Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-09 / 185. szám

Csütörtök. 1962. augusztus 0. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Nem magánügy Alkoholisták, akik rettegésben tartják családjukat, környezetüket Az idén. Július 21-én megjelent törvényerejű rendelet nyomán — mely bizonyos esetekben kötelezővé teszi az elvonókúrát —, egyre több bejelentés, jelzés érkezik Szegeden a városi nőtanácshoz, a kerületi szociális előadókhoz. Síró asszonyok, s felháborodott szomszédok szavai nyomán alakul ki a kép arról a szörnyű rombolásról, amit a mértéktelen alkoholfogyasztás okoz több család, sőt sok esetben az egész környezet életében. Lefelé a lejtőn Sz. Szilveszter Szeged, Nemestakács utca 44. szám alatti lakos hosszú időn át rendes, jó férj volt Az üzemben is elsőrendű szakmunkásnak ismerték, s így ennek megfelelően jó fizetést is kapott Először csak keveset, később pedig egyre mértéktelenebbül ivott, míg eljutott oda, hogy májusban már kilépett munkahelyéről is s azóta egyik részegségből a másikba esik, munka nélkül csavarog. Nem elág, hogy családjának nem biztosít megfelelő megélhetést, hanem emellett még az otthon kezeügyébe akadó ruhaneműt, egyéb holmit is elviszi és eladja. Felesége már munkába sem mer elmenni, mert ez alatt az idő alatt Sz. Szilveszter minden fogható holmit eladna a lakásból. Tavaly telket vásároltak még, amire családi házat akartak építeni. Ebből azonban a férj részegeskedése miatt semmi nem lett, sőt Sz. Szilveszter a már megvásárolt épületanyagok egy részét is eladta, s a pénzt italozásra költötte. Miután ismeretlen embereknek már a telket is eladásra kínálta, ezért a család jobbnak látta eladni a telket, s a pénzt betenni a takarékba. Sz. Szilveszter ügyével foglalkozott már az alkoholizmus ellen küzdő társadalmi bizottság, az ideggyógyászatról be is utalták elvonókúrára, ő azonban meggondolta magát, nem volt hajlandó elmenni. A környék réme B. Sándor a Tündér utca lakója, ö arról "híres* az egész környéken, hogy nemcsak családját, de szomszédjait is rettegésben tartja durvaságával, káromkodásával, verekedésével. A környék lakói nem kis felháborodással beszélnek arról, hogy a részeges B. Sándor családjának élete milyen szörnyű, s hogy ez a környezet mennyire nem alkalmas a megrögzött alkoholista nyolcéves gyermekének nevelésére. B. Sándor egyébként gyári munkás, s amikor józan, nagyszerűen, közmegelégedésre látja el munkáját, fizetés után azonban napokig részegeskedik. Megszámolni is sok volna, mennyi munkahelyen dolgozott már P. Károly Somogyi utca 19. szám alatti lakos, a deszki gépállomás dolgozója. Ismerősei véleménye szerint csaknem állandóan iszik, 8 csak akkor józan, ha sehogysem tud pénzt felhajtani. Fizetés után, vagy ha valahol sikerül hitelt, illetve kölcsön pénzt kapnia, családja kéthárom napig se látja otthon. Amikor otthon van, még szörnyűbb a család élete, mert fenyegetőzik, veszekszik. Csak ritkán fordul elő, hogy teljesen józan. Ilyenkor megígéri, hogy minden másként lesz, megjavul, rendesen dolgozik majd, de amint pénzt kap a kezébe, minden kezdődik elölrőL Nem törődnek a családdal Az egész környék sajnálkozva figyeli. G. János József Attila sugárúti lakos kétéves gyermekének sorsát. Miután az apa megrögzött alkoholista, alig ad pénzt családjának és ezt gyermeke is megsínyli. N. Gáspár építőipari munkás az Alföldi utcában lakik. Ha jellemezni akarják az ismerősök, csak ennyit mondanak: részeges, durva ember, minden pénzét eliszsza, nem törődik gyermekével, családjával, ővele is foglalkoztak már. Könyörgött az asszony, a gyermek, a rokonság, a barátok, s az ismerősök. De nem használt sem a szép szó, sem a fenyegetőzés. N. Gáspár a jóakaratú szavakra durvasággal felelt. Z. Lajos és felesége együtt isznak. Mindketten a Szegedi Közlekedési Vállalat dolgozói, s a Gyula utcában laknak. Az ismerősök többször kérték már az illetékeseket, járjanak el, tegyenek valamit, mert a férj és feleség csak az ivással törődik, s Ibolya nevű kisgyermeküket a beteges nagymama neveli, ahogy tudja. Ha berúgnak, és a további iváshoz nem találnak otthon pénzt, még a szerencsétlen öregasszonyt is megverik. Szitkozódásaiktól, veszekedéseiktől gyakran hangos az egész utca. Nem ritkán látják őket a környékbeliek részegen összefogózva, trágárságokat kiabálva. Intézkedések Néhány súlyosabb esotről számoltunk most be. Sajnos több olyan család van, ahol a férj iszákossága tönkreteszi hozzátartozói életét Éppen ezért sietett kormányunk törvényerejű rendelettel is e családok megmentésére. S ha a szép szó nem használ, akkor a törvény erejével, adminisztratív intézkedéssel segítenek. A Szegeden nemrégiben megalakult alkoholizmus ellen küzdő társadalmi bizottság az új törvény végrehajtásának megjelenéséig felméri az aktivisták segítségével, hogy hol vannak megrögzött alkoholisták. Amint pedig megjelenik a végrehajtási utasítás, elvonókúrára utalják a megrögzött alkoholistákat. Remélik, hogy ez az esetek többségében még segít. S az elvonókúrák után sem hagyják magukra a családot, s a gyógyulás útján levő embereket. Horuczi lÁszlóné SZEGEDI LÁNYOK a csepeli pacacUcsMnfaut KISZ taksonyi építőtábora. Ennyi a címe, és nagyon nehéz rátalálni. Nemcsak azért, mert véletlenül sincs Taksonyban, hanem inkább azért, mert így nem ismerik a környékbeli emberek. Ha szegedi lányok után érdeklődünk, hamarabb útbaigazítanak. Mire ezt a tanulságot levonhattuk, már megjártuk a rendkívül szép ráckevei Dunaág mindkét partját. Találtunk campingot, Pest megyei úttörővezető-képző tábort, part mentén sátorozó evezősöket, csak a keresett önkéntes munkatábor nem volt sehol. Az autóbusz vezetője, úgy látszik, azonban jól ismerte a tábor helyét, mert szinte a sátrak előtt fékezett. &' az utasok közül ls utánunk Kiáltott valaki: "Irigylem magukat. Ennyi szép lányt nemigen láttam együtt. Valódi paradicsom*. Valóban, a tábort lakó szegedi középiskolás lányok szinte mindannyian üdék, szépek. Bőrüket friss-barnásra égette a nap. S valami érdekes, magától értetődő eleganciával hordják a különben igencsak uniformizáló melegítőket. Egy-egy különlegesen felrakott szalag, kendő azt bizonyltja, hogy itt a táborban is sűrűn belenéznek a tükörbe. Amíg az állami gazdaság tágas ebédlőjében asztalra kerül a babgulyás-vacsora, beszélgetünk. Az első kérdések az otthont, Szegedet kutatják: Mi újság a szabadtérin? Megjöttek-e a külföldi művészek? Ugye lesz még jegy az Aidára? Azután a tábort kereső barangolásunkról esik szó. Ez sem újdonság. Szinte minden lány megjárta ezt az utat. — A papíron csak taksonyi építőtábor volt feltüntetve. Honnan tudhattuk volna, hogy légvonalban is harminc kilométerre leszünk Taksonytól? Legtöbben először oda mentünk — nevetgél egy szőke kislány. —Engem még Tökölre is elküldtek. Kisült, hogy ott a szigetmajori üzemegységben egy másik altábor van. — Most már nevetünk rajta. Akkor azonban sűrűn emlegettük azt, aki ilyen hőségben össze-vissza utaztatott bennünket — pöröl valaki más. — Végül mégiscsak ide találtak? — próbálkozom leszerelni őket. — Jó hogy tizenhét éves fejjel nem vesztünk el! Még korábban is jöttünk, mint kellett volna. Egy nappal tévedtek a beutalók kiállításánál. Még itt értük az előző csoportot. — Gondolják el azt a délutánt! — szól közbe a tábor testnevelési főiskolás parancsnoka. — Mit szaladgáltunk, amíg mindenkinek alvóhelyet szereztünk. Este a VIT-ről tart előadást Varga Ferenc, a KISZ Megnőtt az érdeklődés a mezőgazdasági pályák iránt Sokan lelenlkeziek az agrár- felsőoktatási intézményekben való továbbtanulásra A nyugtalan nyugdíjas Az agrár-felsőoktatási intézményekben — az Agrártudományi Egyetemen, a három mezőgazdasági akadémián, a kertészeti, az állatorvostudományi és az erdőmérnöki főiskolán — befejeződtek a felvételek; már csak néhány fellebbezés eldöntése van hátra. A Jelentkezettek és a felvettek "statisztikája* azt mutatja, hogy a fiatalok körében rendkívül megnőtt az érdeklődés a mezőgazdasági pályák iránt. Néhány évvel ezelőtt még alig volt több a jelentkező, mint a hely, és igen sokan csak azért választották a mezőgazdasági főiskolát, mert gyenge tanulmányi eredményük miatt a "népszerűbb* egyetemekre amúgy 6em vették volna fel őket Tavaly már az első évfolyamok minden helyére két jelentkező jutott Az idén pedig az elmúlt évinél is 35 százalékkal többen kérték felvételüket. A "minőség* javulására jellemző, hogy a 2900 pályázónak több mint húsz százaléka kitűnőéin vagy jelesen, további 36 százaléka pedig jól érettségizett. A felvételi vizsgákon 1900-an feleltek A hét intézmény első évfolyamára összesen 1060 hallgató Iratkozott be az idén, s közöttük 136 már tavaly jelentkezett "előfelvételis*. Az új évfolyamok magasabb színvonalát biztosítja az is, hogy a felvett hallgatóknak körülbelül 40 százaléka mar rendelkezik termelési gyakorlattal: zömük a választott szakmának megfelelő gazdaságban, üzemben dolgozott egy-két évig. A termelőmunka nagy előnyét mutatja az is, hogy az idén 32 olyan hallgatót vettek fel, aki ugyan csak elégségesen érettségizett, de a kétévi szakmai előgyakorlat alatt elegendő tudást és tapasztalatot szerzett a sikeres felvételi vizsgához. örvendetes, hogy a tavalyinak kétszerese a társadalmi ösztöndijasok száma. Az Agrártudományi Egyetemen például minden ötödik elsőéves hallgató annak a gazdaságnak, üzemnek az anyagi támogatásával kezdi tanulmányait, ahol diplomájának megszerzése után dolgozni fog. A leendő agrárszakemberek patronáló! között igen nagy számmal szerepelnek & termelőszövetkezetek, Nemcsak régi munkahelyén, a D él-ma gyarorszá1.' Áramszolgáltató Vállalatnál hanem a Szakszervezete' Megyei Tanácsánál, aztán Rókuson, volt munkatársa' és ismerősei örökké mozgó, nyugtalan embernek ismerik Báló Józsefet. Pedig már nem fiatal. 1957-ben vonult nyugdíjba, 62 éves korában. Erre várt, mert végre valóra akarta váltani fiatal éveinek egyik elképzelését — hajót épített. S most amikor sokan alszanak, ő pirkadatkor már talpon van. evezni indul. Úton Talán ennek, a rendszeres sportnak, vagy élénk temperamentumának köszönheti, hogy még ma is a fiatalabb generációhoz sorolják. Többször kerestük otthonában, az öthalom utca 11. szám alatt, míg végre az egyik este rátaláltunk. — Keveset tartózkodom itthon — magyarázta. — Vagy a Tiszán, vagy a szakszervezetnél, vagy régi munkahelyemen, a DÁVnál vagyok. . A bemutatkozás után kellemesen berendezett otthonában beszélgettünk a munkában eltöltött évekről. Régen kezdte, 1914-ben. A Szegedi Kenderfonógyárban dolgozott hosszú ideig, majd innen átkerült Romániába, a Resicai Vasművek mozdonykészítő üzemébe. 1932ben telepedett le Szegeden s került a DÁV-hoz. Ettől kezdve szívvel-lélekkel dolgozott, s munkatársaival együtt biztosította a zavartalan áramszolgáltatást. Nagy munka Meghatottan emlékezik vissza az egyik legszebb, s legnagyobb munkájára. 1944-ben történt. Az egyik német bombázó leszakította a SZEAC-pálya mögött áthaladó nagyfeszültségű vezeték egyik szálát. Ezért megszűnt az áramszolgáltatás, nem kapott villanyt Makó és környéke, egészen Csanádpalotáig. (Somogy iné felv.) Báló József a késő esti órákban fáradtan érkezik haza ellenőrző körútjáról. Szeged felszabadulásának napján, 1944. október 11-én már hívattak a szovjet parancsnokságra, ahol fontos megbízatást kapott: mielőbb kezdjék meg az üzemeltetést. minél előbb gyulladjon ki Szegeden a fény, legyen zavartalan áramszolgáltatás. Báló József vállalkozott arra, hogy a leszakadt nagyfeszültségű vezetéket munkatársaival helyreállítja. Nagy munka volt ez. Az akkori Kotró Vállalat segített a DÁV szakembereinek, s csörlők segítségével emelték ki a Tiszából a vezetéket. Szinte éjjel-nappal dolgoztak, és november 7én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére megjavították a német fasiszták által tönkretett vezetéket. Makón és környékén is kigyulladt a fény. ö, Báló József így ünnepelte felszabadultan az első november 7-ét Nehéz lenne felsorolni azokat a nagy jelentőségű munkákat, melyeknek részese volt, 1949—50-ben a hódmezővásárhelyi villanytelep vezetője lett. Ekkor kezdték meg a hálózat felújítását, s kapcsolták az áramszolgáltatásba Székkutast és Kakasszéket Majd visszakerülve Szegedre, az építési osztályon dolgozott. Segít ós íigyelmeziet Amikor a kormányzat intézményesen megszervezte a munkavédelmet és a balesetelhárítást, a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat az egyik legpontosabb, legszorgalmasabb munkására bízta ezt a szép, megtisztelő feladatot, fgv lett bizonsági megbízott Báló József. Ettől kezdve a baleset-elhárítás, a biztonságos munka megteremtése volt a feladata. És ő ezt is nagy ügybuzgalommal, szorgalommal látta el. A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalathoz tartozó három megye munkahelyeit járta és ellenőrizte, megtartják-e a dolgozók a munkavédelmi előírásokat, megvan-e a szükséges védőeszköz, védőszerszám. — Sohasem azért mentem, hogy a hajszálat kettéhasítsam — emlékszik vissza. — Hanem azért, hogy segítsek munkatársaimon. És ő ezt most is vallja. Nvugdíjasként is havonként több napon át járja az áramszolgáltató vállalat munkahelyeit, s ugvanúgy, mint régen, figyelmeztet, nevel, segít. Báló József, az SZMT munkavédelmi bizottságának tagja, s így nemcsak áramszolgáltató üzemeit keresi fel. hanem Csongrád megye sok nagy vállalatánál is megfordul. Legutóbb például a szőregi. a kisteleki és az apátfalvi termelőszövetkezeteket látogatta meg, s nagy tapasztalatával sok segítséget nyújtott a gépek kezelőinek. A nyugtalan nyugdíjas járja Csongrád megye üzemeit. védi, óvja dolgozó társai életét. Horváth Lászlónc Csongrád megyei bizottságának középiskolás felelőse. A lányok a fűre ülve, pokrócra heveredve hallgatják. Néha egy-egy csattanás jelzi a szúnyoginvázió kezdetét. S egyre több melegítő, kardigán kerül elő. Ilyenkor már egészen lehűl a levegő itt a Dunától körülölelt szigeten. Mire az utolsó szavak elhangzanak, néhányan el is bóbiskolnak. Pedig nincs késő, s az előadás is érdekes. — Reggel négykor kelnek — mondja a zeneművészeti főiskolás kulturális felelős. Útitársunk szavain nevetünk: "Valódi paradicsom*.' Hát itt azután valóban paradicsom van. Legalább hat holdnyi. Kora reggel hozzákezdenek a lányok a szedéshez, hogy délre, mire a hőség kibírhatatlanná válik, kész legyenek a munkával. — Ilyen legények kellenek ide ládát hordani — célozgat a segítésre Balogh Kati: — Előbb vegyék fel ezt. Másképp a levelek mind befogják a nadrágjukat — nyofn a kezünkbe egy-egy overált Horváth Adél, a Rózsa Ferenc Gimnázium KISZ-titkára. Csak később vesszük észre az ügyes cselt. Ezzel a saját brigádjához kötött mindkettőnket. Ahogy az út mellé hordom a piros paradicsommal telt ládákat, oda jön egy, szinte négerré barnult kislány: — Ha már nem a mi brigádunkba álltak, legalább Tömörkényeseknek segítenének. A "Rózsa* már így is nagyon elhúzott. Nem győzzük egész nap hallgatni a dlcsekvésüket — mondja kicsit rosszallóan. Mit tehetünk. Overél ide, overál oda, nekik is segítünk. Tíz órakor a lányok leülnek a dülőút szélére. A paradicsommal púpozott ládák mellé. Az út végén már feltűnik az uzsonnát hozó kocsi. — Csak nehogy megint szalámi legyen — nyafog valaki. — Jó dolguk van, ha a szalámit is unják. — Nem ismeri a közmondásokat? Jóból is megárt a sok. Mindennap csemegeszalámit, gyümölcsízt, teát kapunk. Ezúttal eltértek a hagyománytól. Egy szelet kenyér, négy alma jár mindenkinek. Húsz percet üldögélnek, azután ismét hónuk alá fogják a könnyű ládákat, s megindulnak a végtelennek tűnő sorok közé. Egy darabig nézzük őket. A színes fürdőruhák, blúzok. kendők mint egy impresszionista festmény keresetten élénk foltjai hintik be a hatalmas táblát. S az éles napfényben fürdő zöld levelek lágyan beleolvadnak a budai hegyek kék hátterébe. Fürödni Indulnak, amikor búcsúzunk. — Hívja otthon fel a mamám — kér meg egy kislány. — Nem kaptam tőlük levelet. — &' maguk mit üzennek? — fordulunk a többiekhez. — Vasárnap otthon leszünk! — Szerezzenek jegyet a szabadtérire! — Palacsintával várjanak! — Mindenütt jó, de legjobb otthon! Ügy látszik, ez az otthonszeretet él legjobban bennük. mert ide is magukkal hoztak egy darab Szegedet. A sátrak előtti kertekben színes kavicsokból kirakott "Szeged híres város*, "Szőke Tisza* feliratok mellett megtaláljuk a szabadtéri színpad ügyes kézzel összeállított mozaikját is. Varga Ákos