Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-24 / 171. szám

KaM, IMS. július M. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 fl hűség és szolgálat tizenhét esztendeje Beszélgetés Tanács Antallal, a szegedi Táncsics Tsz párttitkárával Jiatxmn évet vagyok már öt éve alapszervi titkár aratásban kitűnt tagokat Ab­és kezdek elfáradni Nyom- Tanács Antal. 1957-ben vá- ban állapodtak meg, hogy je­ják az évek a vállam. Ilyen- lasztották meg párttitkárnak gyeket vásárolnak a Szabad­kor az ember mar azokat ke- a szövetkezeti gazdaság párt- téri Játékok előadásaira, s resi, akik majd a helyébe szervezetében. Nagyon nagy azokat osztják el a legjobban lépnek. Sok mindent megér- felelősséget jelent ez a funk- dolgozók között tem és sokáig szeretnék még ció, s Tanács Antal öt éven élni nyugodtan. Fölneveltem át példamutató ügybuzga- Sokszor nagyon nehéz a gyermekeimet, ét sohasem lommal, lelkiismeretességgel féltem a munkától Az em- látta el a föladatát az embe- „Nap mint nap vannak berek szeretnek és én szere- rek között. S nemcsak mint ProbIémd'«> amelyek megöl­tek az emberekkel foglalkoz- párttitkár, hanem mint szö- dáslra várnak, adódnak tok­Igy beszél magáról Tanács Antal, a szegedi Táncsics Tsz idős párttitkára. Rokonszen­vesen egyszerű, csöndes sza­vaiból nagy élettapasztalat, a nagy utat végigjárt ember mély bölcsessége árad. vetkezeti gazda is 1960-ig, amikor függetlenítették. A fiaim folytatják majd Nem hagytuk el m szövetkezetet Mihálytelken élt, dolgozott a háború előtt. S 1945-ben a szor nagyon nehéz, nagy kö­rültekintést igénylő feladatok tok — mondja erről a párt­titkár, — t képeznem kell magamat is, tanulnom kell, hogy megállhassam a he­lyem. Nehéz már sokszor na­gyon a tanulás is. De miért van az emberben akarat? „Nagy őröm és megnyug­vás a számomra, hogy valóra válik körülöttünk mindaz, jfogy legyőzze'aláradságót, am,t tizenhét évvel ezelőtt, amel kibúvókra, könnyű amikor beleptem a partba, megoldásokra- biztat. Tizen­meg csak remeltem. A gye- hét év alatt végigjártam vagy rekeim megtalálták a helyű- 30_^0 tanfoiyamot Voíí ket és szamitasukat a kozos 0\van amelyik eay hétia s felszabadulás utáni napok- gazdálkodásban. Két lányom olyan' u> amelyik három 'hó­ban ott lépett be a Magyar férjhez ment, s o vejeim szín- napig tartott s most ke_ Kommunista Pártba, amely- ten xtt vannak a tsz-ben. Idő- zembe veszem a könyveket, nek azóta megszakítás nél- sebb fiam es mindkét vejem a folyóiratokat, hogy el ne kül tagja. épített már magának házat maradjak a világtól." „Nehéz időket éltünk ok- Mtkaí£e"c*n" Csak ,a }e?k*- Nehéz problémákról be­kor — folytatja — de tudtam sebb> Feri f»m a felesegevel égetünk. Arról is többek biztosan, hogy értünk van ez üan velünk a Lenin ut- között, hogy a szövetkezet o párt. Beléptem. Aztán négy fal háfban. Y6 mar A M n~. pártszervezetében a tagok át­éven át voltom o mihálytel- **>*oatja a pénzét a házra. A lagos életkora 50_55 év W pártszervezet titkára. 1951- ^t uejem és Istvánfiam a Hogy elöregedés fenyegeti a ben léptem be a szegedi fogasoknál dolgozik, Feri pártszervezetet, mert nincs Táncsics Tsz-be, s mikor a pedig faktort vezet Ki ta- meg a kell6 utánpóüás a fia­szövetkezet pártszervezete !*u"a a gepkocsivezetest is a talok közül. megalakult, átléptem abba a k?.í?na,?á?nIak ?.kJ* vel"ka Aztán kifogyunk mindket­mihálytelki szervezettől Az i000??* folytatják majd, ha ten a szóbóL Csönd van a óta itt vagyok. Itt dolgozom ®n elfáradok és abbahagyom. szobában. A ^<5 hallgat, s a tsz-ben a feleségemmel és 6 ®2 M megnyugvás nekem. az flveges szekrény könyvei o gyerekeimmel együtt. Itt ?e ®z az ldő messze van is pihennek most. És az el­voltam 1956-ban is. Mi nem meg. Tanacs Antal dolgozik, hangzott szavakból elénk raj­hagytuk el a szövetkezetet, tanul, s helytáll a maga zolódik a tizenhét év: Tanács Együtt maradtunk 74-en és posztján. Amikor jöttünk, as^rssn^usi ** 61-as évben fejlődött föl a nőkkel, Csúcs Mihállyal, ho­mostanira gazdaságunk." gyan jutalmazzák meg az PAPP ZOLTÁN: SUOMI, 1962 Temető a dombtetőn Antal életének, a párthoz va­ló hűségének és az eszme szolgálatának tizenhét esz­tendeje. Papp Lajos Húszezer szegedi „menekült" a Tiszára a forró vasárnapon Csúcsforgalom a fürdőhelyeken — Zsúfoltan indult járataira a vízibusz — Sokszor szabálytalankodtak a fürdőzők Vasárnap ezrével keres- A nagy forgalommal ték fel a Tisza hűs hullá- együtt sajnos, több sza­mait, a folyómenti fürdő- bálytalanság is járt. Sok medencéket a szegediek, fürdőző nem tartotta be a Zsúfolásig megtelt a part- rendelkezéseket: tiltott he­lyen úszkált, a partfürdőnél túlhaladt a ha­tárjelző bó­lyákon. Pedig a korábbi (Somogylné felv.) — Elegem volt ebből a melegből... me­gyek tusolni..J fürdő, valamennyi úszóház, rekordforgalmat bonyolított le a Szőke Tisza hajó für­dője, népesek voltak a sza­badstrandok és a -Sárga* is. Csupán a partfürdőn több mint tízezer ember töltötte el a vasárnapot, legtöbben ebédjüket is ott költötték eL összegezve a különböző fürdőhelyeket, évek több sze­rencsétlensége intő példa le­hetne a -bra­vúroskodók­nak*. Minden­esetre a rév­őrség résen állt, s vasári nap több mint ötven fürdő­zőt is figyel­meztetett. Ta­lán ennek is köszönhető, hogy semmi baleset nem történt; nem követelt áldo­zatot a folyó. A legnagyobb -karambol* egy szerencsés kimenetelű összeütközés volt: a vízite­lepnél egyszer­re indult egy motoros és kajakos, s a motorcsónak átsiklott a ka­jak elülső ré­sze fölött, de sérülés nem történt. Akik nem fürödtek, azok közül is sokan a folyón ke­restek szórakozást. A nép­szerűvé vélt -Szemes* vízi­busz beállításának második napján hétszer indult zsú­folásig megtelten sétaútjá­ra Délután négy órakor szolgálatba kellett állítani a Délibáb gőzöst is egy já­ratra a nagy érdeklődés A fürdőzök, strandolók "belülről* is keresték az enyhülést A Tisza-parti vendéglátóhelyeiken nagy mennyiségű fagylalt üdítő Ital és sör fogyott Termé­szetesen az étvágy is meg­nőtt a szabad levegőn: nagy keletje volt a szendvicsek­nek, süteményeknek, ételek­nek. A paratfürdőn, úszó­házakban és az uszodában 51 ezer, a Szőke Tisza ha­jón 42 ezer, a kis és a nagy Körössy halászcsár­dákban egyaránt több mint tízezer forintot költöttek a vendégek. A szegedieknek és vidékieknek tehát közel százhúszezer forintjába ke­rült a vasárnapi kirándulás a Tiszára — mármint a vendéglátóhelyeken elköltött zsebpénzt tekintve. LAHTI volt finnországi útunk első állomása. Kicsit elérzékenyülten gondolok vissza rá ma is, mint az első szerelemre. Magam előtt lá­tom az emelkedő utcákat, a metö, fenn a dombtetőn, városháza magasba törő sö- mintha a halottak látni tétvörös tornyát, a parkok akarnák a várost, a mély­tulipánjait Örömmel gondo- ben zsibongó forgalmat, az lak a szobrokra, a labdás új palotákat. Kis, protestáns fiúra, a munka emlékművé- temető, szerény, csendes és re, a zeneiskola előtt búson- kicsit elhagyatott akár az gó rénszarvasra, mely — élők. Kavicsból rakták kerí­úgy tudják — szerencsét ho- tését A kavics mindennapos zó talizmán. Idézgetem ma- dolog erre. Öklömnyi és ma­gamban a fenyőkkel tűzdelt zsás darabok hevernek a föl­dombok zöld foltjait, a piac- dön. Valamikor tengerfenék tér macskaköveire ragasztott volt itt minden. A dombhát bódékat a Jukola Szálló szeszélyes szintkülönbségei­műanyag csodált Emlékezem hez igazodva hosszan kígyó­az első vacsorára, az elsősé- zik a kavieskerités, keres­tára, egy szőke finn lány tük a bejárót Szemerkélt az csodálkozó mosolyára. Min- eső. A párás levegő már­denre. Postosan, a sikerült már köddé merevedett film változatlan élességével Kis márványtáblák sora­— mint az első randevúra, koztak egymás mellett, s Itt ízlelgettem a finn éle- nyomát se látni itt annak a tet itt ismerkedtem a hét- szecessziós síremlék-őrület­köznapokkal. Itt vettem elő- nek, ami nálunk divatozott ször észre a finnekben a tar- az elmúlt ötven esztendö­tózkodó halkságot, a szenve- ben. A sírokat kősaegélyke­délytelenséget, a tisztaság retezte, a föld teleszórva vi­iránti szeretetet, a szép ked- rággal Kedves, egyszerű te­velését és — hasonlítgattam mető volt, még a Kzomorú­önmagunkhoz. ság is hiányzott belőle. Álmatlanul tűnődtem a ALLTUNK az esőben, bá­patyolattiszta ágyban az első multuk a megfényesedő már­éjszakán: milyen is lehet itt ványlapocakákat, betűzgetve élni? Milyen lehet élni e közben az oly furcsa hang­csendben, e tartózkodó fi- 2Ású neveket nomságban, e szenvedélyte- _ Ezerkilencszáztiaennyolc­len kedvességben? Viasza- tan hatezer lakosa volt a gondoltam az este látott em- városnak — mondta finn ve­berekre. Lágy vonások, mo- zetőnk. — Éa hatezren hal­solygós arcok, finom profi- tak meg a polgárháború itt lak, aranyszőke hajak, nyílt vívott harcaiban. Helybéliek, tekintetek villantak élem. más tájról valók, idegenek. Milyen lehet harag és gyű- Ez a domb volt a kivégzó­lölködés nélkül élni? — kér- hely — mutatott körbe. — dezgettem magamtól. De hi- itt végezték ki a foglyul ej­ába vallattam az éjszakát tett vöröskatonákat Nézzék, MÁSNAP jártuk az utcákat, ebben a tömegsírban nyolc­felsétáltunk az emelkedő százan fekszenek. Férfiak, dombhátakra, hogy lepillant- nők, gyerekek. Egy kislány hassunk erre a kis műre- kenyérért ment a rokonok­mek-városkára. Jobbról, s hoz. Közben olyan város­balról villák szegélyezték részbe tévedt ahol tilos volt utunkat. Egymás mellett so- a közlekedés. Elfogták, vit­rakoztak, beleékelődve a ték a többlek közé. Itt lőtr domb szelíd hajlataiba, öt-, ték agyon őt ls. hat-, nyolcszobás villák, te- ... Kopog az eső a kabá­rasszal, függőkerttel, úszó- tokon. Szétfreccsennek az medencével, egyik-másik esőcseppek. Áztató eső. Las­márvány- és majolikabera- san felpuhul a föld, s lép­kássaL Szeszélyes, modern tünk felszakítja a fűcsomó­formák, a külsőből is sugár- kat Előttünk, néhány mé­zó kényelem... Autók, ga- ternyi lejtón, alig kőhajítás­rázsok, hűvös szél, panorá- nyira sorakoznak a villák, ma, fenyőillat diszkrét lefüggönyözött ablakokkal, csend, a magány kellemes Állnak az esőben, mintha derűje... Álmodni sízok- nem lakna bennük senki, tunk ilyenekről. Kik laknak mozdulatlanul. Nézzük a föl­bennük, nem tudom, nem det. Nem merünk egymásra kutattuk. Néztük és csodál- pillantani, tuk. Alattunk, a mélyben, a vá­Innen már csak néhány roe. Az utcákon autók su­lépés volt a temető Egy te- hannak, esőkabátban sétál­Megnyílt Moszkvában a VIII. nemzetközi rákkutató kongresszus Vasárnap délután hat órakor a Kreml-palota kongresszusi termében a világ különböző részeiből érkezett ötezer rákkutató tudós és orvos részvételével körülbelül húszezer szegedi .miatt, összesen 900 utas sé­»menekült* a Tisza mellé tahajózott a Tisza festői 9, meleg elöl. partjai mentén. I Ujabb kedvező ajánlatunk tsz-tagoknak és egyéni termelőknek Kocát kaphatnak hitelbe, melynek árát a szaporulatból leadott süldőkkel kell megtéríteni. Szerződést köthetnek vemhes kocájuk szaporulatának átadására. Szerződhet­nek 8—20 kg-os malacokra. Az átvételre kerülő 40—60 kg-os saerződött süldőkért 17,50—18,— Ft/kg-os árat fizetünk. A leszerződött kocákra 150 kg, október 1. után 1963. évi átadásra lekö­tött süldőkre 50 kg/db takarmányt (árpa, kuko­rica) kaphatnak állami áron. Kamatmentes előleg továbbra is jár. Kössön szerződést az Allatforgálmi Vállalat helyi felvásárlójával megnyílt a VIII. nemzetközi rákkutató kongresszus. A kongresszust elnöke, Nyilkolaj Blonin, a Szovjet Orvostudományi Akadémia elnöke, rákkutató tudós nyi­totta meg. Ezt kővetően Konsztantyin Rudnyev, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese mon­dott beszédet és tolmácsol­ta a kongresszusnak Nyiki­ta Hruscsov szovjet kor­mányfő üdvözletét. nak a nők, férfiak, a gye­rekkocsikra takarót boríta­nak. Szőke hajukat borzolja a szél, hangjukban a tartóz­kodás suttogása. Arcukon szenvedélytelen nyugalom és szétterülő mosoly, szemük­ben nyíltság és békesség. DE A FELSZÍN mögött más a valóság, őszinte, meztelen, emberi törvények élnek itt is. Beleágyazódik a szenve­délyekbe a szeretet, a gyűlö­let, nem haltak ki az indula­tok. Az élet járja a maga útját, B ki erre megy, ki amarra. A vöröskatooák fegyvert fogtak, a fehérek is fegyvert fogtak, mert mindketten tudták, aki győz, azé lesz a hatalom. Éa folyt a vér. Nem szelíden, nem tisztán, nem szerényen éa nem tartózkodón. Csakúgy, mint másutt ahol életre­halálra küzdöttek. S a fog­lyul ejtett vöröskatonákat itt éppúgy kivégezték a vesz­tőhelyen, mint Madridban, Berlinben, Budapesten. Finn, spanyol, magyar munkás közt nem volt különbség harcban és halálban. S a ki­végzőosztagok is egy cél ér­dekében húzták meg pa­rancsra a ravaszt — Sokáig zárt terűlet voö ez a hely — folytatta ve­zetőnk. — Nem engedtek ide senkit De a váro6 mun­kásai minden tilalom elle­nére is összegyűltek itt min­den évben a kivégzés éjsza­kájának évfordulóján... Látják ezt az oszlopot? Év­tizedekkel ezelőtt finn mun­kások hozták ide, titokban. Harminc kilométerről csem­pészték idáig, ós egy éjjel felállították a tömegsír kö­zepén. Az oszlopot többször ledöntötték, de a munkások mindig visszaállították a he­lyére. A finn kormány a má­sodik világháború után meg­nyitotta a temetőt, és "tör­vényessé tette* az emlékosz­lopot . .. Azóta háborítatla­nul áll ezen a helyen. ... Lahti, Lahti, te feled­hetetlenül szép kisváros, sok­szor eszembe jutsz, őrzöm magamban lejtős utcáidat, a dombok zöld foltjait, a vil­lák láncsorát, a finn lány mosolyát, őrzöm, mint dol­gokat a filmszalag. De akár a folyondár, úgy folyja be az emlékeket az a kis dombháti temető, az a kis kőoszlop — itt pillantottam meg először a valóságot. A SÖTÉTVÖRÖS városháza előtt egy munkás szobra álL A legnagyobb bútorgyár tu­lajdonosa készíttette, hogy emlékeztesse arra az Időkre, amikor maga is munkás volt A szobor a városházára néz. Van, aki azt mondja, hogy várja a fél tizenkettőt, mert a polgármester akkor jön csak be hivatalába. Mások azt állítják, hogy lesi, mi­kor lesz már fél négy, mert akkor van vége a munkaidő­nek. Vajon kinek van Igaza? Vajon miféle, s mekkora erőket indulatokat mozgat itt most, lenn, a láthatatlan mélyben az C6ztályellen­tét?... (Folyt kövj Tovább korszerűsítik a szemétösszeszedést Szegeden Három évvel ezelőtt ér­keztek meg a Szegedi Köz­tisztasági Vállalathoz a mo­dern, higiénikus szemét­összeszedő gépkocsik, a Ku­kák. Akkor mindössze há­romezer tartály volt a vá­rosban. Az eltelt három év alatt a tartályok száma hét ezerre nőtt, s a három te­hergépkocsi kevésnek bizo­nyult Az elmúlt napokban megérkezett az utánpótlás a Köztisztasági Vállalathoz, két új Kuka-tehergépkocsi. Az új gépkocsik beállítá­sával lehetőség nyílik arra, hogy a kiskörúton kívül ia gyakrabban szedjék össze a szemetet. Eddig hetenként két alkalommal, most az elképzelések szerint három­szor-négyszer szedik össze a szemetet I I I 1 t I III I I ! I' VÉTEL 1 ELADAS! VÁSÁROLUNK készpénzért is kar- és zsebórát, fény­képezőgépet, rádiót. Bizo­mányi Áruház V. Szeged, Bajcsy-Zs. u. 15. S 41179

Next

/
Oldalképek
Tartalom