Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-04 / 259. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1M2. A „temesvári Kazinczy" Látogatás Franyó Zoltánnál — Honnan pottyantál ide, Lacikám? — hangzik a kér­dés a vonal másik végéről. — Az égből — válaszol­tam —, dc nem vagyok sem meteor, sem angyal, sem ci­gánygyerek, hanem sokkal rosszabb: Jó barát — No. akkor taxit küldök érted. Várlak! Es pár perc múlva a gép­kocsi már suhan is velem a parkvároaon át. Mert Temes­várt a parkok városának ne­vezhetném. Hatalmas sétá­nyok mindenütt, mélázó óri­ásplatánokkal. mosolygó vi­rágágyakkal. Régi cs új pa­loták hosszú sora után gyá­rak rá kortes villák válto­gatják egymást. Modern, íz­léses lakónegyedekre cso­dálkozom. Majd a külváros­ban épülő új házak sora ejt ámulatba. Mindenütt mun­kás, alkotó élet remekei. Most egy villasor követ­kezik megint, rá megérke­zem Franyó Zoltán villája elé. A dolgozószoba Az ősz költő villája kapu­jában vár reám. Hat éve, hogy láttam, és boldog ér­zéssel állapítom meg: keze szorítása nem vesztett íér­fias erejéből, emberi közel­sége se melegéből, bariton hangja a régi, muzsikáló aengrá. Pedig nálunk hóna­pokkal ezelőtt az a hír jár­ta, hogy a költő nagy be­teg: angina pectoris gyötrl. báj nos, a hír igaz volt, és a még mindig orvosi felügye­let alatt álló -Zoli bátyámé­mai, kart karba öltve, fris­sen és vidáman lépünk a szép szavak alkímiájának la­boratóriumába. Mindig megilletődés fog el. ho költő vagy Író dolgo­zószobájában egy pillanatra szétnézhetek, mert ha a műalkotáa az Íróról vall, ,-ikkor az Író szobája bútor­zatával. könyveivel az író­ra magara vall. A -temesvári Kazinczy­dolgozószobája hatalmas te­rem, rá az ember belépése­kor azt sem tudja, mit cso­dáljon: a hatalmas íróasz­talt-e. amely a nyitott köny­vekkel. a teleírt lapokkal felfokozott ütemű alkotó­munkáról árulkodik, a pla­fonig érő könyvállványokon sorakozó könyvek sokaságát, a kéziratkötegekkel roskadá­sig megrakott asztalokat, a festményeket vagy a fény­képeket a soha nem hervadó ezüstlevelü koszorúkkal. vacov Ion, az RMP Bánát tartományi pártbizottságának titkára köszöntötte igazán meleg szavakkal. Azt lehet mondani, hogy Franyó Zoltán csaknem egész életét a világirodalom reme­keinek művészi tolmácsolá­sára fordította. És ennek a szinte páratlan műfordítói tevékenységnek nincsen föld­rajzi határa. Évezredeket rá világokat ölel fel. Ama első fölfedezők halhatatlan egyi­ke, aki a távol-keleti népek klasszikus rá modern líráját magyar nyelven szólaltatta meg. A legkülönbözőbb nyel­vekről magyarra fordított versek száma meghaladja az ötezret. Több mint 50 kö­tetben Jelentek meg művei. A Faust első részének ma­gyar nyelvű tolmácsolása bá­mulatos. Irodalmi éa eszté­tikai műveltsége magas fokú Ízléssel párosul. Évezredek húrjain című, nemrégen három kötetben megjelent műfordításaival csakugyan évezredek líráját szólaltatja meg az igazi mű. vész áhítatával rá mesteri játékával. Ha van életmű, amely a népek barátságát szolgálta igazában, akkor az az övé, Mert nemcsak magyarra, ha­nem német nyelvre is ugyan­olyan művészi készséggel fordít. A -lefordíthatatlan­Ady-versek legművészibb né­met nyelvű tolmácsolója. Eminescut, a nagy román költőt nemcsak magyar, ha­nem hasonlóképpen német nyelven is megszólaltatta. Szellemidézés — Bocsáss meg — szólt — es nagyon-nagyon sajnálom, de 8 órakor a Német Szin­haz Faust előadására kell mennem. Két óránk van még a beszélgetésre, kevés, de ez is valami. Aztán cigaretták gomolygó füstjénél, feketekávé illatos gőzénél elkezdődött a -mo­dern varázsló- szellemidézé­se. Több mint fél évszázad hites rá hiteles tanújának szavai nyomán, az emléke­zet rá a képzelet televízió­ján felvonultak a toll kato­nái; A Hét, a Holnap, a Nyugat, a Népszava, a Világ Írói, költői, s a hadak élén Ady Endre... Mert Franyó Zoltán ott volt az új ma­gyar líra születésénél, ott volt az első világháború leg­vészesebb csatáiban, hol • magja kélt a ködnek-, rá a Pester LJoyd-ban megjelenő pacifista hangú harctéri le­veleire Romáin Rolland is felfigyelt, ott volt azl919-es forradalomban, a Vörös Lo­bogó fószerkesztője-, rá a négytagú írói direktórium tagjaként.... rá ott volt mindenütt, ahol a haladást, az igazságot, u békét lehe­tett rá kellett igaz tollával azolgálnia... És a nagy idők -igazra ta­núja-. miközben idézi haj­dani harcainak keserves rá szépséges emlékeit, életének egy-egy emlékezetes epizód­Ját dokumentumokkal, fény­képekkel, kéziratokkal il­lusztrálja. Én káprázó szemekkel rá növekvő csodálattal kísérem magasba ívelő életútján eme egészen kivételes egyénisé­get, akit az élet poklán úgy vezetett át a költészet, rá úgy őrizett rá óvott meg tiszta emberségében, mint Dantét Vergilius. — Csak még annyit — rá egy pillanatra felderül min­dig komoly arca —, én Sze­geden érettségiztem, a fő­reáliskolában, 1905-ben. Sok szép emlékem fűződik Sze­gedhez, öleld meg helyettem is múlt ifjúságom városát. Hamarosan Budapestre me­gyek, ha orvosom elenged, rá hazafelé Jövet visszaadom lá­togatásod Szegeden. — Várlak, rá hiszem. Sze­ged is vár, ölelő karokkal. Madácsy László Francia professzor előadásai a tudomány* egyetemen A Szegedi József Attila Tu­dományegyetem meghívásá­ra Szegedre érkezett Louis Trénard a lllle-i egyetem tör­ténészprofesszora. A francia vendég hat hétig marad Sze­geden, s a bölcsészeti karon a történelem—francia szakos hallgatóknak előadásokat tart az Ancien régim-ről, a francia történelem e jelen­tős korszakáról. A felszabadulás óta első ízben érkezett most társada­lomtudományokkal foglalko­zó, nyugati országokból való vendégprofesszor Szegedre, hogy hosszabb időn át elő­adásokat tartson a hallgatók­nak. Kevesebb lesz a hibás neonfelírás A szegedi neonfények már sok esetben csaltak mo6olyt a járókelők arcára. Ha a fel­iratokból vagy a reklámszö­vegekbői hiányzik egy-egy betű, furcsa szavak kereked­nek. Városunkban most már hosszú ideje lehet esténként látni hiányos feliratokat. Szerencse, hogy néhány üzlet portálja kellemes rá megnyugtató a szemnek, így a Csemege, a Tip-Topp Cipó­bolt, az Autóbuszmegálló­hely, a Tisza Állami Áruház. Ám, még azt is elárulhatjuk, hogy néha a látszólag „sza­bályos" feliratok is hibásak, csak az avatatlan szem nem veszi észre. A Klauzál téren az Állami Biztosító Intézet neonfényreklámja ls hiányos* de egyébként közérthető be­nyomást nyújt. E bosszantó neonfényhibék: kijavítása pillanatnyilag ne­hézségekbe ütközik. A Bu­dapesti Neon Vállalat szegedi kirendeltsége jelenleg 58 hi­bás berendezést tart nyilván. Ezek rendbehozatala csőhi­ány miatt késik. Hátráltatja a helyi javítószolgálat mun­káját az ís, hogy a fővárosi javítóvállalat késedelmesen tesz eleget a megrendelésnek. 1903. január 1-től kezdve azonban gyorsabb intézkedé­sek várhatók, üvegtechnikust állítanak munkába, és nem kell a javítanivalóval a fő­városhoz fordulni. A lakáskérdés — Nyugaton A lakáskérdés nálunk sem ismeretlen probléma, de a kapitalista országok lakos­ságának nagy része számára egy valemennyire is kényel­mes lakás alom, megvalósít­hatatlan vágy. A krónikus lakáshiány, a lakbérek ál­landó emelkedése a kapita­lista országok dolgozóinak mindennapi drámáját jelenti. Ahol még állatokat sem lenne szabad tartani A városok képét, ahol első látásra pompás luxusvillák tűnnek az ember szemébe, amelyekben pénzmágnások laknak egészségtelen viskók egészítik ki. így például New Yorkban, a legnagyobb rá a leggazdagabb kapitalista városban, kétmillió ember lakik súlyos, nem kielégítő feltételek között A Demok­rata Párt ország06 bizottsá­gának adatai szerint 22 mil­lió amerikai, vagyis az Egye­sült Államok lakosságának egynyolcada viskókban lakik. Anglia 14 millió lakóházá­ból két rá fél millió lakóház több mint száz éwcl ezelőtt épült. Kétmillió angol olyan -romos épületekben lakik, ahol még állatokat sem len­ne szabad tartani- — írta a ToDay című londoni folyó­irat. Franciaországban Lille rá Lyon városok lakóházai­nak 20 százaléka, Saint Eti­enne város épületeinek 34 százaléka annyira rossz álla­potban van, hogy veszélyez­teti a lakosság egészségét és életét Ki s hibás? Köztudomású, hogy a bur­zsoá propaganda mindig Igyekszik idlUizálni a kapi­talista életformát, hogy el­leplezze annak fekélyeit, a hazugság rá a hamis tájékoz­tatás áttetsző leplét borítja a szomorú valóságra. Ezt teszi a lakáskérdés ben ls. A burzsoá propagandisták a vá • rosi lakosság növekedésével próbálják magyarázni a vis­kók létezését Sőt azt állít­ják, hogy az ilyen nyomorú­ságos lakások azért létez­Hetvenöt év Fotőjbc süppedünk es egy pillanatra felmérjük egy­mást. Az őszi alkonyat de­rengrásaerű félhomályában élesen kirajzolódnak arcvo­násai: a sima homlok bolto­zata alatt derűs, rá mégis komoly nézésű szemek friss, meleg' fénye villan, a me­rész rá egyenes vonalú orr határozottan uralja a kemé­nyen zárt ajkak két szélébe illő, akaraterőről tanúskodó áll büszke háromszögét. Az orr tövétől az arc két olda­lán lefutó mély ránc kese­rűen enyhíti a tetterőt su­gárzó arc határozott harmó­niáját. — Mikor érkeztél, mit csi­nálsz, min dolgozol, hogy van a családod? — kérdés kérdést követ. Érdeklődése nem formális, hanem mé­Iven melegen, igazán ba­ráti. — Kár. hogy néhány nap­pal hamarabb nem Jöttél — legalább részt vehettél vol­na 75 éves öreg barátod ün­neplésén. Ezt a megjegyzést, nem a kérkedés, hanem meleg ba­ráti érzés váltotta ki. az ő számára az öröm csak úgy öröm. ha azt boldog falatok­ra oszthatja barátai között. GERENCSÉR MIKLÓS: VADGALAMBOK (23) ötezer vers Az ráz költő iinneplráeor­azágc* jellegű volt. Romár rá magyar nyelvű folyóira­tok. napilapok a legőszin­tébb tisztalettel rá eh*m« rés­sel adóztak Franyó Zoltán­nak rá csodálatos életművé­nek. A Temesvári Állami Magyar Színházban ünnep­lésén nemcsak a Román író­szövetség. hanem a Román Munkáspárt vezető egyénisé­gei 16 részt vetlek, es Glu Kincses a kelletténél is jobban sajnálta, hisz majd­nem a fia volt, ő ncvtaVte kommunistává. De éppen ezért nem tudta rá nem is akarta vigasztalni. Inkább a korho­lásra érzett hajlandóságot, amiért a legény Ilyen hamar összeroppan, megijed, ha a szeme láttára nyújtja ki a ke­zét a pucér erőszak Hátát a búboskemencének vetette, arca. amely annyiszor elkomorult már a sokfajta ember­telenség láttán, most a bölcsesség türelmét sugározta. Mintha mesélő kedve támadt volna, szelíd, ráérős hangon beszélni kezdett. — Ha nem tudnád fiam, úgy hívják a mí hatalmun­kat, hogy proletárdiktatúra. Mi is ácsolunk akasztófákat, meghagyjuk a hóhért a hivatalában, mert muszáj. Ne ta­gadjuk le az igazat, ha nem kell szégyenloni. Ha félsz bün­tetni, akkor nem vagy kommunista. És akkor sem vagy, ha ok nélkül büntetsz. A párt arra való, hogy nálunknál oko­sabb legyen. Ne kételkedj az Ítéletében. Üjra mondom: nem vagyunk gyilkosok. Mint ahogy én, Kincses József senkit nem bántanék ártatlanul, úgy a pártról is tudom, hogy nincs a vérében kegyetlenség. Hogy miért kellett elvinni a kulákokat, arról a vezetők tudnának beszélni. Magam csak annyit mondhatok, hogy a dolog fejbekólin­tott. De mivé jutnánk, ha kételkedésbe merülnénk? Szét­foszlana a hitünk, mint a rongy. Azt pedig nem adom. Térj magadhoz fiam. Hiszen már felnőttél. Rádszabták a ruhát, amit holtodig viselned kell. Ki nem bújhatsz belőle, ha csak át nem változik a lelked. Akár csalódás ér, akár utálat acsarkodik rád, viselned kell ezt a ruhát. Látod, én azt hittem, hogy csak addig volt nehéz kom­munistának lenni, amíg gyaláztak, gyilkoltak bennünket. Balga voltam, fiam. Most is nehéz. Nagyon nehéz... Szavai kiapadtak, de gondolatai tovább áramlottak, szakadatlanul. Körül puhatolták a saját sorsát, a jövőben sorakozó tennivalókat, lánya életét, veje szerencsétlensé­gét. A gondok rendetlen halmaza láttán lemondott a re­ményről, hogy valaha is elérkezik számára az idő. amikor a nyugalom lombjai alól gyönyörködhet a szelíd rendben, amikor majd lecsatolja fegyverét az erőszak, amely dol­gát bevégezve ajándékba adja az osztatlan békességet. 23. Arefrissítö, tavaszias szellőn érkezett az alkony. Ham­vas ködöt sodort a völgyekbe, hogy puha párnákra Wjen a közelgő éjszaka. Klári ünneplőbe öltözve várakozott a kolomp mellett Itt adtak találkát egymásnak, moziba ké­szülődtek. Ha férfi haladt el az oszlopra függesztett ko­lomp közelében, szívesen rajtafejejtette a szemét a fiataj­asszonyon. Klári türelmetlenkedett, de nem haraggal, ha­nem a hétköznapokat megédesítő szórakozás vágyától. Végre kilépett Dani az alacsony barakkból. Passzos csiz­mát húzott, fölvette üj, nyűlszőrgalléros bekecsét, kackiás kalapja félrecsapottan, kissé a szemére hajlítva legény­kedett a fején. Nekilódult ruganyos szökelléssel, Klári el­gyönyörködött Jókötésű alakjában, alig várta, hogy hozzá erjen^ glesg, _ sürgette; mintha valami útját állhatta I volna a közeledésnek. Ismerős kiáltás hallatszott a virágos ablakú iroda felől: — Klári! Hív a Faragó ©Ívtárs! Zsóka, a minden lében kanál kifutólány volt, és Klári értette a szóból, hogy a párttitkár hivatta. — Várj, mindjárt jövök — mondta Daninak hirtelen elkedvetlenedve rá helyet cseréltek a kolomp oszlopa mellett. Faragó, a párttitkár elgondolkodva lógatta fekete) kócos üstökét, amikor Klári belépett. Lassan emelte fel a fejét. — Jóestét, Kustánné. Klári bizonytalanul, önkéntelen gyanakvással viszo­nozta: — Jóe6tét... Amikor kimondta a szót, akkor értette meg, hogy miért rezzentette mag az ijedtség. Eddig minden alka­lommal igy szólították a pártirodán: -Kustán elvtársnő-. Vagy egyszerűen: -Elvtársnő-. Azonnal bajt gyanított. A párttitkár borús tétovasága nem sok jót ígért. Faragó rákönyökölt a csomagolópapírral borított, tintafoltos asztalra, sokáig turkált a hajában tömpe ujjai­val. Szerette a fiatal párt, aranyat ért a munkájuk, nem válogattak a tennivalóban, Klári emellett talpraesetten segített a politikában is. Félt megmondani a hírt, hogy az öreg Kustánt kitelepítették. Még jobban félt közölni a járás kívánságát, hogy Klárit zárják ki a pártból. Ez utóbbit nem is volt hajlandó komolyan venni, úgy dön­tött hát — egyetértésben a pártvezetőség többi tagjával —, hogy hallgat róla. Hosszan, együttérzőn nézte a fiatalasszonyt, halogatta a beszédet, de érezte, hogy ideje szólni, mert a várakozás növeli az ijedelmet. Márpedig éppen ezt szerette volna el­kerülni. — Az apósát kitelepítették — mondta végül. Klári kék szeme meghökkenten ragyogott. Fehér se­lyemkendője koszorújában arca is világítóbb lett. Várta, hogy a hír ütéséből felocsúdjon, csak azután szólott: — Nincs nekem apóspm. Szívesen venném, ha lenne, de a fiát kitagadta. Mi meg nem futunk utána. — De a tisztesség pártfogásra intette, felébredt benne a részvét, ha akarta, ha nem. — Miért bántják? ... Faragó egy tintaceruzát táncoltatott ujjai között — Nem bántják. Csak máshol kell laknia. Gorombul a politika. Olyan adjonistent köszöntek nekünk, hogy arra más fogadjistent nem válaszolhatunk. A kulák — osztály­ellenség. Ha nincs a határövezetben, ennyivel is kevesebb a gondunk. Erről van szó. Ne nyugtalankodjon. És a fér­jének se szóljon egyelőre. Dolgozzunk becsülettel, aztán majd csak jobbrafordul ez a mérges állapot Maga kom-: munista. Ügy tudom, az édesapja régi forradalmár. Akkor: meg mi a fenének magyarázzak? ... Klári figyelme éber volt. átlátta, hogy a párttitkár: nehezen alakítgatja szavait, viaskodik benne az emberi közvetlenség rá a hivatalos tartózkodás. Az utóbbit meg­értette, az előbbiért hálás volt, örült, bogy együttéreznek vele. De nyugtalansága nem tágított szívéből. Sajnálta is a párttitkárt, megértette, hogy neki se könnyű. — Megfogadom a tanácsát, Faragó elvtárs — mondta. — Nem szólok. De meddig tudom megállni?... A titkár fásult mozdulattal ejtette el a ceruzát. — Nem tudom ... (Folytatjuk.) nek, mert akik bennük lak­nak, nem akarnak kiköltözni ezekből a viskókból. De ar­ra a kérdésre, hoc ezek az emberek miért nem akarnak kiköltözni a viskókból, a kapitalista társadalom apolo­gélái haboznak választ adni. Hiszen ebben az esetben be kellene ismerniök a lakás­hiányt, sőt a csillagászati magas lakbéreket, ami való­ban megakadályozza az em­bereket, hogy kiköltözzenek a viskókból. Észak-Olaszor­szágban a milánói, genovai és torinói munkások példá­ul hogyan engedhetnék meg maguknak a luxust, hogy elhagyják a viskókat, ami­kor a lakbér bérüknek kö­rülbelül a felét emészti fel. A dolgozók Nyugat-Német­országban is bérüknek 20 százalékát fordítják lakbér­re, a nyugatnémet kor­mány 1960. évi -lakbértör­vénye- pedig kimondja* hogy 1903-ig 40—50 száza­lékkal emelhetők a lakbé­rek. Sőt, egy jobb lakás esetében még 80 százaiékas emelést ls engedélyez. Mi az oka hát érinek a helyzetnek? Nem m*- városi lakosság növekedése, erm pedig az emberek -viszoly­gása- a jobb lakásoktól. A kapitalizmusban az állami költségvetés nagy részét szo­ciális kiadások helyett ka­tonai célokra fordítják. Az Egyesült Államokban pél­dául, számítások szerint, a nyomornegyedek felszámolá­sához 10 esztendőre lenne szükség rá körülbelül száz­milliárd dollárra. Ez a> száz­milliárd dollár viszont egyen­lő azzal az összeggel, ame­lyet az Egyesült Államok csupán az utóbbi két évben fordított katonai célokra. Lakáskérdfts = business A lakáskérdés üzleti for­rás, nagy business. Már t odáig mentek, hogy külön­jböző bankok, biztosító tár­j saságok, hiteltársaságok jöt­| tek létre, amelyeit óriási ösz­i szegeket keresnek lakásüzcr­j kedráből. Így például régi viskókból rá házakból álló egész negyedeket vásárolnak fel. A vásárlás alacsony áron történik, s a lakásokat mindjárt bérbe is adják, mert a szerény fizetésű dol­gozók (nem is szólva a mun­kanélküliekről) nem költöz­hetnek új magánlakásokba, de még az állam által épí­tett lakásokba sem, ahol a lakbér eléri fizetésük egy­harmadát, vagy több mint felét. Ezek az üzletek annál is inkább virágzóak, inert a burzsoá állam törvényeivel siet a háztulajdonosok segít­ségére. Ez történik például Angliában, ahol a lakbértör­vény engedélyezi a háztulaj­donosoknak, hogy tetszésük szerint emelhessék a lakbé­reket, és aki nem tud fizet­ni, az utcóra tegyék. A la­kásüzérkedrá nagyon dívik az Egyesült Államokban is. A bankok jelzálogkölcsönre rá hét-nyolc százalékos ka­matra nyújtanak hitelt azok­nak, akik moc akarnak sza­badulni a csillagászati lak­bérek lidércétől, rá a nehe­zen megtakarított pénzükből saját lakást akarnak építeni. A bank ezeket az embereket ismét földönfutóvá teszi. így például csupán ez év első fél évében az Egyesült Államok­ban 42 ezer 591 család ma­radt ismét fedél nélkül, s volt kénytelen visszaköltözni nyomorúságos viskókba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom