Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-01 / 256. szám

DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1962. november 1. Erdey Dezső hagyatéki kiállítása Erdey Dézsó szobrászművész nem ér­hette már meg munkáinak első szegedi kiállítását, amelyet a Móra Ferenc Mú­zeum rendezett emlékére a Horváth Mi­hály utcai képtárban. Erdey ugyan nem Szegeden született, de itt töltötte gyer­mekkorát. A szegedi tanyavilágban szer­zett drámai erejű élményei viaszatükrö­ződnek későbbi alkotásaiban. Vízhordó fiú című beszédes szobrában, a munkába görnyedt gyermek alakjában például fel­ismerjük a művész élményeit. Egykor ő maga is cseléd volt a szegedi tanyák egyi­kén. Erdey Szegeden 1919-ben Gergely Sán­dor szabadiskolájában kezdte tanulmá­nyait, majd Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Nemsokára Párizsba kapott ösztöndíjat, majd Olaszországba ment tanulmányútra. A képzőművészet­nek e két központja, a modern irányza­tok és a régi művészetek tanulmányozása üj lendületet adott munkájához. Kifür­készte az építészet és a szobrászat együt­tes hatásának törvényszerűségeit, s innen ered müveinek épületplasztikai kulturált­sága, mély kifejező ereje. Számo6 munkája közül bizonyítja ezt a szegedi Dóm ol­dalfalán elhelyezett Szent Antal kút­szobra la. Szinte minden anyaggal mesterien tu­dott bánni. Kő, bronz, fa ellenállhatatla­nul alakult a keze alatt. így születtek meg a kedves, karakteres fejecskék is. Ezek közé tartozik a kiállítás legszebb darabja, a Jancsi című portré is. Életének utolsó fellángolásával alkotta az Inotai Erőmű lakótelepén felállí­tott Korsót vivő lány és a Zalaegerszegi Ruhagyár előtt álló 011Ó6 nő című kom­pozíciót. Mindkét mű plasztikusan tük­rözi Erdey útját a portiétól az alak ki­bontakoztatásáig, s jellemzi meeterség­Vízbordó fiú beli tudását, nemes hangvételét és egyen­letes fejlődését. Gazdag életművét igye­keztek lehetőleg teljességgel bemutatni a kiállítás rendezői, s fényképekkel illuszt­rálják azokat a műveket is. amelyek} köz­tereken állnak, vagy épületek díszeiként élnek tovább. L. F. Rádióműsor Csfltörök KOSSUTH-KADIO 4.36 Rakoczl-induló. 4,30 Ifi­rak. 4,40 Vidáman, frissen. Hete­ben: 5.30 Hírek. 6,00 Falurádió. 6,15 Néhány perc tudomány. 6.59 Időjelzés. 7,00 Hírek. 7.10 UJ könyvek. 7,10 Müsornaptar. 7,50 Időjelzés. 8.00 Műsorismer­tetés. 8.10 Vidám motívumok. 0,55 Édes anyanyelvünk. 9.00 A hat cimbora. Mesejáték. 1,40 Gyermek-zene. 10,00 Hirek. 10,10 Kürtlo-szabadegyetcm. 10,35 Ze­nekari muzsika. 11,50 Napiren­den ... 12.00 Déli haranasxO. 13,15 Tánczene 13J0 Egy falu — egy nóta. 13,50 Utasítás vagy megbízás" 14,00 Operarészletek. J5.00 Hírek, köriemények. 15,00 Időjárásjelentés. 18.10 A Gyer­mekrádtó enekszakköre. 18,30 A kakasok hangja. Kibeszél ós. 15.80 Szív kUkU... 18.88 Műsor­ismertetés. 17.00 Hírek. 17,10 Moszkvai tudósítónk Jegyzete. 17,20 Wllhelm Backhaus zongo­rázik. 17.35 Lányok, asszonyok. 47,50 1949-ben mutatták be. . . 10.35 Ifjú figyelő. 18.* OJ tánc­zenei felvételekből. 10,48 Meg­jegyezzük . .. 10.50 Jő éjszakát, gyerekek! 20.00 Esti krónika. 20.28 A MR rá Televízió szim­fonikus zenekarának hangverse­nye. A szünetben: 30,55—21.10 F.mber es Jövő. Versek. 21,40 Broadway! éjszaka. Elbeszélés. 82.00 Hirek. 22.18 Tanítók, taná­rok fóruma. '72,30 Louts Armst­rong műsorából. 22.45 Fény és árnyék. Versek. 33,00 Banchlerl: Éljen a tavasz és a virágok — kantáta. 23,86 Éjfél előtt — éj­fél után. Közben: 24,00—0,10 Hí­rek. 0,30 Himnusz. PETÖFI-RADFÖ 8,50 Hírek. 6.00 Reggeli zene. 6,25 Müsorismertetes. 6,30 Tor­na. 0,00—8,10 Hirek. 14,00 Időjá­rás- es vízállásjelentés. 14,18 Műsorismertetés. 14,20 Könnyű­zene. 18.08 17 év magyar novel­laterméséből. 18.30 Filmzene. 15,80 A külföldi sajtó hasábjai­ról. 16,00 Hírek. 16,05 Zenekari muzsika. 10.50 lflOW sz0 franciá­ul 17.00 Színes népi muzsika. 17,40 Erdei zenekar. 18,00 Hírek. 18.05 Műsorismertetés. 18.10 Mi­ért szép? 18,30 Kodály: A ma­gvar népzene. V. 19.00 Hirek. 19.06 OperahiradO. 10.50 Gyógy­szereinkről. 20,00 Egy kis ta­vasz — ősszel... 21.00 Hirek. 21,05 Nlluspartl randevú. Zenés Játék. 22.30 Llebner János bary­tonon játszik. 23,00 Hírek. 23,15 Műsorzárás. Tolevizlómúsor 17,* Beszélgessünk oroszul! 17.50 Kicsinyek műsora. 18,20 Ta­lalkozas. 18,35 Az ismeretlen Budapest. 19,05 Telesport. 10,30 TV Híradó. 18,45 A Jövő hét műsora. 19,85 Ahány ház — annyi rejtvény . .. Törénelmi rejtvénysorozat. I. 20.25 A negy­venegyedik. Magyarul beszélő szovjet film. (14 éven alul nem .íjanlotl!) 22,00 Hírek. TV Hír­adó. Csodaüveg A moszkvai szakemberek olyan >• csodaüveget* állítot­tak elő, amely hússzorta szilárdabb, mint a közönsé­ges üVeg. A közönséges üveg simá­nak és tisztának tűnő felü­letét valójában 20—40 mik­ron mélységig hatoló apró repedések és karcolások bo­rítják. Ezen úgy lehet se­gíteni, ha az üveget külön­leges savoldatba mártják. Ha erre az új üveglapra 3 méter magasból nehéz fém­golyót ejtünk, a golyó fel­pattan, mint a labda, és semmiféle kárt nem tesz az üvegben. A vízcseppek az üvegről gyorsan legördül­nek, s a legkisebb nyomot sem hagyják. Az új üveg gázégőn 30 percig melegít­hető, míg a közönséges üveg 20 másodperc alatt elpattan. Munkaügyi tanácsadó Mi vonható le a munkabérből éa az egyéb járandóságokból ? Az érvényes szabályok ér­telmében a munkabérből ál* tálában legfeljebb 33 száza­lékot szabad levonni. A jog­szabályban meghatározott egyes kivételes esetekben azonban a levonás a mun­kabér 50 százalékáig ter­jedhet. így tartásdíj és szü­léssel kapcsolatos költség megfizetése, a tévesen kifi­zetett és rosszhiszeműen fel­vett munkabér, a társada­lombiztosítási szolgáltatás (pl. táppénz, családi pótlék stb.) visszafizetése, továbbá a tár­sadalmi tulajdonban okozott kár megtérítése és a termé­szetbeni juttatások térítése díja fejében: a munkabér 50 százaléka erejéig lehet levo­nást eszközölni, ötven szá­zalék fölé a levonás azonban akkor sem emelkedhet, ha több címen indokolt. Mint azt a rendelkezések hangsúlyoz­zák, a levonás alapja a mun­kabért terhelő adó- és nyug­díjjárulék levonása után fennmaradó minden olyan juttatás, amelyet a béralap terhére kell kifizetni. A tartozások sorrendje A jogszabály rendelkezést tartalmaz arra az esetre is, ha a dolgozó munkabéréből több címen indokolt levonás. Erre sorrendet állapít meg a kielégítésre, ami azt jelenti, hogy a sorrendben hátrább álló követelés kifizetésére csak akkor kerülhet sor, ha a sorrendben előbb álló kö­vetelést már kielégítették. A tartozások kielégítésének sor­rendjében első helyen áll a gyermektartásdíj és a szü­lési költség. Levonások a táppénzből, nyugdíjból A hatályos rendelkezések szerint a táppénzből csak a tartásdíjakat, valamint a táppénz címén tévesen kifi­zetett összeget szabad le­vonni. A levonás együttes összege azonban a táppénz 33 százalékát nem haladhat­ja meg. A nyugellátásból (nyugdíj­ból, baleseti járadékból stb.) a jogszabályban felsorolt sor­rendben bármely követelés levonható. A levonás általá­ban itt is a nyugdíjnak leg­feljebb 33 százaléka, gyer­mektartásdíj és szüléssel kap­csolatos költség, tévesen ki­fizetett és rosszhiszeműen felvett nyugellátás esetén azonban a levonás 50 szá­zaléka lehet. Miből nem lehet levonni ? A tartalékos katonai szol­gálatot teljesítők részére já­ró családi segélyből csak a munkabért terhelő adónak és a tartásdíj címén fennálló tartozásoknak akkora hánya­dát szabad levonni, amekko­ra hányadát alkotja a csa­ládi segély a munkabérnek. A levonások együttes össze­ge azonban a családi segély 50 százalékát nem haladhat­ja meg. A családi pótlékból csak a családi pótlék címén jogo­sulatlanul felvett összeget, továbbá annak tartásdíját le­het levonni, aki után a csa­ládi pótlék jár. A kiküldetési díjból, külön, élési díjból és egyéb illet­ményekből, valamint — bi­zonyos kivétellel — az újí­tási és ésszerűsítési díjból, továbbá segélyekből és jutal­makból nincs helye levonás­nak. Dr. K. J. Termelőszövetkezeti jogászok tanácskozása Szegeden A Csongrád megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a Magyar Jogász Szövetség Csongrád megyei szervezete és a Szegedi Ügyvédi Ka­mara szerdán délelőttre ta­nácskozásra hívta össze a Csongrád megyei termelő­szövetkezetek jogi képvise­lőit. Szegeden a megyei ta­nácsháza épületében rende­zett értekezleten Kovács La­jos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának mun­katársa tartott bevezető elő­adást, majd dr. Bánsági Ká­roly jogügyi főelőadó érté­kelte a termelőszövetkezeti jogi képviselet eddigi ered­ményeit, s vázolta a jövő feladatait. A beszámolót vita követte. A felszólalók elmondották, hogy a szövetkezetek terme­lési és értékesítési szerző­déskötéseiben, a vezetésben sok segítséget nyújtottak a jogi képviselők, helyesen képviselték szövetkezeteik ér­dekelt vitás ügyekben. Cfllmhír tk A NAGYVILÁGBÓL A -Beograd Film* több dokumentumfilmet készít. Többek között Vladimír Bu­nujac forgatókönyve alapján Branko Kadalics a háború előtti haladó költők törvény­széki tárgyalásairól forgat rövidfilmet Költők a bíró­ság előtt címmel. Marco Ferreri olasz ren­dező készülő filmjének cí­me A méhkirálynő — Ape Regina — főszereplői Mari­na Vlady és Ugo Tognazzi. * LoHobrigida Hippolita szép­sége — La Bellezza D'Ippo­lita — című új filmje Elio Bertolini regényéből készült, rendezője Alfredo Bini. A film szerelmi viszonyokról és a boldogtalanságról szól; a férfi főszerepet Bnrico Ma­ria Salerno játssza. 4 • A nyugatnémet filmgyár­tás súlyos gondokkal küzd. A mozik bevétele 32 száza­lékkal csökkent a múlt évi­hez viszonyítva. Bár az a terv, hogy a jövő évben 117' filmet forgatnak, minden jel arra mutat, hogy még a fe­lét sem tudják teljesíteni. • Szélesvásznú, színes film készül A spártai oroszlán címmel, amelyben Leonidas királyt Richárd Egan, The­mistoklest Sir Ralph Ri­chardson személyesíti meg. A filmben megelevenedik: a thermopylei csata. * A Láng az utcákon —' Flame in the Streets — cí­mű angol film a faji prob­lémával foglalkozik, s a ja­maicai négerek helyzetét tárja fel. * Kambodzsában, az Ang­kor Vat-templom festői rom­jai között forgatta Marcel Camus a Paradicsommadár — L'Oiseau de Paradis — című filmjét. Ebben a film­ben Is, mint A fekete Or­feusz-ban, benszülöttek és táncosok játsszák a főszere­peket GERENCSÉR MIKLÓS: VADGALAMBOK "ICidUfénif. 120) Egyszer, amikor éjszaka utazott haza Budapestről, gyárat látott tündökölni valahol Kelenföldön a robogó gyorsvonatból. Varázslatba ejtette az ablakok káprázatos verőfénye, petróleumlámpához szokott pupillái szomjasan kitágultak és boldognak hitte azokat az embereket, akik ennyi ragyogásban dolgozhatnak. Nem tudta, miféle gyár volt az, amely reázúdította a kékesfehér fények tiszta özönét, de a felépült textilkombinátot csak ilyennek kép­zelte el. Miközben fázós kezefejét a vékony kabát zse­bében próbálta kiengesztelni, a lányokra gondolt, a friss és szapora beszédű lányokra, akik majd a meleg oltalma alatt, könnyű köpenyekben fogják cserélgetni az orsókat a fonodában és munka után szépen autóbusz röpíti őket randevúra. Ábrándjaiban ez volt a boldog jövő. ha nem is olyan távoli beteljesülés, amikor ők ismét, otthon lesz­nek már, itt pedig úgy élnek tovább az emberek, mintha a most épülő gyár a világ kezdete óta állna. De a jövő vigasztalása kevés volt ahhoz, hogy feled­hesse a mostani árvaságot. Meglopottnak, haszontalannak érezte magát, nem sokkal többnek, mint az országút men­tén silbakoló, kopárra tépázott eperfák. Asszonyisága, amely gyönyörű egészséggel született eszméletre, megszé­gyenülten menekült vissza az ösztönök mélyére, s csak az emlékezet szólongatta bátoritón a megsérült boldogságot Daniban sokkal haragosabban háborgott a szégyen. Pedig az embereket látszólag oktalanul kárhoztatta, azok nem alázták meg, hiszen jó szándékkal foRadták őket maguk közé. Kaptak ruhát, kenyeret, tiszta ágyat a szál­láson — csakhogy mindegyikük más-más barakkban. Így ha kettesben akartak maradni, csak a szabad égtől, az erdőtől és a dombok sáncai mögött rejtőző völgyektől re­mélhettek megértést. Szégyelték magukat egymás előtt, noha csillagkárpit alatt ismerték meg a szerelmet. De ön­tudatlanul is megtanulták azóta: büszkén vállalhatók az erdők őszinte törvénye, amíg az emberi rend nem veszi tudomásul a náazt, de ha már betű is hitelesítette, akkor kérhetik a bebocsátást az emberek közé. Kérték, szótalan esdcklessel, mégsem akartak nekik helyet szorítani. A ter­meszet is fukar lett, teljesen elszegényedett, s mintha saj­nálkozva mondta volna, hogy nem tudok szállást adni, magam is didergek, bízzatok az emberekben. Estéről-estére ugyanaz a kálvária ismétlődött: alatto­mosan kiosontak a szállásról, az építkezés bejáratánál za­zartan köszöntek az aggastyán portásnak, az országúton egymásnak bújtak és siettek a távolba, a sötétség köpe­nyege alá- Volt úgy, hogy a város felé kószáltak el, de arra zaklatta őket a forgalom, így hát Inkább az ellenkező iránnyal barátkoztak meg. Csalta, űzte, hitegette őket a vágyakozás, napról-napra zsarnokabb lett, de a szemérem mindig visszariasztotta őket Tehetetlen dühükben, kétség­beesett szerelmükben aléltra csókolták egymást, aztán megértőbb holnapot remélve vánszorogtak vissza a ricsa­jos, harsány emberekkel teli szállásra. Ezen az estén sem történt másképp. Kilenc óra is el­múlhatott már, amikor visszaérkeztek az építkezésre. Egy­mással törődve bandukoltak el a portás deszkabódéja előtt, amelyen tenyérnyi ablak világított és fehér füst bokrétá­zott bádogkéményéből. Éppen búcsúzkodni akartak, ami­kor utolérte őket a portás vénségtől hajladozó hangja. — Hé! Vadgalambok!... Dani kételkedve kapta hátra a fejét. •»- Csak nem nekünk szól, Istók bácsi? — Pedig igen. — Nem vagyunk mi vadgalambok. Az öreg nyugodalmasan lépkedett feléjük, földig érő subájában. — Így beszél rólatok mindenki. Mert kettesben jártok, az emberektől is odébb rebbentek. Segítsetek ki, aranyos lelkeim. Most este jött haza a sorból a katonaunokám. Ha nem láthatom azon melegében, hát nem érem meg a reggelt, őrizzétek egy kicsit a bódét. A gyárat meg úgy­sem lopja el senki. Csak egy órácskára hadd szaladjak el, gyermekeim... Kláriék szótlanul visszafordultak. Az öreg már be sem ment velük. Éneklőn hálálkodott és olyan fiatalosan ci­pelte a subáját, vintha valami tréfás legény öltözött volna aggastyánnak. A deszkabódét csaknem szétvetette a meleg. Törpe kályha hevült a sarokban, barnára pörkölte a falra ragasz­tott cementes zsákot. Kék vizeskanna, hevenyészett lóca és asztal, meg egy zsírosnyelű fokos népesítette be a bó­dét. Klári leült, fejét aléltan a falhoz támasztotta. Fölfelé nézett, bele a gyenge fényű villanykörtébe. — Vadgalambok... — mondta boldogan és lehunyta a szemét. — Emlékszel, amikor elindultunk?... Sokáig futottak a lovak előtt. Mi meg mentünk ... mentünk ... Színek lángjában fürdő erdők, ígéretes tájak felé kí­gyózó országutak, önnön tisztaságukban henyélő fellegek vonultak el Dani szeme előtt. Aldó mozdulattal simította le Klári fejéről a kendőt, varázsintésére sátorrá oldódott a sűrű konty. Asszonya így volt igazán az övé, mert 'ilyen­kor csak ő látta. A konty a józan nappalé volt, a takaros­ságot és az érinthetetlenséget jelentette — de visszajött az első ölelés éjszakája, ha lebomlott. 21. A hideg, gyémántos reggelben úgy vöröslött a püffedt nap a szomszéd portája mellett, mintha a falu tartozéka lett volna. Idős Kustán Dániel állt a tornácon, kékítős kö­ténye lelógott a csizmaszárig. Hosszú, keskeny pengéjű kést vizsgálgatott. Hüvelykujjának állította az acél élét, majd a kaszakőre köpött és fente tovább a kést. Felesége észrevétlen árnyékként vándorolt ide-oda a tornácon, edényeket rakott ki a könyöklőre. Az udvar túloldalán, a szalmatetejű ólban csndbefagyottan várakozott a hízó. Nem röffentett moslékért, mint más reggelen. Nagy csodálko­zással várta sorára a pontot, amely e pillanatban még a kés hegyén szikrázott, amint az öreg Kustán ráérősen fente az acélt. Kosárnyi kucsmában, ujjatlan birka bekecsben állított be Kulcsár Bertalan. Hatalmas csizmatalpa sötét foltokat hagyott az udvar vértől hamvas agyagján. Kedvetlenül kö­szönt — Áldás, békesség. Kezdhetjük? Az asszony nem szólt, csak az embere felé mozdította fejét hogy ő tudja. Kustán gyermeki örömmel mosolygott rá a fénylő késre. — Lina. hozd a vájlingot. Berci, kerülj beljebb. Elébb iszunk egy kis pálinkát. Ráérősen, csaknem lustálkodva kászálódtak a kony­hába, ahol fekete vasfazekakban lobogott a víz a téglából rakott tűzhelyen. Kustán Dániel maszatos pohárkákat vá­logatott ki az ablakmélyedés kacatjai közül, s a törpe demizsonból törkölypálinkát csöpögtetett a kupicába. Kulcsár hűsos, lilaeres arcán az látszott, mintha rosz­szul aludt volna. Vörhenyes bajusza rendetlenül bur­jánzott duzzadt szája körül. Titkon a körülöttük setten­kedő asszonyra figyelt, szótlan maradt mindaddig, amíg Kustanné ki nem ment a konyhából. Kelletlenül nyúlt a kupicáért. — Te, Dani. Amikor jöttem, rendőröket láttam a köz­ségháza előtt. Meg három idegen szekeret. Mit gondolsz, miért jöttek?... % Kustán derűs közönnyel vonta fel a vállát. [Folytatjuk]

Next

/
Oldalképek
Tartalom