Délmagyarország, 1963. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-17 / 64. szám
Csütörtök, 1963. március 21. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 Egy gyáróriás első lépései Távlati kép az épülő DCM- ről .,Az MSZMP vm. kongresszusa határozatából: El ken érnünk, hogy az ötéves tervben előírt 250 ezer helyett legalább 300 ezer lakás épüljön". A három büszke, százméteres kémény már csak azt várja, hogy lekerüljön "fejéről* a zöld fedősapka, és nagyot lélegezve kifújhassa az első gőzt. Türelem, türelem, cirógatják a munkások, mérnökök a három koloszszust, mondván, rövidesen erre is sor kerül. A kétségkívül jelentős pillanat tehát a terveknek megfelelően a Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából elérkezik. Harminchárom százalékos kapacitással működni kezd Magyarország hatalmas cementgyára, a váci Dunai Cement- és Mészmű. Két és fél milliárd * forint A legmodernebb technikával épülő gyáróriás felmérhetetlen jelentőségű hazánk életében. A korábbi évek iparpolitikája következtében messze elmaradtunk az európai színvonaltól, s bár az utóbbi öt esztendőben sokat javult a helyzet, mégis számottevő változást csakis egy új, hatalmas létesítmény hozhat. Egy új cementgyár építésének gondolata már tizenöt évvel ezelőtt felmerült, ám teljes határozottsággal csak az utóbbi esztendőkben láttunk hozzá. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség védnökséget vállalt az építkezés felett és mindenütt "zöld utat* kért és kapott hozzá. A két és fél milliárdos beruházással épülő és véglegesen 1964-ben működő DCMröl büszkén mondhatjuk el, hogy szervezettségben, programszerűségben, a nemzetközi kooperáció összehangolásában példát mutat. Igen szerencsésnek mondható a gyár helyénej; megválasztása. Az előzetes viták során szóba került például a Mecsek és a Bükk vidéke is. de ezeken a helyeken a feltételek nem voltak minden szempontból tökéletesek. Egy francia szaklap dicsérete A Vác környékén elterülő Naszály-hegy viszont szinte magát kínálta e nagyszabású program gazdájának. A szakemberek csaknem 100 esztendőre becsülik a környék mészkőkincsének tartalékait. Ez párosul a jó szállítási viszonyokkal és azzal a felbecsülhetetlen lehetőséggel, hogy a Dunából nyerhetik a vizet. Ha mindehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy a fővárosnak szinte közvetlen közelségében van, így érthetővé válik a döntés jogossága. Március 21-én bekapcsolják a DCM úgynevezett első cementvonalának valamennyi berendezését és dolgozni kezd a monumentális gyár első része. Egy párizsi szaklap itt járt tudósítója megállapította, hogy "Európa valóságos csodája lesz a magyar cement- és mészmű és célszerűségével csak ritka harmóniája vetekszik*. A tél sem volt akadály Az idei kemény tel sem ríteni a hős építőket és a gyár dolgozóit, s úgyszólván minden készen áll az első részlegek termelésének megindítására. A Naszály tetején, a bányában már rendszeres munka folyik. A drótkötélpálya örökmozgó csillesora hordja a temérdek anyagot. Az agyag háromkilométeres utazás után érkezik meg majd rendeltetési helyére. Füstölög már a kémény az óriás kazánház fölött és a DCM pályaudvarának forgalma is állandóan növekszik. Az ember alkotta koloszszus most teszi majd meg az első lépéseket Az ilyen pillanatokra szokták mondani a sokszor, sajnos, elkoptatott jelzőt: történelmi... Mit jelent nemzetgazdaságunk életében a Dunai Cement- és Mészmű? E nagy építkezés nyomán már 1964ben annyi cementet fog gyártani a DCM, mint a jelenlegi gyárak többsége együttvéve. A magyarországi cementipari üzemek termelése jelenleg évente 