Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Szerda, 1962. n<vvember 21. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás az 5. oldalról.) az ország közvéleménye, a nemzetközi munkásmozgalom megértéssel és helyesléssel fogadta. Mégis, röviden szólni kell a kongresszus elölt arról, hogy miért tűztük e kérdést napi­rendre. Mindenekelőtt azért, hogy a személyi kultusz évei alatt az önkény áldozatául ésett Rajk László elvtárs, Szőnyi Tibor, Szalai András. Pálfy György, Sólyom Lász­ló és más elvtársak emlékét a maguk tisztaságában állít­hassuk a hazai és a nemzet­közi közvélemény elé. Azért, hogy a személyi kultusz ön­kényének áldozatul esett elv. társainkról a jövőben érde­meik szerint emlékezhessünk, fe a munkásmozgalomban ki­fejtett nagyszerű tevékenysé­güket méltóképpen "értékel­hessük. Másodszor: szükség volt erre azért, hogy a személyi kultusz éveiben meghurcolt, ártatlanul vádolt és büntetett elvtársainkat — ha ez valami hiba következtében eddig nem történt meg — rehabili­táljuk. Jóvá kellett tennünk mindazt, ami a személyi kul­tusz idején keletkezett tör­vénysértő perekből jóvátehe­tő. Foglalkozni kellett ezzel a kérdéssel azért is, hogy Ráko­sit, Gerőt és másokat, aki­ket a személyi kultusz ide­jén lefolytatott perekért a fő politikai felelősség terhel, po­litikailag felelősségre von­juk. és a párt soraiból kizár­juk. Az augusztusi határozat minden pontjának az volt a rendeltetése, hogy újabb, to­vábbi biztosítéka legyen an­nak, hogy a szocialista törvényesség megsértése, a pártdemok­rácia lábbal tiprása ne ismétlődhessék meg többé pártunk életében, az or­szág történelmében. (Nagy taps.) Csak a személyi kultusz gyökeres felszámolásával, a szocialista törvényesség hely­reállításával és megerősítésé­vel vált képessé pártunk ar­ra, hogy a szocialista forra­dalom győzelméért folytatott harcban nélkülözhetetlen ve­zető szerepét méltóképpen betölthesse. A párt egyik legfontosabb feladata, hogy továbbra is őrködjék a szo­cialista törvényesség felett. Kétfrontos harcban az eszmei tisztaságért Elvtársak! Pártunk ered­ipényes munkájának forrása 3Z, hogy a dogmátizmus és a revizionizmus ellen vívott kétfrontos harcban megőrizte ar marxista—leninista eszmék tisztaságát. A magyar kommunista mozgalomban a revizioniz­must is, a szektás dogma­tizmust is visszavonhatat­lan történelmi vereség érte. A kétfrontos harc pártunk számára nem taktikai jelszó, hanem állandó feladat, a marxizmus—leninizmus lé­nyegéből következik. A dogmatikus-szektás fej­fogás és szemlélet ma fő­képp azzal gátolja és ne­hezíti az előrehaladást, hogy értetlenül áll szem­ben a szocialista társadal­mi fejlődés szükségletei­vel, egykor időszerű, de elavulttá vélt jelszavakat kér számon, szemben áll pártunk szövetsé­gi politikájával. E felfogás és szemlélet veszélyét fokoz­za, hogy a személyi kultusz rossz hagyományaihoz kap­csólódik, s a nemzetközi hely­zet álforradaJmi, antimarxis­ta megítéléseivel is összefügg. A revizionizmus sem adta meg magát: ahogy hat évvel ezelőtt a XX. kongresszus meghamisításához folyamo­dott. úgy most a XXII. kong­resszus eszméinek eltorzításá­val keresi a maga igazolását. A revizionisták opportu­nista módon meghamisít­ják szövetségi politikán­kat. Szövetséget akarnak Ideoló­giai harc nélkül, tagadják a munkásosztálynak és pártjá­nak vezető szerepét a szövet­ségben, elvetik a szövetség célját — a szocializmus teljes felépítését. Kísérletet tesznek a marxizmus és a polgári­kispolgári ideológiák össze­békítésére. A marxizmus—leninizmus tisztaságának megőrzése, al­kotó alkalmazása, a helyes politika is csak úgy vezethe­tett nagy győzelmekhez, hogy pártunk a harcban összeko­vácsolódott és egységes volt Ar. egység nem formális kér­dés. Az egység nem zárja ki, hanem feltételezi a kérdések sokoldalú megvitatását, s e v-ita során a különböző véle­mények kifejtésének lehető­ségét. Pártunk egysége azt je­lenti, hogy a párt valóban alapos és beható vita után hozzon határozatokat, ame­lyek azután mindenkire kötelezőek, és a végrehajtásban érvénye­süljön a szigorú fegyelem. Az elmúlt hat esztendő alatt előfordult, hogy olyan nézeteltérések is támadtak, amelyek végül is szakításhoz vezettek. Négy volt központi bizottsági taggal öltött a vi­ta" olyan formát és jelleget, hógy végül is szakítás követ­kezett be köztük és a Köz­ponti Bizottság között. A Központi Bizottság egyik ese­tet sem kezdeményezte. De amikor elvi nézeteltérések támadtak, s a hamis felfo­gás és magatartás képviselői — jobboldali, vagv -balolda­li" eltéveb'edés következté­ben. esetleg személves hiú­ságból — szembefordultak a part fő irányvonalával és szérvc/eti rendjével, a Köz­ponti Bizottság nem habo­zott, a párt és a nép érdekeit tartva szem előtt, cselekedett. Nincs olyan ember, aki­nek elvi kérdésekben a párt engedményt tehet. Marxista—leninista eszméink, a párt politikája, egysége mindennél fontosabb szá­munkra. (Hosszan tartó taps.) Pártunk politikája, a mar­xizmus—leninizmus alkotó alkalmazásával olyan bo­nyolult kérdésekre adott vá­laszt, mint az osztályharc és az osztályszövetség összefüg­gése; az ellenforradalommal vívott harc és a szocialista konszolidáció; a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­nek problémái — mondotta Kádár elvtárs, majd megál­lapította, hogy a szocialista építőmunka eredményei a marxista—leninista elmélet sikerei ls voltak, a gyakorlat­ban igazolták az elmélet he­lyességét. Ideológiai mun­kánk még elmarad a társa­dalmi fejlődés, a lehetőségek és a követelmények mögött. A marxizmus eszmei of­fenzívája az egész szocia­lista építőmunka paran­csoló szükségessége. A polgári és kispolgári ide­ológia legyőzése, a társadal­mi tudat szocialista átalakí­tása a szocializmus teljes győzelmének elengedhetetlen feltétele és része. A kapitalista és a szocia­lista világrendszer egyidejű létezése, a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése egyben ideológiai ' küzdelem is, s ennek tartalma a szo­cialista és a burzsoá eszmék harca. Fejlődésünk jelenlegi sza­kaszában a politikai harc is gyakran ideológiai harc formájában jelentkezik. A kapitalizmus ideológiai maradványai, az imperializ­mus eszmei behatolása elle­ni küzdelem is osztályharc. Ez a harc nem a polgáyi, kis­polgári hatások alatt levő dolgozók ellen folyik, hanem értük is, azok ellen az esz­mék ellen, amelyek objektí­ve a burzsoázia érdekelt fe­jezik ki. A Központi Bizottság meg­felelő figyelmet fordított a párttagság és a párttal szim­patizáló ideológiai képzésre. A pártoktatásban résztvevők majdnem 50 százaléka pár­tonkívüli. A különböző típu­sú pártiskolákon évenként összesen 4500 hallgató végez. Fontos szerepet töltenek be 3 marxista—lenrnistá esti egyetemek tanfolyamai, ame­lyeken 12000 elvtárs tanul. Ebben az évben az iskolán kívüli pártoktatás különböző formáinak keretében 620 000 hallgató, a kommunista ifjú­sági szövetség oktatási rend­szerében 340 000 fiatal tanul marxizmus—leninizmust. Növekszik a párt szervezeti ereje Egészségesen növekszik pár- több mint 97 százalékában tunk szervezeti ereje. Párt- van pártszervezet. A párt­szervezeteink száma: 17 396. tagság létszáma (tagjelöltek­A termelőszövetkezeteknek kel együtt) ez év szeptem­ber elsejei adatok szerint 511 695, tehát a VII. kong­resszus óta 77 000-rel nőtt. Növekedett a párttagság ál­talános műveltsége. A pártsajtó példányszáma is növekszik. A párt köz­ponti napilapjának, a Nép­szabadságnak példányszáma jelenleg 707 000, százezerrel több, mint a VII. kongresz­szus idején volt. Növekszik folyóirataink példányszáma is. A rádió és a televízió elő­fizetőinek növekvő száma, a lapok iránti nagy kereslet népünk politikai érettségé­nek és érdeklődésének bi­zonysága. Bizonysága ez an­nak is, hogy a rádió, a televízió és a lapok színvonala emelke­dett. dolgozóink segítik a pártot, lépést tartanak a fejlődés hozta feladatok­kal. Most arra lesz szükség, hogy a sajtó munkásai tovább gyarapítsák ideológiai isme­reteiket és szakmai tudásu­kat: tegyék még színvonala­sabbá, még gazdagabbá és még sokoldalúbbá agitációs és propaganda munkájukat. A káderek nevelésével és kiválasztásával foglalkozva a beszámoló megállapította: a helyzet ezen a területen egészséges. Megszűnt a ti­tokzatosság és a pártszerve­zetek egyre inkább sokolda­lúbban, előítéletek és sablo­nok nélkül ítélik meg az em­bereket. A múltbeli érdemek szá­montartásán és változatlan megbecsülésen túl a káder­munkában most előtérbe került a feladatra való al­kalmasság követelményei­nek érvényesítése. A kádermunkában az esz­mei és politikai képzés mel­lett mindig ügyelni kell rá, hogy mindenkit megóvjunk a hosszú ideig végzett jó munka után még rendes em­bereket is megkísértő hibák­tól, a személyes népszerű­ség hajszolásától,' az elbiza­kodottságtól, a hatalmasko­dás veszélyétől. A legjobb orvosság e tekintetben is a pártnak az utóbbi években kialakított egészséges mun­kastílusa. szervezetekre fontos felada­tok várnak a munkaverseny­mozgalomnak, különösen a szocialista brigádok mozgal­mának szervezésében és veze­tésében. A szakszervezetek mozdítsák elő a munkások, alkalmazottak és értelmisé­giek tevékeny közreműködé­sét, s gazdasági vezetésben, az üzemek és vállalatok le­hetőségeinek kiaknázásában. A szakszervezetek viseljék szívükön a dolgozók élet­és munkakörülményeinek javítását, segítsék a dol­gozók szakmai és politikai képzését. A párt ifjúsági szervezeté­nek, a Kommunista Ifjúsági szövetségnek hétszáznyolc­ezer tagja van. A Kommu­nista Ifjúsági Szövetség ve­zetése alatt működő úttörő­mozgalom nyolcszázezer gyer­meket fog össze. A Kommu­nista Ifjúsági Szövetség be­tölti hivatását. „Az ifjúság a szocializmusért" mozgalom­ban mintegy nyolcszázezer fiatal vesz részt. A mezőgaz­daságban kilencvenhétezer fiatal kapcsolódott be a kü­lönböző termelési versenyek­be, közülük tízezer a fiatal traktorosok szocialista ver­senyébe. A Kommunista If­júsági Szövetség által a ter­melőüzemekben indított ta­karékossági mozgalomban kétszáznegyvenezer fiatal vesz részt. 1962 első félévé­ben ötszáznyolcvanezer fia­tal kereken nyolcmillió mun­kaóra társadalmi munkát végzett. Mindez arra mutat, hogy sokszor felszínesen, igaztalanul szapulják a mi dolgos, hazaszerető fiatalsá­gunkat. A közelmúltban» tömeg­szervezeti alapokra helyezett testnevelési és sportmozgal­munk egészségesen fejlődött. A rendszeresen sportoló száz­ezreken túl, az elmúlt esz­tendőben egymilliókétszázez­ren vettek részt a különböző sportakciókban. Továbbra is fontos feladat a testneve­lés és a sport fejlesztése. Jó és eredményes munkát végeznek a Magyar Nők Or­szágos .Tanácsának irányí­tásával dolgozó nőtanácsok. A nők közötti politikai munka fontossága válto­zatlanul nagy, és az is lesz mindaddig, amíg a nők jogszerinti egyenlősége a gyakorlatban is teljes, ténylegesen érvényesülő egyenjogúsággá nem válik. A tömegszervezetekben és tömegmozgalmakban végzett pártmunka nagy fontosságát és súlyát mutatja az, hogy igen sok pártonkívüli mun­káját befolyásolja. A szakszervezetek négy­százharmincötezer aktivistája közül harminc százalék, a hétszázezres KISZ-tagságból öt százalék, a tanácsok száz­ötezer tagja közül mintegy negyven százalék, a Hazafias Népfront bizottságainak százhúszonhétezerötszázöt­venöt tagja közül huszonhat százalék a párttag. Nagyszerű új tömegmoz­galmunkban, a szocialista­brigád-mozgalomban részt­vevő négyszázezer ember túlnyomó többsége párton­kívüli. Ez egyúttal azt is mutatja) mennyire megsokasodtak a párt körül szorosan tömörülő rokonszenvezők, akik maguk is teljes odaadással és aktivi­tással hirdetik a szocializmus igazságait és dolgoznak pél­damutatóan azért, hogy a szocializmus eszméi megvaló­suljanak. Pártunkról szólva meg kell említeni azt is. hogy az egye­sülés folyamata teljesen és véglegesen befejeződött. Sen­ki sem tartja számon, hogy párttagjaink közül az egye­sülés előtt ki volt a kommu­nista. ki a szociáldemokrata párt tagja. Ma az embereket pártunk­ban kizárólag munkájuk, magatartásuk, aktivitásuk, a munkára való rátermett­ségük alapján különbözte­tik meg. Ez helyes és örvendetes. Ma a párt mindennapi munkájá­ban érezzük annak a nagy történelmi győzelemnek ál­dásos hatását, hogy a magyar munkásosztály két pártja a marxizmus—leninizmus esz­méi alapján egyesült fe — most már joggal elmondhat­juk — egységes, szellemében és munkamódszereiben egy­aránt kommunista párttá fejlődött Legjobb kötelességünk A kommunista munkastílusról A párt munkastílusának lényeges vonása változatla­nul az, hogy a párt minden tagjának és funkcionáriusá­nak eleven és szoros kap­csolatban kell élnie a dol­gozó tömegekkel. Ez az ered­ményes pártmunka elenged­hetetlen feltétele. A kom­munisták magatartásában az elvi szilárdság egységben van a dolgozó emberek min­dennapos gondjai iránti fi­gyelmességgel és humaniz­mussal. A kommunista ve­zetőktől meg kell követel­nünk a szerénységet és a közösség áldozatkész, ön­zetlen szolgálatát. Kialakult, de tovább kell erősíteni a pár­ton beül a választott szer­vek önállóságát. Ez véd legjobban a munka elbürokratizálódása ellen. Pártéletünk fejlődésének egészséges jelensége, hogy a vezető szervek mellett — minden szinten — társadal­mi bizottságok. munkatár­sak és aktivisták tevékeny­kednek, közöttük sokan pár­tonkívüliek. A pártéletben egészséges légkört teremtettünk. Az em­berek nyíltan beszélnek, vitatkoznak, bírálnak. Annál kirívóbb és elítélendőbe), hogy akadnak még külön­böző posztokon, főként álla­mi és gazdasági területeken kommunista vezetők, akik a párt politikájának szellemé­től, a párt munkastílusától idegen módszereket alkal­maznak. Az ilyen emberek a parancsolgatok, az utasítga­tók, a bírálat elfojtó! és né-; ha megtorlói. Az ilyen je­lenségek ellen a párton be­lül, de az élet minden más területén is keményen har­colni kell. Gondozzuk pártéletünk és egész közéletünk tisztasá­gát, ösztönözzük a vitákat, őrködjünk a bírálat sza­badságán! A párt valamennyi szer­vezetének munkáját segíti a közvélemény, a dolgozók közvetlen támogatása. Éven­te több tízezer közérdekű le­vél, személyes bejelentés ér­kezik a párt- és állami szer­vekhez, a szerkesztőségek­hez, a rádióhoz. Ezekben a levelekben a dolgozók oly­kor személyes panaszként, de nagyon gyakran minden közvetlen érdek nélkül te­szik szóvá intézményeink munkájának hiányosságalt. egyes vezetők túlkapásait. Pártszervezeteinknek és közintézményeinknek elemi kötelességük, hogy. minden ilyen bejelentést, észrevételt a lehető leggondosabban ki­vizsgáljanak, és a tényleges hibákat orvosolják. Pártunknak őrködnie kell afölött, hogy a hibákat szó­ban, vagy írásban bíráló dolgozók teljes védelmet kapjanak: a legerélyeseb­ben és azonnal el kell jár­ni a bírálat elfojtóival szemben. Irtani kell azonban a "fúrás", a rágalom és az intrika szel­lemét. A jövőben a párt- és állami szerveink komoly in­dokok nélkül, például névte­len levelek, bejelentések alapján eljárást ne indítsa­nak! Elvtársak! A párt kialakult helyes munkastílusának meg­felelően, a Központi Bizott­ság a gyakorlatban azt a módszert alkalmazza, hogy nem hoz állami intézmények­re. tömegszervezetekre, kul­turális szervezetekre, vagy más önálló vezetőszervekre kötelező párthatározatokat. A párt e területeken úgy ér­vényesíti eszmei és politikai vezető szerepét, hogy határo­zatai az ott dolgozó pártta­gokra kötelezőek, és e pártha­tározatok érvényesítéséért a meggyőzés és érvelés mód­szereivel kell dolgozni. A Központi Bizottság köz­zétette a szervezeti szabály­zat módosítására vonatkozó javaslatait is. Az vezetett bennünket, hogy növeltük a párttagok in­gáit és kötelességeit, foko­zott erkölcsi követelmé­nyeket támasszunk a kom­munistákkal szemben. A tervezet újabb biztosítékot tartalmaz a bírálat jogának érvényesítésére. Elvtársak! A párt hatalmas támaszai a tömegszervezetek és tömegmozgalmak. A Magyar Szocialista Mun­kásDárt, a munkásosztály for­radalmi élcsapata, munkájá­ban természetesen mindenek­előtt a munkásosztály legna­gyobb szervezeteire, a szak­szervezetekre támaszkodik. Ezeknek taglétszáma ma két­millió-hétszázezer. A szak­A magyar nép bizalommal tömörül a Magyar Szocialista Munkáspárt köré. Pártunk betölti történelmi hivatását: biztosan vezeti a magyar né­pet a szocializmus teljes fel­építéséért, a kommunizmu­sért vívott harcban. Tisztelt Kongresszus! Ked­ves Elvtársak! Pártunk mar­xista—leninista párt. a prole­tár internacionalizmus alap­ján áll. Legfőbb internacionalista kötelességünknek tartjuk, hogy a nemzetközi kom­munista mozgalom egyse­gének további megszilárdí­tásán munkálkodjunk, és hazánkban teljesen felépít­sük a szocialista társadal­mat. A nemzetközi munkásmoz­galom egységének alapja a kommunista és munkáspár­tokat egybeforrasztó marxiz­mus—leninizmus. A nemzet­közi kommunista mozgalom­ban ma a pártok teljes egyenjogúsága érvényesül. A közös nemzetközi narc fel­adatait a kommunista és munkáspártok időszakos ta­nácskozásai határozzák meg. Az egységesen hozott határo­zatok minden pártra kötele­zők. Így tekint a Magyar Szocialista Munkáspárt a kommunista fe munkáspár­tok 1957-es és 1960-as moszk­vai tanácskozásainak hatá­rozataira. •A kommunista és mun­káspártok e két tanácskozá­sának határozatai adják pár­tunk nemzetközi tevékenysé­géhez a számunkra kötelező elvi útmutatást. E határoza­tok szellemében küzdünk a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit veszélyeztető revi­zionizmus ellen saját ha­zánkban is, nemzetközi vo­natkozásban is. Elitéltük fe elítéljük a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége leg­utóbbi kongresszusának revi­zionista tételeit, de elítéljük a revizionista je­lenségeket ugyanígy, je­lentkezzenek bárhol a nemzetközi munkásmozga­lomban. S elítéljük a dog­matikus-szektás irányza­tot, mint a marxizmus—le­ninizmustól idegen, és a revizionizmusná! nem ke­vésbé káros áramlatot. Harcolunk és fellépünk el­lene saját hazánkban is. e» a nemzetközi munkásmozga­lomban is. így mélyen el­ítéljük a pártütő Enver Hod­zsát és társait, s mindazo­kat a dogmatikus-szektás fellépéseket, amelyek a nem­zetközi kommunista mozga­lom más pártjaiban jelent­keznek. Nem értünk egyet azokkal, akik a moszkvai kö­zös nyilatkozatokra hivat­kozva helytelenítik az Enver Hodzsát és csoportját ért el­kerülhetetlen. szükséges és helyes kommunista bírálatot, ugyanakkor védelmezik és támogatják azokat, akik Ti­ranából gyalázkodó rágalma­kat szórnak a Szovjetunió Kommunista Pártjára, óm­nak Központi Bizottságára, a marxista—leninista testvér­pártok egész sorára, köztük pártunkra, a Magyar Szocia­lista Munkáspártra is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt az internaciona­lizmus próbakövének te­kinti a Lenin alapította nagy párthoz, a Szovjet­unió Kommunista Pártjá­hoz, az első munkás-pa­raszt államhoz, a Szovjet­unióhoz való viszonyt. Lenin fellépése óta. a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme, a szovjet állam létrejötte óta a Föld minden országának interna-

Next

/
Oldalképek
Tartalom