Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

k 12 DÉL-MAGYARORSZÁG Taaárnap, 1M2. augusztus 19. Mondatokban Holnaptól újra visszatér megszokott, csöndesebb medrébe a szegedi élet. A vendégek, akik a . játékok­ra jöttek, hazautaznak; el­mennek a művészek is, hogy pihenjenek, vagy visz­szatérjenek színházukhoz. Több idejük lesz a pincé­reknek, csöndesebb napok következnek az üzletekben, Szeged "tágasabb* lesz. Sajnáljuk, hogy vége van az ünnepi heteknek, hiszen szeretjük a vendégek ezrei­nek gandját-baját vóllun­kon viselni, s örülünk, ha megajándékozhatjuk őket a Szegedi Szabadtéri Játékok élményével, vendégszerete­tünkkel. De e nehéz hónap után jólesik majd egy kis lélegzetvétel, egy csöpp pi­henés is, különösen azok­nak. akik a vendéglátás, a vendégfogadás első vonalá­ban dolgoztak, akikre több munkát. rótt a megszokott­nál Szeged ünnepe őket kérdeztük meg, ho­gyan telt el számukra ez a dolgos négy hét. , STUMPF LÓRÁNT, a Képcsarnok vezetője: A vá­ros megnövekedett forgalma több munkát és nagyobb be­vételt jelentett számunkra. Rekordforgalom született ná­lunk: egy hónap alatt száz­ezer forint értékű iparmű­vészeti tárgyat, egyedi kisbú­tort és bútorszövetet adtunk el. Nagyon kapósak voltak a művészi rézkarcok, ajne­lyekből külföldiek is sokat vásároltak. Mi mégsem fá­radtunk el, szeretjük, ha sok a vevőnk, és azt mondjuk: bár mindig, minden hónap­ban így volna. TARNAI KAROLY, az IBUSZ munkatársa: Kö­rülbelül ötezer vendéget szállítottunk Szegeden vá­rosnéző autóbuszsétákon, idegenvezetővel. Ennyi vendég járta körül a vá­rost, ismerkedett építészeti, kulturális és egyéb érté­Ma este ismét Az ember tragédiája szerepel a sza­badtéri játékok műsorán. A main kívül még egy előadást tartanak az idei program szerint, ez lesz a szabadtéri já­tékok 1962. évi ünnepélyes záróelőadása, melyen Ismét Madách művét mutatják be. Képeinken: fent jobbra: Kiűzetés a paradicsomból — Básti I.ajos, Lukács Margit és Major Tamás. Bal oldalon, lent közölt képeinken bucifer és Adám, MUtiádes-Adám lefejezése az athéni színben és a párizsi szín tömegjele­nete látható. hónapról keivel. Ez a hónap az esz­tendő legerősebb hónapja a szegedi IBUSZ számára. Rengeteg utas érkezik, de tőlünk is sokan utaznak. Most, a kétnapos ünnepen 18 országjáró autóbuszt in­dítunk Szegedről, közöttük több autóbusz viszi a m*­hályteleki Üj Élet Terme­lőszövetkezet tagjait Iz­galmas. érdekes hónap volt, sok arc, sok munka— POBO IMRE úttisztító: A szabadtéri játékok alatt napi tíz órát dolgoztam, hogy mindig tiszta legyen Szeged legszebb tere, és köz­pontja, a Széchenyi tér. Sö­pörnivaló volt bőven, mert ahol több ember fordul meg, ott több papír, cigarettavég, gyümölcstorzsa marad az ut­cán. Mégis jó volt látni itt a korzón a vidékieket, amint gyönyörködtek a városban. Hallottam a csodálkozásokat, a tetszést, s ilyenkor mindig keményebben húztam a söp­rűt: nehogy panaszuk legyen a tisztaságra. ONCZAY GYULA ének­kari tag, statiszta: Az óri­ási munkát nagy lelkese­déssel csináltuk. Jó magam szerepeltem az idén bemu­tatott összes darabokban, az énekkari szólamokat már április 10-tói tanultuk, éjszakába nyúló próbákon vettünk részt, a statiszták között is az egész csalá­dommal; feleségemmel és fiammal. Megérte a fárad­ságot, jólesett nagy művé­szek között szerepelni, ré­szesülni a sikerben. GALLAI ERNÖNE néző­téri felügyelő: Az emberek nemcsak azért érkeznek az utolsó pillanatban az elő­adásra, mert ez a rossz szo­kásuk, hanem itt a szabad­téri színpad nézőtere körül sok látnivaló is van. Ennél­fogva a nézőtéren dolgozó 60 asszonynak különösen az elő­adás megkezdése előtt 10 perccel nagyon sok dolga volt. Sikerült azonban el­helyezniük különösen a vi­déki, külföldi vendégeket, mire harmadszor is felhang­zott a fanfarok hivó szava. BÖRCSÖK KAROLYNE, a Csemege kiszolgálója: Az idén nagy meleg volt még éjjel is, érthető, hogy vásárolták az emberek az üdítő italokat és természe­tesen a közkedvelt parfét is. Az egy hónap alatt majdnem 25 ezer parfé és több mint tízezer jégkrém­rúd fogyott el szabadtéri büfénkben. Vasárnapon­ként repülővel hozták Bu­dapestről az úgynevezett "szárazjeget", hogy bizto­sítsuk a hideg árut és minden szünetben öt lány ajkáról hangzott fel: "Par­fét tessék...* PALAGYI LASZLO tzállo­daportás: Nehéz feladatot je­lentett Szeged sok vendégé­nek és barátjának elhelye­zése itt a Royal Szállóban is. A lehetőségekhez képest min­dent megtettünk, hogy a bel­földi és külföldi vendégeinket kielégítő módon elhelyezzük. Nagy élményt jelentett ez számunkra is, hiszen szinte a világ minden tájáról jöttek ide látogatók, beszélgettem velük, s örültem ha elégedet­ten távoztak. Egyetlen ven­dég sem maradt éjjel az ut­cán, Remélem, a jövő évad­ban. a Tisza Szálló elkészül­tével még nagyobb lehetőség nyílik a vendégek kényelmes elhelyezésére. c / (én if (üqgón if mőqőtt Aki járt már a hatalmas színpad mögött, aki bepil­lantott a kulisszák mögé, bi­zonyára elképedt először az ott tapasztalható "fölfordu­lás*, "rendetlenség* miatt. Díszlethegyek sorakoznak ott egymáshoz támogatva, hatal­mas emelvények magasod­nak, melyeknek mindegyik darabján érthetetlen számok és jelzések vannak, s alig lehet közöttük járni. Hgy be­tévedt kíváncsiskodó meg is jegyezte szkeptikusan, mikor végigbotorkáit a Háry János, a Bánk bán és a Párizs láng­jai díszlethegyei között, hogy körmyébb egy szalmakazal­ban egy tűt megtalálni, mint itt kikeresni az újabb és újabb jelenéshez szükséges díszleteket, kellékeket. De csak laikus ember nyilat­kozhat így, aki nem ismerős a színház világában, aki nem ismerheti fel a rendszert az itteni nagy-nagy rendetlen­ségben. jUiinek rmnácn a \áőuüÁÍa*t tton Csak mosolyog ezen a naiv kétkedésen Juhász Gusztáv színpadimester, akinek min­den a kisujjában van. ö tudja, hogy ez mindig így volt ós mindig igy lesz a színház világában, s itt tu­lajdonképpen minden látszat ellenére a legnagyobb rend az úr. Hiszen minden a he­lyére kerül az előadás meg­kezdéséig; s szünetekben, amíg fényfüggöny takarja el a színpadot, ügyes díszlete­zők varázsolják át a játék­teret. Semmi kapkodás, semmi keresgélés, helye van ott mindennek, méghozzá praktikus helye. Gyakorlott mozdulatok, sokszor meg­járt utak, tökéletes színpadi ismeretek.... s így még koromsötétségben is helyére kerül minden, amíg a nézők a büféknél csillapítják szom­jukat. S négy esztendő alatt, mi­óta a szabadtéri játékokat felújították, még soha nem volt. baj, hiba e műszaki munka miatt. Ha eső mosta, ha vihar tépte meg a dísz­leteket. akkor sem. Ügyes, g>ors kezek reparálták meg a nagy diszletelemeket, úgy, hogy még csak helye sem látszott a "kozmetikázás­nak*. "hintő me^áltá* Harminc díszletező dolgo­zik a téren napról napra, es­téről estére. Valamennyien ügyesek, fiatalok és gyakor­lottak. Nem színházi embe­rek mindnyájan, közülük többen itt ismerkedtek meg a kulisszák világával. Van­nak, akik nyaranként sza­badságot kérnek munkahe­lyükön, hogy itt dolgozhas­sanak. Négy esztendeje tér vissza újra meg újra Kar­sai János motorszerelő, 6 azóta egy barátját, Bende Mihályt is magával hozta az érdekes és izgalmas munká­ra. Pedig nem kényelmes, fehérköpenyes munka ez. Itt nincs megállás reggeltől es­tig, estétől hajnalig. Egy­mást váltják a különböző próbák ós előadások. Állan­dóan építeni vagy bontani kell. Egy teljes napot igé­nyel harminc embertől az Aida díszleteinek beállítása. De most képzeljük el pél­dául a múlt heti hajrát. Hétfő estére — miután a Pá­rizs lángjai díszleteit le­szedték — már állt az Aida minden lépcsője, emelvénye, díszletfala. Másnap Az em­ber tragédiájához készülőd­tek, majd újra az Aidához. Egy alkalommal — au­gusztus 6-tól 9-ig — három napig dolgoztak a diszlete­zők egyfolytában, szinte al­vás. pihenés nélkül. És nem­csak a téren akadt dolguk­a Tömörkény Gimnázium udvarára is ők hordták át a Tragédia hatalmas dobo­góit. hogy amíg a téren más program van, ott próbál­hassanak a statiszták és a művészek. ígty. ftAódukaÁ — 150 duvtíeltluK Melyik előadással volt leg­több munka? — kérdezzük Juhász Gusztáv színpadi felügyelőtől. — Négy esztendő alatt az Aidával volt a legtöbb dol­gunk — válaszolja. — En­nek az operának a díszletei körülbelül 150 darabból áll­nak. Ezek között vannak öt­hat-nyolc mázsás vas emel­vények, tíz-tizenhat méter magas díszletfalak. A Háry János díszletei és színpadi kellékei körülbelül 80 da­darabból álltak, és esek kö­zött igen sok volt az ap­róbb elem. Viszonylag köny­nyebb volt számunkra a Párizs lángjai díszletezése, itt mindössze 50—60 darab díszletelemmel dolgoztunk. Természetesen mi is pró­báltunk minden előadásra, hogy begyakoroljuk az idő­re történő díszletállitást. S minthogy tizenhat előadás van, meg a próbák, ne­künk sohasem volt a játé­kok alatt egyetlen pihenő napunk, sőt, jóval előbb kezdtük a munkát, mint a művészek. Ohindiq. QI+mőcm • i Ennek a fényfüggöny mö­götti munkának két mottó­ja van: mindig gyorsan és mindig pontosan. Hogy tud­ják ezt megszervezni har­minc emberrel azon a kis területen? — A színpadmesternek már ott kell lennie az asz­talosműhelyben is, amikor szabják és festik a díszlete­ket — mondja Juhász Gusz­táv. — Ott már lehet látni, hogy miként kapcsolódnak majd egymáshoz a díszle­tek. milyen a színpad alap­rajza. Hogy a munka köny­nyebb legyen, be Í6 rajzol­juk a színpadra a díszle­tek helyét, majd a próbá­kon begyakoroljuk a moz­dúlatokat. Egy idő után megszokjuk a feladatokat, hogy aká:- csukott szemmel is megcsinálnánk. — Kitűnő segítségeim is vannak a Szegedi Nemzeti Színházból, akik szintén ré­gi ismerősei a szakmának: Faragó László zsinormester és Zsiga János, a Kamara­színház színpadmestere. Idén pedig még a természet is segített Kellemes, jó időnk volt, nem tett kárt a mun­kánkban a szél, a vihar. Természetesen szív is kell hozzá! Felelősségérzet a pro­dukcióért De aki .megsza­golta"' ezt mint én is im­már tizenkilenc évvel ezelőtt, az kedvét, őrömét leli ben­ne, s a közönség tapsainak is örül. mert ő is részes a sikerből. Mi valamennyien így • fogtuk fel ezt a mun­kát s ezért tudtunk a ne­héz feladatnak évről évre megfelelni. Hívás nélkül (Somogyiné felvételei) A fenti riport­hoz kívánkozik még ez a kis tör­ténet amely friss eseményként ta­núskodik a sza­badtéri játékok "láthatatlan* sze­replőinek helytál­lásáról. hivatás­szeretetéről. Pénteken késő este záporo6 vihar kerekedett a város felett s tépázni kezdte az Aida ha­talmas díszleteit A játékok főszce­rrikusa. Bakó Jó­zsef elsőként sza­ladt a térre, de egyedül mitsem kezdhetett Ho­gyan szedje most össze késő éjszaka a díszletmunkáso­kat? Nem kellett sokáig töprenge­nie. Egymás után, hívás nélkül je­lentek meg a té­ren. Ki a vacsorá­jától, ki már a pi­henésből kelt fel. hogy segítsen, ne engedjen a pusztí­tásnak! S közös erővel, a s2akadó esőben, csúszós ta­lajon mentették az óriási díszleteie­meket, fektették sík területre, aho! nem kaphat bele a szél. Reggel már 6 órakor ismét ott voltak. Nemcsak a díszletmunkások, hanem asztalosok, festők, varrónők is jöttek, hogy ja­vítsák, ami meg­rongálódott Jöt­tek olyanok is, akiket nem hív­tak, akiknek nem is lett volna mun­kaköre ez vagy kötelessége. Mégis kötelességüknek érezték, hogy se­gítsenek a közös ügyben. S a sike­res szombat esti előadás közönsége talán nem is tud­ta, amikor kitörő tapsaival' ünnepel­te az előadást hogy egyben e névtelen, köteles­ségtudó embere­ket is köszönti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom