Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

I OT ajpaSua uiau uxapaj y •uievX3eqeqqe uuapxai.ii zaqpaj uequoze joiqiuv 'uibjxbz -p?XJB si ua gaui a.vg Jeg uiepcx uaqaXuasjaA — 'uiazsqa|uia uia^ — eutoA po.\t si uiau eqpxcui 'uoSueq sixeuuou ue.í[o ezig ejpuoui — jeSeui urc uieppx jbui uj ;af — •jazaij poSoj xeqqo;e[npzoui jepfej sg aq ibdojb azoqjeun 'u^uiSau 'WQpodai as Saul x883 Saux 'jo3?sesjBj e epexSaui jojpury ~nnox uaqaSui ajaqaj pajsaj uemiofn 'pof3aui ejeqosuiaM pozsjef ipauBi ejsrq i bubiba ouSeiu e tteXxoqi btatq iuxooub7 uejzb 'moai BpajBSp b UBqefBZS b papaa •asaqSaui pep jeueuid X3g peuisa xa3asa/[nH qeuej -aA lazsaSa zb eípuouqa XSoq qqasaAa^Sai V "Pqou b pi BfjEtSaui Bq lujBuisa pfeui 3oj pui e£pn; as auaj y — BtxopuoS — iaqat si Xuejjoq XBAnij b xezzy luxox pojní aqazsa uajapiiq uejzv jou pn b ;za TUAjqapi }{oa jbjj popuoJia uasaÁuaAuaSaA atsa zsa3a ze ÁS >q tejpm sa "psajaAau opsaSopi sa sö3ueq BpeSxxeq souef qpezzi uaq.iüa Xuozssb zb :pazaa BJBXxoqi "uoa ubqjba -bz 'uapapgoja psopx sa uexiBq 'pap.vau si souef )B3BUJ etzaX3a[ laAatopuajjqasz y jaifseui piim 'poA qqnu •izsbszoj 3aux uaqSaxaux X3eu b : uaojisaSapi sa ubso3 -ubh papAau eXxoqi h[oqujoq uesoSuBq gu3eui y 'M1W| ouuaj p( Bqpiiux '— epopuoS — jpüj uasauanopzsguuaj ub.íjo si auxazs e 8a w -ajzaja ueppap XSoqs pjiux 'BjiÁn -ÁuB iqau xP-íueiq si uxau 'poCsj uajapiq s pcqazs Tuz03(x«xb7 eqau xaApfB 'bjXixozssb xibai3 zb 'ajafoujEjBq aqozs 'poz^íxpauuzoiiuOAgB 'ejBXjaqi qnpj uoauiuueq sa paj assiq b 'pazau ajou xrseui b ubjzv }b}bxruoq -uiop uiouij zpxq ajaxaj b iaza^ dazs 'jBíxeiB xejeg gg nsajsif bzii nqex rtzssoq y jou jaq b ajzau soÚBf xxqsojbáu qqeacq 'ilBABZg SOU?f BUIOA BXXOHBq Sí UI3U BqXUIUX 'BZIJ •UBqSOJ?A B bioj qauxazsaq ubqos subim ubqqoxp xpbjeui tuau uasaj -azsautiax áubjxoq y 'xs^ui >iunpqai uiau soutss — tWöia iSasxxaxa 5e 'poiM uapaxaqaq — xinpu?j3aux psoiq ÁSa bwb bxaa xoqbioifsi zb 3(aruibxjxoajfl. naij xa jasoop gy qqeso/cxnssai y zsai soxxns xnajixsaspx — o,b3 -zb3i zb Bxpuoux — exszo.rp;eq ;a[n}sa; jjbub; y — • iu[dKsaq fmj 3aui -ÍSoq 'pozojjipposa sg 'Bxpuoui — sapuauaa — 'xbij b bxziqbj p(b Híoxa BSBUI BJX?i gja^uouibzs bXub s 'IBAIUIOX zsax tEq X3oq 'uaqataj b qbtrsdbibq iBXBpuoux saxjopaa -uazs souef s 'sí xxüP?zs psoijj •uBOjBq[[Gq 3iib 'qBAezs b Bzzoq qapaqoa x3n 'btqoa Jiazsaq joapssaui uoasbu bqiuiw 'xgis3zb3i zb b};bsilbq ibodjb xpcdns bjba 'jpqbzs apqiTiax ^sx>q zb uaSaA y •jxaipagajaaazssp 'ibSsux bpílbq uiau zb 'inij b apopi -San "lauaSasaxaj b qqasopt IBaoC jaquia zb za ttjazja Xicu 'paqxazdajx uacpazApv aatPTam-Ba-ttaí tng b sa xaSasaxaj qaqapuaj eqjuodzoq b BJdBusnui piaui 'pazaxJaczBq tnxreü^-foA OBxnxap — TfizoSxop ua'^aptA juaifqaA3a pfe — tjaj y qcuaaoqBZs b jauua j[OA po aso -soq zb uBxnxap ÖBuSax uba iái souíbs za '— iBABzruaa b pozsjBf qqeAOi sa oibSzbSi zb ejpuour — uiaoa^x — •uaflaTaqa'i — qpiBcÍBSxa uaxaiJiq BJBA soupx uoísbu 'XBAauoqBzs e jazza najaa uapaj ;asa -sdo zb 'maia^i • • • uiefpuom sí X3oq • • • lasoao ry — traqazaq b x;o3oj xbzruad i3a oxb3zb3t zv i9zs uba xgj -lux }?qaa "xaaau b jza uibpotibq uiasBqos 'niafj — wai -xaui exbxzsboji ixd uaq3ui uapopuaqixbxíí qxOA .laqtna •xbxbij saSaAnmazs qbjbp X3bu 'j3aox ojb9zb3i zy ixau.íiojbx oqbzs tiauisi "inaj^jx — o A vonat néhány perc múlva már indult, 9 dk még mindig a peronon vitatkoztak. — Felháborító! — mondta idegesen János. — Mióta, de mióta mondogatom, hogy ha nem vigyázunk, Tomiból rövidesen szabályszerű huligán lesz. Te, drágám; sohase hittél nekem. Hát most legalább magad is láthatod ... — Dehát mit csináljak? — kérdezte kétségbeesetten Vera. — Mit tudok vele csinálni? — Mit tudsz? Meg kell tiltanod, hogy azt a ronda huligáninget hordja. Még csak az hiányzik, hogy most; érettségi előtt abban az ingben járjon iskolába. Tudod, milyen az igazgató ... — Kérlek, én már mondtam neki — Mit mondtál? — Megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó se kimosni. se kivasalni azt az inget. — Ez, drágám, kevés. Meg kell tiltanod, hogy viselje. — Ügvse hallgat rám. Én már nem bírok vele. Különben te éppúgy mondhatnád neki, mint én. — Én? Miért én? A te öcséd. Vasa erre abbahagyta a vitát. Unta már, hogy végül mindig ide lyukadtak ki. Hónapok óta vitatkoztak már Tomiról, s mindig ezzel fejezték be, vagy hagyták dár egy letört akácfaággal birkózott, amit fel akart emelni, nyilván azért, hogy a fészkébe vigye, de már kétszer egymás után visszaejtette. — Aljas vagy — mondta Vera. János nem értette jól, mint mond a felesége, de nem fordult vissza. — Nagyon aljas vagy — mondta az asszony. — Mindent tönkretettél. János nézte a varjút, s várta 'Vera hisztériázását, a sírást, a nagy szavakat, a könnyeket De csak halk lépéseket haTIott: Vera kiment a szobából. Néhány pillanatig tétovázott, hogy utána menjen-e, szóljon-e neki, de aztán mégiscsak ott maradt az ablak előtt és megint kinézett a térre. A varjú már nem volt ott, magasan szállt a házak fölött, csőrében még ilyen messziről is látszott a felemelt akácfaág. (Vépe) n •s0u5p Bjpuoux — qunfinpui — xitiixrp jbui bjo ja}! ubsotzia —• pazau bjbCbjo ze ejaA íuba uoqpo jbui iiuox quaxiSas 8acu jaqa[ eqjBH tojjasa zb xg.ua qunupnx xxaq 3aui juapuiyi — rejpuoui jz« souef 'nopnjSaai loxoxeSzwSi zb jiuib qzepuiui aqas -auxxa ejaA jojjtuiy JBqe iua}j3as UBAgnqesa 'pozsjpx X3n jog qaqaj uias jimuras o 'osax -mui jsoui XSoq pej -aA ajgxa apaxzaur{aX3g jC3oq 'epex aioja jzapuim o áSoq 'bxpuoui inas razsXSa uasa.\uazsuoxoj co.íSbu Iioa tuas babzs zssoj X3a uequozB qeusouEf peXrns zsaSa Sassgpxa; b if/fjjpazfi qoseXubqaruiazs b qaza A3oq *x9h8 t?J *x9h8S?'ítr?tlaxuiazs souef xaj "ttgfpj 'bjjba jacraj b Á3oq 'jsoui 'iu[opuo3 bjsbui pnj uiau XSoq 'afjiq jze sí ajiXmrauueq s bl°Puoca gjegze^x zb jrure 'xioa sburxezjoq ajiXuuauuBH qoisBzoxt?x®i 8 1911® 1i9j bj3a "liaza^jasaui ubsjoXS uBX3nqcso tjbxtb Bjpuoui — pexpu yo£8t'.\ po eaxtiui arad jq — •jjojBSnvq Speuexxid Xireqau souBf •{9qexoqti zb xbfdesorjf puiox — "bjaa pgSJoXuoq — exsoupf 'sojuoj uoX3bh — 'uba uiasaxazsaqáapi — sou?r ^ipuoiu — x®l®d®tu uiau jsoui soutes — laooTf bjarqxaj ubjzb 'xx®puax }3abx ueqozssa.id qazoq X3a o tgqx?zs ® lll?l®J ®APznxal uazaqauXSeu ;E3?sipej -ej soxexeq lefSej sa ejaA ejpuoui — sajauapaa — qsBUi quniaqa; uias lepejripuiot qqo.13 -eu3ax « aa — eipuoui — uxoieutes xnuaiaiSaA — •pozsjex x®uiPBJ?J uoX3eu Xuozssb zb :bjdjb ipedes 9 axia qajinXS qoouej ajax -aj 'jxgzsaq g Sjuiy aizga i?ojb bjaa 9xb3zb3i zy • 'lupejBuixa Sietős po^ozs aseqos zsaj pi uojSoj iuiox "— sou?r éjpuoui — Bipaezn — uiaSuj podesoag -zssoj uoXSca b3bui 'bxsoubf — uoSueq oiqaua uiaupteui 'pojtnXu •baibppjjb pÓ3ojbXu — iuiennij ua zb uba joh — qesnupu oue) B ejSodoq ueq -Ibtj afodp nqjBsnj. 'epojCBqa.i'qa jaíaj aja^aj 'dgzs 'uap -jaj b pozsnsoxaj bCeXu^ozs ijeXu 'eqjej 'uaqazs b un BAinXuxa 'ixBqqotSax aq padisa ezrq jajaxnpazs a3ua.C3 SasSazsaj opgpzoq b X91Z3j9 ré 'Jjsil! jeqos ueuuBq b jmitn jbui qouSeui e Bposodeqaq souef Joquuy © •jojXSbx b ajjaxax sa gu b ejpuoui — jo^ouajiji — 'X«1J?A JOipIoXN -zsxazdgx l!"1 'UBXSfi — ua.iSat XuBjjoq XSoqau aa 'xunXSauiia — 'ou b ejpuoui — ot jbh — i3aui paj -ajazs — souef ejpuoui — ifejreA xezssnjjaqnH — •poie3nBq ou y •feq luraias zsax <U3N 'fl?J 9íl 'Xua3aiSBpnq tsojBArnx X3a luiui 'ue3qnq soX[Bqt?2s ubXio rurox 'XTBflu°duiazs uaXp xauasoum xi'teN loS -psnfjiXuBJB lem e pajauisi uiau 'ejjaXuaquiofexM — asooo pa3asaiaj v tuxeuisa 3oj jXubjjoq — •qizt3aspaja ugpi zb iuiox qazsqaiuia xnzssog — •3aui qoXioq iuiox — 'uapnj -a3ui ou » Bjpuoui — eqsouef Tpa^s^Xinq au bn — jasooq BjaA Jiuiox — ijrji BrZBjuBj uba jbui uaqqa 'ofj — •jinxuaiaxaj uaxajjiq gu y qnij X3a xxau jpziais — i*zri 11° suiBursa jiui aa *xsoabf xbifoa nxbu0ax3bu Srpuiui ax — uaojisaSapi ueso3uBq 'pajaAau jguisi gu y t Tomi dühösen hallgatott. — Légy szíves, felelj. Hogy mertél Ide. az én lakásomba nőt hozni? — Nem én hívtam. Vera Jánosra nézett. — Kérlek — mondta János és sétálni kezdett * szobában — szombat délután véletlenül találkoztam az utcán Ibolyával... — Azzal a nővel, akinek legénykorodban udvaroltál? — Igen, vele. Nagyon régen nem láttam, megörültem neki. Felhívtam. Baráti alapon, természetesen. Ne ijedj meg. Nem volt egyedül. Egy másik nő volt vele* akiről én csak azt tudtam, hogy Lizának hívják. Hogy aztán mi történt, azt az öcsédtől kérdezd.. 1 — Itt beszéltünk meg randevút — mondta Tomi. — Hívott, hogy menjek fel hozzá. Először nem akartam menni, meg is mondtam neki, de aztán mégis felmentem. Ez lett belőle. — De hogy nem tudok én erről? János az ablaknál állt, zsebre dugott kézzel és kifelé nézett a térre — Elfelejtettem neked említeni — mondta visszafordulva. Mostanában annyi baj volt a vállalatnál. Igazán nem veheted rossznéven, hogy ez a jelentéktelen esemény kiment a fejemből. — Hazudsz! — mondta Vera és felállt a székből. — Nem tudom, mi történt itt szombaton. Nem is vagyok kíváncsi a részletekre. Azt azonban biztosan tudom, hogy te hazudsz. — Ugyan kérlek — mondta János és ismét a térre nézett. Hisztériázni fog, gondolta. Nem volt kedve vitatkozni, nem is tudott volna mit mondani. Lenn a téren egy varjú ugrált: azt figyelte. A nagy fekete ma14 abba: Vera szóljon Tominak, Vera beszéljen vele. szidja össze, változtasson rajta, mert az 6 öccse. Tomi az utóbbi időben megváltozott. Követelődző lett, túlságosan sokat törődött a divattal, sok pénzt költött, rikító színű ingeket és nyakkendőket vásárolt, az összes nadrágját csövesre alakíttatta át Jánosnak nem tetszett ez; huligán lesz Tomiból, ha így foljrtatja, mondogatta Verának, s ez nemcsak Tominak lesz majd Káros, hanem neki, Jánosnak is, hiszen ő főkönyvelő, s ez az igazán tekintélyes és jól fizetett állás nem engedi meg, hogy huligán legyen a családban —, egyszóval Jánosnak nem tetszett Tomi megváltozása. De mindig csak Verával veszekedett, a fiúnak soha egy rossz szót nem szólt Vera se örült öccse új szokásainak. A nagy flanc sok pénzbe került, s a fiú sehogyan se akarta megérteni, hogy vannak határok, amiket nem lehet, nem tudnak átlépni, hiszen nem milliomosok, de azért nem látott ezekben a dolgokban olyan halálos, nagy bűnöket, mint János. Sőt néha még örült is, hogy az öccse sokat ad magára, talán szerelmes, gondolta, és nagyon szerette volna tudni, ki lehet, milyen lehet a kislány, szőke-e vagy barna, hord-e halásznadrágot és hogyan viseli a haját. Ezért sokszor elnéző volt és védte a fiút Jánossal szemben. János azonban olyan könyörtelen szenvedéllyel és hibátlan logikával ostorozta Tomi bűneit, hogy végül is meg kellett hajolnia az érvek előtt. Ami pedig ma történt, az őt is felháborította és megijesztette. Tomi már régen szeretett volna magának egy fekete inget. Vera és János természetesen hallani sem akart róla. Tomi azonban nem nyugodott, folyton a fekete Ingről beszélt Verának, hogy mindenki abban jár, éppen ezért nincsen abban semmi feltűnő és semmi rossz. De Vera, aki néhányszor már engedett az öccse kéré• • - ' • . :. : <• - • í «