Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-15 / 190. szám

8 % DÉL-MAGYARORSZÁG Szerda, 1962. augusztus 15. A Vietnami Demokratikus Köztársaság művelődésügyi miniszterhelyettesének nyilatkozata Az Aida bemutatójára ér­kezett számos külföldi ven­dég és színházi szakember között üdvözölhettük Szege­den CM Huy-Can elvtársat, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság művelődésügyi mi­niszterhelyettesét is, aki a magyarországi kulturális élet tanulmányozására kapott meghívást. A messzi földről, baráti országból érkezett mi­niszterhelyettest szegedi tar­tózkodása idején fölkerestük és megkértük, nyilatkozzék szegedi élményeiről és a sza­badtéri játékokról. Cu Huy­Can örömmel tett eleget ké­résünknek, és a következő nyilatkozatot adta: — Nagyon boldog vagyok, hogy alkalmam volt megte­kinteni Szegedet, ezt a szép magyar várost és mindjárt megragadom az alkalmat, hogy népem nevében testvéri üdvözletemet fejezzem ki la­kosságának, melyet igen ked­vesnek és vendégszeretőnek ismertem meg. Mint hivatal­ból is kulturális ügyekkel foglalkozó személy, igen nagy megelégedéssel tapasztaltam a Szegedi kulturális élet fej­lettségét. Az Aida bemutató előadásán láthattam, hogy Szeged lakossága messzeme­nően támogatja a művésze­tet,.­komoly áldozatokat hoz érte, B amellett művészetszerető és műértő. — E tapasztalatok után nem csodálkozom, hogy Sze­ged, amely az ország déli határszélén fekszik, egyik központja a magyar kulturá­lis életnek és minden évben meg tudja rendezni a mére­teiben és hatásában egy­aránt lenyűgöző szabadtéri játékokat. Annyira megtet­szett nekem ez az intézmény, hogy máris elhatároztam: ha hivatali minősegemben vala­milyen kulturális csoport élén Magyarországra utaz­hatnék, ragaszkodni fogok ahhoz, hogy vendégszereplé­sünk idején Szegeden is fel­lépjünk. — A legőszintébb elisme­résemet fejezem ki e kezde­ményezés megvalósításáért a város vezetőinek és egész la­kosságának, hiszen ez a kul­turális fesztivál messze túlnő Szeged és Magyarország ha­tárain. — Az Aida szegedi bemu­tatója nagyon nagy hatással volt rám és magával raga­dott Minden lenyűgöző volt ebben a produkcióban: a díszletek, a rendezés, de különösen az ének és a já­ték. Ebből az egy előadásból is következtetni lehet hogy itt Szegeden képesek a leg­igényesebb operákat is nem­zetközi színvonalon eljátsza­ni. — És valamit a kitűnő énekesekről és szegedi sze­replésükről ... Margaret Ty­nes rabszolgaleány szerepét játszotta a színpadon, de minden túlzás nélkül mond­hatom, hogy mi, nézők let­tünk az ő művészetének -•rabszolgái*. Szerepénél fog­va a királylányt alakította és énekelte Zenaida Pally, és Aidára, rabnőjére irigyke­dett, de a valóságban az éne­kesművészek és a közönség közül igen sokan irigyelték nemes hangját. Luigi Ottoli­ni — Radames — nagyon nagy művész. Kivételes élmény e három külföldi vendégmű­vészt és a magyar Svéd Sán­dort egy produkcióban, egy színpadon látni és hallgatni. Számomra meglepő volt, de igen kellemesen érintett, hogy a Szegedi Nemzeti Színház énekesei mind méltó partnerként szerepeltek a világhírű énekesekkel. A karmester és a zenekar, va­lamint a kórus nagyon oda­adóan, feladatának és szere­pének súlyát átérezve ját­szott és énekelt, s így a pro­dukció egészében és részletei­ben örök élményem marad. — Egyet azonban nagyon sajnálok, hogy a saját hi­bámból későn érkeztem Sze­gedre és így nem láthattam többet a játékokból. Végte­lenül kiváncsi lettem volna magyar témájú és teljesen magyar művészeti gárdával előadott produkcióra is, de ehhez idén nem volt szeren­csém. Remélem azonban, hogy a jövőben módom lesz rá — ezért így búcsúzom: a viszontlátásra, Szegeden! Moszkva és Bécs között Szegeden Honthy Hrtnna a nézőtéren Legelőbb az autogram­gyűjtők vették észre, hogy a zsúfolt nézőtéren ott ül a magyar színművészet -örök csillaga*, Honthy Hanna. Mindjárt körülfogták és alá­írást kértek a művésznőtől, aki oly sokszor ajándékozta meg művészetével a közön­séget és annyiszor vendég­szerepelt Szegeden is nagy sikerrel. Ezúttal azonban nézőként utazott Szegedre Honthy Hanna. Csak szombaton ér­kezett meg Moszkvából, a Fővárosi Operettszínház ven­dégszereplése után, és hét­főn reggel már ismét utazott: Bécsbe. E fárasztó két út között csupán egy estére volt itthon — ezt a • kis időt használta fel arra, hogy a hírből már jól ismert Sze­gedi Szabadtéri Játékokat, vagyis legalább annak egy előadását megtekinthesse. — Mindig nagyon szívesen jöttem Szegedre látogatóba és vendégszerepelni, mert Szegedet régen ismerem, pub­likumát szeretem és forró színházi esték emléke köt ide — mondotta Honthy Hanna lapunk muuLatársának. (Liebmann felvétele) — Nézőként először va­gyok itt. fárasztó út után és egy másik hosszú út előtt, de a szegedi Aida élménye min­den fáradságot megért. Hal­lottam hírét annak a nagy­arányú előkészületinek, ami hetek óta folyik itt Szege­den és mint színházi ember, mint művész rendkívül kí­váncsi voltam: mit produkál Szeged? Bár nem nekem tap­solt a hét és fél ezres kö­zönség, a forró sikernek rendkívül örültem. Ez a pro­dukció engem is elbűvölt, aki pedig oly sok gyönyörű szín­házi estét láttam és játszot­tam végig. — Ismét meggyőződtem arról, hogy a szegedi közön­ség rendkívül hálás a művé­szi szépért, s alig várom, hogy nekem is ilyen mele­gen, ilyen őszintén tapsolja­nak. Felhasználom ezt az al­kalmat arra, hogy szeretettel köszöntsem a szegedi embere­ket, akik a játékok megren­dezésével fáradoztak, akik­nek a művészet iránti tiszte­letéről mindig nagyon jó vé­leménnyel voltam. 1 i}' n ''*> Három külföldi művész­vendégünk, Margaret Tynes, Zenaida Pally és Luigi Ot­tolini egy meleg délelőttön városnéző sétára indult. Ki­sérjük el őket útjukon. A füvészkertet — útjuk első állomását — nagyon szépnek találják. Hosszú séta végén Zenaida Pally és Luigi Ottolini csónakáz­ni indul a tavon. Nincs ad­dig semmi baj, m-ig Marga­ret Tynes, aki a partról fi­gyeli útjukat, meg nem cso­dál egy víz színén pompázó fehér tavirózsát. Ottolini nem tud magyarul, a tilal­mi tábla "nem tud* ola­szul: nagyot billen a csó­nak, a lovagias Luigi Otto­lini merész mozdulattal tépi le az áhított tilos virágot. (Csak az ör meg ne lássa! — reszket a kiséret...) Margaret Tynes útjuk kö­vetkező állomásán, a "Sző­ke Tisza« fedélzetén azt nézegeti, hogy illik a fehér virág fekete hajába? (Ugye, szigorú füvészkerti őrök, ez a boldog mosoly megér egy tavirózsát...?) Rövid pihenő, egy csésze citromos tea után vendé­geink meglátogatják a "Sza­badság- úszóházat. Motor­csónakok, evezősök körös­körül. Margaret és Zenaida csónakázni akar, Luigi nem. Rövid vita, s ki lesz a győztes? Pillantsunk a kép­re; Luigi Ottolini. beletö­rődve sorsába, helyet foglal jókedvű őrei között és a motoros megindul. A gyor­san sikló csónak útján haj­lobogtató langyos szellő ki­séri őket, és városunk ked­ves vendégei, mindjobban megismerkedve vendéglátó­ikkal, városunkkal, kelle­mes kirándulás emlékével térnek vissza szállásukra... Somogyi Károlyné Szeged nagyon sokat tesz a művészetért VERDI: AIDA Opera 4 felvonásban Szövegét Ghislanzon irta Vezényel: Vasay Viktor érdemes művész A király — — — — — — Amneris, a lánya ——'—.— Radames — — — — — — Rendezte: Mikó András Sinkó György Zenaida Pally, a Bukaresti Operaház művésze Luigi Ottolini, a Milánói Scala vendég­művésze Margaret Tynes, a Milánói Scala vendég­művésze Svéd Sándor Kossuth-díjas, kiváló művész Szalma Ferenc Tnrján Vilma Sebestyén Sándor Közremű ködnek: a Szegedi Nemzeti Színház ének-, tánc-, és zenekara, * Szegedi Zenebarátok Kórusa, a Magyar Állami Opera­ház ének- és balettkarának tagjai Díszlettervező: Jelmeztervező: Varga Mátyás Márk Tivadar Ks—uth-díjas, érdemes művész Kossuth-díjas A táncokat tervezte és betanította: Barkóczy Sándor Karigazgató: A rendező asszisztense: Szalay Miklós Kertész Gyula Az előadás este 8 órakor kezdődik Amonasro • — «* — — Ramfis, főpap —- — — — — Főpapnő — — — — — — Hírhozó — — — — — — „Sátoros" turisták a Tisza partján Szegeden az idén biztosí­tottak először nagyobb lehe­tőséget arra, hogy a campin­gező turisták szép környe­zetben és civilizált körülmé­nyek között üthessenek tá­bort a Tisza partján. Az Idegenforgalmi Hivatal és a Szegedi Fürdő Vállalat a partfürdő területén biztosí­tott táborhelyet a sátorral érkező vendégeknek. A part­fürdőn — az ugyancsak szál­láshelynek használatos négy csinos faház mellett —, va­lamint az újszegedi part más pontjain gyakran ala­kulnak ki egész kis sátor­városok a hazai és külföldi turisták sűrűn sorakozó sát­raiból. A természetjáró csoportok ezen a nyáron többször kér­tek táborhelyet Szegeden és minden esetben kaptak is, igen olcsón és minden bü­rokrácia nélkül. Csak a part­fürdőre érvényes 3 forintos belépőjegyet kell megfizet­niök, és ezért használhatják a fürdő összes berendezé­seit. Már több ízben jártak Szegeden szervezett táboro­zó csoportok, így a Lenin Kohászati Művek KISZ­szervezetének 30 természet­járója, osztrák turisták, Ti­hanyban nyaraló német fia­talok. Az evezőstúra tagjai ugyancsak sátortáborban laktak, a vízi sporttelep mel­lett. Néhány szegedi vendég­nek annyira megtetszett a Tisza-part, hogy egész sza­badságidejét itt tölti sátor­ban, vagy a faházakban. Egy kirándulás

Next

/
Oldalképek
Tartalom