Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-17 / 13. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1963. Január n. Szerdán folytatta munkáját az NSZEP VI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) mára tért át. Mint mondotta: a volt hitleri birodalom he­iro^.n?2- VTT, f^n lyén két állam, a békesze­korunk egyik iegíontosabb és legélesebb nemzetközi rető szocialista Németország és a militarista, revansis­uilálható. Ezenkívül a Nemet Demokratikus Köztársaság területén egymagában, kapi­talista szigetként áll Nyugat­Berlin. Ez a jelenlegi Né­metország reális képe. kérdésére, a német problé- ta, imperialista Németország A két német állam békés együttélésének biztosítása nemzetközi jelentőségű feladat A két német állam békés együttélésének biztosítása, a kialakult helyzet valóság­nak megfelelő figyelembe vé­tele — ez nemzetközi jelen­tőségű feladat. Az első pillanatra úgy tűnhet, hogy attól az Időtől kezdve, amikor javasoltuk a két német állammal kötendő békeszerződés aláírását és a nyugat-berlini helyzetnek az ilyen alapon való rendezé­sét, semmi sem változott. Négy év telt el és még most sem valósult meg a béke­szerződés. NyugaVBerlinben még mindig fennáll a régén el­évült megszállási rendszer. Nyugat-Németországban a nyugati hatalmak agresszív köreinek védelme alatt vi­rágzik a revansizmus és a militarizmus. Egyesek azt mondhatják, hogy az idő úgy­szólván kárbaveszett, hogy a szocialista országok a né­met békeszerződés kérdésé­nek éles felvetésével semmit sem értek el. De akik íey gondolkodna!:, azok nem látják, vagy egy­általán nem értik a végbe­ment változásokat. Ponton kell tenni a második világháború eigére Szövetségesünk é» bará­tunk. a Német Demokratikus Köztársaság megkapta azt, amire szüksége van minden szuverén államnak: határai ellenőrzésének jogát. Jogot az intézkedések meghozatalára azok ellen, akik megkísérel, nék gyengíteni n szocialista rendszert az NDK-ban. Ex valamennyi szocialista or­szág, a Varsói Szerződés tag­államainak nagy, közős vív­mánya. Es most, ha a BZO" cialista országok legközvet­lenebb érdekeinek szemszö­géből vizsgáljuk a kérdést, úgy a német békeszerződés megkötésének problémája nem ugyanolyan. mint amilyen volt az NDK nyu­gat-berlini államhatárai­nak védelmére hozott in­tézkedések előtt. Ebből persze nem szabad azt a következtetést levő® ni, hogy a szocialista országok­ban. a hitlerista Németor­szág ellen harcolt országok­ban csökkent az érdeklődós a békeszerződés megkötése iránt. Nem. egyáltalán nem csökkent. Sőt, ellenkezőleg, ex a kérdés most is igen nagy fontosságú. A német békeszerződés megkötése nem jelent nye­reséget egyeseknek és vesz­teséget másoknak. Sem most, sem azelőtt sohasem kértük, hogy a javunkra vizsgálják felül az Európában meglevő határokat. Sohasem kíván­tunk semmiféle előnyhöz Jutni. A Szovjetunió olyan szer­ződés aláírását javasolja, amely pontot tesz a máso­dik világháború után, rög­zíti a hitlerista Németor­szág szétzúzása után vég­bement változásokat. Egyes nyugati politikusok megkísérelnek arról meg­győzni bennünket, mintha túlságosan felnagyítanánk a német revansisták és mili­taristák részéről a békét fe­nyegető veszélyt Csakhogy ezek a politiku­sok rosszul látnak, ós na­gyon rövid az emlékezőte­hetségük. Nyugat-Németország egész politikai életét revansista szellem hatja át. Nyugat-Németországban, akárcsak Hitler Idején, szám­talan könyvet, folyóiratot és újságot adnak ki, amely megpróbálja Indokolni Nyu­gat-Németországnak idegen területekre támasztott igé­nyeit. Erről rikoltozik szüntele­nül a nyugatnémet rádió is. A Bundeswehr tábornokai a hadgyakorlatokon a Szovjet­unió, az NDK, Lengyelor­szág. Csehszlovákia ellen irá­nyuló támadó akciók terveit dolgozzák ki. Sőt mi több, térképelken még azokat a városokat és egyéb célokat is kijelölték, amelyekre atomcsapást kívánnak mér­ni. Atomfegyverre áhítoznak, és ezért minden erővel tö­rekednek megszerezni azt. Esztelenek! Nem tudják megérteni, hogy ha háborút robban­tana kJ Nyugat-Németor­szág, a háború első órájá­ban gyertyaként elégne. Mind hatalmasabbá válnak azok az erők9 ameltek megvédelmez ék Kabát A kubai kérdésről szólva Hruscsov a következőket mondotta: Akadnak olyanok, akik azt állítják, hogy a Karib-térség­ben kialakult konlllktusban Kuba és a Szovjetunió vere­seget szenvedett. Furcsa lo­gikát követnek ezek az em­berek: hogyan tehetséges, hogy a forradalmi Kuba léterik és erősödik, mi pedig vere­séget szenvedtünk? Ugyan kl hátrált meg való­jába n, a ki nyert ebben a konfliktusban? Vizsgáljuk meg még egyszer, milyen cé­lokat tűzött ki a felek mind­egyike A forradalom végrehajtása után a kubai nép célul tűzte ki hazájában a szocializmus építését. Az Egyesült Álla­mok agresszív körei kijelen­tették, hogy nem tűrnek meg szocialista országot n nyugati féltekén és minden erejüket latba vetik a forradalmi kubai kormány megdöntése, az amerikai monopóliumok hatalmának visszaállítása cél­jából. A szovjet kormány és Ku­ba kormánya átgondolta, mit lehet tenni, mérlegelte a különböző változatokat. Éreztetni akartuk az ame­rikai imperializmussal, hogy ha agresszív táma­dásra szánja rá magát Kuba ellen, akkor számol­nia kell a termonukleáris visszavágás lehetőségével. Ez az általunk tett kénysze­rű Intézkedés valóban sokkot váltott ki az imperialistáknál. Am csakis ilyen Intézkedések vehették rá az Egyesült Álla­mok államférfi alt a reális helyzet Józanabb megftélésé­re Mint ismeretes, az Egye­sült Államok elnöke a szov­jet kormányhoz intézett üze­netében az egész világ előtt, kötelezet iséget vállalt, hogy az Egyesült Államok nem fogja Kubát megtámadni és ettől szövetségeseit is vissza­tartja. Eszel az Egyesűit Államok kormánya voltaképpen ar­ra kén szerült, hogy le­mondjon a Kubai Köztár­saság elleni fegyveres in­tervencióról. Ez a legagresszívabb im­perialista körök politikájá­nak kudarca és a békés egy­más mellett élés, az imperia­lizmus elleni harc politikájá­nak győzelme, az ellenforra­dalom exportjának elhárítá­sára irányuló politika diada­la volt. Ezt mondják nekünk: önök kivonták rakétáikat Kubából, tehát meghátrál­tak. Így azonban csupán olyan emberek vélekednek, akik nem értik meg a nap­jainkban folyó, rugalmassá­got, manőverezési készséget megkövetelő politikai harc szövevényességét. Igen, oz a mi engedményünk volt a másik fél engedményére, ez kölcsönös engedmény volt: az imperialisták rá­kényszerültek, hogy en­gedményt tegyenek és lemondjanak a Kuba el­leni invázióról. Mi pedig ép­pen azért állítottuk fel raké­táinkat, hogy megóvjuk Ku­bát az imperialisták táma­dásától. Rakétáink tehát betöltöt­ték szerepüket. Persze az amerikai impe­rialisták, Sz egész imperialis­ta táborhoz hasonlóan, nem álltak attól a szándékuktól el, hogy harcoljanak a szocialis­ta országok ellen. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok nem állt el attól a szándékától, hogy Kubában felszámolja a szocialista vív­mányokat. Áni az a lényeg, ho^T ml Kubával együtt rákénysze­rftettük az Egyesült Álla­mokat annak kijelentésére, hogy tartózkodik a Kuba elleni fegyveres támadás­tól. Azt mondhatnák nekünk, hogy az amerikai imperialis­ták a legzabolátlanabb körök befolyására nem fogják tel­jesíteni ígéretüket és újból Kubára szegezik fegyverüket. De hisz léteznek és napról napra hatalmasabbá vál­nak azok az erők. ame­lyek megvédelmezték Ku­bát. Nem arról van szó, hol lesz­nek a rakéták: Kubában vagy másutt. E rakéták mindenképpen ugyanilyen sikerrel fel­használhatók bármely ag­resszióval szemben. Ismétlem, rakétáinkat Ku­bába szállítva ml nem akar­tuk közelebb hozni a szocia­lista országok és az imperia­lizmus közti háború kirobba­násának idejét Más célt kö­vettünk, mégpedig azt, hogy ne engedjük meg az imperi­alisták Kuba elleni invázió­ját, hogv ne engedjük meg az új világháború kirobban­tását. Ha erről az álláspontról közelít illk meg az esemé­nyek értékelését, akkor ml nyertünk. Ez a béke erői­nek, a szocializmus erői­nek, a kommunizmust épí­tő erőknek a nyeresége. fáradhatatlanul harcoltak a hódító, igazságtalan há­borúk ellen, és e háborúellenes álláspont köré tömörítették a nagy néptomegaket. Mostanában magukat mar­xistának valló egyes embe­rek kijelentik, hogy a béke védelme és a háborús veszély elleni harc ellentmond a marxizmus—leninizmus szel­lemének és akadályozza a forradalmi mozgalom fejlő­dését. Mi történne, ha ezek az atomfegyverek az emberek fejére zúdulnának? A tudósok kiszámították, hogy csupán az első csa­pás következtében 100—bOO millió ember pusztulna el. Eltűnne a Föld színéről és rombadőlne nemcsak a két vezető atomhatalom — az Egyesült Államok és a Szov­jetunió, hanem Franciaor­szág, Anglia, Németország Olaszország, Kína, Japán és a világ sok más országának összes nagyvárosa. Egy atom- és hidrogénhá­ború következményei több nemzedék egész életére hatással lennének, betegségeket, halált idézve elő, a2 emberiség elkorcso­sul ásához vezetnének. Vajon a szocialista orszá­gok, a világszocializmusért folyó harc ügye nyerne-e a termonukleáris világka­tasztrófán? Csak azok az emberek gondolkodhatnak így, akik tudatosan szemet hunynak a tényekre. Ami a marxistákat és leninistákat illeti, nem gondolhatnak kom­munista civilizáció megte­remtésére a világkultúra központjainak romjain, a termonukleáris csapadék­tól elpusztított és megfer­tőzött Földön. Nem is szólva arról, hogy igen sok nép számára telje­sen megszűnne a szocializ­mus problémája, mivel ezek a népek fizikailag eltűnné­nek földünk színéről. Amint mondják, belga az, aki a háborúról fecseg, s nem tudja, miről fecseg. Az alban vezetők sokat fecseg­nek a rakétanukleáris hábo­rúról, ám ez senkit sem aggaszt. Mindenki tudja, hogy csak fecsegnek, nem kell Őket komolyan venni, semmi­féle reális lehetőségekkel nem rendelkeznek. Ml a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Le­nin által meghirdetett el­vét tartottuk és tartjuk egyedül helyesnek. Ennek az elvnek a Jelentőségét a nem­zetközi kapcsolatok egész gyakorlata igazolta és iga­zolja. A» SZKP Központi Bizott­ságának első titkára ezután a tények sorával cáfolta azt az állítását, mintha békés egymás mellett élés politi­káját meghirdetve felszólíta­nánk a forradalmi erőket az osztályharcról való lemondás­ra, a népek nemzeti felszaba­dító harcának támogatásáról. A gyarmati népek felsza­badító háborúi szent há­borúk, és ezérl mi min­dig a függetlenségükért harcoló ncpek oldalán áll­tunk, állunk és fogunk is állni — mondotta. Az SZKP to­vábbra is azon a marxista— leninista állásponton van, hogy " a forradalom győzelméhez szükség van meghatáro­zott előfeltételekre, és a forradalmi helyzet ki­alakulása esetén a forrada­lom élcsapata által vezetett munkásosztálynak ezt a hely­zetet ki kell használnia a hatalom megragadásához. Ha a kizsákmányoló osztályok a néppel szemben erőszakhoz folvamodnak. akkor a nép­nek a szocializmus győzel­mének biztosítására jogában áll a fegyveres harchoz fo­lyamodni. Egységünk alapját a proletár internaeional zmus eltei képeiik A békéért és a szocializmu­sért az egész világon folyta­tott harcunk sikereinek fon­tos feltétele a kommunista világmozgalom egységének erősítése. Minden kommunistának világosan látnia kell, meny­nyire fontos, hogy a for­radalmi erők nemzetközi méretekben egyesüljenek, s összefogjon mozgalmunk mindegyik osztaga. Egységünk alapja a közös ideológia — a marxizmus­leninizmus egységünk alap­ját a proletár internaciona­lizmus elvei képezik. A fő dolog, ami egybefor­raszt bennünket, az, hogy a világproletartátuR osz­tályérdekei, minden dolgo­zó érdekel közösek. A fő dolog — a munkásosz­tály nemzetközi feladatainak helyes, marxista—leninista felfogása. A fő dolog, hogy mélyen higgyünk nagy ügyünk iga­zában. a fő dolog, hogy ki­kerülhetetlen a szocializ­mus világméretű győzel­me. Ha támadtak Is nézetelté­réseink különféle ideológiai kérdésekben, sőt talán elég fontos kérdésekben, e kérdé­sek helyes értelmezésére kell törekednünk. Nem szabad végletekbe esnünk és szub­jektivizmust tanúsítanunk valamely ország általános helyzetének felmérésében. Nem szabad például egyik vagy másik szocialista or­szág politikai jellegét csu­pán azon téves nézetek alapján meghatározni, ame­lyeket egy időben az ot­tani vezetők vallottak. A fő mutatók ne a szubjek­tív, hanem az objektív ténye­zők legyenek, S Itt elsősorban arról van szó, kinek a tulajdonában vannak a termelési eszkö­zök, kinek a kezében van a hatalom. milyen úton megy végbe az állam fejlődése. Nézeteltéréseink vannak például Jugoszláviával né­hány ideológiai Jellegű kér­désben. Csupán ezen az ala­pon azonban nem lehet azt állítani, hogy ez az ország nem szocialista. Ezt már csak azért sem lehet megtenni, mert az objektív mutatók szerint az ottani rendszer szocia­lista. Nekünk komoly nézetelté­réseink vannak az Albán Munkapárt vezetőivel. Nos, szubjektív elképzelésektől ve­zettetve, jelentsük ki, hogy Albánia nem szocialista or­szág? Ez helytelen, szubjek­tív eljárás lenne. Bár az al­bán vezetőség egész sor igen fontos kérdésben meg nem értést tanúsít, s mi harco­lunk e meg nem értés ellen, mégis úgy véljük, hogy Albánia szocialista ország, hogy né­pe igazi hősiességet tanú­sított a szocializmus győ­zelméért vivott harcban. Pártunk megszüntette a szocialista országok viszonyá­ban Sztálin idején előfordult hibákat. Sztálin nemcsak az orszá­gon belül, hanem a népi demokratikus országokkal való viszonyban is súlyos hibákat követett el a nem­zeti kérdésben. Pártunk, akárcsak a többi marxista—leninista párt, ke­ményen megbírálta Sztálin személyének kultuszát, hely­rehozta az általa elkövetett hibákat. Ennek eredménye­ként a szocialista közösségen belül a politikai légkör meg­tisztult, A szocialista országok ér­dekelt érintő kérdések köl­csönös eszmecsere alapján, a demokrácia és a proletár internacionalizmus szelle­mében oldódnak meg. lemre és önuralomra. Pártunk Központi Bizott­sága hasznosnak tartaná, ha megszüntetnénk a Kom­munista pártok között je­lenleg folyó vitát, egymás pártjainak bírálását, és bizonyoe időt adnánk ar­ra, hogy — mint mondani szokták — a szenvedélyek elüljenek. Egyes elvtársak úgy vettif fel a kérdést, hogy öseze kell hivnl valamennyi test­vérpárt tanácskozását-a meg­érett problémák megvitatá­sára. A mi pártunk mindig ki­állt az ilyen tanácskozá­sok mellett. Ez esetben mégis úgy vél­jük, hogy ha azonnai össze­ülne egy ilyen értekezlet, valószínűleg lccvés remény lenne a fennálló nézeteltéré­sek sikeres elhárítására. Egy ilyen tanácskozás most nem az ellentétek nyu­godt és ésszerű leküzdéséhez, hanem azok kiéleződéséhez vezetne, és a szakadással fe­nyegetne. Nem szabad elfelejteni, hogy a harcnak megvan a maga logikája, izzanak a politikai szenvedélyek. A szovjet kommunisták valamennyi kommunista és munkáspárt egységének hü és határozott hívei, közös erőink marxi—lenini tömö­rülésének hívei. Éppen ezért úgy véljük, hogy a munkásosztály, jö­vőnk érdekében ésszerűbb lenne, ha most a sajtóban beszüntettük a polemizá­lást a vitás kérdésekben. Hagyjuk az időt dolgozni. Az majd tisztázza, kinek van igaza és ki tévelyeg — fe­jezte be beszédét Hruscsov, majd felolvasta az SZKP Központi Bizottságának az NSZEP VI. kongresszusához intézett üzenetét. Ezt követően Hruscsov elv­társ átnyújtotta az SZKP küldöttségének v ajándékát, Vlagyimir Iljics Lenin mell­Ax ido majd tlsxtaxxa, kinek van igaxa szobrát Egy világháború minden élet elpunxtítását Jelentené Elemezve a kommunista világmozgalom néhány fon­tos és időszerű kérdését, Hruscsov elvtárs kijelentet­te: Napjainkban az o helyzet, hogy a békeharc a szocializ­musért vivott harc legfonto­sabb feltétele lett. A mun­kásosztály forradalmi moz­galmának, a nemzeti felsza­badító mozgalomnak egyet­len problémája sem vizsgál­ható a békéért, a termonuk­leáris világháború elhárítá­sáért vívott harccal valé ötz­szefüggésén kívül. Éppen ebben rejlik a kom­munista világmozgalom taktikája szempontjából as a fontos tanulsága, ame­lyet a Karib-tenger térsé­gében lejátszódott legutób­bi eseményekből le kell vonni. Hruscsov ezután adatok során keresztül igazolta: sok történelmi tény tanúskodik arról, hogy Marx, Lenin és követőik A kommunista pártok vi­szonyában türelmet kell ta­núsítani, nem szabad szub­jaktivistának lenni az ese­mények megítélésében, nem szabad egymás kö­zötti vitával örömet okozni osztályellenségeinknek. A mi álláspontunk szerint a jelenségek megítélésekor a lcgfontosabbél kell kiin­dulni, abból, hogy milyen állást foglal el egyik, vagy másik kommunista párt a munkásosztály győzelméért, a szocializmus győzelméért vívott harc kérdéseiben. Különösen óvatosaknak kell lenniük a vitákban az olyan országok pártjainak, ahol a népek már a szo­cializmust, a kommuniz­must építik. Közös kötelességünk, hogy az Imperialista táborral szemben állva ne osszuk meg erőinket, Időnként olyan nézetek keletkeznek, amelyek elté­rően magyarázzál: egy or­r/Ág belső fejlődésének kér­déseit. E tekintetben az utób­bi évek folyamán többé-ke­vésbé helyes magatartás ala­kult ki nálunk egymás iránt, türelmesek voltunk és tar­tózkodtunk attól, hogy ki­oktassunk másokat és még­Inkább, hogy beavatkoz­zunk egymás országainak ügyeibe. Természetesen lehetségesek különböző álláspontok, elő­fordulnak viták, amelyek ar­ra irányulnak, hogy helyes, összeegyeztetett irányvonal alakuljon ki. E tekintetben különösen szükség van türe­N. Sz. Hruscsov beszéde után szünet következett. Ezt követően Alfréd NeUmann, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tag­ja, az NDK r.éngazdasagl ta­nácsának elnöke emelkedett szólásra. Az ebédszünet után első­nek Friedrich Ebért, a Né­met Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tag­ja, Berlin főpolgármestere emelkedett szólásra. A dél­utáni ülésen felszólalt még Bruno Leuschner. Willi Stoph kongresszusi küldött. Hatalmas tapsviharral kö­szöntötte a kongresszus Max Reimannt, a Német Kommu­nista Párt első titkárát, a kö­vetkező felszólalót. A kongresszus csütörtökön folytatja munkáját (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom