Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

DÉL-MAGYARORSZÁG Szerda, 1962. augusztus t A műkedvelés Új hajtásai Mén eddig 130 ezer felnőtt és gyermek Igaz-e, hogy válságban van a műkedvelés? Felületesen tekintve: igen. Nem nehéz adatokat és té­nyeket találni arra, hogy a csoportok tevékenysége több helyen akadozik, sőt itt-ott egyenesen széthulló­ban van. hogy a közönség unja, illetőleg nem is lá­togatja előadásaikat. Aki azonban mélyebben és tüzetesebben vizsgálja a műkedvelés helyzetét, ezek­kel a válságra mutató je­lenségekkel szöges ellenlét­ben álló tényekkel is talál­kozik. Milyenekkel? Azzal például, hogy nagyon jelen­tősen emelkedett és állan­dóan emelkedik a műked­velés ben részt vevők szá­ma. Tavaly például "csak" 400 ezren, az Idén viszont már 500 ezren működtek közre az ország sokféle mű­kedvelő csoportjának mun­kájában. Azt jelenti ez, hogy a helyzet ellentmondásos. A tények egy része kétségte­len válságról, más részük pedig kétségtelen fejlődés­ről beszél. Hogyan értékeljük ezt a helyzetet? A televízió hatásaI A műkedvelők munkájá­nak hanyatlását sokan a televízióval hozzák kapcso­latba. Azt mondják, a tv rohamosan terjed, egyre többen vásárolják, egyre több ember láthatja na­ponta közvetítéseit Aki pe­dig az ország legjobb szín­házi produkcióit láthatja, nem kíváncsi a műkedvelők jószándékú, de a hivatásos együttesek teljesítményéhez képest mégiscsak kezdetle­ges előadásaira. A televíziónak csakugyan van ilyen hatása. De nem­csak a műkedvelők, hanem a hivatásos művészek mun­kájára is. Az év első felé­ben például csökkent a színház- és mozi lá tóga tök száma. Ki tagadhatná, hogy ebben a televíziónak is ré­sze volt és van? Csakhogy: ez átmeneti jelenség. A televízió ugyan­is nemcsak közönséget von el a műkedvelő és hivatá­sos színházaktól, hanem ne­veli és fejleszti ugyanennek a közönségnek az Ízlését és igényét Ez a fejlődés végűi azzal jár, azt eredményezi majd, hogy egyre több nézőben felébreszti, illetve visszaál­lítja helyére a vágyat, hogy közvetlenül, a gép közvetí­tése nélkül találkozzék a színház művészetével. Ez pedig nemcsak a hivatásos együttesek előadásainak lá­togatottságára lesz jó hatás­sal, hanem fokozza a mű­kedvelés iránti érdeklődést is. Válság, vagy változás ? Hiba lenne, ha a műked­velés válságjelenségeit ki­zárólag a televízió elterje­désével magyaráznánk. Bele­játszanak ebbe más ténye­zők is. Ezzel kapcsolatban min­denekelőtt arra kell gon­dolnunk, hogy a műkedve­lés változó, alakuló, fejlődő mozgalom. A népi tánc­mozgalom például a mi időnkben teremtődött meg, a szemünk láttára született, szinte a semmiből, hasonló műkedvelői hagyományok nélkül. Mi magunk ls láttunk, tapasztaltunk, átéltünk vál­tozásokat a műkedvelésben. Nem kell csodálkoznunk azon, ha ma is történik; ilyesmi. Vagyis nem kell csodálkoznunk azon. ha a műkedvelés egyik vagy má­sik formája a szemünk lát­tára avul el és válik feles­legessé. Napjainkban, úgy látszik, ilyen folyamatnak vagyunk tanúi. A régi formák szét­töredeznek és újak jelent­keznek helyettük. Az új formák Milyen új formákkal ta­lálkozhatunk? Itt van pél­dául a színjátszás helyébe nőtt irodalmi színpad. Ez a legismertebb és a leg­életképesebb közülük: élet­revalóságát esztendők ta­pasztalatai és sikerei iga­zolják. Aztán itt van a "Ki mit tud?-« játékok egész rendszere az összes lehetsé­ges variációkkal. Ezekről ugyan még sokan nem tud­ják, vagy nem akarják el­ismerni, hogy a műkedve­lés új formáját jelentik, pe­dig ezek a játékok nagy jö­vőjű új formái a műkedve­lőinek. Hiszen éppúgy tu­dást, leleményt, tehetséget, munkát és. ötletet követel­nek, mint a hagyományos formák A TV »K5 mit tud?" já­tékának országos sikere volt. A példán felbuzdulva az Üjszegedi Kender- és Lenszövő Vállalatnál ha­sonló játékot rendeztek. A nagy siker itt is bizonyí­totta, hogy az ötlet, a kez­deményezés helyes volt Nemcsak a résztvevőkben, hanem a közönségben is in­tenzív érdeklődést keltett a műsor. Színvonal és tartalom A közönség tehát érzé­keny az új formák iránt, és ha jók, érdeklődéssel és iz­galommal támogatja őket Vannak, akik a műked­velés új formáitól a régi színvonalat féltik. Csiricsá­rénak mondják például a "Kl mit tud?" játékot egy háromfelvonásog színdarab előadásával szemben. Akik így beszélnek, azoknak, azt hisszük, nincs igazuk. Em­lékszünk még a televízió május elsejei műsorára. A "Ki mit tud?" játék, tehát a műkedvelők szereplése után hivatásos művészek kabaréelőadását mutatták be. A két teljesítmény kö­zött lényeges színvonalbeli különbség volt, de — a műkedvelők javóra. Ettől függetlenül azonban senki ne higgye, hogy ezek­nek az új formáknak nincs szükségük a támogatásra. A hivatásos művészek is töb­bet tehetnének érte. Es töb­bet tehetnének ebben az irányban az illetékesek itt Szegeden is. Több hasonló játék szervezésére lenne szükség városi és üzemi szinten. Mert bármilyen kezdetlegesek is még ezek a játékok mai kialakulat­lanságukban, végeredmény­ben n műkedvelés jövőjét képviselik. Sokat beszéltünk a for­mákról. De minden új for­ma ellenére arra kell tö­rekednünk, hogy a műked­velésben megnyilatkozó tar­talom korszerű és mai le­gyen. A műkedvelés reneszánsza? Aggodalomra tehát nincs ok. Ellenkezőleg: új fejlő­dést, új fellendülést várha­tunk. S ez esetleg még az­zal az eredménnyel 1, jár­hat, hogy a hagyományos formák közül több, például a színjátszás, a fellendülés hatására maga is újjászüle­tik. Nem akarunk jósolni, de sok jel mutat arra, hogy a műkedvelés reneszánszá­nak kibontakozása előtt va­gyunk. A "Ki mit tud?" játék többek között azt is bebi­zonyította, hogy nagyon sok tehetséges fiatal van ebben az országban. Lehe­tetlenség, hogy ez a, sok tehetség ne jelentkezzék a műkedvelésben. Ez pedig új virágzást, új fellendülést hoz majd magával. Ökrös László vett részt a szakszervezeti üdülésben Július 31-ével a szakszer­vezeti üdültetés is túljutott idei tervidőszakának első "félidején", A szakszerveze­tek segítségével az idén — amint Szili Imre, a SZOT üdülési főigazgatóságának helyettes vezetője elmondot­ta — összesen 225 000 felnőtt és gyermek jut kedvezmé­nyes üdüléshez, és körülbe­lül ugyanennyien tölthetik szabadságukat szintén ked­vezményesen a vállalatok, hivatalok saját üdülőiben. A SZOT az év első hét hónapjában pontosan tel­jesítette üdülési tervét: üdülőiben eddig több mint 130 000 felnőtt és gyermek pihent és szórakozott, még­pedig az eddiginél is kultu­ráltabb körülmények között. Az üdülés színvonalának emelkedésében a főidény elő­készítésére rendelkezésre bo­csátott 30 millió forintos ál­lami támogatáson kívül az is jelentős szerepet játszott, hogy a SZOT átvette az egyes vállalatoknak, hivata­loknak azokat az üdülőit, ahol eddig is az általa be­utaltak kaptak szállást és ellátást. Az egymás mellett levő kisebb üdülőket most egye­sítették, a kis kertekbői nagy parko­kat alakítottak ki, sőt a kü­lönböző fajtájú berendezé­seket is úgy csoportosították, hogy egy-egy épület bútor­zata stflusbelileg is egysé­ges legyen. Még a társalgó­kat is profilírozták: a régi Munkaprogram a nsmzeMzi vöröskereszt fennállásának 100. évfordulójára A nemzetközi vöröskereszt rendeznek a gondozottakkal a jövő évben ünnepli fenn- való helyes bánásmódról, állásának századik évfordu- Az üzemi vöröskereszt­lóját. A jubileum alkalmából szervezetek egyre több tár­a magyarországi vöröske- sadalmi segítséget nyújtanak reszt-szervezetek az esemény az üzemorvosoknak. Ez idő jelentőségéhez méltó munka- szerint több mint 200 egész­programot dolgoztak ki. ségügyi állomást, több mint Egyik fő céljuk, hogy fel- ötezer elsősegélyhelyet tart készüljenek olyan feladatok fenn az üzemekben a vörös­társadalmi végzésére, ame- kereszt. A következő időszak­lyeket részben vagy egészben ban főleg azokban az üze­ma még állami szervek lát- mekben növelik ezt a háló­nak el. Ilyen például a tisz- zatot, ahol az üzemorvos hi­tasági mozgalom. Ennek á miatt az egészségügy szervezését az Egészségügyi Minisztérium máris teljes tarsadalmi tamogatasra szo­egészében a vöröskeresztre rul. bízta. A mozgalomnak, amelyben az ország helysé­geinek több mint fele részt vesz, eddig is voltak szép eredményei: a mintegy 40 000 főnyi vöröskeresztes aktivis­tagárda irányításával példá­ul tavaly nagyszabású társa­dalmi munkák indultak, s körülbelül 25 millió forint értékű egészségügyi létesít­ménnyel gazdagodtak a fal­vak. Most ezt a mozgalmat minden községi és városi la­kóterületre, valamennyi ter­melőszövetkezetre, állami gazdaságra és gépállomásra kiterjesztik. Szélesedik a vöröskereszt­szervezetek gyermek- és if­júságvédelmi munkája is. A nevelőszülőknél és az intéze­tekben élő, állami gondozott gyermekeket egyre nagyobb számban patronálják. A ne­velőszülők részére felvilágo­sító előadásokat, ankétokat "mindenes" társalgókból az újonnan kialakított "üdülökombinátokban" könyvtárak, tánctermek, ping-pongszalonok, televí­ziós és rádióközpontok let­tek, sőt több helyen még kü­lön kártyaszobát is létesítet­tek. A beutaltak érthető meg­elégedéssel fogadták, hogy az idén a főétkezéseknél már csaknem mindenütt, de egy­re több üdülőben még a reg­gelinél is háromféle válasz­tékból válogathatnak, sezek közül az egyik már a leg­több helyari kimélő jellegű. Szintén idei újdonság a két­féle választék bevezetése az úticsomagoknál is. Idén nyolcezerre! több fel­nőtt és gyermek jutSZOT­üdüléshez, mint tavaly, de a fejlődés nem áll meg. A SZOT elnöksége éppen a napokban fogadta el az 1963. évi tervet, amely szerint jö­vőre további 18 000-rel 243 ezerre növekszik a szakszer­szervezeti üdülő személyek száma. Ennek a fejlődésnek az adja meg a lehetőségét, hogy a SZOT és a szakszervezeti mozgalom anyagi eszközeiből .lövőre elkészül az újabb üdülőhajó, a Visegrád, amely a Margitsziget mellett egyhetes budapesti kultúr­üdültetésnek lesz a "bázisa", megépül Hajdúszoboszlón az új, 380 személyes, korszerű gyógyüdülő, Bujákon és Szilvásváradon családi cam­pingeket létesítenek és a gyermekek számára is újabb nyári üdülőtelepet rendez­nek be. Szeged a hazai lapokban DEZSÉNYI Béla: Vajda László: Móra Ferenc vezér­cikkei. Magyar Könyvszemle, április—szeptember. (Ismer­tetés.) BÁNFALVI JÖZSEF: A nyári termelési gyakorlatok 15. Természettudományi Köz­löny, július. PETHÖ Tibor: Budapest­Szeged. Magyar Hirek, júl. 15. MÓRA Ferenc: Aforizmák. Ludas Matyi, júl. 19. (Mada­előkészítése. Munka és Isko- csy László gyűjtfee.) Ia, június. (A Radnóti gim- [KÁDÁR Marta] K. názium tapasztalatai.) BÁLINT Sándor: Egy sze­gedi nyelvemléktöredék. Ma­gyar Nyelv, június. (1500 tá­járól.) KORMÁNY Antal: így ala­kult meg a tápéi „Tiszatáj" termelőszövetkezet 100 kh-as zöldségkertészete. Kertészet és Szőlészet, július. • M.: Bács megyei síkerek Szege­den. Petőfi Népe, júl. 24. NÉMETHI Györgyi: Ogyesz­sza küldöttei Szatymazon. Ország-Világ, júl. 25. Vasi tsz-tagok Szegeden. Vas Népe, júl. 27. KÁDÁR Márta: Békés me­gyei sikerek Szegeden. Bé­kés megyei Népújság, júl. 29. (A szabadtéri játékok KIRÁLY László: Negyven újabb visszhangját csütörtöki éves a szegedi füvészkert, számunkban közöljük.) Vadász Ferenc: AZ ORVÉNY uísszanéz (9) NEM KELL AZ ü-2 Vajon Sinkó ravasz-e7 Ailgha. Egyszerű, hétköznapi volt az élete otthon. Az apja — tizennégy holdat művelt Most szövetkezetben dolgozik. Idősebb fiát orvosnak ne­velte, lánya tanárnő. Gabi nem is nagyon tudja, hogy tu­lajdonképpen miért Jött ki. Ahhoz sem volt elég ravasz, hogy valamilyen hangzatos történetet tálaljon fel a mene­külésről. Szeretett volna tovább tanulni, vagy kedvére való munkát kapni. Egyik se sikerült neki. Elkeseredésében fo­gadu el az SWC ajánlatát A legutóbbi lövészeten sergeant Róbert Donlan, a ki­képzőnk elégedetlenkedett Sinkó gyenge erdeményei miatt Hárman lőttünk két pisztollyal: Valentin, Sulyok meg én. Gabinak sehogy se ment Seres szívós, kemény gyerek. A robbantást ő érti leg­jobban. Bányász volt. De 6 se ravasz. Azt, hogy mennyire találékony, nem tudom. Katona Sanyi? Mem hiszem ..'. Sulyok? Róla el lehet mondani, hogy Ravasz, ha nem is túlságosan találékony. Így hát Sulyokban több az adottaág ahhoz, hogy .rt De vajon emberileg értékes tulajdonság ez? Nemrég, amikor dühöngött a tájfun, Sulyok Berci már választ adott erre a kérdésre. A terepen ért bennünket az ítéletidő. A csatornák eltömődtek, felhőszakadás zúdult a szigetre, a forgó vihar háztetőket szakított, kéményeket, tornyokat döntött. Kétszáznegyven kilométeres sebességgel száguldott. Teherautón menekültünk a tájfun torkából. Öt­közben láttuk, hogyan tarolja le a rizs- és cukornádültetvé­nyeket Az egyik alacsony fekvésű házsort elöntötte az ár. A víz betört az ablakokon. Bennszülött asszonyok sikongva menekültek gyermekeikkel. Néhány férfi segített nekik. Ezek öregek voltak. Á fiatalabbak munkában lehettek. A nők többen elvesztették egyensúlyukat, a víz sodra elnyelte őket. Akadt olyan is, akinek kiesett a kezéből a gyereke. Valentin Árpi leállította a kocsit és ruhástól a vízbe ve­tette magát. Mi — Katona Sanyival — követtük. Seres és Sinkó is segítettek. Donlan őrmester káromkodott és fe­dezékbe húzódott a sofőrrel. Berci eltűnt valahol. A zúgó áradatból — a tájfun eszeveszetten dühöngött, otthon elkép­zelni se tudunk ilyet — nem ért el hozzá segítségkérő ki­áltásunk. Hívtuk, de hasztalan. Csak késő este láttuk vi­szont, amikor elült a vihar. Se holtak, se élők nem voltunk, amikorra beértünk a táborba. Berci már jóízűen aludt a hálóteremben. A szobaparancsnok, marcona, szakállas arc, gyáva lélek. Még neki állt feljebb. Morgott, hogy ne za­jongjunk. — Hülyék vagytok — mondta. — A kisujjamat se moz­dítanám ezekért a japán szukákért... Elkalandoztam? Írnom kell az életrajzot. Különben reggelig se készü­lök eL "Ehhez a munkához elszántság, erős természet szüksé­geltetik." A főnők néha egy régi hanglemezhez hasonlít. Mi még? — mondja csak főnök mi egyébb "szükségel­tetik?" Alkalmazkodási képesség. Igen? No, nézzük csak.. "Alulírott Váradi István, 1939. december 27-én szület­tem Magyarországon, Nyíregyházán. Apám Váradi Béla mérnök, mint a magyar hadsereg katonája, az ostrom napi­jaiban Budapesten eltűnt. — Nem a Don-kanyarban, igy jobb lesz — mondja Kolthay. — Anyámat, aki textilgyári munkásnő volt, 1952-ben veszítettem el.« Ezt nehezemre esik aláírni. A főnöktől kaptam egy Szabolcs megyéről szóló hely­történeti könyvet és térképiét. Meg kell ismernem Nyíregy­háza minden utcáját, terét, a környék minden nevezetessé­gét és az utóbbi évek minden fontosabb helyi eseményét "Tanult foglalkozásom: elektrotechnikus. Érettségiztem Budapesten, az István Gimnáziumban. Gyengén beszélek oroszul és németül, jól angolul..." Alkalmazkodási készség ... Hatunk közül talán leginkább Valentin Árpádban fejlő­dött ez ki. A határőrségnél alighanem MDP-tag volt, de legalább is tagjelölt. Mégis feltalálja magát. Jó katona. Automatafegyverrel ő lő a legjobban. Ügyesen kezeli a zseb­géppisztolyt — így becézzük a hangfogós revolvert — és a tőrt is... Keveset beszél. Mindent némán tűr. Nemcsak sergeant Donlan kíméletlenségét, hanem még Frank Pol­lackét is, ennek a furcsa kiejtésű — találgatjuk, hogy len­gyel-e, orosz-e, vagy német — inkvizitorét, aki a leghirhed­tebb "non-commisioned-officer" talán az egész támaszpon­ton. Üristen, mit művel velünk, Valentinnal is, aki pe­dig leginkább érti az ő tantárgyait, az aknalerakást és ha­tástalanítást, a robbanószer és gyújtózsinór kezelését, az időzítést, a cselgáncsot. Nem baj, kibírjuk. Azt mondja Sulyok, hogy Valentin apja kommunista. Seresé is az. ö nem titkolja. De Valentin nem közlékeny. Annyit tudunk róla, hogy szeret otthon egy szép fekete lányt, a fényképe ott függ az ágya fölött, egy karnyujtas­nyira a fejemtől. Azóta talán férjhez is ment, vagy eppen most készül. Árpi nem mutatja, hogy bántja valami. Jól alkalmazkodik... Meg kell írnom a curriculum vitae-t. ...Erős természet, ravaszság, találékonyság, bátorság — ez kell itt — és alkalmazkodási készség. És? És? Mi még? Meglehetősen felzaklatott bennünket egy váratlan, kínos dolog. Berci újra berúgott, verekedett, erőszakoskodott. Nemrég, amikor a nagy tüntetés volt Kubában, itt nálunk a támaszponton is riadókészültséget rendeltek el. „Nem kell U 2 Okinawán!" — ilyen és ehhez hasonló vörös jelszava­kat kiáltoztak a bennszülöttek. A rendőrség az „United States Civil Service" irányításával sok tüntetőt nyakoncsí­pett. A kormányzó, Donald P. Booth altábornagy parancsba adta — felolvasták minden katonai egységnél, nálunk is —, hogy mostantól kezdve különösen kerülni kell a lakossággal minden nézeteltérést. Aki zavart okoz, azt szigorúan meg­büntetik. Egyszóval, Berci tegnap ittas amerikaiakhoz csapódott az esti kimenőn. Az USA tengerészgyalogság 3. hadosztályának katonái botrányt rendeztek. Megtámadtak valahol bennszü­lött lányokat, a védelmükre kelt férfiakkal pedig véres ve­rekedésbe kezdtek. A katonai rendőrség nehezen teremtett rendet. Sulyok Berci tegnap a kóterben ült. Kiengedték. Vigyo­rogva állított be közénk. — Zoli vagy ahogy itt szólítjuk: Katona Sanyi — nem tudta türtőztetni magát. — Mindig minket egreciroztattál — mondta neki s a végén szégyent hoztál ránk. — Nem tudtok érdekelni — vont vállat Berci. Ezt a leg­komolyabban mondom. — Én is komolyan mondom neked — vágott vissza Zoli —, hogy ez az erkölcstelen viselkedés ... — Erkölcs? — kérdezte Berci. Arca hirtelen eltorzult a méregtől. — Te mersz erkölcsről beszélni? Te? Hiszen az anyáddal is összeálltéi... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom