Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-14 / 266. szám
Szerda, 1981. november lt DÉL-MAGYARORSZÁG 3 cA pnrikanrjrruzut küldötti a textilművekkői Hétköznaponként reggel mindig 5 óra után kel, elkészíti a család reggelijét, s indul a villamosmegállóhoz, hogy Dorozsmáról munkahelyére, a Szegedi Textilművekbe utazzék. Hosszú évek óta járja ezt az utat. Mert Reseterics Sándorné fonónő, a textilművek pártbizottságának titkára, egy a pártkongresszus szegedi küldöttei közül, az üzem törzsgárdájához tartozik. párt-alapszervezetek tevékenységét sorolja a termelés segítéséért — A jobb munka szolgálja az emberi célok elérését — állapítja meg. — Ezért tartjuk fő feladatunknak a termelés előmozdításét a pártmunka eszközeivel. Hogy milyen az élete? Olyan, mint a többi munkáscsaládé. Férjével együtt okosan osztják be keresetüket. Férje gyári munkás volt, most végezte el a honvéd tiszthelyettesi iskolát, s jelenleg katona, örülnek, hogy OTP-kölcsön segítségével takaros családi otthont építhettek. Gondjuk a gyerekek nevelése is. A 16 éves Tamás géplakatostanuló, az 5 éves Erika pedig otthon van, a nagymama vigyáz rá, míg a szülők dolgoznak. Persze takarékoskodnak új ruhákra, a lakás további csinosítására és hasonlókra. Valamiben azonban más az asszony, az édesanya élete. Ez »<xak« az, hogy többet vállal a közösségért. Tágabb a gondja is, mert egy egész üzemében, munkásközösségében osztozik. Az ő öröme — munkástársai öröme. Érző ember, aki még akkor is közvetlen, türelmes, mosolygós, ha valami munkával, élettel járó hiba bántja. Ahol tud, segít Esze, szíve a jó ügyé. Dehogy szólna erröL Helyette a gyári kommunisták, Gyakran jár a munkahelyeken a gépek között és beszélget az emberekkel. Ez is természetes, akárcsak az, hogy mindenről őszintén beszélnek vele. Mások mondják róla azt is, hogy jelleméhez tartozik a nyíltság, és ez is tetszik, akár közvetlen modora. A minap a 2931-es számú gépnél Veres Károlyné megállította, és elpanaszolta, hogy nem tudja teljesíteni a 100 százalékot. A legkönnyebb, a sablonos válasz az lett volna: odaadóbban kell dolgozni, kihasználwa a munkaidő perceit. De nem ezt tette. Nagyon helyesen mérlegelte a körülményeket. Kiderült, hogy Veres Károlyné váltótársai sem tudják elérni a 100 százalékot, pedig mindhárman becsületesen dolgoznak. Ebből világos volt a következtetés, hogy javítani kell a gép műszaki állapotát. Szólt is ezért az illetékeseknek, akik intézkedést ígértek. A pártirodában, ahol a gyári életről beszélgetünk, újra és újra cseng a telefon. A párttitkárnőt keresik, hogy különféle kérdésekre válaszoljon, döntsön. Az ajtó is többször nyílik. Zombori Zoltán fonodavezető a pártmunkát érintő kérdésekről tárgyal. Amikor befejezi, a párttitkárnő tréfásan megkérdezi: — Megvolt-e az áldomás a lottónyereményre? — Igen, már „túlestünk" rajta — válaszol a fonoda vezető, aki több gyári dolgozótársával közösen nyert a lottón. Később Reseterics Sándorné azokról a nagy feladatokról szól, amelyek a textilművek jövőre kezdődő bővítésével kapcsolatosak. — Tanul-e tovább? — Politikailag képzem magam, és elhatározásom, hogy elvégzem a középiskolát Persze, cseppet sem könnyű ez, de — mosolyog — mint mondják, a jó pap is holüg tanul. Megint kopognak az ajtón és Tóth István, a „C"-múszak párt-alapszervezetének titkára jön be, hogy tanácskozzék a pártélet néhány dolgában. Aztán a párttitkárnönek mennie kell arra a kis ünnepségre, amelyet a katonának bevonuló fiatalok tiszteletére, búcsúztatására rendeznek az üzemben. S napja későn ér véget, munkája, ha a szükség úgy hozza, nem nyolc óráig tart Nemegyszer öreg estében indul haza. Otthon elbabusgatja a kis Erikát, mesét mond neki, hogy álmodjon szépet. Amikor pedig a házimunkával végez — ha csak teheti — könyvet vesz kezébe, és olvas ... Morvay Sándor KÖVETKEZETESEN A magyar dolgozó nép millióinak bizalmától és szeretetétől övezve készül pártunk életének legnagyobb eseményére, a kongresszusra. Ez a nagy érdeklődés, bizalom és szeretet a párt számára a legdrágább kincs, ami már egymaga is működésének legkifejezőbb mérlege. Az ellenforradalom óta eltelt években ugyancsak kevésszer hangzott el, íródott le az a fordulat, hogy o párt vezető szerepe. De nem is bravúros szónoki fordulatok és stílusremekek dolga, hogy megteremtse a párt vezető szerepét, hanem az egész éveken át, a mindennapok munkájában kifejeződő szívós, következetes, elvi, és éppen ezért az egyetlen lehetséges népi politikának. S ha ma pártunkat a nép bizalma és támogatása övezi, vagyis ha ma a párt vezető szerepe elismerten érvényesül társadalmunk életének minden vonatkozásában, akkor ez annak az eredménye, hogy a párt megérti a népet, s a nép a pártot. Érdemes tanulságképpen és a jö-uőre is érvényes útbaigazításul megemlíteni a párt és a nép kapcsolatai alakulásának néhány fontos részkérdését. Érdemes megemlíteni azért, mert mind a revizionista fertőzés, mind a szektás-dogmatikus torzítás maradványai következtében még huzamos ideig éltek a fejekben téves nézetek a párt tömegkapcsolatai kérdésében. M it is jelent voltaképpen a népi politika? Vajon azt jelenti-e, hogy minden egyes kérdésben holmi számtani középSzepedről tanácsi küldöttség utazott Ogyesszába Szeged szovjet testvérvárosába, Ogyesszába tegnap szegedi tanácsi küldöttség utazott. A küldöttséget Árvái József, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese vezeti. A küldöttség tagjai: Balogh István, a városi párt-végrehajtóbizottság tagja, a városi pártbizottság osztályvezetője, Bálint László, a szalámigyár párttitkára, László Iván, az L kerületi tanács építési csoportjának vezetője, valamint Rátki György, a városi tanács építési és közlekedési osztályának főmérnöke. A szegedi küldöttség viszonozza az idén nyáron Szegeden járt ogyesszai tanácsi delegáció látogatását. Ennek során tanulmányozzák az Ogyesszában folyó nagyszabású építkezéseket, a városrendezés, a közművesítés kér. déseát Helyik fajta a megfelelőbb ? Nagyüzemi sertéstenyésztési tapasztalatok a balástyai Móra Ferenc termelőszövetkezetben A Barátság-olajvezeték ifjú építőinek nemzetkőzi találkozóját kezdeményezi Lengyelország A Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, valamint a szövetségnek a Barátság-olajvezeték építésén dolgozó tagjai azzal a kezdeményezéssel álltak elő, hogy 1963. tavaszára Varsóban összehívják a Szovjetunión, az NDK-n, Csehszlovákián, Magyarországon és Lengyelországon keresztülfutó olajvezeték ifjú építőinek küldötteit. A nemzetközi találkozó a tapasztalatcsele céljait szolgálná. (MTI). A balástyai Móra Ferenc Tsz-ben az utóbbi tíz hónap alatt három sertésfajtával is kísérleteztek. Egy teljes német öves anyakocatörzsállományt örököltek az Erdőközi Tsz-től, mellyel tavaly egyesült a szövetkezet. Ugyanakkor volt a gazdaságnak 8 berkhsirei és több magyarfehér kocája is. A 67-es létszámú törzsállományból 52 a német öves fajta. Idén, mint Nagy Sándor elnök elmondotta, már egyekeztek a legjobb tenyésztési feltételeket megteremteni. Megszüntették a sertéstelepen a korábbi fogyatékosságokat, melyeket annak idején a Dél-Magyarország is szóvá tett. Azonban az eredménnyel az újabb beruházások, anyagi áldozatok után sem elégedettek a gazdák. Sovány tej kellene Tapasztalataik azt mutatják, hogy a német öves fajta semmiképpen sem felel meg számukra. Ezeknek a sertéseknek állati eredetű fehérjeigényük oly nagy, hogy azt egy fiatal homoki szövetkezetbén sem lehet ma még kielégíteni. Az állati eredetű fehérjéket leginkább csak nagy mennyiségű fölözött tej felhasználásával lehetne pótolni. Hozzá lehetne segíteni a szövetkezetet ahhoz, hogy a problémát mihamarabb megoldja. Arra lenne szükség, hogy a háztáji tehénállomány után is vásárolhasson vissza a Tejipari Vállalattól sovány tejet a gazdaság. Igaz, ezt a jelenlegi vállalati jogszabályok tiltják. Mégis igazságtalan az, hogy a közösség tartozik legelőt, takarmányt biztosítani a sok-sok háztáji tehén számára, ugyanakkor ebből a közösségnek úgyszólván semmi haszna sincs. Mert a legelőkért kifizetett bér csak éppen a legelőkre jutó adó és más általános költségeket fedezi. Mint ahogy a háztáji gazdaságokból kikerülő sok-sok termékféleségre, hízott sertésre, borra, szőlőre, gyümölcsre közösen is lehet értékesítési szerződést kötni, hasonlóképp ki kell terjeszteni a cikklistát a tejre is. Ha ezt a kérdést megoldanák, egyedül a Móra Ferenc Tszben legalább 200-zal több egészséges, hízott süldő felnevelését tenné lehetővé évente. S ezek után nagyon is valószínű, hogy a német öves kocákat sem kellene kiselejtezni az állatfeViérjehiány miatt. így érvényesülhetne a fajta minden kiváló tulajdonsága. Különben ki kell pusztítani a német öves kocákat, annak ellenére, hogy drága importból származnak. Javítani a lehetőségeken Kétségkívül hiba volt a megfelelő tenyésztési feltételek biztosítása nélkül elszaporítani ezt a sertésfajtát Balástyán és a járás más tszeiben. Most azonban ezt a hibát nem tetézhetjük újabbakkal. Jobb az, ha a tenyésztési lehetőségeken igyekszünk javítani. Erre határozottan törekednek a Móra Ferenc Tsz gazdái is. A tsz központi majorját — a sertéstelepet is — hamarosan villamosítják. Így a villamosenergiát nemcsak a takarmány előkészítésében, hanem a malacnevelésben is felhasználhatják. A nyugati sertéstenyésztő gazdaságokban a sertésfiaztatókban megtalálhatók az infravörös lámpákkal felszerelt malackutricák is, melyekben minden időben tudják biztosítani a napfénnyel egyenértékű és mennyiségű, vitaminokat jelentő fényt. A német öves sertéseket már ilyen körülmények között tenyésztetek ki, s ha ezt nálunk is biztosítani tudnák részükre, csak megelégedéssel szólhatnánk róluk. Kissé különösen hat ez az első hallásra. Azonban nem titkoljuk, hogy tsz-einknek — így a Móra Ferenc Tsznek is — céljuk, feladatuk: a lehető legrövidebb időn belül a sertéstenyésztésben is utolérni a világszínvonalat. Ez pedig csak a legkorszerűbb tenyésztési feltételek mellett lehetséges. Egészségügyi ellenőrzés szükséges A Móra Ferenc Tsz tapasztalatai bizonyítják: nem helyes az a gyakorlat sem, hogy a hízni való süldőket — melyeket a piacokon vásároltak fel — mindenféle előzetes elkülönítés, egészségügyi ellenőrzés nélkül, a tsz-ek akoltelepeire szállítják. A balástyaiaknak is már súlyos káruk származott ebből. A vegyesállománnyal behurcolt fertőző betegségek tönkreteszik az egészséges, ellenőrzött állományt is. Ehelyett tervszerű munkával a sertéstenyésztő gazdaságokban, szerződésileg, előre le kell kötni a hízni való süldőállományt Az is elképzelhető, hogy egy-egy állami gazdaság, vagy tsz mindig ugyanazoknak a szövetkezeteknek szállítson hízni való alapanyagot. Ha ez nem lehetséges, legalább két hétig elkülönítőben kell tartani az öszszevásárolt állományt, különben mindig fennáll a tömeges elhullás veszélye. Az új, fejlettebb tenyésztési eljárások alkalmazása, a tökéletes higiénia, és a kifogástalan takarmányozás nélkül a jó szándék nagyon keveset ér. Ezt ma már jól tudják a Móra Ferenc Tsz vezetői, s látszik ez már jelenlegi sertésállományukon is. A járás homoki tsz-ei közül az említett nehézségek ellenére is, jelenleg itt látható a legszebb sertésállomány. Csépi József arányoknak véve a nép óhaját, hozzá igazodjék a politika? Erre a kérdésre a népre pusztán hivatkozó uszálypolitika igennel válaszol. De a kommunistáktól mi sem áll távolabb, mint a népre való üres hivatkozás, és az, hogy konzervatívok módjára a megrögzedöttet és a megcsontosodottat mindörökre megváltozhatatlannak tekintsék. A kommunisták azzal vívják ki mindenütt vezető szerepüket, hogy a nép érdekétől vezéreltetve, tanulmányozzák azt, ami már kialakult, s azt, aminek szükségessége és lehetősége megérett a továbbfejlődés következő láncszeméül. Az igazi népi politika ez: a nép érdekeinek számba vétele, szem előtt tartása. Vajon engedmény-e, kompromisszum-e, hogy pártunk minden kérdés eldöntésében ebből, a reális helyzetből, az adottságokból indul ki? Aki az elméletet dogmatikusan fogja fel, esetleg engedménynek tarthatja ezt. Csakhogy nincs és sohasem létezett "tiszta-, a gyakorlattal kapcsolatban nem levő elmélet és elv. Aki csak az ilyen — tisztesség ne essék szólván — elveken rágódik, valójában lehet utópista, fantaszta, de gyakorlatilag könynyen bizonyulhat kalandorpolitikusnak, akinek mégoly tetszetős elképzelései is megbuknak a gyakorlat próbáján. A magyar népnek vannak e tárgyban keserű tapasztalatai. Az egyetlen elvi politika, tehát népi politika, csak az, amely e gyakorlat tényeiből indul kl. s amely önmagát isimételten a gyakorlaton ellenőrzi. Semmilyen más politika sem lehet eredményes, mint amely számol azzal, hogy a történelem alkotója a nép; következésképpen a vezetők dolga nem az, hogy párnázott ajtók mögött, könyveket bújva, kispekuláljanak világmegváltó gondolatokat — függetlenül a való élettől —, hanem az, hogy mélyrehatóan elemezzék a realitásokat és a nép szükségletelt. Mert a nép csak ilyen politikát fogad el. De a kommunisták azért forradalmárok és a nép szolgálatának öntudatos és türelmes harcosai, hogy készek legyenek az ilyen politika egyes problémáit megmagyarázni, elfogadtatni, végrehajtásának utat törni, és magát a végrehajtást minduntalan ellenőrizni. És nem az a következetes politika, amely tűzönvízen kitart egy elképzelés mellétt, ha ki is derül, hogy azt így vagy úgy csiszolni, módosítani kellene, hanem amelv hajlékonyan kész hozzáigazítani magát a születendő újhoz. gaz, ez a nehezebb, erre nincsenek kész sémák és receptek. Dehát mi, kommunisták, vállaljuk ezt a nehézséget, ezért vagyunk kommunisták. Hadd említsünk csak két példát ennek a népi politikának megvilágítására, és arra, miképp kell számot vetni a helyzettel és a szükségletekkel. Itt van például a két pártkongresszus közt eltelt Idő legnagyobb, történelmi jelentőségű tette: a magyar mezőgazdaság szoszialista átszervezése. Akár a szükségletek, akár a lehetőségek oldaláról közelítjük meg ezt a lépést, szembeötlik a realitások számba vétele és az elvhű végrehajtás. Mi volt a kiinduló alap? íme, néhány kérdés. Akarsz-e bőséges élelmiszerellátást? Akarod-e, hogy a mezőgazdaság több nyersanyagot juttasson az iparnak? Te, dolgozó paraszt: akarod-e, hogy a falu felemelkedjen a kultúra és a civilizáció mai színvonalára? Akarod-e, hogy több teremjen. és több legyen a jövedelmed? Akarod-e, hogy száműzzük a derékgörnyesztő fizikai munkát a mezőgazdaságból? És a válasz mindezekre csak egy lehetett: átszervezni a mezőI gazdaságot. Túlzás lenne azt mondani, hogy a parasztság önmaga találta meg ezt a választ (habár még a tőkés országokban is terjed a szövetkezeti mozgalom). A választ a párt adta meg, meggyőzte a dolgozó parasztságot, és mihelyt a politikai feltételek megvoltak — minden előreszaladás és minden késlekedés nélkül — a párt nekilátott az átszervezésnek. A másik példa az ipar köréből való. Itt is néhány kérdésben foglalnánk össze a lényeget. Akarod-e, hogy a magyar ipar műszaki színvonala felzárkózzék a világszínvonalhoz? Akarod-e, hogy több termék legyen, mégpedig olcsóbban? Erre mindenki igennel felelne. De amikor nyilvánvaló volt, hogy a műszaki fejlesztésnek feltétlenül együtt kell járnia a normák rendben tartásával, ismét nem késlekedett a párt, s az egyetlen lehetséges elvi politikát folytatta, noha ezt átmenetileg, egyes rétegeKben szívósan mgg kellett magyarázni. D e hiszen kl mondta valaha is, hogy mosty a szocializmus alapjainak lerakása után — még inkább az ezt megelőző, de előre lehet látni: az ezt követő időszakban is — nélkülözni lehet a meggyőző, felvilágosító munkát? A párt vezető szerepe éppen azáltal érvényesül, hogy a párt politikája valósul meg, mégpedig nem parancsszóra, hanem a néppel való állandó és őszinte kapcsolat útján. Az ilyen elvi és elvhű kapcsolat egyenesen megköveteli a szüntelen véleménycserét, s ennek következtében állt elő az az örvendetes helyzet, hogy sok közösségben a pártonkívüliek ezrei és ezrei gondolkodnak egyképpen a kommunistákkal, s válnak általánosan uralkodóvá a párt elvei a politikában, a művészetben, az erkölcsi felfogásban és a társadalmi élet más vonatkozásaiban. Amikor különböző fórumokon a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit tárgyalták, sok ember megjegyezte: az a jó bennük, hogy nincsen az irányelvekben semmi meghökkentő, váratlan, éles fordulat. Ez a megállapítás pártunk elvi politikájának legértékesebb elismerése. Az ellenforradalom után az MSZMP politikája alapján bekövetkezett gyors konszolidáció, majd valamennyi nagy eredmény úgy következett be egymás után, hogy nagy vonalaiban érintetlen maradt, mert helyesnek bizonyult mindaz, amit a párt és a forradalmi munkásparaszt kormány eleve meghirdetett. Tehát nem is volt szükség semmiféle hajmeresztő fordulatra, ami pedig annyiszor terhelte és mérgezte ennek előtte a közéletet és értetlenségbe taszította nemcsak a néptömegeket de a párt számottevő tömegeit is. S az is ismert megállapítás, hogy az üzemekben, a falvakban, intézményekben és más munkahelyeken a leggyakrabban az a kifogás tárgya: még nem mindenütt és nem minden esetben érvényesülnek következetesen a -fent* elhatározott döntések. Azért teszik ezt szóvá az emberek, mert ez a "fent- nagyon is egybevág mindazzal, amit "lent- éreznek, gondolnak és terveznek. Ugyanakkor — és ez is az elvi politika velejárója — az országos érvényű határozatok rendszerint csak a fő vonalakat tartalmazzák, és helyileg a megvalósulás a legszélesebb skálán megy végbe. E z a helyi vezetőktől is elmélyült tanulmányozást, a lakossággal való állandó kapcsolatot és személyes felelősséget követel. Csak ez óvhat meg bárkit az elhamarkodott, a népben megértésre nem találó döntésektől. Ss. J.