Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-07 / 31. szám

Csütörtök, 1963. február 7. DÉL-MAGYARORSZÁG v 5 „Valamennyien ott leszünk a szavazó urnáknál" Bőséges úíravatól,, kapnak a tanácstag lelőttek választóiktól A teljes egyetértés, egyet­akarás jegyében zajlott le tegnap este a választók és a ' . tal'íllzAvÁle — Jó nézni városunk fej­lődését — ezzel kezdte hoz­tanáestagjelöl tek_ találkozója ^szólását Oláh Lajosné. a Hazafias Népfront városi bizottságánál. A megnyitó előadás, a program ismerte­tése után meghitt hangulat alakult ki, amelyben a vá­lasztók egymás után kértek szót és mondták el vélemé­nyüket, javaslatukat a vá­lasztásokkal kapcsolatban. Epizód a múltból Tóth Tivadar a régi vá­lasztások emlékét elevení­tette fel. Élénk derültség közepette beszélt arról, hogy Keszthelyen az egyik kor­mánypárti képviselő olyan Szinte gomba módjára nő­nek ki a földből az új vá­rosrészek, modern házak. Kormányunk az emberek ré­szére nyugodt megélhetést biztosít, nincsenek ma már üres ígéretek, s ezért érthe­tő is, hogy a jelölő gyűlések után február 24-én a szavazó urnáknál is valamennyien ott leszünk. as a Jó lenne négyszázezer. sadalmi munkával segítették a kerület fejlődését. Most Szeged Megyei Jogú Városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga 400 ezer forint jutalmat tűzött ki annak a kerület­nek, amelynek lakói a leg­több társadalmi munkát vég­zik. Milyen jó lenne, ha ép­pen az I. kerület lenne e verseny győztese, s ebből a jelentős összegből újabb ut­cát lehetne rendbehozni. Az első megajánlás Mison Gusztáv szavai gyor­san hatottak a választók kö­rében. Laczkó Menyhért ugyanis választókörzete ne­vében nagyobb értékű tár­sadalmi munka elvégzését Az I. kerület négy válasz­tókörzetének tanácstagjai is ., .. .. , , , , mely sok érdekes dolgot mondtak ajánlottá fel. Tdbb szo esett - - - ezek utan a hibákról is. Az egyik választó például arról Szándék és szolgáltatás Nem va'ami találó kife­jezés, de jobb híján kényte­len elfogadni az ember, hogy azt az ipart, mely méretre szabott ruhát, cipőt csinál, hajat nyír, vagy bodorít, s még annyiféle más nélkülöz­hetetlen munkát végez szá­munkra, szolgáltató iparnak nevezik. Bár nem is az a napról hónapra gyarapszik. Azt meg talán mondani sem kell, hogy ezeket a gépe­ket, jármüveket valakinek karban kell tartani, s miután idővel egyes alkatrészeik el­használódnak, ki is kell ja­vítani őket. Hiába fejlődött oly na­gyot a javító-szolgáltató fontos, hogyan keresztelték* ipar, bizony igazuk van el, hanem, hogy ikertestvéré- azoknak, akik szerint még vei, a javítóiparral együtt, mindig nem eleget. Most miként látja el feladatát sincs annyi átvevőhely, Lehetne jobban is — szin- mint kellene, sokszor kivár­te hallom a megjegyzést. S hatatlanul hosszú határidő­ugyan létezik-e olyan dolog ket szabnak egy-egy munka a világon, aminél ne lehetne elvégzéséhez, s nem egyszer jobbat, különbet elképzelni? meglepően drágán dolgoz­programmal állt elő, szerint lecsapolják a Bala- el választóiknak. Mison tont, és az így nyert terű- Gusztáv, az I. kerületi ta­letet elosztják a parasztok nács végrehajtó bizoítságá­között. Mondani sem kell, nak elnöke megköszönte a beszélt, hogy nagyon szép az Ogyessza lakótelep, az azon­'hc.gy cz a jelölt megbukott választók bizalmát, de aztig baP ff1 egyáltalán nem tet­volna. ha nem szavaztatják kérte ne rsak „ inról he- sző dolog, hogy az utak jár-, le me'lette még a temetőben