Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-25 / 20. szám

rfefefc, 1963. janrár SS. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 Tanítójelöltek szakgyakorlata Tanácskozás a tanítóképzőben a jelöltek munkájának javításáról A falvak tárt karokkal Hasonló jelenségről számolt Természetesen a hatás kölcső­várják a kommunista szel- be Kazi Mária mórahalmi nős, s a fiatalok szívesen lemben nevelkedett fiatal ta- szakevezető tanár is. Az irá- gyűjtöttek tapasztalatokat az nítókat, akik ebben az évben nyitására bízott tanítójelöl- idősebb pedagógusoktól, fejezik be tanulmányaikat a tek egyike jobban el volt szegedi tanítóképző intézet- foglalva öltözködési problé­ben. Az általános iskola mai máival, mint magával az is­teladatai sokat követelnek a kolai munkával, fiatal pedagógusoktól. S hogy minden tekintetben helyt KŐICSÖIIOS hatáSSSl tudjanak állni a fiatalok, már Gyakoribb látogatást Csapó Béla, az algyői isko­la igazgatója hangsúlyozta, hogy a tanítójelöltek ne csak hospitáljanak, s majd szak­most gondoskodnak árról, A megbeszélésen résztve- gyakorlatuk végén tanítsa­hogy kellő gyakorlati ismeret- többen hangsúlyozták, nak, hanem vegyenek részt az tel is rendelkezzenek, amikor- hogy a tanítójelöltek az isko- iskolai napközik munkájában ra majd elfoglalják katedrá- fe' rendtartás alapvető köve- is. A tapasztalat ugyanis azt jukat Ennek jegyében ren- telményeit sem ismerik még, bizonyítja, hogy a fiatal taní­deztek a tanítóképző intézet- s bizony sok esetben bi- tójelöltek legkevésbé a nap­ben megbeszélést Békés és zonytalanná teszi a munkáju- kőzik életét ismerik, pedig ez Csongrád megyei szakfel- kat- Nem egyforma a tanító- az iskolai munka jelentős ré­ügyelőkkel, általános iskolai jelöltek rátermettsége, híva- szét képezi. Többen kifogá­igazgatókkal, szakvezető ta- tásérzete, munkaszeretete, solták, hogy a szakevzető ta­nárokkal, akik a leendő tani- Jellemük, egyéniségük és fel- nárok úgynevezett tisztelet­tók szakgyakorlatát segítik, készülésük más és más. A ki- díja, amelyet a tanító jelöltek­figyelemmel kísérik. rívó esetekből természetesen kel való foglalkozásért kap­nem lehet általánosítani, hí- nak kevés, havi száz forint. Elismerés és birálat szen a tenítól pályára készü- Ez az összeg nem ösztönzi a lók zöméről most is jó vele szakvezetőket arra, hogy jobb A tanítóképző intézet igaz- ménnyel szóltak a szakevzető és alaposabb munkával ké­gatója, Gál Géza bevezető tanárok. Akik például Makón, szítsék fel a tanítójelölteket, szavaiban arra kérte a meg- Orosházán és Békéscsabán Ugyanakkor elhangzott az is, beszélés résztvevőit _ hogy a voltak szakgyakorlaton, azok- hogy az intézet igazgatósó­jékSS á?!ftézet°?ezetőit rtl Kinte kivétel nélküI csak 63 32 e^ginél sokkal több­a tanítójelöltek gyakorlati jót mondtak el az iskolák szőr látogassa meg a tanító­munkájáról. A tavaly végzett igazgatói. Legtöbb tanítóje- jelölteket az iskolákban, hogy fiatal tanítók hospitálásairól, i5it magatartásával, pe- az esetleges problémákat még s^te^Sót mondottak a dagógiai felkészültségével a tanítási gyakorlat alatt szakvezető tanárok. Ez a vé- Wso, jő hatást gyakorolt meglehessen beszélni, s idő­lemény Összegezése volt an- egyes Iskolák tantestületeire, ben korrigálni lehessen, nak, hogy a tanítóképzés új ' módszere bevált ) Ezt a pozitívumot most is hangsúlyozták, ugyanakkor szólt a tanítójelölteknek azok ról a fogyatékosságairól, ame­lyeket le kell vetkőzniük, mielőtt a pedagóguspályára lépnének. A H&mán Kató Általános Iskolában négy hónapon át három tanítójelölt volt szak­gyakorlaton. Munkájukról az iskola igazgatója, Gulácsi Zol­tán, nem a legjobbakat mon­dotta. Egy-két tantárgy ta­nítási módszerében nem biz­tosak, s többször pontatlanok, sőt felelőtlenek is voltak. Az iskola tantestülete a legtel­jesebb bizalommal fogadta őket, s némely esetben bizony visszaéltek az előlegezett bi zalommal, nem' tisztelték a tantestületi munkát. Az ötlet jó, csak meg kell valósítani Mikor rendeznek be lift javítót Szegeden ? Két olyan üzem volt eddig getlenül. hogy a vállalat ren- a Szegedi Építőipari Vállalat az országban mely liftek delkezik megfelelő szakenv javítaná a lifteket, akkor egy gyártásával, illetve javításé- berekkel, a liftes és a laka- műhelygépkocsi beszerzése is val foglalkozott: a Fővárosi tos szakma sokban különbö- halaszthatatlanul fontos. Liftjavító és a Magyar Fel- zik. Néhány embert feltétle- Ha február l-ig megszü­vonógyár. Éppen a közelmúlt- nül el kell majd küldeni a letne a szükséges intézkedés ban egyesültek az utóbbi né- budapesti gyárakhoz egy kis — mondják a vállalat illeté­ven. Vidéken nemigen foglal- tanulásra. A vállalatnak pe- kesei — már a második fél­koznak efféle munkával, a dig meg kell ismerkednie az évben üzembe helyezhetik a szegedi liftek is -bátran* el- ide vonatkozó szabványokkal, szegedi liftkezelő-javítót Ha romolhatnak, egyhamar nem Nyilvánvaló, hogy a speciális később, akkor újabb hóna­akad, ki rendbe hozná őket. szerszámok beszerzése sem pok vesznek el. Mindebből Ezért merült fel annak maradhat el. Ha pedig — s az következik tehát, hogy a gondolata, hogy a Szegedi ez is ügyes elképzelés — helyes elgondolást gyors cse­Építőipari Vállalat kebelében nemcsak Szegeden, hanem a lekvésnek kell követnie, liftjavító részleset lehetne környező megyékben szinten életre hívni. S ez nem is rossz gondolat A vállalat lakatosüzemé­nek dolgozóit az építőiparral kapcsolatos tennivalók nem kötik le egészen. Ha az ed­dig bérmunkára fordított, körülbelül 30 százalékos ki­töltetlen időt erre használ­nák fel, akkor legalább fél­millió forint értékű liftjaví­tást tudnának éveként csi­nálni. Az ötlet tehát megszüle­tett, az építők hajlandók megvalósítani is. Sajnos azonban sem egyikkel, sem másikkal nem lehet még lif­tet javítani. Hogy mi kellene még? El­sősorban is mielőbbi döntés és engedély. Mert attól füg­Cíkkeink visszhangja A MÉK telepein kitűnően bevált a gépi árumoxgatás Oltyiteánasiág. -TITOKBAN Mind többször kerül szó­ba mostanában az anyag- és árumozgatás korszerűsítése. A -Rövidebb úton, köny­nyebben és olcsóbban* című összeállításban a Dél-Ma­gyarország ls ezzel foglalko­zott a közelmúltban. Különö­sen fontos kérdés ez a sze­gedi vállalatoknál, melyek­nél az anyag- és árumozga­tás gépesítésének még csak a kezdetén járnak. Pedig a modern szállító- és rakodó­gépek alkalmazása nemcsak az embereket kíméli meg az erős fizikai munkától, ha­nem egyéb hasznot is hoz az üzemeknek. Nálunk, a Szövetkezetek Csongrád Megyei Értékesítő zást és rakodást Az emelő­villás targoncák és szállító­szalagok nagymértékben megkönnyítették a munkát Szatymazon az vezervago­noc forgalomból 800-at az őszibarack tett ki. Az őszi­barack szezonja mindössze két két és fél hónap, tehát Központjánál 1960-ban kezd- a dolgozóknak éjjel-nappal Az algyői „korteshíd" históriája Január második va­sárnapján országgyűlési képviselőt jelöltek Tá­pén. Ezen a gyűlésen hallottam Ördög Antal­tól, a helybeli háziipari szövetkezet egyik dolgo­zójától az alábbi törté­netet. Már csak saját maga és a hallgatóság szórakoztatására melegí­tett fel régi választási históriákat távoli gye­rekkorából. Amint tőle hallottam, úgy adom to­vább. Abban az időben, jó harminc esztendővel ez­előtt, az algyői vasúti híd még nem létezett. A környező községek pa­rasztjai nagyon sokat beszéltek róla, hogy meg kellene csinálni. Nem is azért követelték annyi­ra, hogy járni szerettek volna rajta, keresztül a Tisza felett, hanem úgy gondolták: lenne itt a környék szegény népé­nek pár évi munkája. És amíg épül a híd, nem kell félni a farkasordító hideg telektől, lesz ke­nyér a kubikosoknak. Ezt a nagyon erór kí­vánságot kapta a szájá­ra egy szélhámos pemzliforgató kocapoli­tikus, Andaházy Kas­nya Béla. És az algyői híd ürügyén egymás­után háromszor is meg­választatta magát or­szággyűlési képviselő­nek. Amikor már küszö­bön álltak a választások, Andaházy Kasnya Béla elkezdte toborozni a ku­bikosokat a hídépítés­hez. Azok több alkalom­mal még a munkát is megkezdték. Hordták a földet egyik helyről a másikra. Maguk a kubi­kosok voltak Ilyen kö­rülmények között a leg­hangosabb kortesek. Mentek, harsogták min­denfelé: a mi képvise­lőnk a piktor, mert hidat építtet, kenyeret ad. A szélhámos piktor győzött is mindig. S ahogy lezajlott a válasz­tás és bejutott a parla­mentbe, a kubikosok kis korteskeresetükkel a zsebükben, eltolták a ta­licskájukat a -hídtól*. Jó másfél évtizedig tartott ez a furcsa já­ték. Választások jöttek: felvonultak a kubikosok, választások múltak, le­vonultak a kubikosok a -hídról*. Kubikosok, parasztok — valahányszor összeült az országgyűlés — min­dig mohón lesték-falták a lapokat: mikor szólal már fel a híd ügyében a méltóságos képviselő úr? Hosszú képviselősége alatt aztán egyetlen egy­szer interpellált is, de uram isten miről? A híd még csak eszébe se ju­tott. Nagyobb támoga­tóst kért a kormánytól a -magyar festő társada­lom* részére. A felszabadulás után egyszer jött még hír a piktor képviselőről Al­győre meg Tápéra. Nem tudta elviselni, hogy egykori -gyámolítottjai* maguk vették sorsukat kezükbe, s önkéntes száműzetésbe Törökor­szágba ment Csépi József tük meg nagyobb lendület­tel a gépesítést, mégpedig a nagy forgalmú tranzitte­lepeken. Közismert, hogy a MÉK többek között az állami gaz­daságok, termelőszövetkeze­tek, az egyéb mezőgazdasági társulások és az egyéni ter­melők zöldség-, valamint szolgálatban kellett lenniök, hogy a gyorsan romló árut megfelelően előkészítve tud­ják továbbítani. A telepen megszervezték a rakodóla­pos árumozgatást. A hűtő­vagonok jegelését szalag be­állításával oldották meg. Ily módon a jégrakodás csak negyedannyi időt vett igény­gyümölcstermékeit vásárolja he, mint korábban. A gépe­fel, s ezeket a szükséges sítésnek köszönhető, hogy válogatás, osztályozás és az eredetileg napi 30 vagon csomagolás után a legkü- rakodására tervezett szaty­lönfélébb szállítóeszközökön mazi tranzittelepen 1962-ben ITezdjük talán egy 1V sportból vett hason­lattal Ügyis annyira ké­szülünk már a tókiói olim­piára, mintha nem másfél év lenne még hátra addig. Szóval az olimpia nagy rö­vidtávfutó-versenye után a jámbor sporttudósító, mondjuk, felkeresi a ver­seny rendezd bizottságát, hogy az eredményekről ér­deklődjék. Meg is kapja a névsort az elsőtől az utol­sóig. Nemcsak a neveket, az eredményeket is. Azután elmegy valamelyik ország küldöttségének vezetőjéhez. Az is elmondja, hogy ver­senyzői mint végeztek. Az edző következik. S a tudó­sító legnagyobb meglepe­tésére az edzőnek fogal­ma sincs, hogy pártfogolt­ja milyen időt futott. Azt sem, hogy mennyit az olimpiai döntőben, azt sem, hogy annak előtte. No, majd a versenyző meg­mondja, biztatja magát a kolléga, s végül hozzá for­dul. — Már honnan tudnám — feleli a sportoló —, mi­kor senki sem mondta meg Én csak futok, futkározom, a többi nem rám tartozik. Ugye, ez a történet naiv és nevetséges is egyszerre. Hiszi a piszi! Ilyen nem eshet meg. Nem bizony a sportvi­lágban. de a Szegedi Ru­hagyárban már igen. Ab­ban az üzemben, melyben a versenynyilvánosság szin­te közmondásosán kitűnő. Ott, ahol külön felelőse van a versenyeredmények értékelésének, ahol a szak­szervezet röpiratot ad ki, mely részletesen tudósít a sikerekről! De az l-es munkaterem egyik műve­zetőjének mégsincs fogal­ma arról, hogy dolgozói kö­zül ki hogyan áll a munka­versenyben, ki dolgozik a kiváló munkás szinten. Maga a dolgozó sem tud­ja. Ugyan honnan is tud­hatná, amikor nem mond­ja el neki senki, hozzá nem jut el semmiféle híradás, ö csak versenyez, versenyezget. Igaz, nem ís olyan rosszul, mert a -•magasabb* vállalati szer­vek ki tudják mutatni ró­la, hogy már öt teljes hó­napon át tartja egyfolytá­ban a kiváló szintet. De­hát ez bizonyára nem tar­tozik rá. A tanmese és a valósá­gos történet egyaránt kí­nálja a tanulságot. Tudom, kitalálni is könnyű, még­is leírom, mert papíron ta­lán nagyobb súlva lehet, mint gondolatban. Mit sem ér az a versenynyil­vánosság, mely éppen a leginkább érdekeltek előtt tartja titokban az ered­ményeket. S ez akkor is így van, ha nem kész­akarva, csak véletlenség­ből következik be. Szép a szép versenytábla, jó a jó versenyűjság, a hangosbe­mondó, s a többi bevált eszköz. Szükség van rájuk. De ba csak az üres for­mát szolgálják céltalan mindahány. r. k továbbítja belföldre és ex­portra. A sok telep közül elsősorban a szatymazi tran­zittelepet lehet kiemelni, ahol 1962-ben több mint ezer vagon gyorsan romló gyümölcsöt és több száz va­gon zöldségfélét csomagoltak és raktak vagonba, mégpedig gépekkel. A makói ll-es 60, sőt 100 vagont is megrak­tak a legforgalmasabb na­pokon. Az eddigi tapasztalatokat felhasználva idén a szentesi és a csongrádi telep gépesí­tése kerül sorra, s a még csak részben gépesített te­lepeken befejezzük ezt a munkát. A gépesítés meg­számú tranzittelepen körül- szervezéséről szóló techno­belül 300 vagonos forgalmat lógiaí előírásokat is elké­bonyolítottak le főképpen vöröshagymából. Itt szintén géppel végezték az osztályo­szítjük. Majsal Zoltán, a MÉK raktárgazdálkodási előadója. Egy kis séta mert alig három éve épül­tek fel — és a számtáblák — Kérem, mondják meg, merre találom meg a 42—44 —46. számot, mert sehogy sem tudok ráakadni? — kér­di a Kecskeméti utca sugár­úti sarkán egy tüzelővel megrakott lófogat kocsisa. A járdán haladó emberek nem készültek el azóta, segítőkészséggel néznek ösz- 41 sze... Előbb tanakodnak, tájékozódnak, aztán szól­nak; — Forduljon vissza, bácsi, mert azt a részt már el­hagyta! — mondják és meg­indulnak a körút felé. A kerületi tanácsháza tájékan megállnak és a szemben le­vő épületre mutatnak: — Ezek azok a házak ... A fuvaros alig hallható hangon mond valamit, kö­szönet félét, aztán vár, lát­hatólag csak illendőségből, majd egy házbelitől kérdi, hogy jó helyen jár-e. — Igen, ez a 42—44 és a 46-os számú ház. Csak nin­kérdése lenne, hogy mikor jön el egy bibliai csoda, hogy felépítse. Addig azon­csenek még megszámozva, ban jobb érzés lenne a sz®­A Lenin körút elején, sű­rű élősövény mögött hosszú műkőfalak alapja kígyózik. Körülötte szemetes tartá­lyok és macskakövek tor­nyosulnak. Van vagy har­minc éve annak, hogy az egyik -hitfelekezet pénzado­mányokat szedett be a hí­veitől templomépítésre. A tervezett templom alig ért vastag falát látni. Évszáza­el tenyérnyi magasságot, megállt. És úgy áll most is a József Attila sugárút 1. szám telkén, a város bel­sejében, mintha csak idő Szegedi és ogyesszai kereskedelmi dolgozók baráti kapcsolata (Tudósítónktól) A Szegedi juk életéről. Az üzletben 200 Élelmiszer Kiskereskedelmi ember dolgozik. többségük­Vállalat dolgozói évek óta ben fiatal komszomolisták, leveleznek testvérvárosunk, akik középiskolákat és egyéves Ogyessza élelmiszerkereske- kereskedőiskolát végeztek, delmi dolgozóival. A napok- Három szccialista brigád te­ban levél érkezett az ogyesz- vékenykedik a csemege és a szai I. számú Gasztronom cukrász osztályon, négy má­üzlet kollektívájától. Részié- sík a szocialista címért küzd. tes tájékoztatást adtak bolt- Hagyomány náluk, hogy az idősebb eladók gyakorlati segítséget nyújtanak a fiata­loknak. A szocialista brigádok ve­zetői az üzlet kollektívái előtt beszámolnak a brigádok munkájáról, kicserélik ta­pasztalataikat és hasznosítják a jó kezdeményezéseket. Az üzletben komszomolista fele­lős is van. A munkáját hiba nélkül végző részleg munka­helyét vörös zászló díszíti. Ha valamely pulton zöld zászló van, ez azt jelenti, hogy a részleg hibát követett el. A különböző árukat ké­szítő üzemek időnként — a bolt dolgozóinak kérésére — megjelennek az üzletben és a pult mögött szereznek ta­pasztalatokat a vásárlók vé­leményéről. Sok szépet és hasznosat tudtunk meg testvérvárosunk kereskedelmi dolgozóiról, a tapasztalatokat igyekszünk felhasználni és a mi mun­kásságunkról is rendszeresen tájékoztatjuk ogyesszai ba­rátainkat. Wermuib Antal metes telep és a romhalmaz helyett szép parkot, vagy a telek fekvéséhez méltó ke­rítést látni a helyén. * A Dankó Pista utca sar­kán él-hal egy öreg nagy plantanfa. Sok vihar tépte már, nem csoda, ha szárad­ni készül. Gondoljon rá a kertészet, mert szakszerű metszéssel még sokáig adna hűs nyári árnyékot a kör­nyéknek. * A Tisza mentén haladva a híd előtti szakasz med­rében a hajdan erős vár egyik kör alakú bástyájának dos történelmi emlékeket hordoznak a kövek. Nem lenne értelmetlen munka megszabadítani az iszapos lerakódástól és szemléltetőb­bé tenni a múltját Ormos János

Next

/
Oldalképek
Tartalom