Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-16 / 191. szám

8 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1962. angnsrtus IÖ. WV to s fflM s v S ™ A népművészet szegedi ünnepe beszélgetés Rábai Miklós koreográfussal Hozván születelt a Magyar Állami Népi Együttes? A világjáró Magyar Állami Népi Együttes immár hagyományosan fellép Szegeden, a szabadtéri játékokon. A felújítás óta eltelt négy esztendő alatt mindössze egyszer hiányzott a műsorból, de akkor sem azért, mert nem kapott volna meghívást, vagy az együttes részéről hiányzott volna a szándék a szegedi vendégszereplésre, hanem halaszthatatlan és szerződésben rögzített külföldi kötelezettség miatt. Ma ismét itt köszönthetjük Szegeden a híres együttest, és egy teljes estén gyönyörködhetünk műsorában, s ezen keresztül a magyar népi ének- és tánckultúra gyöngyszemeiben. Rábai Miklós Kossuth-díjas koreográfust, az együttes egyik művészeti vezetőjét kértük meg, hogy szegedi vendégszereplésük alkalmából nyilai kőzzék arról: hogyan értékeli az együttes a Szegedi Szabadtéri Játékokon való fellépést: milyen program előzte meg szegedi vendégszereplésüket, és mit tervez az együttes a következő hónapokra: a végül milyen szolgálatokat tesz a magyan népzenei és tanchagyomórty-gyújtes nek? — Nekünk, a Magyar Állami Nepi Együttes művészeinek mindig nagyon kedves volt Szeged városa és az itteni szereplések. Ide minden műsorunkat elhoztunk, méghozzá szinte leghamarabb, mert a szegedi közönséíg mindig kitüntetett berniünket érdeklődésével, a népi művészet iránti fogékonyságával, pártfogásával és szeretetével. Ezek után különösen jólesett a szabadtéri játékokra való meghívás — jóllehet, ez számunkra óriási feladatot jelent minden évben, mert mi jóval szerényebb létszámmal és eszközökkel dolgozunk, mint a nagy együttesek, amelyek statiszták százait mozgatják meg. — Szerepeltünk már Európa valamennyi országában, óriási színpadokon és hatalmas amphiteatrumokban, de ilyen döbbenetes méretekkel, mint Szegeden, soha sehol nem találkoztunk. Ez a környezet nagyságot, nagyvonalúságot és mágus művészeti színvonalat követel és képvisel, ezért ml magyarországi szereplésünk mindenkori fénypont járnak tekintjük nyári szégedi fellépésünket. Rábai Miklós ezután arról beszélt, hogy miként lehetne olyan tömeghatású népművészeti műsort beiktatni a szabadtéri játékok programjóba, amely nemcsak művészeti rangjával közelítené meg a többi produkciót, hanem tömeghatásával is. — Az az érzésem — mondotta —, hogy ha a hivatásos népi együtteseket össze tudnánk kapcsolni szegedi vendégszereplésre, akkor tudnánk olyan népi műsort produkálni, amely igazán méltó lenne a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz. Szeretnénk, ha jövőre már ilyen együttessel szerepelnénk e hódító színpadon fe olyan műsorral, amely azon túl, hogy eredeti, új feldolgozás, csak a szegedi szabadtéri színpadon lenne látható. Hetven tagú népi zenekarral, 80 tagú szimfonikus együttessel, 200 tagú kórussal fe ugyanilyen létszámú táncIvarral tudnánk dolgozni, ha ez a kezdeményezés sikerülne. Ügy gondolom, hogy egy ilyen fellépés a népművészet legnagyobb ünnepe lenne Magyarországon és ehhez a legméltóbb környezetet kapná a művészeti gárda Szegeden. Idén igen zsúfolt programja volt a Magyar Állami Népi Együttesnek. Merre jártak? Milyen terveik vannak? — 1962-ben igen sok külföldi meghívást kaptunk fe ezeknek eleget, is tettünk — mondja Rábai Miklós. — A színházi évad elején három hónapig vendégszerepeltünk francia, nyugatnémet fe svájci városokban, majd mindjárt a tél vegén, a tavasz elején Lengyelországba fe Olaszországba kaptunk meghívást. A közelmúltban együttesünk egy csoportja Helsinkiben szerepelt a Világifjúsógi Találkozón! Ilyen zsúfolt program áll tehát az együttes mögött fe természetesen most következik az idei legnagyobb művészeti feladatunk: a szegedi vendégszereplés. — Szeged után kevés pihenőt tartunk, majd októbertől kezdve megkezdjük a felkészülést, az új műsorok gyakorlását. Ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy bizonyos praktikus változásokat érvényesítünk a felkészülésben. Régi adóssága együttesünknek kis kamaraműsorok összeállítása, melyekkel kisebb vidéki színpadokon is felléphetünk. Most törlesztünk ebből: Reggeltől estig címmel bemutatjuk a magyar falu mai életét, kis jelenetekkel, táncokkal, énekszámokkal, keretjátékkal. Másik új műsorunk lesz a modern egyfelvonásos népi játékok estje. Ebben folytatni kívánjuk azt a sorozatot, amelyet a Kádár Kata, a Jóka ördöge és a Barcsai szeretője képviselt. Olyan ballada-témákat dolgozunk fel, melyek A Magyar Állami Népi Együttes műsora: Kodály—Rábai: Kállai kettős Kod.ly: Esti dal CsenVI: Négy magyar népdal Bárdos: Dana-dana Kodály—Rábai: Huszárt ánc Gulyás -Rábai: Llppcntos Lajtha: Sopront képek Gulyás—Rábai: Este a fonóban Vujicslcs—Rábai: Kádár Kata Csen kl—Rábai: Magyarországi cigánydalok Liszt: II. Rapszódia Gulyás—Rábai: Háromugrós Vujlestcs—Létai: Pásztorhntoló Karai: Estéli nótázás Behár: Lakodalmas Maros—Rábai: E cseri lakodalmas manapsfg is erőteljesen élnek a köztudatban és ezeket olymódon korszerűsítjük, hogy mondanivalójukkal közelebb hozzuk őket a mai emberhez, annak problémáihoz. Így például feldolgozzuk a Halálra táncoltatott leány fe Fogarasi István balladáját, a népi hagyományból kiindulva, de feltAlenül a mához szóló mondanivalóval. — Az új formanyelvet keressük e munkánk közben, azt a kifejezésmódot, amely e célnak legjobban megfelel. — Természetesen tovább folytatjuk azt a gyakorlatot, hogy ami együttesünk műsorán szerepelt fe színvonalával, mondanivalójával arra érdemesnek bizonyul, továbbra is műsoron tartjuk. Így alakul ki az együttes műsorának olyan széles skálája, amellyel a közönség sokrétű igényét ki tudja majd elégíteni. A Magyar Állami Népi Együttes születése első percétől foglalkozik gyűjtőmunkával is, hiszen ez alapvető feladata ahhoz, hogy gazdag és eredeti műsort tudjon produkálni. Van-e még mit gyűjteni? Foglalkozik-e még az együttes ma is ilyen gyűjtőmunkával? — kérdeztük Rábai Miklóstól. — Hatalmas gyűjtőmunkát végeznek koreográfusaink, néprajzosaink fe zenegyűjtőink. Ennek illusztrálására hadd említsem meg, hogv 220 ezer méter keskenyfilmünk van, amit az együttes vett fel néptáncokról, népi ünnepekről és népszokásokról. Ezen belül egyes tájegységek sajátságos táncmotívumait részletesen is filmre vettük, s ebből az anyagból eredményesen használunk fel műsorunkhoz. A Fergeteges című műsorunk zárószámát például legutóbb Nagyrédén szerzett gyűjtés alapján koreografáltuk. — Gyűjtőmunkát végez a Népművelési Intézet is, továbbá a Néprajzi Múzeum. Rendkívül jó együttesünk kapcsolata ezekkel az intézményekkel, egymás munkáját segítjük fe kölcsönösen kiegészítjük, tehát tulajdonképpen rendelkezésünkre áll az országban fellelhető teljes gyűjtemény fe közvetve a teljes gyűjtőapparátus is. — Sokkal több zenei fe táncanyagot gyűjtöttünk öszsze, mint amennyit felhasználtunk, vagy egyáltalán fel tudnánk használni. Készítünk viseletfelvételeket, feljegyzéseket lakodalmakról, szüretről és más népi szokásokról. Ezt a gazdag anyagot egyszer majd, nyugalmasabb időben, valaki bizonyára feldolgozza fe rendszerezi, s akkor újabb gyümölcsöt érlel a mi gyűjtőmunkánk is. — Ez a gyűjtés kapcsolatban imn együttesünk szegedi szereplésével is. Már foglalkozunk olyan témával, amely kifejezetten ide kívánkoznék — az említett népi együttesek összevonásával előadva — erre a hatalmas színpadra. Reméljük, hogy eredményes lesz. ez is, s ezt nagyon szeretnénk, mert itt, Sz.egeden igen nagy dicsőség a jót megcsinálni, hiszen itt az egész ország látja fe élvezheti. Sz. S. L TIZENKÉT évvel ezelőtt, 1950-ben azzal a céllal alakult a Magyar Állami Népi Együttes, hogy a népi kulturális hagyományokat felkutassa, majd ápolja fe tovább fejlessze, megszerettesse népünkkel fe megismertesse más országok népeivel is. Nagy szükség volt erre a törekvésre, mert amit magyar népművészet címén bemutattak a felszabadulás előtt, az hamis romantika volt. Elsikkasztotta a lényeget: a néplélek! igazi kifejezését A XX. SZAZAD elejétől végigsöprő új áramlattal a szerzők és tudósok a fólklór felé fordultak. Ennek az irányzatnak az élén haladt Bartók Béla és Kodály Zoltán. Mozgalmuk egyre több követőre talált, és lassan kiterjedt a népi művészet más területeire is. A felszabadulás után pedig a lelkes fiatalok tolmácsolásával színpadra kerültek az apáit, nagyapák és még régebbi nemzedékelt népdalai, táncai. Az énekesek kiválasztásánál a muzikalitás és a jó zenei hallás volt az első szempont. Igy adódott, hogy a kar legnagyobb része nem volt énekes. A ZENEKAR összeállításában két elv érvényesült: egyrészt alapként megőrizni a hagyományos -cigányazenekari hangszerösszetételt fe játék modort, másrészt ebbe az összeállításba kellett beleilleszteni néhány jellegzetes paraszti hangszert: A tánckar kialakításánál volt legnehezebb a munka. A táncosok között voltak parasztok, vasutasok, kereskedelmi dolgozók, esztergályosok, gyári munkások, s voltak olyanok is. akik az egyetem padjait cserélték fel a színpaddal. NAPONTA 5—6 óra kötelező tanulás, gyakorlás következett, meg kellett őket ismertetni a klasszikus balettel, el kellett sajátítaniuk a legszükségesebb technikai alapokat. Meg kellett ismerniük a különféle vidékek sajátos táncolási modorát, figuravariációit. Rövid fél év alatt kovácsolódott össze a kellektíva. ^QU aendíqk&nyjoLapjaiváL Az alábbiakban néhány külföldi vendégünk bejegyzését közöljük .az Idegenforgalmi Hivatal vendégkönyvéből: Harminc barátommal együtt jöttünk a Német Demokratikus Köztársaságból és megnéztük Szegedet, a régi és az új várost. Nagyon örültünk a kellemes élményeknek, és sok sikert kívánunk Szeged minden lakójának, a szocializmus építéséhez és a békeharchoz, H. Hanke * Szegeden alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy a magyar nép megőrizte nemzeti kulturális örökségét, de ugyanakkor városainak modern, szocialista jellege is kialakult. A 4112. sz. turistacsoport nevében Ilse Müller * -Csa/c az a jó, amit az ember maga tesz« — és mi jól tettük, hogy meglátogattuk az elragadó Szeged városát. Köszönjük a vendégszeretetet, amit sohasem felejtünk el. Albert Huber Svájc (Bern) * Szegeden különösen a játékok magas technikai és művészeti színvonala tett rám nagy hatást. Lázár Butá noviszádi karnagy * Mi, a Moszkvából, Leningrádból, Tallinból érkezett, szovjet építészcsoport tagjai nagy örömmel látogattunk el Szegedre, a napfényes magyar városba. Nagy hatást tettek ránk a terek, épületek, műemlékek. és nagyon tetszett az idegenvezető magyarázata. Sok érdekeset hallottunk tőle a városról. Itt külön köszönetet szeretnénk neki mondani. Neve: Kanyó Zoltán. Jelenet a Kádár Kata cimü ballada feldolgozásából Leánytánc (Saoinogyine felvételei)