Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-28 / 175. szám

Szombat, 1962. János 28. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 PAPP ZOLTÁN: SUOMI, 1962 MINDEN várostól külön búcsúztunk. Lahtiban ragyogott az ég, megjött végre a jó idő azon a reggelen. Űjra végigjártuk a várost. Jöttünk-mentünk, érzéseik hullámoztak bennünk, és néztünk, bámultunk mindent, mint akik tudják, hogy soha többénem jönnek ide — ami volt, csak emlék lesz, visszavonhatatlanul, Tamperében esett az eső. Ázott, borús és vigasztalan volt minden, nem másképp, mint itthon, esős reggeleken. Mitől búcsúzhattunk volna el? A Domus diákszálló — néhány napon át a mi szálláshelyünk— világos szinű tűzfalait egyhangúan verte az eső. Az új városrész kihalt volt, mintha a rossz idő más tájakra menekített volna innen mindenkit. Aztán elindult az autóbusz, s mi nem tekintettünk vissza. Senki nem akarta, hogy ez a kép maradjon meg bennünk mindarról, amit tegnap szépnek láttunk. A kocsivezető bekapcsolta a rádiót: Sibelius zenéje áradt a hangszóróból. A borús, szomorkás dallamokat csak még komorabbá tette az esőkopogás. Az út mellett pára szállt, a sudár fenyők könnyű, áttetsző fátyolba burkolóztak. Ha Lahtitól fájdalmas volt a búcsú, Tamperétől szomorúan búcsúztunk. Helsinkiig kísértett e lehangoltság. Ott aztán vidított bennünket a sok élmény, de már tudtuk, mindez múlandó. Csak néhány nap, és innen is búcsúzni kell. Milyen is volt? Korán keltünk, ki-ki ment a maga feje után. Egyik melankolikusan járt-kelt a Kalevankatun, a másik végigszáguldott a Mannerheimintién. Én kisétáltam az öböl partra, áradó fényben, megújhodott friss levegőben. Naponként változott az öböl arca. Mindig másmilyennek láttam. Talán a hajók — gondoltam. Az egyik jön, a másik megy, mire beleillesztené az ember bármelyiket a megszokottság keretébe, már továbbállnak, újak jönnek helyettük, szeszélyes színekkel, furcsa árbocokkal, különös nevekkel, és elváltoztatják az öböl arcát. Nyugtalan sirályok röpködtek a viz felett ezen a reggelen. Idáig hallott szárnyuk csattogása A tengerésznép gyanakodva kémlelte az eget De az ég derűs volt, kék és áttetsző. A felhőket most messze űzte a tengeri széL S MÁR FELÉBREDT a város is. Az utcákon megindult az autóáradat. Egy kis téren festőnövendékeíc telepedtek le. Kinek pad jutott ki csak a fűre ült, ki meg állványt támasztott és másoltak egy szobrot iskolásán, beszívott szájszéllel, zajjal, ember- és autóáradattal mitsem törődve. A Stockman -á ru ház kiszolgálónőinek arcán most is ott ragyogott a mosoly. Platinaszőke hajukon megcsillant a neonfény. Csak egy pillanat még ..., aztán menni kell innen is, múlt az idő. Még el kell sétálni a Ez hát a búcsú... Svéd Színház mellett, a jó lenne még egyszer látni a Me6suhallit, vagy járni egyet az öbölt szegélyező diplomáciai villasor utcácskáiban, vagy... vagy ... De sokra már nem jutott idő. Napfényben fürdő, fehéren szikrázó városra pillanthattunk vissza a vonatablakból. Néhány óra, és elérkeztünk a határhoz. A határőrök és a vámtisztek valahogy elütnek ettől az országtól. Jövet s menet úgy érzi az ember, hogy nem is Finnországban jár, hanem egy mesében volt kis német fejedelemségben, ahol joviális, öreg bácsikák totyognak elé a határsorompónál. Kit a pocakja dicsér, kit a ráncok az arcán, kit meg a nagy orra. Hanyagul tisztelegnek és mosolyognak, egyre csak mosolyognak. Az egyenruha- ráncot vet rajtuk, és kétségbeesetten erőlködnek, hogy magukra öltsék a szigorúságot, de sikertelenül: minden próbálkozáson átüt a derű. Mi visszamosolygunk, és már indulhat is tovább a vonat. Ügy éreztem, ez volt Finnország egyetlen olyan pontja, ahol gyökeret vert és meghonosodott a derű, a jovialitás. A többi mind hűvös észak, hűvös viselkedés. AZ EMBER néha 6ZÍvevala sodró áradását, különös hőseit, képiéit, • hasonlatait, hangulatát. Egyedül szerettem lenni Finnországban. És egyedül is voltam. A magány, mely az itthoni napiok lüktető, idegeket tépő sodrásában mesz6zire elkerül, itt közel lopakodott hozzám, s birtokba vett egészen. S mert így volt, talán hozzá is segített ahhoz, hogy kicsit jobban megértsem az itt lakó embereket, ákik e tavak, hegyek, fenyőfák, sziklahátak szomszédságában születnek, élnek, meghalnak. E környezetben csendesek lesznek, zárkózottak és elgondolkodók. A társadalmi rend sem olyan, hogy segíthetné a feloldódást, a kitárulkozást. Gyanakvásra, óvatosságra szoktat, az idegenség és a bizalmatlanság vonalait húzza az emberek közé, majd beteljesíti a magányt. ÍGY IÁTTAM, ilyennek láttam. Magányos voltam én is, s még itthon is kísértett az ottani hangulat sokáig, míg le nem foszlatták rólam a hétköznapok. Volt, nincs. Most már csak gondolok rá, mint egy emlékre. S az emlékek sohasem azonosak a valósággal, amelyből fogantak, csak hasonlítanak rá, mint a szép lányra a még szebb. Ezért nehéz is mérlegre tenni őket, mert csalóka a súlyuk. (Vége következik) Üzletről üzletre... Hogyan tartják meg aa élelmiszerek szavatossági idejét ? Nincs olyan háziasszony, ciki penészes, bűzös, romlott árut elfogadna a boltban. Mindegyikük élénken tiltakozik a legkisebb hiba ellen is: nem elég friss a saláta, ütődött a gyümölcs, inas-csontos a hús és így tovább. Ez természetes jelenség és jogos követelmény a jó minőségű áru. Ám nem minden élelmiszerről lehet vásárláskor vagy akár főzéskor, fogyasztáskor külsőleg megállapítani, hogy megfelel-e az egészségügyi kívánalmaknak, az előírt tápértéknek. Ezért állapítanak meg a csomagolt élelmiszerek 80—90 százalékánál szavatossági időt, melyet rendszerint fel is tüntetnek — vagy fel kellene tüntetni. Á szavatossági idő jelzi, hogy mely időpontig maradhat teljes biztonsággal kifogástalan az áru, ami után már minőségi vizsgálatnak kell alávetni, hogy megfelelő-e még a tápértéke. Rend a csemegeboltban Áz Állami Kereskedelmi Felügyelőségen elmondották, hogy mind ritkábban lehet lejárt határidejű élelmiszereket találni a boltokban. Erről azonban személyesen is meggyőződhettünk a felügyelőség egyik ellenőrével — noha még találtunk hibát A Széchenyi téri csemegeboltban nagy választékban kínáltat ják magukat a csokoládéáruk és egyéb édességeit. Valamennyi egészen friss, s még az óvatos becslések szerint is elkel addig, mire szavatossági ideje lejárna. Hasonló volt a többi élelmiszer, a kolbászkrém, a szardella- és egyéb paszta, a mustár, a sok konzervféleség, a tejföl, a vaj, a tej, a kávé és még lehetne több cikket is felsorolni. Csupán egy üveg penészes almuskába lehetett belekötni — bár az elárusító megjegyezte, hogy ezt selejtezésre félretették. Valószínűleg így van, csakhogy az már hiba. hogy az üvegpolcon, a vevők előtt állt a romlott áru. Kifogásolható jelzések Nem egyértelműek viszont a jelzések, s erről itt és más üzletekben is meggyőződtünk. Vannak kifogástalanok — az érthetőséget tekintve. A tejfölön, tejen ott a felirat: "Péntek* vagy éppien más nap, amelyiken forgalomba lehet hozni. E könynyen romlandó élelem szavatossági ideje ugyanis egy nap. A Duna Konzervgyár ötdekás szardellapasztáján világosan, érthetően közlik: felhasználható szeptember 25-ig. Más élelmiszereknél azonban nem tüntetik fel a szavatossági időt, vagy a bélyegző elkenhető, olvashatatlan. A Csemege Vállalat készítménye, a tubusos kolbászkrém egészen friss ugyan, de a vevő erről nem győződhet meg Tizennégy tubusból egyen lehetett látni a szavatossági időt. 6en eljátszogat a gondolattal: vajon milyen is lenne élni itt? Milyen lenne ittmaradni hónapokig, esetleg évekig vagy talán örökre. Nos, magunkfajta embernek nehéz lenne megszokni ott. Evést-ivást szerető hangos közvetlenségünk, barátkozó hangosságunk, szórakozni vágyó természetünk aligha illeszkedhetne bele zökkenőmentesen az ottani szokások kereteibe. Idegennek, talajtalannak, társvesztettnek éreznénk magunkat mindvégig, hiába fonódna körénk a megszokás hálója. A visszatérést követő napokban, a lehiggadó élmények között matatva, a finn tájak jutottak legtöbbször eszembe. A kanyargó hegyi szerpentinek, a moh ás falú, öreg kilátótornyok, az ember alig járta fenyvesek, az ezerarcú, új és új szépséggel igéző tavak. Az ember talán itt kerül igazán közel a természethez. Százával talál kis, lakatlan szigeteket, melyek csendjét még vízcsobogás se igen zavarja ... S' ilyen helyen jól* esett néha egyedül lenni. Leülni egy csupasz szikladarabra, nézni a gyorsan vándorló felhőket, a sudár fenyők összehajló ághegyeit, elgondolkodni, a fák alá húzódni a hirtelen jött zivutar elől... Grieg és Sibelius dallamait idézgetni, és kicsit elábrándozni mindazon, hogy amit ezekben a pillanatokban lát az ember, az nem mese — valóság. Mert különben a gyerekkor álomvilágát idézi ez a táj, s talán ezért csak itt lehet igazán érteni-érezni-átélni a KaleAkikből mégsem lett szakmunkás Felszólalás az elbocsátott ipari tanulók érdekében Ha valaki úgy tudja, hogy az ipari tanul ó-képzés a szakma utánpótlást szolgálja, arra való, hogy az esztergályostanulóból jó esztergályos, az asztalosból jó asztalos legyen, minden bizonynyal igaza is van. S a kivétel, melyről most szó esik, csak a szabályt erősíti. A könyvkötőipari tanulókat ugyanis nem azért tanítják egy s némely helyen Szegeden, hogy könyv, kötő szakmunkás váljék belőlük. Hanem miért? Erre a kérdésre talán nem is lehet válaszolni. Az egyetemi könyvtárban például, úgy látszik, azért, hogy játékárukészítő legyen a Nivó Ktsz-nél, vagy esetleg Irodai dolgozó. Az orvosegyetem könyvtárában azért, hogy a kenderfonógyárnak eggyel több félműszakos segédmunkás jusson, a Somogyi Könyvtárban pedig azért, hogy legyen ugyan könyvkötőjük. de csak négyórás takarítói státuszban. Ezek tények. Sajnos nemcsak a könyvkötőszakmában bánnak igy a fiatalokkal. A tudományegyetemen és az orvosegyetemen több más szakmát tanuló (lakatos, asztalos, villanyszerelő, üvegmúve6, orvosi műszerész stb.) gyerekeket is rendszeresen szélnek eresztenek, miután letették a szakmunkásvizsgát. A hivatalos indok mindenütt azonos: nincs foglalkoztatásukra béralap. Erkölcsi indokuk viszont nincs: azt, hogy nem tudják majd biztosítani elhelyezésüket, tudhatták előre. Míg azonban egy lakatosrak talán könnyebb másik munkát találnia, könyvkötőre sem Szegeden, sem környékén nincs szükség. A bőröndős ktsz könyvkötőrészlege már évek óta nem vesz fel ipari tanulót, a nyomda is csak egyet-egyet nevel, viszont meg is tartja őket Az egyetemi könyvtár könyvkötészete pedig minden évben felvesz tanulót — most szeptemberben is szándékában áll —, s elbocsátja azt, aki letette a szakmunkásviszgát. Az orvosegyetem csak a kötészet vezetőinek tiltakozására állt el attól a szándékától, hogy ismét szerződtessen tanulót. Különösen súlyos helyzetbe hozták a Somogyi Könyvtárban Széli Katalint, aki a Kállai Éva leányotthonban nevelkedett, s ha nem tudnak számára szakmunkásnak illő keresetet biztosítani, jövője kerül veszélybe. Különben is Ielkiismeretlenség úgy adni szakmát egy fiatal kezébe, hogy annak hasznát nem láthatja. Azon még vitatkozni se lehet, hogy Back Eszter, akinek most a kenderfonógyárban találtak sovány pénzű állást, nem erre gondolt, amikor megkötötte annak idején a tanulószerződést. Nem nevezhetjük túlom-túl erkölcsös dolognak azt sem, hogy Széli Katalin segédmunkásként köt könyvet, szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében. A béralap, a létszámkeret túllépése tilos minden intézmény számára. S aki nem veszi figyelembe, felelnie kell érte. Ez helyes is. Azt viszont nem lehet eléggé helyteleníteni, hogy egyesek a létszámgazdálkodás ürügyén így visszaéljenek a fiatalok bizalmával, a társadalom íratlan erkölcsi szabályaival! F. K. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT keres építésxm érnőköt, aki legalább 3 éves kivitelezői gyakorlattal rendelkezik, termelési csoportvezetői állás betöltésére. Fizetés nomenklatúra szerint. Ajánlatokat az eddigi működés feltüntetésével, valamint önéletrajz becsatolása mellett kérjük Szeged, Postafiók 98. számra beküldeni. xS 4496 Énekel a közönség a CKantaraiztnháztxan. rendezett hanglent eekiál lítái ö n JÜLIUS 29-én, vasárnap délután 6 órakor. A jelentkező táncdalénekesek közül a legjobbakat értékes hanglemezekkel jutalmazzuk. JELENTKEZÉS a HELYSZÍNEN délután fél órakor. (Zenei kíséret biztosítva.) BELÉPÉS DÍJTALAN! xS 4490 A Szegedi Építőipari Vállalat szegedi munkahelyre azonnali belépésre felvesz kőműves és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: Mikszáth Kálmán u. 1- munkaügyi osztály. xS 4495 "Ravasz* Jelzéssel látják él a kőbányai söröket. Bár a cimkék amúgyis gyakran leesnek, a bélyegzésből, mely a palackozás idejét tünteti fel, rendszerint a dátumát nem lehet kiolvasni. A Csongrád Megyei Tejipari Vállalat hódmezővásárhelyi üzeme a csomagolt vajon nem közli, hogy mikor készült, pedig ez is csak pár napig árusítható élelmiszer. Meg kellene oldani az üdítő gyümölcslevek jelzését is. Mióta a palackokat cégjelzéses koronadugóval zárják le, nincs címkéjük és senki nem tudhatja, meddig élvezhető az őszibarack, birs vagy egyéb gyümölcslé. A szegedi Anna Gyógy- ós Szikvízüzem készítményeinél ilyen hiányosság nincs. Használt a figyelmeztetés A további tapasztalatok azt mutatták, hogy hasznos a figyelmeztetés, az ellenőrzés. Másfél éve a Szent István téri élelmiszerpavilon vezetőjét figyelmeztették, sőt meg is bírságolták a nagy tömegű, lejárt idejű élelmiszerek tartásáért, valaihint árusításáért. Most — ilyen szempontbői — tökéletes volt a rend. Nézhettük akár a csomagolt kávét, paprikát, levesporokat, reggeli italt, csőtésztákat — egyiknél sem volt hiba. Bár még nem kaptak figyelmeztetést — mégis betartják az előírásokat a Marx téri 108. számú húsárudában. A Juhász Gyula utcai élélmiszerárudában is csupán egy cikknek, a piskótás tortalapnak járt le a szavatossági ideje. A nagykőrút 52. raámú árudában is gondos áz árukezelés, ám itt már több kisebb hiba volt: "elöregedett* több csomag kéttojásos csőtészta és spagetti, valamint jó néhány palack üdítő ital. A .Széchenyi téri 7-es árudában két doboz romlott kalkonzervet találtak az ellenőrzésnél, továbbá lejárt idejű édes keksz, hóvirág-kétszersült, panorámadesszert rontotta le az egyébként rendezett, szép üzlet képét. Jobb készletgazdálkodást! Legtöbb esetben a helytelen készletgazdálkodás, sok áru megrendelése vezet Ilyen hibákhoz, mint a 7-es árudában, ahol kávéból tartanak sokat — szavatossági időn túl is — és mégis utánarendelnek. Ugyanígy a Kossuth Lajos sugárút és Bocskai utca sarkán árusító önkiszolgálóboltban a csokoládéáruk készletét halmozták túl. Nagyobb körültekintéssel ilyesmit el lehet kerülni. Egyébként a kiskereskedelem nem köteles átvenni a nagykereskedelmi vállalattól azt az árut, mely a szavatossági idő — például hat hónap — egyharmadánál többet állt az utóbbi raktárában. Befejezésül: a szavatossági idő megjelölése és megtartása fontos. Különösen a könynyen romló áruknál, hiszen vannak olyan áruk, melyek akár öt év múlva is kifogástalanok. Az élelmiszereket szavatossági idejük lejárta után felül kell vizsgáltatni a minőségvizsgáló intézetben — erre esetenként külön is kötelezi a mulasztókat a kereskedelmi felügyelőség, sőt ezer forintig terjedhető pénzbírságot is kiszabhat K. B. ÉRTESÍTJÜK A LAKOSSÁGOT, hogy a Pa tyolat Vállalat a Dózsa György utca 7. sz. és Április 4 útja 49. sz. alatt felvevő üzletet nyitott, ahol festést, vegytisztítást és háztartási mosást vállaL Nyitvatartási idő reggel fél 8tól délután 16 óráig, szombaton 14 óráig. xS4487 SZVSE labdarúgó szakosztálya folyó hó 28-án 20 órai kezdettel rendezi hagyományos Sportbálját a Vasutasok Petőfi Sándor Kültúrotthonában. Mindenkit szeretettel vár a rendezősóg. XS 41330 10. sz. Autóközlekedési Vállalat RAKODÓKAT VESZ fel. JO KERESETI LEHETÖSEGGEL. Jelentkezés: Szeged. Marx tér 10—11. Munkaügyi osztály. K. 94 A Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatósága "Az ember tragédiája* produkcióhoz felnőtt statisztákat felvesz. Jelentkezés július 28—29-én délután 5-kor a Tömörkény Leánygimnázium (Tisza-part) udvarán. A próbák délelőtt lesznek.