Délmagyarország, 1963. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-07 / 55. szám

Cfeütörtök, 1963. március T DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Műszakiak a gépipari párthatározat megvalósításáért Mindenki valamivel jobban dolgozik Nyolc hónapja pártunk Központi Bizottsága határozatban jelölte meg a fő tennivalót a gépiparban. A 8 hónap nem nagy idő, arra mégis elegendő, hogy képet alkothassunk, hogyan kezdtek a határozat megvalósításához, a Magyar Kábelművek szegedi gyáregységében. Nem érdektelen például azt vizsgálni, miként segítettek e feládatok megvalósításában a műszakiak. Túlzás lenne azt állítani, hogy a kábelgyári mérnökök, művezetők munkájának hatékonysága pontosan mérhető. Hiszen az üzem termelési, műszaki fejlesztési eredményei és a műszakiak tevékenysége közötti összefüggés sokrétű. Ezért a számítgatás nem lehet megalapozott A termelés százalékai, az önköltség alakulása ugyan számszerű tájékoztatót adnak, de ebben csak egy rész a műszakiaké, a nagyobb rész a munkásoké. Nem a pontos számvetés igényével A műszakiak tevékenységének társadalmi hatása pedig még kevésbé mérhető. Ezért nem is a pontos számvetés igényével vizsgáltam és írom le, milyen szerepet vállaltak és milyen sikereket értek el a kábelgyári műszakiak a gépipar fejlesztéséről szó'ló párthatározat megvalósításában. Örvendetes, hogy az üzem mérnökei, technikusai, a gyáregység pártszervezetével és gazdasági vezetőivel együtt gyorsan és tevékenyen válaszoltak a határozatban megjelölt feladatokra. Akaratukat helyesen fogta össze és jelölté meg a tennivalókat a pártszervezet intézkedési terve. A vezetős és igen hélyesen abból indiín?aki, hogy számot vetett, hol tart az üzem az országos és világszínvonalhoz mérten. Az utóbbival kissé messze előrenéztek, de jól tették, mert így vált világossá előttük, hogy a párthatározat a saját munkájuk segítőkész és elemző bírálata is. Sorra vették legfőbb gyártmányaik helyzetét: a korszerűség, előállítási idő, a felhasznált anyagmennyiség szempontjából hol tartanak, s hová akarnak eljutni. Ebben a felmérésben, s később a feladatok valóraváltásában a pártvezetőség támaszkodott a műszakiak segítő, kezdeményező készségére. Megértetni az emberekkel Első és fontos lépés volt: megértetni az emberekkel, hogy minden munkás, mérnök, sőt alkalmazott is a 6aját területén közvetlenül részt vehet a párthatározat megvalósításában. Másszóval mindenki a maga helyén keresheti a problémák megoldását. a munka tökéletesítését. Az elmúlt 8 hónap munkája igazolja, hogy keresték is. A határozat után javaslat született a műanyagszigetelésű vezetékek szárazvizsgálata és a készáru karikázás műveletének összevonására. Ezzel évente több mint 10 ezer munkaórát takarítanak meg. Az anyagtakarékosság a műanyag- és bányagyutacs-vezetéket készítő üzemrészben csak a negyedik negyedévben közel 120 ezer forint megtakarítást hozott. A tervben megjelölt feladatok mellett született néhány újítási javaslat. A műszaki fejlesztést segíti a többi között Király Károly két jelentős újítása, mondhatni találmánya. Az egyikkel pontosan és könnyedén meg tudják állapítani a szakadás helyét, ha valamelyik többeres kábelban egy szál elszakad. A másik egy elektromos szikrafúrógép, amellyel a legkeményebb fémeket is pontosan és könnyedén fúrják át. ciusi taggyűlésén számol majd be a vezetőség. Azonban máris elmondható, hogy a párthatározat megvalósítása a kábelgyárban nemcsak néhány vezető, mérnök, technológus munkája lett, hanem közös ügy, amelyben nagyon is aktívan segítenek meglátásaikkal, javaslataikkal és tapasztalataikkal a munkások, a műszakiak. De ott találjuk mellettük az üzem ügyvitelének dolgozóit is. Az intézkedési terv tapasztalatai alapján, s annak szerves részeként alkották meg a pártszervezet 1963. évi féladattervét is. A műszaki fejlesztési terv elkészítésében pedig folytatták a korábbi gyakorlatot A terv egyes pontjainak megvalósításáért felelős vezetők különkülön részletesen kidolgozták az intézkedéseket. Kidolgozták a megoldásának módját, megjelölték az ehhez szükséges berendezéseket, anyagokat, szerkesztési és kivitelezési igényeket, s a gazdasági eredményt. Így aztán a maguk alkotta tükörben világosan látják, mit tesznek, hogyan és miért. A szegedi kábelgyár épülő, fejlődő üzem. Ezért természetes, hogy itt évről évre áltálában nagyobb léptekkel haladnak előre, mint a többi szegedi üzemben. Mivel nemcsak a gyár fiatal, hanem a vezető gárda is, a párthatározat szellemében, a pártszervezet és a gyáregység vezetői összefogva törődnek a műszakiak szakmai továbbképzésével, vezetésbeli tapasztalataik gazdagításával. Ebben a törekvésükben jelentős támogatást kapnak az anyavállalattól, a Magyar Kábelművek budapesti vezetőitől. Például a vállalat igazgatója, Zentai Ernő, a főosztályvezetők és mérnökök előadás-sorozatokat tartanak a szegedi továbbképző tanfolyamon. Az igazgató például Módszertani kérdések, a vezetők és beosztottak kapcsolata címmel, a pesti üzem pártbizottságának titkára, Lukácsvári Béla pedig A társadalmi és gazdasági szervek együttműködésének fontosságáról tart előadást. Több élőadó beszél majd a szakma legkülönbözőbb kérdéseiről, a technika és technológia tökéletesítésének fontosságáról, a szabványügyek intézéséig sok mindenről. Ilig akad agy-két félrehúzódó Tanul a mérnök, a technológus, s tanulnak a csoportvezetők, s ha a pártszervezet kéri, hogy a nagyobb tudásból adjanak át másoknak is, alig akad egy-két félrehúzódó. A többség adja tudását. Közülük is elsőnek említi Teiszl István, a pártszervezet titkára Belovai Anta'l energetikust, Tari Sándort, Király Károlyt, Tóth Emilt, s a pártonkívüliek közül Halász Károlyt, Fenyvesi Józsefet. A gépipar fejlesztéséről szóló párthatározat megjelenése óta a kábelgyári műszakiak többet adnak mint korábban. Nem látványos módon, csak úgy, hogy mindenki valamivel jobban dolgozik. S ennek nyoma máris tapasztalható, ha nem is mérhető pontosan e munka eredménye, mégis a legnagyobb elismeréssel szólhatunk róla. Nagy Pál Intézményesítik a címzetes egyetemi tanár és docens címet Az egyetemeken és a főiskolákon intézményesítik a címzetes ' egyetemi, főiskolai tanár, illetve docens címet Erről a művelődésügyi miniszter — az egészségügyi és a földművelésügyi miniszterrel s a Magyar Testnevelési- és Sporttanács elnökével egyetértésben — rendeletet adott ki. Ilyen címeket a tudományok doktora és kandidátusa fokozattal rendelkező személyek, valamint kiváló gyakorlati szakemberek kapnak, ha az egyetemen vagy a főiskolán oktatott tudományszak önálló művelésére képesek, legalább két éven át meghívott előadóként részt vettek az egyetem vagy a főiskola oktatói munkájában, és munkaviszony alapján nem töltenek be oktatói munkakört felsőoktatási intézménynél. A cím adományozására ebben az évben június elsejéig, a jövő évtől kezdve március elsejéig az egyetemen, a főiskola vezetője tesz javaslatot — miután meghallgatta az intézmény tanácsát — a felügyeletet gyakorló miniszterhez. A cím viselője az egyetem, a főiskola vezetőjének felkérésére a tantervben meghatározott, valamint a szakképzés szempontjából fontos egyéb előadást tarthat, gyakorlati foglalkozást vezethet, ezek látogatását a leckekönyvben igazolja, s az általa oktatott tananyagból a hallgatókat vizsgáztatja. A cím használatának jogosultsága megszűnik, ha viselője a felsőoktatási intézménynél oktatói munkakörben munkaviszonyba lép. (MTI) SIKLÓS JÁNOS: Mindennapi dolgainkról Túl leszünk a télen HELYENKÉNT még viríKözös ügy Az intézkedési terv teljesítéséről a párteiei vezet marMinden poszton helytállnak A nők megbecsülésének nálunk nem a nőnapi ünnepségek megrendezése a fő formája. A mi társadalmunk azzal tesz legtöbbet a nőkért, hogy lehetővé tette számukra az emberhez méltó életet, lehetővé tette egyéni képességeik teljes kibontakozását. olyan pályákat és távlatokat nyitott meg előttük, amelyekről azelőtj; nem is álmodhattak. Ezek a gondolatok vezetnek bennünket, amikor — a nőnap közelgő ünnepe alkalmából — felvázoljuk társadalmunk néhány olyan posztján dolgozó nő arcképét, ahova azelőtt többnyire csak férfiak jutottak el. Az élelmiszeripar kiváló dolgozója Nóvák Feren énéről, a Paprikafeldolgozó Vállalat csomagoló csoportvezetőjéről így nyilatkoztak a gyárban: "Tekintélyes, vezetésre termett asszony, akit nemcsak szeretnek, de tisztelnek is munkatársai, megbecsüléssel néznek fel rá.* Nehézkes, fáradt mozdulatai első pillanatra mintha ellentmondanának ennek a jellemzésnek. Amikor beszélgetni keedünk, mégis megértettem, hogy Novákné ereje, fiatalsága nem a mozgásában, hanem nyugodt, magabiztos hangjában, gondolkodásmódjában, snem utolsósorban munkatársai iránti szeretetében nyilvánul meg. Már a felszabadul!s előtt is paprikával foglalkozott, ezért 1949 márciusában, amikor az üzemet államosították, úgy került ide, mint szakember és 1951-ben a csomagoló vezetője lett. Az idénytől függően 30—70 ember dolgozik ebben az üzemrészben, s ha több műszakot indítanak, azok munkájáért is ő a felelős. Nóvák Ferencné ezt a felelősségteljes munkát kifogástalanul látja el, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1960-ban megkapta az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója címet. Az egyetem adjunktusa Amikor először felhívtam telefonon, szabadkozott, hogy nem tudja, alkalmas riportalany lenne-e. Kevés gondolkozás után mégis beleegyezett és közölte velem, hogy másnap délután felkereshetem az intézetben, majd megpróbál időt szakítani. Amint kiderült. Galiba Ilona a József Attila Tudományegyetem Szervetlen- és Analitikai Kémiai Intézetének adjunktusa, tényleg munkáját szakította meg beszélgetésünk idejére. Az egyetemen heti 5 órában tart előadásokat, de gyakorlatokat is vezet, s ez elég sok időt vesz igénybe, ám szívesen csinálja, mert az oktatói tevékenységet tartja legfontosabb feladatának. Emellett azonban reakció-kinetikai kutatásokkal is foglalkozik és tagja az MTA Szegeden működő reakció-kinetikai kutatócsoportjának. 4' Hogy a tudományos életben is megállja a helyét és jó munkát végez, azt bizonyítja, hogy nemrég egyéves angliai tanulmányúton volt amelyről novemberben tért vissza. Ugyancsak tudományos ambícióit bizonyítja nemrég beadott aspirantúra pályázata is. Az egyetemi munka sok erőt vesz igénybe. De még mindig marad ideje arra is, hogy az Eötvös Kollégium hallgatóinak társadalmi munkában angol órákat tartson, sőt még színház- és hangversenylátogatásra. meg olvasásra is. Ereje és lelkesedése bámulatos. A természettudományokat hódította meg a maga szántára, amelyeket pedig régebben inkább csak férfiak műveltek. A tanácstag Popán Antalné Felsővárosról került ide Rókusra, a Szatymazi utcába. Fiatal korában, akárcsak rokonai, ő is a paprikával foglalkozott. 1932-ben függetlenítette magát és önálló paprikakikészítő lett. 1948-ban azonban felhagyott vele és a háztartásban. és kevéske kis földjükön dolgozott. Férje kere- 1 setéből éltek. 1960-ban be- > lépett a Felszabadulás Tszbe, ami eleinte egy kicsit szokatlan volt, de ma már nagyon megszerette. Most, hogy tanácstaggá választották, tele van problémákkal. melyek mind megoldásra várnak. A tsz-asszonyok gázhoz juttatása, mások lakásproblémájának megoldása, a nyugdíjasok beutalásának igazságos elintézése most legfőbb gondja. És mire ez a cikk megjelenik. már újabb nagy megtiszteltetésben lesz része; szerdán, azaz március 6-án utazott fel Budapestre, hogy átvegye a Földmüvelésügyi Minisztérium kitüntetését. G. Vass István Újságírók az építésügyi miniszternél Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter szerdán délelőtt fogadta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége ipari és közgazdasági szakosztályának vezetőségét és az építőiparral foglalkozó újságírókat. Az építésügyi miniszter válaszolt a sajtó képviselőinek kérdéseire és tájékoztatta őket az építőipar időszerű feladatairól, terveiről. (MTI) tanak a földek, de a tél fehér foltjai már múlóan mutogatják magukat Elszökik a hó, enyhe hajlatok, lágyan emelkedő földhátak feketéllenek az utak mentén. Tavaszváró hangulatban figyeljük a felhők járását, meg a meteorológia sokszor csalfának bizonyult híreif. Nagyon unjuk a telet — s reggelenként kabátunkba húzódva mondogatjuk fagyosan, morcosan: "^meddig tart még?* Az első hetekben még csak elviseltük, talán tetszett is, hogy végre amolyan igazi hideg idő köszöntött ránk, mint a harmincas években ... De most már nemigen lelkesedünk: a pokolba kívánjuk a minuszos napokat, nemcsak azért, mert fázunk, meg hogy jócskán elapadt a tüzelőnk — persze ezért is, és még sok egyéb másért. De ezzel a jogos kívánsággal sem érdemes.úgy kacérkodni, hogy -adj uram teremtőm már holnapra 25 fokos meleget**, mert ha hirtelen jönne az olvadás, sok bajt, esetleg cifra napokat hozna a március vége. A kemény talaj nem veszi magába a sok vizet és így, egy esetleges "hőhullám., hatására csak a felszín puhulna meg, és a nagy víztömeg elöntené a laposokat, legelőket, vetéseket. Folyók, patakok, öntözőcsatomák kilépnének a szabályos gátak mögül. Igaz. az időjárás nem respektálja kívánságunkat, akármilyen gyorsan akarjuk a tél múlását, azt sem, ha a fokozatos enyhülésről ejtünk szót egymás között. Az országgyűlés és a tanácsok újjáválasztásának idején azt mondtuk beszélgetéseinken, sajnos szénből, tüzelőből nem tudunk anynyit adni, hogy az igényeket kielégítse. Tréfásan -ígértük* eddig a tél után a tavasz következett, ez most sem módosul. A választások fázós napjaiban a gyűlések hallgatói nevetéssel nyugtázták tréfás igazságunkat. Különösen ott. ahol nagykabátban beszélgettünk, és mi melegítettük a hideg kályhát, hogy így emlékeztessük valódi hivatására. ÉRTHETŐ a tavaszváró hangulat. Mindenki azért várja, hogy jobb idő legyen. legyünk túl a íagyoskodáson. Ebben teljes az egyezség a megyénkben. A differencia valahol ott kezdődik, ahol a hideg elmúlik és beköszönt a jó idő. Hogy ki mit gondol, s mit kíván a márciustól és az áprilistól, arra egy kis cikkben nem is lehet válaszolni: talán több cikkben lehetne — nem pontos — feleletet adni. Vegyünk csak elő mutatóba néhány embert anélkül, hogy részleteznénk a kívánságokat és az elképzeléseket. Mit mond a szövetkezeti gazda? — Eluntam magam otthon. A pihenés is meg az evés is csak dolog mellett jó. Sok a tétlen-unalom. Vége a közgyűléséknek, aztán a három rossz esztendőre jó következik. (Legyen igaza ennek a fábiánsebestyéni jóslásnak.) Na, van azért olyan szövetkezeti -gazda« is, aki azt mondja: -Fene bánja a telet, csak dolgozni ne kéne*. Ezek kevesen vannak, és a télmarasztaló nézeteiket is csak suttyomban mondogatják. A munkás véleménye valahogyan úgy hangzik, hogy nem győzi magát tüzelővel, minden hideg nap elvesz egy-egy harisnyát, ingecskét, kis cipőt a gyerekektől. — Meg aztán a termelés ís jobban megy, ha jó az idő. Igaza van ennek a saegadi konzervgyári munkásnak. A rendkívüli tel sok gondot okozott az iparban is és a tavaszi hónapokban bőven akad pótolnivaló néhány fontos iparágban. A FIATALOK tavaszváró gondja már egy kicsit tarkább. — Jön a tavasa szünet — mondogatják a diákok. Ezt csak hivatalosan mondják, mert magukban azért — anélkül, hogy irigykednék rájuk — másra is gondolnak. Nemcsak a tavaszi szünet következik, hanem a tavasz! S ez az évszak az utcára csalogatja a lányokat meg a fiúkat Zöldellő parkok, ligetek, szépen kialakított sétányok áprilistól kezdve már nem képzelhetők el fiatalok nélkül. Ha nem így történne — akkor a tavasz nem ia volna igazi tavasz. Igaz, a tavaszi tánc is szóba kerül: a twist marad-e, vagy legyőzi a rnadison, esetleg a madison is alul marad egy újabb tánccal szemben. Ezt még a fiatalok sem tudják pontosan. Természetesen komolyabban is napirendre kerül a tavasz a fiatalok körében. Üzemekben és termelőszövetkezetekben figyelemre méltó kezdeményezésekét tapasztal a jószemű újságíró; az ifjúság a szocializmusért mozgalom fellendítésének módját, hogyanját nézegetik; a nyári építőtáborok kialakítását már most tervezgetik okosan, előrelátóan; az sem közömbös, hogy milyenek lesznek az éwégi vizsgák eredményei, hova kerülnek a végzős növendékek; hol dolgoznak a szakmunkássá képzett ipari tanulók; hogyan lehet minél több szövetkezeti fiatalnak szakmunkásképzést nyújtani stb. A VEZETŐK tavaszváró gondja sem egyforma. Másként jélentkeznek a tavaszváró gondok az iparban, mint a mezőgazdaságban. Más módon a tanácsban és a szellemi élet szakterületein. S nem azonos a pártszervezetekben és a tömegszervezetekben. Az eltérés az adott területek, szakágazatok sajátosságaként jelentkezik csupán, de voltaképpen mindenütt azonosak a tavaszváró gondok: okosan, eredményesen építeni a szocialista hazjit! Ez a tavaszváró gondok közös alapja. Persze nemcsak a vezetőknél, de mindenkinél, a több mint 300 ezer szavazónál is, akik a Hazafias Népfront jelöltjeire szavaztak. Az a feladata ennek az induló cikksorozatnak, hogy a tavaszváró gondoltat mindenkinek a "szájaíze* szerint csoportosítsa, hogy a különböző helyeken dolgozó emberek is megtalálják benne a magukét, és megtalálják azt, ami közös, tehát valamennyiőnk tavaszi gondját. Nem "vadonatúj* kérdések kerülnek itt napirendre. hiszen az elmúlt hónapokban lezajlott nagy beszélgetéseken voltaképpen nem volt olyan közös és egyéni téma, amely ne került volna a választók ós a választottak körében megbeszélésre. Az új csak anynyiban jelentkezik, hogy a pártértekezletek előkészítése. majd az országgyűlés és a tanácsok újjáválasztása után jobban kifelé fordulunk. másként szólva kézzelfogható dolgainkkal törődünk; a földeken, üzemekben. hivatalokban, intézményekben. KÖZŐS DOLGAINK adottak. A párt VIII. kongreszszusa a szocializmus teljes felépítését jelölte meg. Ennek gyakorlati megvalósítását realizálják alakult tanácsaink erre az esztendőre, s majd az új országgyűlés. amely minden valószínűség szerint hamarosan összeül