Délmagyarország, 1962. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-29 / 123. szám

Kedd. 1992. május 29. Dal, tánc, vidámság A szegedi gyermekeknek és szülőknek egyaránt nagy élményt nyújtott a vasárnapi útiörőtalálkozó Színes, hangulatos és élményben gazdag volt május utolsó vasárnapja, a nemzetközi gyermeknap. Kevés hiján nyolcezer kék és piros nyakkendős szegedi általános iskolai tanuló sorakozott fel csapatvezetőjük vezetésével a Széchenyi téri díszemelvény elé. A téren körös-körül, de különösen a középső sétány két oldalán szülök ezrei szurkoltak, hogy melyik pillanatban láthatják meg peckesen, büszkén menetelő gyermekeiket. Az úttörőnap elnökségében helyet foglaltak a megye és a város párt-, állami, tömegszervezeti és gazdasági vezetői, munkásmozgalmi veteránok, szülök, pedagógusok. Megjelent az ünnepségen Török László, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára, Sándor János, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára, Lac sá n Mihályné és B ó di László országgyűlési képviselők, T ari János, a Szeged megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Nagy István, a Hazafias Népfront Szeged városi titkára, Bíró Lajos, a KISZ Csongrád megyei bizottságának agit. prop.-titkára és Paplukács Terézia megyei úttörőtitkár. A nemzetközi gyermeknap alkalmából Szegedre látogatott és az elnökségben foglalt helyet M ahmu d G aaf a r, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség első elnökhelyettese, továbbá Kari n Itt egri n, a DÍVSZ svéd képviselője és Kim J on Ho, a DÍVSZ koreai munkatársa. Török László elvtárs beszéde Miután az úttörőcsapatok súlyozta: megtisztelő és fe- úttörőcsapatának, amelynek vezetői jelentést tettek Maxi lelősségteljes munkájukat tagjai — idén először — díMihály városi úttörőtitkár- pártunk, társadalmunk nagy- szes, matrózegyenruhában nak, megkezdődött a szín- rabecsüli, s ugyanígy vannak vonultak fel. pompás ünnepség. A felsora- ezzel a szülők is. Arra kér- Az ünnepség befejezése kozott gyermeksereget Deák jük önöket, hogy továbbra után tovább folytatódott a Béla, a Szeged városi KISZ- js lelkes vezetői legyenek gyermeknap programja. A l512?"^ titkára'..yárosi út: gyermekeinknek. Neveljék Széchenyi téren aszfalt-rajztoroelnok üdvözölte, majd őket szorgalmas, becsületes, Török László köszöntötte a . . ., . ' .... verseny kezdodott sok-sok kipirult arcú pajtásokat, a ™unkas ™k kisfiú és kislány részvételészülőket és a pedagógusokat. szociallsla gYhazank építésére vei. Czakó János, a petőfiteTorok Lasrio elvtara tol- ^ védelmére A nevelők ez_ lepi ^ általános iskola VII. rád^megyef és^zeged Városi "^Sr ^ tenul6J" ^^^ bizottságának üdvözletét. galatot nepunknek. got Afrikának> Szalai László, Hangoztatta, hogy a párt . dívsz udvariét* a Mezö Imre iskola VIII. nagy ügyelemmel kíséri az " UOVOZ'ete osztályos tanulója Táborozás, esÍUmu8nkÍáf I m^rTefoőU ^aa/.r Tar Agnes VI. osztályos kisnemzedék azért alkot, azért szólott a szegedi úttörőkhöz lány Éljenek a világűr megdolgozik, hogy a pajtásoknak és átadta a Demokratikus Xf- hódítói, Takács János, a Zalmég szebb, még boldogabb jósági Világszövetség elnök- ka Máté Iskola VIII. osztáTekintély és tekintély N életük legyen. Mire a mai úttörők felnőnek, már a kommunizmus épül ségének üdvözletét. Kedves iyos tanulója pedig Megvédjelenet volt, amikor egy kis- jók a békét címet adta nagy lány piros nyakkendővel gonddal elkészített rajzának, ajándékozta meg a szívesen Szobácsi Tibor Fidel Castrót látott vendéget. Nagy érdek- rajzolta meg színes krétával, Az egybesereglett úttörő- lödést váltott ki az "úrraké" mások a Világiíjúságí Találket ezután az eddiginél is ta* felbocsátása. A papírból kozót választották témául, de jobb tanulásra buzdította a készült űrhajó-modellt há- legtöbben űrhajókat rajzolmegyei pártbizottság első tit- rom hatalmas luftballon tak Gagarinnal és Tyitowal. kára, majd kiemelte: mi nem j magasba, a gyerfiSSSúZt*^ n" mekek nagy ovaooja köze- Tűzijáték a Tisza-parton vélni, hanem olyanokat, akik pette. A szines hangulatos gyertanulnak, olvasnak, sportol- .,,... nak, játszanak és énekelnek, Felvonulás és rajzverseny meknaP Programja keso este vagyis örülnek az életnek. ért véget a Mora Ferenc Mi felnőttek, felépítjük a Az úttörők díszfelvonulása Múzeum előtt rendezett tászocialista társadalmat, ez- volt az ünnepség befejező bortűzzel, a tűz mellett rentlér'e Kmtlsta^a- —• A érdekes műsorral, dalmat fogjátok építeni. Nek- zenekar és az úttörohaz ze- illetve a Tisza-parti tűzijátéktek még nem kell munkapa- nekara pattogó indulókat kai. Itt is sok ezer szülő jédokat kezelni, kombájnt ve- játszott, amelynek ütemére ient meg és többen annak a szocialista8' mezőgazdaságot a2 emelvény elött- fegyelme" véleményüknek adtak kifejeteremteni. De mégis sokat zett. egyenes sorokban vo- zést, hogy igen helyes, ötlesegíthettek nekünk, aminek nultak el csapatzászlóik alatt tes dolog volt a Móra-park már sokszor bizonyságát is az úttörők. Sok szülő fény- medencéje fölé színpadot álBaréSgA Oiajvedzetók0r0L- "pezőgépet szorongatott, litani. A zenés, táncos játégyarországi szakaszához 260 meri szerette volna megörö- koknak mindvégig rengeteg tonna vasat gyűjtöttek, és 7 kíteni gyermekét. Különösen nézője volt nemcsak a téren ezer társadalmi munkaórá- nagy sikere volt a Dózsa körül, hanem a múzeum lépkai "Sriereket^ráz^: György Általános Iskola vízi csőjén is. ni a városba. — Kedves úttörő pajtások! Szeressétek, tiszteljétek szüleiteket, tanítóitokat, akik azért fáradoznak, hogy boldog, igaz emberekké váljatok. A vörös úttörőnyakkendő a munkaszerető, művelt és humánus új nemzedék jelképe, azé a nemzedéké, amelynek örökre és véglegesen érvényre kell juttatnia minden ember egyenlőségének, testvériségének, boldogságának elvét. Ez az úttörőszervezet értelme és célja. Szerezzetek új és új dicsőséget a kék és vörös nyakkendőnek, hogy mindannyian büszkén léphessetek majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjainak sorába. Végül a nevelökhöz fordult Török László elvtára. HangElutazott Budapestről Sukarno felesége Dobi István, a Népköztár- Budapestről Varsóba utazsaság Elnöki Tanácsának tak. elnöke és Dobi Istvánné va- Sukarno asszony elutazása sárnap este bűcsúfogadást előtt meleg szavakkal emléadott Hartini Sukarno asz- kezett meg magyarországi szony, dr. Sukarno indonéz fogadtatásáról, hazánkban köztársasági elnök feleségé- szerzett élményeiről, tapasznek tiszteletére. talatairól. (MTI) Hartini Sukarno asszony és kísérete, valamint Iskandar légügyi almarsall, légiközlekedési miniszter négynapos magyarországi látogatás után hétfőn különrepülón em iskolás módon és nem is kérdezz-felelek játékban merült fel a tekintély: a vezetői tekintély. Egy idősebb elvtárs hozta elő azzal a megjegyzéssel, hogy „félti a párt tekintélyét ettől a nagy demokratizálódási hullámtól*. Még akkor sem szabadna figyelmen kívül hagyni ezt az aggodalmat, ha csak ennél az egy elvtársnál jelentkezne, de nem így van, hiszen jónéhányan élnek olyan szorongó érzéssel, mintha levegőhiány lenne körülöttük. Mi ennek az oka? Egy mondatban nem lehet felelni e kérdésre, mert sokoldalú, bonyolult összetevőkből alakul ki a teljes válasz. Tekintély. Maga a szó anynyit jelent, hogy elismernek, tisztelnek valakit, szeretnek és követnek, tehát tekintélyes ... Tekintélye volt, van és marad a kommunistáknak, mert tizenhét éves munkájukkal bebizonyították, hogy társadalomformáló eszméjük gyakorlati megvalósulása, materiális erővé válása jobb sorsra juttatja népünket. Érdemes végiggondolni a tizenhét éves menet fő állomásainak mérlegét: gazdasági, társadalmi, politikai vonatkozásban egyaránt. A

föld elvétele a magyar arisztokráciától sok százezer embernek a vágyát, élettörekvését elégítette ki. Ezt soha nem felejtik el a magyar parasztok és vastag betűvel írja föl népünk történetírója a következő századokban is. A bankok államosítása sok millió ember háztartásának biztos pénzügyi alapját vetette meg. A gyárak és a kereskedelem államosítása megszüntette annak a kis csoportnak a mindenhatóságát, amely több mint egymillió munkást tartott markában gazdasági eszközeivel. A társadalmi előjogok megszűntetése egyben az ember megalázásának a megszüntetését is jelentette. Ki ne emlékezne a méltóságosi, nagyságos!, tekintetesi stb. társadalmi címekre, mely rangot jelentett és ez előtt kalaplevéve kellett meghajolni, alázatosan, tisztelettudóan, mert a kenyérről volt szó. Politikai életünkben is merőben űj helyzet alakult ki, hiszen új vezetőosztály került hatalomra, a magyar munkásosztály, mely hatalmát nem uralkodásra használta és használja, hanem a társadalom boldogulása érdekében egy egész nép által támogatott együttesben végzi az űj rend formálásának nehéz feladatát. E zek a tényezők adták a párt hallatlanul nagy tekintélyét, a kommunista szó becsületét. S amikor 1950-ben és az azt követő években a párt politikájában hibák keletkeztek, ez a tekintély rovására is ment. Sokszor úgy alakult, hogy a magyar nép érdekében tett intézkedéseket nem értette meg a nép, és nem vettük a fáradságot, hogy alaposan magyarázzuk tettünk okait. Annál többször fordult elő viszont, hogy intézkedéseink hibásak voltak, Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága hétfőn ülést tartott, amelyen megvitatta a fegyveres erőknél működő KISZ-szervezetek munkáját, illetve a KISZ-szervezetek feladatait a honvédelmi nevelőmunkában. A napirend előadója Pataki László, a Központi Bizottság titkára volt. A Központi Bizottság ülésén részt vett és a vitában felszólalt Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. Ott voltak az ülésen Sándor József és Tömpe András, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői is. A KISZ Központi Bizottsága a vita után határozatokat hozott, majd második napirendi pontként szervezeti kérdéseket tárgyalt. (MTI) — Üdvözlő táviratok Kádár János elvtárs 50. születésnapja alkalmából Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét 50. születésnapja alkalmából táviratban köszöntötte Ausztria Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Luis Corvalan főtitkár tolmácsolta a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának jókívánságait. „Szívből kívánunk önnek, kedves Kádár elvtárs újabb ragyogó sikereket nemes munkájában az MSZMP és a magyar nép élén a szocializmus építése programjának megvalósításában* — írja többi között a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának üdvözlő távirata. Forró szeretettel köszöntötte Kádár elvtársat 50. születésnapján az MSZMP budapesti bizottsága. További szívből jövő, őszinte jókívánságok érkeztek levelekben, táviratokban az ország minden részéből. Igen sok köszöntőlevél és távirat érkezett magánszemélyektől belföldről és külföldről egyaránt. melyet az emberek saját bőrükön éreztek. Ezekről most már azért sem kell hosszabban beszélni, mert az ellenforradalmat követően az MSZMP lezárta az ötvenes évek korszakát azzal, hogy abban az időben is a szocialista társadalmi és gazdasági rend épült hazánkban. Eközben azonban a pártvezetőség elkövetett néhány olyan lényeges hibát, mely a szocialista gondolat, a kommunista ember tekintélyének rovására ment. Azóta kijavította a párt ezeket a bajokat s a tekintély éppen olyan tiszta, mint a fordulat éve előtt, mert népünk érzi, hogy saját érdekében történik minden gazdasági, társadalmi és politikai intézkedés: megkérdezése nélkül nem történik semmi sem az országban. M

égis most miért merül fel egyik-másik idősebb elvtársban a párt tekintélyének a féltése? A baj gyökere ott van, hogy a már lezárt időszakban sokaknál divattá vált az utasítás és a parancsolás, a vélemények figyelmen kívül hagyása, az úgynevezett gombnyomás, mely végigfutott az országon anélkül, hogy emberek észrevételét, magában foglalta volna. Erre mondták akkor, hogy minden úgy megy nálunk, mint a karikacsapás: pedig nem ügy ment, csak a látszat volt ilyen. Belül az emberekben felvetődött, hogy döntések, intézkedések születnek, őket mégsem kérdezik meg — de ki szóljon? Ki mondja meg a párttitkárnak, az igazgatónak, a miniszternek, hogy, kérem, ez nem jó, másként kellene. Senki, vagy igen kevesen mondták meg. Ennek következtében a látszat csakugyan olyan volt, hogy itt minden rendben van. Nagy a párt tekintélye, nagy a kommunisták tekintélye, csak éppen annyi történt, hogy a fordulat éve előtti embertömegek kezdtek lassan elkopni soraink mellől, kezdtek értetlenül nézni ránk, mi pedig azt hittük, hogy ez a természetes. E

gy személyre kivetítve úgy jelentkezett az ilyen tekintély, hogy kijelentették: „megmondta X elvtárs és tessék csinálni!« Hogy arról mi volt a véleménye másoknak, vagy éppen azoknak, akiknek csinálni kellett volna?... Az kevésbé volt érdekes. Ebben a helyzetben nem tekintély, hanem személyi meggondolásból fakadó hallgatás okozta a csöndet. Aki ezt a tekintélyt félti, az enyhén szólva nem értette meg, hogy miért történt 1956-ban a munkás-paraszt hatalom elleni fellépés. A négy összefüggő okból — mely az ellenforradalom kirobbantását előidézte — saját hibáink jelentkeztek az első helyen. Ezt nem hagyhatja figyelmen kívül az az ember, aki őszintén hiszi a szocializmus magyarországi győzelmét. Márpedig, aki a régi tekintélyt tartja a párt, illetve a kommunisták tekintélyének, az meglepődik azon, hogy bizonyos intézkedésekre, helyi akciókra itt-ott feleletet várnak, esetleg roszszallásukat fejezik ki. A tekintély ma egészen másként jelentkezik. Magasabb fokon, összetettebb feladatok megoldásában, de ugyanolyan őszintén és bizakodón figyelik munkánkat, mint amikor a földek kiosztásáról, a bankok, üzemek és a kereskedelem államosításáról volt szó. Tovább javuló sorsot remélő és azon dolgozó nép teljes bizalma árad felénk, melyet öt esztendős munkánkkal értünk el. Az most csak természetes, hogy az emberek azért hallgatnak a pártra, mert egyet értenek velünk és teljes őszinteséggel beszélnek, amikor ellenkező véleményüket fejtik ki egy-egy részkérdésben, vagy egy üzem, hivatal aktuália problémáiról. Csak örülni lehet annak, hogy nem csupán egy ember gondolkodik ebben az országban, hogy nemcsak a kommunisták törik a fejüket kis és nagy kérdések megoldásán, hogy nem félmillió párttag vallja magáénak a szocializmust, hanem embermilliók, egy felnövekedett generáció. Az is csak természetes, hogy a demokrácia szabadságot biztosít minden tisztes* séges, a szocialista társadalmi rendhez hű embernek mindazoknak, akik nincsenek ellenünk, de útban vannak a mi eszménk megértéséhez. Természetes, hogy vitatkoznak velünk és ez nagyon jó, a szellem és a lélek őszinte kitárulkozása ez* melyet üdvözlünk és ennek örülünk. Felfogásunkkal ellentétes gondolatokat is mondanak, antimarxista álláspontok is alakulnak ki —, <v vajon jobb-e, ha e gondolatok lefojtódva maradnak emberekben? Azt hiszem, ez nem lenne jó, mint ahogy 1956 előtt sem volt jó. Vitáz-; nak velünk és mi is vitázunk pártunk és rendszerünk lényegéből fakadó demokratikus plattformon, s azon az alapon, hogy a Magyar Nép-; köztársaság állampolgára nemre, vallásra és politikai felfogásra tekintet nélkül egyenrangú ebben a hazában, nemcsak alkotmányjogilag, hanem a valóságban is. Ép-; pen ez az egyenrangúság teszi lehetővé, hogy polgári beállítottságú embereket közelebb hozzunk a marxista eszmékhez, vallásos érzületű embereket meggyőzzünk arról, hogy nemlétező dolgoki előtt hódolnak... O

tt van igazán nagy fejlődési lehetőség, ahol eleven, egészséges vita folyik, ahol félelem nélkül, őszintén mondják meg az emberek véleményüket azon az alapon, hogy többet és jobbat akarnak nyújtani e társadalom építéséhez. Szerencsére nálunk ilyen a helyzet. Mind több és több ember áll csatasorba, munkájával, tudásával, szorgalmával támogatja azt a politikát, melyet pártunk folytat. Valóban van-e okunk a tekintélyféltésre? S a válasz is kézenfekvő: pártunk tekintélye és a kommunisták tekintélye rendkívül megnőtt, soha nem tisztelték így kommunista pártmunkások, állami funkcionáriusok, tömegszervezeti aktivisták tevékenységét, mint most. Nem hallgatnak el sehol, ha egy kommunista belép a szobába, nem súgnak össze a háta mögött, nem félnek tőle, hanem szeretik... Ennél nagyobb tekintély nem kell. A

párt tekintélyét éppen a felszabadult egészséges légkör adta viszsza, s ez a tekintély csak ügy növekszik, ha nap mint nap több és több ember áll mögénk őszintén, fenntartás nélkül. J. S. Egy hénap múlva békekölcsön-sorsolás Az Országos Takarékpénztár ismét államkölcson-sorsolásra készülődik. Egy hónap múlva, június 29-én és 30-án Budapesten rendezik a 2., a 3. és 4. Békekölcsön 1962. el ső félévi húzását. Ezúttal a Második Békekői-; csön-kötvényekre 27, a Harmadikra 47,1, a Negyedikre pedig 28,9 millió forint — a három kölcsönre összesen 103 millió forintot sorsolnak ki (MTI)