Délmagyarország, 1962. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-13 / 136. szám

3 Szerda, 1962. június 13. Szegedi könyvekről Lődi Ferenc új verseskönyve • A költő hatodik kötete sikerül, de kárpótolnak ben­még mindig a várakozásra nünket azok a versek, me­szorítja az olvasót, nem pe- lyek a házastársi szerelem­dig a beteljesült ígéretek nek a gyermekek iránti sze­zavartalan élvezetére. Szem- retetben való továbbéléséről beötlő e kötet alapján, szólnak. A nem új, de szá­hogy Lődi Ferenc lírai ér- munkra újra fölfedezett lí­deklődésének köre a régebbi- rai témának ez a föleleve­ekhez viszonyítva leszűkült, nítése tényleg revellációként és éppen olyan témákban vált hat ránk. intenzívvé, amelyek előbb nem voltak uralkodók ná- Nem tagadható az la. Van ebben a megváltozott sem' hogy Lődi Ferenc régi költői magatartásban vala- közéleti érdeklődése jelen van ebben a kötetben is. miféle menekülés a szerelem a család lés nemegyszer a költői mesterség formai ele­meihez, egy külcsínyes kí­sérletezéshez. Ez hökkent meg bennünket, amikor a megelőző köteteinek verseit BZ újakkal egybevetjük. Ré­gebbi lírai témái tűnnek elő újra, de úgy, hogy a politi­kusabb, közéletibb lírai té­mák szenvedik meg jelent­kezésüket, nemcsak számban, hanem intenzitásban is. A kötet fő motívumai (amelyek művészileg is a tás nem lehet annyira rossz és töredékes, hogy a kérdé­sünkre ne tudjunk e kötet alapján feleletet keresni. Lő­di Ferenc primér politikai és közéleti tematikájú ver­sei polemizálnak a családias, szerelmi libájával. Az előb­biek . megformálása annyira nem sikerült, hogy lerontja a költői őszinteség értékét is. Sok van ezekben a versek­ben a rutinból és kevés a megszenvedésből, megélésből. A menekülés, visszahúzó­Fölforrósodik ez a líra, ami- dás motívuma 'Lődi Ferenc kor a költő egykori osztá­lyosairól szól. (Darvak). Tisztább szenvedélyekről be­szél a paraszti világ nagy váltásának korszakán. A már önön útját járó költő nem minden elkötelezettség nél­kül emlékezik az egykori ingyenkosztosokra, akik kö­zött ott állott maga is. Re­mek hangulati és érzelmi hatást ér el, amikor a ka­pualjak szerelmi jelenetei­nek emlékéről ir vagy az ut­költészetében a mívesség fe­lé fokozott, néha csak arra való törekvés. Eredmény: kitűnő sorok (... lábnyo­munk ott ég a gyom alatt, Életnek, harcnak, — jaj, te vagy nekem, te.), finoman cizellált hangulati képek. A virágénekek tónusát próbál­gatja nagyon is modern em­beri vívódásainak kifejező­jeként (Virágom, virágom), vagy a József Attilánál is föllelhető regős motívum legjobb írásokban jelentkez- calányról egy Villoni hangú- lesz a feleség család gye_ „ _ latu versben• (Kihaauta Kru- ' ... , nek): a hitvesi szerelem, a családi élet, a gyermekekben továbbélő ember vívódása, öröme és kétsége. (Ha nem hinném az embert... Hűt­lenek — szeretve, Csókjaim.) Ritkán (Benjámin néhány régebbi versét kivéve) a mai költészetben alig érintett lí­rai témák. De mindez egy tervszerűen építgetett lírai sziget, ahová meg nem okolható módon az ősz, az elmúlás erősen pesszimista beütéseivel terhelten oda­hanyatlik a költő, önelemző, bensőbb önmagát vizsgáló verse a Fekete gyöngyök (minden formai szépsége és latú versben (Kihagyta Krú­dy...) Néhány színe," gesz­tusa, témqja jóértelmű sze­gediségről árulkodik. (Nem vidékiség!) A szülőváros sze­retetének megéneklésén túl ott vannak enek a szegedi­ségnek a nyomai a legen­dás Boszorkányszigetről szó­ló bizarr, képekkel telitüz­delt, jólsikerült versében és egy szerelmes versében fel­tűnő égőpiros paprikafűzér motívumában is. A kötet politikusabb ver­sei közül a németországi utat fölelevenítők a legjob­bak, ahol Schiller nevét idé­zi a fasizmussal szemben és a bravúrja ellenére is) valami szép német lány emlékét erős megokolatlan izoláltságról árulkodik. A kötet szonettciklusa (Szerelmes ének foglyai) 15 szonettben egy próbált em­beri sors menedékének, a családi életnek és a hitvesi szerelemnek az őszinte vívó­dásait tárja az olvasó elé. Kétségtelen, hogy kitűnően váltogatott lírai alapállásból konstruálja meg a ciklust, hogy néhány kiugróan jó da­rabjában meggyőzzön ben­nünket az őszinteségéről és mesterségbeli képességeiről. Az elmúlás és a lét filo­zófiai boncolgatása itt sem hangulati hatással rezonál­tatja az olvasóban is. Az em_ geriség és az emberség nagy kérdései itt bukkannak elő költőileg legjobban megfor­mált versekben. Mi az oka viszont annak, hogy a pri­mér politikai tematikájú ver­sek gyengébben sikerültek? (Pl. Dal a forradalomról.) Ta­lán a szerkesztés is hibás ebben, hiszen ez a kis kötet nyilván' csak csekély töredé­ke a megelőző kötettől ed­dig íródott verseknek. Nyil­ván a válogatás nagyobb anyaggal gazdálkodott, de végső soron csak azzal, amit Lődi Ferenc írt. A váloga­CjfÜlmhwek A NAGYVILÁGBÓL rek szerelem problémáinak hordozója. De a mívességre való törekvés nem feledteti a gyakran végig nem vitt (Felelgető) verslogikát, egy töltelék sor vagy szó beszú­rását és azt^ hogy bántón en­gedi szép sorait és gondola­tait költői sablonokba futni. (Például a Kiáltás című szo­nettben: Borulj hűs írként tátongó sebemre.) Úgy hisz­szük, hogy ez a formai föl­készültség nagyobb gondo­lati bírású, mint amivel a költő megterheli és bicsaklá­sai éppen e könnyeden futás­ban kereshetők. Formai es tematikai kitaposottsága önön bizton­ságot nyújt neki, de az ol­vasóban korántsem a töké­letesség érzését váltja ki, hanem inkább a megszokott biztonságosság ismétlését. Nem lennénk őszinték, ha nem mondanók ki; nem a korszakos költészet, hanem a nagyra és jobbra törésnek lehetőségei vannak meg Lő­di Ferenc lírájában. A meg­szokás és megszokottság he­lyett sokkal inkább a kísér­letezést látjuk követendő út­jának. Több izgalmat, mégha zökkenés és botlás, árán is, mert e könnyen futó, tökéle­tességre törekvő versek ép­pen a nehezebb és semmi­képpen sem problémátlan valóság megkerülését, és a régebbi, szerintünk teljesebb és jobb költői énjének re­dukálását jelentik. Illa Mihály Pályaválasztás előtt (Levelezőnktől.) A Hazafias Népfront sze­gedi III. kerületi bizottsága már a tavalyi tanítási év befejezése előtt is összehívta a kerület általános iskolái­ban végző nyolcadik osztá­lyos tanulókat, hogy meg­beszélje velük a továbbta­nulás, a pályaválasztás kér­déseit. A próbálkozás siker­rel járt, úgyhogy az idén ismét sor került erre a ta­lálkozóra. A beszélgetést Nagy Já­nosnak, a tanítóképző is­kola tanárának előadása ve­zette be, melyben többek között a mezőgazdasági és az ipari szakmunkásképzés­ről esett szó. Az előadó hi­vatkozott a fiatalság lendü­letére, lelkesedésére, és fel­hívta a figyelmet a társadal­mi együttélés, a helytállás fontosságára. Az előadás után sok fia­tal, felnőtt emberhez illő ko­molysággal, szólt hozzá a hallottakhoz, s tárta fel problémáit, elképzeléseit a pályaválasztással kapcsola­tosan. Majd a III. kerületi népfrontbizottság filmvetí­téssel kedveskedett a most végző általános iskolások­nak. Sziládi Sándor 1 i S t SAKK ii ii A világbajnok-jelöltek cu­racaói versenyének harma­dik szakaszában némely ver­senyzőnél a fáradtság jelei mutatkoznak. Különösen vo­natkozák ez Korcsnojra, aki az első szakaszban 5 ponttal első lett, a harmadikat vi­szont három vereséggel kezd­te. Most már szinte biztos­ra vehető, hogy Keresz, Gel­ler és Petroszján közül kerül ki Botvinnik világbajnok legközelebbi ellenfele. Bámulatos teljesítményt nyújtott eddig Keresz. A ki­váló nagymester 25 évvel ezelőtt nyerte meg a semrae­ring—badeni nagymesterver­senyt. Azóta sok ifjú tehet­ség tűnt fel, közülük leg­több csak pár évig tudott az élvonalban maradni, Keresz azonban 25 év óta vala­mennyi világversenyen kitű­nően szerepel, s a nemzet­közi nagymesterek közül ő nyerte a legtöbb első díjat. A sakkozók táborának különös sakkcsemegét jelentene egy Botvinnik—Keresz páros­mérkőzés. * A magyar bajnokság játsz­mái színvonalasabbak az elő­ző bajnokság játszmáinál. Tanulságos módon rohanta le Dely mester Szabó nagy­mestert, aki már a 18. lé­pésnél a játszma feladására kényszerült. Világos: Dely. Sötét: Szabó. 1. e4, c5, 2. HÍ3, d6, 3. d4, cxd, 4. Hxd4, Hf6, 5. Hc3, a6, 6. Fc4, e6, 7. Fb3, b5, 8. f4, Fb7, 9. 0—0, b4, 10. e5, bxc, 11. exf, Hd7. 12. Í5, e5, 13. Fxf7+, Kxf7, 14. Vh5+, g6, 15. fxg, hxg, 16. Vxh8, exd, 17. Vh7+, Ke6, 18. Vg8+, sötét feladta! * Világos: Kd2, Va8, Fb6, gyalog: c2 (4). Sötét: Kb4, Fb5 (2). a fi 9 m ff§ 11 ell: !® ül Ül Jt % • • • • m fpü ü n 9 Világos indul, s a második lépésben mattot ad! (Faria feladványa.) A múlt heti feladvány megoldása: 1. Hh5, Kf8, 2. Hh6, s matt a következő lé­pésben! Magyar képzőművészeti kiállítás Moszkvában Kedden hazánk moszkvai nagykövetségén sajtóértekez­letet tartottak a pénteken Moszkvában megnyíló ma­gyar képzőművészeti kiállí­tás alkalmából. Oláh József ideiglenes ügyvivő megnyitó­beszéde után Nemes István­ná műtörténész, a kiállítás rendezője elmondotta, hogy a kiállításon 143 kép és 54 szobor kerül a moszkvai kö­zönség elé. A XIX—XX, század magyar képzőművé­szetének legjelentősebb kép­viselőivel, a többi között Markó Károly, Zichy Mi­hály, Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Szinyei Mer­se Pál, Csók István, Derko­vits Gyula, Ferenczy Károly, Szőnyi István festményeivel, Bokros-Birman Dezső, Fe­renczy Béni, Medgyessy Fe­renc szobraival ismerkednek meg a moszkvalak. A kiállítás anyagát előző­leg Leningrádban az Ermi­tázs épületében nagy siker­rel mutatták be. Ott hat hét alatt több mint százezer ember nézte meg a nagy magyar festők és szobrászok alkotásait. , A moszkvai kiállítás egy hónapig lesz nyitva. (MTI) Rádióműsor Szerda K.OSSUTH-KADIO 4,26 Rákóczi-induló. 4,30 Hí­'rek. 4,40—7,59 Vidáman, íris­sen. Közben: 5,00 Falurádió. 5,30 Hírek. 6,20 Orvosi tanácsok, 6,40 Hirdetőoszlop. 6,59 Időjel­zés. 7,00 Hirek. 7,10 Uj köny­vek. 7,30 Műsornaptár. 7,59 Idő­jelzés. 8,00. Műsorismertetés. 8,10 Könnyűzene. 9,00 Rádióegyetem. 9,30 Saint-Saéns: F-dúr zongo­raverseny. 10,00 Hírek. 10,10 Ut­törő-hiradó. 10,30 Népi zene. 11 óra Napirenden . . . 11,05 Két operanyitány. 11,23 A Szabó csa­lád. 12,00 Déli harangszó. 12.15 Klasszikus operettrészletek. 13 óra Válaszolunk hallgatóinknak. 13,15 Hangversenyindulók. 13,35 Chopin-zongoraművek. 14,00 A többi jön magától. Elbeszélés. 14,25 Tánczene. 15,00 Hírek, köz­lemények. 15,08 Időjárásjelentés. 15,10 Kettősök Puccini operái­ból. 15,40 A hering. Elbeszélés. 16,00 Észtrádzene. 16,30 Az Al­Dunától a Keleti-tengerig. 16,40 Román népi zene. 16,55 Műsor­ismertetés. 17,00 Hírek. 17,15 Ró­bert Casadesus zongorázik, Heinrlch Schusnus énekel, Dá­vid Ojsztrah hegedül. 18,05 Jó estét! 18,25 Könnyűzene. 19,00 Emlékezés Rózsa Ferencre. 19.37 Szervánszky Endre: Honvédkan­táta. 19,55 Jó éjszakát, gyere­kek! 20,00 Esti krónika. 20.25 Tánczene. 21,10 Legkedvesebb verseim. 21,22 Operetthangver­seny. 22,00 Hírek. 22,20 Ügető­versenyeredmények. :.2,25 Haydn: A tererrttés. Oratóriumrészle­tek. 23,10 Olvasókönyv. 23,20 Né­pi zene. 24,00. Hírek. 0,10 Sport­hírek. 0,15 Filmzene. 0,30 Him­nusz. PETOFI-RADIO 5.00 Reggeli zene. 6.00 Hírek. 6.25 Műsornaptár. 6.50 Torna. 8.00—8.10 Hírek. 14.00 Időjárás­és vízállásjelentés. 14,15 Kóru­sok. 14,40 Qrosz nyelvlecke a VI. osztályosoknak. 15,00 Szóra­koztató zene. 16,00 Hírek. 16,05 A vándorórás. Rádiójáték. 17.05 Tánczene. 17,40 Kulturális kró­nika. 18.00 Hírek. 18,05 Zene­kari muzsika. 18,35 Rádió sza­badegyetem. 19,00 Hirek. 19,05 Könnyűzene. 19.37 Gyermekne­velés. 19.55 ösök és kortársak hangja Bartók zenéjében. 20,35 Orvosi tanácsok. 20.40 Falurá­dió. 21,00 Hírük. 21,10 Száza­dunk zenéléből. Közben: 21,35— 21,43 Levélféle Móricz Zsigmond­hoz. Vers. 22,20 Népi zene. 23.00 Hírek. 23,15 Műsorzárás. Te'eviziómúsor 18,00 TV-Magaztn. 18,45 Ta­nuljunk oroszul! 19,00 Közvetítés a Győri Kisfaludy Színházból. Móricz Zsigmond: Uri muri. Színmű. A közvetítés első szü­netben: TV-Vllághíradó. 22,00 Hírek. TV-Világhíradó. Június 21 és július 22 kö­zött rendezik meg Spoleto­ban a "Két világ fesztiválja" elnevezésű filmseregszemlét, amelynek során új és régi filmeket mutatnak be a kü­lönböző nemzeteknek szánt estéken. Lee Strasberg (a Kápó címszereplőjének édes­apja) — aki a legnevesebb amerikai színészek tanító­mestere és az utóbbi évek­ben nagy befolyást gyakorol a színjátszás stílusára —elő­adást tart majd a fesztivá­lon a rendezők és színészek részére. * Alessandro Blasetti Tolsz­toj-regényt filmesít még. A Szergej apó (Le pere Serge) forgatókönyvét Carlo Roma­no írta. * A Film Echo az USA egyik legjelentősebb filmje­ként jelöli meg a Mindenki kudarcot vall (AH Fali down) című produkciót, amely — a lap szerint — az amerikai film forradal­mának kezdetét jelentené; rendezője az ötszörös Oscar­díjas John Frankenheimer, főbb szereplői: Warren Beatty, Shirley MacLaine, Kari Maidén és Eva Mario Saint. A filmet meghívták a cannes-i fesztiválra. * A japán mozilátogatók íz­lése a sok amerikai film ha­tása ellenére kezd megvál­tozni. Az idén nagy sikert aratott Japánban a Lángoló évek című szovjet játék- és több, az űrhajózással kap­csolatos dokumentumfilm. A DEFA az ember fejlő-; désének útjáról népszerű tu­dományos filmet készített Ádám nyomában (Auf der Suche nach Adam) cimmel, Wernfried Hübel rendezésé­ben. A Hamis áruló (The Coun­terfeit Traitor) című ameri­kai filmet Perlberg-Seaton rendezte, egyik főszereplője Lilli Palmer. A második vi­lágháború idején játszódó történet egy amerikai szár­mazású svéd fiatalemberről szól, aki a német olajfino­mítók nyomára vezette a szövetséges bombázókat. Walt Disney megvásárolta Rudyard Kipling A dzsungel könyve című regényének filmjogát, és hozzákezdett az előkészítő munkához. A re­gény új filmváltozata több millió dolláros költségvetés­sel készül. * A júniusban megrendezés­re kerülő melbourne-i feszti­válon Jugoszlávia Az elve­szett ceruza, Az arcnélküli ember, A szarajevói hagada, A pótanyag, Az érdes bőr, Rómeó és Júlia, a Happy end, A felügyelő hazamegy és az önfeláldozás című fil­mekkel vesz részt * A Német Demokratikus Köztársaságban megjelent Rudolf Petershagennek, a lelkiismeret lázadása című önéletrajz írójának új köny­ve: Az élet nem kockajáték. A trófea Ügy húztak el Fácán Ottó mellett évről évre a fiatalok, mint esetlen szárnyú varjak mellett a fürge sere­gélyek. Egyikükből osztályvezető lett, másikukból csoportfőnök, csak ő maradt furton íurt a csoport min­denese. Nyolc esztendeje ült már ugyanabban a hivatali székben, nyolc esztendeje iktatott egyfolytában, vál­takozó kedvvel, de alig változó fize­téssel. Azóta mindenki ment előre valamicskét, csak ő maradt, mintha odaenyvezték volna az iktató legalsó lépcsőjéhez. Pedig de sok könyök­védőt elszaggatott már a rücskös Író­asztalon! Legutóbb Pelejtei is ugrott egyet, pedig hát az sem jobb káder nála. No persze, ennek sajátos oka van — gondolta magában. Pelejtei együtt jár vadászni a főnökkel, biztosan t szolgálatokat tesz neki, körülhizelgi, körüldongja. Csak így lehetséges ... A felismerés elhatározást szült: ne­ki is így kell cselekednie, ha nem akarja, hogy az iktatóból temessék el. Elsején már minden kelléke megvplt _ Fácán Ottónak is: kétcsövű angol j puska, széles tölténytartó öv, melyre ja vadat is fel lehet akasztani, zöld » hátizsák, bőrfoltos lovaglónadrág, ke­S mény szárú csizma, meg egy halvány j kávészínű vizsla, amely igazi vadász ! keze alatt nevelkedett. Gondos fele­sége hűtőszekrényre gyűjtötte ugyan a pénzt, de Ottó érvei oly jól cseng­tek otthon, hogy Sárika átengedte neki összespórolt pénzét nemesebb célra, a karrier érdekében. Így állt be Fácán Ottó egy ködös reggelen a nagy körbe, csőre töltött fegyverrel, s leste a felbukkanó va­dat, meg az igazgatót, nehogy ugyan­arra a vadra lőjön, mert akkor vége mindennek. Első vadászata volt ez, szeretett volna jól szerepelni, ugyan­akkor valami szolgálatot is tenni, még ha közben arra is kellett gondol­nia, hogy az első vadért el kell visel­nie a huszonöt botot, a vadásszá ava­tás törvényei szerint. Az avatás azon­ban késett, mert egy fia vad nem szo­rult a körbe még a harmadik kerülő után sem. Az ötödik körbe fordultak, s a töb­bi vadász titokban megegyezett ab­ban, hogy most már mindenképpen nyulat kell küldeni Fácán Ottó pus­kája elé, ha legalább a mogyorófa­bottal ütni akarnak valamit. Mert nagy mulatság ám az avatás is. Talán egy óra is elmúlt, mire szűk­re zárult a kör. Ottó szeme minden bokor mögött nyulat sejtett, de nem is sokat tévedett, mert egyszer csak meglátott egy tapsifülest. — Nyúl! — kiáltotta el magát, mint egy indián törzsfőnök és a kertek fe­lé mutogatott. S a bágyadt tapsifüles valóban ott ténfergett a tanyaház alatt, szimatolva, gyanakodva. Óvato­san lépegetett, de mikor eldurrant egy patron, megugrott. — Szorítsd! — hangzott a kiáltás körbe, s mindenki tudta, hogy ez azt jelenti, hogy Fácán Ottó puskája elé kell terelni az állatot. — Zizi! Hajtsd ide, csípd meg! — noszogatta vizsláját Fácán, s az okos jószág a tapsifülés mögé került. Erre aztán megugrott a nyúl. Kétségbe­esetten futott, fülei lengtek utána. Száz méter, nyolcvan, ötven... és Fácán puskája eldörrent... s mint­hogy nem talált, még egyszer dörrent. Igenám, de a nyúl ügyesebb volt. A résen kiugrott a körből és uzsgyi, fel­futott az első akácfára. Ottó töltött, és a nagy szenvedély­től gondolkozni sem tudván, utána iramodott. A fa alatt angolos elegan­ciával letérdelt, könyökével megtá­masztotta puskáját és lőtt! S még egyszer lőtt! A második lövés talált, az állat lehullott a fáról. Zúgott a hurrá, az éljenzés. A kör egyszeriben Ottó köré zsugorodott, és előkerült a suhogó mogyorófabot. Ki-ki egy tisz­tességes húzással járult hozzá az ava­táshoz. Sajgott Ottó déli része betyá­rosan, de férfi mód akart viselkedni, ezért görnyedve a nyúl után lépett. Ott feküdt a jószág a fa alatt, szivár­gott a vére. Ottó gyöngéden fölemel­te, s mint az áldozati állatot, szere­tettel nyújtotta az igazgató felé. — Engedje meg, igazgató elvtárs, hogy az első zsákmányomat, amiért úgy megszenvedtem, tiszteletem je­léül fölajánljam önnek! — Szó sem lehet róla! Az első va­dat a jó vadász nem tékozolhatja el. Ez trófea! Olyan trófea, amilyen egyi­künknek sincsen. Nézze csak meg jobban! Ottó emelgette a tapsifülest, hogy méregesse, gusztálgassa, de uramfia: egy roncsolt és vérző macskatest hul­lott ki ebben a pillanatban a friss nyúlbőrből. Fajtájának szép példánya 1 volt szegény, míg áldozatéul nem vált egy heccnek, amelyben őutána Ottó volt a második vesztes. Igen, mert Fácán Ottó állt, állt tehetetlenül, nézte a sebzett, kimúlt kandúrt, és befelé megeredtek a könnyei. Lelke bádogján kopogtak a könnycseppek, majd kis érré, patakká, folyóvá fu­tottak össze, s végül egy megáradt, nagy folyammá, melynek tetején, ta­rajos hullámain egy politúrozott hi­vatali szék úszott, rajta pedig egy kis tehetetlen ember vergődött. Fel-fel; mászott rá, de a nehéz kétcsövű minduntalan visszarántotta a hullám­tarajok közé. Azóta Ottó eladta a puskát, a vizs­lát, az egész felszerelést, de még min­dig ezt a szomerú képet látja, vala­hányszor visszagondol arra a röstell' vadászatra. Sz. Simon István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom