Délmagyarország, 1962. szeptember (52. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-27 / 226. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1962. szept 27. Földhözragadt Jánosok unokái Félegyházáról 46 henni mentek a Eltűnt a hatvan év Este, amikor haza­szövetkezeti gazda Széchenyi térre, én előtti Szeged is, át- indult velünk a vo­látogatott el Szeged- Móra Ferenc lába- formálták a teret az- nat, a különkocsiban re az önsegélyző cso- nyomát kerestem. A óta. Volt birodalmú- arról beszélgettek port jóvoltából, hogy postapalotával szem- ban: a kultúrpalota- Móra Ferenc paraszt­megnézzék a szom- ben azt méregettem, ban találkoztunk jainak unokái, a széd nagyobb varos hol lehetett azaFor- arcképével, szellemé- félegyházi, gátéri, mezőgazdaságát. Mó- sythia-bokor, ame- vei, keze vonásával, kunszállást és jász­ra Ferenc kiskunjai, lyikről 60 esztendő­Móra Ferenc földhöz- vei ezelőtt Móra Fe­ragadt Jánosainak renc a Szegedi Nap­unokáival találkoz- lónak első cikkét ír­tak. ta. Engel Lajos ki­Erre az útra én is adót és Békefi Antal velük tartottam, s szerkesztőt, akiknek míg ők a füvészkert éles szeme a »keszeg ritkaságait, a Kerté- filozopter«-ben felfe­szeti Vállalat virág- dezte a leendő nagy erdőit, a Haladás Tsz meleg vizét és kor­szerű gazdaságát cso­dálták, az én gondo­lataim Móra Ferenc emlékeit kutatták. irót, aki szülőváro­sában még írnok­nak sem kellett. Eltűntek a régi bokrok, régen meg­haltak ezek az igaz­Láthatta, hogy szentlászlói parasz­megváltoztak a kis- tok: nekik is kellene kúnok unokái is egy olyan kutat fú­azóta, tarisznya he- ratni, amelyiknek lyett aktatáskát hor- meleg vizével annyi danak és a lányokat rengeteg szenet meg se lehet kiválogatni lehet takarítani, a a Kárász utcában a munkaegységről havi szegedi lányok közül, fizetésre áttérni. En­Felsővároson is nek tanulmányozásá­Alsovaroson is, ahol Útitársaim megpi- szívű emberek is. a patagon király ko­ronáját kereste, új házak, hatalmas pa­loták sorakoznak. Olyanok, amilyennel a patagon király is megelégedett volna. ra még vissza fognak térni Szegedre. Ügy éreztük, Szeged na­gyon közel került Félegyházához. Tóth Miklós Rádióműsor CsfitSrtök &OSSUTH-RADIO 4,ss Rákóczi-induló. 4,39 Hí­rek. 4,40 Vidáman, frissen. Köz­ben: 5,00 Falurádió. 5,30 Hírek. 8,30 Néhány perc tudomány. 0,50 Időjelzés. 7,00 Hírek. 7,10 Uj könyvek. 7,30 Műsornaptár. senyről. 22,00 Hírek. 12.15 Tánc­zene. 23,15 A csodatükör. Rá­diójáték. 23.30 Báthorl Zsig­mond. Opera részletek. 24,00 Hí­rek. 0,10 Virágénekek. 0,30 Him­nusz. PETOFI-RADIO 3,00 Reggeli zene. 0,00 Hírek. 6,23 Műsornaptár. 6,30 Torna. 8 7,50 Időjelzés. 8,00 Műsorismer- óra—«,10 Hírek. 14,00 Időjárás­tetés. 1,10 Operarészletek. 0,05 és vízállásjelentés. 14,15 Műsor­Edes anyanyelvünk. 0,10 A Lot- ismertetés. 14,20 Könnyű füvós­ru legendája. Mesejáték. 9,45 muzsika. 14,33 „Messziről jött Bartók Béla kórusműveiből. 10 közénk". 15,00 Verbunkosok. 15 óra Hírek. 10,10 Rádió szabad- 6ra 35 A külföldi sajtó hasáb­egyetem. 10,35 Színes népi mu- jairóL 15,45 öszl kórusmuzsika, zsika. 11,10 A kesergő szere- 16,00 Hírek. 16,05 Két szerenád lem. Versciklus-részlet. 11,15 Ze- vonószenekarra 16,45 Ezer szó .. „ _ ' . franciauL 16,55 Tánczene. 17,20 nekart muzstka. 12,00 Déli ha- A Magyar Tanácsköztársaság rangszó. 12,15 Tánczene. 13,00 A emléke költészetünkben. 17,40 A nagyvárosi élet. n. 13,10 Egy népdal ünnepe Bulgáriában. 18 falu — egy nóta. 13,50 Hogyan óra Hírek. 18,05 Müsorismer­tanult meg az ember a tűzzel tetés. 18,10 Heti hangverseny­bármi; 14,10 Kamarazene. 15,00 kalauz. 10,00 Hírek. 10,05 Köny­Hirek, közlemények. 15,00 Idő- nyűzene. 19,35 Neokolonlalizmus járásjelentés. 15,10 Magvetés. 15 és fajelmélet. 19,50 Lord Whizz­ora 35 Ruttkai Eva és Rádal fey és társai. 21,00 Hírek. 21 Imre énekel. 15,05 Lányok, asz- óra 05 Előszóval — muzaiká­szonyok. 16,20 Dubarry. Ope- val. 23,00 Hírek. 28,15 Műsor­rettreszletek. 10,55 Műsorismer- zárás, tetés. 17,00 Hírek. 17,10 Moszk- _ . , „ val tudósítónk jegyzete. 17,20 Toievfzlömusor Dietrich Fischer-Dleskau éne- „ , ., „. kel. 17,40 Ifjú figyelő. 18,00 ".*> Csak a mesében... Me­Hanglemezparádé. 10,10 Esti se-vetélkedő. 19,00 A jövő hét krónika. 19,35 Budapesti Zenei műsora. 19,05 A Magyar Hlr­Hetek, 1062. Közvetítés az Er- .. ,K kel Színházból. A Magyar Al- műsora. 19,15 TV-Hlradó. laml Hangversenyzenekar ját- 1«.S0 Budapesti Zenei Hetek, szik. A szünetben: 20,35 Tani- 1902. 20,25 Telesport. 30,50 Urak lók, tanárok fóruma. 20,50- ¿s emberek. TV-játék. 22,00 Az 20,56 Kőt vers. Utána: Lehel ~ * György 4» Szőlóssy András be- "teán- Kisfilm. 22,10 TV-Hlradó. azélget az elhangzott hangver» Hírek. Ma kubai est Szegeden Szegeden a Hazafias Nép­front I. kerületi bizottsága és a Juhász Gyula Művelő­dési Otthon ma, csütörtökön este 7 órai kezdettel kubai estet rendez a művelődési otthon nagytermében. Az ér­dekesnek ígérkező esten a Kubai Köztársaság buda­pesti nagykövetségének kép­viselője előadást tart Kubá­ról, s ismerteti a kubai nép harcát, életét és munkáját. Az előadás után filmet ve­títenek. Az estre minden érdeklő­dőt várnak. TALÁLKOZÁSOK MOZAIK a Román Népköztársaságból Már a határállomáson ki­derült, »milyen kicsi a vi­lág«. Az útlevelet kezelő tiszt forgatta a rózsaszínű betétlapot, s habár az ada­tokból kitűnt, mégis külön megkérdezte: — Szegediek? — Igen. — Én is odavalósi vagyok, Móravárosba. Sajnos, évek óta nem jártam otthon. Ol­vastam, milyen nagy sikere bajuszos, kerek arcú férfi ,vt. . volt a szabadtéri játékok- volt. Amikor megtudta, hogy ^iu-Dej elvtan w megte­nak. Jövőre én is elmegyek, külföldi vagyok, s Magyar- intette. Jetenletevel meg­Itt a nyáron többen jöttek országról jöttem, mindjárt tisztelte a magyar szimat­át motorral, s Szegedre utaz- érdeklődött: szast. halljában Mécs Károly is meglepődött, amikor meglá­tott: ő még főiskolás korá­ban játszott a Kormos ég­ben, az Orféuszban és a Ga­lileiben, s ezért jött el a »nemzeti« együttessel Buka­restbe. — Nagy a siker — emlí­tette Básti Lajos —, estén­ként zsúfolt nézőtér előtt játszunk. Az Orfeuszt Gheor­tak. Most maguk látogatnak el Romániába? — Igen. — Szerencsés utat — s el­búcsúztunk. A nemzetiszínű sorompó a magasba emelke­dett. • Konstancában van egy nagyszerű önkiszolgáló étte­rem. Annyiféle étel közül választhatja ki az ember a kedvére valót, hogy szinte a világ minden tájáról ide­»hajózott« külföldieket is minden szempontból kielé­gíti. Az asztaloknál a leg­Szakszervezeti küldöttség otazolt Csehszlovákiába Szerdán SZOT-küldötteég utazott Bratislavéba a szak­tanács és a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa titkársága közötti tárgyalásokra. A küldöttsé­get Brutyó János, a SZOT főtitkára vezeti. (MTI) — Hogy tetszik itt ná­lunk? — Nagyon. Különösen a rengeteg építkezés lenyű­göző. — Izlik-e az erdélyi bor­víz? — Remek. Többfélét kós­Egy ismerős nagyváradi toltaI^ . színésznő lakásán nagyobb , — Most mar jó uton tud­társaság volt Szívélyes ven- tak jonm ugye? — emlí- különbözőbb nyelven beszél­dégszeretettel fogadtak, hosz- tette. nek de egy delben sem for­szasan beszélgettünk, s szó- — A Gyilkos tóhoz vezető dult elő, amikor ott tartóz­ba került a felszabadulás út kivételével aszfalton. kodtam, hogy magyar sao ideje. Emiitettem hogy 1944 _ Azt nem bírtuk ^^^ StSTa ten­november közepén mar jar- megcsinálni, de már a Har­tam a városban. A frontról gjtán át is beton veaet. gerparira. megszökve, hazafelé jövet _ A nem jártam. Min- Egy alkalommal egy asz­Varadra vezetett utam es denhova nem b(r eljutni az tálhoz kerültem három pet­egy csaladnal töltöttem más- ember Ha sűrűbben lehet rozeényi munkasnovel. ^Ta^Tn^e, -^jönni. akkor arra is el- -Motelokkal jöttünk fér­csak arra hoev segítettek megyek' jeinkkel — magyaráztak vi­Sm nieleg0gyotth"nC en- . - Majd lehet, Eljön az dáman. - Az idén itt nya­nivalót adtak idő, amikor mi is, maguk ralunk, jövőre pedig me­Milyen idősek voltak, is aWcor jövünk, megyünk, gyünk a Balatonra. akik befogadták? — kérdez- amikor akarunk... . te az egyik asszony. A kölcsönös bemutatkozás­Kutattam a 18 éves tá- kor tudtam meg. hogy Faze­volba. — Harminc év körül kas Jánossal, a Román Mun­— feleltem káspárt Központi Bizottsá­— Egy kis bakelitdobozt gának tagjával, közélelme­adtak emlékül. Szegfűszeg zési miniszterrel volt benne — jegyezte meg tem... csendesen. , — Ügy van! — kiáltottam, VT s fürkés^e néztem az asz- ^ ml>aátéri játékok szonyt. Barna hajaba már " ősz hajszálak- vegyültek, ba- alatt többször beszéltem rótságos arcán mosoly vib- Básti Lajossal Szegeden, rált, és én megragadtam utoljára a Szőke löszén vól­mind a két kezét: 6 volt. ^ ^ g most Bukarwt főutcáján Jött velem 6zem­' .. . . .. be... A találkozóé nem volt Nem tudtam, ki az, aki , „ ,, . . a szobába belépett, de mi- egeszén véletlen, hiszen a vei sepsiszentgyörgyi ven- Budapesti Nemzeti Színház déglótóm magyarul köszön- éppen akkor vendégszerepelt tötte, én is bekapcsolódtam a román fővárosban. Az a társalgásba. Zömök, fekete Ambasador Hotel elegáns Tulajdonképpen — hallgass a ne­vem, mert... nem ls tudom, sza­bad-e elmondani az embernek effé­le igaz történetet? Annyiszor szüle­tett már félreértés meg harag be­lőle, hogy... Eh! Döntsék el önök a vitát! i,_ÉM|, egy kitűnő bányászt, ismereK aki a régi paraszti élet tengerszemének fenekéről érke­zett a bányába, még a felszabadulás előtt Rövid idő alatt olyan karakán »gráner« lett belőle, hogy csak »bennszülött« odavalósi mondhatta volna róla, hogy Jani bécsi nem ott, valamelyik kolóniában született. Két dologról lett híres az öreg: nála job­ban nem értett senki a bányamunká­hoz s arról, bármiféle türelempróbát kiállt csak egyet nem, hogy őt, vagy valamelyik csapattagját valaki igaz­ságtalanul legorombítsa. Történt egyszer, hogy egy mérnököcske, ifjú, bohó, zöldfülű kezdő, aki nem is­merte a pusztáról a bányábaszakadt ember rendkívüli érzékenységét, he­behurgya módon igazságtalanul meg­támadta, megbüntette, holott azok követték el a kérdéses hibát, akiket Jani bácsiék váltottak. öten is alig tudták lefogni! Tom­bolt, nyítt, őrjöngött s csak azért nem rúgták ki haladéktalanul a bá­nyából, mert... mert azesetben meg­állt volna a tudomány a Vili. szin­ten, A hibát egy vézna, sápadt, csu­pa csont-bőr emberke követte el, akit csupán Jani bácsi példás irgalma tartott meg a csapatban; másutt tán még csorgatakarítást sem bíztak Vol­na rá. Dehát Jani bácsi tudta, az il­lető nagycsaládos ember volt s akár vaknak a látás, úgy kellett nekik az a kicsit nagyobb darab kenyér... Az Idő Gályája sebesen repült a Történelem Vizén s egyszer csak — népünk nagy szerencséjére — elkö­vetkezett a Felszabadulás. Mindig szebb és emberibb lett Jani bácsi és bányásztársai élete. A kolóniából gyönyörű kétszoba-konyha-fürdőszo­bás, kertes saját családi házba köl­tözködött. Egyszem fiacskája lassan felcseperedett. Szegény Jani bácsi ti­zenhárom esztendős kora óta kora hajnaltól késő éjszakáig robotolt, akár egy igavonó barom. Persze, hogy fiacskáját már a fúvó széltől is óvta. Le is érettségiztette, majd ... elkerült a fiacskája a bányamérnöki egyetemre. Jani bácsi epekedve vár­ta a boldog pillanatot, amikor bá­nyamérnökként tér majd haza a fia! Ez is elkövetkezett! S hogy Jani bácsi boldogsága még teljesebb le­gyen, ugyanabba az aknába helyez­ték munkára a mérnök fiát is, ahol ő dolgozott Hanem — ki tudná azt már így utólag megmondani, hogy... hol, hogyan és... mikor és ... miért, de — yalahol súlyos hiba fészkelő­dött Jani bácsi fiába. uí, «le* naP első órájában nar az eiso megtörtént a baj. Ne ijedjenek meg, nem szerencsét­lenség történt! Bár... Jani bácsi ben! Nem tűrök semmfléle mulasz­tást, majd megtanítom magukat a rendre!« ii,c| azonnal látja, a jani oacsi >,mérnök szaktárs« észrevette: hiányzik néhány sínszeg. Ezért korholás jár, dünnyögte magá­ban, amig a csillése elsírta bánatát. »Mondtad neki, hogy három napja igényelted már a pótlást, de máig sem kaptad meg?!« »Mondtam hát! De csak ordított velem. Hallhatta a „kedves" fiát...!?« — Itt maradtok! — hörkent Jani bácsi társaira: — Mindjárt itt le­Hunyady József: LECKE szerint még annál is súlyosabb volt az eset. Éppen Jani bácsiék munkahelyé­re vezetett az újonc mérnök úr el­lenőrző útja. Jani bácsi új ácsolatút igazított be az orton, nem mozdul­hatott el a helyéről. Hej, pedig de nagyon szeretett volna! Ugyanis oda­kint a vágaton úgy bömbölt valaki, akár egy felbőszített oroszlán. Jani bácsi hökkenten tekintett körül: mi történhetett? Kutató pillantása azon­nal észrevette: vézna, csupa csont­bőr csillésé, az a nagycsaládos em­berke még mindig nem tért vissza, fáért küldte az előbb. »Uramfia! Ugyan ... mi baj lehet és ... ki rum­lizik itt... éppen az én orrom előtt?!« Azzal még egy utolsót kop­pant fejszéje foka a helyére ugró sü­vegfán, aztán sebesen törtetett az öreg kifele. Majd eldőlt! Jézus! A tulajdon fia ordibál!... Még pedig: azzal a gyá­moltalan kis nyomorult csilléssel! De úgy ám, hogy majdnem összemegy tőle a vágat! Amikor meglátja az apját, zavartan elhallgat. Am még egy utolsót rette­netesen morran: »De meglegyen egy óra múlva, mert lenyelem kereszt­ezek! — És belezöttyent a csúzdába, aztán kibukkant a bádogcső alsó vé­gén, feketén, akár Lucifer és tán száz méterre a szállitóvágaton utol­érte a fiát. — Te...! Mit csináltál ezzel a szerencsétlennel? — Megkapta, amit megérdemelt! — csattogott a legény élesen. — Megmondta, hogy harmadik napja jár a raktáros nyakán sín­szögért? Igen, vagy nem? — Igen! — hőkölt meg a fia. — Akkor miért nem a raktárost kaptad el, ha ennyire meg akarsz bennünket tanítani a rendre, te!... Hát csak ennyit ér néked az apád jó hírneve meg a becsülete? Legelső alkalommal, ahogy leszállsz, neki­állsz és szégyeníted magad? ... Te­tejében igazságtalanul pocskolod meg az embereket? — egyre jobban átforrósodott a hangja és vadul rúg­dosott a szíve: — Tudod-e, hogy én ezért húsz évvel ezelőtt egy nagy­szájú mérnököt majdnem agyonütöt­tem . ?! Te... — Apám! — sápadt el a fiú: — Én azt tanultam az egyetemen: — tekintélyt kell szerezni az embernek. különben... a fejére rezeinek. — Hogy az ember nem tűrheti el, hogy visszafeleseljenek. ...Azt már csak a bányászlegen­dabéli bergmandli, ha tudná ponto­san: a továbbiakban ml történhetett, mert a fiú szerencséjére abban az időben éppen senki sem járt arra a szállítóvágaton. Mindegy, akár mi is történt: ez a vájár apa és a mérnök fiú legszentebb magánügye! (,__._ azt mesélik a Jólel­nanem... kek egy kUrta óra múlva megállt megint a kas a VIII. szinten. Az új mérnök szállt ki be­lőle és az édesapjáék ortja felé sie­tett. A vágaton megint a vézna csil­lés toppant vele szemben. Vibrált a kisember szeme a megdöbbenéstől. »Jézuskám! Most... mi lesz ... ? Ki­kapott énmiattam az apjától!.. Most mi ... ml lesz? Megesz!...« — Hol Is hiányzik az a sínszeg? — kérdezte meghökkentő szelíden az új mérnök és az overállja zsebéből előhúzott vagy hét szöget. A csillés áttetsző vékony orcája egyszeriben boldoggá kerekedett. Micsoda ember is az öreg! Hogy meggyúrhatta a fi­át!... Hát még a fia, hogy így és azonnal... engedett... I Egymás mellé guggolnak a pocso­lyába, hogy megerősítsék a megla­zult síndarabot. Ahogy ott szöszmö­tölnek, össze-összekoccan a válluk a buzgó igyekvésben. Ilyenkor zavar­tan egymásra mosolyognak, de nem mert szólni egyikük sem: »Hej, paj­ti, nincs itt a csavarkulcs... A sin­szeg leszedi így a körmünket!« A csillés meg nem szólalna a világ minden kincséért sem. Hanem azt jól látja; a mérnök oldalát igencsak furkálja valami. Csobbanva hull az utolsó sinszeg a pocsolyába. Krákog a mérnök: — Elvtárs... Ne haragudjék rám! El... elhamarkodtam a dolgot! Ha tud — bocsásson meg nékem... . . . további beszéd. A Minek ide nyáPiC kis csillés boldogan vágja a mérnök elé kinyi­tott tenyerét, az meg beleüt. Nevet­nek. Vastag, forró, dorozmás hang kon­dult meg a fejük felett: — A mérnök úr után tálén londi­ner hordta a csavarkulcsot az egye­temen ... ? ! Visszafelé jövet Ploestltől mintegy 10 kilométerre el­romlott az autóm. Miközben beszélget- próbáltam megjavitanl, vagy öt-hat nagy teherautóból álló kocsikaraván állt az út szé­lére és vezetőik jötték segí­teni. Egy szót sem tudok románul, kézzel-lábbal mu­togatva értettük meg egy­mást, s ők a kis Trabant alá hasaltak, szereltek nagy szakértelemmel. Sikerült is a hibát megtalálni, helyrehoz­ni. Aztán megkérdezték: — Budapest? — Nem, Szeged. Erre mindnyájan megörül­tek. — Ah, Szeged! — mond­ták hangosan, és sorra meg­öleltek. Szeged román test­vérvárosából. Ploestlből való sofőrök voltak... Markovits Tibor A SZEGEDI KONZERV­GYÁR férfi és női segéd­munkásokat vesz fel azonnalra. Jelent­kezni lehet naponta reg­gel 7 órától 15.30 h-ig a gyár munkaügyi osztályán. Vidékieknek tanácsigazolás szükséges. S 71409 Gyakorlattal rendelkező lakatosokat, valamint HEGESZTŐT fel­vesz a Szegedi Jutaáru­gyár. Jelentkezés munka­ügyi osztályon. K. 302 SZTK- és KSZBl-ügyékben jártas FÉRFI bérelszámolót keresünk azonnali belépés­re. Szerszámkovács Ktsz, Kígyó utca 3. szám. K. 301 i " i iíT•I11 • • »' VETÉLI VETEL1 Készpénzért is vásárolunk fényképezőgépeket, kar- éa zsebórát, rádiót és magnetofont. BIZOMÁNYI AKUHAZ VÁLLALAT, Bajcsy-Zs. u. 15. szám. S. 71750

Next

/
Oldalképek
Tartalom