Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

Csütörtök, 1962. december 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 hogy mind több és több sé­rült, elpusztult madár kerül hozzám, a múzeumba, tudo. mányos intézetekbe. Leg­utóbb egy daru ls. Madárgondok, madárba jok... De jó is nekik! Mehetnek -hasznosítási* törekvéseknél nyj ezer madár szegi nyakát arra és akkor, amidőn ked- a madarak sonsára is gon- töri szárnvát a huzalok KTÖ! vük tartja. Nem kell nekfk dol. szárnyát a nuzalok szo­sem vízum, sem útlevél. vevényeben. Bizonyítja ezt, Irigylésre méltó teremtmé- A lőfegyverek nyék. Mások a halakat iri- „,,.„#Í#,Í„„ gyelik, mert aki úgy él. mint Pu*~l"asa hal a vízben, annak jó dolga A fészkekből, tojásokból is van Pedig csak az akvárí- ^ veszendőbe megy — tör­umba került halak élelméről ... . gondoskodnak, és még fűte. veny ide- yaf& oda — em­nek is rájuk; a szabad vizek l»ri kartevés útján. Ma egy- Pusztító járványok halait senki ne irigyelje, re nagyobb a száma a tudo* még kevésbé az "ég mada- mányos szempontokat telje- Nemcsak az embert Pusz" ml^^^ba^arenbat nélkülöző, engedélynél- «tják betegségek és járvá­^ondjuSke- kül tojásokat gyűjtők száma, ny<*< ^ * is' Az vesen törődnek, életük mind akik a tojásgyűjtésben csak ember azonban ^^ magá­mostohább lesz. haszonszerzési lehetőséget nál ®® ^"szárnyasainál is A madár életének minden látnak. A nyugati országok­megnyilatkozása, viselkedése, ban borzéje is van a ma­mozgása kényszerű követel- j, . , mény. Életrendje szigorú sza- ^tojásnak bályokhoz van kötve. Nem Tanulságos lenne össze­arra megy, amerre akar, ha- vetni az utolsó évtizedek nem arra, ahova sorsa kény- _ . , « szeríti. Azt a kis boldogsá- leszkel° madarainak a szá- mával ölt nagyobb mérete­got. amit a szerelem, csa- mát. Szerény megállapítás ket. A madaraknál vonulás ládalapítás, az apróságok ne- lenne, ha csak 10 százaié- idején, leginkább ősszel, velése jelent számára, *gyak- kos csökkenésre becsüljük a- am':dőn ezres-tízezres töme­ran sok szenvedéssel kell , . , gek zsúfolódnak össze. Pél­megfizetnie. Hosszú vándor- evtlzed megfogyaJco- da erre a Fehértón évről év­űt sikerétől függ a tavaszi zást. A Madártani Intézet re megismétlődő járvány, nász. Visszaérkezve téli szál- által évről évre meg ren de- ahol emberre nem veszélves, lásából. gyakran rá sem is- országos szinkronmeefi de a vadmadarakat öldöklő mer arra a tájra, melyben .. . „ , járványok fejlődnek ki. Ez az előző években boldog ott- <-vele6ek kepet fognak erről év ^zén. július végén— honra talált. A zavartalan adni. augusztusban 23 faj között fészkelőhelyen most tüskés Bár a lőfegyverek nem ma Pusztított a járvány. Ilyen­boronák járnak. A Tisza hu 1- . . . . kor a fiatal madarak pusz­1 ám terén, a járhatatlan, sze- aanrtasra valók, megemlít- tulnak leginkább, az öreg derindás ősnyáríások helyén heto, hogy például az euró- madarak egy része az im­tisztázott csemetekertek ter- Pai madarak egyik népesor- munitást már az előző évek­melik a nyárfát a papírgyá- szágútján, Olaszországban, ben megszerezte. A sok száz raknak, az iparnak, a szikes több mint egymillió vadász, elhullott réce között egy puszták tocsogós legelői he- fegyver van. A sok ott elej- francia gvűrűs is akadt, a lyén gátak közé szorított sík tett fehértavi sirály bizonyít- eankók között pedig egy cseh tengevizek hullámzanak. Za- ja, hogy a lőfegyver rengeteg gyűrűs madár. A védekezés vartalan erdőknek, puszták- madáréletet pusztíthat. Szi- csak abból állhatott, hogy a nak madarai hova, merre gorú törvényekkel és a tör- madárvédelemből is ismert vegyék útjukat? vények végrehajtásával a lő- Varga József megyei vadá­. * - , , .„ , fegyverek pusztítását korlá- Bzati felügyelő megtiltotta a Fészkelő- es taplalkoao- tozni lehet Emlékezzünk fehértói vadászatot, miáltal a betegségek, a járványok el len tud védekezni. A vad­madaraknál a járványok né­ha mindennél nagyobb pusz­tulást okozhatnak. A járvány — akárcsak az embernél — a tömeges együttlétek alkal­terillet kell Évről évre ritkul, tünede­zik a magyar ősi madárvi­lágnak egy-egy képviselője. Ahogyan már elpártolt tő­lünk a fészkelő daru. ahaty- A madnrnk hasznát is S^zonTan' . _ u-1—,- m&a ..ej*r ezzei azonoan Dr. Beretzk Péter osak vissza arra az időre, sok megbetegedett récének amidőn gyermekek kezébe tette lehetővé gyógyulását, kerültek a légpuskák, az ap- Szegény madarak újabban rómadár-pusztítás oly mé- ^ emberre átvihető beteg­reteket öltött, hogy annak ségek közvetítőinek a gyanú­potlasa a mai napig sem áll- jába is keveredtek. Az utol­hatott helyre. s<5 évtized ornitozisa külön kutatási terület. Űgv látszik, . , _ u-i——™ méc eay ™ ezzel azonban inkább a há­tyu, a It4a«U U még ve yük é ziszárnyasok gyanúsíthatok. sereg madár, úgy fogy el las- Van tehát elég gondjuk és sanként a gólya, a túzok es A-haszon* és -kár* kér- bajuk a madaraknak. Az el­még sok-sok madár. Nem- ™"é .13 keb allaank mondottak után aliaha vá­«ak nálunk, de még sok egy. P^™**- Tudnunk kell k soreuk átvételére. Jö­csak naiunic, ae meg sok esősorban azt- hogy nincsen vendőiük esv része az em­más országban is. Nemzet- olyan madarunk - a házi- ^K^^lTté™. közi madárvédelmi szervek lag haszonra tenyésztett ünk megértők és türelme­évről évre üléseznek. Jó kí^ sek még akkor is, ha nem ... ... mindenben az ember kedvé- „ szándékú tanácsokkal, tor- „ dolgozna. Még jeghaszno- a mi lavunkra do1" vények aloktásával igyekez- sabb madarunk, a cinege is. s nek a feltartóztathatatlan rászorul néha a méhes kör­. ,. nyékére. A madórhasznot pusztulás elejét venni. nem vess2Ük észre_ vagy Minden művelt nemzetnek legalábbis természetesnek vannak már természetvédel- tartjuk, a legkisebb kérte­im tőrvényei, melybe bele- vasrtól. a. madárnak dühödt na uuívcojrci, " i ellensegei leszünk. Az em­tartozák a madárvédelem ls. bernek megvan minden le­Ennek ellenére sem 6egit a hetősége, hogy a kárt elhá­jóakarat Nem elégséges a rítsa anélkül, hogy tömeges madarak", fészkek és tojások ^bef nXT is elég sok pusztításának tilalmát tör- a madárpusztulás. A reájuk vénybe iktatni. Mit ér ez, ha kényszerült tavaszi és őszi már nem lesz Védendő ma- vonulások során viharok, ., „ _ . . - . .-- koplalasok gyerítik soraikat. dár? Lehetővé keli tenni, Eg£re kevt~bben érkeznek hogy legyen megfelelő és téli szállásukra, és egyre nagyszámú fészkelő- és táp- kevesebben érkeznek vissza lálkozóterület is, ahol a tavasszal ,, , ,, . ,.,lW Az ember nem is gondol­madar feszkelhet, költhet, hatott arra hogy amidőn nevelhet, és így megmarad- távvezetékekkel keresztül­jon tfermészeti kincseink kasul drótozta., kalitkázta a -leltárában*. Ez pedig más- mezőket pusztákat, mennyi , 7 - " . . madarnak a pusztulását ként nem érhető el, csak Qkozta ^ Sl-]r- ködben a úgy, ha az ember is enged madár szeret a föld látótá­a maga érdekeiből, és a volságában vonulni, és ezer­«_ ji-i oldotta meg a HZ ,lal nyelvét. Sokáig győzte hallgatással, hogy ta­possanak lóbafején a sör után tolakodók, de nem bír­ta Ceglédnél tovább, ö is besorolta a maga kilencvert­egynéhány kilóját, ós kért a büféstől egy üveg — csen­gődi rizlinget. Már ez is ar­ra vallott, hogy egyéniség. Miután a negyedik há­romdecis butelka tartalmát is elszopogatta, lassan meg­eredt a szava. Széles arcá­nak kiugró arccsontjai fölött megenyhült szemének hideg fénye, és vastag húsos ajka is fel-fel húzódott, megmutat­va mögötte a lesárgult fog­sort. Mire bezökkent a vo­nat Szegedre, mór úgy el­osztogatta életét az ivótár­sak között, hogy maga sem vette észre. — Muszáj innom. Értem? Disznó nehéz a meló. Meg­mondom én. nem szégyel­lem, hogy 6zénhordó vagvok, közönséges tróger. Éppen hogy csak elértem most is ezt a francos zötyögőt, ha a feleségem nem fog egy taxit, hétszentség, hogy lemara­dok. Hiába várt volna a fa­terom a sült hurkával. r télikabátja egé­azurKeg^,, elegáns volt, mintha akkor vette volna ki a szabó kezéből. Az inge pa­tyolatfehér és gondosan va­salt, hozzá egyszínű, a ka­báthoz vágó nyakkendőt vi­selt Amint ivott, a bor rá­rácseppent, de ő csak le­gyintett: — Nem számit, dobom a fenébe. Lesz másik. Olyan feleségem van nekem, hogy nem adnám egy világért. Ez már a negyedik, de megva­gyok vele hetedik éve. Az elsőt, mikor bemutattam a fateromnak, mindjárt azt mondta az öreg: fiam, te élsz majd vele, nem én, vedd el. ha akarod. De nem adok neki sok időt, ez megy. Ment is. A flanc kellett neki. nem én. Jött aztán a másik, egy Alpárra való ringyó, annak is kevés volt, amit kerestem. Akkor még suszterkodtam, s amit összekalapáltam egész nap, elhordta a paliknak. Rúgtam a fenekébe neki. A harmadikba is beleesett a filloxéra két éven belül. De a mostani csuda rendes. Nem bánja, ha iszom, sőt azt mondja, hogy apukám, bort igyál inkább, ne sört, mert ebben a munkában az véd a megfázástól. Sokszor reggel felé bócorgok haza, és nem lármázik rám. Megértő egy A szenes asszony. ha ő is elhagyna, ezért már én lennék a hibás. A négykerekű ^ csattogva vágtatott és rá­zott. mint egy parasztszekér. A zsúfolt peronon mégis leg­alább tízen hallhatták, amit a szenes beszélt. Érces, ke­mény hangja Jól szórakoz­tatta az összefülledt társasá­got. Egy vékony nyakú, ke­sely kis ember megkérdezte tőle, hogy miért hagyta ott a mesterségét. A válasz csak egy hosszú korty után követ­kezett: — A lóvé, apuskám, a ló­vé. Értem? Tudja, mennyit keresek én itt? Nézze, ne­kem alig egy ingem-gatyám volt, amikor a mostani asz­szonnyal összegubancolód­tunk. Ma pedig egyszo'oa­összkomfortosom van. Most már arra megyek rá, hogy kétszobásat szerezzek. Mert hárman vagyunk, a kislá­nyom kilencéves. A harma­dik asszonytól való, de úgy imádom, hogy nem válnék meg tőle semennyi pénzért. Pedig nálam a pénz nagv szó. Hű, mennyit jártam én a bíróság nyakára, mire el­pereltem attól a francos any­jától ... — Nyögje már ki, hogy mennyit keres — szólt köz­be a kis nyeszlett. A szenes ránézett révete­gen, aztán cigarettáját jól megszíva, a kérdező arcába fújta a füstöt. Csak aztán folytatta, de mintha önma­gához beszélt volna: — Ha józan vagyok, fát vághatnak a hátamon. Meg nem bántanék soha egy em­bert. De ha iszom, könnyen jár az öklöm. Olyankor nincs haver. Csak az asszonyt nem ütöm meg soha, az úgy bán­hat velem, mint egy gyerek­kel. A vékony nyakút elhagyta a kíváncsisága, és igyekezett minél távolabbra kerülni. Többet nem szólt, még az üres üveget sem adta vissza a büfébe, csakhogy ne kell­jen helyet kérnie a széles izomhegytől. Az pedig elmo­solyodott, laposakat pislan­tott, és mondta tovább. Megkeresem kétezernyolaszáz-háromezret. Értem? Aztán ennyire, vagy valamivel többre jön ki a borravaló. De aki sajnálja tőlem, annak azt mondom: jöjjön és fogja meg a kast, ahogy én. Igencsak pincébe hordunk, de van olyan is, aki a konyhájában tárol pár mázsa szenet. Mire felérek 90—110 kilóval az ötödik emeletre, úgy táncol a szí­vem, mint egy bolond. Hiá­ba, harmincnyolc év, az osak harmincnyolc év. Emlék­szem. tavaly nyáron egyszer 280 forint borravalót szed­tem össze estefeléig. Már csak öt kasnyi szenet kellett volna bevinnem, de szívesen adtam volna két darab szá­zast annak a mandrónak, aki megcsinálja helyettem. Csalt egyetlen vágyam volt akkor: összeesni. Xissé elgondolkodott. Ta­lán azt latolgatta, hogy a sok pénz megéri-e csak­ugyan az erőlködést. De az­tán egy mulatós mozdulattal megemelte az üveget, ós he­herészve beszélt tovább. — Azért nem hagyom ott egyelőre. Ügy elszórakozunk egész nap, hogy az csuda. Ha egy fösvény ürgére aka­dunk, annak hétszentség, hogy két-három mázsával ta kevesebb szén megy a pincé­jébe. Irtó zabos vagyok ezek­re a pesti orvosokra. Köztük van a legtöbb smuclg alak. Na, mi aztán elbánunk ve­lük. Aki pedig azt mondja, hogy nézzék, emberek, itt egy százas, magukra bízom, mit hoznak — az ilyen előtt le a kalappal. Neki szép da­rabos szenet mérünk, port egy szemet*se. sőt az ő pin­céjébe kasoljuk be azt is, amit amattól visszatartot­tunk. Biz' isten, a kispénzű emberek mindig rendeseb­bek. Szenet lopni ma nem érdemes, úgysem veszi meg a kutya se. Régebben nagy dohányokat lehetett ígv le­vágni, de mcet túl szigorú az ellenőrzés. Jól beszeszelt, senkit. Nem kötözködött, csak mondta, mesélte a ma­ga kis éiménveit, aprócska örömeit, és talán még hálás f is volt a publikumnak. A kislánya gyakran eszébe ju­tott, s ilyenkor szinte elér­zékenyült. — Csak tanulj, pici iá­nyom, tanuljál szorgalmasan, kicsikém — motyogta maga elé —, én mindent megadok neked, csak tanulj. Imikor leszálltunk a vo­natról, a kezét kereste min­den útitársnak. Olyan volt a fogása, mint a vaskapocs. De a szeme nevetett, és fris­sen ugrott fel a villamosra. F. NAGY ISTVÁN Zsebtolvajok „Közös Piaca A Scötland Yard hivatalos folyóira­ta örömmel álla­pítja meg, hogy a zsebtolvajok je­lenlegi generáció­ja nem nagyon ért a "-mesterségé­hez*. A szakértők vé­leménye szerint a fiatal tolvajok kö­zött csupán né­hány "tehetség* akad, aki munká­jába "új színt, új ötletet tud bele­vinni*, de a több­ségnek igen kor­látozottak az adottságaik, hiá­nyos a technikai képzettségük. Szerencsére, folytatja nem kis szarkazmussal a brit rendőrség közlönye, az Euró­pai Közös Piac a tolvajok módsze­rének tökéletesíté­sét is magával fogja hozni. "Az egyre szo­rosabbá váló kap­csolatok Európa országai és a brit szigetek között, az alvilág kapcsola­tát is szorosabbra fűzik. Feltehető, hogy a zsebtolva­jok tehetségtelen­sége, ha többet nem is, de a kö­zépszerű szinvo­nalat el fogja ér­ni*. Az angol rend-' őrség komoly szer­vezet, de azt nem várta volna senki sem, hogy ilyen gondosan foglal­kozzon az Európai Közös Piac várha­tó kihatásáról a betörők és gengsz­terek világában. Még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a tanulmány megál­lapítja, nem a tol­vajok vannak a rendőrség miatt, hanem fordítva. (Sz. L.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom