Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-16 / 268. szám

2 / DÉL-MAGYARORSZÁG Péntek, 1962. november 19. Legyen összhangban a tervezés az SZKP új programjának követelményeivel Sajtóvita a Szovjetunióban a gazdasági tervkészítés új módszereiről Az SZKP Központi Bizottságának november 19-én, jövő hétfőn kezdődő plénumával kapcsolatban a szovjet sajtóban erőteljes vita folyik a népgazdasági tervezés problémáiról. A vita olyan éles, hogy egyes nyugati országokban — például az Egyesült Államokban és Olaszországban — a burzsoá közgazdászok és lapkommentátorok a valóságot elferdítve azt terjesztik, hogy valamiféle, a tervgazdálkodásra jellemző fogyatékosságról van szó. Az ilyen állítások megbízhatósága és tudományos értéke nem ér egy lyukas garast sem, mert a Szovjetunió népgazdasági terveit rendszeresen évről évre túlteljesítik, s a szovjet gazdasági élet a válságokat nem ismerve, két-háromszorta gyorsabban fejlődik, mint a kapitalista országok gazdasága. A társadalmi bruttó termelés a Szovjetunióban 1950 és 1901 között csaknem 2,8 szeresére emelkedett, holott az Egyesült Államokban ugyanebben az időszakban mindössze 41 százalékos volt a növekedés. Vagy egy másik példa: a hétéves terv (1959—1965) első négy évében a Szovjetunióban terven felül 12 millió tonna acélt, 11 millió tonna hengerelt árut, 17 millió tonna olajat és sok milliárd rubel értékű egyéb terméket állítottak elő. Az ipari termelés növelését az idén 8,1 százalékosra tervezték, s a gyakorlatban — mint ez máris látható — több mint 9 százalékos lesz. A vita indító okai Akkor vajon miért ilyen éles a tervezés problémái körül folyó vita? Ezt mindenekelőtt az magyarázza, hogy olyan gigászi feladat, amilyen a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtése, megköveteli a gazdasági vezetés és tervezés állandó tökéletesítését és a még meglevő hibák következetes kijavításét. Mindmáig például az a gyakorlat, hogy a vállalatok tervfeladatalt a termelés előző évi színvonalából kiindulva határozzák meg. Ez oda vezet, hogy a jól dolgozó üzemi kollektívák kedvezőtlen helyzetbe jutnak. Ennek illusztrálására felhozzuk az ország egyik legkiválóbb kohászati üzemének, a Zaporozsjei Acélműnek a példáját, ahol felállították a 185 tonnás Martinkemencék acélolvasztási világrekordját. A legutóbbi három évben ez a vállalat egyharmadával emelte a termelt acél menynyiségét és kétharmadával a jövedelem összegét. Ugyanakkor a terven felüli nyereség egytizedére csökkent. Pedig az úgynevezett üzemfejlesztési alap, amelyet a termelés tökéletesítésére, a dolgozók premizálására s életük és kulturális körülményeik megjavítására használnak fel, éppen a terven felüli nyereségből adódik. A jobbak mások helyett is dolgoznak Az ilyesminek az az oka, hogy az üzemnek, amely folyamatosan javítja munkája műszaki-gazdasági mutatóit más, gyengébben dolgozó vállalatok rovására minden évben feszítettebb feladatokat adnak. Gyakran előfordul, hogy a gyengébben dolgozó vállalatok, amelyeknek terve az élenjáró üzemekhez képest kevésbé feszített, prémiumot kapnak, a legjobbak pedig ugyanakkor képtelenek teljesíteni túlfeszített terveiket. A tervezésnek ez a gyakorlata oda vezet, hogy a vállalati vezetők kevésbé feszített terveket igyekeznek kapni, hogy lehetőségük legyen azok túlteljesítésével megteremteni az emberek anyagi és erkölcsi ösztönzésének feltételeit. A sajtóvita sok résztvevője megállapítja, hogy a vállalati terveket túlságosan bonyolulttá teszi a különböző mutatók és előírások sokfélesége. Ez megköti a vállalati vezetők operatív önállóságát és bizonyos mértékig akadályozza az üzemi kollektívák alkotó kezdeményezését Egy nagyon fontos javaslat A vitőzók egyik legfontosabb javaslata így foglalható össze: növelni kell a vállalati tervek megalapozásának műszaki-gazdasági színvonalát, oly módon, hogy ne a gyakorlatilag elért színvonalat, hanem a műszaki-gazdasági számításokat tegyék az évi tervek alapjává. A legfontosabb feltétel pedig: a tervezés rendszere az SZKP új programjának követeléseivel összhangban épüljön, hogy a vállalatok a legnagyobb mértékig érdekelve legyenek a legmagasabb tervfeladatok vállalásában, az új technika meghonosításában, az áruminőség javításában — egyszóval a legeredményesebb termelésben. 3. Liberman harkovi közgazdász professzor e célokat követve a következőket javasolja: a vállalatok terveit úgy kell összeállítani, hogy e tervek csupán a készítendő cikkek mennyiségét és a szállítás határidejét tartalmazzák. A többit — a munkatermelékenységet, a béralapot, stb. — a vállalatok tervezzék meg maguk. A vállalatok tevékenységét abból a két legfontosabb mutatószámból kell értékelni, hogyan teljesítik az előirányzatot, s hogy valamennyi termelési alap százalékban számítva menynyi a nyereségük. Hogy biztosítva legyen a vállalatok lelkiismeretes munkája és a termelés maximális eredményességében való érdekeltsége, meg kell teremteni az anyagi ösztönzés valamennyi formájának egységes alapját. Ennek az alaknak a nagysága a vállalat munkájának rentabilitásától, a nyereségtől függ. Sok támogatója van e javaslatoknak Meg kell állapítani, hogy Liberman professzor javaslatai jelentős visszhangot váltottak ki; sokan támogatják azokat. A vita résztvevői javasolták, hogy biztosítsák a tervezés új, magasabb sílntre való emelését, Ennek alapvető eszköze — mint a Planovoje Hozjajsztvo helyesen megjegyezte —, az irányítás demokratikus alapjainak sokoldalú fejlesztése és egyidejűleg a népgazdaság centralizált vezetésének erősítése és tökéletesítése. Á vezetés eme, Lenin által tudományosan megfogalmazott és az SZKP XXII. kongresszusának határozataiban továbbfejlesztett alapjainak gazdagítása szükségessé teszi, hogy az egységes népgazdasági terv keretein belül bővüljenek a helyi szervek és a vállalatok tervezést illető Jogai; egyre növekvő szerephez jussanak a helyi, az alulról jövő tervek és kezdeményezések. Kennedy elnöknek be kell bizonyítania kezdeményező képességét Bertrand Russell filozófus az Egyesült Államok új lépéseinek szükségességéről Bertrand Russell, a világhírű angol filozófus levelet intézett a kanadai Vancouverer Sun című laphoz. — Most Kennedyn van a sor — frja többek között levelében a híres angol tudós —, hogy a hidegháború megszüntetése felé megtegye a következő lépést. »As oroszok már tanúbizonyságot adtak arról a hajlandóságukról, hogy nehéz körülmények között Is k黫ek komoly lépéseket tenni* — állapítja meg Russell levelében. Kennedy elnöknek meg kellene vizsgálnia kormányának azt a jogát — folytatja a levél írója —, hogy nukleáris támaszpontokkal vehetl-e körül a Szovjetuniót. Ha az Egyesült Államokat aggasztják a kubai támaszpontok, akkor becsületesnek kell lennie és figyelembe kell vennie, miként érez a Szovjetunió és Kína azok miatt a támaszpontok miatt, amelyek hosszú évek óta veszik körül a két országot — mutatott rá Russell. A Mundo cimű havannai lap vezércikkében foglalkozik Mlkojan szovjet miniszterelnök-helyettesnek a havannai egyetemen elhangzott beszédével. A lap Mlkojan állásfoglalásiról megállapítja. hogy az -a szilárd szovjet— kubai szolidaritás megnyilvánulása*. A Mundo utal Mikojannak arra a kijelentésére, hogy a Szovjetunió támogatja Fldel Castrónak a Karib-tenger békéje megszilárdítását célzó öt pontját, majd hangoztatja, hogy a béke a kubai és szovjet nép legszentebb törekvése. A kubai és a szovjet ncp szolidaritása biztosítja e magasztos cél elérését, állapítja meg befejezésül a lap. Véget értek as amerikai elnök és Adenauer tárgyalásai Adenauer nyugatnémet kancellár szerdán Washingtonban délelőtt és délután is tárgyalt Kennedy elnökkel. Szerdán délben a Fehér re adott ebéden a két államférfi pohárköszöntőt mondott. Adenauer hangsúlyozta, hogy a két ország között -eltéphetetlen kötelékek vannak*. Kennedy kijeHázban Adenauer tiszteleté- lentette, hogy Adenauer. IáKétfordulós parlamenti választások Franciaországban Aiila, hogy de Gaulle 1958 májusában ismét hatalomra jutott november 18-án és 25-én ugyanazzal a módszerrel tartják, mint 1959-ben. Eszerint ban. Elsősorban azért nem, mert bár a választókerületek beosztása változatlan, a de Franciaországban, másodszor a? első fordulóban, tehát no- Gaulle-párti UNR most egyetartanak képviselőházi választásokat. November 18-án és 25-én több, mint 13 millió választópolgár járul az urnák elé, hogy döntsön 480 képviselői mandátum sorsáról. A francia alkotmány előírásai szerint a képviselőház megbízatása öt esztendőre szól. Utoljára 1958. november 23-án és 30-án tartottak Franciaországban képviselőházi választásokat. Azóta azonban csak négy esztendő telt el, s az új képviselőházi Választásokra azért van szükség, mert a nemzetgyűlés október 5 -re virradóra hatalmas szótöbbséggel megbuktatta Pompidou miniszterelnök kormányát. Erre fel de- Gaulle elrendelte a képviselőház feloszlatását, néhány nappal később pedig új választásokat írtak ki. A Pompidou-kormány megbuktatására azért került sor, mert de Gaulle köztársasági elnök a képviselőház megkerülésével határozta el az alkotmány módosítását. Erre azért volt szüksége, hogy keresztülvigye régi vágyát, azt, hogy a köztársasági elnököt a jövőben ne a mintegy 75 ezer elektor, hanem a „nép" válassza meg — népszavazás útján. A képviselőválasztásokat vember 18-án csak az a képviselőjelölt tekinthető megválasztottnak, aki a szavazatok többségét, tehát legalább 51 százalékát megszerzi. Ha ez egyik jelöltnek sem sikerül, akkor egy hét múlva újabb szavazásra kerül sor, ekkor azonban már elég lesz az egyszerű többség is ahhoz, hogy egy jelölt mandátumhoz jusson, Az 1958-ban megtartott és a most sorra kerülő választások között óriási különbség van. 1958-ban de Gaullenak még nagy volt a tekintélye a francia közvélemény előtt, s a polgári pártokkal való együttműködés, no meg a választókerületek erőszakos megváltoztatása •— a munkáslakta városrészeket és vidékeket a polgári pártok „bázisaihoz" csatolták — tette csupán lehetővé, hogy a de Gaulle-t támogató kormánypári UNR 3 millió 620 ezer szavazattal 206 mandátumhoz juthatott, míg a legnagyobb szavazatmennyiséget, 3 millió 900 ezer szavazatot elnyerő Francia Kommunista Párt mindössze 10 képviselőt küldhetett a nemzetgyűlésbe. E kiáltó igazságtalanaág megismétlődésének most koránt sincs anynyi esélye, mint volt 1958KÉRJÜK, ^HOGYr, KÉRJE MEKKÁBATÖT Baby télikabát l-es nagyság számonkénti emelkedés 20,— Ft Leányka télikabát szőrmegallérral 5-ös nagyság számonkénti emelkedés 15,— Ft Fiú télikabát 5-ös nagyság számonkénti emelkedés 20,— Ft • 185,— Ft 330,— Ft 220,— Ft B. 2355 dül, vagy a legjobb esetben is a kereszténydemokrata MRP támogatására támaszkodva kell hogy megmérkőzzön a baloldali és a polgári pártokkal. Ez mindenképpen alapvető változás 1958-hoz viszonyítva. így csak nagyon kevés esetben fordulhat elő, hogy a választások második fordulójában egy polgári párti jelölt visszalépjen az UNR javára, ahogyan ezt 1958-ban annyi helyen tették. Igy a kommunista párt képviselőjelöltjei más baloldali pártokkal együttműködve lényegesen reálisabb lehetőségek mellett és a siker sok esélyével küzdhetnek a tényleges erőviszonyok érvényesíiléséért. Kedvezővé teszi a párt helyzetét az a körülmény is, hogy egyedül a kommunisták álltak ki kezdettől fogva határozottan de Gaulle és politikája ellen. Az események — az életszínvonal állandó csökkenése, a nagytőke helyzetének megszilárdulása, a bonni Németországgal együttműködő, egyre inkább elszigetelődő francia külpolitika — alakulása is rntfiden tekintetben a komm mista párt a'láspontját igazolta. Ez, továbbá a polgári pártok heves de Gaulle-ellenes hangulata most már lehetetlenné teszi, hogy megismétlődjenek az 1958-as »választások« szégyenteljes -eredményei*. A Francia Kommunista Pórt minden kerületben állított jelöltet. S ha a francia közvéleményre pillanatnyilag nem jellemző a választások előtti várakozásteljes hangulat, az legfőképpen azért van, mert szinte mindenki bizonyos abban, hogy a de Gaulle-t támogató UNR most nem lesz még az első három párt közölt sem. A körülmények valószínűvé teszik, hogy az új nemzetgyűlés élesen de Gaulleellenes összetételű lesz. Az elnöknek így két lehetősége lesz: egy év múlva feloszlathatja a képviselőházat, korábban nem. A másik: Az alkotmány 16. pontjára hivatkozva rendkívüli állapotot hirdethet ki és teljhatalommal, a nemzetgyűlés kikapcsolásával kormányozhat. E módszerekkel azonban csak elodázhatja távozását, de nem akadályozhatja meg a népakarat érvényesülését: a nép szabad, demokratikus Franciaországot akar. Perényi István togatása -a Kelet és a Nyugat kapcsolatai történetének jelentős fordulópontjával* esik egybe. Szerdán délután az amerikai külügyminisztériumban Schrőder nyugatnémet külügyminiszter és George Ball amerikai külügyminiszterhelyettes külön tanácskozást folytatott. Rusk külügyminiszter vacsorájával fejeződött be a szerdai nap programja. Tájékozott körök szerint Kennedy és Adenauer megegyezésre jutott abban, hogy előbb a kubai helyzetet kell rendezni, mielőtt a nyugati szövetségesek más kérdésekrek fordítanák figyelmüket. Von Hase, a bonni kancellár -szóvivője- nyugatnémet Újságírókat tájékoztatva hangoztatta, hogy a két államférfi nem állapodott meg semmiféle kezdeményezésben Nyugat-Berlint illetően. Hozzátette azonban, hogy a nyugati nagyhatalmaknak mielőbb megállapodásra kell jutniok abban, mi lesz a teendő, ha elérkezik a kezdeményezések ideje. Csütörtökön Adenauer folytatta megbeszéléseit. Ezalkalommal Rusk amerikai külügyminiszter fogadta őt. Ugyancsak csütörtökön került sor a bonni kancellár beszédére az országos sajtóklubban, magyar idő szerint 22 órakor pedig Adenauer búcsúlátogatást tett Kennedy elnöknél. A program szerint ezután kellett sorra kerülnie a két államférfi megbeszéléseiről szóló közös közlemény kiadására. * A bonni belpolitikai horizonton újabb viharfelhők tornyosulnak — hangoztatják politikai megfigyelők a nyugatnémet fővárosban, s rámutatnak, hogy az amerikai útjáról a hét végén viszszaérkező kancellárt újabb belpolitikai bonyodalmak várják. Az SPD — a szociáldemokraták — frakciója elhatározta, hogy javaslatot terjeszt a parlament elé, amely felkéri a köztársasági elnököt Strauss hadügyminiszter elmozdítására. E javaslatot előreláthatólag december 5-én tárgyalja meg majd a Bundestag. A Szabad Demokrata Párt ugyancsak Strauss elmozdítása mellett foglalt állást. Hétfőn ül össze Nürnbergben az FDP — a Szabad Demokrata Párt — országos vezetősége és a párt képviselői frakciója, hogy végleg döntsön a párt magatartásáról ebben a kérdésben. Máris köztudomású viszont, hogy az FDP képviselőinek túlnyomó többsége Strauss menesztése mellett kardoskodik. Bonnban általában biztosra veszik, hogy az FDP az Amerikából visszatérő kancellárt választás elé állítja majd: vagy meneszti S'trausst, vagy pedig az FDP kivonul a kormánykoalícióból i