Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-24 / 46. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! |..................M....M.«...re.m.mH....M.l jjf^H W jflk ^ Hét és félmillió forint öntözésre UciMAbYAÜMSM l* A Szegedi Kenderfon óMAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA • ÓS SzÖVŐ pari Vállalat 53. évfolyam, 46. szám Ara: 70 fillér Vasárnap. 1963. február 24. S SZÜíGtésérÓl II népfront jelöltjeire szavazunk M

a az ország valamennyi községében és városában megnyílnak a szavazóhelyiségek ajtói, és dolgozó népünk hivatalosan megválasztja jelöltjeit. Voltaképpen a mai napon több mint hatmillió szavazásra jogosult magyar állampolgár teszi fel a koronát választási munkánkra, amely a párt, a kormány, a Hazafias Népfront és a dolgozó milliók nagy beszélgetése volt. Népünk négyesztendős útjára indítja saját parlamentjét és tanácsait. A megválasztásra kerülő jelöltek az elmúlt hetekben, hónapokban már megkapták feladatukat a választóktól. S ezt a megbízatást körülbelül így fogalmazhatjuk meg: közülünk valók vagytok, megválasztunk benneteket, hogy irányítsátok, vezessétek az államot, igazgassátok a szocialista építés bonyolult munkálatait, mi ott vagyunk mögöttetek, segítünk minden munkátokban! Ezt a jó érzést, szfvet-lelket melegítő őszinte szeretetet csak a nép jelöltjei kaphatják meg — a néptől. S ez az együvétartozás — választók és választottak között — csak olyan társadalomban lehetséges, ahol a nemzet egy nagy családhoz hasonlít, nem emésztik, nem rágják belső betegségek, kibékíthetetlen ellentétek a társadalmat. Csak életerős, egészséges társadalom képes összeforrni, amelyben egységes cél vezérli a felnőtt milliókat; valamennyien boldogságukért küzdenek, a közös és egyéni boldogságért, mert hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan. Szerencsére a mi társadalmunk ezen az úton halad. Hazánkban nincsenek különleges osztálycélok, amelyek ellentétben állnának a dolgozó tömegek összérdekeivel, a nemzet egészséges fejlődésével. Talán még nem eléggé mérhető mindenki előtt az a nemzeti összefogás, amely hazánkban kitéphetetlen gyökeret vert: a kizsákmányolás végleges megszűnése, az emberi méltóság kivirágzása, a dolgozó emberek szabadsága! Tizenhét-tizennyolc esztendős kemény munka van mögöttünk, s ebben a közel két évtizedben legyűrtük azokat a gazdasági, politikai és világnézeti gátakat, amelyeket évszázadok emeltek hazánkban ember és ember közé. Ha csak ennyit tettünk volna az elmúlt esztendőkben, akkor is büszkén, emelt fővel állhatnánk a nép elé, és elmondhatnánk, hogy a nagy elődök álmait valósítjuk meg: Rákóczi és Kossuth, Petőfi és Táncsics kései nemzedéke méltó örökösként végzi a történelem által rá rótt feladatot. Amikor az urnákhoz megyünk, hogy megválasszuk jelöltjeinket és négyéves munkára indítsuk őket, belül melengető érzés vibrál: jó úton .iárunk, megvalósuló szép cél felé haladunk. Ha sokat is dolgoztunk érte — azt hisszük — nem volt hiábavaló. C

songrád megye községeiben és városaiban már a jelölő gyűléseken több mint 110 ezer választó vett részt. Csaknem 12 ezren szólaltak fel, és mintegy 8 ezren adtak tanácsot a jelöltek munkájához, kritizálták a választott szervek munkáját, dicsérték erényeit. Szóba került itt minden, ami közügy — és ennélfogva természetesen egyéni ügy is —, termelőszövetkezeti eredmények és gondok, ipari kérdések, megoldásra váró szociális ügyek. Ki ezt, ki azt mondta él. Kulturális életünk eredményeit és bajait, egészségügyünk fejlődését és hibáit — éppúgy, mint az idős emberek megélhetési lehetőségeit, a termelőszövetkezeti parasztok nyugdíját, amely egyedülálló a világon. Egymagában ugyan még nem elég a megélhetéshez, de a háztáji jövedelemmel, meg a termelőszövetkezet támogatásával és a gyerekektől természetesnek tekinthető segítéssel együtt mégis szép öregkort nyújt a munkában elfáradt szövetkezeti gazdának. Alaposan megbeszéltük az ifjúság életkörülményeit és jövőjét, amely e generáció számára a szocializmus betetőzésében és a kommunizmus építésében nyert megfogalmazást sok száz jelölő gyűlésen. Tréfásan, vagy félig komolyan vitatták a fiatalok öltözködését, meg a twistet, szórakozást és tanulást, udvarlást és házasságot... Mindezt úgy, ahogyan az élet megteremti ezeket a kérdéseket. A választás napját megelőző hetekben Csongrád megye lakossága elment a gyűlésekre, ahol a képviselőjelöltek, tanácstagi elöltek elmondták, hogyan kívánják szolgálni dolgozó társaik ügyes-bajos dolgait a parlamentben és a tanácsokban. Mindenütt szívesen hallgatták a szónokok beszédét, ezeket igazságosnak és józannak ítélte a hallgatóság. Sehol sem fordult elő, hogy a jelöltek nagy ígérgetésekkel próbálták volna megszerezni a választók bizalmát. Ellenkezőleg: világosan beszéltek azokról a gondokról és bajokról is, amelyekkel pártunk, kormányunk, dolgozó népünk naponta birkózik. Másféle társadalmi rendszerben elképzelhetetlen — a mi társadalmunkban pedig ez természetes: kötelesség —, hogy egy jelölt gondokról beszéljen, egyebek között arról, hogy a rendkívüli hideg tél okozta széngond országos, sőt európai méretű, s hogy gyökeres megoldására ezekben a napokban, hetekben nem lehet számítani. Ez így történt a mi megyénkben is. Szinte kivétel nélkül megértették mindennütt a tüzelőgondok okait és azt is, hogy a kormány nem akaszthat le a szögről néhány millió méter mázsa tüzelőt egyik hétről a másikra. H

asonlóképpen került napirendre a lakásépítkezés. Elmondták a jelöltek, hogy a legutóbbi években — 1958—62 között — több mint 300 ezer lakás épült az országban, s lakásonként áúag négy főt számolva, több mint 1,2 millió ember költözött új lakásokba. Valóságos népvándorlás volt ez, s a következő években még tovább gyorsul az építés üteme. A 15 éves lakásépítési terv valóraválásával, 1960—1975-ig egymillió lakás épül, és ezzel megszűnik a társ- és az albérlet, minden család önálló lakáshoz jut. A lakásépítkezéssel javul a lakások felszereltsége, a lakásállomány minősége is. Még 1949-ben a lakásoknak csak 17 százalékában volt vízvezeték, 46 százalékában villany és 10 százalékában fürdőszoba, 1960-ban már a lakások 23,5 százalékában volt folyóvíz, 74 százalékában villany és 16 százalékában fürdőszoba. A lakáshiány különben nem egyedülállóan magyar probléma, gondja az egész világnak. Érthető, ezt a bonyolult kérdést nem lehet megoldani máról holnapra, s ezt a jelöltek ott mondták el elsősorban, ahol sok égető, megoldást kívánó lakásgond jelentkezik. Nem hallgatták el a jelöltek azt sem, hogy a keresetek, a foglalkoztatottság növekedése és a társadalmi juttatások nagyarányú kiterjesztése következtében a lakosság egy főre jutó reáljövedelme, ma mintegy 70 százalékkal múlja felül az 1949. évit. Tavaly a munkás- és alkalmazott családok egy-egy tagjának átlag reáljövedelme 19 százalékkal, a parasztság egy főre jutó fogyasztásának reálértéke pedig 18 százalékkal haladta meg az 1957. évi szintet. A

munkások és alkalmazottak havi átlagos fizetése — a nyereségrészesedést is számítva — 1961-ben 1645 forint volt. Adjuk azonban ehhez azt is, ami nincsen a borítékban. S ennek a társadalmi juttatásnak havi értéke egy főre elosztva 424 forint volt a múlt évben, tehát több mint 5000 forint egész esztendőre kivetítve. Szóba került az is, hogy a kiskeresetű bérkategóriáknál még mindig akadnak napi gondok, különösen ahol nagy a család és csak egy kereső van a háznál. Pártunk VIII. kongresszusa a múlt év őszén állást foglalt, hogy e rétegeken is anyagi erőnkhöz mérten segíteni kell. Ezt a célt is szolgálták a január l-én életbe lépett társadalombiztosítási rendelkezések az anyák és szüli' nők védelmében, a nyugdíjasok kórházi ápolási idejének emelésében. De itt még többre van szükség! Ezt elmondták a jelöltek is, de a megvalósítást sehol sem kötötték valamilyen dátumhoz, évszámhoz, vagy hónaphoz. Azt gondolhatná valaki, hogy ez nem volt helyes. A párt állásfoglalásának komolyságát éppen az növelte, hogy a képviselő-, tanácstagjelöltek egy nyelven mondták: megoldandó kérdések ezek, de a nemzeti jövedelem alakulása dönti el, hogy mikor kerül sor erre. Tetszett a lakosságnak az őszinte beszéd — mellőzése a felelőtlenkedésnek, a hamis illúziókeltésnek. Nagy, alkotó beszélgetés zajlott le e hetekben. Központi szerepet a jövő játszott. Másképp szólva az a kérdés, hogy mire szavazunk ma, február 24én. A választók és választottak mindenütt azonos véleményen voltak: a párt programjára szavazunk, tehát a szocializmus fölépítésére és a békére. A szocializmus felépítése nagyon sok munkával, erőfeszítéssel jár, ezért a munka mindenütt külön hangsúlyt kapott. Ez érthető, hiszen a mi társadalmunkban mindenki tudja már, hogy az ember értékének megítélésében egyik fontos elem a munka, S az egyéni jólét növelése, a közösség boldogulása csakis kemény, megfeszített munkával válik valóra. Így van ez az iparban, a mezőgazdaságban, a kulturális és szellemi élet világában is. Mindenütt jó hangulat alakult ki; szívesen dolgozunk, mert tudjuk, hogy amit megteremtünk, az a mienk. A szocialista társadalmi rend megvalósításától sokat várnak az emberek, de azt is tudják, hogy sokat kell adni érte, tisztességes, becsületes munkával. N

agy bizakodás tölti el választóinkat, és hosszú, évekre szóló tervezgetést találunk házakban, lakásokban, szövetkezeti irodákban és üzemekben, laboratóriumokban és intézményekben, abból a meggyőződésből eredően, hogy a békés életkörülmények tartósak lesznek, elkerüljük a háborút, amely romba döntene mindenünket. Különösen az aszszonyok nyilatkoztak meg őszintén, mély érzéssel, amikor a Szovjetunió békepolitikájának támogatásáról volt szó: "Támogatjuk! Támogatjuk!* — hangoztatták egységesen. Hogyne támogatnák, hiszen a biztonságos élet, a jövő építésének szép gondolata és gyakorlata ezen a szilárd békepolitikán alapul. Meggyőződése a magyar választópolgároknak, hogy a szocialista világrend képes megőrizni az emberiség békéjét, megfékezni a háborúra spekuláló erőket. Az életért folyó küzdelemnek részese hazánk valamennyi felnőtt lakosa, ott ahol dolgozik. Mert ha erősítjük a szocialista világrendszert, erősítjük hazánkat, napról napra nagyobb biztonsággal és megnyugvással érkezünk az egymást követő esztendőkhöz. Most szavazatunkkal igazoljuk és reprezentáljuk népünk egységét, szilárd békeakaratát, és eltökélt szándékát szocialista hazánk további építésében, a szocializmus teljes megvalósításában. Ma valamennyien méltóságteljesen, a magabiztos emberek jó érzésével megyünk az urnákhoz, és megválasztjuk jelöltjeinket a következő négy esztendőre. Hruscsov bpszclisetése a Brazil Kommunista Párt küldöttségével Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára szombaton fogadta a Brazil Kommunista Párt küldöttségét, élén Luis Carlos Prestes-szel, a párt Központi Bizottságának főtitkárával. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt megbeszélésen megállapították, hogy a két párt azonos nézeteket vall a nemzetközi helyzet és a kommunista mozgalom valamennyi megvitatott kérdésében. (MTI) Mao Ce-tung fogadta a Szovjetunió pekingi nagykövetét szélgetést folytatott vele — jelenti az Üj Kína. A megbeszélésen jelen voltak, Liu Sao-csi és Csou Enlaj, a párt Központi Bizottságának alelnökei, valamint Vu Hsziu-csuan, a Központi Bizottság tagja. (MTI) Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi, Bizottságának elnöke szombaton fogadta Cservonyenkót, a Szovjetunió pekingi nagykövetét és szívélyes beD Kuhai Szocialista Forradalmi Egysegpárt első lömeggyüiése Lelkes forradalmi hangulatban zajlott le pénteken este Havannában a Kubai Szocialista—Forradalmi Egységpárt tagjainak első tömeggyűlése. A gyűlésen több mint hatezer ember vett részt, az ország három nagy nyugati tartománya — Pinar Del Rio, Havanna és Matanzas — pártszervezeteinek képviseletében. A gyűlésen nagy beszédet mondott Fidel Castro. Eugenie Cotton felhívása A közelgő nőnap alkalmából Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke felhívással fordult a világ aszszonyaihoz. A felhívást most tették közzé a szovjet fővárosban. — Jelenleg egy kérdés áll előtérben a földkerekségen — írja — a leszerelés kérdése. A nőknek fel kell ismerniök a leszerelés szükségességét, a március 8-i nemzetközi nőnap alkalmából rendezendő nagy és kisebb összejöveteleiken egyaránt vállalniok kell, hogy minden erejükkel harcolnak a leszerelésért. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség sikert kíván a március 8-ával kapcsolatban rendezendő összejöveteleknek, s hangsúlyoz* za, hogy e megmozdulások jól előkészítik a nök világkongresszusát, amelyet Moszkvában június 24-től 29-ig tartanak majd meg. (MTI) Megalakult Párizsban a francia—magyar parlamenti csoport A francia nemzetgyűlés- Parasztok Pártja, valamint a ben megalakult a francia— Radikális Párt tagjai közül. SvhezPatöb™mint 60°kép- A cs°Port elnökéve Edmond viselő csatlakozott az UNR, Bricout UNR-képviselőt váaz FKP, a Függetlenek és lasztották meg. Úi szovjet sztratoszféra repülőgép Szombaton, a szovjet fegyveres erők napján egy moszkvai napilap szenzációs katonai hírt hozott nyilvánosságra: a légierő korszerű fegyverei között szerepel a sztratoszférában szálló interkontinentális rakétahordozó repülőgép, amely a stratégiai bombázók helyét foglalja el a modern fegyverek sorában. A Szovjetszkaja Rosszija fényképén jól látható a 10-es számú óriásgép, törzse alatt a legalább 15 méter hosszú nagy rakétával. A négymotoros repülőgép alakja és hajtóműveinek elhelyezése a TU—114-re, a világ legnagyobb utasszállító repülőgépére emlékeztet; viszonylag kicsiny alapterületű szárnyai enyhén csapottak. A lapban közölt riport természetesen nem ismerteti a W20 pontos műszaki adatait, de a tudósító részletesen leírja a gyakorlati repülés közben szerzett élményeit. Elmondja, hogy felszálláskor az űrhajósok elbeszéléséből ismert hirtelen gyorsulást érezte, s csak oxigénmaszk segítségével tudott lélegzeni. A hadászati rakétahordozó gép több ezer kilométernyi utat tett meg, amíg a cél fölé ért, s a legénység a több rétegben elhelyezkedő sűrű felhők fölött szállva, rádiólokátor segítségével jól kivette a hadgyakorlati lőtéren fekvő „célpontot". Adott jelre begyújtották a kengurufióka módjára elhelyezkedő rakéta hajtóművét, mire a rakéta levált a gép törzséről és kérlelhetetlen pontossággal a célra zuhant. A stratégiai interkontinentális repülőgép ezután visszatért támaszpontjára.