1 733 117 tonna. A váci cementrészleg teljes bekapcsolásával ez a szám meg fogja majd közelíteni a hárommillió tonnát! Egy évvel hamarabb Az éredeti elképzelések szerint 1965. január elsején kellett volna teljes kapacitással indulni a DCM-nek. Azonban az NDK-beli és a magyar tervező és kivitelező szervek, a magyar, a német munkások, műszakiak jó munkájára, lelkesedésére, szaktudására támaszkodva azzal a bátor javaslattal állták elő, hogy vállalják az egy évvel korábbi határidőt. Nagyszerű kezdeményezésük egymillió tonna cementet jelent hazánknak terven felül! A Dunai Cement- és Mészmű két és fél milliárdos forintjával második ötéves tervünk legjelentősebb beruházása. Ez a beruházási program is nemes célkitűzéseket szolgál. Nagymértékben arra hivatott, hogy elősegítse népünk egyik alapvető problémájának, a lakáskérdésnek a megoldását. Bácskai László Felújítanak több szegedi művelődési otthont A jobb közművelődési munka érdekében hamarosan kívül-belül felújítják, tatarozzák a Vörösmarty utcában a Juhász Gyula Művelődési Otthont. A felújításra közel 300 ezer forintot fordítanak. Itt kap majd helyet a nyugdíjasok klubja is. A MÁV Petőfi Sándor Művelődési Otthonban 100 ezer forintot fordítanak belső felújításra. A nagy udvarra néző teraszt zárttá teszik és klubot alakítanak ki benne, ugyanakkor a nagytermet is kifestik, rendbe hozzák. Kisebb tatarozást végeznek majd az Építők Művelődési Otthonában is több ezer forintos költséggel. Kedvezmények a tavaszi gyümölcsápoláshoz Az Országos Növényvédelmi Szolgálat szakemberei felhívják a termelőszövetkezetek vezetőinek figyelmét, hogy ahol lehet, a közös gazdaságok maguk szervezzék meg a háztáji és szórvány-gyümölcsösök növényvédelmét, elsősorban pedig a tavaszi gyümölcsfa tisztogatást és a permetezési munkákat. Mérjék fel a gazdaság munkaerő-helyzetét, állítsanak munkába megfelelő, jól képzett növényvédelmi szakembert, jelöljék ki a növényvédelmi jbrigádokat. Az öntevékeny termelőszövetkezetek a vegyszereket nagykereskedelmi áron vásárolhatják meg, ezen kívül — a 3044/5/1962. számú kormányhatározat alapján — 30 százalékos árkedvezményt kapnak. Ezenkívül a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek további 20 százalékos kedvezményben részesülnek. Ahol a helyi földművesszövetkezetekkel megállapodást kötnek a védekezési munkák elvégzésére: ott a termelőszövetkezetek tegyenek eleget a megállapodásban vállalt kötelezettségeknek, mindenben támogassák a földművesszövetkezeti brigádok munkáját. (MTI) SIKLÓS JÁNOS: EMLÉKÉREMMEL TÜNTETTÉK Kl AZ ÖT ÉVE SZOLGÁLÓ MUNKÁSŐRÖKET (Somogyiné feiv.) Képünkön Perjési László Gerebeez Béla mnnkásőrnek átadja az emlékérmet a szegedi ünnepségen. Pénteken és szombaton a nnunkásőr-ünnepségek zajlottak le Csongrád megyében. Az ünnepségeken számos parancsnok és munkásőr kapta meg az "öt éve a nép szolgálatában* emlékérmet A munkásőrség Csongrád megyei parancsnoksága, Szegeden. a Moszkvai körúti székházában tartotta meg ünnepségét, amelyen megjelent Győri Imre, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára, országgyűlési képviselő, és Török László, a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke is. Győri Imre elvtárs meleg szavakkal köszöntötte a kitüntetetteket és további sikereket kívánt munkájukhoz, önkéntes szolgálatukhoz. ló őrnagy, a munkásőrség Csongrád megyei parancsnoka nyújtotta át az emlékérmet. A Gera Sándor szegedi munkásőr zászlóalj tegnap, szombaton reggel a Szabadság Filmszínházban rendezte meg ünnepségét, amelyen részt vett Perjési László, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára is. Kelemen Sándor őrnagy, a szegedi munkásőrparancsnok mondott megnyitót, majd Perjési László elvtárs szólt a munkásőrökhöz. — Büszkén, emelt fővel tekinthetünk vissza a megtett útra — mondotta —, és.sikereinkben osztoznak a munkásőrök is, párttagok és párfogtak népünk, szocialista vívmányaink védelmére. Munkásőreink helytállnak a munkában és példát mutatnak vállalt kötelezettségükkel. Külön szólt Perjési László a munkásőrséget alapító törzsgárdához, amelynek tagjai tudásukkal, gazdag tapasztalataikkal nevelik, tanítják a fiatalabbakat, s velük együtt fegyverükkel éberen őrködnek a nép védelmében, a nép szolgalatában. Végül Perjési László elvtárs közel 80 kitüntetettnek átnyújtotta a szolgálati emlékérmet. A megye többi városában, Hódmezővásárhelyen, Makón, Szentesen és Csongrádon haladta meghátrálásra kényrra jiA-jotüntetetteknak Bőn Lász- tónkivüliek, akik fegyvert soidó -ünnepségek zajlottak le. Mindennapi dolgainkról A nyugtalan emberekről — HA EZT egy nyugtalan ember látná, biztosan megcsavarodna benne az epe — motyogta bánkódóan egy öreg murár az építkezés kapujában. Igaza volt az öreg kőművesnek. Hiszen már harmadik esztendeje "épülnek* a mindössze hárommillió forintos értéket képviselő épületecskék a szegedi autóközlekedési vállalat makói telepén. Nem hiszik el? Pedig így van. 1960 novemberében kezdte el a munkát egy miniszteriális magasépítő vállalat, amely időközben talán kimúlt az ipari életből, vagy más baj érte, de átvette ezt a kicsi munkát a hídépítő vállalat. S most három-négy ember lassacskán elépítgeti a telepet és ha a jó isten is úgy akarja, talán év végére befejeződik... Azóta, hogy ezt az "építkezést* láttam, az öreg murár szava motoszkál fejemben a nyugtalan emberről. Mert milyen is lehet egy nyugtalan ember? TALÁN olyan típus, aki nem bírta volna el, hogy három esztendeig épüljön ez a bagatell vállalkozás, inkább lejárja a lábát, de már a szakma becsülete érdekében sem tűrné a nyolchónapos munka elnyújtását három esztendőre... Mert ott van az ellenpélda, a makói redőnygyár. Hasonló nagyságrendű építkezés, s tíz hónap alatt befejezte a megyei építőipari vállalat A nyugtalan embereken múlik. hogy szocialista építőmunkánk szép eredményeit ne tarkítsák különféle visszásságok. Azokon a felelősséget érző, csupaszív embereken, akiknek életstílusa a rend, a vállalt kötelezettség teljesítése, akik emberi méltóságukat nem alázzák meg azzal, hogy hanyag, lusta, felelőtlen, stb. jelzővel kelljen illetni őket. Nagyon sok nyugtalan ember él a mi hazánkban. Iparban, mezőgazdaságban, értelmiségi munkakörökben. De van bőven "nyugodt* ember is, akit nem izgat semmi. Azt mondják, az élet majd megoldja a gondokat és a nagy természeti és társadalmi kiegyenlítődésben úgyis elrendeződik minden. Szerintük »nem kell izgulni*. ez csak felesleges idegpusztítás. Ezek a típusok nem is építenek be sok téglát a szocialista haza nagy épületébe, hanem a nyugtalanok. Sajnos, mégsem érvényesül mindenütt megfelelően az az elv, hogy a legtöbb téglát beépítők kapjanak magasabb anyagi és sokkal több erkölcsi elismerést, mint az úgynevezett minden mindegy jakabok. Mert a nyugtalan ember nem tud "nyugodt* lenni semmilyen helyzetben: munkájában, életfelfogásában, egyéniségében ... Ez a típus szakadatlanul teremt, alkot, mert enélkül nem tud élni. Az anyagi dotáció és a morális elismerés nem elsőrendű tényező ennél az embertípusnál. Ezért azoknak kellene észrevenniök, akik hivatottak elbírálni a munkát, és egy kicsit az ilyen jellegzetesen hasznos jellemeket is megfizetnék, nemcsak a státuszt a benne levő személylyel, függetlenül