Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1962. augusztus 16. A külföldi vendégművészek látogatása a városi tanácsnál ' Zenaida Pally, Margaret Tynes és Luigi Ottolini, az Aida főszerepeire meghívott külföldi vendégművészeit el­látogattak a szegedi városi tanácshoz és felkeresték hi­vatalában Tari János elnök­helyettest, a Szegedi Szabad­téri Játékok igazgatóját. Látogatásuk alkalmával el­beszélgettek a tanács veze­tőivel a szabadtéri játékok­ról, annak jövőjéről, s nagy elismerésüket fejezték ki a kezdeményezésről. Elmondot­ták, hogy örömmel jöttek Szegedre és szívesen szere­pelnek e híres színpadon. Tari János köszönetet mon­dott a vendégeknek a tanács iránti figyelmességükért, a látogatásért, s azért a támo­gatásért, amelyet idén nyúj­tanak művészetükkel a sza­badtéri játékoknak. Kifejez­te azt a reményét, hogy a kővetkező években ismét közreműködnek majd a ven­dégművészek a szegedi játé­kokon. Megismerni és továbbadni a szepet... Sedréd JUcáM Mha^Otai J Lengyel színházigazgatók Szegeden A szabadtéri játékok meg­kezdése óta rövidebb látoga­tásokra többször is Szegedre érkezett a lengyel színházi élet két vezető személyisege: Zdislaw Grywald, a rzeszowi és Stefan Winter, a wroclavi drámai színház igazgatója, látogatásaik alkalmával megtekintették a Háry János és a Párizs lángjai előadá­sát, élénken érdeklődtek a szabadtéri játékok és a sze­gedi színházi élet iránt, majd legutóbb tanácskoztak a já­tékok vezetőivel és több mű­vészével. Ellátogattak a lengyel ven­dégek a városi tanácshoz is. Itt nagyon melegen nyilat­koztak a szabadtéri játékok­ról. Hangoztatták, hogy igen tiszteletre méltó, szép kezde­ményezés a szegedi ünnepi hetek megrendezése és ennek nagyon nagy jövője van az európai kulturális életben. A vendégek magyarországi látogatásuk alkalmával Bu­dapesten is tanulmányozzák a színházi életet Maradandó emlékképek, forró epizódok űj épületéből. Helyiségei vi­lágosak, modernül berende­zettek, gyönyörű az épület építészeti megoldása ia. Cikkűnk írója a Sze­ged lengyel tesvérváro­saban. Ixidzban megje­lenő Gios Robot­n 1 c z y című lap mun­kalársa. aki a Dél-Ma- legnagyobb benyomást gyarország meghívására ~ azonban mégis aSze­és vendégeként egy be- 8edi Szabadtéri Játékok tet töltött Szegeden éa színhelye keltett bennünk, hazánkban M. Banburá- Mindenekelőtt néhány szót a másik mun- szabadtéri színpadról és mű­szaki adottságairól. Meg kell jegyeznem, hogy ilyen pompás színművészeti objek­tumot még seholsem láttam. Hozzá hasonló tobb is van a földkerekségen, mert ma­gam is láttam néhány sza­badtéri színpadot Angliá­ban, Franciaországban és Belgiumban. Néhány évvel ezelőtt például Angliában újság- jártam, ahol megnéztem a A ne- Shakespeare Szinházat. A val. a lap | katársával. [V éhány napi ittlétünk 1 alatt szerzett benyo­másainknak csak egy részé­ről is nehéz egy Írásban beszámolni. Az, amit Szege­den láttunk, kétségtelenül több cikk anyagául szolgál­hatna. Mivel ittlétünk élmé­nyekben gazdag volt, ter­mészetesen jó tollú íróra lenne szükség, héz feladatnak ennek elle­nére érdemes nekivágni, mert néhány emlékkép és epizód oly forrón él ben­nem, amilyen forró a ma­gyar vendégszeretet, mely­nek lépten-nyomon számta­lan jegyével találkoztunk Szegeden. A legmaradan­dóbb benyomást bennünk, lengyelekben, a rendkívül szívélyes fogadtatás, a ma­gyarok életöröme, a városi pártbizottságon és a megyei tanács épületében eltöltött órák és természetesen a szabadtéri játékok keltették. A rendkívül szívélyes fo­gadtatásról kellene a leg­tőhhet írnom. Ésszerűnek, logikusnak tartottam, hogy a magyar—lengvel barát­ság nagy és megbonthatat­lan, azonban a Szegeden töl­tött. napok, a szegedi ven­dégszeretet őszintén megha­tott. Ez abból ered, hogy mi, lengyelek, nagyon szeretjük a magyarokat és országukat, ugyanezt a szimpátiát és barátságot tanúsítjuk a sze­gediek iránt, akik bennün­ket fogadtak. Senkinek sem engedjük meg, hogy ezt a barátságot megzavarja. A másik dolog, ami szin­tén nagyon szembe­tűnő, az üzletek jó ellátott­szágokban ilyen szinházakba csak az igen jól kereső ré­tegek járhatnak. A műsort is az ő részükre állítják ösz­sze. A Szegedi Szabadtéri Játékoknak különös jelentő­séget ad az a tény, hogy itt nagy tömegeket igénylő da­rabokat mutatnak be, ellen­tétben egy másik, a szocia­lista országokban is elter­jedt irányzattal, amely a színpadnak kamarajelleget kölcsönöz. Mostani 5ze0edi *zerep­léséröl, itteni él­ményeiről szabályos interjút, kérdésre feletet akartam kér­ni Lukács Margittól, Az em­ber tragédiája nagyszerű Évájától. S ahogyan ez már ilyenkor illik, látogatásom rövidre terveztem Széchenyi téri lakásán, kedves barátai körében. Egyikből sem lett semmi. Előre megfogalma­zott kérdéseimmel is megelő­zött. Első mondatában a Ti­sza virágzása iránt érdeklő­dött, mert annyi szépet hal­lott már róla, s még soha­sem sikerült látnia. — Már elvirágzott, már meghalt idén a lepkemilliárd július közepén — mondom sajnálkozva. — Kár, hogy nem láttam — szól eltűnődve —, majd máskor korábban jövök. — Maga tudja, hogy este sötétkék a csillagos, bárso­nyos égboltozat Szegeden? — kérdezi hirtelen. — Bevallom, hogy ezt még nem néztem meg — válaszo­lok zavartan. — Mindenütt másutt mély­fekete az ég, csak itt és Ró­mában. a Colosseum fölött sötétkék — mondja lelken­dezve. — Ezt már régen föl­fedeztem, mint ahogy Jávor­kúton a mézillatú kakukkfü­vet, és a tenger szédítő vál­tozásait, amint morogva csap­kodja hullámait. Ezután epy Képeslapnak is beillő fényké­pet mutat. Ismerős színész­arcokat látok rajta egy szél­malom mellett. — Ismeri? — kérdezi. — Az arcokat? — Nem. A szélmalmot. — Hát szélmalom.. — De hol van ez a ma­lom? — A dorozsmainak nézem. ,, _, — Igen, az. De mondja, njenany miért nem lehet itt erről a nészi játékról. A Háry széImalomról készült képes­lapot kapni. két szabadtéri színház össze­hasonlítása esetén még a legelfogultabb bírák sem vi­tathatják el a szegedi szín­pad elsőbbségét. Stradfort on Avonban a nézőtér nemcsak kisebb (mintegy 1800 hely), hanem minden műszaki adottsága tekintetében is el­maradottabb, nem szólva az építészeti és diszlettervezői megoldásokról. A szegedi szabadtéri szín­pad nagy előnye a hangter­jedés nézőtéri szinkronizálá­sa, a hangkésleltető beren­dezés, amely lehetővé teszi, hogy a színpadi hangot az első és utolsó sorban i® a természetes hanggal egyidő­ben hallhassák. Ilyen töké­letes berendezés nem ta­lálható a tőkésországok sza­badtéri színpadain. tt zeged szabadtéri szín­pada önmagában is nagy létesítmény. Seholsem — sem Franciaországban, sem Angliában — nem lát­tam annyi ötletes műszaki berendezést, ami egyidőben ennyi díszlet felhasználását tenné lehetővé. Itt kell meg­említenem, hogy a szege­dihez hasonlóan gazdag dísz­letezés csak a kőszinházban oldható meg könnyen, ahol adva vannak a megfelelő János és a Párizs lángjai cí­mű előadásokat tekintettük meg. Mindkét előadást a jó rendezés, kitűnő színészek ós magas előadói művészet jellemezték. Különösen ki­tűnt játékával Lakatos Gab­riella Kossuth-díjas balett­táncosnő, a Párizs lángjai című Aszafjev-balettben: megjelenése pillanatától lát­ni lehetett, hogy kitűnő pri­ma-balerina. A két előadást ilyen művészek tolmácsolá­sában egy olyan színpadon néztük és hallgattuk végig, melyet csak a régi görögök és rómaiak színpadaihoz le­het hasonlítani, ami annyit jelent, hogy feledhetetlen élménnyel távoztunk Sze­gedről. S ha ismét megemlítem azt a hallatlanul szívélyes vendégszeretet, mélyben minduntalan részünk volt kedves, napfényes városuk­ban, akkor remélem, termé­szetesnek tartják, hogy so­káig fogunk emlékezni szo­cializmust építő Tisza-parti barátainkra WIESLAW CYNKIER — Nem tudom... — mon­dom restellkedve. Később Juhász Gyuláról és Móra Ferencről beszélge­tünk. — Az Aranykoporsóról jut eszembe — kiált fel gyerme­kes örömmel —: Ugyan ta­lálják meg már a hun feje­delem koporsóját! Úgysem temethették Attilát máshova, csak ide, ahol a Tisza olyan csodálatosan szép, és renge­teg zöldjével valósággal lé­legzik a város. Az emberek már akkor is szerették a szé­pet. Attila, az isten ostora kap­csán derül ki, hogy Lukács Margit szenvedélyes érem­gyűjtő. — Csak Árpád-házi érmé­ket gyűjtök. Már százegyné­hány darabból áll a gyűjte­ményem, s minden új szer­zeménynek felkutatom szű­kebb történetét is: mikor, miért és ki adta ki? Hama­rosan Gertrudis szerepére készülök s majd előveszem hozzá a korpuszokat is. A szerep, a színház! Csak­• hogy közelebb kerültünk a lényeghez! — gondolom magamban. Erre azonban még várni kellett. Előbb a legfrissebb szegedi látnivalókról, a múzeumi ki­állításokról és tárlatokról kérdezősködik Lukács Mar­git. — Érdekel a III. Szegedi Nyári Tárlat is. Okvetlen megnézem. Köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmem. A képzőművészeti tárlatok innepi játékok visszhangja (Szeged a hazai lapokban 17.) Külföldiek a Szegedi Sza­badtéri Játékokon. Magyar Nemzet aug. 2. DÖMÖK SÁNDOR: Sze­gedi tapasztalatok. Fejérme­gyei Hirlap. aug. 2. (Szeged idegenforgalmáról.) Hangkésleltetés, hangerő­sítés ... Üjítások a szabad­téri akusztikában. Népszava, aug. 4. LÖNYAI SÁNDOR: Párizs lángjai Szegeden. Kisalföld, aug. 5. Irány: Szeged, (Különvo­natról szóló riport fényké­pekkel) Pestmegyei Hírlap, aug. 5. Félidő Szegeden. (Két hete folynak a Szabadtéri Játé­kok) Pécsi Esti Napló, aug. 6. Siker Szegeden. Esti Hir­lap, aug. 6. MAJOR TAMÁS: Az em­ber tragédiája szegedi elő­adásáról. Esti Hírlap, aug. 7. Díszletóriás a Dóm téren. Esti Hirlap, aug. 8. GÁBOR ISTVÁN: Szegedi Szabadtéri Játékok. Háry János. Magyar Nemzet, au­gusztus 9. GALLÉ TIBOR: Szabadté­ri Játékok. 1962. (Fényké­pekkel) Tanácsok Lapja, aug. 9. GÁBOR ISTVÁN: Szegedi Szabadtéri Játékok, 1962. Párizs lángjai. Magyar Nem­zet, aug. 10. Szabadtéri tanár úr kérem. Füles, aug. 12. rendszeres látogatása ugyan­is úgy hozzátartozik a szí­nész életéhez, a teljesebb vi­lág- és emberismerethez, mint az utazás — mondja határozottan. — Utazni, látni, részletei­ben is megismerni a világot, s minden szépségét visszad­ni, átadni másoknak.. Nincs ennél magasztosabb dolog. Most Egyiptomba sze­retnék utazni, természetesen Kleopátra-ügyben és Ma­dách Évájáért is — mondja mosolyogva. — Éva, Éva, te örök köl­tészet és szépség! Hányszor is játszottam már? — teszi fel a kérdést önmagának. — Háromszáznál jóval többször. Majd össze is szá­molom már egyszer. Azt vi­szont tudom, hogy hány Ádá­mot és Lucifert „fogyasztot­tam" el ennyi sok előadáson. Volt Ádámom Abonyi Géza, Bessenyei Ferenc, Bitskey Tibor, Ladányi Ferenc, Le­hotay Árpád, Szabó Sándor és most Básti Lajos. Mint Luciferrel játszottam Both Bélával, Balázs Samuval, Kiss Ferenccel, Kovács Ká­rollyal, Tárai Ferenccel, Raj­czi Lajossal, Ungvári Lász­lóval és most Major Tamás­sal. Básti Lajos, Major Ta­más és én viszont úgy össze­forrtunk már a Tragédiában, hogy egymás mozdulatát is apró részletekig ismerjük. S ez nagy ereje ennek az együt­tesnek. — Ha jól számoltam, már pedig határozottan emlék­szem rá: a budapesti Nem­zeti Színházban Az ember tragédiája legutolsó előadása a 996. volt. Ezek szerint a Tragédia idei negyedik elő­adása a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán az ezre­dik lesz. S mennyi színészt munka, rendezői törekvés van e kerek szám mögött! Sok, nagyon sok — mondja lelkesülve. Aki Madách Éváját, az örök nőt annyiszor vitte szín­padra ragyogó sikerrel, most vallomását igy fogalmazza a nagyszerű nőalakról: Soha senKinek nem mond­tam még, nem nyi­latkoztam erről: vélemé­nyem szerint nemcsak Ádám, hanem Éva is álmodja ál­mait, csak nem aktívan, mint párja, hanem a tudata mé­lyén. Lucifer is azt mondja, hogy kettőnkre bocsát álmot. Éva pedig így kiált fel: Ügy érzem, mintha álomban fe­küdnék. Adám tudatosan építi magában álmait, Éva pedig „csak" álmodik. Ma­dách zsenije, hogy Adám és Éva egy-egy pillanatra min­dig és mindenütt megnézik egymást, föléreznek egymás­ra. S Éva ezzel lesz és ma­rad a szépség, a báj, a költé­szet megtestesítője, Ádám cselekvő álmaiban az élet megőrzője — Madách tuda­tos Évája. Lődi Ferenc sága.' az új gyárak és lakó- műszaki berendezések, házak vidám arculata, a vá- A berendezések sajátos rosi tanács én a pártbizott- egyszerűsége ugyanakkor a ság tisztaságot és rendet vi- díszletek gazdagsága, vala­gváaó gondossága, és a Ti- mint a tökéletes rendezői sza-parti strand. Mindenütt munka és a színészek já­elégedett, mosolygó arcúem- téka, kolosszális benyomást berek és csinos nők járnak, kelt, és Szegedet világszín­A fiatalság kulturáltan szó- vonalra emeli. Ha ehhez rakozik Magyarországon lát- még hozzátesszük, hogy az hatóan megbecsüld- a mun- előadásokat nagy tömegek látogatják (esténként 7500 ember tölti meg a nézőte­ret), akkor könnyen arra a következtetésre jutunk, hogy ilyen rendezvény csupán szo­cialista országban képzel­hető el, ahol a népi hata­lom nem sajnálja az anya áldozatokat a széles néptö­megeket szolgáló kultúra fejlesztésére. Mert — mint Sok kellemes emlékkel tér- erről magam is meggyőződ­tönk haza a megyei tanács hettem — a kapitalista or­kást és a munkí' 4 gyá­rakban mindenütt — a sza­lámigyárban épp úgy. mint a paprikafeldolgozó vállalat­nál — nagy a tisztaság és a munkabigiénia. Például a munkásnak mneasszárű vá­ezonrinőkben dolgoznék eml kényelmes. egészséges és nem is meleg. A szabadtéri játékokon holnap este 8 órakor mutatják be Verdi négyfelvonásos operáját, az Aidát. Képünkön — mely a tegnap esti főpróbán készült — az opera egyik tömegjelentét mutatjuk be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom