Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-10 / 186. szám

Motelt, 1962. augusztus 10. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 Százötvenmillió forint szociális beruházásokra a kohó- és gépiparban A kohó- és gépiparban az idén mintegy 150 millió forintot költenek a vállala­tok elavult szociális léte­sítményeinek felújítására, s ennél még nagyobb össze­geket fordítanak munkásjó­léti célokba az újonnan lé­tesülő üzemekben. A szociális beruházások nagyobbik része a második fél évben fejeződik be, he­teken belül újabb üzemek­ből száműzik a füstöt, a gázt és a port. Nagy telje­sítményű szellőzőberendezé­seket szerelnek fel a fém­szerelvényárugyár kisvárdai telepén, a pápai Elekther­maxban, a Bajai Villamos­sági Gyárban, a Fémlemez­ipari Művek soproni telepén és egész sor más üzemben. Az idei télre sok üzemünk­ben korszerűsítik a fűtőbe­rendezéseket, más gyárak­ban az étkezést és a tisz­tálkodást teszik kulturál­tabbá. Az esztergomi Szer­számgépgyárban például ötmillió forintos költséggel még az • idén elkészül az új szociális épület korszerű ét­teremmel, konyhával, öltö­zőkkel és mosdókkal. A mosonmagyaróvári mező­gazdasági gépgyár roskado­zó éttermét is rövidesen le­bontják. mert majdnem öt­millió forintos költséggel itt is, még az év vége előtt, felépül a korszerű konyha és étkezőhely. Nagy jelentőségű kezde­ménj^ezés történt a kohó­és gépipar betegeinek gyor­sabb és kulturáltabb ellátá­sára is. A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban, a Kábel- és Sodronykötélgyér szegedi gyáregységében és a Lenin Kohászati Művek­ben rövidesen korszerű or­vosi rendelőt adna^ át. Nemzetközi mezőgazdasági tanácskozás Bukarestben Bukarestben befejezte mun­káját a takarmányfélék pro­teintartalmának növelését célzó agrotechnikai és vegyi eljárásokkal foglalkozó nem­zetközi tanácskozás. A nyolcnapos tanácskozá­son bolgár, csehszlovák, NDK-beli, lengyel, magyar, román és szovjet szakembe­rek vettek részt. A tanácskozáson elhatároz­ták: a jövőben szorosabb •együttműködést alakítanak ki a résztvevő országok ku­tatói között, s kijelölték azo­kat a közös érdeklődést kép­viselő kérdéseket, amelyeket a továbbiakban meg kell vizsgálni. (MTI) Jltluláei Leléptek AZ ÁLLVÁNYOKRÓL.. Bepillantás egy munkásszálloda problémáiba Mire való a munkás sza­bad ideje? Kicsit talán naiv kérdés ez, pedig a Kossuth Lajos sugárúti építőipari munkásszállodában nem is olyan könnyű választ kapni rá. Mert délután fél, ötkor lelép ugyan mindenki az áll­ványokról, de az itt lakó, mintegy 350 embernek csak egy része használja fel ész­szerűen pihenő idejét. A másik része rögtön eltű­nik vacsora után. Moziba, színházba sietnek talán? Oda is. de inkább esak a fiatal­jai. A meglett emberek kö­zül többen tovább dolgoznak, egészen „vakulásig" és kime­rülésig. Mintha parancsban adnák ki számukra. Pedig ön­nön elhatározásuk viszi őket maszekmunkára Újszegedre és máshová, ahol építkezik a lakosság és szinte lasszóval fogják az építkezésekhez ér­tő munkásokat. Némelyek még vasárnap is űzik-haj­szolják magukat, olykor 20— 25 forintos órabéreket is pro­dukálnak. S aztán a megkur­tított éjszaka bizony kevés az alvásra. Egy KISZ-ista találóan mondotta: — Az ilyenek másnap in­kább pihenni mennek a vál­lalati munkahelyre, mintsem dolgozni. Vacsora után Sokan szanaszét szélednek este a városban, pedig olyan ez a munkásszálló, hogy vé­tek kilépni a kapuján. Va­csora után bekapcsolják a tv-t, a szobákban rádió szól, a klubterem társasjátékok­kal hívogat. Aki olvasni akar, annak ott a könyvtár. A télen száznyolcvanan vet­ték igénybe rendszeresen, most azonban jóval keveseb­ben koptatják a könyvtár küszöbét. Talán a nagy meleg miatt. Vagy inkább azért, mert a száilodabizoltság tevékeny­sége akadozik. Veszelovsz­ki István kulturális felelős megérdemli ugyan az elis­merést, de a többiek alig törődnek azzal, hogy az em­berek jól gazdálkodnak-e szabad idejükkel. Mint mondják, Nagy József KISZ­titkár „szintén agilis gyerek, mégsem tudja egymaga meg­változtatni a világot". Kifogásoknak, magyaráz­kodásoknak nincs sok értel­me. A lakóknak mintegy 65 százaléka fiatal, tehát for­málható, nevelhető. Csak egy példa: két héttel ezelőtt úgy „megleptek" egy budapesti mozgó könyvesboltot, hogy öröm volt nézni. Percek alatt három és fél ezer forint ér­tékű könyvet vásároltak. A kommunista Madaras P. László például 13 darabot vitt fel a szekrényébe, de Traj László, Riszmann Lász­ló és mások is szívesen vá­logattak a szépirodalmi és a politikai művek közük És ér­dekes, hogy nem csupán a szakszervezeti tagként kerül fiatalság érdeklődik. Sziro- a vállalathoz, csak később vica Mihály éjjeliőr és töb- lesz azzá, tehát a szállásadást ben az idősebbek közül szin- helytelen lenne ilyen felté­tén nem sajnáltak pénzt ad- telhez kötni. Sokkal inkább a jól bevált egyéni beszélgeté­sek folytatása volna kívána­tos. ni könyvekért. Megvannak a feltételek És ha már az idősebbekről van szó, hadd említsük meg Vári Lajos kubikos nevét is. Az eszmecserék hasznosak A vállalat szakszervezeti Rendszeresen olvas, szorgal- bizottságának kellene leg­mas televíziónéző, mindig több segítséget nyújtani a meghallgatja a rádió híreit politikai és a kulturális élet és okosan politizál. Szereti a fellendítéséhez. Sajnos azon­rendet és ügyel is a tiszta- ban ez a segítség el-elmara­ságra. Sokat foglalkozik fia- dozik. Egyesek szerint talán tal munkatársaival, tanítgat- azért, mert a szálló problé­ja, nevelgeti őket. máival munkaidő után, tár­Mindezek a tények arra sadalmi munkában lehetne vallanak, hogy most is ele- eredményesebben foglalkoz­venebb lehetne a politikai ni, hiszen nappal minden la­élet ebben a munkásszálló- kója dolgozik. Korábban is ban. Megvannak hozzá a fel- sok érdekes észrevételt tet­tételek és az emberek 6zere- tek a munkások, amikor az tik a szépet, hallgatnak az igazgató, vagy az üzemi párt­okos beszédre. Vannak mégis, bizottsági titkár kisebb cso­akik kártyázással ütik agyon portokban eszmecserét foly­az időt, vagy különösebb cél tátott velük. Most, amikor a nélkül sétálgatnak az utcán, vállalat komoly tervteljesí­Üjságot szinte senki nem já- tési gondokkal küzd, aligha­rat, mert a vállalat előfizet a nem különös haszonnal jár­fontosabb napi- és hetila- na az ilyen fáradozás, pókra és ezekhez bárki hoz- Vannak egészséges elgon­záférhet. Ez,azonban csak le- dolások, amelyek megvaló­hetőség. A valóságban még sításával helyrehozhatják a egyetlen igény sem vetődött hibákat. Csak helyeselhető, fel egyéni előfizetés iránt hogy új szállodabizottságot választanak majd, amelyben A szándék nem elég szakmunkások és műszakiak is helyet kapnak. Hasznos öt­Hajósovics Zsuzsannát, a iet a vállalat igazgatójáé is, Csongrád Megyei Építőipari amely szerint pedagógusokat Vállalat I. alapszervezeté- kívánnak küldeni annak a nek titkárát a munkásszálló húsz embernek a segítségére, jeles patrónusaként emiege- aki ősztől kezdődően építő­tik. Korábban rendszeresen ipari technikumban tanul, tartott gyűléseket, pártnapo- Üdvözölendő az augusztus kat és ezek jól sikerültek. 20-ra tervezett Ki mit tud? Mostanában ritkázzák a la- műsor szervezése is a szál­kók összehívását, mégis igen lodában. Általában minden gyér az érdeklődés. Egy hó- olyan törekvés sokat ér, nappal ezelőtt békegyűlést amely segít megvalósítani akartak tartani, de a szán- azt, hogy ez a szép épület ne dék kevésnek bizonyult: a csak szállása, hanem otthona kitűzött időpontban alig tar- is legyen az építőipar dolgo­tózkodtak néhányan a szál- zóinak. lodában. Az elmúlt pártokta­tási év második felében már a politikai akadémia előadá­sait sem tarthatták meg, töb­bé-kevésbé hasonló okok miatt. Lehetetlen dolog az is, hogy legalább százötvenen még a szakszervezetnek sem tagjai. Talán mereven elzárkóznak az emberek? A tapasztalat egészen mást mond. Régeb­ben egyszer „nekidurálta ma­gát" a vezetőség, szobáról szobára mentek néhányan, hogy erről a problémáról be­szélgessenek. Az eredmény meglepő volt: egy este har­mincan beléptek a szakszer­vezetbe. De azóta is csend van — nehe^n érthető, hogy miért. Mar szóba ke­rült ugyan, hogy csak szak­szervezeti tagot engednek lakni az elegáns, minden ké­nyelemmel ellátott szállóban, de ezt a gondolatot — igen helyesen — rögtön el is ej­tették. Nyilvánvaló, hogy az új munkások egy, része nem F. Nagy István Tizennyolc téma A zt hinné az ember, hogy mivel aránylag kevés gyár van Szegeden, kevés a műszaki képzettségű dolgozó is. Pedig ez igy nem igaz. Persze számuk sokkal kisebb, mint Budapesten, Miskolcon, vagy Pécsett. De ha a szegedi műszaiu éa ter­mészettudományi egyesüle­tek tevékenységének erejét tekintjük, hiszen munkájuk országos viszonylatban is ki­tűnő — jó néhány szakem­ber nem is vesz részt benne —, módosul az elhamarkodott vélemény. Csak nemrég -fe­deztek fel* vagy száz olyan kémikust, aki üzemben dol­gozik, és akikről eddig nem tudtak. S még nincsenek összegyűjtve például a gé­pészek vagy az elektromér­nökök, technikusok sem. Ezzel a bevezetéssel már tulajdonképpen el is jutot­tunk ahhoz a 18 témához, amelyről most szó lesz. Az MTESZ legutóbbi választmá­nyi ülésének egyik felszóla­lója ugyanis ezt az előbbi gondolatot vetette fel, és igen helyesen: amíg a meg­levő lehetőségeket nem hasz­náljuk ki, addig meddő si­ránkozás másoktól többet várni. Mind a 18 témát, ami­ről beszéltek, túlzás volna azért sorra venni, nem jegy­zőkönyv, nem is leltár ké­szül mo6t, de néhánnyal igencsak érdemes foglalkoz­ni, mert hol közvetve, hol közvetlenül a szegedi ipar húsába vágnak, meghatároz­zák, vagy legalábbis befo­lyásolják fejlődési lehetősé­geit gyík alapfeltétele te­hát az intenzív mű­szaki-tudományos élet kialakulásának,' hogy nűnden Szegeden dolgozó műszaki szakember, legyen munka­helye üzem, vagy egyetemi intézmény, bekapcsolódjék a munkába, elősegítse a spe­ciális helyi és ezáltal az or­szágos feladatok végrehajtá­sát. S ilyen szempontból nemcsak az a fontos, hogy nagy tekintélyű, hosszú gya­korlattal, gazdag tapasztala­tokkal rendelkező műsza­kiak. hanem fiatalok is együtt dolgozzanak. A tex­tiliparban álig néhány éve alakult meg a fiatalok köre, de a kezdeti fellángolás után mostanság már alig-alig mu­tat fel érdemleges munkát. Általában a fiatal mérnökök, technikusok a "legnyugod­tabb* emberek, azt hiszik, hogy az iskolából kikerülve már minden tudomány a birtokukban van. Igen ám, de ha akarná­nak tanulni, van-e rá mód? Hát ami azt illeti, a műve­zetők és technikusok számá­ra a szegedi egyesületek és az MTESZ általában meg­teremti a továbbképzési le­hetőségeket. Csak élni kell velük. A mérnöktovábbkép­zést azonban nem biztosítja. Megjegyzendő, hogy ennek megszervezése talán inkább állami feladat, s alig van olyan minisztérium, amely ne foglalkozna vele a maga hatáskörében. A textilesek számára rendezett budapesti E Idén szakosított nyelvtanfolyamokat is indít az MSZBT Csongrád megyei elnöksége Évről évre népszerűbb szefüggő speciális szövegek az MSZBT által szervezett fordításával, s a nyelv el­orosz nyelvtanfolyam. Az sajátításával foglalkozik elmúlt években Csongrád majd. Természetesen to­megyében több százan ta- vábbra is megszervezik az nultak a kezdő és haladó alap, közép, valamint hala­orosz nyelvtanfolyamokon, dó nyelvtanfolyamokat. Az MSZBT szegedi intéző A tavaly vizsgázott cso­bizottsága legutóbbi ülésén port együttesen jelentkezett az új, az 1962—63-as okta- az idei oktatási év maga­tási év előkészítésével kap- sabb fokú tanfolyamára. Az csolalos feladatokról tár­gyalt. Az MSZBT idén a mező­gazdasági, a műszaki szak­emberek, valamint az orvo­sok kérésére szakosított nyelvtanfolyamot indít. Ez azt jelenti, hogy egy-egy csoport a résztvevők mun­MSZBT által szervezett nyelvtanfolyamokra üzemek­ben és hivatalokban az MSZBT-aktivistáknál lehet jelentkezni augusztus 21 és szeptember 15-e között, ezenkívül az MSZBT Csong­rád megyei elnökségének kajával, érdeklődésével ösz- Irodájában, tanfolyam résztvevőinek többsége vidéki volt, köztük három szegedi. Ebben a do­logban is igaz az a mosta­nában sűrűn elhangzó mon­dás: aki akar, tanulhat. Le­het, hogy némely vállalat hibás abban, hogy nem nyújt ezüsttálcán mindenkinek egy-egy tanfolyamra szóló meghívót, de aki bekopogtat az igazgatói irodába a ké­réssel, hogy részt szeretne venni ilyenen, nem talál el­utasításra. Ugyanis nemcsak az egyén, a gyár is nyer az­zal, ha nagyobb szakképzett­ségű dolgozói vannak. L eghasznosabb megnyil­vánulási formája az egyesületek működésé­nek a munkabizottsági tevé­kenység. Sok munkabizott­ság dolgozott már eddig is több-kevesebb sikerrel, de nem eléggé rendszeresen. Tudni kell azonban, hogy társadalmi munkával nem lehet olyan feladatokat el­végeztetni. amely valame­lyik intézmény vagy hivatal kötelessége. Például a sze­gedi járásbeli községek fej­lesztési tervét először egy komplex MTES/-bizottság­gal akarták kidolgoztatni, de végül — igen helyesen — csak a már elkészült távlati tervek felülbírálatát bízták rá. Nem jó az sem, ha 66 munkabizottság hatvanhat­féle munkán dolgozik, mert ez a tervszerűséget lehetet­lenné teszi. Az olyan prog­ramnak van leginkább he­lye, mint a rostipar távlati fejlődését öt téma szerint vizsgáló öt bizottságé, mert miután valamennyi elkészül teljes egészében, a rostnö­vények termelésétől kezdve a leszőtt áruk kikészítéséig kialakul az elvégzendő fel­adatok iránya. Természetesen nem az uj­jukból szopják a munkabi­zottságok, hogy mit csinál­janak, hanem egy-egy konk­rét üzemi vagy városi, eset­leg megyei probléma teszi szükségessé létrejöttüket. Szeged víz- és gázellátását is eaért vizsgálták meg az utóbbi években. Nagyon fon­tos tehát, hogy az irányító szervek, tanácsok jelentkez­zenek az adódó kérdésekkel, igényeljék és kérjék az MTESZ munkáját. Valószí­nű, hogy többek között a szegedi foghíjépítkezések tu­dományos és egyben gya­korlati módszerei is már rendelkezésre állnának, ha időben foglalkoznak vele. mj agyon hiányzik a mun­J^j kabizottságok, állan­dó bizottságok által elkészített tanulmányok pub­likációja. Az MTESZ-nek vagy száz országos kiadvá­nya van, Miskolcon és Pé­csett is jelenik meg időszaki folyóirata. Szegeden még nincs, s ha egyelőre nem is lesz, talán az idén megjele­nik az első alkalmi kiad­vány, a "Legyen Szeged für­dőváros* ankétjának anya­gából. Néha bizony sokkal las­súbbak a műszaki-tudomá­nyos r^yesületek, mint kel­lene. A gépiparral foglalko­zó párthatározattal kapcso­latos tennivalókkal eddig még seholsem foglalkoztak. Amíg a központ kidolgozza a módszereket, addig is áll­jon itt egyetlen adat, mely éppen eléggé rávilágít arra, hogy mennyi tennivaló len­ne: tavaly 10,8 millió forint állt rendelkezésére Szeged és Csongrád megye üzemeinek műszaki fejlesztésre. Nem nagy összeg, mégis csupán 4 millió forintot használtak fel belőle. Nemcsak a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatokra vonat­kozik a párthatározat, hi­szen lassacskán minden üzemnek saját gépgyártó­műhelye van. Nem is olyan régen hoztak létre például a Szegedi Kenderfonógyárban egy országos jellegű gép­gyártó üzemet. Az ilyen apró műhelyek termeléséről — bár megoldhatják egy-egy iparág problémáját — nem tudható, hogy a népgazda­ság számára milyen haszon­nal járnak. Gépiparunk ugyanis csak akkor képes felzárkózni a világszínvonal­hoz, ha termelése korsze­rűbbé, s egyúttal olcsóbbá válik. S hiába gyárt modern gépet egy üzem, ha a gyár­tás technológiája elavult, a munka nem lesz gazdaságos. Ezek a kérdések látszólag távol esnek az MTESZ vagy egyesületeinek hatósugarától* vagy legfeljebb csak a Gép­ipari Tudományos Egyesü­letre vonatkoznak. Igen ám, csakhogy a gépgyártás szer­kezetének átalakítása meg­haladja a gépipar körét, végeredményben minden iparágra hat, az egész nép­gazdaság jelenlegi arculatát megváltoztathatja. S itt Sze­geden, ahol közismerten el­avult, Noé-korabeli gépekkel dolgozik nemcsak a textil­üzemek többsége, de még jó néhány gyár, nagyon-nagyon komolyan kell venni a gép­ipari párthatározatot, s vég­re kell hajtani a benne ki­jelölt feladatokat. A világszínvonal elérése, mint a magyar ipar célkitű­zése, ma már nem égbe szálló sóhaj, hanem a szo­cializmus építésének, a bé­kés gazdasági versenynek sürgető parancsa. Nemcsak jó gépek, jó technológia, jo szervezés kell azonban ah­hoz, hogy célt érjünk, ha­nem sok jó vezető is. Szo­morú tény, hogy a Csongrád megyei üzemekben a mű­szaki vezető gárdának csu­pán 11 százaléka végzett egyetemet, 41 százaléka kö­zépiskolát, s 48 százaléka csak a nyolc általánost* vagy még azt sem járta ki. A főmérnökök 45 százaléka diplomás mindössze. Több olyan üzem is van Szegeden, ahol egyetlen mérnök sem dolgozik. Sokan tanulnak, de korántsem elegen. S zükség van a közgaz­dasági szemlélet el­mélyítésére is a ter­melés mérésénél, elemzésé­nél. Kevés az üzemekben a közgazda, még kevesebb az olyan szakember, aki egy­aránt járatos műszaki ós közgazdasági kérdésekben. Az MTESZ szegedi intéző bizottságának ipargazdasági állandó bizottsága, vagy a külön e célra létrehozott munkabizottságok sokat se­gíthetnének a termelékeny­ség mérésének ma még ki­alakulatlan, sokszor egymás­nak ellentmondó módszerei­nek összeegyeztetésében, he­lyes módszereinek kidolgozá­sában, az élőmunka terme­lékenységének meghatározá­sában. Bevezetőben 18 témát em­lítettünk. Lehet, hogy a szám kissé önkényes volt, inkább talán kevesebbről esett szó. mint többről. De az említettek mind szorosan egybetartoznak, s egyáltalán nem véletlenül kerültek ösz­sze. Az üres szóbeszédek ideje lejárt, illetve nem is volt rájuk szükség sohasem. Most pedig, ha azt akarjuk, hogy a szegedi ipar is lé­pést tartson az általános fej­lődéssel, különösen csak a tettek, a céltudatos munka vezet sikerre. A műszaki-tu­dományos egyesületek egy­magukban nem oldják meg a feladatokat, csak részesei az erőfeszítéseknek. mint ahogy ezeknek a kérdések­nek jelentősége is jóval túl­nő kereteiken: egyképpen ki­tűzi. mindannyiunk munká­ját. Fehér Kálmán ' Uj utak épültek Szeged környékén Szeged környékén augusz­tusban új utakat adott, il­letve ad át a Közúti Üzemi Vállalat szegedi építésveze­tősége. A hó eleje ótaSzaty­rrazon szállíthatják por­mentes. új útszakaszon a gyümölcsöt és egyéb ára­kat. Elkészült a budapesti országútra vezető bekötö út, mely hat méter széles, bi­tumenitatásos lett a koráb­bi makadám helyett. Ezen­kívül belső utakat is kor­szerűsítettek, s a mintegy 2100 métert kitevő útsza­kaszok építése egymillió 200 ezer forintba került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom