Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-30 / 304. szám

sssasssiísiiHi Vasárnap, 1962. december 36. DÉL-MAGYARORSZÁG n József Attila Tudományegyetem feladatai az országos távlati tudományos tervben Dr. Fodor Géza reklorhelyettes nyilatkozata Az 1960-ban elkészült or­szágos távlati tudományos tervet idén jelentősen átdol­gozták. Az új terv a korábbi­nál kevesebb számú kutatási fő feladatot jelöl meg. ösz­szefogja a terv az országban az összes kutatásokat, ame­lyekre már valamennyi egye­temen és kutató intézetben megvan a tárgyi, személyi és anyagi feltétel. A többi kö­zött a József Attila Tudo­mányegyetem majdnem min­den intézete is részt vesz az országos távlati tudományos terv fő feladatainak kidolgo­zásában. Dr. Fodor Géza, a József Attila Tudományegye­tem tudományos rektorhe­lyettese a következőkben vá­zolta lapunknak a szegedi egyetem szerepét a kutatási feladatokban. Közel 100 téma kidolgozása — Amióta a távlati tudo­mányos terv elkészült — mondotta —, egyetemünk sok feladat kidolgozásában vett részt. Az intézeteinkben folyó tudományos kutatómunka több mint 20 fő feladat között oszlik meg. A távlati kutatási tervben viszont ezek a fő fel­adatok közel 100 téma kidol­gozását követelik meg az egyetem intézeteitől. — Szerencsésnek mondha­tó a témák választása nem­csak abból a szempontból, hogy lényegében felöleli a tudományok egész területét, hanem abból a szempontból is. hogy az intézetek által vá­lasztott kutatási témák — tartalmukat, célkitűzéseiket nézve is — megfelelnek az MSZMP VIII. kongresszusán elhangzott s a tudományok elé állított kívánalmaknak. Az intézetekben intenzív és egyre hatékonyabb kutató­munka folyik a különféle tu­dományok területén. A kuta­tások részben alapjellegűek, részben azonban már közvet­len a gyakorlat, a népgazda­ság szükségletei által felve­tett problémák megoldását segítik. — Milyen anyagi erő állt és áll a tudományos kutató­munka elősegítésére? — Egyetemünk intézetei Idén több forrásból kaptak támogatást a témák kidolgo­zásához. Például a Magyar Tudományos Akadémia által nyújtott célhitel és beruhá­zás formájában, valamint a Művelődésügyi Minisztérium és az Akadémia úgynevezett tudományos kutatási fejlesz­tési alapjából. Az így kapott összeg 1962-ben több mint 3 millió forint volt. A kutatómunka támogatása — Megoldandó feladat vi­szont, hogy következetesen törekedjünk egyrészt az or­szágos távlati tudományos kutatási tervben szereplő, az egyes intézetek által vállalt problémák maradéktalan megoldására. Másrészt az in­tézetekben folyó kutatómun­ka anyagi és személyi támo­gatására is gondot kell fordí­tani, valamint a kutatási eredmények számonkérésére is. Eddig a több forrásból ka­pott anyagi támogatás bo­nyolulttá tette a vele kapcso­latos gazdasági munkát. Ezért az Akadémia és a Mű­velődésügyi Minisztérium kö­zött megállapodás született. Mindkét szerv csak egy inté­zet támogatását vállalja ma­gára. Így például nálunk jö­vőre az állatrendszertari in­tézet, az általános állattani és biológiai intézet, a Bolyai Intézet, valamint a szervet­len és analitikai kémiai inté­zet a Magyar Tudómányos Akadémiától kap anyagi tá­mogatást, míg a többi inté­zet a Művelődésügyi Minisz­tériumtól. Most tervezzük az anyagi igényeket a jövő évi kutatásokhoz. E tervezőmun­kában egyetemünkön a tudo­mányos bizottságok nagy sze­repet töltenek be. fl gyakoriali élettel ? kapcsolatban A gyakorlati élettel kap­csolatban milyen témák ki­dolgozásán munkálkodnak most az egyetem különböző intézeteiben? — Az ásványtani intézet például a mangánércek gyors elemzési módszerének kidol­gozásában működik közre. A kolloid kémiai laboratórium pedig műanyag- és gumiipari kutatásokat végez. A növény­élettani intézet élettani vizs­gálatokat végez, különös te­kintettel a műtrágyázás és az árasztás következtében előál­ló termelési problémákra. A földtani intézet az alföldi mélyfúrások anyagának vizs­gálatán dolgozik, az állam­és jogelméleti tanszék pedig a társadalmi módszerek és szervezetek helye és szerepe a szocialista állam és társa­dalom előtt álló feladatok megoldásában című témakört dolgozza fel. A távlati tudományos terv­vel kapcsolatban milyen munka vár még a József At­tila Tudományegyetemre? — Most van folyamatban egyetemünk egyéves és öt­éves kutatási tervének kidol­gozása az országos távlati tu­dományos kutatási terv alap­ján. Ezt a munkát január vé­gére befejezzük Kétségtelen, hogy ez a nagy és átfogó ter­vezési munka sok időt elvesz a tényleges kutatómunkától, viszont a tervszerű kutató­munka a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásának elengedhetetlen feltétele. L. F. A fásításról ¥J azánkban a rét és le­gelőgazdálkodás után az erdő a legkihasználatla­nabb agrárkultúra. Különö­sen a mi megyénkben az! Bizonyítanak a számok is: Dunántúl erdősültsége 22,6, az Alföldé 7,9 százalék. Ezen belül Csongrád megyéé nem egészen 4,9 százalék. A szomszédos, cseppet sem jobb adottságú Bács-Kis­kun ímegye összterületének a 11,7 százaléka erdő. Csongrád megyébe éven­te tíz- és százmillió forint értékű iparfát és tűzifát kell behozni, mert kevés itt a termés. Jellemző adat: egy főre jutó évi fafogyasztá­sunk 0,64 köbméter. Ezzel szemben megyénkben csak 0,27 köbmétert tudunk meg­termelni, évente egy-egy la­kosra számítva. Pedig a Csongrád megyei erdészek hittel hirdetik: ha segítsé­get kapnak tíz, vagy húsz év múltán megyénk egy fő­re jutó évi fafogyasztása — anélkül, hogy a szántóterü­letek© érezhetően csökken­tenénk — 0,27 köbméterről 0,84 köbméterre emelkedh© behozat© nélkül. Ez azt je­lenti, hogy ugyanennek a fában szegény megyének pár évtized múltán fafeleslege is lehet Ugyanakkor a haszon na­gyobb része elsősorban nem a több iparfában, tűzi­fában jelentkezik majd, ha­nem a mezőgazdasági növé­nyek nagyobb hozamaiban, melyek© az erdők, mező­védő erdősávok, fasorok kölcsönöznek. Az erdők ha­tására mind kedvezőbbé válik az éghajlat! Megszű­nik az átkos szélverés, pá­radús lesz a levegő. Mindez azonban csak me­rő vágyakozás mindaddig, míg el nem kezdjük a nagy munkát. Az egyik javaslat: erdősíteni kell a folyók hul­lámtereit. Ez 20 ezer hek­tárnyi terület a megyében, melyen ez idő szerint csak hétezer hektár erdő nevel­kedik. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia hiteles ada­tai is igazolják: ha ezeken a buckás, gyakran megköze­líthetetlen hullámtereken olasz, francia és holland ne­mesnyárfákat termelnénk, egy-egy esztend© jövedel­münk hektáronként kb 10 ezer forint lenne. Ehhez ha­sonlót csak az agyondédel­getett őszibarackkal tudunk produkálni. A hullámterek: azonban csak párán© részét képezik mesés lehetőségeink­nek. U a a tsz-ek szérűskert­jeinek, majorudvarai­nak környékét és a dűlőutak szegélyeit nyárfasorokk© Hí emelt összegű nyugdíjét a szokásos időben mindenki megkapja Az MTI munkatársa érdek­lődött, hogyan hajtja végre az Országos Nyugdíjintézet az 500 forintn© alacsonyabb összegű özvegyi nyugdíjak felemelésére hozott kor­mányhatározatot. Fodor Gyu­la, az Országos Nyugdíjin­téz© ©elnöke a többi között a következőket mondotta: Intézetünk minden igye­kezetével arra törekszik, hogy a január végi nyugdíj­kifizetések alk©máv© v©a­mennyi jogosult özvegy meg­kapja a kormányhatározat­ban megszabott felemelt ösz­szegű nyugdíjat. A határozat úgy intézke­dik, hogy az 500 forintnál alacsonyabb özveg© nyug­dijakat 20 százalékkal kell felemelni. A felemelt nyugdíj az 500 forintot nem h©adhatja meg, de 350 forintnál ke­vesebb nem lehet. Ez azokra a munkás ér, ©­k©mazott özvegyekre vonat­kozik, akiknek férje saját jogon 500 forint, vagy ennél magasabb összegű nyugdíjat kapott. Azok, akiknek a fér­je saját jogán 500 forintn© kevesebb nyugdíjban része­sült, ugyancsak 20 száz©ék­kal felemelt nyugdijat kap­nak a jövőben. Nyugdíjemelésben része­sülnek a hadiözvegyek és a mezőgazdasági dolgozók (volt OMBI-biztosítottak) özvegyei is a rendeletben megszabott mértékben. Amint már mondottam, intézetünk dolgozói mindent elkövetnek, hogy az emelés­sel kapcsolatos munkájuk­kal idejében elkészüljenek. Nem is fognak késni, és az emelt összegű nyugdíjat a szokásos időben mindenki megkapja. Az emelésről szóló határo­zat elkészítésére és kézbe­sítésére azonban admi­nisztrációs okokból csak februárban kerülhet sor. Ekkor közöljük azt, hogy a régi nyugdíjak mekkora ösz­szeggel emelkedtek. Aki mer, az nyer „Gyakorlattal rendelkező gépésztechnikust felve­szünk." Ugye ismerős hirde­tési szöveg? Legutóbb a Dél­Magyarország karácson© számában jelent meg ehhez hasonló. De sebaj: hiszen van Szegeden gépipari tech­nikum, mely biztosítja az utánpótlást! JlÁlUl tol Van bizony, ám hogy vég­zett növendékei menn©re erősítik a helybeli üzemek műszaki gárdáját, az erősen vitatható. Mert igaz ugyan, hogy csaknem százan kap­nak évenként oklevelet az iskolától, de a tapasztalati tények nagyon furcsa képet festenek ©helyezkedésükről. Tavaly például 97-en fe­jezték be tanulmányaikat, s mindössze tizedrészük ma­radt Szegeden. A Csongrád megyéből valók még csak ta­láltak maguknak helyet Szentesen, Csongrádon, Hód­mezővásárhelyen vagy Ma­kón, de a többiek szétszó­ródtak az ország minden tá­jára. Nincs talán olyan va­lamirevaló ipari üzem a Dunántúlon, a Tiszántúlon és Észak-Magyarországon, ahol ne dolgozna Szegeden végz©t gépipari technikus. Csak éppen itt találni belő­lük keveset. 'dUld'öm iMá a Q<+ak.cFdatt Pedig a diákok nagy része szívesen maradna, ha valaki marasztalná őket. Ám a sze­gedi üzemek inkább gyakor­lott szakembereket keres­nek. Mintha nem a kezdő­ből válna a gyakorlott! Csakhát, úgy látszik, a ne­velésüktől ©szolyognak. Mert az fáradságos, s mire valamelyes eredményt hoz, a fiatalembereknek tényleges Rendkívüli párttaggyűlést tartottak a Csongrád Megyei Téglagyári Egyesülés párt­szervezetében. A kommunis­ták Bárdi István párttitkár­helyettes beszámolója alap­ján — mint minden alap­szervezetben — megvitatták az országgyűlési és tanács­választások előkészítésével kapcsolatos tennivalókat. Legfőbb feladatként azt je­lölték meg, hogy február 24­ig, a tanácsválasztások nap­jáig az élet minden területén — üzemekben, intézmények­ben, kerületekben — alapo­san megismertessék a párt és a kormány politikáját és an­nak eredményeit. Mint meg­állapították, ennek legjobb módjául ígérkezik az egyéni, valamint a csoportos beszél­getés, amikor lehetőség adó­dik a gondolatok kicserélésé­re. Fontos, hogy minden problémára őszinte választ kapjanak az emberek. Végül úgy döntött a taggyűlés, hogy a kerületi pártszervezetekkel fel kell venni a kapcsolatot és néhány rátermett népne­velővel kell nekik segítséget nyújtani a választások elő­készítésében. A taggyűlés úgy határozott, hogy egyéni agitációs munkára kerületbe küldik Simon Mihály kom­munista és Czombál József pártonkívüli dolgozót. * A Szegedi Postaigazgató­ság pártszervezete kibővített vezetőségi ülésen vitatta meg A partéiét eseményeiből a KISZ-szervezet egyéves te­vékenységét. A téma igen élénk érdeklődést váltott ki. A résztvevők legtöbbje fel­szólalt, alaposan mérlegelte az ifjú kommunisták munká­ját. A végső megállapítás az volt, hogy a KISZ-isták ál­talában minden területen szép eredményeket könyvel­hetnek el maguknak. Meg­állapították az értekezleten, hogy a KISZ-szervezet veze­tőségében mindenki tanul, képezi magát és ez feltétle­nül pozitív dolog. Nem állja meg a helyét az a néhol el­hangzott felfogás, hogy a ve­zetőség tagjainak tanulása akadályozza őket a KISZ­szervezet irányításában. El­lenkezőleg! A tagság szíve­sen vállal újabb és újabb fel­adatokat, húzódozás nem ta­pasztalható. Megállapították azonban, hogy a KlSZ-szer­vezetbe különösen fiúk fel­vételét kell tovább szorgal­mazni, mert jelenleg elég gyakran a lányoknak kell a fizikailag nagyobb erőkifej­tést kívánó munkákat is el­végezniük­* Érdekes problémát tett szó­vá Szabó Géza elvtárs a MÁV Igazgatóság II. alap­szervezetének legutóbbi tag­gyűlésén. Elmondotta: saj­nos, vannak még helyek, ahol a fiatal vasutasokkal senki nem foglalkozik, nincs, aki bevezesse őket feladat­körükbe. Igaz, olyan veze­tők, részlegvezetők is akad­nak, akiket a dolgozók nem is érdemesítenek arra, hogy megkérdezzenek tőlük vala­mit. Ezeken a helyeken ter­mészetesen nem is mennek rendjén a dolgok: sok a fe­gyelmezetlenség, az egymás iránti tiszteletlenség stb. Az egyik termelési értekezleten tapasztalta például, hogy egy ember állandóan gúnyos megjegyzésekkel zavarta a hozzászólásokat, majd őt is gorombán leintette, amikor az igazgatóság nevében szót kért. Szabó Géza el©árs utá­na beszélt az illetővel. Kide­rült, hogy ő a szakszervezeti titkár és olyan véleménye volt, hogy "őt nem pisszent­heti le senki, csak ő pisszent­het le másokat*. Időbe ke­rült, míg megértette, hogy ezzel a felfogással és maga­tartással nem végezhet ered­ményes munkát az emberek között. Tanulság: ellenőrzés­re, kommunista felvilágosí­tásra mindenütt állandóan szükség van. katonai szolgálatra kell be­vonulniuk. De annak a hét-nyolc technikusnak, akit a makói és a kiskunfélegyházi gép­gyár kért a tavaly végzettek közül, nem kell majd kato­nának mennie? Dehogynem. Csakhogy ezek az üzemek már rájöttek arra, hogy ha minden évben vesznek fel fiatal technikusokat szak­munkásként, igaz, hogy minden évben el is megy né­hány közülük katonának, de ugyanannyi le is szerel. Te­hát az utánpótlás folyama­tos, s végső soron mire a katonaviseltek ismét bele­jönnek a munkába, valóban kitűnően foglalkoztathatók valamilyen technikusi mun­kakörben. Aki mer, az nyer. Oheg. kM jitÁÉdíni A spanyohúaszt végered­ményben tehát felfedezték már, csak alkalmazása még nem terjedt el mindenütt. Kár, hogy éppen Szegeden alakult ki visszás helyzet, ott, ahol Dél-Alföld egy©len gépipari technikuma műkö­dik. A szegedi üzemek hiá­ba panaszkodnak amiatt, hogy munkájukat a techni­kusok hiánya is hátráltatja érvelésük addig nem lesz meggyőző, míg ki nem ak­názzák az adott lehetősége­ket. Most még jóval az iskolai félév előtt vagyunk, messze van a beiskolázás ideje, és a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium szokásos körlevele, mely az ország összes KGM­hez tartozó vállalatának technikusigényét tartalmaz­zá, csak hónapok múlva ér­kezik meg. A szegedi üze­mek tehát nyeregben lehet­nének, ha felhasználnák az előnyös helyzetet, s már most felkeresnék az iskolát, beszélnének tanárokkal és a diákokkal. Meg kellene próbálni: hát­ha nem is olyan nehéz gya­korlott technikusokat ne­velni! F. K. népesítenénk be, ezzel kizá­rólag csak a szegedi já­rásban 7494 hektár új er­dőt nyernénk. Egy mérnök­csoport felmérte a járás mezőgazdasági műv©ésre ©­kalmatlan apróbb-nagyobb úgynevez©t citekterül©eit is, melyek nagyüzemi föld­művelés szempontjából nem jöhetnek számításba, s e földek további 3130 hektár nyárfa, fenyő és akácerdőt jelentenének » szegedi já­rásban. Érdemes-e mindezt meg­csinálnunk? Válaszoljon er­re elösorban a külföldi és a hazai leíró szakirod©om. A Szovjetunió korszerűen fásí­tott bogdói körzetében az árpa sorfákk© és mezővédő erdősávokk© véd©t területen sok éves átlagban 37,4 má­zsa hektáronkénti átlagter­mést adott. Ugyanitt védett­len területeken 33 mázsa volt árpából a több éves át­lag. A Román Népköztársa­ság dobrudzsai területén fákkal védett környezetben a kukorica májusi morzsolt­ban számítva sok év óta 19 mázsájával fizet átlagosan. Ugyanitt szabadon csak 7 mázsa a kukorica száraz szemtermése. Tehát ha az új erdők, mezővédő erdősávok, faso­rok itt-ott csorbítanák is a szántók, rétek, vagy legelők terület©t, a fák puszta je­lenlétükkel többszörösen ©sszapótolják a termés­veszteséget. A Csongrád Megy© Er­dőgazdaság kebelében immár évek óta működik a szakirányítási és fásítási cso­port. Egész kis kollektíva fáradozik itt azon, hogy minden község, minden tsz a rendelések után időben megkapja a terveket, pon­tos térképek© az adott te­rület minden t©palatnyi földjének hasznosításához, korszerű fásításához. Eddig már több mint 20 Csongrád megyei község adatait dol­gozták fel. Aprólékos mun­kájuk t©án még 2—3 évig is eltart. A tervek végrehaj­tásához a helyszínen adnak segítséget. Évente több mil­lió forint is rendelkezésre áll az állam kasszájából. Ugyanakkor az állam adja a suhángokat ts. Most hát Csongrád megye lakosain a sor. Ültessünk nemes nyárfákat minél töb­bet. Az ©földi fenyőerdők hatására megtermékenyül­nek az öttömösi, csengelei nagy szemű sivóhomok dombok is. Egyetlen köbmé­ter rúdfenyőért, karámfáért 1700 forintot fizetnek. S a szövetkezetek mindezt olyan területekről kaphatják egy­kor. melyeknek eddig alig vettük hasznát. nagyszerű lehetőségek szinte magukkal ragad­ják, sodorják az embert. Va­lami nagy-nagy társad©mi megmozdulásra lenne szük­ség! A Hazafias Népfront­nak, vagy talán a megye KISZ-istáinak kellene vál­l©niok a védnökséget az új kisfák felett. Az új tavaszon egy olyan nagy méretű fá­sítási akciót kellene meg­szervezni, amilyenre eddig még sohasem volt példa fal­vainkban. Hiszen rengeteg a pótólni valónk. Meglepeté­sünkre példamutatónak, út­törőnek jelentkezett a csen­gelei Honfoglalás Tsz gaz­daközössége. Jövőre és az ezt köv©ő két évben 30 hektár nyórost és más erdei fát készülnek telepíteni. Nagyszerű munkájuk bizo­nyára étvágyat csinál majd másoknak is. Fontos társadalmi érdek, hogy a Csongrád megyei lel­kes mérnökcsoport erdész­kollektíva évekig tartó fá­radságos munkáját felölelő terv ne maradjon vágyálom, megfoghatatlan ábránd. CSÉPI JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom