Délmagyarország, 1962. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

3 Péntek, 1962. június 1. AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT KÖNYVEIBŐL Szegedi könyvekről Móra Ferenc: Tápéi furfangosok A Szépirodalmi Könyvkia- »színt valló nép- holott Mó- amelynek ízes, élvezetes írá­dó Aranykönyvtár sorozata a ra nyilvánvalóan »kint való sai az újabb olvasóközönség magyar klasszikusokat adja nép~-et írt, ahogyan elődje, körében is híveket toboroz­olcsó, mégis ízléses kiállítású Tömörkény is nevezi a ta- nak a pompás nyelvű, szelle­tömegkiadványokban az ol- nyaiakat. Móra kézírását mesen alkotó elbeszélőnek, vasó kezébe. E sorozatban je- nem jól olvasta az a szedő, Nekünk szegedieknek, kü­lent meg legújabban Szeged aki legelőször annak idején lön is örömünkre szolgál, nagy klasszikus írójának, kiszedte, s attól kezdve mos- hogy ez az újszerű válogatás, tanáig mindig hibásan közöl- sajtó alá rendezés éppen ték a különféle kiadások, .szegedi tudományos kutató­mint sok más hasonló elsze- kiak, dr. Péter Lászlónak, a dést ls. Móra Ferenc írásművésze­Móra Ferencnek elbeszélései­ből a Tápéi furfangosok cím­mel összeállított kötet. Az új kötettel Móra Fe­renc művelnek eddigi egyik legjobb válogatása látott nap­világot. Az értekező, csevegő, tének sok-sok kedvelője bi­publicisztikus tárcákat ki- zonyára nagy örömmel for­rekesztve, az írónak a növel- gátja ez új kiadás lapjait, la műfajához közelebb álló írásaiból a lehető leghomo­génebb gyűjteményt nyújtja. Csoportosítása is újszerű, s Móra életművének jellegze­tességeit a leghívebben tük­röző. A kötetei? tagolásában Móra tárgykörei érvényesül­nek, így önéletrajzi jellegű írások, magyar történelmi miniatűrök, nemzetközi ván­dortémák, "Világjáró anek­doták" feldolgozásai, a tréfás Somogyi Könyvtér tudomá­nyos főmunkatársának érde­me. Érthetetlen viszont, hogy a köteten miért nem tüntetik föl seholsem a sajtó alá ren­dező nevét. lllil!!'?:\\lh\\\iiiftwii»«""1,llw,»ll,,,,,,,m" omzsroi^ • ah laiiiiw itííAwmiMiii'ilj K«IUVl\!! HW íliVVlWkNíJ t! WHf//iHÍ^\\\\l ( N. SZ. HRUSCSOV: A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK BŐSÉGÉÉRT Kossuth szavü magyarok kalandjai, most k6tetben jelentette meg az ásatasokkal ^kapcsolatos azt a nagyfontosságú és hasznosan elemző amelyet az SZKP esetek, s végül a Szeged vidé- renc|kívül ki parasztság húszas évek- el6adói beszédet" Könyvkiadó Központi Bizottságának idén március 5-i plénumán mon­dott el. A kötet tartalmazza Hruscsov elvtárs zárszavát és a beszámolójával kapcsolat­ban elfogadott határozatot is. KUN YIN A-M ARUSKIN: AZ AMERIKAI BÉKESZERETET LEGENDÁJA az világos tények bemutatásé­beli nyomorának, elesettségé- Hruscsov elvtárs nek komor hangulatú, realis­ta ábrázolásai. E csoporto­kon belül az írások tárgyuk szerinti időrendi sorrendben következnek. Így például a E könyvet szerzőik ^^L^Línet" SZKP XXI. kongresszusának val bizonyítja, hogy az ame­szelések tanulsagos történél- .. . rikai imperializmus külpoli­mi olvasókönyvet is adnak. hatésára es szellemeben ir- tikájónak lényege kezdettől Külön érdeme a váloga- ták annak a gondolatnak je- f0gva a világuralmi harc tásnak, hogy a korábban kö- gyében, hogy örökre küszö- volt. A könyv az 1898. évi tetekben még nem szereplő böljük ki a világháborút a spanyol—amerikai háborútól írásokból is merít, holott ez társadalom életéből. Ez a napjainkig vezeti végig az nem kötelessége az ilyen nép- gondolat vezérli a mű alko- amerikai imperialista politi­szerűsítő kiadásoknak. Ezzel tóiti hogy leleplezze a béke ka háborús cselszövényeit, s viszont szerencsésen gazda- legnagyobb ellenségeinek, az állítja szembe végül a hideg­gítja Móra Ferenc hozzáfér- amerikai imperialistáknak háborús törekvésekkel a sző­hető életművét. hazug propagandáját, amely- cialista világrendszer békés Ugyancsak többlet, hogy a lyel békeszólamokat hangoz- együttélés politikáját. A . . ,, tatnak, de gyakorlatban ép- Kossuth Könyvkiadónál meg­kiadás szöveggondozást is je- pen e{lenke^leg cseleks2e- jelent értékes kötetet Heté­nek. Ez az igen hasznos mű nyi Pál fordította. lent, s kijavítják nemcsak a nyelvjárási alakokban koráb­ban gyakori — nyomdai ere­detű — hibákat, hanem olyan vándorló sajtóhibákat is, amelyeket még a Magvető ismert Móra-sorozata is meg­hagyott. Ezek közé tartozik például a Vasút akar lönni című elbeszélésében a telje­sen értelmetlenül hangzó ELVI SINERVO: AZ ELCSERÉLT GYERMEK A haladó finn irodalom ki­emelkedő alakjának regényé­vel ismerkedhet az olvasó a Kossuth Könyvkiadó most megjelent kötetében. Egy finn fiú megrázóan küzdel­mes élete tárulkozik fel e mély lírájú, mesteri tollal Szegedi orvosok a Markusovszky-díj nyertesei között Az Orvos-Egészségügyi sovszky Lajosról neveztek el Dolgozók Szakszervezetének — az idén osztották ki elő­elnöksége, az Orvosi Hetilap szőr. Hat tudományos mun­Szerkesztősége és a Medicina kát jutalmazták vele. Ezek Könyvkiadó a tudományos közül kettő szegedi orvosok kutatás fellendítése, a köz- műve: d r. R é k Kálmán­egészségügy fejlesztése, vala- nak, a Belgyógyászati Kli­mint annak érdekében, hogy nika tanársegédének és d r. a fiatal orvosokat további Kovács Józsefnek, a Rönt­munkára serkentse, díjat genklinika tanársegédének alapitott. A díjat — amelyet közös munkája, valamint a múlt században élt nagy dr. Török János gyer­magyar orvosról, az Orvosi mekklinikai adjunktus dol­Hetilap alapítójáról, Marku- gozata. Rádióműsor megírt könyvéből. A történet szálain mindenütt érződik az író műveire jellemző rend­kívül finom megfigyelőké­pesség és az egyszerű embe­rek lelki fejlődésének, vívó­dásainak megkapó ábrázolá­sa. Szomorú eseménnyel kez­dődik a történet: egy finn szülőotthonban elcserélnek egy kisfiút, akinek azután ez a csere megkeseríti egész if­júságát, s majdhogynem egész életet is. Elszökik azonban hazulról a kis Viljá­rni és egy nagyvárosban ta­lál élethivatást: nyomdai szedő lesz. Életének alakulá­sára azonban az a kapcsolat hat ki legjobban, amely eközben a munkásokkal te­remtődött meg, s állítja a tragikus sorsú fiút a jobb életért folyó harc oldalára. Igaz, szép történetet isme­rünk meg és erőteljesen meg­rajzolt társadalmi képet a. kitűnő finn író tollából, aki­nek művét az évekkel ezelőtt Szegeden működött Erdődi József fordította. PÉTER LÁSZLÓ TÁLAS GÉZA í "N ja le az esetet. A kivont zett néhány napra Horthy kardra Horthy maga kérlelte Miklósné szül. Purghly Mag­a tiszteket: da Kenderesről, egy szép és »Eresszetek, fiúk, mondot- bájos asszony férje látoga­qy qyilLoi önarcképe L Új adatok a szegedi ellenforradalmi terror ^ történetéhez . v. FŐVEZÉR A ZONGORÁNÁL "A honvédelmi és pénzügyi minisztereket kivéve, az egész ellenforradalmi kor­mánynak működése illuzóri­kus volt, miután hatásköre nem terjedt semeddig." Ezt Prónay józanul látta, bár azt is nyilván tudta, hogy a had­ügyminiszter és a pénzügy­miniszter sem sok vizet zá­vár. Az utóbbinak egyetlen funkciója, hogy az összeha­rácsolt pénzeket szétossza a Szegedre gyűlt tiszteknek és politikusoknak, az előbbi meg katonésdival foglalkoztatja a két gyilkosság közt unatkozó tiszteket. Ha Prónay ítéletét érthető­en torzítja is a későbbi düh, amiért a hatalomból kicsöp­pent, mégis nagyon tanulsá­gosak azok a jellemzések, amiket az ellenforradalom később is nagyhatalmú sze­replőiről ad. így pl. egy he­lyütt fölsorakoztatja a (had­ügyminiszter-jelölteket: Mol­nár Dezső altábornagyot, Soós Károly tábornokot (aki utóbb valóban hadügyminisz­ter is lett), Bélitska Sándor tábornokot (utóbb szintén hadügyminiszter, Prónay sze­rint "szabadkőműves össze­köttetései" révén!), Éber An­talt, báró Thán Károly ve­zérkari ezredest és másokat. A legérdekesebb számunk­ra a Horthy Miklósról fölvil­lantott néhány fotográfiája. Igen jellemző mindjárt az, hogy Tombor Jenő százados közlése alapján leírja: 1918 végén Horthy járt nála a Bőhm-féle hadügyminisztéri­umban és fölajánlotta szölgá­latait a Károlyi-rendszernek. AMIKOR A FRANCIAK Prónay Pál kiadatlan emlékirataiból Horthynak a hadügyminisz­teri posztról való távozásét kívánták, Prónayék és más szélsőjobboldali tisztek ro­konszenvtüntetést rendeztek a császári ellentengernagy mellett. A július 5-i MOVE­ünnepélyen a színházban a tisztek ritmusban éltették a "Nbvara hősét", s kifelé jövet a vállukra emelve újból »-nagy éljenek és kurjongaté­sok között" vitték az utcán egy darabig. Kelemen Béla is ír erről, s leírja, hogy Bard alhadnagy, a francia tolmács, néhány tiszttársával éppen jött a Vörösmarty ut­ca felől, amikor szembetalál­kozott a Horthyt cipelő ma­gyar tisztekkel. Bard előhúzta kardját "és azt a levegőbén forgatva jelezte, hogy — ez tilos." Prónay maga is ott volt, tehát részletesebben ír­ta, mert lefognak ezek a buta franciák mindnyájunkat és akkor bedöglünk. Ezzel az­után eltűnt a bokrok mögött«. De Hortynak voltak a tisz­tek között is ellenfelei. A kormányalakítás huzavoná­jában Prónay rá akarta ven­ni a Horthyt ellenző Ecken­berger György tüzérszézadost is a Horthy melletti állásfog­lalásra. Prónay a francia pa­rancsnoksághoz Horthy tá­mogatására küldendő memo­randumot akarta aláíratni minél több emberrel. Ecken­bergerék nem akartak kötél­nek, állni. S most idézzük Prónaytól Eckenberger sza­vait: >»Mít akar ez a hülye mat­róz? Még magyarul sem tud! Tanuljon meg magyarul, az­után jöjjön ide Szegedre. — Alaposan nekitámadtak«. De aztán Prónay meggyőz­te őket; a maguk módján persze: »Kit kívántok az ő helyére? Talán egy cseh ge­nerálist? Nem szégyellitek magatokat, ilyen válságos időkben ilyesmi legyen a széjjelhúzás oka és a dest­rukciónak a magva? Neked — egy Eckenbergernek — a Hórthy-név már nem elég? Megtette a kötelességét a tengeren, bizonyára meg fog­ja tenni a szárazföldön is. Elvégre az a fontos, hogy egy derék magyar ember ve­zetése alatt megindulhas­sunk*. Ezután a szép magyar ne­vű százados, társaival együtt, aláírta a memorandumot. HORTHY ugyan egy ideig megfelelt Prónay várakozá­sának, s valóban úgy visel­kedett a szárazon is, ahogy a Novarán: kegyetlen és kímé­letlen lett, a fehérterror első embere. De volt még néhány dolog, ami jellemében nem tetszett Prónaynak. Igen eleven volt ez időben Szegeden a társasági élet. Az unatkozó ellenforradalmárok a tiszai regattákon, az Öno­zónénál, a Kassban, a Tiszá­ban, s a Suhajda-cukrászdá­ban (a mai Virágban) töl­tötték üres nappalaikat és éjszakáikat, s költötték az állam pénzét. »Több férjnek — írja Pró-» nay — megérkezett a felesé­ge is, miáltal Szeged publi­kumának egy elittársasága (!) is képződött az ellenforra­dalmárok táboriban ezen elegáns, Szép . asszonyokkal, akik — mert egyéb dolguk nem akadt — az ellenforra­dalmárok jó részét udvarlás­ra kötötték le, sőt hőditólag hatottak némely kabinetta­fokra ls. Deszkről behajtott' mindennap Gerliczy báró, akinek a felesége egy Stizza romén hercegnő volt. Gróf Salm Hermanné szül. Bisin­gen grófnő, aztén béró Lip­tayné Lovrinból szintén Sze­geden tartózkodott. Megérke­tására". Ott volt azonban ugyanakkor egy százados csi­nos, fekete felesége is, Sóvá­ry Zénóné. Kikapós menyecs­ke lehetett, mert Prónay azt írja róla: "Nevezettnek pasz­sziója volt a férfiakat bolon­dítani és ugratni". Prónay éppen jelen volt, amikor Horthyt bemutatták a szépasszonynak, aki kis idő múltán leült a zongorához sanzonokat játszani. »Horthy — meséli szemrehányóan Prónay — máris imádó póz­ban, azután szerelmi arcot vágva, végigkönyökölt a zon­gorán, szembe az asszonnyal és elragadtatással leste a csábító zenei hangokat*. Prónay leírása szerint ez a jelenet Horthyné hazautazá­sa után még igen gyakran megismétlődött. NAGYON JELLEMZŐ Horthyra az is, amit egy Ké­sőbbi esemény kapcsán be­szél el róla Prónay. A Kass különtermében szórakoztak július 15-én, a Prónay-kü­lönítmény zászlószentelése után. Ismét a szép Sóváryné zongorázott, majd egy idő múlva maga Horthy ült zon­gorához, és — most megint szó szerint kell Prónayt idéznünk — "egy művészt utánzó gesztusokkal és ér­zelgésekkel lejátszott valami rövid darabot. Nem emlék­szem, hogy mi lehetett, ta­lán Puccininek valamelyik ériéját? Mi mindnyájan el­képedve hallgattuk, mivel senki sem sejtette közülünk (lyetén való zenei tudásának megnyilatkozását." Aztán — hogy a jelenle­vők nagy ovációban részesí­tették — még eljátszott egy románcot "még művészibb taglejtésekkei". "De aztán már semmi szín alatt nem mutatkozott hajlandónak, bármennyire kérte is a hallgatóság, tovább szóra­kóztatni minket...« Prónay aztán elfecsegi a titkot: "Jó néhány évre árul­ta el véletlenül egy tenge­rész bajtársa, hogy az emii­tett két darabon kívül nem is tud mást. Ti. az egész re­pertoárja csupán ennyiből áll, mivel Horthy a kottát nem is ösmeri, csupán éve­ken át vasszorgalommal és kitartással ezt a két darabot tanulta meg gépiesen leját­szásra, hogy alkalomadtán velük tündökölhessen s a hölgyeket elbájolhassa.* Gömbös Gyuláról sem volt Prónay valami jó véle­ménnyel. Nem sok időt töl­töttek együtt Szegeden, mert ő július végén elindult a Dunántúlra. Prónay röviden így jellemzi: "Gömbös egész életét egy beteges-törtető szereplési vágy képezte.* (Következik: HOHÉROK ZÁSZLÓSZENTELÉSE) Péntek KOSSUTH-ttADIO f,2« Rákóczi-induló. 4,30 Hí­rek. 4,40—7,39 Vidáman, fris­sen. Közben: 5,00 Falurádió. 5,30 Hirek. 5,40 Sporthíradó. 6 óra 59 Időjelzés. 7,00 Hírek. 7,10 Uj könyvek. Sporthírek. 7,30 Műsornaptár. 7,59 Időjel­zés. 8,00 Műsorismertetés, 8,10 Tánczene. 9,00 Lírai önélet­rajz. Versek. 9,10 Kamarazene. 9,50 Iskolai kórusok énekelnek. 10,00 Hírek. 10,10 Napirenden... 10,15 Könnyűzene. 10,59 Lottó­eredmények. 11,00 Ünnepi Könyv­hét, 1962. 11.20 Kórusok és né­pi zenekarok. 12,00 Déli ha­rangszó. 12,15 Operarészletek. 13 óra Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 13,15 Tánc­melódiák. 14,00 17 év magvar novellaterméséből. 14,20 Beetho­ven: Egmont — kísérőzene. 14 óra 40 Munkában a riporter­örs. 15,00 Hírek, közlemények. 15,08 Időjárás)elentés. 15,10 Van a Volga mellett egy városka. 15,30 Ünnepi Könyvhét, 1962. 15,50 Szív küldi. 16,25 Perisz­kóp. 16,40 Az MR és Televízió énekkara énekel. 16,55 Műsor­ismertetés. 17,00 Hirek. 17,15 ötórai tea. 17,45 Rádióiskola. 18,45 Virágénekek Vaszy Vik­tor feldolgozásában. 19.00 Illik, nem ülik? 19,20 Schumann: XV. (d-moll) szimfónia. 19,54 Jó éj­szakát, gyerekek! 20.00 Esti krónika. 20,30 „örökzöldségek..." Zenés giccsszemle. 21,25 Vonat indul Budapestre... 22,00 Hí­rek. 22,20 Könnyűzene szerel­meseknek. 23,20 Kamarazene. 24,00 Hírek. 0,10—0,30 Csárda­sok. ! PETOFI-RADIO 5,00 Reggeli zene. 6,00 Hírek.! 6,25 Műsornaptár. 6,50 Torna. 8,00—8,10 Hírek. 14,00 Időjárás-! és vízállásjelentés. 14,15 Tánc­zene. 14,40 Bartók-művek. 15 óra 10 Emlékezés Auguszt Se­noára, a horvát regényírás megteremtőjére. 15,30 Mezei cso­kor. 15,50 Tíz perc a munka­közvetítőben. 16.00 Hírek. 16,05 Operafinálék. 16,50 Ezer szó franciául. 17,00 Túl a Pireneu­sokon. 17,45 Fúvószene. 18,00 Hírek. 18,10 Operetthangverseny. 18,45 Ünnepi Könyvhét, 1962. 19.00 Hírek. 19,05 Verbunko­sok. 19,40 Az egységes parasz­ti osztály. 19,55 Képek Bayreuth múltjából. 20,40 Falurádió. 21.00 Hírek. 21,05 Századunk zene­művészetéből. A szünetben: 21 óra 43—21,58 Gyermeknevelés. 23,05 Hírek. 23,20 Műsorzárás. Teievízióműsor ma az adás szünetel. A CSODA N em akarok senkit sem hírbe hozni, ezért az alábbi törté­netnek szereplőit nem neve-. zem valódi nevükön, a falut sem adom közszájra, mert nem szeret­nék perlekedni és veszekedni. Tu­dom, joggal érhet a vád, hogy ügye­sen kitalálta ezt a szerző, s azért titkolja el a * szereplők nevét, mert azok nem, is léteznek, csak az újságíró fantáziájában élnek. Hát aki hiszi a történetet, az hiszi, aki meg tamáskodik benne, az magára vessen. Én a neveket hétpecsétes titokként megőrzöm magamban. De hát kezdjük már a történetet. A falu, ahol történetünk lejátszó­dott, dombok közé búvik. A házak megszorultak a völgyben, a dombok hasát meg kivájták borospincének. A hordók könnyű vörösbort rejte­getnek dongáik mögött, a pincék ajtaja meg titkokat takar. Sok min­den történt már itt, amiről nem tu­dott a falu, pedig de szívesen köszö­rülte volna nyelvét egyik-másik öreg­asszony férjeken & menyecskéken, akik a szomszédasszony figyelő sze­me elől külön-külön Ide menekültek. No, de ne vágjunk a dolgok elébe, ne vétsük el a sorrendet, mert ak­kor nem lesz a történetnek se, füle, se farka, se eleje, se csattanója. T örtént pedig a dolog eleje a következőképpen. János bácsi — persze csak a fiatalok bácsiz­ták, a menyecskéknek még János volt — gyakran fordult a pince és a falu között Mint hites feleségének mond­ta, gondolkodni és pihenni ciSak ott tud igazán. Nem zavarja senki, csak a borral szemez és beszélget. Kedves felesége pörkölt is vele, hogy mise helyett is a pincébe jár — Julis néni tudniillik istenfélő, jámbor, gyónó­áldozó asszony volt, aki nem mulasz­tott el egyetlen alkalmat sem arra, hogy átlépje a templom küszöbét, ha módja volt erre. János bácsin azon­ban nem fogott a szó, nagy ívben kerülte a templomot, ugyanis nem esett útjába a pincelátogatáskor* E zen a napon senki sem tudja, hogy szerda volt-e, vagy csü-, törtök, János bácsi megint a hegyre tartott, mert lokálpatrióta túlzással Itt vakondtúrást neveztek dombnak, s a domb bizony heggyé lépett elő. Poroszklát kifelé a falu­ból, batyujában némi szalonnával, kenyérrel, tojással, szóval mindazzal, ami az ilyen magányos férfi szórako­zásához szükséges, ha a déli harang­szót is a pínceajtóból hallgatja, nem pedig a konyhaasztal mellől. Vidáman fütyörészett, tapodta a port, közben-köíben alaposan körül­nézett, nem tart-e valamelyik szom­széd ugyancsak a pince felé. Nem szerette, ha zavarják. Áldott Jó fele­ségének is mindig azt mondta: — Tudod, Julis, én különleges em­ber vagyok. Nekem nem akkor ízük a bor, ha mással koccinthatok, akkor csúszik igazán, ha poharamat a kan­csóhoz ütöm. A legjobb társam nem valamelyik szomszéd, hanem a kan­csó ... Mikor a pince ajtaján a zárral ma­tatott, még egyszer körülnézett, nem lohol-e valaki a hordók szomszédsá­gába. Az út üres. volt, s János bácsi megnyugodva lépett lefelé a lépcsőn. Komótosan kipakolt, aztán hanyatt vetette magát az ágyon, s várt; vári;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom