Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-22 / 273. szám

Csütörtök, 1962. november 22. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 Folytatódik pártunk VIII. kongresszusának tanácskozása • ' ' ' Kun Béláné, Biszku Béla és Kállai Gyula a kongresszus szünetében ség útján kell fedezni, a munkaidőt pedig tovább kell rövidíteni. A 20 éves tervidőszakban kedvező adottságaink alapján az alumíniumipar maximális fejlesztésére törekszünk. Ebben felbecsülhetetlen jelentőségű segítséget kapunk a napokban aláírt egyezmény alapján a Szovjetuniótól. Gépiparunkat úgy akarjuk továbbfejleszteni, hogy termékeinek exportjával továbbra is hozzájáruljon a hiányzó ipari nyersanyagok és tüzelőanyagok, valamint a szükséges gépek importjának fedezéséhez. Mindezek alapján indokoltnak látszik, hogy gépiparunk termelése — 20 év alatt nyolc-kilencszeresére emelkedjék, miközben az egész ipar termelése több mint ötszörösére növekszik. A számítások szerint a vegyiparban mintegy tíz-tizenegyszeres fejlesztést lehetséges és indokolt megvalósítanunk. Mindenekelőtt lényegesen növelnünk kell a műtrágya és a mezőgazdaság számára fontos egyéb vegyianyagok gyártását. Fokoznunk kell az egyes műanyagok és műszálak termelését, tovább kell emelnünk az exportunkban is nagy jelentőségű gyógyszeriparunk termelését. 20 éves tervünk időszakában a tüzelőanyag- és energiaszükségleteink kielégítésére fokozott mértékben használjuk fel az ország erőforrásait. Ezek az utóbbi években bővültek. Nagy földgáztelepeket tártunk fel és kőolajkészleteink is számottevően emelkedtek. Mezőgazdasági termelésünk 20 év alatt kettő, kettő és félszeresére növekszik. Mindezt a munka termelékenységének gyors növekedésével fogjuk elérni. A mezőgazdasági keresők aránya az 1938. évi 50 százalék és az 1960. évi 35 százalék helyett, előzetes harmadik ötéves tervünk szerint már 1970-ben csupán 27—28 százalék lesz. A 20 éves terv végére 16 százalékra csökken. Fock Jenő ezután a gazdasági vezetés színvonaláról beszélt. Rámutatott, hogy a vezetési színvonal emelésével egyidejűleg növekedni kell a dolgozók részvételének is a vezetésben, gazdasági munkánkban mind nagyobb szerepe van á tudománynak. Ma azonban még korántsem mondhatjuk, hogy a gazdasági munka és a tudományok kapcsolata pnár kielégítő volna. A közgazdaságtudománytól egyebek között azt várjuk, hogy több támogatást nyújtson olyan problémák kutatásával, amelyeknek eredménye alapján biztonságosabban dönthetünk arról, hogy melyik iparág fejlesztése milyen népgazdasági és belső arányok mellett felel meg legjobban a népgazdaság hatékonyabb és gyorsabb ütemű fejlesztésének. Fel kell tárni a hazai és a nemzetközi munkamegosztással, a szakosítással. a specializációval és kooperációval összefüggő számtalan problémát. A népgazdaság továbbfejlesztésében nagy jelentőséget tulajdonítunk a termelőerők fokozott koncentrációjának, illetve ennek érvényesítéséhez a feltételek megteremtésének. Ebből indultunk ki, amikor a gazdasági vezetés megjavításának részeként hozzákezdtünk az ipar irányításának átszervezéséhez. A termelőerők koncentrálása sokoldalúan átgondolt, tervszerű munkát igényel. A mi viszonyaink között a koncentráció nem okozhat munkanélküliséget, termelési zavarokat, felesleges áldozatokat. Előre és részletesen ki kell dolgozni a koncentrált termelés kialakításához, a korszerű üzemek szervezéséhez, az elaprózott, gazdaságtalanul működő termelőegységek fokozatos felszámolásához szükséges tennivalókat. A szocializmus teljes győzelme hazánkban elérhető közelségbe került. Csak rajtunk múlik, elsősorban a munkánktól függ, hogy célunkat mielőbb elérjük — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Fock elvtárs. Nevet a kongresszus Raymond Guyot: rr OrizsikBi a munkásmozgalom egységéti Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja bevezetőben tolmácsolta a kongresszusnak a Francia Kommunista Part testvéri üdvözletét. Elismeréssel beszélt az MSZMP politikájáról, majd hangsúlyozta, hogy a francia kommunisták mindent megtesznek a szoros kapcsolatok fejlesztése, a francia— magyar barátság erősítése érdekében. Beszélt arról a kemény harcról, mely Franciaországban több mint négy esztendeje folyik a demokrácia és a személyi hatalom között. Elemezte a francia választások eredményét, majd a nemzetközi politika kérdéseivel foglalkozott, kiemelve, hogy Kubában az imperialisták újabb vereséget szenvedtek. Pártunk helyesli mindazokat a lépéseket — fűzte hozzá —, amelyeket a Szovjetunió Kuba szuverenitásának biztosításáért, és azért tett, hogy a világot megmentse egy termonukleáris világháborútól. A béke valamennyi hívével együtt arra törekszünk, hogy tárgyalások útján oldódjék meg a kínai—indiai határon kialakult helyzet, amelyet az imperialisták rögtön kiaknáztak. Pártunk elítéli és leleplezi azokat a szovjetellenes, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és több testvérpárt, köztük a Francia Kommunista Párt ellen intézett hadjáratot, amelyet az Albán Munkapárt vezetői indítanak. megsértve az 1957. és 1960. évi moszkvai határozatokat, és hátat fordítanak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongreszszusán a személyi kultusz leleplezéséről, valamint a békés együttélés és a béke kérdéseiről hozott történelmi határozatoknak. Mi rámutatunk az Enver Hodzsa és mások részéről indított egységbontó törekvésekre, amelyek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat megosztják. A marxista—leninista pártok feladata, hogy úgy vigyázzanak a nemzetközi mozgalom egységére, mint a szemük világára. Ezért továbbra is érthetetlen számunkra a Kínai Kommunista Párthoz tartozó elvtársaink magatartása, akik nem hajlandók elítélni ezeket a közös ügyünkre káros, egységbontó törekvéseket. Végül kijelentette: tapasztalatból tudjuk, hogy az imperialisták nem nézik tétlenül a szocialista tábor és a világbéke erőinek térhódítását Mindenféle fenyegetésekre vetemednek, hogy megpróbálják feltartóztatni a történelem menetét. De azt is tapasztalatból tudjuk, hogy minden próbálkozásuk megtörik a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének szikláján, a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség erején. A délutáni ülés Ebédszünet után a kongresszus Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjának elnökletével folytatta munkáját, illett Pál, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke beterjesztette a bizottság jelentését, amelye! a kongresszus egyhangúlag tudomásul vett. Ezután folytatódtak a hozzászólások. Felszólalt Otakar Simunek, a Csehszlovák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Darvas József író. Arturo Colombi, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Gosztonyi János, a Vas megyei pártbizottság első titkára, Juszkó Istvánné felsőtelki pedagógus, Ambrus Jenő, a pécsi városi pártbizottság titkára, Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke és A. Draghici, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja. Az elnöklést ezután Kónyi Gyula, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára vett* át. Felszólalt Herbert Warnke, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Bojan Bolgaranov, a Bolgár Kommunista Párt. Politikai Bizottságánál! tagja, a Központi Bizottság titkára. A kongresszus csütörtök reggel 9 órakor folytatja munkáját. A pártkongreszszus fontos, nagy figyelmet és felelősséget követelő kérdéseket tárgyal. De a komoly percek néha azért mosolyban oldódnak fel, a felszólalók egyegy ízes, derűs és persze a legtöbbször nagyon találó megállapítása nyomán. (derültség) — írhatták a jegyzőkönyvbe Takács Imre dunaújvárosi párttitkár szavainál is, és itt körülbelül mindenki tudta, kik is a címzettek, kiken derülünk. Takács elvtárs arról szólt, hogy Dunaújvárosban késik a 400 ágyas modern kórház felépítése, mert , a keret ugyan megvan hozzá, de hiányoznak — az ablakkeretek. — Három minisztert kellett mozgósítani, hogy végre itthon készüljön ablak a kórházhoz! — panaszolta, joggal. Magas szintű ablakok lesznek, annyi bizonyos ... Dullai Árpád elvtárs, a * KISZ Központi Bizottság első titkára kedvesen, derűsen, és igen határozottam tartott tükröt azok elé, akik hajlamosak az általánosításra, s arra, hogy minden fidtalban huligánt lássanak. — Sokan vannak, akik az öltözésből ítélik meg a fiatalokat. Hiába: ebben az idő mindent megszépítő messzesége játszik szerepet. Pedig az önámításra vezet. Érdemes megnézni réges-régi fényképeket, még a ma megbecsült kommunista veteránok fényképeit is, hogy a maguk, fiatal korában siminyakkendőt, zsirardi kalapot, hegyes orrú cipőt, hozzávaló szűk nadrágot viseltek. Akkor ez volt a divat, s ettől még semmi bajuk nem származott, becsületes. haladó gondolkodású fiatalok maradtak. Miért ítéljük el tehát ma azt a fiatalembert, aki a mai divatnak hódolm a nagyapáink idejéből származó fazont választja a szabónál, és a klubban csacsa-csát jár? Megint nevetés! Akárcsak annál a megjegyzésnél, hogy amikor a KISZ arra gondolt, hogy tánccal, társasjátékkal, énekkél kellene vonzóvá tenni a fiatalok öszszejőveteleit, egyesek berzenkedtek: »Mi az, a KISZ tangólépésben akarja tanítani az osztályharcot?« És az egész kongresszus derűje újra megmutatta, hogy a KISZ-nek van igaza. * A budapesti fülnek rendkívül érdekesen hangzott Sebestyén Gyula, a kővágóőrsi tsz-elnök felszólalása. Elvégre nem mindennap hallani valakit, aki hamisítatlan falusi tájszólásban, egyszerű mondatokban csak úgy dobálózik a terminológiával, hogy "bővített újratermelés^, „-nyereségrészesedés* stb. De a tájszóláson kívül nagy figyelmet érdemelt mondanivalója, néhány csípős mondata is, amely még az önbírálatot sem nélkülözte. Sebestyén elvtárs felszólalásában visszautasította például a tsz-eket gyakran érő célzatos bírálatokat, amelyek — itt egy pillanatra elgondolkodott, majd így folytatta: „többségükben igazságosak ...«, amikor meg a falu kulturális életéről beszélt és megdicsérte a Déryné Színház művészeit, akik „élethűen adják elő a darabokat, hogy a Nemzeti Színház sem adná különben«. Mindenki vidáman fordult a budapesti küldöttek felé, akik között ott ül Major Tamás, a Nemzeti Színház főrendezője, ö nevetett a legjobban. Vető József „Megfúrt" emberek ll-„ niár hagyoUgy latom, mánnyá vá. lik, hogy a Gábor Áron Vasöntöde szocialista brigdjának képviselője szószéket kap a párt kongresszusán.'Miként a VII. kongresszuson Fábri Tibor elvtárs, a még fiatal brigád egyik tagja számolt be munkájukról, most Sugatagi Ferenc elvtárs, a brigád vezetője állt a kongresszus színe elé. Ugyanarról a szónoki emelvényről, ahonnan Kádár elvtárs adott számot szocializmust építő hazánk fejlődéséről, a brigád vezetője is beszámolt a kis szocialista munkásközösség tevékenységéről, jövőbeni terveiről. Ahogy országunk mérföldlépő csizmával halad a szocializmus felépítése útján, ugyanezt illusztrálta brigádja munkájával a kis kollektíva képviselője. A VII. kongreszszusnak tett ígéretüket teljesítették. Három esztendő alatt két és fél millió forintot takarítottak rneg. a selejtet hat-hét százalékról egy százalék alá szorították. Szocialista brigádjukat nemcsak nagyszerű termelési eredmények jellemzik — hanem ami nem kevésbé fontos — az emberek fejlődése. Először azt hittem, a fülem cseng, vagy hallucinálok, amikor Sugatagi elvtárs kijelentette —, hogy saját szavaival éljek — „Megfúrták*. Talán a szocialista brigádtagok fúrják egymást? A dehogy! — Csupán a felső vezetés „fúrta* meg. Kinevezték ugyanis a személyzeti osztály vezetőjének. Ennek ellenére társai kérésére megmaradt a brigád vezetőjének. Ez a számunkra rendkívül fontos emberi fejlődés azonban nemcsak a brigádvezető sajátja. Egy másik brigádtag a SZOThoz került fontos beosztásba, megint másik, a szakszervezetek budapesti tanácsának tagjaként tevékenykednek. Szóval ilyenek a mi szocialista módon „megfúrt* embereink. Átsütött a hangján* hogy szívesen maradt volna a brigádban, hiszen az sem kisebb »rang« ma már, mint az osztályvezetőség. A kollektíva ^ sem maradt el. a brigád tagjai megfogadták, hogy a IX. pártkongresszusig műhelyüket szocialista üzemrésszé fejlesztik. Bízunk abban, hogy négy év múlva..ugyanitt üdvözölhetjük a brigád akkori képviselőjét, hogy . beszámolhasson vállalásuk teljesítéséről, s arról is, hogy az elvtársi kollektíva kis kohóiában hány brigádtag edződött meg. hány kádert adott a brigád az üzemnek, az országnak. B. B. Egyre nő a Szeged környéki gyümölcsösök exportja Tanácskozás az exportáru-értékesítés feladatairól Tegnap délelőtt az MTESZ Széchenyi téri klubjában a megye kertészeti és gyümölcstermesztési szakembereinek, szövetkezetek elnökeinek és mezőgazdászainak részvéteiével az exportáruértékesítés idei eredményeit és a jövő évi feladatokat vitatták meg a Magyar Agrártudományi Egyesület, a Csongrád megyei tanács mezőgazdasági osztálya, az AGROKER Vállalat és a Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központja által összehívott tanácskozáson. Az értekezleten a Földművelésügyi Minisztérium képviselőjeként Budahegyi József főosztályvezető-helyettes jelent meg. Sas Béla, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője számolt be az 1962-es gazdasági év áruértékesítési és exportterveinek teljesítéséről. Elmondta többek között, hogy az idén őszibarackból 5 ezer 260 tonnával exportált többet a megye a tervezett menjnyiségnél, szőlőből pedig a tervezett 100 tonnának több mint ötszörösét, 580 tonnát értékesítettek külföldön. Ez az eredmény is mutatja, hogy már most éreztetik hatásukat azok az erőfeszítések, amelyek célja az exportáru-termelés és -értékesítés nagyarányú fölfejlesztése. Eredményesen folyik a szakmunkásképzés is a megye területén, s ez elengedhetetlen feltétele a mezőgazdaság nagyüzemi árutermelésre való berendezkedésének. A mezőgazdasági szakmunkásság 23 százalékát jelenleg Csongrád megye adja az országnak, de ezt a számot még tovább növelik majd a következő esztendők folyamán. Regőczi István, a Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központjának igazgatója közölte felszólalásában, hogy a megye eddig már 110 százalékra teljesítette 11 ezer vagonos felvásárlási tervét, s a fölvásárolt árumennyiség 35 százaléka exportra került. Beszélt ezután azokról a feladatokról, amelyek megvalósításra várnak a legfontosabb exportcikkek: a vöröshagyma, az őszibarack és a paprika termelésének fejlesztésében. Foglalkozni kellene a hagymaszedés gépesítésének eddig megoldatlan gondjával, s biztosítani kell a raktározás és szállítás feltételeit is. Őszibarackból az idén többet vásároltak fel, mint az ország összes többi megyéiben együttvéve. Ez is bizonyítja — mondta Regőczi István —. hogy az őszibarack termesztésének Csongrád megye a központja, s épp ezért nem ártana, ha az illetékesek jobban támogatnák a megye őszibaracktermelő gazdaságait gondjaik megoldásában. Itt még kevébé biztosítottak a gyümölcs raktározásának és szállításának feltételei, mint a hagymánál. Elegendő számú hűtővagonról kell gondoskodni a szezonban, mert különben az áru szállítása rendkívül kockázatos és nagy károk keletkezhetnek. Az előadásokat követő vita során számos felszólalás hangzott még el. Bárányi Sándor, a makói járási tanács képviselője elmondta, hogy a fokhagymatermesztés föllendítése érdekében rendezni kellene a termeltetési és felvásárlási árakat, mert így a szövetkezetek nem szívesen vállalkoznak foghagyma termelésére. Papp Antal a zákányszéki Homokkultúra Tszcs-ből arról szólt, hogy az őszibarack felvásárlási árait a jobb zamatú, értékesebb fajták termeltetése érdekében kellene alakítani*Dr. Szűcs István, a szatymazi Barackvirág Tsz küldötte a szövetkezet őszibarackértékesítésben elért eredményeiről számolt be. Kamenszki Béla gyümölcstermesztési szakértő a cseresznyelégy és a baraekmoly elleni védekezés fontosságéra hívta föl a figyelmet, s javasolta, hogy külön tanácskozáson beszéljék meg a növényvédelem időszerű tennivalóit