Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-04 / 2. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Péntek, 1988. Január L SZOLZSENYICIN: IVÁN GYENYISZOVICS epp ftapfa KISREGÉNY Peters Magda Hetényi Pál Dosek Lajos Murányi Bea fordítása (2.) — Vaszilij Fjodorics! A raktárban átráztak ezek a gazemberek: kilencvennégy volt, mo^f meg csak kilencvenhárom van. Kinek ne adjunk? Halkan mondta ezt, de természetesen az egész brigád hallotta, és az emberek suttogva találgatni kezdték: vajon este kit fosztanak meg a darabka kenyértől. Suhov pedig csak feküdt, feküdt a préselt fűrészporral töltött matracon. Ha legalább az egyik rossztól megszabadulna, — vagy a hideglelés szűnne meg, vagy a szaggatás múlna el. Mert így bizony semmiképpen sem jó. Miközben a baptista suttogva imádkozott, Bujnovszkij visszajött odakintről és szinte kárörömmel mondta — hogy kinek, senki sem tudta: — Jó lesz vigyázni, vörös tengerészek! Legalább 30 fok! Suhov most már döntött: elmegy a kórházba. És ekkor valakinek a keze — egy kéz, amelyben hatalom volt — lerántotta róla a pufajkát és a pokrócot. Suhov lehúzta arcáról a buslátot és felült. A sovány Tatár állt alatta — feje egymagasságban volt a felső priccsel. Szóval soron kívül ő az ügyeletes, de nem szólt róla senkinek, lapított. — S. 854! — olvasta le a Tatár a számot a fekete buslát hátára varrt fehér rcngydarabról. — Három nap zárka, de kivonulással! Alighogy megszólalt különös, fojtott hangjón. a félhomályos barakkban, ahol nem égett minden lámpa, s ahol ötven összeeszkábált emeletes priccsen kétszáz ember aludt, egyszerre felkeltek és nagysietve öltözködni kezdtek mindazok, akik még feküdtek. — Miért, felügyelő polgártárs? — kérdezte Suhov fájdalmasabb hangon, mint amilyen fájdalmat a valóságban érzett. Kivonulással csak félig olyan súlyos a zárka, mert meleg ételt is adnak és nem lesz ideje elmélkedésre. Súlyosabb a teljes zárka, amikor nem kell munkára kivonulni. — Nem keltél fel az ébresztőre? Gyerünk a parancsnokságra! — mondta a Tatár közönyösen, mert ő is, Suhov is, a többiek is tisztában voltak vele, hogy miért a büntetés. A Tatár gyűrött, szőrtelen arca kifejezéstelen volt. Megfordult, hogy még egy áldozatot keressen, de már mindannyiéin — ki a félhomályban, ki a villanyégő fényénél, a priccs alsó és felső részén — bedugták lábukat a fekete vattanadrágba, amelynek bal térdén ott volt a számuk, vagy akik már felöltöztek, most begombolkoztak és az ajtó felé siettek —, az udvaron kivárják, míg elmegy a Tatár. A büntetés nem lett volna olyan sértő, ha Suhov olyasvalamiért kapja, amiért megérdemli. De éppen az volt nagyon bántó a dologban, hogy mindig az elsők között kelt fel. De tudta, hogy a Tatárt nem lehet kiengesztelni. A rend kedvéért folytatta hát a mentegetőzést, közben felhúzta vattanadrágját (amelynek balttérde fölé szintén kopott, piszkos rongydarab volt varrva, s rajta a feketével festett, de már elhalványult szám: S. 854), felöltötte pufajkáját (ezen két szám volt — egy a mellén, egy a hátán), a padlón levő halomból kikereste valenkijét, feltette sapkáját* (rajta ugyanolyan rongy, középen a számmal) és a Tatár után indult. Az egész .104. brigád látta, hogy elvezették Suhovot, de senki nem szolt egy szót sem: ügy sem ért volna semmit, meg különben is, mit mondhattak volna? A brigadéros esetleg tehetett volna valamit, de 6 meg nem volt ott Suhov szintén nem mondott senkinek semmit, nem idegesítette a Tatárt Talán eszükbe jut a többieknek és elteszik a reggelijét. így mentek kettesben, Suhov és a Tatár. Fagyos, fojtogatóan ködös volt az idő. A távoli, sarki őrtornyokból két nagy fényszóró sugarai keresztezték egymást a zónában. Villanylámpák égtek a zónában és a táboron belül is. Annyi lámpa égett, hogy fényükkel egészen elhomályosították a csillagokat. Valenkik csikorogtak a hóban, a zekek (Zfc = zakljuesonnij (fogoly) rövidítése és általánosan használt ffiegnevezésük; oroszul: zek.) futva igyekeztek dolguk után: ki az árnyékszékre, ki a megőrzőbe, némelyik a raktárba, mások a különkonyhába mentek, hogy átadják megfőzetni a darájukat. Mindnyájan a válluk közé húzták és buslátba burkolták fejüket, s nem annyira a hidegtől fáztak, mint inkább attól a gondolattól, hogy az egész napot kinn kell eltölteniük ebben a fagyban. A Tatár viszont olyan kimérten, egyenletesen lépkedett bezsírozott, kékpaszományos, ócska köpenyében, mintha egyáltalán nem fogná a fagy. Elhaladtak a BUR-t, a kőből épült tábori börtönt övező magas deszkakerítés mellett. (Ide zárták azokat a rabokat, akik valami miatt külön büntetést kaptak. — Barak uszilennovo rezsima = szigorított bafakk. [A ford. megj.]) Elhaladtak a drótsövény mellett is, amely a tábori pékműhelyt védi a raboktól; a stábbarakk sarka mellett, ahol vastag drótkötélre akasztva zúzmarás síndarab fügött egy oszlopon; elmentek egy másik oszlop mellett, amelynek szélvédett oldalán — azért ott, hogy a higany ne szálljon le nagyon alacsonyra — dérlepte hőmérő függött. Suhov reménykedve pillantott a tejfehér üvegcsőré: ha 41 fokot mutatna, akkor nem hajtanák őket munkára. Csakhogy ma még a 40 fokot sem érte ©1. Beléptek a stábbarakkba és egyenesen az őrszobába mentek. Ótt bebizonyóSödótt, amit Suhov már útközben is sejtett: nem zérka várt rá — egyszerűen csak arról volt Sző. hogy az őrök szobájának padlója nem volt felmosva. A Tatár most kijelentette, hogy megbocsát Suhövnak és megparancsolta, hogy mossa fel a padlót Az őrszoba padlójának felmosása egy erre kirendelt zeknek, a stáb naposának a feladata volt. akit nem vittek ki munkára. De ő már régen beilleszkedett a stábbarakk életébe, bejáratos volt az Őrnagy irodájába, a rendészeti parancsnokhoz és a komához, kisebb-nagyobb szolgálatokat tétt nekik és néha olyasmit is hallott, amiről még a smaszszerek sem tudtak, s egy idő óta túlságosan megalázónak vélte, hogy a közönséges őrök szobájában ő mossa fel a padlót. Az Őrök hfvták egyszer, hívták kétszer, azután megértették, hoev miről is van szó. és azóta közönséges munkásokat ráncigáltak elő a barakkokból a padló felmosására. Az őrszobában alaposan bedurrantottak a kályhába. Két smasszer piszkos gimnasztyorkára vetkőzve malmozott, a harmathk oedie a keskenv nádon aludt. űgv. ahogyan voltderékszíjjal átkötött hundában. lábán valenkivel. A sarokban állt a felmosóvödör, benne a rongy. Suhov örült, és megköszönte a Tatárnak, amiért az megbocsátott. x (Folytai} UK) Miért akart öngyilkos lenni Marika? Szirénázva száguld a mentőautó. belsejében az ágyon halottsápadt gyereklány hánykolódik. Ajkán zavarc® szavak törnek fel. — Anyu, non!... Ne bánts!... Nem veszem el, jajj ..., tanár néni! A mentőorvos csillapítja a 13 éves N. Máriát, 6 közben már a gyermekklinika bejárata elé kanyarodik a mentőautó. Orvosok, fehér köpenyes ápolók sietnek a vergődő kislány segítségére. Örák telnek el a beavatkozás eredményesnek bizonyult, Marika lassan megnyugszik: túl van az életveszélyen! Sikerült Fellélegeznek az orvosok. Sikerült egy életet megmenteni. Egy fiatal gyermeklány életét, aki azt könnyelműen el akarta magától dobni. A gyermekklinika orvosai, miután fizikailag rendben találják a kislányt, s elég erősnek ahhoz, hogy beszélgessenek tettének okáról, alaposan kikérdezik körülményeiről, egész életéről Most már így születik meg a döntés: — Utókezelésre javasoljuk az Idegklinika B-osztályára, mert N. Mária családja, környezete nem biztosít a gyermeknek nyugodt életet Nagyon súlyos vélemény, megállapítás ez. érzik az orvosok is. mégis kénytelenek így dönteni. S így döntene mindenki más, ald ismerné N. Mária eddigi hányatott életét A házmester! lakásban A Belváros egyik házmesteri lakásában él a harmincegyftéhány éves asszony négy gyermekével, akik közül a legidősebb, Marika, 13 éves és a legkisebb még nincs kétéves. A lakás rendesen berendezett úgy látszik, mintha lakói rendezett körülményék között élnének. A ház lakói, akik ismerik, hogy mi történik most már több mint két éve a házmesteri lakásban, másként vélekednek. — A házfelügyelő nem tartja rendben a házat, éjszakára nyitva hagyja a kaput. e nem törődik gyermekeivel sem. A szívünk fáj, amikor látjuk, hogy egyedül bezárja a pici kislányt —< mondja a ház egyik lakója Egy másik így vélekedik: — Nem tanulnak ezek a szégény gyerekek mást csak rosszat az anyjuktól. Éjszaka jár haza, és olyan férfiakkal ismerkedik, akik végül a börtönben kötnek ki. Két éve csukták le az egyik férfit, az asszony esküdt urát, mert megerőszakolta a mostohalányát A másikat, a legkisebbik gyermek apját, lopásért ítélte el a bíróság. Az anya élete Erről beszélnék a ház. de a környék lakói is, akik felháborodnak « gyermeklány anyjának életén, s azon, hogy mindez gyermekei szeme láttára történik. így aztán nem csoda, hogy nappal, vagy akár este is, mikor az aszszony nincs otthon, odajárnak a város huligánjai és a Jegfelháborítóbb módon szórakoznak ott, A lakók nemcsak egymás között beszélték meg a házban lakó gyermekek problémáit. Beadvánnyal fordultak a Szegedi Ingatlankezelő Vállalathoz is. kérték a kivizsgálást, s a házfelügyelő kicserélését. Azóta sem történt azonban semmiféle intézkedés. N. Mária 13 éves. tehát még iskolaköteles. Tudnak* az iskolában mindarról, ami vele történt? — Ka évvel ezelőtt került hozzánk Marika. Ügy vettük át egy másik iskolától, mert ott csúfolták a gyerekek a szerencsétlenül járt kislányt a mostohaapja miatt. Sőt azt is mondták, hogy a legkisebb leány biztosan az ő gyermeke. Mi próbáltunk segíteni ... Az első évben nem is volt különösebb baj, jó tanulónak sohasem lehetett ugyan Marikát mondani, de azért nem zavarta az osztály összhangját. Mostanában azonban súlyos problémák vetődtek fel vele. Rendszeresen ei is aludt az órán — beszélte el N. Mária osztályfőnöke. Kit terhel a felelősség? Az iskola igazgatója is foglalkozott az üggyel. Kérte a tanárokat, korrepetáljanak Máriával, segítsék az iskola szerencsés befejezését. Voltak kint családlátogatáson is, és látták, hogy milyen környezetben él a kislány. Nemrégiben a gyermekek szóltak az osztályfőnöknek, hogy tele van Mária zsAc altatóval. Az osztályfőnök elbeszélgetett a kislánnyal, aki elmondta, hogy megakar halni. Anyukája nagyon megverte, mert "minden apuka miatta hagyja ott*. A kislányt akkor sikerült is lebeszélni szándékáról, de csak egy időre. Elég volt az iskolában egy újabb panasz, s az otthoni, gyermeklánynak egyáltalán nem megfelelő életmód az öngyilkosságba sodorta. Kicsin múlott, hogy mégis megmenekült. Kit terhel végül is a felelősség? Nyilván elsősorban a lelketlen anyát, de ennek megállapításán túl tenni is kell azért, hogy így ne folytatódhassák tovább. Nemcsak N. Mária, hanem még három kis gyermek életéről, fejlődéséről, s arról van szó, hogyan lehet belőlük becsületes, tisztességes embereket nevelni. Horuczi Lászlóné Rádióműsor Péntek KOSSUTH-RADIO 4.26 Rákóczi-Induló. 4.30 Htrav 4.40 Vidáman, frissen. Közb^J 5.30 Hirek. 6.00 Falurádió. 6.35 Jó reggelt! 6.39 Időjelzés. 7.(6 Hírek. 7.10 UJ könyvek. 7 ^ Műsornaptár. 7.59 Időjelzés. 8.00 Műsorismertetés. 8.10 Tánczene. 9.00 Az önző óriás. Oacar Wliu, meséje. 9.1] A budapesti xiv, ker. Hunyadi János zenei általi nos iskolá kórusa énekel, 9.20 Rádlóegyelem. io.oo Hírerk. M.10 Kék selyemkendő. Az óvudá. sok műsora. 10.30 Kettősök Puccini-operákból. 10.59 Uottöeze?. menyek. 11.00 A fagylaltszina öltöny. Ray Bradburry rnexilcö, író elbeszélésének rádióvaltoza. la. 11.45 Szovjet népi együttesek műkő rá Ml 12.00 Déli harangszó. 12.15 A .műsort össze, állították a hallgatók. 14-05 Téli Balaton. Irodalmi összeállítás. 14.30 ..Amikor az új íenyű haj. nal hasadt". Összeállítás a for. ladaimi dalok történetéből. 14 óra 45 Gazdaszemmel e nagyvilág mezőgazdaságáról. 15.00 Hírek. közlemények. 15.08 HMjárásjelentés. 15.10 A Gyermekradió éneksaakköre. 15M0 Tanulmányok Petőfiről 15.45 N< piálok. népi táncok. 16.03 R—6K-es riporttekercs. 16.2a Zenekari muzsika. 16.55 Műsorismertetés. 17.1)0 Hírek. 17.15 ötórai tea 17.40 Radióiskola 18.25 UJ {elvételeinkből. 18.40 A felvégtál — az alvégig Az Ifjúsági Pici ló műsora. 19.90 Pénteken este... Január . .. Versek 19.16 Tavaly lett sláger . . . 19.22 Szerencsés emberek . .. 19.34 Otven éve muzsikálták . . Munkácsi Magdolna krónikája. 19.51 Jó éjszakát, gyerekek! 20.00 Isti krónika. 20.25 Bolondságok ~ tánczenében. 20.40 Péntekteu Rádiószínház: Renáta. 21 óra 17 Zení lfl óra. . . Történe. trk zenészekről, muzsikáról. 21 óra 38 Erroll Garner zongorázik. 31.43 Kalendárium. Szabó Valéria karcolata. 21.53 Csárdások, gyorsesárdások. 22.00 Hírek. 22.39 Az első szimfónia. Mozart: Esz-dúr 22158 Három történet Guareschl Családi naplójából. 22.49 Nyugszik minden csendesen . .. 23.00 Bruckner: IX. (d-moll) szimfónia 24.00 Hírek. 0.10 A naszéjszak.i. Részletek Messe;ger operettjéből. 0.39 PETOFI-R.4DIO * 5.50 Hírek. 8.00 Reggeli zene. 6.25 Műsornaptár. 6.30 Torna. 8.00—8.10 Hirek. 14.00 Időjárásés vízállásjelentés. t4.15 Műsorismertetés. 14.20 Operafinalék. 14.50 Könnyű fúvósmuzsíka. is.u Vihar az Ifjúság folyóján. Bengáli költők versei. 15.30 Orgonamüvek. 18.00 Hírek. 18.05 Szív küldi... 16.45 Ezer szó franciául 16.55 Palló Imre mesa 17.20 ..Olvasson-e a magyar*"... Az Ifjúsági Rádió műsora. 17.19 Kórusok. 18.00 Hírek. 18.05 Műsorismertetés. 18.10 Medgyeá Nándor népi zenekara játsítt. 18.40 Könnyűzene. Közben: 19.09 —19.05 Hírek. 19.30 Kulturális Jegyzet. QeUért Endre írása. 19 óra 35 -Giuseppe Verdi. 18131963." Pünkösdi királyság. Kétfelvonásos opera. Az I. felvonás után: 21.00—21.05 Hírek. 21.51 Sporthíradó. 22.00 Tánczene. 2! óra 20 Láttuk. haUottuk... 12 óra 40 Bach: G-dúr szonáta. 21 T9l«viziómfiMr 10.00 Tv-hfradó. 10.15 Telesport. 10.30 Archímedes. a csavargó. Magyarul beszélő francia film. 12.00 A jövő hét mú* sora. Hirek. Az egyik vasárnap, talán a szokottnál is "pontosabban*, az utolsó pillanatban indultam hazulról. Szerencsére éppen sikerült elkapnom a villamost a Virágcukrászdánál, mégis, mire végre lélekzetemből kifogyva felértem a pályaudvar perronjára, már indulni láttam a kora reggeli félhomályban a vonatot. A gyorsvonat utolsó kocsijának egyikére már a kalauz készült fellépni, de amikor meglátott visszaengedte lábát a földre: — Szaporán, szaporán — szólt rám biztatóan, s már nyúlt is hónom alá, hogy felsegítsen a lépcsőn. A forgalmista tárcsája a magasba emelkedett, a mozdony hatalmas ereje megmozdította a kocsisort, de már fenn voltam. Jóleső érzéssel pihentem meg ülőhelyemen, már most megnyugodva korholtam magam: milyen kevésen múlt, hogy le nem maradtam ... Ha a kalauz nem ilyen, hanem mint az volt. - • ;.. Aki ... Talán húsz éve is elmúlt már... Fiatal legényke voltam még. Abban az időben éjszakai műszakban dolgoztam, s a késő hajnali lefekvés után korán reggel kellett kelnem, hogy elérjem a vonAtot Peme, éppúgy mint most, akkor is utolsó pillanatban értem ki az állomásra. A vonat mellett — éppúgy, mint most — ott állt a kalauz. A forgalmista már emelte tárcsáját. Még pár méter, s felléphetek a kocsiba, de a kalauz mindkét karját felemelve állt elém: — Kérem, ön már lekésett ... Nagyon el voltam keseredve. Hiszen lett volna idő a felszállásra. Panaszt isi GAAL SÁNDOR Vonaton tettem a forgalmi irodán. Kimért/- fagyos volt a válasz: — A kalauznak igaza volt... csak kötelességét teljesítette. • Ahogy most erre visszaemlékeztem, önkéntelenül tettem meg az összehasonlítást az akkori és mostáni esetem között Alig vettem észre, hogy a kalauz a jegyet kéri. Előveszem és halkan megköszönöm segítségét amivel felsegített a vonatra. — Kérem, csak a kötelességem teljesítettem. Különös, ez a válasz is szinte szóról szóra az, mint a húsz évvel ezelőtti, mégis egészen mást jelent. Mint ahogyan az előzmények is mások voltak. És a kimért, fagyos udvarias arc helyett, ennek a kalauznak meleg, barátságos mosolya fejezi ki egyéniségét * Az én kalauzom barátságosan kéri, vizsgálja a menetjegyeket. Egy fiatalasszony ülése alatt megmozdul a kis táska, majd a titoktartásról megfeledkezett potyautas kiscsibe éles vertyogással jelenti be, hogy ő is itt van. — Hallom, hallom — mosolyog a mi kalauzunk — rögtön adom a jegyet A kis aprójószág gazdója pironkodik. — Igazán nem tudtam, hogy nem szabad csirkét hozni. Kalauzunk barátságosan mosolyog, talán arra gondol, ) amire ml, ha nem tudta a kis asszonyka, hogy a gyorsvonaton szabály van a csibe szállítására, mért dugta be a szűk, levegőtlen kis ridikülbe. De világért sem szól erről, a jegyvizsgáló csak halkan mondja: — Kérem szépen, nem szabad. — De máris bátorítva teszi hozzá: — Na, nem lesz olyan nagy a költség. Amikor továbbmegy, valaki rosszmájúan megjegyzi: — Miért kell neki olyan precíznek lenni, elnézhette volna. De a kalauznak maga a megbékélt károsult siet védelmére: — Nem tehet mást, ha ez a szabály. Neki kötelessége. • Délután — hogy eshetett meg! — korán kiértem a pályaudvarra, bőven volt időm helyét keresni, amelyet a vonat elején, a második kocsiban választottam ki. A korai kelés, az egész napi járkálás fáradalma elbágyasztott, s a kellemesén langyos kocsiban elszunyókáltam. A jegyvizsgálókalauz beszéde ébresztett fel. Ugyanaz a kalauz állt előttem, akinek reggeli segítségéért most ls hálát érzek. A hosszú út alatt többször is megjelent kocsinkban, hogy ellenőrizze az új felszállók jegyeit. Már Szeged felé tartottunk, amikor ismét felfigyeltem. Egy idős asszony jegyét ellenőrizte: — Szegedre tetszik? — Nem lelkem, Makóra — feiete a néni. — A Jegy Szegedig szól — világosította fel a kalauz. — Jaj, hát hogy váltották ezek a gyerekek — sopánkodott a néni. — Majd tetszik váltani Szegeden — szólt közbe a mellette ülő fiatalasszony. — Ott ugyan nemigen lesz Ideje — jegyezte meg egy férfi —, gyorsan kell átszállni az ujszegedi buszra. — Ne tessék vele törődni — nyugtatta meg a kalauz a nénikét — mindjárt kiállítom a kiegészítő jegyet és Szegeden azonnal felszállhat az autóbuszra. — Hogy birok el ezzel a sok, nehéz csomaggal? — aggodalmaskodott a néni. Már elhagytuk Balástyát, amikor újra áthaladt kocsinkon, s mintha csak azért jött volna, odaszólt az öreg néninek: — Közeledünk hez... SzegédDorozsma is mögöttünk maradt, már a rendező váltóin csattogtak a vonat kerekei, amikor újra megjelent a kalauz. A kifelé igyekvő emberek az ajtó felé sodortak, s visszafelé tekintve láttam, amint kalauzunk a polcról a néni csomagjait szedegette lefelé.' A vonatról lelépve á kiJárat felé hullámzó emberár kőzött némi önváddal é« szégyenkezéssel fordult viíísza tekintetem: megláttam » kálauzt, ahogy hozta le » kocsiból a néni poggyászét és szépen, nyugodtan megindult vele az autóbusz te lé. Néztem őket és szinté hallottam a néni hálálkodésára adott egyszerű Válaszát, amint vidáman mondta: — Ugyan néniké, ez természetes._ hiszefl