attól, hogy esetleg »tőle leéghet a ház*, az sem zavarja meg rendíthetetlen "magyaros* nyugalmát. MAR SZINTE hallom az ellenvéleményeket: »na, na, az embernek csak egy élete van*. Ami azt jelenti, hogy ne törjük magunkat, mert hamar elkopunk és mit ér minden szép. s jó dolog, okos és hasznos találmány, ha én kimentem az életből. Ez a felfogás nemcsak antimarxista, hanem beteges feifogású emberek által a a Pató Pál-élet igazolására gyártott elmélet. A nyugtalan ember a tókés rendben elbukott, mert elképzelését, progresszív irányba ható alkotókedvét megbénította az osztálytársadalom érdeke. Viszont a szocialista társadalomban éppen a nyugtalan, a lobogó belső tűzzel, dús vitalitással megáldott ember adja a legtöbbet. Hiszen semmisem korlátozza alkotó tevékenységét, tudásának, munkakedvének szabad áradását serkenti a mi társadalmunk. Ez a fajta ember örül, ha valamit jól megcsinált, sikerrel. A következő órában mégis már valami újabb gondolatot dajkál és megkísérli a megvalósítását. Pedig ha csak "Szordinóban« dolgozna, akkor is megkapná a fizetését, s talán senki sem kérné tőle számon önkezdeményező vállalkozásait. De csinálja, mert ez az életeleme, s ezzel ad többet a "nyugodt,* embernél, ez az a plusz, amit nem lehet elvitatni értékéből. S csal; annyi igaz az "egy életünk van«-ból. hogy ez a fajta ember hamarább elég. mint a nyugodt, afféle jó hivatalnok típus. De mégis többet ér — mert tartalmasabb volt, többet adott. S ez nem funkcióhoz kötött valami, mert. megszámlálhatatlan tömegű nyugtalan ember él életünk minden területén, vezető embereink zöme is ilyen, de beosztásban is találunk még minden mindegy típusokat is. A NYUGTALANOK típusa nem tudja elviselni az igazságtalanságot még akkor sem, ha a szókimondásból előreláthatóan hátránya származik. Nem számító ember. Nem hajt fejet ostoba tanácsok előtt csak azért, mert "úgy illik*. A szocialista építés érdekében mer cselekedni, meggondoltan, de mivel minden új kockázattal jár, nem fél kockáztatni is. Tudja, hogy enélkül nincs új. Ez a típus nem várja meg. míg minden oldalról "egyetértenek*, hogy ne legyen semmi baj... Mert ez a stílus nem a nyugtalan emberek életformája. (Persze nem meggondolatlan felelőtlenkedésrői van szó, hanem bátor kezdeményezésről szocialista építőmunkánkban.) Nem tudja elviselni a nyugtalan ember, hogy keze alól selejtes, szaktudását kompromittáló munkadarab kerüljön ki. Ezt úgy fájlalja. mintha havi fizetését vonták volna el. A nyugtalan ember kezére bízott jószág nem pusztulhat el ha-, nyagság miatt, mert ezt nem tudná elviselni: talán egész életében kínozná a lelkiismeret érte: kárt okozott annak a közösségnek, amelyben él. A kutató egész életét áldozza, hogy életéből nyerjen valami jót, hasznosat az emberiség. A nyugtalan hivatalnok nem "hivatalnok* a szó lekicsinylő értelmében — mert nem tudja lezárni íróasztal fiókját, ha érzi, hogy egy ügy nem igazságérzetének megfelelően intéződött el: előveszi és újra kezdi. Látható, hogy nem munkakörük, de jellemük, öntudatuk határozza meg az embereket, nyugtalanok — vagy egészen nyugodtak. A LEGJOBB meggyőződéssel és világosan kirajzolt életcél érdekében a kommunistáknak kell küzdeniök az első sorokban. S küzdenek is. Ezt tizennyolc esztendő bebizonyította. A "nyugtalan* Lenin eszméjét meggyőződéssel vallani és követni nem szavakban, és még csak nem is a kiszabott napi munka — egyébként kifogástalan — elvégzésével lehet. A nyugtalanság az az eszmei, szellemi és lelki tényező, amely a kor eszméjének — tehát a kommunizmus eszméjének — valódi harcosává avatja az egyes embert.