Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-26 / 173. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1962. Jffltos 28. PAPP ZOLTÁN: SUOMI, 1962 AZ TJTAZAs külön világ, egyfajta életforma, sajátos önmozgással és törvények­keL Űj szokásokba törődik bele az ember, másokat el­felejt Másképp múlik az idő is, mint a megszokott ke­retekben: hol felgyorsítja a sok, egymásra zúduló él­mény, hol lassítja és el­nyújtja az otthont idéző hon­vágy. Bizonyos felfokozott­ság is társul mindehhez, és ebben a különös izgalomban az ember jobban meglát és megőriz magában mindent Emlékezetéből nehezebben hullnak ki a dolgok, történe­tek. Eltelik egy hét, egy. hó­nap, évek telnek el, és vál­tozatlan élességgel él benne minden, az egyszer látott dolgok különös ragyogásá­val. * Szobrok. Lahtiban mint már ír­tam egyszer — egy rén­szarvas szobra áll a helyi zeneiskola előtt A szobor szerencsét hoz — vallják az iskola tanárai, és nem vál­nának meg tőle semennyi pénzért A háború után köl­tözött ebbe a városba az in­tézmény, és — szinte leltári tárgyként — hozta magával a rénszarvast is. Nem min­dennapos ragaszkodás ez. Szobrok és emberek. Nincs közöttük az élők és élet­telen rideg távolsága. Tamperében, egy dombhá­tán, ahonnan belátni a vá­rost, áll egy szoborba öntött szomorú emlékeztető: egy anya, két gyermekével... A városlakók még jól emlé­keznek arra a napra, 1929­ben történt Napi útjára in­dult a sétahajó, pihenni vá­gyó emberekkel siklott a nagy tavon, a csodálatos napsütésben. De később el­borult az ég, hatalmas vihar támadt, és a felkorbácsolt hullámok közt előbb oldalá­ra dőlt majd felborult a sé­tahajó. Százharrnincnyolc ember lelte halálát a hul­lámsírban. Csak húszan me­nekültek meg, köztük a ka­pitány, akit később bíróság elé állítottak és elítéltek, mert felelőtlenségével része­se volt a katasztrófának. Ez a dombháton álló szobor tör­ténete ... A kilátótoronyból csodálatos volt a táj. Körös­körül tavak, a dombokon fe­nyőrengeteg. Valahol mesz­sze, a nyüt vízen ágaskodó kilátótorony. Innen akkorá­nak tűnt csak, mint egy gyu­faszál, a csillámló víztenger közepén. Közvetlen közelé­' ben történt a katasztrófa. Akadnak vidámabb törté­EPIZÓDOK. L netek ls. A finnek szeretnek élcelődni — érdekes és ro­konszenves vonás ez ben­nük. Van érzékük a humor­hoz és nem mennek a szom­szédba egy kis csípős iró­niáért. TAMPEREBEN régen ész­revették már, hogy a város körül elterülő két tó szint­különbsége eltérő. Nosza ás­tak is egy csatornát, és most három mesterséges víz­lépcsőn zúdul le a víz az alacsonyabban fekvő tóba — közben villamosenergiát fej­leszt A csatorna felett híd ívelődik, a hídon négy szo­bor, ősi foglalkozások szim­bólumaként A vadász és az adószedő nem ébreszt külö­nös figyelmet A harmadik a kereskedőt akarja ábrá­zolni. Meztelen férfi, előre­nyújtott kezében valamit tart, nyilván az árut, amit a vevőnek kínál. De a tam­pereiek ezt mondják: ez egy tönkrement kereskedő, aki utolsó alsónadrágját tartja a kezében. A negyedik szobor egy nőalak. A szobrász nem adott kulcsot a szimbólum megfejtéséhez, de a tampe­rei ek könnyen segítettek ma­gukon. Úgy látszik — fele­lik a kérdezőnek —, vala­mikor még foglalkozás volt nőnek lenni ... Helsinkiben, a parlament­ben, az elnöki emelvény mö­gött magasodó fal beugrói­ban szobrok állnak, szimbó­lumként. Egyik például a szellemi, a másik a fizikai munkát jelképezi. Nagyon szép szobrok — mondják a finnek, csak azt nem értik, hogy a szellemi munkásnak miért fejlettebb az izomzata, mint fizikai munkát végző társáé? A szobrászt ennyire magával ragadta volna az alkotás szenvedélye? Közé­pen, pontosan az elnöki pul­pitus mögött áll a Jövő szim­bolikus szobra. Sudár nő­alak, háttal áll, nem látni az arcát, s így titokzatos, mint a jövendő. Finn kísé­rőnk csak mosolygott, de nem volt hajlandó elárulni a szoborral kapcsolatos tör­ténetet. Nem is erőltettük. Sejtettük a mosoly okát. El­végre nálunk se hagynák szó nélkül az emberek, ha egy női szobor a hátát mutat­ná a T. Háznak.ÚS * Szavak. Hallottak világhírű művé­szekről, politikusokról, akik szívesen eljöttek volna Ma­gyarországra szerepelni, lá­togatóba, ha..., ha becsüle­tes nevük nem hasonlított volna kísértetiesen egy-egy olyan magyar szóra, mely nem bírja el a nyomdafes­téket. NOS, MI IS MEGJÁRTUK egyszer-kétszer. Mert igaz, ami igaz, akadnak furcsa azonosságok, melyeket a nyelvöltögető véletlen ková­csol, s amelyek bizony alig­ha alkalmasak arra, hogy tu­dósaink szófejtésekbe bonyo­lódjanak velük kapcsolatban. Itt van például a tej. Min­den étkezéskor kaptunk te­jet. Reggel, délben este. Ért­hető, hogy sűrűn emleget­tük a nevét. A felszolgálók faarccal jártak-keltek körü­löttünk, de végül csak ki­robbant belőlük a nevetés, s előbb nemzetközi jelbeszéd­del — igen kifejezőn —, majd a tolmács segítségévél elmagyarázták nekünk, hogy a tej szó náluk (bocsánat érte) — tetűt jelent... A másik azonosság vala­mivel kellemetlenebb. Van nekünk egy szavunk: a "per­sze". Használjuk úton-útfé­len. Ne kívánják, hogy köz­readjam finn megfelelőjét. Mert mondhatnám, hogy a gyereket nálunk is el szok­ták fenekelni, de attól félek, hogy a "persze" finn jelentése kissé "népibb". Ta­lán csak Hasek Svejk-jében lehetne büntetlenül kinyom­tatni. De nem is ez az érdekes. Tolmácsunk, vezetőnk nap mint nap figyelmeztetett bennünket: nem mondani azt, hogy "persze". Gazdag a mi nyelvünk, van helyette más szó: igen, hogyne, ter­mészetesen. — Persze — feleltük aka­ratlanul, mintha egy kis ör­dög lökte volna ki belőlünk a szót FOGADÁSON vagyunk a Finn—Magyar Baráti Társa­ság klubjában. Egyik kollé­gám odaint magához. Két szép, szőke finn lánnyal be­szélget éppen, s mondja ne­kem: — Te, ezek a lányok tud­nak egy kicsit magyarul... Tudom, a jóelőbb én is váltottam velük néhány szót, ezért feleletképpen csakeny­nyit mondok: — Persze. A két lány megpróbál mo­solyogni. Barátom bámulja a cipőjét Nekem óráknak tetsző öt másodpercre van szükségem, hogy eltűnjek a közelükből... (Folyt, köv.) Lelkes készülődés a szegedi ifjúság színes karneváljára Hagyomány már Szegeden, hogy az ünnepi hetekben rendezi meg a KISZ Szeged városi bizottsága az ifjúsági béketalálkozót. Idén július 29-én, vasárnap kerül sor a gazdag programú ünnepi eseményre, melyet a helsinki Világifjúsági Találkozó „Bé­ke és barátság" jelszavának szellemében rendeznek meg. Délelőtt 10 -órakor a Szé­chenyi téren ünnepi nagy­gyűléssel kezdődik az Ifjú­sági Béketalálkozó program­ja. Előadó Siklós János elv­társ, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára lesz. Délután 6 órakor kezdődik a színpompás karneváli fel­vonulás. A KISZ Szeged vá­rosi végrehajtó bizottságához ötven ifjúsági alapszervezet jelentette be, hogy részt kí­ván venni a karneváli fel­vonuláson. Jó néhány üzem­ben, hivatalban titokban tartják a készülődést Meg­lepetésnek tartogatják színes jelmezeiket Akad azonban jó néhány olyan üzem is, ahol a készülő KISZ-esek szívesen • adtak felvilágosí­tást terveikről, elképzelése­ikről. Az Üjszegedi Kender-, Lenszövő Vállalat KISZ bi­zottsága már hónapokkal ez­előtt megkezdte a szervezést. A hercegi pár és díszes ud­vartartása kerül ki majd az üzemből. Gábor Erzsébet KISZ-titkár elmondta, meny­nyi gondot jelentett a her­cegi pár kiválasztása. Végül sok vita után Fux Andrásra, az üzem jeles színjátszójára és Tombácz Ilonka szövőnőre esett a választás. Az udvar­mester tisztségére Szilber­mann Gyula, a lemezüzem segédművezetője vállalko­zott. Az udvarhölgyek részé­re Budapestről érkeztek a színpompás ruhák. A test­őrök tüzes paripáit a Hala­dás Termelőszövetkezet és a Délrost adja kölcsön az új­szegedi KISZ-eseknek. Rádióműsor Csütörtök KOSSUTH-RADIO 4,26 Rákóczi-induló. 4,36 Hi­rek. 4,40—7,59 Vidáman, frissen. Közben: 5,00 Falurádió. 5,30 Hírek. 6,20 Néhány perc tudo­mány. 6,59 Időjelzés. 7,00 Hi­rek. 7,10 UJ könyvek. 7,30 Mű­sornaptár. 7,59 Időjelzés. 8,00 Műsorismertetés. 8,10 Reggeli hangverseny. 8,55 Edes anya­nyelvünk. 9,00 Az Ifjúsági Rá­dió műsora. 9,50 Népi zene­kar. 10,00 Hírek. 10,10 Napi­renden .., 10,15 Szórakoztató ze­ne. 11,00 Rádió Szabadegyetem. 11,15 Operarészletek. 12,00 Déli harangszó. 12,15 Tánczene. 13,00 A szarka és a gilice. 13,10 Egy falu — egy nóta. 13,45 Andor Eva énekel. 14,15 Gazdasági fó­rum. 14,25 Operettrészletek. 16,00 Hírek. 15,09 Időjárási elentés, 15 Óra 10 A VIT előtt. 16,25 Lá­nyok, asszonyok. 18,40 Olasz madrigálok. 16,55 Műsorismer­tetés. 17,00 Hírek. 17,10 Moszk­vai tudósítónk jegyzete. 17,20 Könnyűzene Annáknak. 18,05 Emlékezés. 18,35 Tánczene. 19,10 Ifjú Figyelő. 19,30 Az országos kék-jelzés mentén. 19,54 Jó estét, gyerekek! 20,00 Esti kró­nika. 20,25 Vezényel Lamberto Gardelli. 21,00 Chaplin és a ze­ne. 21,30 „Verseim elérik a messzi századokat". 22,00 Hí­rek. 22,15 Galoppverseny-ered­mények. 22,20 Bécsi vér. 23.10 Kamarazene. 24,00 Hírek. 0,10 Roger Williams zongorázik. C.30 Himnusz. PETOFI-RADTO 8,00 Reggeli zene. 8,60 Hírek. 6.25 Műsornaptár. 6,50 Torna. 8,00—3,10 Hírek. 14,00 Időjárás­és vizáUásjelentés. 14,15 Műsor­Ismertetés. 14,20 Mesét hordozó 13,00 Táncdalok. 15,30 Két operanyitány. 15,50 A külföldi sajtó hasábjairól. 16,00 Hírek. 16,05 Verbunkosok, magyar nó­ták, csárdások. 16,40 Tónerit­musban. 17,00 Az Ifjúsági Rá­dió műsora. 17,20 Amiről a klubokban beszélnek. 17,35 Porgy és Bess. 18,00 Hírek. 18,05 Németh Marika énekel. 18,25 Boross Jolán énekek 19,00 Hírek. 19,05 Zenekari muzsika. 20,00 A zene világa. 20,23 Kemo­terápiával a vírusok ellen. 20,35 Előszóval — muzsikával. Köz­ben: 21,00—21,05 Hírek. 23,00 Hí­rek. 23,15 Műsorzárás. Televízióm Qsor 18,00 Kicsinyek műsora. 18,30 A 4-es számú automata. 19,00 A jövő hét műsora. 19,05 Te­lesport. 19,30 TV-Híradó. 19,45 A Magyar Hirdető műsora. 20 óra Autókaland. 21,00 Hallgas­sunk tánczenéti 21,39 Hírek. TV-Híradó. A DAV ifjúmunkásai ezek­ben a napokban munka után a műhelyben igyekeznek, a a „nagy halon" dolgoznak. Sok töprengés után úgy dön­töttek a fiatalok, hogy a Ti­sza-parti városhoz illő jel­képpel vonulnak a karneváli menetben. Az Erőmű KISZ­istái és a vállalat két idős asztalos szakmunkása óriási pontyot készítettek. A ritka halászzsákmány magassága két és fél méter, hossza pe­dig hét méter. Az óriás­ponty gyomrába egy kis te­hergépkocsit építettek be, így vontatásáról nem kell kü­lön gondoskodni. A hatalmas hal váza már elkészült, je­lenleg a pikkelyek elhelye­zése okoz gondot a DÁV fia­taljainak. Szorgalmasan dol­goznak, hiszen már csak pár nap választja el őket a kar­neváli felvonulástól, s akkor­ra el kell készülniök. Nehéz lenne felsorolni a jelmezek tarka tömegét. A gyufagyár KISZ-esei például a trójai faló mását készítették el és ter­veik szerint a görög harco­sok a dísztribün előtt száll­nak ki belőle. A Kertészeti Vállalat KISZ-esei a vállalat profiljának megfelelően vi­rághintón vonulnak a színes, tarka menetben. A Fémipari Vállalat fiataljai gondolát építettek. A Malomipari Egyesülés KISZ-esei János vitéz meséjét, a Pincegazda­ság ifjúmunkásai pedig szü­reti mulatságot elevenítenek majd meg. A gazdag programú ifjúsá­gi béketalálkozót este nagy­szabású karneváli bál zárja le, melyet Újszegeden, a Vi­gadóban rendeznek meg. A ruhagyár tánccsoportja ere­deti népviseletben finn népi tánccal nyitja meg a bált Az est műsorában fellép Kiss Gyula táncdalénekes, ezenkí­vül kacsavadászat és jelmez­verseny teszi színessé, érde­kessé az ifjúsági béketalál­kozót. Szerkesztői üzenetek Hődör János, Szeged: Kérését az Ingatlankezelő Vállalat tel­jesítette. A Széchenyi tér 15. számú ház csatornáját kijavítot­ták, így panasza orvoslást nyert. Rozsnyainé, Mórahalom: Ápo­lónőképző-tanfolyam Szegeden, a Kossuth Zsuzsanna ápolónőkép­ző Iskolában Indul idén október 1-én. A tanfolyam kétéves. Je­lentkezni augusztus 15-ig lehet azoknak, akik elvégezték leg­alább a nyolc általános Iskolát és betöltötték 17. életévüket. K. P.-né, Szeged: A házfel­ügyelő nem köteles —' még ab­ban az esetben sem, ha elrom­lik a lift — a gyermekkocsit lehozni az emeletről. B. Istvánné, Szeged: Minisz­tertanácsi rendelet jelent meg a napokban arról, hogy a köz­erkölcsöt veszélyeztető Ittas sze­mélyek hivatalból elvonókúrára kötelezhetők. Szabadtéri statisztál. Előter­jesztésüket illetékes helyre to­vábbítottuk. Vadász Ferenc: AZ ÖRVÉNY uisszanéz (4) A MARCAL ÉS A RÁBA KÖZÉN A csontunk is csikorgott. Merő víz lett rajturik minden. Azt se tudom, hogyan kerültem ágyba. Tény és való: aznap este engem se hallott senki ordítani. Félek. Bárhogy szépítem, kavargó érzéselmet legjobban ez a szó fejezi ki. A fejem fölött nyitva van az ablak, de nem mozdul a levegő. Azt hiszem Ilyés Zoli sem alszik. Hánykolódik az ágyán. Sötétkék és lila foltok ülnek a tájon, s különös, alakta­lan kicsi élőlények cikkáznak, zsongnak a magasban. A nevüket se tudom. Más itt a hold, másként hunyorognak a csillagok... A Fertő tótól messze van a^Csendes-óceán. Hidegségtől végtelen világ választja el Okinawa szigetét... Gyerekkoromban Ilyenkor este sokszor megállt fölöttem az égbolt. Rámborult, mint egy csodálatos sátor. Figyeltem a Tejutat, csillagok futását, hullását. A hold követett. Fö­löttem volt, bárhová mentem. "A holdat mindig úgy látod — oktattak a felnőttek. — Bárhová mégy, a föld bármely pontjára*. Így volt mostanáig. Itt a hold állása is más. A távolban kigyúlnak az esti fények. Messze a délke­leti parton Naha és a többi váro% olyan, mint amilyen a földkerekség minden városa. Élénk, mozgalmas, hangos. De a sötétség, az erdők, a kövek ez a földrengésektől sok­szor megrázott szigetvilág — a zslma —, titokzatos, kiismer­hetetlen. Félek. Lebegek két világ között. Egyik sem az enyém, lábam alatt nincs föld, a fejem fölött idegen ég... öt éve a Marcal és a Rába közén táboroztunk. Messzi­ről kéklettek a soproni és a kőszegi hegyek. A patakok szé­leit beszegte a gólyahír. Áprilisban ibolya és gyöngyvirág tarkította az erdők alját. Megjött a nyár, kinyílt a marga­réta, az erős illatú menta. Irottkőtől — nyolcszáz méter fölött — szélesre tárult Nyugat felé a világ. A csúcs mögött bükkök erdeje takart bennünket. Virágoskert arrafelé az erdö. Napsugár ragyog­ja be a tisztást, a vízmenti réteket. Az árnyékos patakvölgy­ben a fák, a fű, a víz és a virágok illata mámorossá szé­dítették az embert. Amikor odamentünk, helyenként még hó ropogott csiz­máink talpa alatt, de már hóvirág lepte el az erdőt, barkát hánytak a mogyorók. Most... Itt vagyok. Gazdám az SWC, a Special Warfare Center. Tudom mivel jár ez. Otthon nem ismernek tréfát. Itt se. A hülye Sulyok mégis az Avót emlegeti. Mondtam neki: hallgasson. Nem játék ez. De nem érti. A társalgóban szól a rádió. Kihallatszik a dzsessz. Be­fogom a fülem. Idegesít. Kell a csend. "Frank Sinatra éne­kel: Songs for Swinging Lovers*. Elhallgat A bemondónő ajánlja: "Igyon Ballantines skót whiskyt Százhuszonöt éve ismerik*. A május felejthetetlen. "Látjátok? Zergeboglárka* — ezt Csaplár százados mondta. Minden virágot, minden nö­vényt ismert a parancsnokunk. Mielőtt katona lett, kerté­szeti főiskolára járt Mi is bartáságban kerültünk a virá­gokkal. Halvány rózsaszín kelyhével intett nekünk a fá­tyolvirág, jöttünkre felvetette fejét a vad éjjeli viola és a tűzliliom. A határőrélet — így mondtuk és hittük is — szépség, büszkeség. Járőrszolgálat nappal és éjszaka. Ez nem könnyű. Figyelőállásban órákon át. "Állj, ki vagy?* "A jelszót!* Mégis, ml volt az ehhez, az itteni "életbenmaradási ki­kézés*-hez képest? "Most Jelly Roll Morton számát hallják — mondja a rádió. — The King of New-Orleans*. Megfojtasz te fülledt okinawai éj. Védőm vagy-e való­ban, vagy börtönöm? A nyugati végeken térdig jártunk a tündérkert virá­gaiban: rózsaszínű ciklámen, mérges gyűszűvirág, vörös szappanfű a páfrányok zöldjében. Szépséges, mesebeli ma­gyar erdők... A fejed fölött kakuk kiált, gerle válaszol, fülemüle csattog. — Egek, gondolod, milyen jó, hogy holnap­után szabadnapos leszek. "A kocsik hercege a Prince Skyline. Gyártja a japáni Fuji cég, Kyobashi, Tokio.* Csendes, meleg délután... A fák levele se mozdul, a fű se rezzen. Fegyvered az avarban lapul. A kristályos ra­gyogásban megfigyelheted a fészekrakó tengelicét, a költést, a fiókák érzését, látod a repülés tanulását, lélegzeted is visz­szafojtod, amikor a növendék leesik a fészekszélről és riad­tan csapkod. Jön érte az anyja, segít neki: felrepülnek, visz­szatérnek. Mindig visszatérnek... A határőrnek jó ismerőse minden fa, minden bokor, még a fűszálak rendje is bevésődik emlékezetébe... Elárult, vert hadak módjára csellengtünk azokban az őszi napokban. Előbb még kurucok szavát idéztük. "Sárgul már a levele a sűrű Bakonynak, hervad sze­rencséje szegény kurucoknak! Meddig áll fönn fejünk? Csak az Isten tudja. Csak az Isten tudja- — senki nem mondhatja: Mi pi­ros vérünknek hol lesz kiontása, fáradt tetemünknek föld­ben nyugovása... Végső pusztulása!" ... A hazánk felszabadulása tizenegyedik évfordulójá­nak tiszteletére rendezett ünnepi estünket megnyitom — mondta a kőszegi őrsön Pásztor hadnagy, az egység poli­tikai tisztje. — Dávid Mihály tizedes szaval. 7 Én szavaltam, Dávid Mihály tizedes én voltam. Én idéz­tem fel a bujdosó kurucok szavát "Szórakozzon Monté Carlóban — biztat a rádió. — Szálljon meg a Hotel Hermitage-ban. Szolid árak az Old Beach Hotelben.* Már mindenki megbolondult akkor körülöttem. "Nem hagyják büntetlenül, hogy nyitva hagytuk a határt — ijeszt­gettük egymást. Felpakolnak valamennyiünket és uzsgyi Szibériába ...« Hidegségben voltam két nap, két éjszaka. Bújtam. Több­ször is felzörgették Kisséket. "Az Erzsi vőlegényét keressük, az ávóst!* Erzsi nem félt. Biztatott: maradjak. "El tudnál menni? — kérdezte. — Apád is megtagad, ha ezt mered tenni* — súgta. Takarókat hozott a padlásra, forró teát, jó falatot "Maradj!« "... ha ezt megteszed." Munkás az apám a győri gépgyárban. Becsületre nevelt Műszerész technikus vagyok magam is. A gyárban szerettek. Mindig a repülés izgatott. A Szabadságharcos Szövetségben vitorláztam. Ugrottam is. Egy ideig bejártam a DISZ-be. Erőltettem az apám kedvéért. De nem találtam ott abban a csoportban semmit. Merő unalom volt, meddő tétlenség. Kíváncsi voltam a világra, kívánkoztam idegenbe. Jöttek ismerősök, századbeliek. Sapkarózsa és rangjel­zés nélkül, vagy egészen civilben. "Hallottad, mi történt Mosonmagyaróvárott?* — Hal­lottad, hogy Stefkó főhadnagyot megölték? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom