Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-30 / 24. szám
Szerda, 1963. január 30. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Kádár János elvtárs beszéde mezőgazdasággal, mint most. Ezt a szintet el lehet és el is tudjuk érni. Nemcsak Győr megyében vannak szorgalmas, értelmes emberek, hanem az ország minden megyéjében, csak valamivel jobb vezetés és nagyobb szorgalom szükséges. Minden nehézséget le tudunk küzdeni. De ehhez elengedhetetlen az is, hogy a kommunisták példásan dolgozzanak. Az a szép és megtisztelő feladat vár a félmilliónyi felnőtt és valamivel több fiatal kommunistára, hogy a jövőben is, mint eddig, folytassák a felvilágosítást, szervezzék a munkát, lelkesítsék az embereket, szavaik és tetteik mindenkor fedjék egymást, úgy dolgozzanak, hogy tetteik a többi embert is serkentsék. A mi választási programunk rövid és szűkszavú: bevált politikánkat akarjuk folytatni, úgy, hogy azt minden területen az eddiginél is jobban, hatékonyabban érvényesítsük. Külpolitikánk alapelve: normális viszony minden országgal Külpolitikánk célja, hogy tovább erősítsük szövetségünket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival, a szocialista országokkal, minden haladó erővel. Változatlanul küzdünk az imperializmus, a gyarmati rendszer, az agresszió ellen. Küzdünk az atomfegyverkísérletek beszüntetéséért, amit a Szovjetunió legújabb javaslata reális közelségbe hozott. A népek joggal elvárhatják — és megkövetelhetik — az Egyesült Államok és Anglia kormányától, hogy a szovjet javaslatot magukévá téve biztosítsák az atomfegyver-kísérletek megszüntetését. Továbbra is harcolunk a német békeszerződés megkötéséért. A francia—nyugatnémet szövetség, a személyi hatalom és az adenaueri revansizmus szövetsége nagy veszélyt hordoz magában Európa népei számára. E veszéllyel szemben a legfőbb és legjobb védekezés a második világháború nyomainak eltüntetése. Európa ügyeit rendezni kell — ennek kulcsa pedig a német békeszerződés megkötése! Lankadatlanul harcolunk a fegyverkezés ellen, az általános és teljes leszerelésért. Külpolitikánk alapelve változatlanul a békés egymás mellett élés cs a normális viszony minden országgal. Hiszünk abban, hogy a két rendszer — a tőkés társadalmi rendszer és a szocialista társadalmi rendszer — békés versengése az egész emberiség érdeke. Hiszünk benne és dolgozunk is azért, hogy ebben a békés versenyben a szocialista társadalmi rend győzzön, az egész emberiség javára. Belső építőprogramunk: a párt vezetésével, az egész nép részvételével oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. Teljesítsük az idei tervet, az ötéves tervet, teljesen építsük fel a szocialista társadalmat, még magasabb fokra emeljük népünk általános életszínvonalát, kultúráját, hogy azután eljuthassunk az egész emberiség legnemesebb céljait megtestesítő kommunista társadalomba. A szocializmus, á kommunizmus elveiből semmit sem feladva, rugalmas és hajlékony politikát folytatunk ezután is. Ha szilárdan és állhatatosan kitartunk az összes társadalmi kérdésekben a kommunizmus elvei mellett, tovább tudjuk fejleszteni társadalmunk demokratikus és emberies vonásait. Küzdünk azért, hogy a helyes vezetési és kormányzati elvek teljesen és maradéktalanul érvényesüljenek; hogy a felvilágosítás és a meggyőzés módszere, vagyis a tömegek iránti bizalom, a tömegekkel való összeforrottság győzzön mindenütt, egész társadalmunkban. A jog alapja a munka Teljes erővel, forradalmi lendülettel és lelkesedéssel küzdünk a burzsoá szemlélet és a kapitalista múlt mindenféle maradványa ellen, a kommunista eszmék és a kommunista erkölcs győzelméért, Ez azt jelenti, hogy harcolnunk kell a közösség megkárosítói, a bürokrácia és a lelketlenség, a hatalommal való visszaélés ellen. Ha azt mondjuk, hogy rendszerünk a dolgozók, a munka társadalma, akkor abból kell kiindulnunk, hogy szabadság, jog, kedvezmény, dicséret — minden jár annak az embernek, aki munkáját elvégezte, de úgyszólván semmi sem jár annak, aki kötelességének nem tesz eleget. A munka a jog alapja. A szocialista törvényesség helyreállítása az utóbbi évek harcában elért egyik legnagyobb vívmányunk. Ám ez úgy van, hogy egyrészről egyetlen állampolgárt sem szabad megsérteni egyetlen jogában sem, de másrészről azt, aki a Magyar Népköztársaság törvényeit megsérti, mindig felelősségre is kell vonni. — Elvtánsak! — folytatta beszédét Kádár János. — Azt kérjük, hogy a magyar nép a választás napján szavazatával támogassa a Hazafias Népfrontot. annak célkitűzéseit és jelöltjeit. Azt kérjük, hogy a dolgozók munkájukkal, politikai helytállásukkal támogassák az országgyűlést és a tanácsokat. és segítsék azzal is, hogy ott, ahol kell, hallassák a kritika szavát. Természetesen a választás előtt, alatt és után is kérjük a munkában való helytállást. azt, hogy minden dolgozó vesse latba tudását, alkotóképességét, feszítse meg erejét az 1963-as terv és az ötéves terv sikeréért. A mostani időjárás egyes munkákat hátráltat. Készenlétben kell azonban lennünk, hogy ha az idő megengedi, azonnal nekilássunk és minden átmeneti kiesést pótoljunk. Ez szükséges ahhoz, hogy terveinket valóra válthassuk. Ismeretes, hogy a munkások, a szocialista brigádok szocialista munkaversenyben építik az erőműveket, a hidakat, a hatalmas vegyiműveket, a Dunai Cement- és Mészművet, most a hóban, a fagyban. A közlekedési dolgozók, a szerelők, a gázzal, vízzel foglalkozó emberekés a bányászok is helytállnak a munkában, sokszor olyan körülmények között, amikor frázis nélkül lehet a helytállást hősiességnek nevezni. Külön meg kell említeni, hogy nemcsak a Központi Bizottság és a kormány, hanem az egész nép elismeréssel gondolt arra, ahogyan bányásztestvéreink most, a különlegesen nehéz körülmények között helytálltak, és gondoskodtak arról a szénről, amit a rendkívüli, hosszan tartó hideg többletként megkövetelt. Ismeretes, hogy egy vasárnapi műszakot már teljesítettek, s százkét százalékos eredménytértek el, mégpedig úgy, hogy előtte is, és utána is mindennap száz százalék felett voltak termelési eredményeik. A termelőszövetkezetekben most folynak a zárszámadások. Meg kell mondani, hogy a parasztemberek, a viszonylag fiatal termelőszövetkezetek tagjai hősiesen helytálltak az aszálylyal szembeni most már kétesztendős harcban. Az idei aszályos évben például búzából a holdankénti tízmázsás, kukoricából pedig a 13 mázsás átlag olyan eredmény, amit annak előtte éves átlagban csak egyetlenegy esztendőben, 1961-ben ért el az ország. magát sem jobbra, sem balra rángatni, ezután se engedje. Arra van szükség, hogy a hazafias népfrontmozgalom eszméje hassa át egész népünket, a nép tömörüljön még szorosabb egységbe és a párt vezetéséve] haladjon előre a szocializmus útján. A párttagok és a pártonkívüliek összefogása, a különböző dolgozó osztályok szövetsége és tömörülése, a népfrontmozgalom valóságos, hatékony, reális erő. A szocialista nemzeti egység pedig már születőben van, reális cél. Valósítsuk meg, hogy a szocialista eszme jegyében egyesüljön és tömörüljön az egész nemzet. A nemzeti egység nem új eszme, nem új gondolat, nem új törekvés. A nemzeti egységet hirdette és törekedett megvalósítani a magyar nép sok kiemelkedő nagy vezetője, köztük Rákóczi és Kossuth. De a nemzeti egység jelszavával próbálták megtéveszteni a népet az álnok, nemzetvesztő erők is, köztük Tisza István az első világháború időszakában, Bethlen a Horthy-ellenforradalom idején, s 1956-ban az ellenforradalmi felkelés irányítói, akik szintén a nemzeti egység, a »minden magyar testvér* jelszavával szélhámoskodtak. De a múltban a társadalmi okok miatt sem tiszta szándékkal, sem álnok célzattal nem lehetett megteremteni a nemzeti egységet: nem lehetett egységbe forrasztani a királyokat és a koldusokat, a feudális jobbágytartó főurakat és a jobbágyokat, a kizsákmányoló tőkést és a kizsákmányolt munkást. A szocialista zászló alatt, a szocialista eszme jegyében lehetséges a nemzeti egység megvalósítása és ez a nemzeti egység már kialkulóban van. A nemzetet nem őrlik többé kibékíthetetlen osztályellentétek. Népünk most 65 százalékában munkásokból és alkalmazottakból, 30 százalékában szövetkezeti tagokból és segítő családtagokból áll. Ez tehát népünk 95 százaléka, akik között nincs semmiféle alapvető osztályellentét. Ellenkezőleg: van olyan közös cél — a szocialista társadalmi rend teljes felépítése, a nép boldogulásának becsületes szolgálata és a nép, az egész nemzet felvirágzása —, amely az összefogást erősíti. Most tehát reális a cél; hirdetnünk kell és dolgoznunk kell a megvalósításáért, hogy a szocialista eszme hassa át egész nemzetünket és az összefogás növelje a magyarság erejét. Nagy munka vár ránk, és most, a nagy hidegben szigorúbb feltételek között, majd könnyebb feltételek között, de dolgozni kell. Választási "ígéreteink* között is ott van tehát, kedves elvtársaim, hogy szívósan, állhatatosan, s még jobban kell dolgozni, mert csak így érhetjük el és valósíthatjuk meg azt, amit az egész munkásosztálynak, az egész népnek és minden dolgozó embernek kívánunk és óhajtunk: a még jobb, és szebb életet! A feladatok előttünk állanak. Eszméink világosak, a párt vezet, az előttünk álló akadályokat leküzdjük. Itt idős emberek is vannak, akik emlékeznek még arra, hogy a századforduló idején a szocialistákat sokan afféle hóbortos embereknek tartották, akik valami soha meg nem valósuló eszme rabjai: később a kommunistákat üldözték és gyűlölték is, és hóbortosoknak is tekintették. Amikor fellépett Marx és Engels, majd később Lenin és megszületett a Szovjetunió, a nagyvilágban az imperialisták, a tőkések ugyanazt csinálták: gyűlölték őket, haragudtak rájuk, ugyanakkor kicsinyelték és megvetették őket. A Szovjetuniónak pedig hol három hetet, hol két hónapot, hol három hónapot jósoltak megszületésekor. És hol vannak az akkori lekicsinylők. hova lettek ezek az urak? A Szovjetunió viszont él és fejlődik, a szovjet nép a kommunizmust építi, és a világon egymilliárd ember építi a szocializmust. Eszméink teljes és végleges győzelmet fognak aratni Ezek a bennünket vezérlő nagyszerű eszmék történelmi eredményei, amelyek munkában és harcban születtek, s amelyek további munkára lelkesítenek. Biztosak vagyunk abban, hogy eszméink teljes és végleges győzelmet aratnak és elérjük céljainkat. Pártunk, kormányunk, a Hazafias Népfront bízik a főváros és a vidék választóinak, a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek támogatásában. Meggyőződésünk, hogy a választás eredménye tovább erősíti rendszerünket és növeli a Magyar Népköztársaság jó hírét a nagyvilágban — fejezte be hosszan tartó, lelkes, nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János elvtárs.* D a p s í Károly zárszava után a gyár dolgozóinak, ifjúmunkásainak nevében Kovács László, a hajtómű munkása és Haszonits Kornélia, az öntödei gyárrészleg dolgozója hatalmas vörösszegfű-csokorral köszöntötte Kádár Jánost. A választási gyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI) Helytállásból nagyszerűen vizsgázott az egész magyar nép A helytállás egy példáját még meg kell említenem. Ez talán a legfontosabb. Az utóbbi két esztendőben tulajdonképpen háromszor volt kritikus a nemzetközi helyzet, bár nem egyforma mértékben. Egyszer 1961 elején, amikor az amerikaiak támogatásával az első partraszállási kísérlet történt Kubában. Másodszor ugyanazon év nyarának végén és őszén, amikor a berlini kérdés körül éleződött ki a helyzet, harmadszor pedig most, október 22-én és az azt követő napokban. Ebben a kritikus időben, a nagy próbatétel idején, néphadseregünk — tisztek és katonák egyaránt — nagyszerűen helytálltak. 1961 őszén, amikor tovább bent kellett maradniok a szolgálatukat letöltött katonáknak, önkéntesen jelentkeztek további szolgálatra, s hasonlóan viselkedtek most, a karib-tengeri krízis idején. Ugyanebben az időszakban helytállásból nagyszerűen vizsgázott az egész magyar nép. Népünk október 22-én, 23-án, 24-én tudta, milyen súlyos a helyzet. A világ sok országában pánik, hisztéria tört ki. Emlékezzenek vissza azokra a napokra: nálunk az emberek talán egy kicsit jobban figyeltek a hírekre, mint máskor, beszélgettek maguk között, de mindenki ott volt a munkahelyen és az egész nép nagyszerűen, fegyelmezetten dolgozott. Semmiféle hisztéria, pánik, vagy hasonló nem volt. Ez népünk érettségét bizonyítja és — ne értsék félre, ne vegyék szerénytelenségnek — azt is bizonyítja, hogy népünk nyugodt abban az értelemben is, hogy az ország vezetésében nincs kapkodás. Népünk bízott a Szovjetunió politikájában, a nagy szovjet népben, Hruscsov elvtársban és harcostársaiban. (Lelkes, nagy taps.) gy ha az idő megengedi, idején. Ugyanebben az idő- (Lelkes, nagy taps.) Tömörüljön az egész nemzet a szocialista eszme jegyében szilárdan kövesse azt az igazi marxista—leninista kommunista politikát, amelyet az utóbbi évek__ __ ben követett, feltételeink ahhoz, a párt rendíthetetlenül és s ahogy eddig nem engedte Elvtársak! Az elért ered- hogy a legközelebbi esztenményeket, a még meglevő dőkben minden téren ugyanhiányosságokat és az előt- olyan ütemben haladjunk tünk levő célokat számba előre, mint eddig. Ehhez az véve, elmondhatjuk: nagyon szükséges, hogy jok " ' Vállalati terv lesz a dolgozók munkaverseny-vállalásából Két év alatt 100 millió forinttal léptek előbbre a konzervgyáriak. Pontosabban, ennyivel több értékű árut gyárt idén a Szegedi Konzervgyár, mint 1961-ben. A két évvel ezelőtti terv még csak 152 millió forint volt. Abban az évben — ahogy az üzemben mondják — csak úgy "saját szakállra* megnövelték 165 millióra. A tavalyi tervet lényegesen megnövelte a minisztérium, és végeredményben meghaladták a 200 millió forintot. Az idei dokufnentált terv is jóval nagyobb, mint az egy évvel korábbi: 250 millió forint. Mióta ismeretesek a minisztériumi tervszámok, s a vállalat vezetősége hozzálátott, hogy ezt lebontsa gyártmányféleségekre, üzemrészekre, sokszor volt már szóbeszéd tárgya az idei terv. Üzemrészenként gyűléseken összegezték a munkásjavaslatokat, véleményeket, munkaverseny-vállalásokat. Ezek alapján készítették el végül az üzem éves versenyvállalását. Most is — mint a közelmúlt években — megtoldották néhány millióval a minisztériumi operatív tervet. Az összesítés után kiderült, hogy 12 millió forint értékű készáruval akarnak többet gyártani a konzervgyáriak. Az egy főre eső árutonna tervet, amely a termelékenység emelkedésének egyik fokmérője, 5,1 százalékkal akarják növelni. A miniszteri tervben megállapított 2 százalékos költségszint-csökkentést pedig további fél százalékkal toldják meg. Mire kialakult a vállalati versenyvállalás, igen sok munkásvéleményt hallgattak meg a vállalat vezetői. Ettek közül többet nemcsak meghallgattak, hanem meg is vitattak. Az történt ugyanis, ami még eddig sohasem, hogy az üzemrészek vezetői, dolgozói többet akartak vállalni, mint amennyire a vállalatvezetőség az elmúlt évi tapasztalatok, az új tervév lehetőségei alapján számított. Végül is érvekkel győzték meg az embereket, miért nem helyes, ha nagyobbat akarnak markolni, mint amennyire lehetőség van. Más esztendőkben fordított volt a helyzet, akkor mindig a vállalat vezetősége akart többet, mint a dolgozók. Az összesített tervfelajánlások alapján szeretnék módosítani a vállalati tervet. Ezt a kérésüket eljuttatták a minisztériumhoz, ha jóváhagyják. akkor az önmaguk által felemelt magasabb mércével kezdik az új konzervgyártási szezont. Harmincezer forint — könyvre Már hosszabb idő óta havonta átlagosan 10—15 ezer forint értékű könyvet vásároltak a Szegedi Ruhagyár dolgozói az üzemi könyvterjesztőtől. Az elmúlt hónapban azonban ugrásszerűen megnőtt a könywásárlási forgalom, és elérték a 30 000 forintot. Az örvendetes fejlődésről Kakuszi Józsefné, az üzemi könyvterjesztő elmondja, hogy több mint százan fizetik elő az Aranykönyvtár, 74-en a Milliók Könyve sorozatokat. Az Aranykönyvtár előfizetői között 90-en fizikai munkások. Sorozatban vásárolják a dolgozók a Tiszatáj—Magvető kiadványait is. Az könyvterjesztés üzemi statisztikája szerint igen nagy példányszámban vásárolták a ruhagyáriak Móra, Tömörkény, Mikszáth, Juhász Gyula és József Attila műveit. A külföldi írók között Solohov, Hemingway, Tolsztoj, Gorkij, Victor Hugó volt a legkeresettebb. Vásároltak az üzem dolgozói igen sok szak- és háztartási könyvet is. Például a 80 forintos Férfiruhaszabás-ból csak azért nem vettek többet harmincnál, mert nem volt. Ezt az egy könyvet több mint hatvanan rendelték meg. Hatezer vagon tűzifa A kemény tél következtében előállott tüzelőnehézségek enyhítésére az erdőgazdaságok dolgozói felajánlották, hogy január 31-ig 6000 vagon tűzifát szállítanak a kereskedelemnek. Az ismételt hóesés és hideg ellenére az erdőgazdaságok eleget tettek vállalásuknak: január 28-ig több mint hatezer vagon tűzifát adtak át, s ezzel negyedévi szállítási tervük 50 százalékát teljesítették.