Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

B DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. április 28. ÖREGASSZONY Marlene Dietrich szótára Marlene Dietrich német désekkel kapcsolatos gondo- Nem pusztított el sem tempfilmszínésznö akkor hagyta latait közli az olvasóval. Ra- lomokat, sem Iskolákat, sem el Németországot, amikor a gadjunk ki néhány példát embereket. De lehullott, lehitlerista tábornokok hódító ebből a nem mindennapi le- esett és felrobbant s meghadjáratukra készülődtek, xikonból. rázta az egész országot. O, ANYAI SZERETET. A leg- istenem . könyörülj meg tisztább és a legszenvedélye- S^nneketnkeri könyörülj sebb formájú szeretet. ™eg Amerikán." Hermán Hagedorn, 1946. Ezek a soAUTOMOBIL. A férfiak rok az 1948-ban napvilágot látott Barlett "Szárnyas szavak" 12-ik kiadásában olvasAkkoriban sok művész hagyta el a náci Reichet, de Marlene Dietrich emigrációja nem egyszerű szökés volt a pokolból, hanem politikai cselekedet, nyílt kihívás a fasiszta kormánnyal szemben. A filmszínésznő minden lehetséges eszközzel folytatta a harcot a fasizmus ellen: a háború alatt például a szövetséges haderők katonáinak tartott előadásokat. Marlene Dietrich amerikai filmszereplése Hollywood vadnak! szamara egész korszakot jelentett. Több tucat filmben MEGSZOKÁS. szerepelt természetesen ezek összetévesztik a kedvenc játéka. ELET. Az élet nem vakáció. És aki ezt a szempontot a magáévá teszi, annak életében elég vakáció lesz. GAZDAGOK. Többségük nagyon unalmas emberek. hatók. Kimaradtak viszont az 1955-ös 13-ik kiadásból. Nem a mai idők jele ez? Ma déli 12 órakor nyílik meg a múzeum kupolacsarnokában Vincze András grafikai művelnek kiállítása. Képünkön a bemutatott anyagban szereplő öregasszony című grafikát közöljük. között a legkülönbözőbb zsánerű filmek voltak, de Marlene Dietrich nem mindennapi tehetsége biztosította mindegyik számára a kaszszasikert és az eléggé magas művészi színvonalat. Marlene Dietrich nemrég i könyvet írt, amely -Marlene I Dietrich szótára" címet viseli. Ebben az igen eredeti • könyvében a világhírű iilmJ sztár á legkülönbözőbb' kérOROSZOK. Szereterrg az oroszokat humorérzékük miH att s azért, mert mélyek az HIBÁK. Ilyesmik mások- érzéseik, mert megvetik a nyárspolgárokat. LelkiviláGyakran guk mély. Le tudnak szállni szeretettel. a legnagyobb mélységekig s fel tudnak szállni a legmagasabb csúcsokra, soha sem képesek megmaradni a lagyrvnmTFT Hm tói 1945- matag ^bert'pus kedélyéGYULOLET 1933-tol 1945 nek veszélytelen szjnvonalán. aviilnltom 11 tfv Cl - , , , , Ez a benyomásom akkor alakult kl, amikor megismerkedtem az orosz irodalommal. Ezt aztán igazolták az orosz emberekkel való találkozásaim. MOGORVASÁG. Megöli a szeretet. Miért haragudott Móra Ferenc? A nagy író első háborúellenes írásai Fél évszázaddal ezelőtt, az 1912—13. évi balkáni ellenségeskedések folyamán az Osztrák—Magyar Monarchia fenyegető magatartása miatt állandóan fennállt annak a veszélye, hogy hazánk is háborúba sodródik. Országunk egész lakossága — köztük a haladó értelmiség is — felemelte tiltakozó szavát a bécsi agresszív külpolitika ellen. A békéért küzdő intelligencia soraiból kimagaslott Szeged nagy írója: Móra Forenc. Móra ekkor már a Szegedi Napló szerkesztője. Ezekben az években közelállt a radikálisokhoz. Politikai balratolodása és őszinte, becsületes humanizmusa egyaránt arra késztették 1912 ősze és 1913 nyara között, hogy felemelje szavát a militarizmus ellen. A Szegedi Naplóban megjelent írásai ékesszólóan tanúsítják ezt. Már 1912 karácsonyán egyik írásának meghökkentő címet adott: Haragszom a Jézuskára! Vajon miért mondta ezt? A válasz egyszerű. Szemrehányóan mbndja Jézusnak a karácsonyi ajándékokkal kapcsolatban: Csak ebben az egy házban is, amiben zsellérkedem, három kis barátodnak hoztál kardot, puskát, csákót, trombitát és más efféle öldöklő rekvizitumokat. Írásában Móra célzott arra, hogy a korai kereszténység — mely még a szegények vallása volt — eltörölte a véráldozatot. Mért akkor, hogy már a csecsemőyyereket rákapatod a gyilkolás vágyára a szeretet Orvén adott miniatűr fegyverekkel? Érződik minden sorából: az író humanizmusa borzad attól, hogy a militarizmus már a játékot kedvelő gyerekekre ls kiterjeszti romboló befolyását 1913 elején Móra háború- I Egyes írásaiban már köztárellenessége már az úri Ma- saságot kívánó célzások is gyarország kemény bírálatával párosul. Egyik írásában szimbólumokat ajánl a fennálló állapotok igaz megörökítésére. Íme az egyik: Magyar ruhájú ember, de igen rongyos ruhájú és igen sovány tetemű, a magyar szent korona árnyékában haldoklik egy szemétdombon. A másik jelképen is egy szegény embert látunk; két csendőr kergeti hátulról, az egyik diszmagyarban. monoklival a szemén, kopóval a lábánál, a másik püspöksüvegben. A földesúri rendet és az egyházat támadja Itt élesen, amelyek végső szegénységbe taszítják a népet, s kiszolgálják a háborús előkészületeket. 1913 május elején, — midőn a háborús veszély újból rendkívül kiéleződött — Móra Ferenc a metsző gúny hangján ír a diplomatákról és a hadvezérekről. Célozva azokra a jóslatokra, melyek szerint Európára újabb jégkorszak vár, így vázolja a — háborúra már akkor erősen készülődő — kontinens jövőjét: Európa sütheti a puskáit. ágyúit, páncélhajóit. Befüthet velük, és akkor is Gröndland marad. Megfagyaszthatja a királyait, a diplomatáit és a hadvezéreit, 8 utánuk fagyhat ö maga is minden jogtudósával egyetemben ... Ennek az írásnak komoly értéke a koronás uralkodók és a militarizmus .elítélése. Ugyanakkor azonban az ls kifejezésre jut benne, hogy még nem lát kiutat a fennálló imperialista viszonyokból, s elég sötét borongós képet rajzol öreg Európánk jövőjéről. Móra Ferenc, a háború ellenfele, ekkor már látta az összefüggést a militayzmus és a hazánkat elnyomó Habsburg-ház uralma között. napvilágot láttak. Ezt az úri állam bűnnek tekintette. 1913 nyarán a szegedi ügyészség indítványára "királysértés" címén eljárást is indítottak Móra ellen. Ez a procedúra is olyan élményt jeléntett az író számára, amelyet nem felejtett el aztán élete végéig ... Móra Ferenc 1912—1913 évi háborúellenes írásai egy tiszta, humanista lélek ösztönös lázadását jelentik egy embertelen világ sötét gyalázata ellen. Fontos állomása volt ez az író fejlődésének. 1912—13. évi állásfoglalásának természetes következménye volt, hogy később, az első világháború folya-1 mán még határozottabban nyilvánította véleményét ebben a kérdésben. Merényi László :g gyűlöltem. Nehéz úgy él ni, hogy az ember gyűlöl. De ha ezt a körülmények követelik meg, hozzá kell szokni a gyűlölethez. Én aligha tudnék bárkit is gyűlölni azért, mert személy szerint nekem okozott kárt. Ahhoz, hogy gyűlölni tudjak, a személyem nói sokkal nagyobb valaminek kell kárt okozni. HIROSIMA. "Az a bomba, amely Hirosimára hullott le. Amerikára is lehullott. Nem városra, nem hadiüzemre, nem hajógyárra esett le. ÖNFEGYELEM. A leghasznosabb az Ö6szes fegyelem közül. TARTÁSDÍJ. Kitölti a szerelem elmúláséval keletkezett légüres teret. Fordította: SÁRKÖZI GYULA Julius Lenko; JHai&lyyé izínház jó METÓDUS Juhász Gyulával egy színész arról vitatkozott, hogy hol van az a jelenet Az ember tragédiájában, amikor a tudós azt mondja Ádamnak, hogy a nap négyezer év múlva ki fog hűlni. Juhász azt mondta, hogy a kérdéses passzus a falanszter-jelenetben van. A színész ezt vitatta. — Mit vitatkozunk? — mondta Juhász. — Azonnal megmutatom a könyvből. Ezzel előkereste Az ember tragédiáját, és bebizonyította, hogy neki van igaza. Aztán mosolyogva tette hozzá: — Jegyezd meg. hogy én csak olyankor nézek meg valamit a könyvben, ha biztosan tudom. GYILKOSOK A húszas években történt* Este a Gellérthegyeit Előttem fekszik most a fénylő város, hová egyszer máglyát szánt hordani József Attila, mikor még áz átkos királyi önkényt hódolták tornyal. Királyok múmiáit láva fedi immár, s a Hegy hirdeti a házak felett fenn: nem királyi, más rend uralkodik itt már munkás palástú bíbor-öltözetben: az, mely a gyárak kürtőjéből lángol a bársony égre a láthatáron át. s amely tüzek az első pirkadáskor nyilt lobra szították Attila szavát. E komor kohók villó tüzébe dobták új törvényt szabó munkáskezek a zord múltat és sok-sok bűne cifra rongyát és véle együtt a kuldus népnyomort, így járom itt a várost, már csak a jót keresve, és közös dolgok terhe nyom, míg éji órák csendjén (fáradt hajót a vén Duna) a gond és álom révbe von. Szlovákból fordította: JESZENSZKY SÁNDOR hogy Harsányi és Szentiványi, mindketten a szegedi színház tagjai, együtt írtak darabot. Egy este a korzóról lassan sétálva a Kass felé haladtak. Útközben arról vitatkoztak, hogy a dráma egyik alakjának a harmadik felvonásban meg kell-e halnia? Szentiványl azon a véleményen volt, hogy élhet* - Jlarsányi viszont amellett káigioskodott, hogy meg kell halnia. — Hadd éljen szegény — mondja Szentiványl. — Nem — kiabálta Harsányi —, annak az-embernck meg kell halnia. — De hogy haljon meg? — Majd meggyilkoljuk! Az emberek megdermedve hallgatták ezt a párbeszédet és egész tömeg csoportosult köréjük. Amikor a színház elé értek, egy női hang felsivította: — Rendőr! Gyilkosok! Fogják el őket! Kálmán László gyűjtése Pqpp Zoltán Akkor majd este nyolcko\ SIMON LAJOS: Mint a füvekkel síüíetett madár Én már lehetnek megelégedett, mint jólakottak éhezés után, mint aki tudja: kölcsönös a vágy, s halálig ég a páros lángolás. Ha gyermekkori lábnyomomra nézek, — micsoda messzi, mélyben hagytam azt! — lehetnék mostan olyan boldog is, mint a füvekkel született madár. De mint morajló pályaudvaron az indulók a vonatérkezést, ügy várlak kor, tc kor, amelyben nemfsak rakéta száll, de száll a lélek is. mert nem kötözi ember-butasag. se kín, se gond, se nyomorult szegénység, hisz mindannyian olyanok leszünk, mint a füvekkel született madár, mely nem tudja, hogy Ínséges a tél, ' Mint a játékból dolgozgató gyermek, mujd játszadozva eljátszuk a munkál és még az ember szerelmében ls csak szepseges-szép boldogság terem! A férfi negyvennek látszott. Az asszony nem lehetett több harmincnál. Az ajtó mellett ültek le. Csak úgy nagy kabátban. Férj és feleség — gondolta a preszszósnő. Negyedik éve dolgozik már itt. A maga módján osztályozza az embereket. — két duplát? — törölgette előttük az asztalt. — Igen — mondta a férfi —, kettőt — Sok cukorral — bólintott a nő. Kint hideg volt, idebenn kellemes meleg. A férfi levette a szemüvegét és zsebkendőjével kezdte törölgetni a bepáráiodott üveget. Ujjai, köztük a zsebkendővel lassan jártak körbe-körbe. — Most olyan furcsán nézel. Arcáig emelte a szemüveget és rálehelt. — így a porszemeket is leszedem róla — mondta. Ujjal, mint a rák ollója, összecsukódtak, szétnyíltak. A kockás zsebkendőn éles ráncokat vetett a gyűrődés. — Nem szeretném, ha összekarcolódna. A nő hátradőlt a széken. — Furcsán nézel — mondta megint. Feléfordult. Arcára fényt vetett a kirakatüveg, barázdákat és pókhálóráncokat rajzolt kl rajta. Bőre puffadt volt, szemealja petyhüdt. Szemhéja reszketett. — Nem látok semmit — mondta halkan. — Csak kaxikakat és elmosódott foltokat. A nő hallgatott. — Csak a - hangodról tudhatom, hogy Itt vagy mellettem. — Jobbkezével tétova mozdulatot tett, megérintette a felesége karját, végighúzta tenyerét a bolyhos szöveten. — Mondj valamit... A kar megrándult, elhúzódott a simogató tenyértől. — Meleg van itt. Levetem a kabátom. Most csapódott a szárnyasajtó, besétált rajta egy fiatalember. — Jónapot — köszönt, csak úgy, mindenkinek. Valahol ihatott már. Bambán mosolygott. Megbotlott a felkunkorodó kókuszszőnyegben. Egy pillanatra megtántorodott. Mar majdnem elzuhant, de aztán visszanyerte egyensúlyát. Csak á homlokára ült ki egykét verejtékcsepp. — Pardon — dünnyögte, és vigyorogva elkacsázott a sarokba. ¥")e akkorra már apró üvegcserepek hevertek szerteszét a mintás kövön. A csörömpölés sem volt több, mint amikor kettéroppantanak egy üvegfiolát. — Jaj, a szemüvegem! — hajolt vaksin élőre és tenyerével végigseperte a kőkockákat. Mutatóujja beleakadt a vastag szarukeretbe, s az üveg helyén tapogatta a semmit. — Meglökött — hajolt hozzá közelebb a nő. — Nem ért hozzám. — De én láttam, hogy meglökött. — Csak a hangját hallottam. — Szemtelenül vigyorgott... — Éreztem, hogy valaki áll mellettem. — ... de te csak hallgattál... — összerezzentem. — Megijedtél. — Akkor ejtettem el a szemüveget. — Gyáva. — Az esztékában majd felíratok egy új üveget. De a másik már hallgatott. Veszekednek — gondolta a preszszósnő. Mindjárt tudtam, hogy házasok. Dühösen megrántotta a preszszógép karját. Egye meg a fene, már alig van gőz! Még szerencse, hogy ilyenkor, szombat délután kicsi a forgalom. Csak ezek ketten, meg az a részeg pali a sarokban. Még öt perce sincs itt és már a harmadik konyakot kéri. — Viszem már, kérem! A fiatalember egyből felhajtotta. Aztán szódát ivott rá, lassan, kortyolgatva. Csak most nézte meg jobban a nöt. Szemben ült vele, térde fölé húzódott szoknyával. Nem is olyan öreg — gondolta. A melle szépnek látszik. Most megiszom még egy feketét... Legalább idenézne. Mért csak az a vaksi pali bámul? ... — Ne veszekedjünk, szivem — mondta a férfi az ajtó mellett, az asztalnál. Tapogatózva keresgélte a tányér szélén sorakozó cukordarabkákat. Egy. Kettő. Három. Négy. gőzölgött a fekete. Lassan kavar" gatták. A kanál néha csörrenve ütődött a pohár falához. A fiatalember kitartóan bámult. Nagy füstkarikákat fújt maga elé, mintha mögéjük akarna rejtőzni. A nő most észrevette. Megrezzent. Lopva visszapillantott, aztán — arcán a gőg és a düh fátyoléval — tüntetően elfordult. — Igyad gyorsan a feketét, és menjünk. Férje közelebb húzódott. — Ne, várjunk még. — Mit akarsz? — Igyunk valamit. Még nem merek elindulni. Tudod, így szemüveR nélkül... A nő idegesen megrántotta a vállát — Menjünk. — Úgy kell vezetned, mint egy vakot — törölte meg verejtékező homlokát. A fiatalember most felemelte kezét és végigsimította a halántékái. Többször Ismételte ezt a mozdulatot. Közben mereven bámult és vigyorgott. — Hát maradjunk — mondta sóhajtva a nő. — Nem haragszol? — Nem, dehogy. Kérjél valami italt. — Jó. Valami erősei. Tudod. .. most félek. . Mintha vak lennék. . és arra gondolok, hogy akik itt ülnek körülöttünk. ... akiknek nem kell szemüveg ... és látnak ... — Nincs itt senki. Majdnem egyedül vagyunk. — Mégis olyan rossz — halkult el