Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-05 / 182. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1962. augusztus 5. PÉTER LÁSZLÓ: Balázs Bé­lát nem első­sorban költé­szete tette halhatatlanná (bár A fából faragott ki­rályfi és A kékszakállú herceg vára — Bartók zse­nije révén — mint (rónak is megismer­tette nevét világszerte), hanem film­tudományi, filmesztétikai munkás­sága. E téren világviszonylatban is az elsők között az első: A látható ember, vagy a filyn kultúrája cimű könyve, mely Bécsben jelent meg 1924-ben, első ízben ad rendszere­zett filmesztétikát, elsőként mondja ki, hogy a filmmel új, sajátos tör­vényszerűségekkel rendelkező mű­vészet született; a film, „századunk népművészete", az első művészet, amelynek születése az ember szeme láttára ment végbe. Következő könyve, A. film szelleme (1930) még mindig a némafilm esztétikáját nyújtja, s csak a fölszabadulás után megjelent utolsó könyve (oroszul 1945-ben, magyarul 1948-ban) kísér­li meg a hangosfilm, vagy ahogyan gondos megkülönböztetéssel ő hív­ja, a beszélőfilm művészet bölcsele­ti törvényeit lerögzíteni, A filmtudós E munkásságával úgyszólván a film­tudomány megalapozója lett világszer­te. S miközben nálunk csupán néhány soványka kis cikk idézte filmesztéti­káját (Kovács Andrásé 1951-ben, Re­ményi Béláé 1954-ben, Majoros Istváné 1955-ben), a modern filmművészetre az egész világon jelentős mértékben hatottak tanításai. KUlönösen az ola­szok, a neorealizmus művelői tisztelik. Ranódy Lászlónak 1956 nyarán Kar­lovy Varyban egyik meglepő élménye éppen az volt, hogy külföldön jobban becsülik, mint hazájában. "Balázs Bé­lát — írta a filmfesztiválról szóló jegy­zeteiben — a legnagyobb filmesztétá­nak tartják. Messzire vezetne okát keresni a Ba­lázs Béla életműve körüli évtizedes csöndnek. E helyütt inkább örömmel állapítsuk meg. hogy a közelmúlt ivek megkezdték az adósság törlesztését. Számos, gyermekeknek szánt könyve is új kiadásban látott napvilágot. To­lón hamarosan vállalkozik könyvki­adásunk összegyűjtött müvei soroza­tának megindítására is. A film című műve, amely mintegy összefoglalása filmesztétikai tanításainak, de ennél is több: filmesztétikái nézeteiből ki­vonhatók általános művészetfilozófiai éáffiwtBtétr ámelyüftét a szocialista realizmus kérdésein töprengők, a szo­cialista esztétika általános elvein vi­tázók is haszonnal vehetnek fontolóra. Valóság és élmény Az első mindjárt az esztétika alap­kérdését illeti Irodalomelméleti, esz­tétikai írásokban ma is gyakori a mű­vészeti problémáknak ismeretelméleti kérdésekké való leszűkítése, az az egyszerűsítő törekvés, amely a művészi kritika föladatát az alkotás ideológiai, valóság-tükrözö funkciójának elbírálá­séra korlátozza. Ez ugyan valóban megkönnyíti a kritikusi működést, de ugyanakkor szükségképpen merev, se­Balázs Béla esztétikája (Születése évfordulóján) matikus ítéletekhez is vezet. Balázs Béla az esztétika problémáinak vizsgá­latakor túlmegy az ismeretelméleten, a tükrözés! elméleten, s éppen ezáltal éri el, hogy kérdésföltevése sajátosan esztétikaivá lesz. Az esztétika is a fi­lozófia egyik ága, éppúgy, mint az ismeretelmélet, de specifikuma, ami az általános bölcselettől megkülönböz­teti: a műrészt megismerés és repro­dukálás sajátszerűségeinek kutatása. Ezen belül helye van az ismeretelmé­letnek is, mint a megismerés alapjá­nak, de a művészi megismerés és al­kotás kérdései jóval túlmutatnak raj­ta. "Minden művészet — mondja Ba­lázs Béla — mindig csak az emberről szól.-* Másutt hangsúlyozza: a művé­szet tulajdonképpeni tárgya az élmény. Tehát nem a puszta valóság, a ma­gánvaló objektum — ez a tudomá­nyos megismerés tárgya —, hanem "az objektív világ megjelenése az ember érzékelésében-. Az emberi ki­fejezés — mondja az előbbi helyen — ' rávetül az objektumra és ezáltal teszi a valóságot kifejezhetővé. »A dolgok csak visszanéznek ránk- — mondja szellemes axiómaként. Mikor meglátjuk a dolgok arcát, akkor antropomorfózis történik, azaz a tárgyak, a valóság tényei emberiesített alakban jelennek meg, akár az ókori istenek. "Ez az antropomorf világ — írja egy másik helyen Balázs Béla — az egyetlen le­hetséges tárgya a művészetnek és a költő szava, a festő ecsetje nyomán csak az átemberiesitett valóság válik elevenné-. Ennek a fölfogásnak megfelelően hangzik Balázs Béla meghatározása az esztétika tárgyáról, a szépségről. »A szépség — úgymond — az objektív va­lóság által kiváltott szubjektív élmé­nye az emberi öntudatnak.- Az objek­tív valóság, írja még ugyanott, függet­len ugyan a szubjektumtól, az öntudat­tól, de a szépség megvalósulásához, mint Marx mondja, »élvezőképes szub­jektum is kell-. Tartalom ós forma A másik sokat vitatott esztétikai kérdés napjainkban is, a tartalom és a forma összefüggésének problémája. Tanulságos Balázs Bélának erről ki­fejtett állásfoglalása is: Itt is a szimpli­fikáló, merevítő tévhitek ellen szól. Naiv miszticizmusnak mondja - azt a vulgáris elképzelést, mely a tartalom és a forma dialektikus egységének he­lyes törvényéből azt vonja le tanul­ságul, hogy a valóság tényeiben ele­ve meg van szabva bizonyos műfajok­hoz való rendeltetésük. Balázs Béla az irodalomtörténeti példák sorát hoz­za föl bizonyságul, főként a gyakori át­dolgozásokat, hogy bizonyítsa, nincs semmiféle törvény, amely mereven megszabná; egy bizonyos valóság csak egy bizonyos formában fejeződhet ki. művészet is műfajai — mondja — a valóságot szemlélő ember szemlélet­módja és nincs eleve benne a szem­lélt valóság­ban-. Balázs Béla aztán árnyaltan, gon­dosan külön­böztet »anyag* és "tartalom* között, s érzé­kenyen körülírja a föltételeket, me­lyek között a tartalom valóban meg­határozza a formát. Am látja a köl­csönnatás jelentőségét is. Egy helyütt rámutat, hogy a kő a hegyben és Mi­chelangelo szobrában egyformán kő: anyagnak ugyanaz. Döntő különbségü­ket nem lényegük (szubstanciájuk), ha­nem formájuk teszi! Romokból — palota! A sablonokhoz szokott fül számára tán merésznek hatnak ezek a megálla­pítások, mégis azt hisszük, termékenyí­tők, fölszabadítok ezek az esztétikai megállapítások, távol állnak a káté­SZCVJ kinyilatkoztatásoktól, a néhány alapelvre visszavezethető szegényes és szegényítő tanoktól. A modernizmus és a modernség kérdésében ls tanul­ságos lehet Balázs Bélának az esztéti­kai jelenségek szerepváltásáról (Marx terminológiájával: "Funktionswech­sel*) tett megállapítása, "összedőlt ro­mok köveiből gyakran építettek már új palotákat- — mondja aforisztikus képpel. S hogy ez a költői megfogal­mazás a tudomány nyelvén mit je­lent, azt könyvének más helyén ol­vassuk: "Lehet valamilyen jelenség degenerációs tünete egy kor, illetve osztály művészetének és egyben első jele egy új kor vagy osztály művészi formanyelvének.- A művészetek tör­ténete, figyelmeztet rá Balázs Béla, takarékos háziasszonyként őrizze meg még a lomot is: nem tudni, mikor használhatjuk újra! Balázs Béla mind­ezt az avantgardista film képzettár­sító módszerével kapcsolatban állapít­ja meg, de más művészetek is igazol­ják tanulságaikkal intelmét. Az ex­presszionizmustól gazdagodó József At­tila, az absztrakt festészettől is tanu­ló modern díszítő és ipari művészet, a formabontást szocialista mondaadó kifejezésének szolgálatába állító dra­maiurgia, szürrealista formai eszkö­zöket használó modern szocialista líra — megannyi példa arra, hogy ne zár­kózzunk el eredményektől csak azért,, mert nyugatiak, hiszen kellő világné­zeti biztonsággal átvehető, beépíthető lehet egy-egy művészeti vívmány — motívum, formaelem stb. — a szocia­lista kultúrába is. Ha Leninnek a kulturális hagyomány fölhasználásá­ról szóló tétele csak a múltról szól is, nem kétséges, hogy bizonyos változ­tatásokkal, a szocializmusellenes és emberellenes mozzanatokat kivéve, ér­vényes lehet ez a modern polgári kul­túra értékes eredményeire vonatkozó­an is. Balázs Béla figyelmeztetése er­re vonatkozik, s természetesen nem je­lenti a tőkésvilág művészetének kriti­kátlan ajnározását. Balázs Béla általános'esztétikai ész­revételei, hitem szerint;, alkalmasak arra, hogy a művészet elméletével kapcsolatos nézeteinket megterméke­nyítsék, s az időnként megújuló vitá­inkba beleszóljanak. VASÁRNAPI KISTÁRLAT A III. szegedi országos képzőművészeti kiállítás anyagából SZABÓ IVAN: LÖITATAS VADÁSZ FERENC: AZ ORVÉNY uísszanéz ÖTEN MARADTUNK rt3? Egyelőre senJd sem foglalkozik Bercivel. Sokkal na­gyobb most az izgalom, mintsem, hogy vele törődjenek. Invázióé erók szálltak partra Kubába A Voice of Ameri­ka jelenti: A szabad kubaiak erői megkezdték hazájuk felszabadítasat Castro diktatúrája alól. Kubában kitört a népi forradalom A hadsereg és a milícia egységei átáll­nak a forradalmárokhoz. Ez úgy hangzik, mint nálunk Magyarországon hallat­szott ötvenhatban. Aztán Fidel Castro nyilatkozatát olvastuk az újság­ben: „Kuba forradalmi kormánya köszönti a népet, amely győzedelmeskedett a jenki imperializmus és az ellenfor­radalmi bandák fölött" Forradalom? Ellenforradalom? Kinek van igaza? Ez éppen olyan, mint a mi ötvenhatunk volt... . • Berci dolgát a véletlen oldotta meg. Nehezemre esik beszelni róla Igaz, nem volt becsületes, kitelt volna tőle, hogy elveszejt, csak azért, mert érdemeket akart szerezni magának. Mégis: megdöbbentett bennünket a sorsa Mi is ugyanolyan süppedékes, homokos talajon állunk, mint amilyenen ő bukott el... Kint járt a teherautóval: ha jól tudom, élelmet hoztak. A kerekek elmerültek a sárga homokban. A sofőr teljes gázt adott, ki akart szabadul­ni. A kocsi többször visszacsúszott. Néger katona ült a volánnál. Kiszólt Bercinek: Rakj követ a hátsó kerekek alá. „A kő a homokba nyomódott, a Dodge kerekei átgör­dültek rajta, Bercit lerántották. Percek multán vége volt Tegnap temették katonai pompával. Zenekar is jött, az amerikai himnuszt játszotta. Kolthay gyászbeszédét a tolmács angolra fordította, hogy Trimmel ezredes és a többiek — beleértve Donlan őrmestert is — értsék. A fő­nök azt mondta: ..Sokéves szabadságharcos múltra lehe­tett büszke ez a huszonnyolcéves magyar katona, akinek már az apja is magasztos eszményekért küzdött évtize­dekig". Nem tudóm, honnan vette ezt a főnök. Mi minden­esetre összenéztünk, ö is tudja, hogy Berci apja csendőr volt, nem is akármilyen. S ami őt magát illeti... De hagyjuk ezt. A sírnál ne bolygassuk. „Az ő szolgálata néma szolgálat volt". Ezt is mond­ta Kolthay, s más homályos célzásokat is tett különleges szolgálatunkra. Berciről most már nem szükséges eltitkolni, hogy az USA katonája volt. Hamüton Z. vezérőrnagy, a 98-as légiszállítási elit hadosztály parancsnoka, ilyen alkalmak­kor részvéttáviratot intéz az elhunyt szüleihez. Közli, hogy az Egyesült Államok hadseregében szolgált fiú mi­lyen körülmények közt vesztette életét. Azt mondják — az egyik magyar újságolta, aki odaát a tengerész gyalo­gosoknál szolgál, — hogy a központi irodán lázas sietség­gel keresték Súlyok Bertalan anyjának magyarországi cí­mét. Értesíteni akarják. Berci azonosítási száma RA 9—737—602 volt. öten maradtunk. * Fort Jacksonban annakidején tizenkét hétig tartott az első „Language Qualification Schoól". Vannak köztünk, akik Fort Braggból jöítek: Katona Sanyi, Valentin Árpi. Mi — Pityu, Gabi és én, — Forth Jacksonban kezdtük. Ez — az angol nyelv tanulása — volt az egyik/ az USA törté­nete a másik elméleti tantárgyunk. Az államalapítás tör­ténete 1620-tól 1763-ig, az 1789-es Nagy Charta; az álla­mok története külön-külön ... A XVII. század elején két gyarmat volt a későbbi USA magva: Virgínia és Uj An­golország. Virgíniából — később a dohány hazája lett, do­hány volt a fizetési eszköz is —. Maryland alakult és a két Karolina. Dél- és Észak-Karolinát mi katonák túlontúl jól ismerjük. Uj Angolországból nyolc állam alakult: New Rymouth, Massachusetts. Rhode-Island, Providence, Connecticut, New-Haven, New Hampshire és Maine ördög tudja, miért van szükség erre a felsorolásra. Sose voltam politikus, leginkább a bányászat érdekelt. Ha nincs ötvenhat, talán bányamérnök vagyok otthon. Várpa­lotán. Gabi is gyakran emlegeti: már jól kereső mezőgaz­dász lenne otthon. A kommunisták sok segítséget adnak a tanuláshoz. A szakmai dolgokat mindig szívesen tanulmányoztam. Belgiumban az Ardennekben, de még Skóciában is kíván­csiskodtam: hogyan dolgoznak a bányászok. Pedig egyik helyen sem fogadtak túlzott figyelmességgel... Mindenhol mások a munkamódszerek. A mi bányá­inkban, otthon szeletekben fejtenek öt fokos dőlésben, vagy felülről omlasztanak, tisztán, fa nélkül, s akkor egy­két év múlva alá tudnak menni. A másik mód: alulról — felfelé, homokiszappal tömedékelve, de akkor a ía bent marad, nem tudják kihozni. Az egyik ácsolatot a másikra helyezik, ahogy mennek fölfelé. A száraz töme­dékelés nem vált be ... A fiúk írják hazulról. Azt is, hogy lapos telepben, páncélpajzsos fejtéssel kísérleteznek. Hidraulikus előrc­tolóval dolgoznak, a kaparó bent van a pajzsban. A bé- . robbantott szénnek több, mint fele ráfolyik a kaparöra. Ez valami magyar szabadalom. A futballról is írnak. Legutóbb értesítettek, hogy csa­patunk — valaha én is játszottam benne — legyőzte Sa­linkat. Ennek őszintén örvendek. Azért a szakik nem tagadtak ki örökre. Bányász va­gyok. Sokáig hallgattak, hiába írtam nekik. Aztán kipa­naszkodtam magam: hol mindenhol próbálkoztam, mit láttam, hogyan jártam. Megenyhültek „Látod bolond" — írta azr egyik 'haver — nem megmondtuk előre?" Most már mindegy. Nem sejtik, hogy itt vagyok. Én is San Franciscó­tól kelteztem a leveleket. Ugy tudják, egyetemi hallgató lettem. Vinco, az unokatestvérem otthon tényleg egyetemre járt. Építészmérnök lett, amíg én idekint hánykolódtam. Tőle tudom, hogy Várpalotán nagy építkezést terveznek a Tési-dombon és a Loncsos vidékén, utat építenek az Inotai Alumíniumkohóig, a Thury várat is rendbehozzak múzeumnak, könyvtárnak. Fölöttem elsuhant öt esztendő. Mivel, lettem gazda­gabb, okosabb? ' (Folytatjuk) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom