Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1962. november 25. B. FENÁKEL JUDIT M. MUMLÁT Alsótusnádra csak a divat érkezett el gyorsan. De az aztán szárnyakon. Az éllat­orvosné röpítette le Pestről minden hónapban korall- és krémszínű Skoda kocsiján ő hozta, a pedagógusok utá­nozták. A Váci utca készít­ményeit persze a helyi var­rónő szelídítette a tanári fi­zetés színvonalára, de így is igazán jól mutattak. Ezekben a hetekben a mohair élte virágkorét. Az összeállítást először két kar- kai visszaélve, a dolgozók és Levélkék csúsztak az aszta­ázott kutya szőrére emlékez- társnő csodálta meg az idő- az egész nép... Ion, idegesen firkáltak a ce­tető kötött kabátot Vinczel- sebb generációból, ök ér- Villan a szemek Váltott ruzák. Igen, ma történni fog lér Mária vezette be atestület- keztek elsőnek a nevelési pillantása. Erika súg Máriá- valami. A páraterhes levegő ben, pontosan március 19-én, értekezletre. Egyikük kelém nak, idősebb kartársak le- mindenkire ránehezedett, háromnegyed nyolc előtt két kézimunkára összpontosított hajtott fejjel, mereven néz- Esőtlen, száraz idők voltak, perccel. Vinczellér Mária szemüvegét lecsúsztatta az nek. de ma végre esni fog. Még ugyanis érdekes nő hírében orra hegyére. A másik üte- — Igenis, kartársak, a párt az idősebb kartársak is vészt állott, megengedhette maga- mesén csóválta a fejét., Mi-., eléggé nem helyeselhető poli- szimatoltak. Valaki szólni nak, hogy elsőnek utánozza vei nem jutott pénzük új tikája, mint azt Szepesi elv- fog. Nem tudni kicsoda, az állatorvosnét. A hozzá ruhára, kritikus szemmel társunk a hallgatóság felé nem tudni mit mond majd, való szoknya nagy kockás, nézték a divatot Természe- mondotta. de a kritika gátat szakítva durva szövésű szövetből ké- ,„„_ n(m, Vinr«.i Majd:., , hömpölyög az igazgató felé. szült. A kabát állott liba- ,eseB Bem szouas. vinczei _ ^ ken 8ÚjUnij és Mert ha egy elkezdi ... hl_ ürülék-, a szoknya bordó és lér Mária ezenkívül festette is fogunk sújtani azokra a szen csak kezdeni kell. Az vezetőkre, akik meg nem igazgató nyugodtan ült. engedhető módon ... Szunnyadó tigris. Két keze SZATÍRA sárga színű volt. A merész a szempilláját. Bevonulás Az öreglányok megint egy- gyok optimista, de moet... szerre érkeztek. Ciliké kö- majd meglátjátok, vér volt, csupa tűz és iz- — Nekem is az az érzé­galom. A felindultság fol- sem. > — A dolgozó tömegek aka- az asztalon, arcán figyel­rata el fogja söpörni az ar- mes hallgatás. "Az osztály­ra érdemtelen embereket és főnöki munka újabban súly­nem fogunk visszariadni a pont; része pedagógustevé­kritika fegyverétől, sőt az kenységünknek.- Vonásain a illetékes szervek, mint Sze- népszerű vezető nyugodt lel­tokban lángolt az arcán, es Mindhárman fiatalok vol- pesi elvtársunktól értesül- kilsmerete. sehogysem akart összeolvad- tak és még nem törtek be tem. adminisztratív eszközök Csak a felesége félt egy ni a pudercsíkokkal. egészen. Így tartották szár alkalmazásával is meg fog- kicsit. Nagyon megszokta a — Mit szóltál hozzá? — mon őket. Erika mindössze ják szabadítani társadalmun- férje tekintélyét. összesen szaladt Máriához. A karját • a második évét töltötte. A ru- kat.,. r három iskolaigazgató van szorongatta és sikítóan ne- hája majdnem nyolc centivel Továbbá; Alsótusnádon. Ha meggon­vetett. — Nagyszerű volt, rövidebb, mint a bennszülött — A mi feladatunk to- doljuk... Cilikét nézegette ugye? Jobban élveztem, Bod Sándornéé. A szoknyát vábbra is a nevelés. De eb- gyanakodva. — Nincs tanú mint egy színházi előadást. maga varrta színes flanellta- ben az esetben sokkal szé- rá — nyugtatta magát. —• A nagy műveltségű Sigral 'ítaróból. Szerencsére ismerte lesebb körű nevelésről van Senki se hallotta. Nincs ta­Edithez nem illett ilyen ko- a szalaghorgolást és egy szó. A népétől elrugaszko- nú rá. De Ciliké feltűnően molytalan viselkedés. De nagyszerű mintát hozott Sza- dott, osztályától elszakadt... sokat izgett-mozgott ma dél­azért ő is kifejezte élisme- bonénak Orosházáról. Váratlan huszárvágás volt. előtt. És akkor is micsoda rését. — Pcenpás előadó — De most Szabóné is csak A szavak ugyan a régiek, de jelenetet rendezett. Napokig jegyezte meg higgadtan, fe- mímelte a horgolást. Hatal- az ostor szíja szokatlanul bőgött a tanáriban. Az ön­hér szarvasbőrkesztyüjét hu- „^ alsótestével szilárdan más irányban csapkodott. uralom mindig gyenge olda­zogatva. Sigrai Edit jobb megülte a tanári széket, ami Alsótusnád pedagógus tár- la volt az urának. Tóth Eri­családból származott. A há- semmlben sem különbözött sadalmának jelenlevő szám- ka gúnyos mosolygása is za­bon! előtt nem tanított nyil- ^gy^n^g támlájú 3zékek- bah, valamint súlyban sem varta. Mit akarhat ez a tács­vános Iskolában, gazdag bir- lölj csak éppen egy laticel jelentéktelen része nem tu- kó? Tudott a dologról, per­tokos családnál nevelőnőskö- volt rajta fakó virágos hu- dott hova lenni a meglepe- sze, hogy tudott. De hiszen dött. zatban. Az egyetlen luxus, téstől. A bevezető végül is azok a nők mind elkerültek Bod Sándorné lépett a te- amit megengedett magának — csak bátran, drága kar- innen. Mar csak ő van itt rembe, az állatorvosné uno- a hatodik gyerek óta. társak! Bíráljunk bátran! közülünk, meg Vinczellér kanővére. Rokonára csak __ Mint egy kotlós kun. felkiáltással véget ért, Mária. Magukat hoznák szé­annyiból hasonlított, hogy cogta Zalaváriné. — Nézzé- Szerencsére Sigrai Edit- gyenbe. Irigyelte férje nyu­egy-két éves késéssel sza- ^ egy katiós. a férje, nek az osztályfőnöki munká- galmát. — Milyen kemény, kasztott azokat a ruhákat Bod sándorné egyetlen társa ról tartott hosszú, de igen milyen határozott — olvad­viselte, amiket a doktorné ^ egyetemi diplomában magas szintű előadása alatt tak el benne a kis félelmek, mér m^áratott a faluban. lló p,UantéaokkBi csiti- összeszedhették magukat. - Igazi férik. Szakasztott azokat! De. en- totta. - Kérlek Icuka. nél sokkal fontosabb, hogy középiskolai diplomája volt. Két oldalt őszült a haja, de Másodmagával a testüleíWA itln^R^^^^i^"^ A kijelölt hozzászóló percent, s az éles fénytől két Matematikát tanított — _ hogy a jegyzőkönyv is jól- idősebb kartársnő ijedten hő­ahogy bizonyos fensőbbség- jonatMit nőseit laeztei peexes lakjon _ befejezte mondó- költ hátra. Aztán megjelent gel mondta. Nem számtant, ^Xillirlrvdie Icától bár Bodné arcán az 82 elökelfi mint Szabóné aki csak kép- ^WÜUri^Ue Icátol. bár _ akkor kedveg kar. idegesség, amivel előre je­zót végzett. Csomagból való Víncaallér Márta feljebb ne- ^ akinek yolna mé lezte. nekem semmi kÖ2Öm keresztbecsíkos pulóvert vi- «*tj- Vidókisaéptlü-flty hozzAtennivalója ... az egészhez. selt, zilált őszes haját ügyet- málta két hegyes pillantás Mozdulatlan csendben 01 Szabóné ölében pihentette len kontyba fésülte Azonnal . . iaazcatóék Alsótusnád pedagógustársa- a horgolást Kiázott, csomós cigarettara gyújtott. A fáWs fítban alorvos álmának számban és súly- Keze a fekete köpeny gomb­m5U fitto cSS-Üt elsl Smv&ra Sti ban egyaránt jelentős cso- jalt babrálta. Apró feje, rnolta öt is VINKe. JÓD NVLLALLÓJ. CSEND ^ i1edt portja. Mondhatnám merev amely teljesen elveszett a IZ SSt ^^ " matais í MkSubSi AS -lYf^lT -o-mentállstest csúcsában Bodné megengedett mag*- Vinczellér: Végén csatiari az ostor nak egy elnéző mosolyt. Kis túlzással Cilikém, kis túlzással. Mert például a pesti operaház vendégsze­replését nem cseréltem vol­— Nézd a sarkát! — Csámpás. — Mint mindig. És Zalaváriné: — Nem csodálom a direk­na el vele. De ettől függet- tort. ezt a csendet vésztjóslónak most még inkább besüppedt is. a toka kettős zacskójába. Ki­Az igazgatón* gyomra meg- csit megszívta az orrát, de ez remegett. Tudja, hogy az ide- sem enyhített a végsőkig fe­gességtől nemsokára csukla- szült némaságon, ni kezd. de nem mert a Csak Sigrai Editről nem kancsóért nyúlni. Legszíve- hómlott le a méltóság, ö, az lenül Igen érdekes tájékoz- - Pedig hogy erőlködik, "bben belebújt volna a hal- értekezlet előadója csupán a tató volt. mondhatnám }e- Orosházára ment a haját szí- ványlila műbőrmappába, tárgykörbe vágó beszamoló­lentős tájékoztató. Esemény, neZtetni. hogy precízen fejezzem ki — Kísértetiesen fekete, magam. — De rúzs az nincs. Az Ez a divat legújabb _ Egy szem sem. száma is csak ürügy volt — Fő a természetesség. Vinczellér Móriénak, hogy _ -Amit a természet adott, amit Csehszlovákiából ho- jávai már megtette a má­zott a férje. Egy karkötő hal- gáéf. Ső.t, azt is igazolta, hogy kan belehullt a fiókba, majd mindenféle hátsó gondolat elrejtőzött két tanmenet kö- nélkül jött el a mai konfe­zött. renciára, mint annak megbí­Ebben a pillanatban Bod zott résztvevője, akit erre az felette összebújhasson Zala- Kedvesem- — utánozta Erika S;indorné gyufája hangosan akcióra hivatalosan felkér­várinéval és Tóth Erikával. az igazgatón* negédes hang­— Végre valaki meg merte mondani — súgta Zalavári- _ vén tyúk. né. • ® _ Megjátssza a húszévest. — Nem hittem volna, hogy Figyeled az -ékszereit-? Ilyen bátran... Feltette az összes csin­— Hát ilyet nem hallott gilingit. még Alsótusnád! De azt hl- — Hátha igy nagyobb a szem, Orosháza sem. Az biz- hatás, tos. Aztán -Ciliké: _ Kíváncsi vaavok lesz-e — ^gy ül 3 "Bűién, mint , ~ AiY*?CSl lesí e valami trónon. Pedig ha tud­ioiytatasa ná. Még Szabóné is pusmo­— Forrong az egész tes- gott _ igazgató bácsink va­tület. inhogy megöregedett tegnap — Gyerekek, én nem va- óta. tek. Fehér szarvasbőrkesz­tyűje disztingvált eleganciá­val feküdt előtte. Az asztal végén valaki nyilt őszinteséggel belekö­hintett a tenyerébe. Aki nem süket, hallhatta, hogy ez nem afféle alattomos, szónoklást megelőző köhintés volt, bujkáló indulatok előhírnö­ke. A köhögés férfi torokban támadt, és nyugodtan, széle­sen tört elő bariton hangszínt kapva a száj öblében. Zala­vári Jenő bizonyára megfá­zott az éjszaka. Csak ennyit jelentett. Vinczellér Mária és Tóth Erika hallgatásában gúnyos mosolyok, kacsintások vib­ráltak. -Mi szólhatnánk, mert mi aztán tudjuk. Persze, ha érdemes lenne. De ezeknek itt? Csupa szolgalelkű, csupa falusi senki. Segíteni se ér­demes rajtuk. Majd bent a városban. Orosházán, vagy Párizsban, pláne Pesten. Ott majd igen, ha bekerülünk. Mária tempósan nyitotta a táskáját, zsebkendőt vett elő, kölnisüveeének szájához nyomta. Ráért. És ekkor minden szem Ci­liké kezén találkozott. Kis párnás kéz vo't. szolidan lakkozott körmökkel és arany pecsétgyűrűvel a középsőuj­ján. A tenyér puha domb­jai jó ebédek, délutáni alvá­sok, sikítós nevetések emlé­két őrizték. Aoolt. kissé mo­lett középosztálybeli kéz vo't, békés kéz. A halványkék erek nem ütötték át a bőr sápadt színét, hogy ezzel elő­kelő származásuk Igazolják. De nem szégyenkeztek rajta repedések sem. a körmök felső holdjai nem töredeztek le az alantas munkában. Nyugdíj előtt álló köztisztvi­selőknek és vidéki tanító­nőknek van ilyen kezük. Kéz, amely nem szokott ököl­beszortiláshoz, zárak, vagy akaratok feszítéséhez. Most is. amint a szürke szvetter tövében felemelkedett — az ujjak félig behajlítva, laza tartásban — hervadt virág fejére emlékeztetett. Annál elszántabb volt Ci­liké airca. A puderesíkok fe­héren világítottak a már-már lilás foltok pihenőjében, sze­me nedves fényben úszott. Most! Az igazgatóné fájdalmasan felcsuklott. És Ciliké beszélni kezdett. Mindenki tudta, hogy rette­netes dolgokat fog mondani. Huszonhárom éve tanít Tus­nádon, és ebből tízenkettőt Szilágyi igazgató zsarnokos­kodása alatt töltött el. Nyílt titok volt. hogy Szilágyi a múlt szombaton libának ne­vezte, és már kétszer meg­akadályozta, hogy jutalmat kapjon. Tizenkét év alatt egyetlen óráját látogatta meg, de a minősítés még mindig őrizte: hogy az esz­mei, politikai nevelési cél elsikkadt a "bö- és "i- be­tűk összekapcsolását célzó gyakorló óráján. — Tűrhetetlen — mondta Ciliké és az idősebb kartár­sak összeborzadtak. — Tűrhetetlen — Ismétel­te magasba kunkorított fosz­tóképzővel. Az igazgató sző­ke szemöldöke homloka kö­zepére gyűrődött, kezében megmozdult a műmárvány hamutartó. A többiek fiók­jaikba bújtak. De Ciliké nem hagyta magát. — Meg kell végre monda­nom, hogy bóírónyos dolog, amit... amit a takarítónő csinál — fejezte be a monda­tot hősies elszánással. — Mert nézzük csak meg, miből áll a munkája? Dél­után felsöpri a termeket és a folyosót. De csak felsöpri. Feltörölni már nem szokta. Sőt A gyerekek könyöke csupa por, amikor az első óra után sorakoznak. Azonkívül nézték már a kartársak pél­dául a képkereteket? Igen, a képkereteket. Szürkék a por­tól. A tanári asztalról már nem ls beszélek. Az Igazgatóné végre betöl­tötte magának a pohár vizet. Alsótusnál pedagógustársa­dalmának számban, valamint súlyban egyaránt jelentős tö­megei kiemelkedtek a fiók­ból. A csalódott, de meg­könnyebbült. sóhajtás fölka­varta a levegőt. Vinczellér Mária — aki egyéniség volt — gúnyos mosolyt biggyesz­tett az arcára. És megcsördült a bírálat karikásostora. Bod Sándorné, Szabóné, Zalavári Jenő. majd egy idősebb kartársnő egymás kezébe adták a ret­tenetes csapású fegyvert. — Mit poros? Egyenesen szennyes a tanári asztal. — Na és a kréta! Hát ki­nek a kötelessége a krétáról gondoskodni? Talán a nevelő szaladgáljon utána, vagy egyenesen az igazgató? — Ne is beszéljünk a füg­gönyökről! Mert azok már elképesztően szutykosak. — De kartársak, a lépcső! Hogy tanul tisztaságot az a tanuló, aki nap mint nap ilyen lépcsőkön kír —* Vagy az udvar képe esetleg vigasztalóbb?, Szó sincs róla. Az udvaron úgy száll a por, mintha repülő­gépről szórnák. Mondták, zúgták, moraj ­lották a takarítónő vétkeit. Hogy ez, meg az, nyál fröcs­költ az asztalra, tenyerek dobbantak, megfürödtek és megnyugodtak a lelkek a ve­szekedés fürdőjében. Az igazgató .felizzott. — Köszönöm knrtársak — mondta zárszavában megin­dultan. — Csak anpyit mond­hatok, köszönöm. Igen, ez az a kemény, kérlelhetetlen bí­rálat, amelynek segítségével kijavíthatjuk a hibákat. Kö­szönöm. A templom kiérdemesült harangja megkondult. A takarítónő leereszkedett az ablakpárkányról, egy cso­móba gyűjtötte az újságpa­pírt, majd a tetejébe ült és spárgafülű szatyorjából egy­kedvű nyugalommal falatoz­ni kezdett. Főtt tojást ebé­delt uborkával és fehér ke­nyérrel. Az órtekezlel Az igazgató ruganyos lép- most került sor Alsótusnádon, tekkel Járt, és jóvágású fér- egyéb halaszthatatlan tenni­finak tartotta magát. Ko- valók miatt) hidegen hagyták paszodó fej, szökés hajko- a testületet. De a belpolitikér szorúval, szúrós tekintetű nál feszengeni kezdtek. An­szemek, kemény kézfogás. nál ls inkább, mert nemso­— Ebben az esetben — K^n, váratlan dolog történt. mondta határozottan, és az értekezlet megkezdődött — Igen érdekes kül- és Yában belpolitikai körülmények kö- 1 zött tartjuk meg negyedévi nevelési értekezletünket. Az igen érdekes külpoliti Szepesi elvtársunk teg­napi nagyhatású beszámoló­Krékogás, cédula megy Cilikétől Zalavárinéhoz. — Csak helyeselhető elvi kai események (még Gagarin szilárdsággal, ós kérlelhatet és Tyitov űrrepülése is, ame- len szigorral beszélt azokról lyeknek méltatására csak a vezetőkről, akik batalmuk­GERENCSÉR MIKLÓS: VADGALAMBOK ItidUfétttt (39) Az ötödik hónap vége felé járt, de csak az juttatta eszé­be terhességét hogy ruhát toldásra szorultak. A többi asz­szony próbálta kímélni, bete-belekaptak a sorába, lopkod­ták előle a munkát nem győzött méltatlankodni. Most is, hogy csak egy percre egyenesedett föl, kopasztott szárakat látott maga előtt. Vidám nehezteléssel förmedt Antira: — őket is te biztattad föl! Ide a kast, aztán mars a dolgodra! A legény szeretettel megbámulta, mintha az ő gyermekét hordozta volna az asszony, s amint észrevette Klári zava­rát, elszégyellte magát és kamaszos hebehurgyasággal kap­ta vállára a teli kosarat. Amióta tudta, hogy anyaságra vár az öreg Kincses lá­nya, megváltoztak Iránta az érzései. Nyugalompusztítő sze­relme leeslllapult, a vonzalom testvéries jósággá változott benne, úgy tartotta számon Klárit, ahogy a legféltettebb rokonokat szokás. Mostanában gyakran átrándult a harma­dik faluba, s itthon tudta már mindenki, hogy ml változtat­ta számára ünneppé a hétköznapi estéket is, noha egyetlen szót sem ejtett á riágy mehetnék okáról. Végre nyugodt na­pokat élt, nem csikorgott a munka, szépen passzolt a szó és a tett, mintha sok-sok esztendő óta közösen dolgoztak : volna az emberek. Csak arra a tavaszi levélre nem akart válasz érkezni. Már attól tartott, talán ki is nevették a pártközpontban, hogy ilyen koszos kis üggyel untatja a vezető elvtársakat, amikor azok az egész nép közös gondjaiért felelősek. Sok­szor elképzelte, mennyi főfájással járhat egy egész orszá­got igazgatni — még neki sem volt könnyű, pedig ötszáz lé­lek, sem élt a faluban. Mostanában mégis gyakran elfogta a türelmetlenség, tudta, hogy Daninak a felesége mellett lenne a helve, mun­ka is akadna neki rogyásig. Cipelte a kosarat, közben elér­zékenyülten gondolt Klárira, hogy milyen keményen tartja magát, zokszót senki se hall tőle, fürge és gondtalan, mint a lányok. • Kiért a tengeri szárak sűrűjéből, akkor látta, hogy az úton sötétzöld, bogárhátú autó közeledik, hűtőjén az ökör­nyál fehér foszlányaival, amely olyan volt. mint a szét­szaggatott menyasszonyi fátyol. Ismerte már jól a járási bizottság apró Skoda gépkocsiját. A deszkával magasított szekérre dobta válláról a kosarat, aztán sétálva indult az autó felé. Meglepetésére nem az instruktor, hanem maga az első titkár kászálódott elő. Szekeres borús képpel üdvözölte, sajnálkozva a szemébe fürkészett, majd bosszúsan kérdezte: — Mit tett, maga szerencsétlen! Antinak elernyedt az álla, nyaka megnyúlt, tétován pislogott. Ha rpeg ls Lepődött, önkéntelenül háborogni kez­dett benne a rosszallás, megint molesztálni akarják, holott ilyen nyugalom és összefogás még soha nem volt a faluban, amióta az eszét tudja. — Dolgoztam — mondta türtőztetett daccal. — Tudtom­mal nincs itt semmi baj, (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom