Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-31 / 305. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Hétfő, 1962. december 31. !. Avian: 0 0 0 Nem viselem oz új ruhámat j Ungedje meg a kedves ol- és olyan, mintha skatulyá vasé, hogy elmondjak ból húzták volna ki. egy teljesen érdektelen történetet Tavaly vásároltam magamnak egy elegáns, gyűrhetetlen öltönyt. Mihelyt hazaértem, családom tagjai körülállták, s úgy vizsgálgattak, mintha magam lennék az árumintavásár. Nejem így szólt: — Viseld egészséggel! — Köszönöm! S az öltönyt a szekrénybe akasztottam Másnap egy pár új, hegyes orrú, puha, utolsó divat szerinti cipővel tértem haza. Nejem így szólt: — Viseld egészséggel! — Köszönöm! S a cipőt a szekrénybe tettem. Harmadnap vadonatúj, nem túl hosszú, a legutóbbi divat szerinti felöltővel tértem haza. Nejem így szólt: — Viseld egészséggel! — Köszönöm! S a felöltőt beakasztottam a szekrénybe. Negyednap unokaöcsémmel tértem haza. Nem, ne féljenek, őt nem akasztottam a szekrénybe. Azért jött, hogy meghívjon egy mulatságra. Nősülni készül, de ő ezt még mulatságnak nevezte. Tanácskozni kezdtem nejemmel, hogy mit vegyünk nekik. Mind a ketten mást akartunk, úgyhogy végül semmit sem vettünk. De ez a részlet már nem is érdekes. ésőbb érkeztem a mulatságra. Amikor beléptem a szalonba, nejem előtt minden elsötétült. — Hallod-e, miért öltöztél ilyen rendetlenül? ócska, gyűrött felöltőt, pecsétes öltönyt. otromba, divatjamúlt — Hát én hogy nézek ki, mintha honnan húztak volna elő? — Minek beszélni már erről... Eredj és öltözz át! — Majd máskor... rke én, mintha csak megbabonáztak volna, mindig megfeledkeztem az új ruházatomról és úgy jelentem meg, mint a cirkuszi bohóc. Egyszer aztán nejem dühösen rómtámadt: — Hát, ide figyelj! Ha nincs szükséged az új ruhádra, akkor minek vetted? Azért, hogy a szekrényben tartsd? — Drágám, érdemes ezért mérgelődni? Ha nem tetszik, dobd ki a szekrényből. — Engem nem zavar, ha a szekrényben van. — Ha nem zavar, akkor minek csapsz botrányt? — Azért csapok botrányt, mert ahelyett, hogy hordanád, a szekrényben tartod!... — Az előbb azt mondtad, hogy nem zavar, ha a szekrényben tartom. Most meg mást mondasz ... — Dehogy mondok mást. Érdekel engem, ha a szekrényben tartod? — Hát ha nem érdekel, akkor nyugodj meg és hagyd ott... — Hát ezért vetted? Hogy ott lógjon? — Már megint kezded? Fogd és dobd ki, de hagyj békén!... A vita reggelig tartott. Egyébként már az elején felhívtam a figyelmét, hogy ez a történet nem érdéfest'ótnuvít<z Raymond Auger francia mérnök önálló festményeket készítő robotgépet szabadalmaztatott. A készüléknek karja és keze van, amelyekkel meg tudja fogni és festékbe mártani az ecsetet, majd a festéket ügyes mozdulatokkal a vászonra keni. A robot festő meglepően modern, sőt kizárólag absztrakt képeket fest... «« m m »« Az opportunista A szikra kipattant • az ő szívéből is, tüzet is gyújtott, de e tűz nem máglyákat táplál, melyeken ezer széptestű szűz, szent forradalmár hal meg a hitért. Nem is kohót hevít, melynek vasa segít újjáformálni e roggyant világot, csupán a ko>-yha sarkában sparheltot fűt s amíg álmai illó gőzként semmivé válnak — ebédet főz a ház- minder-kori urának! KONCZ ANTAL Babra megy a játék Nehezen értem el a Mindennel Kísérletezzünk Tsz főagronómusát, de végül is sikerült megtalálnom. — A mi tóeszünk —kezdte nyilatkozatát a főagronómus — megalakulása óta, tehát egy évtizede komoly sikereket ért el a hüvelyesek kutatásában, ön tudja, mi a hüvelyes? — nézett rám kissé gyanakodva. — Hüvelyes például a bab — vágom ki büstzkén. Felkészültségem láttán a íőagronómus elégedetten bólint. — Helyes! Látott már fán termő babot? — Még nem — szégyenkeztem —, úgy tudom, ez olyan bokrosodd vetemény. — A közvélemény szerint igen — kacag.' kissé lenéző éllel a főagronómus —. sok fáradozással már sikerült kinemesíteni a btibfát is. Ez a mi érdemünk, sőt egy évtizedes munkánk gyümölcse. Oda nézzen! Kimutatott -a kertbe, ahol néhány csenevész fácska búslakodott. Termést egyiken se látok, s ezért megkockáztatom a kérdést: — Bab mikor lesz rajta? — Már ütn is? — szomorodott el a főagronómus. — Ilyent kérdezni! A kutatómunkát nem lehet kérem sürgetni. Ahhoz legalább még egy évtizedre vanszükiség, hogy e fa babot hozzon. De mnlyen bab lesz ez?! cipőt hordasz. Hisz épp most kes. őszintén szólva számomvásároltál magadnak egy tel- ra sem érdekes. Csak azért jesen új öltözetet. Miért nem mondtam el, mert úgy gonhordod? — Hogy ne kopjék. — "Nevetségessé teszel ."Esküvőn vagyunk, mindenki elegáns. Az ember egyszer házasodik! Mit beszélsz? Azt akadoltam. hogy érdekelheti egyes vállalatainkat. A felöltőt helyettesítsék négy esztergapaddal, az öltönyt egy fúrógéppel, a cipőt egy univerzális esztergagéppel, a szekrényt az l-es, vagy 2-es , _, hrtinr „ húvod számú műhelycsarnokkal, s rod mondani, hogy a húgod ^ eredményt írják meg ott_ szuperember? Ha jól tudom, honi címemre. harmadszor.., mar — Az nem a te dolgod, hogy a húgom mit csinál, de neked nem kellett volna ilyen rendetlenül megjelenned .. . — Drágám, hogy őszinte legyek, meg is feledkeztem az új öltözetemről. Meg aztán ezt a régit már megszoktam. Ismerem minden csínját-bínját... — Én is jól Ismerem, mert az este ráztam ki ... Azonnal hazamégy ós felveszed az új ruhádat... — Majd máskor, kincsem. Keresztelőre, válásra... Na, ezt is megúsztam. Három hónap múlva újabb meghívót kaptunk, sógornőm akkor töltötte be harmincadik évét, és kl tudja hány századik hetét. Én szokás szerint öltöztem. Nejem majd elájult: — Mondd, ml van veled? Megint ez a történelemelőtti felöltő van rajtad? — Megint! — Hát ezt az öltönyt honnan a csudából szedted? Hiszen van vadonatúj ruhád is. Űj cipőt is vettél magadnak. — Megfeledkeztem róla. — Mondd, hogyan feledkezhettél meg? — Tudom is én! Nagyon nehezen megmagyarázható agyjelenség ez. Az biztos, hogy elfelejtettem. Mindenesetre egy új ruhát sokkal komplikáltabb felvenni. Amíg utánaenged, amíg hozzáidomul a testhez, amíg megpuhul a cipőorr... A mostanit már megszoktam: cipőhúzó nélkül is belemegy a lábam... Ilyen évfordulón mindenki elegánsan jelenik meg, Mert nejem egyszerűen nem hagy élni. Azt állítja, hogy az egész országban az egyedüli eset vagyok! Hadd lássa meg, mennyire elszakadt a valóságtól... Fordította: ZALÁNYI SÁNDOR A hodzsa és a pénzváltó A fiatal és a még keveset tapasztalt Naszreddin hodzsával történt az alábbi érdekes epizód, amikor életében első ízben járt a szép Szivri-Hiszár városában, a kis-ázsiai kereskedelmi élet lüktető központjában. Nosza, bámulta a pompás épületek meg az ezerféle áruval megrakott bazárok sorát órákon keresztül, úgy hogy még az evésről ts megfeledkezett. Egyszer csak a szemébe tűnt a mi derék hodzsánknak egy pénzváltó bolt, S ahogy bekukkantott, nem látott benne semrráféle ökörfejet, ostoba! — dördült rá dühös hangon a pénzváltó, akit látszólag teljesen kihozott a sodráportékát. Meg ból az együgyunem állhatta hát, nek talált háborhogy be ne lépjen oda. — Ugyan mit írulnak itt? — kérdezte kíváncsian azt a nagy kövér, selyemkaftános férfiút, íki ott benn ült egy pompás szmirna szőnyegen, előtte nagy halomban az arany, az ezüst meg a rézpénzek. — Hogy mit árulnak itt? gatás. — Nos, hát akcor igen szépen elfogyott a portékád jó uram, mert már csak egyetlen ökörfejet látok, és pedig a nyakadon — szólott a hodzsa egykedvűen, majdi kényelmesen odébbállott a pénzváltó boltból. Rakovszky József KÜSZ JENŐ SZATIRIKUS VERSEIBŐL Diplomata lesz Téli lagzi Házifeladatát — Ferke nap nap után elbliccelte; mire, szelíd édesatyja, e szavakkal oktatgatja: — Nézd, fiacskám, aki mást csal, magát csalja a csalással! Bizony, ez a dolgok rendjet hazudoznod — kár is lenne!... Körmét rágva, a srác, hallgat; ám, elérti a bizalmat, és — hogy apját szaván fogja — kisvártatva már 6 kérdi: — Tegnap, veled, karonfogva ki volt az a csinos néni?! Megfázott az ifjú pár, deltái a menyasszony scijhálta volna, hogy a lagzi elmaradjon; a sok drága sütemény, bar, sör, pezsgő, málna s minden előkészület kdrba veszne, kárba. Megindult hát mindenki szaporán előre, drukkolni — a központi házasságkötőbe. Felzúgott az orgona, majd — hirtelen — csend lett: s az anyakönyvvezető kérdésére mindkettő boldogan tüsszentett,.: A vállalati telefon Oly egyszerű, mint a pofon a »vállalati telefon!Csak tárcsázol pár számot és már fut is ki a csengetés. ahova éppen akarod! — hol barátod van, rokonod, hol hivatal van és akad trécselni néhány -pillanat-. ... Pedikür, színház, étterem, Patyolat (számuk végtelen) randevú, üzlet, jóbarát: elérhetők a dróton át — hisz* minden íróasztalon kallódik egy-két teltfon. Igen... e jámbor készülék, mit süldők, bölcsek és szülék, férfiak, nők és gyerekek imádnak — olyan szerepet tölt be ma nálunk: mint a lég! (nélküle puszta űr a Lét) A »vállalati telefondivattá vált... és fogalom... Olyan, akár a sport: közügy! kéjesen űzik mindenütt! S ami a legfőbb érdeme: nem — te — fizetsz (ki élsz vele) ki — használod — műszak alatt: hanem a Cég, a Vállalat! Izgatottságában kirohant a kertbe, az egyik fa alá — Látja ezt az ágat? — húzott le egyet a koronából. — Ezen egykor majd a hüvely terem. — És a bab? — kérdezem, arra gondolva, hogy ez sem mellékes. — Az meg a másik ágon terem. Érti már, ember! Kolosszális! Külön terem a hüvely, és külön a babszem. Tehát nincs többé babfejtés. És ez ráadásul szálka nélküli bab lesz, mert a szálka egyenesen a hüvelyijen marad. Meghatottan állok a paszulyfa alatt. Íme: az emberi lángelme felperzsel minden útján álló akadályt Tegnap még megelégedtünk a paszulykaróvai, ma már paszulyíánk van, holnap hüvely nélküli babot és bab nélküli hüvelyt állít elő a mezőgazdasági kutatás. így lángolok, mire a főagronómus hűvös mosollyal leint: — No, no, fiatalember! Nem olyan egyszerű a dolog. Feltevésünk szerint ezzel a módszerrel csupán fehér babot állíthatunk elő, de mi lesz a tarka babbal? Elhülten hallgatok. Kísérőm erre megnyugtatott, hogy az elmélet itt sem hagyta cserben a bátor vállalkozókat. Kétféle babtarkítási nézet vív egymással ádáz csatát. Van már. aki azt vallja, hogy permetezőgépekkel festeni kell a fán levő babot. A másik elmélet hívei pedig levél nélküli babfát akarnak kinemesíteni. Eszerint a nap már az érlelés időszakában elvégezne a tarkítást. A napenergia felhasználásának hívei is két rétegre szakadtak. Az egyik kutatóréteg már a szakadatlan napsütés hatását Olaszországban szeretné tanulmányozni, ellenlábasaik a beboruLás, a felhőzés problémáját az északi államokban óhajtják vizsgálni. De mit ér az eiméleú gyakorlat nélkül — gondolom magamban, s az iránt kezdek puhatolózni, hogy e roppant agrártudományi eredmény iránt érdeklődtek-e már mondjuk más termelőszövetkezetből? — Hogyne — nyugtat meg a főagronómus. — Néhány szövetkezeti elnök már meglátogatott bennünket, ök elsősorban kételkednek abban, hogy teremhet-e valamikor ezen a fán bab. Másodsorban költségesnek tartják a betakarítást, mondván, hogy ezután fára kell mászni babszedéskor. Harmadsorban kérdésem, hogy nő vagy férfi másszon-e a fára, mert ez meg erkölcsi tekintetben nem mindegy. Dehát kérem! — csuklik el a főagronómu.s hangja. — A cseresznyéért fel lehet mászni, a babért nem? Ilyen apróságokon Bukik el egy évtizedes kísérleti munka? Ennek a kísérletnek senki sem ismeri fel a tudományos és nemzetgazdasági horderejét. Még a felsőbb hatóságaink is azt mondják, kevés a bab és drága, nem kell fásítani. Nemesítsük csak vissza a cserje állapotába. Később szomorú legyintéssel tette hozzá: — A közöny tengerében állunk a vállalkozásunkkal, kérem, pedig itt babra megy a játék! GRIFF SANDOB Füssy László -. i n ú i !»' ).#. I ' félig tréfás sorozat — Részletek — ONAMlTAS »Mert csordulni kezdett: én hoztam a tavaszt!* Hirdette az, eresz, s bizony feledte azt, Hogy az okság láncán fordított a helyzet, Bár ezt tudni s látni: gőgnek nagy keserv lett. CJARCC BON Vajon csak a művelt reakcióst lássam Tempót testesítni tolvaj sarcolásban? Ilyenfajta nézet nem vezetne messze; Teng a "népi* rossz is, a jót óterezve. OTTÖ, A NYUGHATATLAN Ama hírhedt Habsburg, ős patenttől védve: Űj monarcha lenne, s Dunánk kelevénye. No de bolondgomba itt se nő már égig, S őt csak talpnyalói: hű urak kísérik. TRAGÉDIA AZ ERDŐBEN Mókusfinak anyja mogyorót ajánlott, S elé makkot szórt el, sors a rút, az álnok; S ím, hogy le, a törzsön futott volna érte, Jött egy menyét, him-hamm s máris széjjeltépte. CSIGASORS Csigabiga kúszott nádtetőre lágyan, Csupasz meztelenke, s mindig egymagában. De gólyacsőr nyelte, végül nem volt mentség, S búcsúzása ez csak: "Kár a nagy sietség!* Gilicze József: Hétköznap reggel Esett az éjjel — csörgött az eresz, a csapzott fű felett dús pára száll, s a lassan ébredő város fölé fázós-rekedten /elbődült a gyár. Az árnyékban még álmos csend motoz, csigától moccan egy-egy ólevél, de kint az aszfalt nedves tükrein már szöszmötöl, fodroz a gyenge szél. Az ázott utcák még most csendesek, üveg mögött hallgat sok tarka szín. Csak néha pattan egy rozsdás lakat a boltok hallgatag redőnyein. S már itt a villamos, szekér zörög, redőny rikolt — megkezdődött a nap. S az eddig csak szerényen hangoló szél most vidám-vadul húrjába csap! Nyakát mereszti nagy toronydaru, s egy kas téglát emel fel könnyedén, s ott fönt a szürke vasbeton tetőn melegsárgán mindent elönt a fény. A reggel nagy nyugalma elveszett, türelmes csendje törten felborult: a munkanap fárasztó, vad. tömör, de százszor áldott szent zajába fult.