Délmagyarország, 1963. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-16 / 63. szám

wmmMűt "nf'fiTiiT'r irombát, 1963. március W. DÉL-MAGYARORSZÁG Ünnepségek a fővárosban és Szegeden az 1848-as szabadságharc évfordulóján Az 1848-as magyar szabadságharcosok budapesti emlék­műveinél péntek délelőtt koszorúzási ünnepséget rendeztek. A Múzeum-kertben Harmati Sándor, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára mondott beszédet, majd megkoszorúzták a múzeum lépcsőjénél elhelyezett emlék­táblát A nemzetiszínű és vörös zászlókkal díszített Kossuth­szobornál, valamint a Petőfi-szobornál és a Bem-szobornál a Hazafias Népfront ós a Kommunista Ifjúsági Szövetség he­lyezett el koszorút Az ünnepségek mindenütt a Himnusz hangjaival értek véget Az 1848-as forradalom 115. évfordulója alkalmából ün­nepséget rendezett a KISZ Szeged városi bizottsága. Az ünnepi eseménysorozat teg­nap délelőtt koszorúzással kezdődött. Szeged iskoláiból, üzemeiből sokan jöttek el a Klauzál térre, hogy emlékez­zenek az 1848-as forradalom­ra és koszorút helyezzenek el a Kossuth-szobor talapzatá­ra. A Tömörkény Leánygim­názium énekkara Mihálka György vezényletével a Himnuszt énekelte el, ezután a Hazafias Népfront Szeged városi elnökségének nevé­ben dr. Bozsó Tibor, Rácz Károly és Turay Géza meg­koszorúzta az emlékművet. A fiatalok képviseletében Szabó Lajos, a KISZ szegedi járási bizottságának titkára, Tóth Lajos, a KISZ Szeged városi bizottságának szerve­ző titkára és Varga Ferenc, a KISZ Csongrád megyei bi­zottságának munkatársa he­lyezett el koszorút. Az ÉM Tervező Vállalat KISZ-esei is koszorúztak. A Klauzál téri koszorúzási ünnepségekkel egyidőben a pantheonban Petőfi Sándor szobránál, valamint az Aradi vértanúk terén a szőregi csa­ta emlékművénél ugyancsak koszorúzási ünnepség zaj­lott le. Mindkét helyen a Hazafias Népfront, a KISZ Csongrád megyei, szegedi já­rási, Szeged városi bizottsá­ga & az Orvostudományi Egyetem KISZ-bizottsága ne­vében helyeztek el koszorú­kat. Délután a Juhász Gyula Művelődési Otthonban ifjú­sági gyűlést rendezett a KISZ Szeged városi bizottsá­ga, melyen a szegedi egyete­misták és középiskolás diá­kok vettek részt. A gyűlés el­nökségében helyet foglalt Nagygyörgy Mária, az MSZMP Központi Bizottsá­gának póttagja, a szegedi vá­rosi párt-végrehajtóbizottság tagja, Nagy István, a Hazafi­as Népfront szegedi városi titkára, Deák Béla, a KISZ szegedi városi bizottságának titkára, Erdei Mihály, a Ta­nárképző Főiskola adjunktu­sa és Tóth Lajos, a József Attila Tudományegyetem hallgatója. Nagy István elnöki meg­nyitója után Csíkos Gábor, a Szegedi Nemzeti Színház művésze Petőfi Nemzeti da­lát szavalta el, majd Deák Béla mondott ünnepi beszé­det Prizmákban 14000 vagon vetőburgonya Minden eddiginél nagyobb szabású burgonyavetőgumó­akciót szervezett a Földmű­velésügyi Minisztérium. Az ősz folyamán 12 ezer vagon­nal már kiszállítottak a ter­melőszövetkezetekbe és álla­mi gazdaságokba, most a kö­vetkező hetekben további kétezer vagon vetőgumót kapnak a termelőüzemek a régi leromlott, vagy gyenge termőképességű fajtáik ki­cserélésére. Az akció mére­teire jellemző, hogy az ed­digieket több mint három­szorosan múlja felül. A hazai nemesítésű új faj­ták közül idén vizsgázik elő­ször országos nagyüzemi termesztésben a somogyi kifli, a somogyi korai, a so­mogyi sárga, valamint a mindenes. A külföldiek kö­zül az amsei, a pierre vois­nek, továbbá a régi magyar ella fajtának megfelelő mi­nőséget adó lengyel epoka. (MTI) Filmügyi minisztérium II i l I | ., I i , , alakult a Szovjetunióban j pj @ | 0 K helyett flODOk 01017 Kulturális vezető szervek- ' I tői származó értesülés sze­rint a Szovjetunióban befe­jezett ténynek tekinthető az önálló filmügyi minisztérium megteremtése. Eddig a film­jzakma ügyeit, a többi kul­turális ágazattal együtt, a Művelődésügyi ' Minisztérium intézte, azonban teljesen in­dokolt, hogy a csaknem fél­millió dolgozót foglalkoztató filmipar vezetése konkrétab­bá és intenzívebbé váljék. Az új filmügyi minisztérium nemcsak a filmek gyártásá­val, hanem forgalmazásával is foglalkozik majd. Az or­szágban 114 000 mozi műkö­dik, s az utóbbi években ug­rásszerűen megnőtt a film­gyártás, többszörösére emel­kedett a filmművészek és gyártási szakemberek lét­száma. (MTI) Szocialista szerződés a jogi kar emeletráépítéséhez Mint annyi más intéz­mény, a József Attila Tudo­mányegyetem állam- és jog­tudományi kara is kinőtte már régi ruháját, a Lenin körút sarkán álló épület mind szűkebbnek bizonyult az utóbbi években. Építkez­ni és oktatni egyszerre vi­szont nagyon bajos dolog, ezért született meg az ötlet: ha a beruházó, a tervező és a kivitelező szocialista szer­ződést köt egymással, akkor talán elkerülhetők a nehéz­ségek. . Előre vett észrevételek Januárban ültek lc elő­ször tárgyalni a jogi kar, a szegedi tervező és a Csong­rád megyei építő képviselői. Megegyeztek abban, hogyan biztosítják majd a szükséges munkaterületet, s abban is, hogy az elsőemeleti helyisé­gekben még idén ősszel megkezdődhet az oktatás. A jógi kar megígérte, hogy az építkezés terveit a jóváhagyás előtt bemutatja a kivitelezőnek, hátha van vele kapcsolatban valami észrevétele, s akkor még időben figyelembe lehet venni. ígéretüket be is tar­tották, sőt február 28-án átadták a Művelődési Mi­nisztérium által felülvizsgált teljes tervdokumentációt is a Csongrád megyei Építő­vállalatnak. Eltemetett milliók Hét tszcs fogja össze a nagy kiterjedésű ásotthalmi tanya­világ lakosságának javaré­szét Közös kasszába a sző­lők és gyümölcsösök termé­sének 20 százalékát, a szán­tók termésének pedig 4 szá­zalékát fizetik be pénzérték­ben a gazdák. Ez és a meg­művelt területek aranykoro­nái után fizetett 10 forintok adják ki esztendőről eszten­dőre azt a bizonyos közös alapot, amelyet ügyesen for­gatva, jövedelmező beruhá­zásokra fordítva a csoport ja­vára kellene felhasználni mind a hét ásotthalmi tszcs­ben. Túlságos óvatosság A jelenlegi kép azonban arról győzi meg a szemlélőt, hogy az Alkotmány, az Aranykalász, az Előre, a Hó­virág, a Kossuth, a Petőfi, meg az Üj Élet gazdái túlsá­gosan is óvatosak közös va­gyonuk forgatásában. Vala­miféle ládafia-szemlélet jel­lemző e tekintetben nemcsak az ásotthalmiakra, hanem a járás tszcs-inek legtöbbjére. Milliók fekszenek a bank­ban kihasználatlanul e miatt a káros, túlzottan óvatosko­dó szemlélet miatt. Mert igaz agyán, hogy az állami pénz­forgalomban ezek a milliók is ott vannak végsősoron, s az is igaz, hogy á tszcs-k ka­tóatot is kapnak azért, ami­ért vagyonukat az állam ren­delkezésére bocsátják. A hordónyiak példája De a közös alapnak nem az a rendeltetése, hogy a bank­ban feküdjön. Hanem az, hogy segítségével a kollektív Sazdálkodás e kezdetlegesebb [^májának keretei között is 'étrehozzák a nagyüzemi ter­helés eszközeit, üzemesítsék állattenyésztést, gépesít­ek a talajművelést és a nö­nagyüzemi táb­lákat alakítsanak ki jövedel­mező kultúrákkal. A bordányi termelőszövet­kezeti csoportok példájából tanulhatnának Ásotthalmon is. Ott a közös alapból nem­csak gépeket vásároltak, ha­nem a Dobó István Tszcs például nagyüzemi sertéste­lep kialakítását is megkezdte már, s követi ebben a Mező Imre és a Rákóczi Tszcs is. A közös alapból vett erőgé­pekkel szállítják a csoportok áruit piacra, vagy a szövet­kezeti átvevőhelyekhez, a kö­zös alapból vették meg az idén is a talajerő-javításhoz szükséges szerves trágyát és a műtrágyát, irodaházat lé­tesítettek. S a- fölsorolást le­hetne még folytatni. Okos gazdálkodást A három bordányi csoport az évi közös alap összegének általában a háromnegyedét fekteti be ilyen közhasznú munkákba. Ez az arány meg­felelőnek mondható. Az ásotthalmi tszcs-k viszont az átlagos évi 300—350 ezer fo­rintos közös alapnak a felét sem használják föL Több bátorság, nagyobb kezdeményező kedv szüksé­ges a lehetőségek felkutatá­sában és kiaknázásában. Kö­rültekintő, okos gazdálkodás a közösség vagyonával — a kollektíva javára. Ez a cél­ja a közös alapnak, s nem a meddő pénzgyűjtögetés. Papp Lajos Megkezdődött az országos középiskolai tanulmányi verseny A művelődésügyi miniszter az érdekelt szaktárcákkal egyetértésben az idei tanévre is meghirdette az országos középiskolai tanulmányi ver­senyt és az Arany Dániel matematikai versenyt. Az országos középiskolai tanulmányi verseny első fordulója már megkezdő­dött a vetélkedőben rész­vevő iskolákban. A második (megyei) for­dulót a megyeszékhely egyik középiskolájában bonyolít­ják le május 2. és 7. között. Az országos döntőbe felter­jesztett versenymunkákat tantárgyi versenybizottságok bírálják felül és rangsorol­ják. Az Arany Dániel matema­tikai verseny első iskolai for­dulójának időpontja márci­us 29-e, a második (megyei) fordulót május 13-án ren­dezik. A tanulmányi versenyek győzteseit 500-tól 2000 fo­rintig terjedő ' pénzjutalom­ban részesítik, a további ki­emelkedő munkák készítői pedig könyvjutalmat, illetve dicsérő oklevelet kapnak. A díjakat, a könyvjutalmakat és a dicsérő okleveleket az iskolai tanévzáró ünnepélye­ken osztják ki. Az I., II. és III. díjat nyert tanulókat az egyetemekre, főiskolákra, felsőfokú tech­nikumokba, illetve szakisko­lákba vizsga nélkül veszik fel, ha olyan karra (szakra) jelentkeznek, amelynek va­lamelyik felvételi vizsgatár­gyából nyerték a tanulmá­nyi verseny díját, s abban az évben kérik felvételüket, amelyben érettségiztek. (MTI) Ekkor kötötték meg a szo­cialista szerződést, melyben mindhárom említett testület vállalta, hogy a legmesz­szebbmenőkig támogatja az emeletráépítés munkáját. A szerződést természetesen írásba is foglalták. Mindenki segít valamit Az egyetem felajánlotta a többi között, hogy étkező­nek, irodának, mosdónak és raktárnak való helyiséget kölcsönöz, ne kelljen építe­nie a kivitelezőnek. A terve­ző a minisztérium kifogása­it alapul véve két hét alatt áttervezi az elektro­mos berendezéseket. Máskor ilyesmi hónapokig is eltart­hat. A kivitelező esetleges kifogásaira tíz napon belül válaszol. Az építő a szerző­déstervezetet a beruházási jegyzéket pedig szintén 45 nap nap helyett 15 nap alatt megcsinálja, az egységár és műszaki észrevételezési jegyzéket pedig szintén 45 helyett 25 nap alatt juttat­ja el az illetékeseknek. A részhatáridőket pontosan be­tartja, csakúgy mint a vég­ső határidőt, s az építkezés minden szakaszában bizto­sítja az egyetemi oktató­munka zavartalanságát. Áprilisban kezdődhet a munka Eddig a szerződés. Most nézzük meg közelebbről, mire is kötötték? Az épü­letre emeletet húznak, de előtte, mivel a tető alatt le­vő fafödém teljesen elévült, kicserélik téglabetétes be­tonfödémre. Erre ideiglenes szigetelést tesznek, majd megépítik az új emeletet, ahol tantermeket és irodá­kat lehet berendezni, úgy­hogy az épület többi ré­szében sok helyiség más célra, például a könyvtár bővítésére szabadul majd fel. Szeptember végén át is adják a felújított első eme­letet, december végén pedig a másodikat is. Jövőre csak a kazánok felszerelése és a ház külső tatarozása marad. A négy új kazánt a gyártó cég csak 1964-re igazolta vissza, emiatt a befejezési határidőt a jövő év augusz­tusára voltak kénytelenek eltolni. Az építkezés össze­sen három és fél millió fo­rintba kerül. A terv és a szocialista szerződés elkészült: április derekán hozzá lehet fogni az építkezéshez. Az idő majd megmutatja aztán, ki mennyire vette komo­lyan, amit ígért. Az a jó­szándék, az a készség, mely a szerződő feleket áthatja, arra enged következtetni, hogy ki-ki betartja, amit vállalt F. K. SIKLÓS JÁNOS: Mindennapi dolgainkról ® Lecke a szülői szeretetről AZ ELMÜLT vasárnap Makón kellemes arcú, nyurga gyerek állt a pulpitus elé és köszöntötte a nőket: érzel­meiből szőtt mondatait meg­siratták az édesanyák. A nagy művelődési terem föld­szintjén talán ötszáz asszony ült, többségük a makói ter­melőszövetkezetekben dolgo­zik. Volt ott sdk idős néni is a széksorokban, s a kisfiú kedves, bájos mondatai után ezek a korosabb nénik so­káig törölgették fehér zseb­kendőjükkel a szemüket. Először az elszaladt élettel magyaráztam a túlzott érzé­kenységet. Megszépült emlé­kek elevenedtek meg, talán az első anyai simogatás a legénnyé cseperedett fiú pelyhező arcán, vagy egy nyakkendőigazítás, amikor lányos házhoz indult a fiú... De. lehetséges, hogy bántó, szomorú emlékek is tódultak a fej kendők alá: szép re­ménnyel névéit gyereksereg kelt szárnyra a szülői ház­ból és megmaradtak az „öre­gek" magukban, alkonyodó életükkel, esetleg minden­napi kemény küzdelmekkel. Valószínű, hogy a túlfűtött érzelem Csordult ki ráncos szemük alól. Vagy talán va­lami egészen máson köny­nyeztek? Az érzelmes pillanatokat megszépíthette, hogy a pa­rasztember megérte a saját nyugdíját. Fölkiáltó mon­dattal kell írni: idős nyugdí­jas parasztok élnek közöt­tünk! Talán sehol, egyetlen államban sem valósult meg a paraszti nyugdíj. Sőt a földteke nagyobb felén a munkásnyugdíj sem. Ha­zánkban pedig a termelőszö­vetkezeti mozgalom megte­remtette a paraszti nyugdí­jat. IGAZ, ez a nyugdíj nem sók — egyéb támogatás nél­kül nem biztosít jó megélhe­tést. De a háztáji gazdasá­gokkal és a termelőszövetke­zet egyéb segítségével együtt már számottevő megélhetési alap. A termelőszövetkezet segítése nemcsak nyugdíj Ki­egészítésben, pénz formájá­ban jelentkezik, hanem az aprónak tűnő anyagi figyel­messér ezer jelében. A ház­táji földek művelésének, gondozásának segítésében, a termésbetakarítás megoldá­sában ... egy-egy kölcsön­fogatban, a tatarozásra szo­ruló épület tapasztásában, meszelésében... a hivatalos ügyek elintézésének támo­gatásában ... stb. Szaporodnak a példák ná­lunk, a szövetkezetek vezetői és tagjai sokféleképpen segí­tik, támogatják a munkában megfáradt időseket. Ott van­nak a gyerekek, életerős, jó­dolgú gyerekek, akiknek te­le van az éléskamrájuk, ru­hásszekrényük, meg a padlá­suk... Igen, ott vannak, és ők is segítenek. DE VAJON minden csa­Csakhogy ez önámítás és a lelkiismeret hazug nyugta­tása! Húsz esztendővel ezelőtt ebben az országban ki tar­totta el a munkából kifáradt szülőket? A gyerek. S ez íratlan erkölcsi törvény volt, amely elől nem térhetett ki a gyerek, még a legnagyobb munkanélküliségek idején sem. S ez az íratlan törvény most már talán „hatályát vesztette?" Nem, ez a tör­vény most sem és a jövőben sem veszítheti hatályát, mert az emberré nőtt gyerek gon­dolat- és érzésvilágából kell táplálkoznia. A szocialista ál­lam segít, könnyít a gyere­keknek, könnyít az idős szü­lőknek is, de a felelősség a szülők mindennapjáért, ke­nyerükért és hajlékukért, az íratlan erkölcsi törvény alap­ján, a felnőtté vált gyerekeké ma is. És az marad a jövő­ben is! HOGYAN LEHET elkölte­ládnól segítenek-e a gyere­kek? Azt hiszem, nem. S egyik-másik idős asszony könnye talán azért buggyant ki, amikor a fiatal fiú di­csérte munkában fáradt, szor­galmas kezüket, gyerekeik sorsáért hevülő, jóságos szí­vüket. A forró hangú, őszin­te üdvözlés és az élet ke­mény mindennapja bizony nincs mindenütt összhang­ban. Hány felnőtt gyerek él a mi megyénkben — és az országban — családjával sze­retetben, békességben, lelki nyugalomban anélkül, hogy az őt emberré nevelt szüleire gondolna. Ha statisztikát ké­szítene erről valaki, jócskán elcsudálkozhatnánk. Valahogyan eluralkodott az a felfogás, hogy a munká­ból kiöregedettek eltartása az állam dolga, gondja, s ha nem csinálja megfelelő szín­vonalon: szégyellje magát. ni jóízűen a vacsorát, ha nem tudom, hogy az anyám, meg az apám is éppen úgy vacso­ráztak, mint én? Hogyan le­het divatos ruhát varratni egyre-másra, ha nem tudom, hogy az apámnak, meg az anyámnak van-e tisztességes ünneplő ruhája, télikabátja? Hogyan lehet új bútort vásá­rolni, ha nem tudom, hogy a szüleimnek van-e megfelelő ágyneműje, ahová lehajthat­ják fejüket? Tudok-e a tele­vízó képernyője előtt nyugod­tan szórakozni, miközben az apám, meg az anyám hideg lakásban ül, s nincs aki aj­tót nyisson rájuk? Vajon mi­lyen érzéssel öntögetem ma­gamba a fél litereket, ami­kor anyámnak gyógyítást je­lentő fürdő vagy szívkórház kellene és az én anyagi hoz­zájárulásom nélkül ezt nem tudja elérni? S esténként ho­gyan veszem ölembe apai szeretettel á * gyermekeimet, ha csak jeles ünnepeken té­rek be anyám házához tes­sék-lássék módon? Pedig mindennap várnak. Éppen úgy, mint régen. Most is megsimogatják az arcom, megigazítják a nyakkendőm* rólam beszélnek, hiszen ne­kik már én vagyok az élet központja. Az íratlan erkölcsi törvény így"1 jelentkezik. S ha az én fiam, lányom azt látja, hogy az anyjában, apjában nem él az az íratlan erkölcsi tör­vény, felnőtt korukban már hiába sóvárognánk tőlük a szeretetet: kiöltük belőlük még gyermekkorukban. Mert otthon azt látták, hogy »nem érdekes* a nagymama, meg a nagypapa: megvannak azok. magukban is, ott a nyugdíj... élnek. Ha ez a felfogás és embertelen érzés harácsoló gyűjtőmániával is párosul, az élet javainak olyan hab­zsolásával, hogy érte a szü­lőket is elfelejtjük... — akkor nem jó érzésű, em­berszerető ivadékot neve­lünk, hanem rossz jellemű, beteg lelkű gyerekeket. S er­ről nem ők tehetnek, hanem a szülők, akiktől azt látták, hogy azok sem veszik ész­re a saját szüleiket. AZ A NYURGA fiú ott a pulpituson leckét adott a szü­lői szeretetről, de a szó el­száll és az élet megy tovább. A nőtanácsoknak, meg a KISZ-szervezeteknek kell megnézniök: ki hogyan jzere­ti szüleit. Az íratlan erkölcsi törvény érvényesül-e vagy csak az állam kasszájára ^szeretik* azokat, akik em­berré nevelték őket? Olyan légkört teremtsünk, hogy ez az íratlan erkölcsi törvény uralja minden családban a szülők és a felnőtté vált gye­rekek kapcsolatát, s vele megszépítse az idősek életét, a gyerekek embersége, fele­lőssége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom