Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-24 / 46. szám

Vasárnap, 1963. február 24. DÉL-MAGYARORSZÁG 7 Tovább támad a tél A napokkal ezelőtt Európa nagy részére zúdult igen hi<jeg sarkvidéki légtömegek hatására széles fronton tovább támad a tél. Svédország déli részében mínusz 31 fokra süllyedt a hőmérséklet Erős hideget jelentettek Norvégiából is. A sKandináv tengerparton csak hogy megpillantották a tavasz első hírnökeit, a vándormadarakat. Nyugat-Németországba például már» visszatértek az első pacsirták. Ludwigshafen hóborította szomszédságába szokatlan hírnöke érkezett a tavasznak: egy magányos gólya ereszkedett le egy pajégtörőkkel lehet biztosítani rasztház kéményére. Németa hajózást. ország számos vidékéről jeNémetország északi terüle- lentették, hogy az éneloes matein pénteken is tartott a szokatlanul kemény hideg. Az alacsonyabb fekvésű helyeken a hőmérséklet elérte vagy megközelítette a mínusz 20 fokot. Áramtakarékosság Svájcban Svájcban a hosszan tartó zord tél válságos helyzetbe sodorta a villanyerőműveket. Legfrissebb jelentések rint a duzzasztógátak darak az erős hideg ellenére egyre gyakrabban rendeznek „tavaszi hangversenyeket". Olaszországban, ahol a szokatlanul zord tél eddig több mint 160 halálos áldozatot követelt, pénteken sem javult a földcsuszamlások, áradások és lavinák okozta súlyos helyzet. A Nápoly körül félkörben elhelyezkedő falvak és kisebb sze- városok lakossága még minvíz dig „riadókészültségben" él szintje rendkívül leapadt. A a földcsuszamlások veszélye lakosságot felszóhtottak • a csütörtökön kiürílegszigorubb takarekoskodas- , , ra Elrendelték, hogy üzlet- tett Nerona kozseg tobb hazárás után azonnal szüntes- zát rombadöntötíe a lávasék meg a kirakatok és a SZerűen előrehaladó sár- és fényreklámok megvilagita- agyagtömeg ^Felmérhetetlen gazdasági Észak-Olaszországban, a károkat okozott az idei tél Riviérát is beleértve, pénBelgiumban. A hosszari tartó teken újabb erős havazások fagy több százez^ hektar yoltak; partmenti hajómezőgazdasagilag megműveld , .. . . ... • földön veszélyezteti a vetést, zast szélviharok akadalyozA közlekedésnek is sokmii- zák. liós károkat okozott a hideg. , Franciaországban, Hollan- flfVÍZ SpaitYOlOfSZágbail diában és Dániában tovább tart az erős hideg. Az újabb Madridi jelentések szerint fagyhullám átterjedt Közép- Dél-Spanyolországban az elEurópa nagy részere is. múu hetek áradásai köyet_ keztében több mint félmillió acre kiterjedésű megművelt földterület került ví£ aló. Érdekes jelensége az idei Ezeken a földeken leghatélnek, hogy a Szovjetumo- marabfa év múlva lehet ban a hagyomanyos „hideg- , , , . • pólus" a szibériai Jakutszk majd csak termeim. Minttérségéből a Szovjetunió* eu- egy 90 000 parasztot ért súVándormadarak r V Beszélgetés egy olajbányásszal J A januári emlékezetes üllési gázkitörést mór a falusiak is ^elfelejtették*. nemigen beszélnek róla. Talán egyedül Lefkánics János főfúrómester az. akinek ma is szinte naponta visszarémlik az a súlyos lecke, amit akkor kaptak a fúrósok. Ma is még szenvedélyesei} keresi, kutatja a kitörés okait: miért és hogyan történt? Ugyanezt a talajréteget itt már kétszer keresztülfúrták. Korábban miért nem tört ki a • metán? Nyitott kérdések ezek még ma is. Szabadságon a főfúrómester Szibériából Ukrajnába került a „hidegpólus" rópai területére helyeződött át. Ennek következtében januárban .több ízben" magasabb volt a hőmérséklet Szibériában, mint például Ukrajnában, ahol kerek fél évszázada nem mértek olyan hideget, mint az idén télen. I lavasz elstt hírnökei Annak ellenére hogy a tél még makacskodik Európában, egyes helyekről már lyos károsodás. Az áradások okozta összes anyagi károkat 4 milliárd pezetára (66 millió dollárra) becsülik. Több mint 2500 ház rombadőlt, 6000 megrongálódott és mintegy 16 000-en váltak hajléktalanná. Az Egyesült Államok keleti területein tovább süllyedt a hőmérséklet. A napokkal ezelőtt betört fagyhullámot olyan jelentések érkeztek, heves hóviharok kísérik. — Nem vagyok én vallásos ember — hisz' még 1937- itt bent is nehezen ben családostól kiközösítet- egymás szavát, tek a katolikus egyházból, — Olyan ez az olajos élet mert apám, a kisfizetésű —. folytatja tovább a főfúfémipari munkás éveken ke- rómester —, amit pénzzel resztül nem tudta megfizet- aligha lehetne megfizetni, ni az egyházi adót —, mégis Ebben a mesterségben csak most már tisztára babonás az marad meg, aki egy egész vagyok. A vállalatuhknál — életre meg tudja szeretni, amióta megvan — négy föld- _ olyanok vagyunk, mint gázkitörés volt. Ezek a kito- a vándorló madarak. Mérésék minden esetben olyan- gyűrik, aztán -leszállunk* kor következtek be, amikor egy kopár tarlóra, kukoricaa foiuromester szabadsagra földre, vagy semlyékre. meni. Gyorsan felállítjuk a torA tavalyi szabadsagom jo nyot, fúrunk és pór hónap része még bent volt. Tulaj- múltán egész átalakul a kordonképp nem is akartam ki- nyezet. Jön az olaj, jön nyovenni, dehót a feleségem munkban a földgáz. Ahol már nem hagyott békén, ezelőtt híre se igen voltiparTudta. hogy teljesen tönk- nak. ott — ha az olajosok rementek a fogaim, enni is munkája eredménnyel jár — alig bírok. Megírta, hogy csakhamar ipar keletkezik szerzett egy jó fogorvost, Könnyebbé, áldásosabbá váaki csak most ér rá. Elmen- nic ott idővel még a mezőtem- gazdasági munka is. Jó ér— Éppen az új fogakat 7és abban a tudatban élni, próbálgattam otthon, Pesten, dolgozni, hogy sok-sok autó a Honvéd utcai lakásuniton, motorjában, száguldó Dieselamikor felhívott egy buda- mozdonyban a gyárak gépesti szaktársam. Azt kér- peiben a nii munkánk is dezte: nincs-e valami mon- benné feszül, daniválóm a számára. Mi lett volna? Aztán így szólt: Nem áldozat kapaszkodjak meg, nagy baj van. " Az olajos embernek már A többit már végig sem a nősiilésnél is vigyáznia vártam, azonnal tudtam, kell. Olajos legény csak olahogy ég a majdnem teljesen jos ember lányát veheti el. .kész üllési olajkút; Csak Mert más lány aligha lehet percekig tartott, míg össze- hűséges hozzá. Hiszen összecsomagoltam, - s rohantam, házasodnak, de soha nincseamennyire tőlem telhetett, nek együtt. De már késő volt. Nagyon Hogyan választotta ezt a sajnálom. Szép és jó kút lett mesterséget? volna, ha nem pusztul el. — Ha igaz ^ — mondja . . , —, hogy az emberek sorsát A munka haszna véletlenek döntik el, akkor A kis vasvázas melegedőn az én sorsom véletlenül alakívül veszettül járnak a ha- kult így. Mint korán matalmas Diesel-motorok. Még garnra maradt fiatalember, gépészmérnök szerettem volna lenni. Előbb kitanultam a géplakatosságot, aztán elvégeztem a középiskolát. A műszaki egyetemre azonban nem vettek fel. Bekerültem a vállalathoz és csakhamar fúrómester lettem. Azt gondoltam, pár évig fúrómesterkedem, és aztán irány a műszaki egyetem. De mindebből semmi sem lett. Telt az idő, és én annyira összenőttem a szakmával — időközben főfúrómesternek is kineveztek —, hogy nekem már lehetetlenség megválni a toronytól. — Nem lettem gépészmérnök ... — Tán ez is áldozat az olajért? Lehet — mondértjük ía búcsúzóul. — De én ezt sem sajnálom már. Csépi József Kilenc sátortábor hazánkban a külföldi turistáknak Eddig Magyarországon két camping: a tihanyi és a balatonföldvári állt a külföldi turisták rendelkezésére. Az érdeklődés azonban nagymértékben fokozódik külföldön a magyarországi sátorozás lehetőségei iránt, s ezért az idén már kilenc tábor várja a külföldieket. Közülük kettő a Duna partján, a főváros közvetlen közelében: egyik a Róma] parton, a másik a Szentendre feletti kis Pap-szigeten. Ugyancsak a külföldiek számára tartják fenn az agárdi, valamint Pécs mellett az abaligeti tábort. A Balaton mellett pedig az eddigi kettőn kívül még Balatonfüreden, Bogláron és Fonyód-Bélatelepen verhetik fel sátraikat a más országokból érkező vendégek. a lassú felszállás miatt, Vass József, Csanádi u. 4/A * Február 12-én a Tisza-parton közlekedő, 6 óra 12 világban. Biztosan tévedésbőr történhetett, ilyen alapon ugyanis a huszadik század egész magyar irodalmát, a maival együtt, nyugodtan provinciálisnak minősíthetné neves ítészünk. Mert, ugye, minden a nézőponttól függ.) A versmondó tavaszt követően két évvel. ismét találkoztam Móra bácsival. Ez volt életének utolsó nyara. A Boldogasszony sugárút 13. alatti »vigvám* előtt — ahogyan halála előtt nyolc nappal írt utolsó levelében nevezte lakását —, a nagy fenyőfák körül játszottam unokájával a kert alján. Móra igazgató úr késő délután jött ebédelni. Alkonyat táján a veranda üvegajtajában szivarozott, és nézte a lesült, öreg?öld kertet. Valamiért megharagudott rám a »Vadember«, talán mert a labdát elfejeltem előle, s mérgében sipcsonton rúgott jó talpú cipőjével. Fölpofoztam az unokát, s Feriké bömbölve szaladgált segítség után, én meg a nagy fák mögé húzódtam és vártam a következményeket. Nem féltem. Ha megkérdezik, hogy történt, megmondom az igazat. Miért lehet erigem rúgdosm? Nem hagvom magam. A testvéremet »szabad« püfölni, eltűri a kis ebédjéért, inkább kihúzgáltatná szálanként a ritka haját, de nem szólna vissza: oda lenne az ebéd. Addig tűnődtem, míg a hátsó lépcső alján megláttam anyámat. Szigorú hangon maga elé parancsolt. — Miért ütötted meg a fiatalurat? Akkor még nem tudtam, hogy a mosononek fiatal úr a kisgyerek is. Elmélkedésre nem volt idő, anyám rámemelte vizes, vörös kezét. — Megrúgott — védekeztem. — Akkor se szabad visszaütni! Nem egészen értettem, de azóta megtanultam, hogv nem mindent szabad akkor sem, ha igaz. Rosszul feleltem: — Kölcsönkenyér visszajár. — Hallgass! — toppantott anyám. Megszeppentem. — Azt mondta az igazgató úr, hogy ezt az utcagyereket küldjék el innen. — Kinek mondta? — Meghallottam én is. — Hát nem tudja, ki vagyok én? — Tudja, tudja, csak menjél el innen. Anyám' kézen fogott és kivezetett a kapun. Most már az utcán voltam: a helyemen. Megszégyenítettek. Talán akkor vettem észre először, hogy több önérzet szorult belém, mint a má -í'- ovói-okhe. wim-"-*—- ? «<*•»$»•«' és egészei mfí! ílHem - -,*>'•»«•. F.«t® aztán Poros kis klottnadrágomban megfürödtem, és ebben az egy szál vizes gatyában anyám elé indultam. Ólálkodtam a ház előtt, a fényesen világító ablakokból láttam, hogy nagyon sokan ülnek a szobákban. Tudtam, hogy anyám majd csak hajnal tájban szabadul, ilyenkor sok a tennivaló a konyhán. A Somogyi utca sarkán az egyetem vaskorlátjára ültem és onnan hallgattam a szembeni kávéházból — a mai tejivóből — kihallatszó zenét. Nem tudom, meddig figyelhettem a muzsikát, meg a finom ruhás vendégeket, de egystzercsak egy rendőr lépett mellém. Talpraugrottam, hogy eliramodom, de elcsípte a nyakam. — Ki fia vagy? — kérdezte' kemény hangon. Megmondtam. — Mit keresel itt? — Anyukámat várom. — Hol van anyád? — Hát a Móráéknál. — Aztán kik azok a Móráék? — Igazgatók. — Miféle igazgatók?* — Múzeumi. — Mit csinál ott anyád? — Vendégség van. — Hol laknak azok a Móráék? — A Boldogasszony sugárúton. —- Ná, induljunk. De- ha szaladni mersz, kettéváglak a kardommal! Annyira megijedtem, hogy egészen a rendőr mellé húzódtam. Féltem, hogy akkor is vág, ha nem muszáj. Megérkeztünk. Ügy reszkettem a nagykapu előtt, hogy összekoccantak a fogaim az ijedtségtől. Délutárv elküldtek innen, most meg a rendőr hoz vissza éjszakának idején. Kihajoltak a földszintes ablakon. — Itt laknak Móráék? — szólt a rendőr. — Itt. Megismertem az igazgató úr hangját. — Azt mondja, itt dolgozik az anyja. Móra igazgató úr ellépett az ablaktól, s néhány perc múlva anyám jött a kapuba, átvett a rendőrtől. — Te akasztófára való, te. hát kidobnak miattad! — vádolt anyám és a sötétben végigvert mezítelen hátamon. A hátsó lépcsőn mentünk fel, hogy ne találkozzunk senkivel. Nem sikerült. Az ajtóban volt Móra meg a felesége. Megálltunk előttük, pK-mrtsari. mint bűnbocsánatért esengő bűnör- nyám"t sajnáltam, senkit, csak anyámat. ÖLaa&Áink írfiák . . t ..... ... . ^^.iSmáumi^J&Mmmnmr A szegedi közlekedésről A Dél-Magyarország feb- tőnek, de, sajnos, a vezető ruár 15—j számában »Bízzunk nem állt meg. az utasokban* című cikket Nem ez volt az első ilyen helyeslem, s szeretném a ja- eset. Ezen a reggelen a vilvaslatot még bővíteni. A lamcs négy megállót 40 perc cikkben ugyanis arról volt alatt tett meg, az autóbusz szó, hogy a bérletesek a pedig a megállónál tovább csuklós villamos középső aj- rohant. Ilyen közlekedés táján szálljanak fel. Véle- mellett szinte 2—3 órával ményem szerint ugyanúgy, előbb kell otthonunkból elmint a csehszlovák nagyvá- indulni, ha pontosan akarásokban. a csuklós villamos runk munkahelyünkre érni. első ajtaján is felszállhatná- Széplaki László, nak a bérletesek, s a kocsi- Molnár u. 3/B vezetőnek mutatnál: be a je- * gyüket. Ezzel az ülőkalauz A kísérletí gazdaságban tehermentesítve lenne s az lakom & Szegeden dolgöutasok se^ bosszankodjanak ZOI;ri Egyik gyermekem Sze^ , " gedre jár" iskolába. Két kislányomat a falemezgyár napközijében helyeztem el. Február elején a 2 óra 45 perckor induló csongrádi járat_ ^ tal igyekeztem hazafelé. perckor a 'sZEAC-stadiönriál Amikor a lemezgyárhoz érlevő végállomástól induló *unk az autóbusszal, láttam, villamossal akartunk utazni férjem es két gyeimetöbb munkatársammal együtt. kem ott all a megállónál. Az A Molnár utca sarkán 15— autóbusz megállt, de csak 20 percet is vártunk, amíg "ogy a gépkocsivezető végre befutott a villamos — kiszólhasson! nem vesz fel pótkocsi nélkül. Mondanom senkit. Kertem a kalauzt, se kell hogy sokan lemarad- legalább a két gyeretunk á villamosról. Ekkor ke* vegyék fel. Az ülő utajött a Tápéról menetrend ^ közül többen íelajanlotszerint közlekedő autóbusz. tak, hogy élükbe veszik a gyermekeket. Közben a várakozók is vitatkoztak, s közölték a sofőrrel, látják, zsúfolt a kocsi, nem is száll fel senki, csak a gyerekeket vegye bel. A gépkocsivezető azonban továbbra is kitartott előbbi álláspontja mellett, s végül is a két apróság ott maradt a megállónál a februári hidegben. Ha először fordult volna elő ilyen eset, meg sem említem. De már többször megtörtént, hogy kislányom kiállt a hidegbe a fél 8 órás autóbuszhoz, s a gépkocsivezető nem állt meg, hanem integetett, hogy majd jön a következő. Dudás Jánosné. az Erdészeti Technikum dolgozója Integettünk a gépkocsivezekomoraii. alig mertem ránézni vörösre ázott szememmel. — Fürösszék le és etessék meg, tegyék ágyba — mondta az igazgató úr, és elment. — Haszontalan kölyök! — pirongatott a felesége. Gyorsan elaludtam a cselédszobában, s korán reggel elmentem onnan úgy, hogy sohaserr) léptem át a küszöböt a Boldogasszony sugárút 13. alatt. láttam Móra igazgató urat. A Többé nem meghalt. Később eszembe jutottak a szavak, melyeket éjjel az előszobában mondott. Kinek szólt az utasítása? Anyámnak? Vagy a feleségének? Mert anyámnak soha nem adott utasítást, nem is kért tőle még egy pohár vizet sem. De a feleségének meg csak nem mondhatta, hogy fürössze le az utcagyereket.:. anyám hozott ágybabújható állapotba. Talán megbánta, hogy kidobott? Megsajnált? Ez nem derült ki soha. Csak a magam eszével kerestem a választ. Kettős életű ember yolt Móra Ferenc. Amikor elesett embert látott, legszívesebben vele ment volna valahová vissza, a Daru utcai foltozó szűcs udvarába, Hogy* örökre ott maradhasson, két lábbal a szűcsök, kenyérsütők, fazekasok földjén. A másik Mórá megijedt ettől: a család polgári kényellfie. az unokák jövője, a befutott írónak járó ünneplés — olyan atmoszféra volt, amelyhez ragaszkodott racionális okokból, de érezte, hogy minden hamis. A valóság a Daru utcaiaknál maradt. Ma már meggyőződésem: hogy ha megérte volna a felszabadulást, biztos talajt kapott volna alkotó munkájához, egyértelműen szilárd, kedvező talajt, létrejött volna benne az eszme és a lélek harmóniája. Tisztelettel gondolok rá. nemesak halála évfordulóján, de valahányszor, ha könyveit forgatom, vagy szóba kerül a neve. Eljárogatok gyakran a halottak országába is. és mindig megállok Móra igazgató űr sírjánál, s amikor senki sem látja, néhány szál mezei virágot csúsztatok a hantra. Magamban pedig gondolom: »Szomorú ember, én js felnőttem azóta. S most itt állok versmondó és utcagyerek múltammal. De mégis a magam utcagyerek módján mindig megvésem az őszinte tisztelet és emlékezés rovátkáit Móra bácsi időt álló, szép Móra néhány pillanatig ott állt szomorúan, palatábláján* A saját fürdőruha használatáról Helyes a fürdőigazgatóságnak az a rendelkezése, hogy a közös medencében nem iehet saját fürdőruhát használni. Lennének ugyanis olyanok — régebben voltak is —. akik egyéb rendeltetésű ruhadarabokat használnának fürdőruhaként. Ilyen esetekben aztán nehéz lenne eldönteni, mi számítható fürdőruhának, s mi nem. Dienes ístvánné, a TTK dolgozója * Mi, fiatalok, szeretjük a fürdést, strandolást, úszást. Sajnos, ez esak a nyári hónapokban lehetséges. Bár Szeged fürdőváros, de a hűvös. hideg idő beálltával a gőzfürdőben — a jelenleg bevezetett hiányos öltözék miatt — kénytelenek vagyunk kedves sportunkról lemondani. Reméljük, a für-j dőigazgatóság is egyetért vélünk, s mielőbb engedélyezi a fürdőben — a téli időszakban is — a saját fürdőruha használatát. Több aláírás