Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-16 / 268. szám

2 / DÉL-MAGYARORSZÁG Péntek, 1962. november 19. Legyen összhangban a tervezés az SZKP új programjának követelményeivel Sajtóvita a Szovjetunióban a gazdasági tervkészítés új módszereiről Az SZKP Központi Bizott­ságának november 19-én, jövő hétfőn kezdődő plénu­mával kapcsolatban a szov­jet sajtóban erőteljes vita folyik a népgazdasági ter­vezés problémáiról. A vita olyan éles, hogy egyes nyu­gati országokban — például az Egyesült Államokban és Olaszországban — a burzsoá közgazdászok és lapkommen­tátorok a valóságot elferdít­ve azt terjesztik, hogy vala­miféle, a tervgazdálkodásra jellemző fogyatékosságról van szó. Az ilyen állítások meg­bízhatósága és tudományos értéke nem ér egy lyukas garast sem, mert a Szovjet­unió népgazdasági terveit rendszeresen évről évre túl­teljesítik, s a szovjet gazda­sági élet a válságokat nem ismerve, két-háromszorta gyorsabban fejlődik, mint a kapitalista országok gazda­sága. A társadalmi bruttó termelés a Szovjetunióban 1950 és 1901 között csaknem 2,8 szeresére emelkedett, holott az Egyesült Államok­ban ugyanebben az időszak­ban mindössze 41 százalékos volt a növekedés. Vagy egy másik példa: a hétéves terv (1959—1965) el­ső négy évében a Szovjet­unióban terven felül 12 mil­lió tonna acélt, 11 millió tonna hengerelt árut, 17 millió tonna olajat és sok milliárd rubel értékű egyéb terméket állítottak elő. Az ipari termelés növelését az idén 8,1 százalékosra ter­vezték, s a gyakorlatban — mint ez máris látható — több mint 9 százalékos lesz. A vita indító okai Akkor vajon miért ilyen éles a tervezés problémái körül folyó vita? Ezt mindenekelőtt az ma­gyarázza, hogy olyan gigászi feladat, amilyen a kommu­nizmus anyagi-műszaki bá­zisának megteremtése, meg­követeli a gazdasági vezetés és tervezés állandó tökélete­sítését és a még meglevő hi­bák következetes kijavítá­sét. Mindmáig például az a gyakorlat, hogy a vállalatok tervfeladatalt a termelés előző évi színvonalából ki­indulva határozzák meg. Ez oda vezet, hogy a jól dolgo­zó üzemi kollektívák ked­vezőtlen helyzetbe jutnak. Ennek illusztrálására fel­hozzuk az ország egyik leg­kiválóbb kohászati üzemé­nek, a Zaporozsjei Acélmű­nek a példáját, ahol felállí­tották a 185 tonnás Martin­kemencék acélolvasztási vi­lágrekordját. A legutóbbi három évben ez a vállalat egyharmadával emelte a termelt acél meny­nyiségét és kétharmadával a jövedelem összegét. Ugyanakkor a terven felüli nyereség egytizedére csök­kent. Pedig az úgynevezett üzemfejlesztési alap, ame­lyet a termelés tökéletesíté­sére, a dolgozók premizálá­sára s életük és kulturális körülményeik megjavítására használnak fel, éppen a ter­ven felüli nyereségből adó­dik. A jobbak mások helyett is dolgoznak Az ilyesminek az az oka, hogy az üzemnek, amely fo­lyamatosan javítja munkája műszaki-gazdasági mutatóit más, gyengébben dolgozó vállalatok rovására minden évben feszítettebb feladato­kat adnak. Gyakran előfordul, hogy a gyengébben dolgozó vállala­tok, amelyeknek terve az élenjáró üzemekhez képest kevésbé feszített, prémiu­mot kapnak, a legjobbak pedig ugyanakkor képtele­nek teljesíteni túlfeszített terveiket. A tervezésnek ez a gya­korlata oda vezet, hogy a vállalati vezetők kevésbé fe­szített terveket igyekeznek kapni, hogy lehetőségük le­gyen azok túlteljesítésével megteremteni az emberek anyagi és erkölcsi ösztönzé­sének feltételeit. A sajtóvita sok résztvevő­je megállapítja, hogy a vál­lalati terveket túlságosan bonyolulttá teszi a különbö­ző mutatók és előírások sok­félesége. Ez megköti a vál­lalati vezetők operatív ön­állóságát és bizonyos mér­tékig akadályozza az üzemi kollektívák alkotó kezdemé­nyezését Egy nagyon fontos javaslat A vitőzók egyik legfonto­sabb javaslata így foglalha­tó össze: növelni kell a válla­lati tervek megalapozásának műszaki-gazdasági színvona­lát, oly módon, hogy ne a gyakorlatilag elért színvona­lat, hanem a műszaki-gazda­sági számításokat tegyék az évi tervek alapjává. A leg­fontosabb feltétel pedig: a tervezés rendszere az SZKP új programjának követelései­vel összhangban épüljön, hogy a vállalatok a legna­gyobb mértékig érdekelve le­gyenek a legmagasabb terv­feladatok vállalásában, az új technika meghonosításában, az áruminőség javításában — egyszóval a legeredménye­sebb termelésben. 3. Liberman harkovi köz­gazdász professzor e célokat követve a következőket java­solja: a vállalatok terveit úgy kell összeállítani, hogy e ter­vek csupán a készítendő cik­kek mennyiségét és a szállí­tás határidejét tartalmazzák. A többit — a munkaterme­lékenységet, a béralapot, stb. — a vállalatok tervezzék meg maguk. A vállalatok tevé­kenységét abból a két leg­fontosabb mutatószámból kell értékelni, hogyan telje­sítik az előirányzatot, s hogy valamennyi termelési alap százalékban számítva meny­nyi a nyereségük. Hogy biztosítva legyen a vállalatok lelkiismeretes munkája és a termelés maxi­mális eredményességében való érdekeltsége, meg kell teremteni az anyagi ösztön­zés valamennyi formájának egységes alapját. Ennek az alaknak a nagysága a válla­lat munkájának rentabilitá­sától, a nyereségtől függ. Sok támogatója van e javaslatoknak Meg kell állapítani, hogy Liberman professzor javasla­tai jelentős visszhangot vál­tottak ki; sokan támogatják azokat. A vita résztvevői javasol­ták, hogy biztosítsák a terve­zés új, magasabb sílntre va­ló emelését, Ennek alapvető eszköze — mint a Planovoje Hozjajsztvo helyesen megje­gyezte —, az irányítás de­mokratikus alapjainak sok­oldalú fejlesztése és egyide­jűleg a népgazdaság centra­lizált vezetésének erősítése és tökéletesítése. Á vezetés eme, Lenin által tudományosan megfogalma­zott és az SZKP XXII. kong­resszusának határozataiban továbbfejlesztett alapjainak gazdagítása szükségessé teszi, hogy az egységes népgazda­sági terv keretein belül bő­vüljenek a helyi szervek és a vállalatok tervezést illető Jo­gai; egyre növekvő szerephez jussanak a helyi, az alulról jövő tervek és kezdeménye­zések. Kennedy elnöknek be kell bizonyítania kezdeményező képességét Bertrand Russell filozófus az Egyesült Államok új lépéseinek szükségességéről Bertrand Russell, a világhírű angol filo­zófus levelet intézett a kanadai Vancouve­rer Sun című laphoz. — Most Kennedyn van a sor — frja többek között levelében a híres angol tudós —, hogy a hidegháború meg­szüntetése felé megtegye a következő lé­pést. »As oroszok már tanúbizonyságot ad­tak arról a hajlandóságukról, hogy nehéz körülmények között Is k黫ek komoly lépéseket tenni* — állapítja meg Russell levelében. Kennedy elnöknek meg kellene vizsgál­nia kormányának azt a jogát — folytatja a levél írója —, hogy nukleáris támasz­pontokkal vehetl-e körül a Szovjetuniót. Ha az Egyesült Államokat aggasztják a kubai támaszpontok, akkor becsüle­tesnek kell lennie és figyelembe kell vennie, miként érez a Szovjetunió és Kína azok miatt a támasz­pontok miatt, amelyek hosszú évek óta veszik körül a két országot — mutatott rá Russell. A Mundo cimű havannai lap vezércik­kében foglalkozik Mlkojan szovjet minisz­terelnök-helyettesnek a havannai egyete­men elhangzott beszédével. A lap Mlkojan állásfoglalásiról meg­állapítja. hogy az -a szilárd szovjet— kubai szolidaritás megnyilvánulása*. A Mundo utal Mikojannak arra a kije­lentésére, hogy a Szovjetunió támogatja Fldel Castrónak a Karib-tenger békéje megszilárdítását célzó öt pontját, majd hangoztatja, hogy a béke a kubai és szov­jet nép legszentebb törekvése. A kubai és a szovjet ncp szolidaritása biztosítja e magasztos cél elérését, állapítja meg befejezésül a lap. Véget értek as amerikai elnök és Adenauer tárgyalásai Adenauer nyugatnémet kancellár szerdán Washing­tonban délelőtt és délután is tárgyalt Kennedy elnök­kel. Szerdán délben a Fehér re adott ebéden a két ál­lamférfi pohárköszöntőt mondott. Adenauer hangsú­lyozta, hogy a két ország kö­zött -eltéphetetlen kötelé­kek vannak*. Kennedy kije­Házban Adenauer tiszteleté- lentette, hogy Adenauer. Iá­Kétfordulós parlamenti választások Franciaországban Aiila, hogy de Ga­ulle 1958 májusában is­mét hatalomra jutott november 18-án és 25-én ugyanazzal a módszerrel tart­ják, mint 1959-ben. Eszerint ban. Elsősorban azért nem, mert bár a választókerületek beosztása változatlan, a de Franciaországban, másodszor a? első fordulóban, tehát no- Gaulle-párti UNR most egye­tartanak képviselőházi vá­lasztásokat. November 18-án és 25-én több, mint 13 mil­lió választópolgár járul az urnák elé, hogy döntsön 480 képviselői mandátum sorsá­ról. A francia alkotmány elő­írásai szerint a képviselőház megbízatása öt esztendőre szól. Utoljára 1958. novem­ber 23-án és 30-án tartottak Franciaországban képvise­lőházi választásokat. Azóta azonban csak négy esztendő telt el, s az új képviselőházi Választásokra azért van szükség, mert a nemzetgyű­lés október 5 -re virradóra hatalmas szótöbbséggel meg­buktatta Pompidou minisz­terelnök kormányát. Erre fel de- Gaulle elrendelte a képviselőház feloszlatását, néhány nappal később pedig új választásokat írtak ki. A Pompidou-kormány megbuktatására azért került sor, mert de Gaulle köztár­sasági elnök a képviselőház megkerülésével határozta el az alkotmány módosítását. Erre azért volt szüksége, hogy keresztülvigye régi vágyát, azt, hogy a köztársasági el­nököt a jövőben ne a mint­egy 75 ezer elektor, hanem a „nép" válassza meg — nép­szavazás útján. A képviselőválasztásokat vember 18-án csak az a kép­viselőjelölt tekinthető meg­választottnak, aki a szavaza­tok többségét, tehát legalább 51 százalékát megszerzi. Ha ez egyik jelöltnek sem sike­rül, akkor egy hét múlva újabb szavazásra kerül sor, ekkor azonban már elég lesz az egyszerű többség is ah­hoz, hogy egy jelölt mandá­tumhoz jusson, Az 1958-ban megtartott és a most sorra kerülő válasz­tások között óriási különb­ség van. 1958-ban de Gaulle­nak még nagy volt a te­kintélye a francia közvéle­mény előtt, s a polgári pár­tokkal való együttműködés, no meg a választókerületek erőszakos megváltoztatása •— a munkáslakta városrészeket és vidékeket a polgári pár­tok „bázisaihoz" csatolták — tette csupán lehetővé, hogy a de Gaulle-t támogató kor­mánypári UNR 3 millió 620 ezer szavazattal 206 mandá­tumhoz juthatott, míg a leg­nagyobb szavazatmennyisé­get, 3 millió 900 ezer szava­zatot elnyerő Francia Kom­munista Párt mindössze 10 képviselőt küldhetett a nem­zetgyűlésbe. E kiáltó igazság­talanaág megismétlődésé­nek most koránt sincs any­nyi esélye, mint volt 1958­KÉRJÜK, ^HOGYr, KÉRJE MEKKÁBATÖT Baby télikabát l-es nagyság számonkénti emelkedés 20,— Ft Leányka télikabát szőrmegallérral 5-ös nagyság számonkénti emelkedés 15,— Ft Fiú télikabát 5-ös nagyság számonkénti emelkedés 20,— Ft • 185,— Ft 330,— Ft 220,— Ft B. 2355 dül, vagy a legjobb esetben is a kereszténydemokrata MRP támogatására támasz­kodva kell hogy megmérkőz­zön a baloldali és a polgári pártokkal. Ez mindenképpen alapvető változás 1958-hoz viszonyítva. így csak nagyon kevés esetben fordulhat elő, hogy a választások második fordulójában egy polgári pár­ti jelölt visszalépjen az UNR javára, ahogyan ezt 1958-ban annyi helyen tették. Igy a kommunista párt képviselő­jelöltjei más baloldali pár­tokkal együttműködve lénye­gesen reálisabb lehetőségek mellett és a siker sok esé­lyével küzdhetnek a tényle­ges erőviszonyok érvényesíi­léséért. Kedvezővé teszi a párt helyzetét az a körül­mény is, hogy egyedül a kommunisták álltak ki kez­dettől fogva határozottan de Gaulle és politikája ellen. Az események — az élet­színvonal állandó csökkené­se, a nagytőke helyzetének megszilárdulása, a bonni Németországgal együttműkö­dő, egyre inkább elszigetelő­dő francia külpolitika — alakulása is rntfiden tekintet­ben a komm mista párt a'­láspontját igazolta. Ez, to­vábbá a polgári pártok he­ves de Gaulle-ellenes han­gulata most már lehetetlenné teszi, hogy megismétlődjenek az 1958-as »választások« szégyenteljes -eredményei*. A Francia Kommu­nista Pórt minden kerü­letben állított jelöltet. S ha a francia közvéleményre pillanatnyilag nem jellemző a választások előtti várako­zásteljes hangulat, az legfő­képpen azért van, mert szin­te mindenki bizonyos abban, hogy a de Gaulle-t támogató UNR most nem lesz még az első három párt közölt sem. A körülmények valószínűvé teszik, hogy az új nemzet­gyűlés élesen de Gaulle­ellenes összetételű lesz. Az elnöknek így két lehetősége lesz: egy év múlva feloszlat­hatja a képviselőházat, ko­rábban nem. A másik: Az al­kotmány 16. pontjára hivat­kozva rendkívüli állapotot hirdethet ki és teljhatalom­mal, a nemzetgyűlés kikap­csolásával kormányozhat. E módszerekkel azonban csak elodázhatja távozását, de nem akadályozhatja meg a népakarat érvényesülését: a nép szabad, demokratikus Franciaországot akar. Perényi István togatása -a Kelet és a Nyu­gat kapcsolatai történetének jelentős fordulópontjával* esik egybe. Szerdán délután az ame­rikai külügyminisztériumban Schrőder nyugatnémet kül­ügyminiszter és George Ball amerikai külügyminiszter­helyettes külön tanácskozást folytatott. Rusk külügymi­niszter vacsorájával fejező­dött be a szerdai nap prog­ramja. Tájékozott körök szerint Kennedy és Adenauer meg­egyezésre jutott abban, hogy előbb a kubai helyzetet kell rendezni, mielőtt a nyugati szövetségesek más kérdések­rek fordítanák figyelmüket. Von Hase, a bonni kancel­lár -szóvivője- nyugatnémet Újságírókat tájékoztatva hangoztatta, hogy a két ál­lamférfi nem állapodott meg semmiféle kezdeménye­zésben Nyugat-Berlint ille­tően. Hozzátette azonban, hogy a nyugati nagyhatal­maknak mielőbb megállapo­dásra kell jutniok abban, mi lesz a teendő, ha elérke­zik a kezdeményezések ide­je. Csütörtökön Adenauer foly­tatta megbeszéléseit. Ezal­kalommal Rusk amerikai külügyminiszter fogadta őt. Ugyancsak csütörtökön ke­rült sor a bonni kancellár beszédére az országos sajtó­klubban, magyar idő sze­rint 22 órakor pedig Aden­auer búcsúlátogatást tett Kennedy elnöknél. A prog­ram szerint ezután kellett sorra kerülnie a két állam­férfi megbeszéléseiről szóló közös közlemény kiadására. * A bonni belpolitikai hori­zonton újabb viharfelhők tornyosulnak — hangoztat­ják politikai megfigyelők a nyugatnémet fővárosban, s rámutatnak, hogy az ameri­kai útjáról a hét végén visz­szaérkező kancellárt újabb belpolitikai bonyodalmak várják. Az SPD — a szociálde­mokraták — frakciója elha­tározta, hogy javaslatot ter­jeszt a parlament elé, amely felkéri a köztársasági elnö­köt Strauss hadügyminiszter elmozdítására. E javaslatot előrelátható­lag december 5-én tár­gyalja meg majd a Bun­destag. A Szabad Demokrata Párt ugyancsak Strauss elmozdí­tása mellett foglalt állást. Hétfőn ül össze Nürnberg­ben az FDP — a Szabad Demokrata Párt — országos vezetősége és a párt képvi­selői frakciója, hogy végleg döntsön a párt magatartá­sáról ebben a kérdésben. Máris köztudomású viszont, hogy az FDP képviselőinek túl­nyomó többsége Strauss menesztése mellett kardos­kodik. Bonnban általában biztosra veszik, hogy az FDP az Ame­rikából visszatérő kancellárt választás elé állítja majd: vagy meneszti S'trausst, vagy pedig az FDP kivonul a kor­mánykoalícióból i

Next

/
Oldalképek
Tartalom