Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-31 / 305. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Héttő, 1962. december SL. Négymillió forint — négy újításból Alcilcrő I 1962-Len i esze Ifelc önmagáról nem igen beszél. Azt mondják róla, zárkózott természetű ember Farkas János, a paprikafeldolgozó vállalat újítója. Való igaz, azonnal "begombolkozik*, ha munkájáról érdeklődünk. De azért nem marad hét lakat alatt őrzött titok újításainak eredménye, mert ha ő nem is beszél róla, annál többet beszélnek mások. Van is miről. Pénzben kifejezve a "miről* 4 millió 250 ezer forint Pontosabban ennyi az előkalkulált értéke újítási javaslatainak. Egy év alatt ennyit hoznak azok a gépek a vállalat konyhájára, amelyek készítésében nemcsak értelmi szerzőként, hanem gyakorlati megvalósítóként is részt vett. Négymillió forint — négy újításból. Ezek: a paprikahasító-gép, szeletelőgép késeinek menet közbeni élesítése, a kondicionáló berendezés, s a vetőmagfejtés gépesítése. Közülük az első találmánynak minősül, amit már a Találmányi Hivatal szabadalmazott is. Az újításban voltak ugyan társai Farkas Jánosnak, de ez neim csökkenti munkája értékét. Ezért is kapta meg a Kiváló újító jelvény aranyfokozatát. S ezért is beszéltek szívesen és elismeréssel 1962-ben újítási tevékenységéről, munkája eredményéről nemcsak a paprikafeldolgozó vállalatnál, hanem a minisztériumban és más üzemekb«i is. A sokszoros feltaláló Avatatlan ember nem ismerné kl magát a szegedi József Attila Tudományegyetem Alkalmazott Kémiai Intézetében, ahol dr. Mészáros Lajos adjunktus él birodalmában, a különféle fortélyos műszerek és technikai berendezések laboratóriumában. A sokszoros feltaláló, dr. Mészáros Lajos keveset mond magáról. Pedig 6 a komplett katalitikus laboratórium megszerkesztője. Mögöttünk az 1962-es év, amelynek hétköznapjaiban újból előrelépett az élet. Gyárakban, földeken, kutatószobákban ezrek és milliók keze, agya alkotott Voltak, nem is kevesen, akik többet tettek mint az átlag. S most. amikor bemutatunk néhányat e kiemelkedők közül, tulajdonképpen nemcsak róluk van szó. Mert rajtuk kívül és mégis velük együtt Szeged, vagy ha úgy tetszik, az egész ország népe, ki-ki erejéhez, tudásához képest meglette, amit kellett. A munkában, az élet ezernyi megnyilvánulásában emberi jellemek, produktumok villanna]? szüntelen. Kőrútunkon ezekből a villanásokból "fogtunk fel* egy csokorravalót Oj esztendő küszöbén az óévbe tekintettünk, Szeged lakói között jártunk. den ember szemét és szívét, s a béke oltalmazásának cselekvő gondolatát kell a szívekbe mélyebben elültetnünk. Világszerte ismert ember, akinek találmányához idén a moszkvai magyar kiállításon Hruscsov elvtárs is gratulált. — Automatika, kémia, műszaki ismeret, ez a háram "kellék* szükséges az én munkámhoz — állapítja meg dr. Mészáros Lajos. Persze — szerénységből — kihagyta felsorolásából az alkotó munkát, az örökké nyugtalan fantáziát, s azt is, hogy találmányai a legközvetlenebbül teremtenek kapcsolatot az ipar és az egyetem között. Hogy ez mennyire így van, azt bizonyíthatja Schőbel György, a Laboratóriumi Felszerelések Gyárának mérnöke is. A mérnök másfél éve együtt dolgozik dr. Mészárossal, hogy a különböző konstrukciók kivitelezési formái, kívánalmai harmonikusan találkozzanak a kémiai és oktatási követelményekkel. Min munkálkodik most dr. Mészáros Lajos? Kidolgozza azt a húszfajta műveletet végző kémiai-technikai berendezést, amely nemcsak a hazai kutatók munkáját segíti, hanem a komplett egyetemi oktatást és a modern kutatási formákat is előbbre viszi. fe.^.v^-5 y • HRhHH Ez a hitvallása. Megszámlálhatatlan azoknak a gyűléseknek, beszélgetéseknek száma, melyeket a békéről tartott. És most ezért decemberben az Országos Béketanács aranykoszorús jelvényének tulajdonosa lett. Kitüntetéséről, az aranykoszorús békejelvényről szerényen így heszélt: — A kitüntetés a szegedi békeharcos munkájának, szegedi békeharcnak elismerését is jelenti. Tízezer csibe gazdasszonya Tízezer csibe gazdájának mondhatja magát 1962 júliusa óta Savanya Józsefné, a szegedi Üj Élet Termelőszövetkezet baromfigondozója. Azóta, hogy a munka megkezdődött a "csibenevelő üzemben*, a 20 ezer férőhelyes, korszerű csibeházban. — Neveltem én már tudja, azelőtt is csirkéket — beszél a munkájáról — akkor is, amikor még csak a magunk udvarán voltam gazdasszony, de ez a mostani mégis teljesen új, szokatlan dolog volt a számomra. Tízezer apró, pelyhes kis jószágra vigyázni egyszerre, olyan nagy felelősség és feladat, aminek elvégzéséhez több szakértelemre, nagyobb tudásra van szükség. Tanulni kell. Meg kell ismerni az üzemesített baromfinevelés módszereit, és elméleti tudnivalóit. Savanyáné nemcsak beszél a nagyobb tudás, szakértelem fontosságáról. Tavasszal három társával együtt, elvégezte Szentesen a szakmunkástanfolyamot. Az ott szerzett tudás, szakismeret segítette abban, hogy megállja a helyét itt, ebben a valóban gyárnak is beillő "csibepalotában*. A kombinát az elmúlt fél év alatt 30 ezer csirkét adott át a Baromfifeldolgozó Vállalatnak, s jelenleg 20 ezer nevelődik itt. Újévkor sok helyen párolog az asztalon az aranysárga tyúkleves. S amikor jó ízeit dicsérjük, a dicséret a háziasszony ügyes kezén kívül, szóljon egy keveset a városkörnyéki termelőszövetkezeteknek is, amelyek jövőre még többet tesznek azért, hogy ellássál? a várost zöldséggel, tejjel és hússal. Első a legjobbak között Balla Lászlót, a Deszki Gépállomás fiatal traktora, sát jól ismerik a tiszántúli szövetkezeti gazdaságokban. Két éve van a gépállomáson, azelőtt a szőregi Aranykalász Tsz traktorosa volt. Igyekezte vei, kiemelkedő munkateljesítményével két év alatt a gépállomás legjobb munkásai közé emelkedett. S nála különösen nincs baj a munka minőségével. Ahol ők dolgoznak ketten a váltótársával és testvérével, Balla Józseffel, ott nem Kifogásolják a szántás mélységét a termelőszövetkezeti gazdák. Ebben az évben a legjobb eredményt ő érte el a gépállomás traktorosai közül. Éves tervét 130 százalékra teljesítette. Az előírt 1630 normálhold helyett több mint 2 ezer normálholdat munkált meg Bjelorusz-traktorával. A brigádról, amelyben dolgozik, szintén 6ok szó esett 1962-ben. S most a napokban, a szakszervezeti gyűlésen is, ahol átadták a brigád vezetőjének. Juhász Ferencnek a megérdemelt vándorzászlót, a brigád tagjainak pedig a "Szocialista brigád* jelvényeket. A kitüntető címet tavaly nyerték el először, s az idén már a cím megtartásáért dolgoztak megfeszített erővel. Becsületbeli ügye volt ez a brigád minden tagjának. Sikerült. A brigád 110 százalékra teljesítette éves tervét. Ebben a brigádban legjobbnak, első embernek lenni különösen szép dolog. Életet mentett a lángokból A havas Puskás utcában a többi gyerekkel együtt vidáman ródlizott F. Szilveszter. Mit törődtek ők a járókelőkkel. S egyszercsak feltűnt az utcában egy törékeny asszonyka. Szilveszter megálljt parancsolt, s nagy tisztelettel üdvözölte az aszszonyt. Hogyne, hiszen míg él, sohasem felejti el 1962. május 29-ét. Hogy is történt? Miklós Károlyné, a mindennapi megszokott úton a Puskás utcán igyekezett lányával, a 17 éves Erzsébettel munkahelyére. Az anya a konzervgyárba, a lány pedig a ruhagyárba. Egyszerre csak éles kiáltás hallatszott: — Segítség! Az utcai vaskapun át jutottak a Puskás utca 29. számú házba. A rácsos ablakot görcsösen gyermekkezek szorították. A bátor asszony az ajtóhoz rohant, feltépte s i \ ekkor hatalmas lángcsóva csapott ki. — Tűz! Egy pillanat múlva az asszony a lángnyelvek között a konyhában termett, s az udvarra rántotta a félelemtől és fájdalomtól ájult gyermeket, F. Szilvesztert Megmenekült a fiú. Rangja van az üzemben hasznot szerzett munkájával? Vagy feltalált valamilyen különleges varrógépet? Nem, nem! Csupán egész éven át dolgozott, úgy, ahogy a munkások és munkásnők ezrei tették Szegeden, s mégis úgy, hogy példaként is állhat Nem tett semmi különöset, de Papdi Lászlónék nélkül nem érne fabatkát az élet, s hiába lenne minden szép gondolat, minden jóakarat. A ruhagyár l-es munkatermében Papdi Lészlónénak rangja van. A munkában mindig élen jár. a selejt nála ismeretlen fogalom. Ha ideje engedi, másoknak is segít, magatartása, munkaszeretete kiválik a többi közül. Mióta a ruhagyárban meghonosodott az a hasznos Papdi Lászlónénak, a Sze- szokás, hogy összegyűjtik az gedi Ruhagyár munkásnőjé- egyes üzemrészek legjobb nek neve sem kerül méltat- dolgozóit, egy hónap kivételanul ide. Hogy mit csinált? lével Papdiné neve mindig Talán milliós népgazdasági köztük volt Aranyjelvényes békeharcos A Hazafias Népfront Szeged városi bizottságán minden pénteken este baráti beszélgetésre jönnek össze az emberek. Sok minden szóba kerül itt. Beszélnek a nemzetközi eseményekről és minden alkalommal a békéről. A téma elindítója Lacsán Mihályné, cipőgyári munkásno, országgyűlési képviselő. Most is együtt ül a kis társaság, s nem kevesebbről, mint arról folyik a vita, mi a magyarországi békeharc feladata. És ő, a cipőgyári munkásno így fogalmazza meg: — Ki kell nyitnunk ménSzegedi kalendárium tpurcsa, de így van: holnap már minden tavaly volt, ami idén tör ént. Kezünk még sokszor ír 1962-t, s utólag kell hármast kanyarítani belőle. De mi tagadás, nemcsak megszoktuk, meg is szerettük az óévet, mely nem is olyan régen, éppen tizenkét hónapja még olyan vadonatúj volt. S mi minden történt azóta! JANUÁR I FEBRUÁR Két ipari esemény érdemel először is említést: felszerelték a blokkgyártó üzem második szabadtéri daruját, s ezáltal ütemesebbé válhatott az Ogy.essza-lakótelep építkezésének anyagellátása. A másik: felépítették a konzervgyár ötszáz vagon árut befogadó raktárát. El ne felejtsük, február 5-én volt a világ vége! Sírás és fogak csikorgatása! Aki túlélte, magára vessen! MÁRCIUS Alig került nyilvánosságra, hogy év vége felé összeül a part kongresszusa, a textilművek dolgozói máris felhívással fordultak munkatársaikhoz: szocialista versennyel készüljenek fel a nagy eseményre. ÁPRILIS Sokan csalódtak: a kis karmester megnőtt. De azért Roberto Benzi hangversenye sikert aratott. Egyébként hetekig a Tisza tartotta lázban a város lakosságát, domború háta egyre nőtt. De nem törte át a gátat — legalábbis Szegeden —, csupán a rakpartot öntötte el. Lehet, nem is akart semmi rosszat, csak ezt a csendes hónapot igyekezett emlékezetessé tenni. 1962. január elsején megyeszékhely lett Szeged, s a város új nevezetességévé a megyei tanácsháza, az "ENSZ-paleta*. Néhány nap múlva vált szóbeszéddé a tápéi révészel? hőstette, akik a zajló Tiszából kifogták Nagyrét község elszabadult vaskompját. Másféle hír kelt szárnyra 11-én: a kendergyár szárazfonójának dolgozói elhatározták, hogy az egész szakmány megszerzi a szocialista címet. Újabb forma, újabb lépés előre! Két kilométer vastagságú ködréteg ült a házakra 18-án, Londont varázsolván az alföldi metropoliszból. Hó végén pedig nagy megtiszteltetés érte a Nemzeti Színház fiatal művésznőjét, Pap Évát, a Megöltek egy lányt című filmben nyújtott alakításáért megkapta a filmkritikusok díját MÁJUS Ki-ki maga tudja, milyen volt szivében a május. A város szívében virágoztak a fák, s a Széchenyi tér egyik platánján különös vendég ütött tanyát. Egy erdei bagoly. Emlékszenek a huhogásra? Mi volt még? A budapesti Ipari vásáron több szegedi üzem terméke aratott sikert, itthon pedig elkezdődött a műszaki gumigyár építése. Egyelőre még nem valami káprázatos ütemben, de szerencsére később meggyorsult. Közben párt- és tanácsi küldöttség járt itt Ogyesszából, a szovjet testvérvárosból, és sok szegedi őrzi azóta is a találkozások kedves hangulatát. JÚNIUS Először sokan azt hitték, hogy olajat keresnek Újszegeden, de csakhamar kiderült, hogy a hatalmas fúrótorony forró vizet kutat a liget szélén. A Lenin körúton kicserélték a villamospóznákat, s az újak egyúttal a fénycsővilágítást is szolgálják. Ritka szép együttműködés — dicséret érte a villamosvasút és a DAV illetékeseinek. 17-én volt az első kánikulás nap: tízezren lubickoltak a strandokon. JÚLIUS Jaquard és nyüstös szövőszéket szereltek fel a jutagyarban, a zsák mellett szőnyeggyártásra is berendezkedtek. Megkezdődött a tanács és az OTP jóvoltából a vidék első társasház-építése is Újszegeden. Március idusán szegedi nevet olvashattunk az új Kossuth-díjasok között: dr. Julesz Miklós professzorét, az I. belklinika igazgatójáét Nehéz lenne felsorolni, hogy hol, mikor, mit aszfaltozlak 1962-ben. Július első napjaiban például éppen a Széchenyi téren búgtak éjszakánként a keverőgépek. Néhány nap múlva hatvan szegedi turista indult útnak a Szovjetunióba, Ogyesszába. Még mostanában is mesélnek élményeikről. 21én benépesült a Beloiannisz tér, hiszen Szeged híres vá-