is. A z írók eszmei egységének fejlődéséről szólva meg kell említenünk az etikai fcgységet, amelynek esetleges gyengesége kedvezőtlenül hathat. Végső soron az etikai problémák is konkrét esetekben eszmei, világnézeti kérdésekké lépnek elő. Ebből a szempontból lényeges kérdés az alkotás és az alkotó magatartása, egyéni élete közötti összhang, illetve diszharmónia. Mindennap hallhatjuk, hogy a megírt mű megmutatja a szerző politikai állásfoglalását, jellemét, lelkét, arcát. Igaz az is, hogy nem a fecsegés, hanem az alkotás ad maradandót a szocialista kultúra épületéhez. Ez is igaz. de magában véve csak fél igazság marad, ha nem egészítjük ki azzal, hogy az alkotás és az alkotók egyéni élete közötti összhang jelenti a teljes igazságot. Adva van például egy szépen költött vers, amelyet a szerző az édesanyjáról írt. Meleg hangú, sugárzik belőle az őszinteség és a szeretet, a szülők talán meg is siratják a verset. De a költő soha nern megy el idős, beteg édesanyjához, erre "nincsen ideje*. Nem is érdekli különösebben az édesanyja, és azzal sem törődik, hogy megvan-e a betevő falatja. Nos, melyik a valódi arca ennek a költőnek? Azt hiszem, az utóbbi. Tehát a vers hamis, és ezt'— különösen egy kisvárosban — az emberek hamar észreveszik. Egy másik esetben az író megírja novelláját a gyerekszeretetről. Az írás szép, életünk derűjét sugározza, egészséges családi életet tükröz. De az író esténként elmegy és elkártyázza, vagy el issza keresetének felét, vagyis megrövidíti a gyerekeit. Azt a kis szabad idejét, amit sok-sók munkája mellett kicsikar az élettől, nem a gyerekei között, hanem a kártyaasztal mellett vagy a kocsmában tölti. Vajon melyik az igazi énje ennek az írónak? Az utóbbi — s ezt nemcsak a cimborák tudják róla, hanem az a környék ls, ahol az író lakik. A kedveshez írott ódai emelkedettsége venset gyönyörködve olvassa mindenki. S arra vágynak az olvasók, hogy igv éljcrtít ük is kedvesükkel, feleségükkel. S talán ismételgetik a verssorokat, hogy szépen mcr-Jhr.-sák el otthon. De a vers me"írása után a költő esetleg éppen fölpofozza kedvest a gyerekek szeme la (ára, s úgy ordít, hogy az egész környék összefut,.. Vajon melyik a költő valódi énje? Azt hiszem, az utóbbi, s akik erről tudomást szereznek, azok előtt ennek a szép versnek többé nincs becsülete. A költő elvesztette hitelét. Az a költő vagy író, aki hevül, és ha kell, csattog az egyenes jellemű emberek védelmében, elítéli a sunyi, alamuszi, talpnyaló, ravasz embert — nagyra becsült személlyé válik. De mit szóljunk arról a költőről vagy íróról, aki bemegy a pártba, vagy illetékes állami vezetőhöz és suttyomban megkísérli költő- vagy írótársát — enyhén szólva — kedvezőtlen színben beállítani,' vagyis magyarul »fúrni«? Akkor nyilván hamisan cseng ajkán a szó az egyenes jellemek védelmében. A szemléletesebbé tétel okán előhozott példák bizonyítják, hogy nem lehet, marxista filozófia alapján megírt művekre hivatkozva, az egyéni életben közönséges kispolgárként élni. Valahol előbb-utóbb törésnek kell bekövetkeznie, mert a vallott hit mögött szilárd jellem kívántatik. Ellenkező esetben nincs morális, politikai hitele a szónak, a rímnek. A tollforgató — akár író vagy költő — csak egyképpen alkalmas a lelkek mérésére: ha írásának eszmeisége, magas művészisége — és személyes élete összhangban van. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy parancsszóra lehet levetkőzni kispolgári vonásainkat. Ez nem így van, hiszen magunkban hordozzuk, tudatunkban a marxista műveltséget és a kispolgári gondolkodás maradványát, jellemünk sok pozitív vonását és sok-sok gyengeségét. De ezt felismerni és küzdeni önmagunkért, egyben a másikért, ez írónál és a költőnél szinte elengedhetetlen. Az is téved, aki azt hiszi, hogy valamiféle erkölcscsőszöket kíván a mai irodalom, vagy komor tekintetű, mosolyogni nem tudó tollforgatókat. Ez sem igaz! Életvidám, jókedvű embereket kíván a mai irodalom. Olyanokat, akiknek van hite, meggyőződése, akik képesek harcolni az újért. Olyan írókat, költőket kíván az irodalom, akik szeretik az egyszerű embereket, s azt az életet élik, amit ők élnek. El kell gondolkodnunk ezeken a kérdéseken, mert hiszen irodalmi életünk nem figyelmen kívül hagyható jelenségei ezek. Értékük morális probléma, de ezen túlmenően politikai természetű is. Amikor irodalmi ügyekkel foglalkozunk, elméleti, világnézeti kérdésekkel — ne feledkezzünk meg ezekről sem! SIKLÚS JÁNOS