Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-30 / 24. szám

Szerda, 1963. január 30. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 Idén befejeződik a nagykörút korszerűsítése Az I. kerületben 9 milliót fordítanak utak és járdák építésére De Gaulle kilőtte a torpedót Anglia kudarca Brüsszelben Szegeden 1959-ben kezdő­dött egy igen fontos és nagy összegbe kerülő munka: a nagykörút korszerűsítése. A közel négy és fél kilométer hosszú nagykörút felújítását, modernizálását évről évre folytattak. Idén. amint erről Mison Gusztáv, az I. kerületi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke tájékoztatót adott, befejeződik a fontos út kor­szerűsítése. Tavasszal, amint az idő arra alkalmas lesz, az útépítők azonnal megkez­dik a munkát a Petőfi Sán­dor sugárúttól az Április 4. útig terjedő útszakaszon. A nagykörútnak ugyanis már csupán e része vár felújí­tásra. Az útkorszerűsítéssel pár­huzamosan tovább folytat­ják a nagykörút két olda­lán a parkosítást, valamint a csatorna felújítását, s a közvilágítás modernizálását Idén — a terv szerint — a Petőfi Sándor sugárúttól a József Attila sugárútig ter­jedő nagykörúti részen he­lyeznek el újabb ostor­nyeles lámpákat. Az I. kerületben különben idén mintegy 9 millió forin­tot fordítanak az utak és járdák építésére. Többek kö­zött befejezik a Bérkert utca útjának építését egészen a Haladás Tsz központjáig. Ezzel a város egyik jelentős negyede, közte a József At­tila telep lakói is korszerű úton közelíthetik meg a Bel­várost, akár autóbusszal is. A Marostő utcán is megfe­lelő út épül. Ez fontos azért, hogy a környék lakói jó vi­szonyok között közlekedhes­senek. A Marostő utca tá­jéka is fejlődik, mert — mint ismeretes — ott épül­tek és épülnek a társashá­zak. A Móra Ferenc Mú­zeum előtt a rossz maka­dámú tat javítják meg. Ujabb gyalogjárdák is épülnek. Korszerűsítik egyebek között a Partizán utca egy részét az Április 4. útjától a Zászló utcáig, az Ady Endre tér, va­lamint a Táncsics Mihály utca egyik oldalát is. Dobi István Komárom Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja a múlt hét végén és e hét elején több napos láto­gatást tett Komárom me­gyében. Elsőként Ács közsé­get kereste fel, Nemeslaki Tivadarnak, az MSZMP me­gyei bizottsága első titkárá­nak és a komáromi járás vezetőinek társaságában. Megtekintette a most egye­sült Jövő és Űj Esztendő Ter­melőszövetkezetek központi majorját; nagy elismeréssel nyilatkozott gazdálkodásuk­ról, majd hosszasan elbeszél­getett a termelőszövetkezeti vezetőkkel és a tagokkal. Az Elnöki Tanács elnöke Kroszner Lászlónak, a me­gyei tanács vb elnökének társaságában részt vett a megye egyik legrégibb ter­melőszövetkezetének, a kop­pan monostori Dózsa Tsz-nck sikeres zárszámadó közgyű­lésén. Dobi István hozzászó­lásában kifejezésre juttatta, hogy a 13 éves közös gazda­ság jó eredményei is hozzá­járultak a termelőszövetke­zeti mozgalom kibontakozá­sához és megerősítéséhez. Tovább apad és jegesedik a Tisza Az újabb hideghullám to­vább apasztotta, jegesítettea Tisza vizét Szegednél. Je­lenleg — mint a Vízügyi Igazgatóság vezetőjétől meg­tudtuk —, olyan alacsony a vízállás, hogy hírtelen olva­dás sem okozhatna árvízve­szélyt. A Tisza csaknem teljes hosszúságában befagyott, mégsem lehet beszélni egy­ségesen vastag jégrétegről, mert több örvényes helyen mozog a víz, s a jégtáblák is ide-oda tolódnak. Ezért külön felhívják a gyerme­kek, de a felnőttek figyel­mét is arra, ne próbálkoz­zanak meg még véletlenül sem átmenni a Tiszán egyik oldalról a másikra, mert igen könnyen bejeszakadhatnak a jeges vízbe. látogatása megyében A fiatal mocsai Búzakalász Termelőszövetkezet zarszárrv­adó közgyűlésén régi isme­rősként fogadták a Nemes­laki Tivadar társaságában megjelent Dobi Istvánt Az Elnöki Tanács elnöke az alakulástól kezdve figyelem­mel kísérte a közös gazda­ság munkáját és most öröm­mel hallotta, hogy az utóbbi esztendőben is sokat fejlő­dött a szövetkezet. (MTI) Megjelent az általános iskolai reform-tantere A Művelődésügyi Minisz­tériumtól kapott tájékozta­tás szerint füzetalakban a napokban megjelent az orosz nyelv, a számtan—mértan, a gyakorlati foglalkozás és az osztályfőnöki órák V— VIII. osztályos új tanterve, valamint — külön kötetben — az alsó tagozati tanterv. Folyamatosan a többi tan­tárgy tanterve is kikerül a nyomdából. A tantervi füzetekből több mint százezer, az alsó tago­zati kötetből pedig mintegy 30 000 példányt küldenek a megyékbe, hogy szétoszt­hassák az iskoláknak. Közöl­ték még, hogy márciusban egybekötve megjelenik a tel­jes tanterv is, amellyel szin­tén ellátják az általános is­kolákat, küldenek a közép­iskoláknak is, valamint az oktatásügyi munkát irányító tan ügyigazgatási dolgozók­nak. A készülő ál ta'ónos iskolai reform tankönyvek közül már elhagyta a nyomdát az V. osztályos Élővilág, amely nagyalakú, kemény kötésű, s számos érdekes, színes il­lusztrációt tartalmaz. (MTI) A sötét pesszimizmus lég­körében folytatódik Brilsz­szelben az elkeseredett kötél­húzás — jelentik kedden a nyugatnémet lapok. A Frank­furter Rundschau tudósítója kiemeli: Couve de Murville francia külügyminiszter ma­gatartása arra mutat, hogy »első osztályú állami teme­tés* készül Brüsszelben az angol csatlakozás ügye szá­mára. »De Gaulle Nagy-Bri­tanniát január 14-én már úgyis holtnak nyilvánított* — írja a tudósító — és az a szívmasszázs, amellyel a töb­bi öt közös piaci állam most a kulisszák mögött próbálko­zik, eddig nem vezetett ered­ményre-. Csodára lenne szükség, hogy de Gaulle megváltoztas­sa magatartását — hangoz­tatják bonni diplomáciai kö­rökben — és a politikában ritkán történnek csodák. Ugyanakkor a bonni kor­mány máris látható erőfeszí­téseket tesz arra, hogy az Nincs felszállás.. Elég volt egy Hitler... A Nácizmus Üldözöttéi Szövetségének nyilatkozata A Nácizmus Üldözöttéi Szö­vetségének — VVN — elnök­sége keddien Heidelbergben ülést tartott Hitler uralomra jutásának 30. évfordulója al­kalmából. A VVN elnöksége az ülésen elmondott nyilatkozatában hangsúlyozza, -most az a fon­tos, hogy levonjuk a tanulsá­got a múlt tapasztalataiból, hogy megakadályozzuk a há­borús veszélyt, a szükségálla­potról szóló bonni törvények alkalmazását és a demokra­tikus jogok további elnyomá­sát. Az idő azt parancsolja, hogy megvalósítsuk mind­azoknak együttműködését, akik demokratikus életformá­ra és békés jövőre töreked­nek* — hangzik a VVN el­nökségének nyilatkozata. (MTI) egyre erősödő angol—ameri­kai szemrehányásokkal szem­ben megpróbálja ártatlansá­gát hangoztatni, s már Jó előre elhárítani minden fele­lősséget a brüsszeli tárgyalá­sok kudarcáért. Rendszerint Jól értesült kö­rök szerint Adenauert nagyon aggasztják a Washington­ban elhangzott éles bírálatok, valamint az a tény, hogy a válság kiéleződése immár ko­molyan fenyegetheti az általa oly sokat hangoztatott nyu­gati egységet*. Brüsszelb-ín — ahol már á déli órákban a kudarc légkö­re vette körül az angol csat­lakozási tárgyalásokat — ked­den délután drámai gyorsa­sággal követték egymást az események. Az Európai Gazdasági Kö­zösség tagállamainak külügy­miniszterei, magyar idő sze­rint 15.30 órakor, ismét tár­gyalóasztalhoz ültek. Ezer. a tanácskozáson jelen volt Le­fevre belga miniszterelnök és Hallstein professzor, a Közös Piac bizottság elnöke is. Az ülés alig fél óra hosszat tartott és a hírügynökségek a különböző küldöttségek kö­reiből szerzett értesülésekre és szóvivőkre hivatkozva, vi­lággá röppentették a hírt: kudarcba fulladtak az angol csatlakozási tárgyalások, mert nem sikerült áthidalni az egyrészről Franciaország, másrészről pedig a Közös Piac többi öt tagállama közt felmerült nézeteltéréseket. Magyar idő szerint 16.30 órakor megjelent a belga kül­ügyminisztériumban az angol küldöttség, hogy még egy utolsó megbeszélést tartson a "hatok* képviselőivel. Fayat belga külügyminiszter-helyet­tes — aki a tanácskozásokon elnökölt — ezt megelőzően fogadta Heath angol külügy­miniszter-helyettest és tudo­mására hozta: mivel a fran­cia küldöttség nem volt haj­landó elfogadni a nyugatné­met közvetítő javaslatot, ilyen körülmények közt lehe­tetlen, hogy folytassák a tár­gyalásokat Nagy-Britanniá­val. Az Izvesztyija Iria: Csombénak Az Izvesztyija hétfői szá­mában Kudrjavcev a kongói Az 1933. január 30-i Jg^k£ ső oldalon egy kis, fekete bajuszos, homlokba lógó hajú féríi képiét hoz­ták: -Adolf Hitler, az NSDAP, a Né­met Nemzeti Szocialista Munkáspárt vezére ma délben letette a hivatali esküt Hindenburg elnök kezébe. Adolf Hitler, a német birodalom új kancellárja* — hirdették a nagybe­tűs címek. Barna inges osztagok vo­nultak végig a város szívének széles útjain, az Unter den Linden fasoron, és a Wilhelmstrassén, ahol a biro­dalmi kancellária épülete állt. A lo­bogó fáklyák vörös, tompa fénye rá­vetődött a házak falaira, a Hitler kancellárságát életetők arcára, a ho­rogkeresztes karszalag :kra és zász­lókra, sejtelmes, mégis reális Valpur­gis-éjszakát teremtve az estébe borult birodalmi főváros utcáira. A lángoló fáklyák utcaszélességíí folyama volt, mint egy szörnyű látomás; ezekről a fáklyákról gyújtották meg. alig né­hány héttel később a Reichstagot lángaborító, benzinbe áztatott ron­gyokat. ez a láng terjedt tovább a -Kristallnacht« bertalanéjszakájón, ez öntötte el Ausztriát, majd Cseh­szlovákiát, ez hamvasztotta porrá az oradouri templomot a kisváros oda­menekült népével együtt, ez gyújtot­ta fel Varsót, majd Kijevet, Sztálin­grádot — s ez a gyújtó láng csapott vissza Berlinre, hogy végül is a ki­égett házak, tönkretett város; és po­rig zúzott birodalmi kancellária rom­jai alá temesse Hitlert és náci biro­dalmát. A történelmi kör bezárult: a ta­nulságokat azonban még ma sem vonták le mindenütt, és nem eléggé. nvarán ^ P°rosz úr- az IY-" nyaran exkluíív Herren­club tagja, Von Papén — a katolikus irányzatú Centrum párt haladó poli­tikusa —, bemutatta a kölcsönfrakk­ba bújtatott Adolf Hitlert Schröder bankárnak, Thyssen nagyiparos telj­hatalmú megbízottjának. Hitlernek Nem véletlen hasonlóság pénzre volt szüksége — mert barna inges pártjának kasszája üres volt —, Thyssennek egy megfelelő pártvezér­re, aki akár a legagresszívebb módon is. de biztosítani tudta volna az első világháború óta nyugati segítséggel ismét megerősödött német, imperia­lista finánctőke hatalmát. E találkozó nélkül sohasem kerülhetett volna sor 1933. január 30-ra. És Hitler, aki — társaival együtt — a párt nevében szereplő *szocialista« és -munkás« ki­fejezéseket mindenkor csupán csal­éteknek szánta, kíméletlenül élt is a nagytőke által ráruházott hatalom­mal. A kancellári hivatalba jutása után néhány héttel SA—legényeivel felgyújtotta a német parlament, a Reichstag épületét. Ezt a magagyúj­totta tüzet' használta fel arra, hogy -bizonyítsa- a -felforgató kommunis­ta veszedelmet-; egyrészt lecsaphas­son a vele szemben álló egyetlen re­ális, szervezeit erőre, a Német Kom­munista Pártra, másrészt a beijedt polgári és szociáldemokrata képvise­lők szavazataival — -alkotmányos módon- megszerezze magának és barnaingeseinek a teljhatalmat. Elő­ször betiltották a kommunista pár­tot, aztán koncentárciós táborba ve­tették — a kommunisták után — a szociáldemokratákat is, május l-re virradóra megszállták a szakszer­vezeti székházakat és szétverték a munkásosztály érdekvédelmi szerve­zeteit. Hitler megszerezte a hatalmat A weimari német demokrácia — al­kotmányos módon követett el öngyil­kosságot ... Ezen. a harminc évvel későbbi ja­nuár 3Ö-án sok minden gondolkodó­ba ejt. Nyugat-Németországban, ahol a második világháború után nyugati nagyhatalmi segítséggel is­mét talpraállt az imperialista finánc­tőke — immár tizennegyedik éve az a katolikus irányzatú CDU, a Keresz­tény Demokrata Unió van hatalmon, amely egyenes utóda a Von Papen­féle Centrum pártnak; sőt Adenauer kancellár a CDU elnöke, azonos Adenauer egykori centrumpárti poli­tikussal. S amennyire a Centrum párt neve alatt sem a mérsékelt kö­zépirányzatot kellett érteni, ugyan­úgy a -keresztény- és -demokrata­elnevezést sem szabad ma komolyan venni a CDU-nál... Ez a párt. a szociáldemokratákat nemrégiben még — amíg nem ren­delték magukat teljesen alá a CDU. politikai vonalának — -Né­metország sírásóinak- titulálta. Rendőri erőszakkal lépett és lép fel minden haladó szervezet ellen. És most — szinte pontcsan a harminc esztendővel ezelőtti január 30-a év­fordulóján — előterjesztette a bonni parlamentben a -szükségállapotról szóló törvénycsomagot- vagyis azo­kat a törvénytervezeteket, amelyek korlátlan felhatalmazást adnának a kormánynak arra. hogy az élet min­den területén teljhatalmat gyakorol­hasson. E törvényjavaslatok elfoga­dásának esetén a kormány szabad kezet kapna arra, hogy felfüggesz­sze az alkotmányban biztosított sza­badságjogokat, teljesen béklyóba verhesse a szakszervezeteket és a sajtót, sőt, hegy elrendelhesse a la­kosság -totális mozgósítását«. Az tlBter'esztés Elja:^ kormánynak csak az a célja, hogy alkotmányos keretek között törvé­nyileg már előre szabályozza a rendkívüli állapot esetén életbe lép­tetendő Intézkedéseket — azonban azt, hogy a szükségállapotot mikor hirdetik Ití, egy nagyon szűk kőr határozná meg. Bár a törvényterve­zet azt mondja, hogy elsősorban a parlament lenne illetékes a szük­ségállapot kihirdetésére, van egy olyan pontja is, amely szerint a -parlament akadályoztatása esetén­egy szűkebb körű parlamenti bizott­ság, az úgynevezett szükségparla­ment is illetékes lenre, sőt -sürgős­szükség esetén a kancellár maga ls kihirdethetni a szükségállapotot a szövetségi elnök ellenjegyzésével. Sok tehát a kiskapu, amely megkerülhe­tővé teszi a demokratikus parla­menti játékszabályokat, és néhány — a nagytőkének tetsző — politi­kus kezébe helyezi a döntés jogát, azaz a tényei ges hatalmat, a telj­hatalmat. Hitler most harminc éve a weimari alkotmány hasonló ren­delkezéseit használta fel az alkot­mányos jogok felszámolására, a kor­látlan önkényuralom bevezetésére. Az út — ha lassabban is haladnak rajta — vészesen hasonlít a három évtizeddel ezelőttire. S ha az utat egyengető Von Papén helyére Aden­auert, a majd hatalomra kerülő, gátlástalan demagóg helyére pedig — mondjuk Strauss volt hadügymi­nisztert helyettesítjük be, akkor a történelmi hasonlóság még nagyobb. A nemzetközi viszonyok azonban egészen mások, mint Hitler idején voltak. Akkor a Szov­jetunió egyedül állt szemben a há­ború veszedelmével — ma hatalmas, legyőzhetetlen szocialista világrend­szer tudja lefogni a gyújtogató fák­lyás kezet. S a húsz évvel ezelőtti lecke — amelyet a volgai csatában kaptak a harminc évvel ezelőtt ha­talomrajutottak — minden bizony­nyal ma is emlékezetes még szá­mukra. Ma sem jutnának más sors­ra. Sőt, el sem jutnának a Volgáig. 1963 nem 1933. Haynal Kornél felelnie kell helyzetet kommentálva meg­állapítja, hogy Csombének felelnie kell bűneiért mind a kongói nép, mind a többi afrikai nép, mind pedig a történelem színe előtt. A gyarmatosítók azért akarják C som bét -politikai személyiségnek- megtartani Kongóban, mert jó szolgálatot tesz az angol, francia és bel­ga monopóliumoknak, amikor Katanga leszakítására és ez­zel további hatalmas hasznok biztosítására törekszik. Az amerikai ITK nflpólíumok pe­dig azért játszanak Csombé­ra, mert Kongó kirablására vonatkozó terveikben akarják kamatoztatni a -katangai el­nök- határtalan megveszte­gethetőségét — írja Kudrjav­cev. Az Imperialisták közös elgondolása az, hogy Csom­bét megmentve, jó előre lét­biztonságot teremtsenek azoknak az afrikai vezetők­nek, akik eladják népük ér­dekeit, lehetővé teszik a kül­földi monopóliumoknak, hogy a formai nemzeti független­ség fátyla mögött kizsákmá­nyolják a népeket. Csőmbe felelősségre vonása — írja Kudrjavcev — meg­felel a függetlenségük meg­erősítéséért harcoló afrikai népek érdekeinek, megfelel azon törekvésüknek, hogy Af­rika végérvényesen felszaba­duljon a gyarmati uralom alól. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom