Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-18 / 193. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombfti, 1962. tognsshB 18. A Mont Blanc alatti új autóút h' ^v/^"^ tűi^é^Chmmix^é Beszámoltunk már olvasó- sét szükségessé tette az a kö- alatti új francia—olasz autó­inknak arról, hogy augusztus rülmény, hogy Franciaország út kezdő- és befejező pontját 14-én délelőtt háromnegyed és Olaszország közötti e leg­11-kor jelentős szakaszához fontosabb út magas hágókon érkezett el a Mont Blanc alat- vezet keresztül és a két és ti autóútépítés: "kirobbantót- fél ezer méter magasságon ták- a Franciaország és túl kora ősztől késő tavaszig Olaszország felől egyidejűleg néhány útszakasz teljesen megkezdett alagútszakaszt használhatatlan. Ha a főld­még elválasztó sziklafalat. A alatti autóút teljesen elké­három és fél éve folyó ala- szül nem lesz szükség arra, gútépítés ezzel befejező sza- hogy a hóakadályok miatt az kaszába jutott említett évszakban nem hasz­Az Európa legmagasabb nálható autókat vasúti teher­hegycsúcsa (4807 méter) alat- kocsikon szállítsák az egyik ti alagút építésének célja, országból a másikba és le­hogy megrövidítsék a Fran- hetővé válik a két országot ciaország ós Olaszország kö- összekötő utak nagyfokú te­zötü autóútszakaszt Az 1963 bérmentesítése is. telén, vagy a rákövetkező év A franciaországi Chamonix tavaszán teljesen elkészülő völgyét az olaszországi Entre­földalatti autóút, amely 11,6 vessél összekötő földalatti au­kflométer hosszú és 6,7 méter tóút franciaországi szakasza széles lesz, a Párizs és a 8, olaszországi szakasza pe­Torino közötti útszakaszt 232, dig 3,6 kilométer hosszú. Az a Párizs és a Róma közötti autóút bejárata francia olda­útszakaszt pedig 200 kilómé- lon I27<> olaK oldalon pedig • 1380 méter miguss ágban van. terrel rövidíti meg. Térképünkön feltüntetjük A világ e leghosszabb föld- a Párizs és a Róma közötti alatti autóútjának megéplté- útvonalat illetve az Alpok Vendégeink érdeklődése Szegedi idegenvezetők élményeiből A gyakorlott, több nyelvet ablak van a Fogadalmi latában, mint idegenvezető. Német és francia vendége­ket szokott kalauzolni, s a szegedi látnivalókból sem­mit sem hagy ki. Elve, hogy valamennyi külföldi a lehető legszebb élményekkel tá­beszélö idegenvezetők közül templomon, az a legtermé­néhánnyal véletlenül össze- szetesebb kérdések közé tar­futottunk. Éppen akkor, ami- tozik. Ugyancsak megkérde­kor újabb csoportokkal zik: hány síp van a templom mentek városnézésre. Kisbán híres orgonájában, és hány Mária egyetemi hallgató pél- négyzetméter a Széchenyi dául öt éve vezet hazai és tér. Nem egy érdeklődő ter- vozzon Szegedről, külföldi vendégeket, s ez idő mészetesen az efféle kurió- — Néhányan — mondotta alatt egész sor élményt gyűj- zumokkal zavarba akar hoz- Vadász János — nem is tit­tött, amelyekből most néhá- ni és csodálkozik, amikor kolják meglepődésüket a vá­nyat közreadunk. kérdéseire pontos választ ros láttán. A németek közül kap: a Fogadalmi templom- például a legtöbben csak Mekkora a Széchenyi tér ? nak 112 ablaka van; az or- Budapestet Ismerik az or­— A legtöbben azt kérde- Sonán 1180 síp, a Széchenyi szágból, s azon túl semmit, zik — mondja —: Vannak-e tér 50 ezer négyzetmé- vagy csak nagyon keveset, még Szegeden boszorká- ter­nyok? Ezt a kérdést termé­szetesen nem lehet komo­lyan venni, de a férfiak vál­tig bizonygatják, hogy még mindig vannak itt boszorká­nyok, csak rá kell nézni a szegedi lányokra. Hogy hány Meglepődnek a város láttán Vadász János építészmér­nök három éve áll az Ide­genforgalmi Hivatal szolgá­Herceghalmon lesz az országos szántóverseny döntőbe A múlt ősszel és az idei ság zsámbéki üzemegységé­tavaszon zajlottak le a ter- ben rendezik meg. amelyre melő üzemekben, majd a já- minden melgye elküldi két rásokban a traktoros szántó- legjobb traktorosát. A 38 ki­versenyek, amelyek tulajdon- váló traktoros közül az első képpen -előmérkőzések* vol- hatot értékes jutalomban ré­tak. Ezt követően 130 trakto- szesitik. Az országos szántó­ros a megyei döntőkön méri. verseny döntőjével egyidő­illetve mérte össze tudását, ben a mezőgazdasági kiállí­.. . ,, . . táson látható különböző ha­úgyeeségét Az országos ver- ^ és külföldi gépeket Her­aenyt szeptember 18-án a ceghalmon üzemelés közben Herceghal ml Allaml Gazda- mutatják be a látogatóknak. Sok játékújdonság kerül az üzletekbe Már megkezdődtek a szállítások Megkezdődött a nagyará­nyú szállítás a Sport-, Hangszer- és Játékáru Nagy­kereskedelmi Vállalat sze­gedi lerakatába. Naponta már nyolc-tíz, 180—200 ki­lós láda érkezik a népi de­mokratikus országokból és a hazai játékgyárakbóL Ezekben azok az újfajta, érdekes játékszerek vannak, melyekkel idén lepik meg a gyermekeket. Elöljárójában elárulunk néhányat az újdonságokból. Kínai gyártmányú a kecses, lökhajtósos repülőgép, az NDK-ban készítették a vál­tozatos fémépítőszerkezete­ket, és a nyolcfajta társas­játékot tartalmazó dobozt Csehszlovákiából elektro­mos, technikai kaptunk. Nagyon az új kivitelű és olcsóbb, elemmeghajtásos személy­A IL országos autóstalálkozó Szegeden Tavaly rendezte először a Magyar Autóklub szegedi csoportja a szabadtéri já­tékok idején az első autós­találkozót Akkor mintegy 60 személy utazott Szegedre, idén azonban 250-en 80 au­tóval jönnek az ünnepi já­tékokra. Az ország több városából: Székesfehérvár­ról, Miskolcról, Szombat­helyről, Sopronból, Tatabá­azenos turistaszállóhoz. Itt az au­tóklub vezetősége fogadja a vendégeket, akik számára háromnapos sokoldalú prog­ramot készítettek elő. Szombaton este megtekin­tik az Aidát, vasárnap dél­előtt csoportos városnézé­sen vesznek részt, délben pedig közös ebéden az Üj­szegedi Vigadóban. Este megtekintik Az ember tra­nyóról azonos időpontban, cédiái4l. hétf6n GÍVAnl szó­rna délután 3 és 5 óra kö- «edlalat. néuön egydm szö zött érkezik Szegedre a csillagtúra, a Roosevelt téri rakozás repel és hazautazás programban. és teherautók, valamint a korszerű pillenős autók. Még a felnőttek is használ­hatják otthoni munkához a politcehnlkát kedvelő gyer­mekeiknek összeállított szerszámosládát, melyben gyalu, furdancs, fogó, kala­pács, véső, fűrész, és más játékokat szerszámok találhatók. Jól kecsesek egészítik kl a választékot az ízléses műanyag babák, érdekes, húzós fajátékok. Ezerszámra szállítják most már a pettyes gumilabdá­kat is, melyeket kisebb-na­gyobb méretben Nyíregyhá­zán készítenek. Ezeket egyébként egy ideig nem le­hetett kapni az üzletekben. A hollóvári porcelángyár most először gyönyörű gyer­mek-porcéi áníkészl etekkel lé­pett a játékpiacra, melye­ket gyermekzsúroknál ls jól lehet használni. összesen mintegy hatvan újfajta játékot vár szep­tember derekáig a szegedi lerakat. Ezekből szeptember 3—12. között árubemutatót tartanak egész Dél-Magyar­ország kiskereskedelmi vál­lalatai, földművesszövetke­zetei részére, A kirakatok­ba csak ezután kerülnek az új játékok. gze­avagy legalább ls hírből a gulyást, a fokost, a csikóst De hol vagyunk ml már attól, amikor ezek a fogal­mak megtévesztően hatottak a minket nem ismerőkre. Meg kell mondani őszintén, hogy fiatal műemlékeink nem nagyon érdeklik a kül­földieket, annál inkább a város szabályos alaprajza és arculata, a tisztaság, a par­kok, a rengeteg virág. — Sok külföldi — folytat­ta Vadász János — kész programmal érkezik Sze­gedre. Első helyen szerepel természetesen a szabadtéri játékok egy-egy előadásának megtekintése. Utána követ­kezik a füvészkerti látoga­tás, majd a dóm orgonájá­nak meghallgatása. A vá­rosképből különösen tetszik a külföldi vendégeknek az ország egyik legmodernebb épülete, a Csongrád megyei tanácsháza, valamint a ko­rányi rakparton a héteme­letes, modern lakóház. Megszámolta a rendőröket — Voltam nemrégiben Bu­dapesten egy német vendég­gel — hangsúlyozta élmé­nyei közül Vadász János —; aki a Német Szövetségi Köz­társaságból jött. Éppen a Hő­sök terétől mentünk autó­busszal a Gellért Szállóig, miközben láttam, vendégem az ujján számol valamit. Megkérdeztem tőle: mit szá­mol? — Azt, hogy hány rendőrt látok ezen az úton. — És hányat számolt ed­dig? — kérdeztem. „Hatot —, mondta a vendégem, majd így folytatta: — Ké­rem, ez bámulatosan kevés. Ilyen hosszú útvonalon és csak hat rendőr?! Nahát! Nálunk azt mondták, hogy minden utcasarkon fürtök­ben vannak a rendőrök". L. F. Y AD ÁSZ FERENC: AZ ÖRVÉNY pH uísszanéz (20 Ezek hárman nem akarják abbahagyni. Hülyeségeken civakodnak, ahelyett, hogy az életükről gondolkodnának. Vajon otthon hogyan vélekednek ilyesmikről az em­berek. Tegnap ezen vitatkoztunk. Pityu azt mondja, az ítélet napját csak késleltetni le­het, elhárítani nem. Katona Sanyi szerint az győz, aki megelőzi a másikat András néha úgy beszél, mintha Ma­gyarországon volna, és felszólalna egy várpalotai párttag­gyűlésen. Azt erősítgeti, hogy az oroszok nem akarnak há­borút A főnök keresztben lenyelné, ha meghallaná. Meg, hogy az oroszok nem félnek, és Kádárék sem félnek, mert az a véleményük, hogy éppen a nagy feszültség menti meg a békét mert a Nyugat vezetőit a szovjet ereje megfontolt­ságra, óvatosságra kényszeríti. Amikor Sinkó elment, először úgy látszott, mintha erő­södött volna köztünk az összefogás. Nem azért, mintha vele nem lettünk volna jó barátságban. Rendes fiú volt Csak éppen a legvégén támadt egy kis zavar, a japán lány miatt Pityu »miss Butterfly—nak hívja. Azt gondoltam, Berenike varázslata eloszlik. András szívesen helyettesítené eltávozott riválisát De Berenike olyan hozzá is, amilyen Sinkóhoz volt eleinte. Most már úgy látom, András is csak valamilyen csodára vár. Azt reméli, egy napon őt is meglepi a lány — mint annak idején Gábort —, s kedves lesz hozzá, közvetlen, szeretetreméltó. Egyelőre semmi jel sem mutat arra, hogy ez a nap egyszer elkövetkezik. Combomon a szúrás csontot ért, nyirkos őszi időben fájást érzek. Nem éles, nem túlságosan kellemetlen, de oly­kor nyugtalanító. Arra emlékezteti az embert, hogy egyszer beteg is lehet. S betegnek lenni sehol se jó, de kétszere­sen rossz idegenben. Fájdalom, emlékezés, bánat ellen csak Andrásnak van kipróbált orvossága. En sose kedveltem az italt, de most Istenigazából benyakalok a legerősebből, mert csontomig ér a nedvesség, s riaszt az eső ls: az Itteniek bújnak előle, gzt mondjak, cseppjei ben megbújik « halál, Légy hozzánk Irgalmas, Stroncium 90. A szomszédos ágy üres, jobbról is, balről ls. Négyen élünk a nagy hálóteremben. Pókért játszunk. A két Forth Bragg-i és mi Vándorral, akik Fort Jacksonban jártuk ki az iskolát Meleg van. Meleg a bánya is, de amikor kibújsz a sza­badba, az alkonyati friss, illatos levegő mindenért kárpó­tol. Egy ugrásnyira van a Balaton, vasárnap hajnalban mo­torra pattansz, s már a legközelebbi partszakaszon kikötsz. A föveny érintetlen, mintha ember sose járt volna rajta, a csillogó kavicsos homokon halkan csobog a víz. Itt az Idegen szigeten nyakszirtedre hág, homlokodat szorítja, halántékodra telepszik a mozdulatlan íojtottság. Julika üzenete kínos. Nem tudom magam elé idézni őt, képzeletemből nem futja, hogy megformáljam alakját ö a messzeség, az elérhetetlenség. Az apja, Molnár Vili, ötvenötben együtt dolgozott velem. Hallani vélem szavait, látom mozdulatalt, haragját, jó kedvét. Halványodón ugyan, de él emlékeimben, egy ideig talán kísér még kisiklott éle­tem útján. Amikor eljöttem hazulról, szinte egy darabka ország Jött velem. A pesti ismerősök, a veszprémlek — a tanárok, az iskolatársak — a nehéz léptű csizmás peremartonlak képe is elkísért Ausztriába. Valamennyi ismerős utánam Jött az Ardennek vidékére, át a La Manche csatornán Edin­burgba, Glasgowba, s még a tengeren túlra, Catus Kil­merbe is ... Forth Jacksonban mér el-elmaradoztak. Az ember ha­mar felejt. A kiképzés és a szolgálat, a nehézségek gyakran befeléfordulésra kényszerítettek. Felvillant és elhalványult egy emlék, eltűnt egy keresztnév, másszor egy vezetéknév nem Jutott eszembe. Az arcélek elmosódtak, hónapról hó­napra, évről évre kevesebben lesznek velem. Az otthon­maradottak sorsát sem ismerem, útjuk elvált az enyémtől. Elszabadult egy csille a lejtős pályán: nem lassúi, gyorsul a futása. Vili bácsi széles arccsontja, apró szeme, nevető szája olykor világosan kirajzolódik előttem. Gyakran megesik, hogy már őt is hiába keresem. Kétségbeesetten erőlkö­döm Ilyenkor, hogy halljam a hangját. Megszokott sza­vai is kihullottak belőlem. Csupán egyetlen napunkra emlékszem most ls élesen. Talán a legforróbb nyérl nap volt ötvenötben, júli­us utolsó napja. Azért emlékszem rá, mert a huszadik születésnapomat ünnepeltem. Előző napon megbeszéltük a brigáddal, hogy siht után találkozunk, lemossuk a tor­kunkat. De reggel a leszálláskor Vilit nem láttam a kas­ban. Szájról-szájra járt: ma igazolatlanul hiányzik az öreg. Nem értettem, miért jelentős ez. Másokkal is elő­fordult már ilyesmi. De ahogy mondták, abban volt va­lami, amit csak a beavatottak értettek. Kérdeztem -Tán be­teg?* "Ml van vele?* Természetes hangoon felelték, mintha illett volna tudnom: ez a nap Vili igazoltan igazolatlan mun­kanapja minden esztendőben. Délután se jött el a vendéglőbe. Másnap ott ált a helyén. Vállatvont: "ígértem, de nem mehettem. Ezen a napon nem*. Aztán a szénfal mellett darabosan, nehézkesen val­lott nekem. Megtisztelt a bizalmával, mert kedvelt en­gem. Negyvenkettőben Tokodon dolgozott, az Erzsébet­aknán, — mesélte. — Haditermelés folyt Nagy hajsza, szigorúság, fegyelem. Mégis ezen a napon reggel elaludt Megrémült. Sose járt így. S még csak különösebb magyaráza­tát sem találta a dolognak: előző este időben lefeküdt. Na­gyon félt a következményektől. A százados kegyetlen, rossz ember volt. Elbarangolt a határba, — emlékezett tovább Vili — kerülte az embereket Csak a hangos riadalom szólította vissza a községbe. Szerencsétlenség történt a bányában. Negyvenkét társa halt meg ezen a napon. Egyedül ő maradt életben. Azóta — mondta — egyetlen július harmincegyedikén sem száll le a bányába, se To­kodon, se Várpalotán. A háború után került Molnár Vili Veszprém me­gyébe. Igazolatlanul maradt távol a munkából az én huszadik születésnapomon. De már ismerte az igazgató is, a párttitkár ls ezt a históriát. Elnézték neki a munkafegyelem ismételt meg­sértését: „A bányász babonás" — mondották. A bányász babonás? Apám nem az. Olyannak nézi az életet, amilyen a valóságban. A sorsa megedzette. Ezért nem akar nekem se megbocsátani. Ezért a konok hallgatása. Megtagadott. Pedig milyen nagyon szeretett. Kicsi dolgokban sose volt kérlelhetetlen. Elnézte sok hibámat. A bort ő se veti meg. Ha a kelleténél többet Iszik, akkor is legfeljebb jókedvű, a szokottnál többet beszél. Olyankor elérzékenyedik, könny fátyolozza a szemét és a multat emlegeti. Gyakran rosszallotta, hogy ezt én nem nagyon értet­tem. Nem hatottak rám túlságosan a régi históriák. Pe­dig tudtam, hogy régebben nagy volt nálunk a szegény­ség, Azt is, hogy apám nyulakat tartott, azokból került hús az asztalra. De — így mesélték az öregek — jó volt a nyulnevelés másra is. Annak ürügyén járhatott hozzánk akkoriban baráti társaság: néhány felmentett bányász és egy-két idősebb. Eleséget hoztak, vagy vittek, meg nyulat cseréltek, s beszéltek, susmusoltak, politizál­tak, míg anyám figyelt, hogy ne zavarja őket senki. Apámnak sose voltak elég figyelmes és érdeklődő hall­gatója. Pedig arra is emlékezett az utolsó háborús télen a csendőrök bányászokat kisértek a laktanyába. (Folyt, köoj I

Next

/
Oldalképek
Tartalom