Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-21 / 43. szám

Vasárnap, 1963. február 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 287 Tovább támad a tél A napokkal ezelőtt Európa hogy megpillantották a ta­nagy részére zúdult igen hi- vasz első hírnökeit, a ván­deg sarkvidéki légtömegek dormadarakat. Nyugat-Né­hatására széles fronton to- metországba például már vább támad a tél. Svédor- visszatértek az első pacsir­szág déli részében mínusz ták. Ludwigshafen hóborí­31 fokra süllyedt a hőmér- totta szomszédságába szo­séklet Erős hideget jelen- katlan hírnöke érkezett a tettek Norvégiából is. A tavasznak: egy magányos gó­SKandináv tengerparton csak lya ereszkedett le egy pa­jégtörőkkel lehet biztosítani rasztház kéményére. Német­a hajózást. ország számos vidékéről je­Németország északi terüle- lentették, hogy az énekes ma­tein pénteken is tartott a darak az erős hideg ellené­szokatlanul kemény hideg, re egyre gyakrabban rendez­Az alacsonyabb fekvésű he- nek „tavaszi hangversenye­teken a hőmérséklet elérte ket". vagy megközelítette a ml- Olaszországban, ahol a szo­rulsz 20 fokot. katlanul zord tél eddig több ' . , mint 160 halálos áldozatot Iramtakarekossag követelt, pénteken sem ja­Svájcban vult a földcsuszamlások, . áradások és lavinák okozta Svájcban a hosszan tartó súlyos helyzet, zord tél válságos helyzetbe A Nápoly körül félkörben sodorta a villanyerőműveket, elhelyezkedő falvak és kisebb Legfrissebb jelentések sze- városok lakossága még min­rint a' duzzasztogátak víz- dig „riadókészültségben" él szintje rendkívül leapadt. A a földcsuszamlások veszélye lakosságot felszóhtották a csütörtökön kiürí­legszigorubb takarekoskodas­ra. Elrendelték, hogy üzlet- tett Nerona kozseg tobb ha­zárás után azonnal szüntes- zát rombadöntötte a láva­sék meg a kirakatok és a szerűen előrehaladó sár- és fényreklámok megvilágítá- agyagtömeg. ** Felmérhetetlen gazdasági Észak-Olaszországban, a károkat okozott az idei tél Riviérát is beleértve, pén­Belgiumban. A hosszantartó tekén újabb erős havazások fagy több sz^zer hektár partmenti hajó­mezőgazdaságilag megművelt ,, .. . , ... földön veszélyezteti a vetést, zast szélviharok akadalyoz­A közlekedésnek is sokmii- zák. liós károkat okozott a hideg. , Franciaországban, Hoiian- Br?iz Spanyolországban diában és Dániában tovább tart az erős hideg. Az újabb Madridi jelentések szerint fagyhullám átterjedt Közép- Dél-Spanyolországban az el­Európa nagy részére is. múu hetek áradásai követ. Szibériából Ukrajnába keztében több mint félmillió került a „hidegpólus" acre kiteriedésű megművelt földterület került víz alá. Érdekes jelensége az idei Ezeken a földeken legha­télnek, hogy a Szovjetumo- év múiva lehet ban a hagyományos „hideg- °J pólus" a szibériai Jakutszk majd csak termelni. Mint­térségéből a Szovjetunió eu- egy 90 000 parasztot ért sú­rópai területére helyeződött jyos károsodás. Az áradások at. Ennek következtében ja- okozta összeg ^^ károkat Vándormadarak A januári emlékezetes ül­lési gázkitörést már a falu­siák is -elfelejtették*, nem­igen beszélnek róla. Talán egyedül Lefkánics János fő­fúrómester az. akinek ma is szinte naponta visszarémlik az a súlyos lecke, amit ak­kor kaptak a fúrósok. Ma is még szenvedélyesen keresi, kutatja a kitörés okait: mi­ért és hogyan történt? Ugyan­ezt a talajréteget itt már kétszer keresztülfúrták. Ko­rábban miért nem tört ki a metán? Nyitott kérdések ezek még ma is. Szabadságon a főfúrómester — Nem vagyok én vállá C Beszélgetés ^ egy olajbányásszal y gépészmérnök szerettem vol­na lenni. Előbb kitanultam a géplakatosságot, aztán el­végeztem a középiskolát. A műszaki egyetemre azonban nem vettek fel. Bekerültem a vállalathoz és csakhamar fúrómester lettem. Azt gon­doltam, pár évig fúrómester­kedem, és aztán irány a mű­szaki egyetem. De mindeb­ből semmi sem lett. Telt az idő, és én annyira összenőt­tem a szakmával — idő­közben főfúrómesternek is kineveztek —, hogy nekem már lehetetlenség megválni a toronytól. — Nem lettem gépészmér­nök ... — Tán ez is áldozat az olajért? Lehet — mond­sem sajnálom már. Csépi József nuárban több ízben maga­sabb volta hőmérséklet Szi­bériában, mint például Uk­rajnában, ahol kerek fél év­százada nem mértek olyan hideget, mint az idén télen. I tavasz elsft hírnökei 4 milliárd pezetára (66 mil­lió dollárra) becsülik. Több mint 2500 ház rombadőlt, 6000 megrongálódott és mint­egy 16 000-en váltak hajlék­talanná. Az Egyesült Államok kele­ti területein tovább süllyedt a hőmérséklet. A napokkal Annak ellenére hogy a tél még makacskodik Euró- . . _. „, . pában, egyes helyekről már ezelőtt betört fagyhullámot olyan jelentések érkeztek, heves hóviharok kísérik. sos ember — hisz' még 1937- itt bent is nehezen értjük ia búcsúzóul. - De én ezt ben családostól kiközösítet- egymás szavát, tek a katolikus egyházból, — Olyan ez az olajos élet mert apám, a kisfizetésű — folytatja tovább a főfú­fémipari munkás éveken ke- ró mester —. amit pénzzel resztül nem tudta megfizet- aligha lehetne megfizetni, ni az egyházi adót —, mégis Ebben a mesterségben csak most már tisztára babonás az marad meg, aki egy egész vagyok. A vállalatunknál — életre meg tudja szeretni, amióta megvan — négy föld- _ olyanok vagyunk, mint gázkitörés volt. Ezek a kito- a vándorló madarak. Mé­résék minden esetben olyan- gyünk, aztán "leszállunk* kor következtek be, amikor egy kopár tarlóra, kukorica­a fofuromester szabadságra földre, vagy semlyékre. n*31'- , Gyorsan felállítjuk a tor­A tavalyi szabadsagom jó nyot, fúrunk és pár hónap része még bent voit Tulaj- múltán egész átalakul a kör­donképp nem is akartam ki- nyezet. Jön az olaj, jön nyo­venni, dehát a feleségem munkban a földgáz Ahol már nem hagyott bekén, ezelőtt híre se igen volt ipar Tudta, hogy teljesen tönk- nak( ott _ ha az olajosok rementek a fogaim, enni is munkája eredménnyel jár — alig bírok. Megírta, hogy csakhamar ipar keletkezik, szerzett egy jó fogorvost, Könnyebbé, áldásosabbá vá­aki csak most ér rá. Elmen- ijj< ott idővel még a mező­tó111- gazdasági munka is. Jó ér­— Éppen az új fogakat zés abban a tudatban élni, próbálgattam otthon, Pestén, dolgozni, hogy sok-sok autó a Honvéd utcai lakásunkon, motorjában, száguldó Diesel­amikor felhívott egy buda- mozdonyban, a gyárak gé­pesti szaktársam. Azt kér- peiben a nii munkánk is deztc: nincs-e valami mon- benne feszül, danivalóm a számára. Mi lett volna? Aztán így szólt: Nem áldozat kapaszkodjak meg, nagy baj van. Az olajos embernek már A többit már végig sem a nősülésnél is vigyáznia vártam. azonnal tudtam, kell. Olajos legény csak ola­hogy ég a majdnem teljesen jos ember lányát veheti el. kész üllési olajkút. Csak Mert más lány aligha lehet perceidg tartott, míg össze- hűséges hozzá. Hiszen össze­csomagoltam. s rohantam, házasodnak, de soha nincse­amennyire tőlem telhetett, nek együtt. De már késő vcút. Nagyon Hogyan választotta ezt a sajnálom. Szép és jó kút lett mesterséget? volna, ha nem pusztul el. Kilenc sátortábor hazánkban a külföldi turistáknak Eddig Magyarországon két camping: a tihanyi és a ba­latonföldvári állt a külföldi turisták rendelkezésére, Az érdeklődés azonban nagy­mértékben fokozódik külföl­dön a magyarországi sátoro­zás lehetőségei iránt, K ezért az idén már kilenc tábor várja a külföldieket. Közü­lük kettő a Duna partján, a főváros közvetlen közelében: egyik a Római parton, a má­sik a Szentendre feletti kis Pap-szigeten. Ugyancsak a külföldiek számára tartják fenn az agárdi, valamint Pécs mellett az abaligeti tá­bort. A Balaton mellett pe­dig az eddigi kettőn kívül még Balatonfüreden. Boglá­ron és Fonyód-Bélatelepen verhetik fel sátraikat a más országokból érkező vendé­gek. — Ha igaz az — mondja . , . —, hogy az emberek sorsát A munka haszna véletlenek döntik el, akkor A kis vasvázas melegedőn az én sorsom véletlenül ala­kívül veszettül járnak a ha- kult így. Mint korán ma­talmas Diesel-motorok. Még gamra maradt fiatalember, Fürösszék le és etessék meg, tegyék ágyba — mondta az igazgató úr, és elment. — Haszontalan kölyök! — pirongatott a fele­sége. Gyorsan elaludtam a cselédszobában, s korán talán mert a labdát elfejeltem előle, s mérgében sípcsonton rúgott jó talpú cipőjével. Fölpofoz­tam az unokát, s Ferkó bömbölve szaladgált segítség után. én meg a nagy fák mögé húzód­tam és vártam a következményeket. Nem fél­tem. Ha megkérdezik, hogy történt, megmon­dom az igazat. Miért lehet engem rugdosni? Nem hagyom magam. A testvéremet »szabad« püfölni, eltűri a kis ebédjéért, inkább kihúzgál­tatná szálanként a ritka haját, de nem szólna vissza: oda lenne az ebéd. Addig tűnődtem, míg a hátsó lépcső aljan Tnhhő nnrn láttam Móra igazgató urat. A 1UUUU IICIU következő év februárjában meghalt. Később eszembe jutottak a szavak, melyeket éjjel az előszobában mondott. Kinek szólt az utasítása? Anyámnak? Vagy a fele­ségének? Mert anyámnak soha nem adott uta­sítást, nem is kért, tőle még egy pohár vizet sem. De a feleségének meg csak nem mond­hatta, hogy fürössze le az utcagyereket.;. anyám hozott ágybabújható állapotba. Talán megbánta, hogy kidobott? Megsajnált? Ez nem derült ki soha. Csak a magam eszével kerestem a választ. Kettős életű ember volt Móra Ferenc. Amikor elesett embert látott, leg­szívesebben vele ment volna valahová vissza, a Daru utcai foltozó szűcs udvarába, hogy világban. Biztosan tévedésből történhetett, ilyen ebben az egy szál vizes gatyában anyám elé komoran, alig mertem ránézni vörösre ázott alapon ugyanis a huszadik század egész ma- indultam. Ólálkodtam a ház előtt; a fényesen szememmel, gyar irodalmát, a maival együtt, nyugodtan pro., világító ablakokból láttam, hogy nagyon sokan vinciálisnak minősíthetné neves ítészünk. Mert, ülnek a szobákban. Tudtam, hogy anyám majd ugye, minden a nézőponttól függ.) csak hajnal tájban szabadul, ilyenkor sok a A veremondó tavaszt követően két évvel, is- tennivaló a konyhán, mét találkoztam Móra bácsival. Ez volt életé- A Somogyi utca sarkán az egyetem vaskor­nék utolsó nyara. A Boldogasszony sugárút 13. látjára ültem és onnan hallgattam a szembeni reggel elmentem onnan úgy. hogy sohasem lép­alatti "vigvám* előtt — ahogyan halála előtt kávéházból — a mai tejivóból -, kihallatszó tem át a küszöböt a Boldogasszony sugárút 13 nyolc nappal írt utolsó levelében nevezte laká- zenét. Nem tudom, meddig figyelhettem a mu- alatt, sát —, a nagy fenyőfák körül játszottam uno- zsikát, meg a finom ruhás vendégeket, de egy­kájával a kert alján. Móra igazgató úr késő szercsak egy rendőr lépett mellém. Talpraug­délután jött ebédelni. Alkonyat táján a veranda rottam, hogy eliramodom, de'elcsípte a nyakam, üvegajtajában szivarozott, és nézte a lesült, — K; fia vagy? — kérdezte kemény hangon, öregzöld kertet. Megmondtam. Valamiért megharagudott rám a "Vadember*, _ Mit keresel itt? '— Anyukámat várom. — Hol van anyád? — Hát a Mórúéknál. — Aztán kik azok a Móráék? ­— Igazgatók. — Miféle igazgatók? — Múzeumi. — Mit csinál ott anyád? — Vendégség van. — Hol laknak azok a Móráék? — A Boldogasszony sugárúton. ... m ,, _ . — Na. induljunk. De ha szaladni mersz, ket- örökre ott maradhasson, két lábbal a szűcsök, megláttam anyámat. Szigorú hangon maga ele háglak a kardommal! kenyérsütők, fazekasok földjén. A másik Móra Annyira megijedtem, hogy egészen a rendőr megijedt ettől: a család polgári kényelme, az mellé húzódtam. Féltem, hogy akkor is vág, ha unokák jövője, a befutott írónak járó ünneplés nem muszáj. — olyan atmoszféra volt. amelyhez ragaszko­Megérkeztünk. Ügy reszkettem a nagykapu dott racionális okokból, de érezte, hogy minden előtt, hogy összekoccantak a fogaim az ijedt- hamis. A valóság a Daru utcaiaknál maradt, ségtől. Délután elküldtek innen, most meg a Ma már meggyőződésem: hogy ha megérte rendőr hoz vissza éjszakának idején. Kihajoltak a földszintes ablakon. — Itt laknak Móráék? — szólt a rendőr. — Itt. Megismertem az igazgató úr hangját. — Azt mondja, itt dolgozik az anyja. Móra igazgató úr ellépett az ablaktól, s né­hány perc múlva anyám jött a kapuba, átvett a rendőrtől. — Te akasztófára való, te, hát kidobnak mi­attad! — vádolt anyám és a sötétben végigvert csúsztatok a hantra, mezitelen hátamon. Magamban pedig gondolom: A hátsó lépcsőn mentünk fel, hogy ne talál- "Szomorú ember, én is felnőttem azóta. S kőzzünk senkivel. Nem sikerült. Az ajtóban most itt állok veremondó és utcagverék műl­voH Móra meg a felesége. Megálltunk előttük, tammal. De mégis a magam utcagverek mód­"pt-san. mint bűnbocsánatért esengő bűnö- jan mindig megvésem az őszinte tisztelet és sök Anyámat sajnáltam, senkit, csak anyámat, emlékezés rovátkáit Móra bácsi időt álló, szép Móra néhány pillanatig ott állt szomorúan, palatábláján*. Öfaaiéink ír fák A szegedi közlekedésről A Dél-Magyarország feb- tőnek, de, sajno6, a vezető ruár 15-i számában -Bízzunk nem állt meg. az utasókban* című cikket Nem ez volt az első ilyen helyeslem, s szeretném a ja- eset. Ezen a reggelen a vil­vaslatot még bővíteni. A lamos négy megállót 40 perc cikkben ugyanis arról volt alatt tett meg, az autóbusz szó. hogy a bérletesek a pedig a megállónál tovább csuklós villamos középső aj- rohant. Ilyen közlekedés táján szálljanak fel. Véle- mellett szinte 2—3 órával ményem szerint ugyanúgy, előbb kell otthonunkból el­mint a csehszlovák nagyvá- indulni, ha pontosan aka­rosokban, a csuklós villamos runk munkahelyünkre érni. első ajtaján is felszállhatná- Széplaki László, nak a bérletesek, s a kocsi- Molnár u. 3/B vezetőnek mutatnák be a je- * gyüket. Ezzel az ülőkalauz A kisérleti gazdaságban tehermentesítve lenne s az iakom & Szegeden dolgo­utasok se bosszankodnanak mm Egyik gyermekem Sze­a lassú felszállás miatt. gedre jár iskolába. Két kis­Vass József, lányomat a falemezgyár nap­Csanádi u. 4/A közijében helyeztem el. Feb­* ruár elején a 2 óra 45 perc­Február 12-én a Tisza-par- k(lr induló csongrádi járat­ion közlekedő, 6 óra 12 181 igyekeztem hazafelé, perckor a SZEAC-stadionnál Amikor a lemezgyárhoz ér­levő végállomástól induló iunk az autóbusszal, láttam, villamossal akartunk utazni .ho2y férjem és két gyerme­több munkatársammal együtt, kem ott áll a megállónál. Az A Molnár utca sarkán 15— autóbusz megállt, de esak 20 percet is vártunk, amíg f2®1"*. hogy a gépkocsivezető végre befutott a villamos — kiszólhasson: nem vesz fel pótkocsi nélkül. Mondanom senkit. Kértem a kalauzt, se kell hogy sokan lemarad- h°gy legalább a két gyere­tunk a villamosról. Ekkor ket vegyék fel. Az ülő uta­jött a Tápéról menetrend ®°k k«zul többen felajánlót­szerint közlekedő autóbusz. tak, hogy ölükbe veszik a Integettünk a gépkocsiveze- gyermekeket. Közben a vá­rakozók is vitatkoztak, s kö­zölték a sofőrrel, látják, zsú­folt a kocsi, nem is száll fel senki, csak a gyerekeket ve­gye fel. A gépkocsivezető azonban ' továbbra is kitar­tott előbbi álláspontja mel­lett, s végül is a két apró­ság ott maradt a megállónál a februári hidegben. Ha először fordult volna elő ilyen eset, meg sem em­lítem. De már többször meg­történt. hogy kislányom ki­állt a hidegbe a fél 8 órás autóbuszhoz, s a gépkocsive­zető nem állt meg, hanem integetett, hogy majd jön a következő. Dudás Jánosné, az Erdészeti Technikum dolgozója parancsolt. — Miért ütötted meg a fiatalurat? Akkor még nem tudtam, hogy a mosononek fiatal úr a kisgyerek is. Elmélkedésre nem volt idő. anyám rámemelte vizes, vörös kezét. — Megrúgott — védekeztem. — Akkor se szabad visszaütni! Nem egészen értettem, de azóta megtanul­tam, hogy nem mindent szabad akkor sem, ha igaz. Rc«szul feleltem: — Kölcsönkenyér visszajár. — Hallgass! — toppantott anyám. Megszeppentem. — Azt mondta az igazgató ur, hogy ezt az utcagyereket küldjék el innen. — Kinek mondta? — Meghallottam én is. — Hát nem tudja, ki vagyok én? — Tudja, tudja, csak menjél el innen. Anyám kézen fogott és kivezetett a kapun. Most már az utcán voltam: a helyemen. Megszégyenítettek. Ta'án akkor vettem észre először hogy több önérzet szorult belém, mint a másik "vérekbe. F1m<?~4—> "'Sárvára és egé­szen sötétedésig Ültem <i parton. Este aztán 'poros kis klottnadrágomban megfürödtem, es volna a felszabadulást biztos talajt kapott volna alkotó munkájához, egyértelműen szilárd, ked­vező talajt. létrejött volna benne az eszme és a lélek harmóniája. Tisztelettel gondolok rá. nemcsak halála év­fordulóján, de valahányszor, ha könweit for­gatom. vagy szóba kerül a neve. Eljárogatok gyakran a halottak országába is, és mindig megállok Móra igazgató úr sírjánál, s amikor senki sem látja, néhány szál mezei virágot A saját fürdőruha használatáról Helyes a fürdőigazgatóság­nak az a rendelkezése, hogy a közös medencében nem le­het saját fürdőruhát hasz­nálni. Lennének ugyanis olyanok — régebben voltak is —. akik egyéb rendelte­tésű ruhadarabokat használ­nának fürdőruhaként. Ilyen esetekben aztán nehéz lenne eldönteni, mi számítható für­dőruhának. s mi nem. Diencs Istvánné, a TTK dolgozója * Mi, fiatalok, szeretjük a fürdóst, strandolási, úszást. Sajnos, ez csal; a nyári hó­napokban lehetséges. Bár Szeged fürdőváros, de a hű­vös, hideg idő beálltával a gőzfürdőben — a jelenleg bevezetett hiányos öltözék miatt — kénytelenek va­gyunk kedves sportunkról lemondani. Reméljük, a für­dőigazgatóság is egyetért ve­lünk, s mielőbb engedélyezi a fürdőben — a téli idő­szakban is — a saját fürdő­ruha használatát. Több aláírás

Next

/
Oldalképek
Tartalom