nyugvó halottakat is. Ugyan­is az ő nevükben is szavaz­tattak a gróf úr emberei. Tóth Tivadar arról is be­szélt, hogy nálunk mir^nkj kérte, ne csak a jóról be­széljenek, hiszen a fejlődés mellett hibák is akadnak. S a tanácstagokra vár majd a feladat, hogy választóik ja­vaslatai álapján ezeket meg­szüntessék. Beszélt arról is, látja a fejlődést, bízik a párt, hogy az I. kerületben a vá­a kormány programjában. lasztók eddig is jelentős tár­hatatlanok, járda egyáltalán nincs. A találkozó igen jó han­gulatban ért véget, s bősé­ges útravalóval látta el a tanácstag-jelölteket. H, M. XóCá/n Xíári f§fl§ffi Jg$Z lllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHllllllll Segít a pályaválasztási tanács Az újszegcdi Rózsa Ferenc Gimnázium negyedik osztá­lyaiban az utóbbi időben el­szaporodtak az úgynevezett kötetlen beszélgetések. Va­lamennyin részt vesz az igaz­gató és az osztályfőnök is. A diákokat — és mondjuk meg őszintén, a nevelőket is — legjobban érdekli a be­szélgetéseken a pályavá­lasztás. Válasz a kérdésekre Több száz kérdésre várnak feleletet a diókok. Többek között arra is, milyen szak­mákat tanulhatnak, milyen egvetemeken. , főiskolákon folvtathatják tovább tanul­mányaikat, és milyen hiva­talokban tudnának majd el­helyezkedni; Ember legyen a talpán, aki ezekre pontos ki­elégítő választ tudna adni. És a diákok, nevelők ebben várnak és kapnak segítséget a nem rég óta működő sze­gedi pályaválasztási tanács­tól. A városi tanács munka­ügyi osztálva — a pályavá­lasztási tanács fő patrónu­sa — január végén már pon­tosan közli az iskolákkal, szülőkkel és diákokkal, hogy hány tanulót kér az ipar, milyen az elhelyezkedési le­hetőség Szegeden. A Rózsa Ferenc Gimná­zium minden végzős tanuló­jával el beszélgetett a pálya­választási tanács. Az p<"Tsé­ges kén kialkítása érdekében az öt negvedik osztályban a továbbtanulással és az érett­ségi utáni munkával kapcso­latban kérdőíveket töltöttek ki a diákok. A kérdésekre adott válaszhói a következő kén alakult ki. A 146 érett­ségi előtt álló fiatal közül 67 akar továbbtanulni. 47-en firikai munkát, szakmatanu­lást választottak. Csupán egvetlen osztályból, a IV/C­böj G^sr+ei Klára. Korom Klári. Rainai F.szter. Berta Irén akar fonónő lenni. Beszélgetés a szülékkel Sok órán át kell beszél get­"iök az osztályfőnököknek, az igazgatónak, mfs eev-»gv -el­tévedt- diák érdeklődését he­Ives i'ánvha terelik. És az­után következnék a szülők Mert nemcsak az általános iskolás, hanem a k"7,éoisko­diákok esetében is a szü­lők elhpiározáfm, a dhntö. A szülők elkénzelése lehet he­b'es és a gvermek +énvi°wos adottságainak megfelelő. Elő­fordul azonban, hogv ez oly­kor téves. És ilvenkor a pe­dagógus ügyes érvekkel harc­ba száll, magyaráz, oktat, ne­ved —, a legtöbbször ménnyel. ered- lati foglalkozás, amelyen le­hetőség nyílik a szakmák Osztá'yfSnöki órán alapos ismertetésére. Nemcsak középiskolákban, Üzemlátogatások hanem az általános iskolák- A szakmák ismertetésének ban is probléma a pályává- legjobb formája az üzenvlá­lasztás. Hogyan működik a togatás. Toldi István igazgató tanács, milyen problémákat elmondta, hogy a rókusi ál­old meg? Ezzel a kérdéssel talános iskolában változtat­kerestük fel a II. kerületi tak a korábbi években kiala­tahács oktatási intézményei- kult gyakorlaton. Eddig nek vezető igazgatóját, Toldi ugyanis egy-egy tanulócso István Kossuth-díjas pedagó- port az osztályfőnök szemé­gust. A kérdésre adott vá- lyes kapcsolatának megt'ele­laszból kiderült, hogy az osz- íöen látogatta az üzemeket, tályfőnökök tudatosan, terv- Most tervszerűen a gyerme­szerfien foglalkoznak a pá- kek érdeklődésének figye­lyaválasztás kérdéseivel. lembevételével ismerkednek ,, , , . az üzemekkel. Legalkalmasabb erre az A párválasztás! osztályfőnöki óra. Az egysé­ges nevelési cél érdekében az osztályfőnökök munkatervet készítettek. A tanulók ér­deklődését, pályaválasztását a lehető legjobb irányba igyekszenek terelni. Sok se­gítséget ad ehhez a gyakor­tanács­adás nem növeli a felvételi lehetőségeket sem az iskolák­ban, sem a munkahelyeken, de sokat tehet annak érdeké­ben, hogy a népgazdaság szempontjából fontos terüle­tekre hívja fel a tanulók és azok szüleinek figyelmét. Horváth Lászlóné Mivel pedig a kereskedelem­re és a javító-szolgáltató iparra a lakosságnak napon­ta szüksége van, hibáit is leghamarabb veszi észre. Pedig kevés iparág fejlő­dött akkorát az utóbbi évek­ben,, mint éppen ez. Alig né­hány esztendő alatt szerte­ágazó műhely- és ótvevőhá­lózat épült ki a városban, s a magánkisiparosok, vala­mint a kisipari szövetkeze­tek mellett különösen a he­lyiipari vállalatok munká­ja lendült fel. A külső vá­rosnegyedekben és az új vá­rosrészekben például jó pár üzlethelyiséget biztosított a városi tanács, melynek egyéb­ként is számtalan intézkedé­se igyekszik ösztönözni az arra hivatottakat, hogy to­váiob fokozzák javító-szol­gáltató tevékenységüket Ez a törekvés persze nem csupán szegedi, hanem a folyamatosan növekvő igé­nyek következtében országos méretű jelenség. Bizonyítja az az intézkedés is, mely még a minisztériumokhoz tarto­zó iparvállalatok és a kisipa­ri szövetkezetek ez irányú terveinek végrehajtását is a helyi tanácsok ellenőrzése alá utalta. Szegeden a ta­valy jóváhagyott helyi város­politikai terv szerint végzik a fejlesztést, melyről túlzás nélkül megállapítható, hogy igen nagy lépéseket diktál: a tavalyihoz képest az jdén már kétszeresére kell emel­kednie a lakosság számára nyújtott szolgáltatások érté­kének. Az előbb a lakosság mind jobban növekvő igényeiről esett szó. Ez a megállapítás nyomban valóssá válik, ha arra gondolunk például, hogy 1959-ben 149, 1962 első felében pedig már 5355 tv­előfizető. volt a városban. Vagy arra, hogy mennyien vásárolnak mostanában kü­lönböző háztartási gépeket; mosógépet, centrifugát, por­szívót, padlókefélőt. Soha ennyi motoros és autós nem volt Szegeden, s számuk hó­GYORSPOSTA m GYORSPOSTA GYORSPOSTA ® GYORSPOSTA Visszahelyezik a régi villamosokat Újszegedre Egy hónapja új villamoskocsik szállít­ják az utasokat Újszegedről a Széchenyi térre. Az egyhónapos tapasztalat szerint az új járatok rosszabbak a régieknél. Az egy ajtón való fel-, illetve leszállás erősen meglassította a forgalmat. A késési idők miatt tumultusok keletkeztek. Sorba kell állni a menetjegyért, a kocsik lassúak, nem alkalmasak a hídon való közleke­désre. Szeretnénk, ha a xegi villamosók visszakerülnének, Kiss László * A Szegedi Közlekedési Vállalat és a városi tanács közlekedési osztálya meg­vizsgálta az új villamoskocsik egyhónapos működésének tapasztaltait. Megállapítot­ták, hogy a panaszok jogosak. A két új villamos az újszerűi járatra valóban nem megfelelő. Ezért a\régi párnás villamoso­kat visszahelyezik Újszegedre, és az úja­kat a 2-es vonalra állítják. Az áthelyezé­seket hétfőn hajtják végre. Ettói kezdve a vágóhíd és a Petőfitelep között közlekedő villamosok — a vágóhíd felől jövet is — nem a postaigazgatóság, hanem az Anna­kút előtt állnak meg. Csak a második SjÍ evben lesz íűzhsfy Kilenc évi használat után tönkrement a konyhai tűzhelyem. Kisfiam szü­letett, aki most 4 hetes, és nem tudok az egyetlen szobánkban rendesen fűteni reá. Kértem a KIK-et, adjanak egy másik tűz­helyet, de még nem kaptam. Pedig-nagyon kellene, a régit kijavítani sem tudom. Lakatos Györgyné, József Attila sugárút 13 * Jogot a kérelme a panaszosnak — ezt a KIK-nél is megállapították. Ennek megfe­lelően előjegyezték igényjogosultságát, ne csak a második fél évben lesz új tűzhelye a vállalatnak. Az első szállítmányból biz­tosítják tűzhelyigényét. Kevés az asztali só Megszoktuk, hogy finom asztali sót hasz­náljunk a háztartásban. Mostanában azon­ban csak ritkán kapható. J. L • Mostanában valóban hiánycikké vált a finom asztali só. Ezzel kapcs latosan az illetékes kereskedelmi szervek a következő tájékoztatást nyújtották: az Európa-szerte nak. A kibontakozáshoz persze idő kell, s emellett eltökélt szándék is. Egyben­másban már előrébb járhat­nánk, ha ez az utóbbi min­denütt egyformán lenne meg­található. A kisipari szövet­kezetek még ma is szíveseb­ben foglalkoznak áruterme­léssel, mint javítással. Pedig az, hogy gyárnak képzeli né­melyik magát, súlyos téve­dés, hiszen sem szervezett­ség, sem gépesítés dolgában nem állják a versenyt. Na­gyobb ráfordítással, drágáb­ban állítják elő az árut, mint a nagyipar. Ha a népgazda­ságnak nem is, de, úgy lát­szik, nekik még így is meg­éri. S ez a hiba. Amint tehát az áruterme­lés az a lakossági szolgálta­tás viszonyából következtet­ni lehet, a kisipari szövet­kezetek tervezési módszere is más, mint a tanácsi válla­latoké. Ezért azután ritkán rukkolnak elő szolgáltatással kapcsolatos életrevaló ötle­tekkel is. Az idén talán vég­re megtöri a jeget az OKISZ kezdeményezése, mely egy általános gyorsjavító meg­szervezésére irányul. Min­den bizonnyal be is vélik majd, hiszen a lakosság már régen érzi hiányát valami effélének. • Borbélyával mindenki jó ismeretségben ^gn, nemcsak a magánkisiparossal, hanem a szövetkezetivel is. Nem úgy a ktsz cipőjavítóival, akik az üzlettől elválasztott műhelyben dolgoznak, s fo­galmuk sincs, kinek lábbeli­je akadt kezükbe. Pedig ha valaki maszek suszterhoz vi­szi cipőjét, mindig eltölt ott egy kis időt, elbeszélget vele, sokszor szinte baráti kapcso­lat alakul ki közöttük, mely azt eredményezi, hogy állan­dó »kuncsafttá^ válik. S ez mindkettőjüknek hasznos, mert a kölcsönös bizalomra épül. Az üzleti kapcsolaton túlmenő, mondhatni emberi kapcsolat legtöbbször hiány­zik a szövetkezetek és a la­kosság között, pedig érdemes lenni törődni vele, kísérle­tezni megteremtésével. A szolgáltató-javító tevé­kenység fejlődését általában hátráltatja a jelenleg ér­vényben levő forgalmi adó és rezsikulcs-rendszer, mely az ármegállapítást is befolyá­solja. Nem célravezető az az anyagi ösztönzés sem, amit a vállalatok, szövetkezetek alkalmaznak. Sokszor jelent­keznek különböző anyagellá­tási panaszok, nagy a helyi­séghiány, zsúfoltság, s a gépkocsik kis száma is teté­zi még a bajt. Ezekre a hiá­nyosságokra vonatkozik fő­képpen az a megállapítás, hogy a kibontakozáshoz idő kell, hiszen részben a nép­gazdaság előforrásainak to­vábbi növekedése, részben a javító-szolgáltató ipar gaz­dasági megerősödése hozza magával a megoldást. Ds ami már most meg lehet csinálni, azt kár halo­gatni. Nem függ például semmiféle objektív tényező­től a szolgáltatást végiőkés irányító hatóságaik kölcsö­nös együttműködése. Ezzel kapcsolatban már az idén lé­nyeges változásnak kell be­következnie, melynek lehe­tőségét a nemrégiben megje­lent rendelkezések teremtet­ték meg. A fokozott együtt­működés anélkül, hogy több pénzbe kerülne, azzal, hogy az igényeket pontosan fel­méri és egyezteti, biztosítja a rendelkezésre álló anyagok helyes elosztását is. Tehát a javító-szolgáltató tevékeny­ség javulását eredményezi. Nincs különösebb akadá­lya a nagyon hiányzó propa­gandának, az egészséges hír­verésnek sem. Az emberek, sajnos, sokszor nem tudják, hogy javítani való holmijuk­kal hová forduljanak. Néha egy törött vízcsap nagyobb gondot okoz a családban, mint egy százforintokba ke­rülő bevásárlás. Tavaly ápri­lisban ugyan adott ki egy kis tájékoztató füzetet a ICisIpari Szövetkezetek Csongrád Me­gyei Szövetsége, ez azonban édeskevés, rnég ha ném is számítjuk le belőle, hogy milyen rossz szerkesztésben, milyen gyenge színvonalon jelent meg. Vajon megvaló­síthatatlan vállalkozás lenne, ha a szövetkezetek és a he­lyiipari üzemek együttesen adnának ki egy könnyen át­tekinthető, mindenféle javí­tó-szolgáltató tevékenységről tájékoztatást nyújtó hasonló könyvecskét. S van azután más módszer is: plakát, mo­zi- és újsághirdetés, röpcé­dula, és így tovább. Ameny­nyibe ezek kerülnek, sokkal több nyereség származna be­lőlük. A jó reklám — öreg igazság — mindig célraveze­tő eszköz. A ja«iló-szolgáltató ipar­ra szükség lenne akkor is, ha csupán az emberek ké­nyelmét szolgálná, pedig nyilvánvaló, hogy ennél sok­kal többet jelent. Fejlesztése nemcsak gazdasági, hanem legalább annyira politikai jellegű feladat is. Ezt kell felismernie mindazoknak, akik eddig talán elengedték fülük mellett a VIII. párt­kongresszuson vele kapcso­latban elhangzott iránymuta­tást. Mert aki porszívó gépét három hét után kapja vissza, pedig csupán a szénkeféket kellett benne cserélni, aki ebéd közben lefröccsentett zakóját csak egy hét múlva látja viszont tisztán, az jog­gal mondhatja egyelőre, hogy szép ugyan a fejlődés, de lehetne nagyobb is, jó amit eddig csináltunk, de le­hetne jobban is. FEHÉR KÁLMÁN Háromszázhatvan ösztöndíjas tanulhat külföldi egyetemeken nehéz tél miatt az asztal!só-szállítmányo- ,ml (főiskolai) tanulmányo­kat nem tudják időben eljuttatni az. or­szágba. Ezért csak időnként kapható az önkiszolgáló boltokban. Őrölt sót azon­ban minden mennyiségben kaphatnak a vásárlók. A Művelődésügyi Minisz­térium pályázatot hirdetett küjföldi ösztöndíjra. A ntem­zetközi kapcsolatok főosztá­lyán tájékoztatást adtak, hogyan alakul az egyes or­szágokba küldhető hallga­tók száma, akik az 19G5—04­es tanévtől teljes képzési időre kapják az ösztöndíjat, A tervek szerint 360 ma­gyar fiatal végezhet egyete­kat külföldön. Közülük leg­nagyobb számban — 305-en — a Szovjetunióban, 25-en a Német Demokratikus Köz­társaságban, 10-en a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saságban, 7-en a Lengyel Népköztársaságban, 6-an a Bolgár Népköztársaságban, 5-en a Román Népköztársa­ságban, 2-en pedig a Finn Köztársaságban tanulhat­nak. A szakokat illetően a pályázati felhívás részletes felvilágosítást nyújt. Tájé­koztatásul közölték, hogy or­vosi, művészeti és közgazda­sági szakokra nem lehel je­lentkezni. A pályázható sza­kok túlnyomó többsége mű­szaki jellegű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom