Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-30 / 24. szám

A szocialista eszme hassa ű magyarsag erejét Kádár János elvtárs beszéde a Ganz-MÁVAG Gyár dolgosóinak választási gyűlésén A Hazafias Népfront Budapest VIII. kerületi bizottsága és a Ganz-MÁVAG­gyár pártbizottsága kedden délután válasz­tási gyűlést rendezett a gyár Vörösmarty Művelődési Házának nagytermében. Már jóval a gyűlés kezdete előtt zsúfolásig meg­teltek a széksorok. A vörös és nemzeti­színű drapériával díszített elnöki emelvény mögött felirat hirdette: »A magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszaká­ba lépett*. Hosszan zúgott a taps, amikor az elnök­ség tagjai elfoglalták helyüket az emelvé­nyen; az elnökség tagjai között voltak: Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, a Minisztertanács elnö­ke, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Dapsi Károly, a Ganz-MÁVAG pártbi­zottságának titkára üdvözölte a választási gyűlés résztvevőit. Megnyitó beszédében el­mondotta, hogy az elmúlt évben a gyári pártvezetőség levélben kérte meg Kádár elvtársat, látogasson el a Ganz-MAVAG-ba. A gyár dolgozói nevében megköszönte, hogy Kádár elvtárs eleget tett a meghí­vásnak. Végül Dapsi Károly röviden vázolta a Ganz-MÁVAG dolgozóinak gazdasági és politikai munkáját. Ezután Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára, a Minisztertanács elnöke mon­dott beszédet. Választási programunk: mai politikánk még jobb és hatékonyabb megvalósítása Kádár János beszédének bevezetéseként megköszönte n szíves fogadtatást, szívből gratulált a Ganz-MÁVAG dolgozóinak ahhoz, hogy az 1962. évi tervet nehéz körül­mények között is sikerrel teljesítették. Ezután átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya forró, testvéri üd­vözletét és jókívánságait, majd így folytatta beszédét: Kedves Elvtársak! A választás fontos aktus hazánk alkotmányos életé­ben. A jelölő gyűlések a vá­lasztópolgárok tevékeny és tömeges részvételével ered­ményesen befejeződtek. A jelölő gyűléseken körül­belül a választók fele volt jelen, és így személyesen szólt hozzá ahhoz, hogy kit vegyenek fel a Hazafias Népfront jelölő listájára. A választás célja három pontban jelölhető meg. Az első és általános cél, hogy megerősítsük népi demokra­tikus rendszerünket, s a másik, hogy megerősítsük és még hatékonyabbá tegyük politikánkat. A harmadik, nem kevésbé fontos cél, hogy olyan új országgyűlést, olyan új tanácsokat válasszanak dolgozóink, amelyek alkal­masak annak a megtisztelő, de nehéz és nagy feladatnak ellátására, amely legfőbb törvényhozó szervünkre és helyi néphatalmi szerveink tagjaira vár. A választáson valójában a politikára és a jelöltekre kell szavaznunk. A megítélés nem különösen nehéz. Ami a politikát illeti, ezen a választáson nem új politikával, nem új prog­rammal lépünk fel. Pártunk­nak, a Hazafias Népfrontnak és természetesen a kormány­nak a választási programja ennek a politikának még' hatékonyabb még jobb meg­valósítása, amelyet az utol­só esztendőkben folytattunk. Ami,az embereket illeti, or­szággyűlési képviselőink és tanácstagjaink a dolgozó tö­megekből kerülnek ki, nem ismeretlenek a nép előtt. Nálunk nemcsak négyéven­ként egyszer, a választás idején jelennek meg a kép­viselőjelöltek és a tanácstag­jelöltek a választók előtt. Rendszerünk és munkánk természetéből adódóan az országgyűlés tagjai is és a tanácstagok is egész életüket a dolgozók között, velük közös munkában töl­tik. Hadd szóljak néhány szót rendszerünkről. A választás és a rendszer a föld vala­mennyi országában szorosan összefügg. A mi rendszerünk elnevezésében népi demokra­tikus, jellegében szocialista, tudományos meghatározás szerint pedig munkáshatalom, proletárdiktatúra. Ezt a rend­szert már a föld számos or­szágában kivívták, építik és erősítik a dolgozók. A mi rendszerünknek sok kritikusa akad. Mint tudják, nem szeretik a kapitalisták, a nagybirtokosok, a régi kivált­ságok élvezői, sem azok, akik a tőkés országokban ma is hatalmon vannak, sem azok, akik a szocialista világrend­szer létrejötte miatt korábbi kiváltságaikat elveszítették. Ezek a kritikusok gyakran mondják, hogy rendszerünk nem demokratikus, nem sza­bad, saját tőkés diktatúráju­kat pedig nagy előszeretettel nevezik -szabad világnak". 53. évfolyam, 24. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1963. január 30. Befejeződtek a félévi egyetemi vizsgák Dobi István Anglia Komárom kudarcot szenvedett megyében Brüsszelben Nem véletlen hasonlóság A nyugati országok többpártrendszere — áldemokrácia Népünk azonban már nem óvodás a politikában. So­kat tanult és sokat tud. Nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett szabad világban külső megjelenési formájuk­ban, alkotmányukban, intéz­ményeikben néha eltérőek az egyes országok. Tudjuk, hogy kegyetlen, fasiszta terror van Dél-Vietnamban, Spanyolor­szágban, Portugáliában és még sok más tőkés országban. Ezt a diktatúrát nem is lep­lezik. Nyílt brutalitással mé­szárolják, börtönzik be a ha­ladás, a béke híveit és tart­ják elnyomás alatt az egész népet. Ismerünk olyan országokat is, amelyeket a polgári de­mokrácia hazájaként emleget­nek. A -szabad világ" részé­nek nevezi magát Nyugat-Né­metország és az Amerikai Egyesült Államok. Ebben a két országban — és más, hoz­zájuk hasonló országokban — vannak demokratikusnak lát­szó intézmények. Bizonyos mozgási szabadságokat, bi­zonyos jogokat meghagytak a dolgozó népnek, de rövid vizsgálódás után ezekről az úgynevezett de­mokratikus országokról is kiderül, hogy nem mások, mint a tőkés osztály dik­tatúrái. Másként mivel lehetne ma­gyarázni azt, hogy Nyugat­Németországban, ahol hatal­ma, joga, szabad tere, műkö­dési lehetősége van a nagytő­kének, a monopóliumoknak, a militaristáknak, már évek­kel ezelőtt betiltották és föld alá kényszerítették az igazi emberi haladás képviselőjét, a német kommunista pártot, üldözik és bíróság elé hur­colják a békemozgalom har­cosait és legutóbb igen jel­lemző módon odáig jutottak, hogy bebörtönözték egy köz­ismert polgári lap, a Spiegel szerkesztőit is. Az Egyesült Államokról a hagyományok alapján sok ember hiszi, hogy ott szabad­ság és demokrácia van. De a magyar dolgozók, akik már tudják, mi a különbség a sza­badság és a tőkés diktatúra között, helyesen ítélik meg és (Folytatás a 2. oldalon.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI J

Next

/
Oldalképek
Tartalom