Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

\ Vasárnap, im. április 15. 6 CSURKA PÉTER: Tlb-lábolt a végállomásnál, még mindig izgalommal telve. Táskáját már hál' istennek megkapta a szolgálatos Indítótól. Egyhamar nem felejti el az arcát ennek az -állomásfőnöknek-: annyi jósággal, nagysággal, emelkedettséggel ruházta fel ezt az egyszerű, merev arcú embert csupán azért az egy mozdulatért, amivel nyu- kezéti meg kell rázni, a sze- egy cigarettára ia s zavartan átnyújtott egy forintot. A kalaUznő kiszolgálta, visszaadott, s indult volna tovább a kocsi másik végébe, de a mérnök megállította. — Elvtársnő, kedves olvtéznl. így a kalauznő nem is lauznőt ezzel a százas-fel- társnő — dadogta. — .Nem fogadhatja el. Ez lehetetlen, kínálással? Bizony lehet! is tudja, mitől mentett maga árdrágítás. Meg kell fogni a Ismét megállt, rágyújtott ,Tieg engem. Ez nem saját A jelzett Pánz... — Mindjárt gondoltam — A jutalom egy százas méb* nézni * jegykérésnél, fél órának már több mint „ adu a táskát A táskát, ami- kü| oda keu neki adni aszá- feie eltelt. Dönteni kell, dönteni kell! <— ben nyolcuk fizetése lapult Több mint tízezer forint. Rettenetes még csak rá gondolni is... Aztán valami furcsa érzés futott át rajU: -De miért ennek az indítónak köszönmondta a kalauznő valamihálámat Nézze, „Tc^ÚT'T. elvégre ebben a táskában szogezie le tizennégyezer forjnt voUi /gy hajszólta ön- , - £ppe« képpen szeretném zast. — Fogadja hálám és kö- magát a mérnök. -- . , , . szonetem csekély kifejezését -Pénzzel senkit sem lehet 12e' szoval — ezt kell mondani neki. Ez megsérteni! a tiszta munka. De százat végül s határozott: száz ío- ... „ .„„„,„ „ adjon? Vagy inkább kétazá- rintra értékeli a kalauznő h6t nekem igazán megéri cz tem én-? n .„.,,, zat? Az eset jelentőségéhez embérséges cselekedetét Ke- a 8zózas hogy.smondjam. nő Hslvin^n érzéki" adhat kétszázat is. de rek százra, aett "a kal.uKŐró B£ Su legalább SZilZ0tvenet Most ™ "^nyugodva. Mindezt suttogva mondta el és pironkodva. A kalauznő komorodva állt vtllamoskalauznő, fiatal. Sző- elindult és most mér jjjjj^s » köz*14 előtte. Fokról fokra komoke fürtjei klbukiak a sapka »ak_ ^ M^e bTfejezte ^ w5ott e1' alól. Hány meg hány Ilyen adJpn KéUzázat kellene, az TSl-ST A mérnök lassan' vontavan? Mosolygós volt a szája, nem vitás, de az egy kies t «lt • "««*vény a kalauz- ^ nyúJtotta felé az okkicsit yss XfK iéí, amS^1 mirn im valahogy (gy. De száz közül M , , Is ki tudná választani, érez- a 'elesége, a ketszazra tem hocv amint meelátla hissi egyálUlan, hogy egy .. • • fellsmeri És fel keÍTós mem kalauznönek adta? Valahogy Uftttt fel a valami a pirosra lakkMva Vagy ^részletet. egy pár cipőt is Nem sok pihenője volt sze- dp'á bénne rejtözött fogy («y. De száz kö^ venn, és mit szó. Gizi. 'záza' visszafelé. Az utolsó plllam6r je nyújtott öklöt. A kalauznő finoman, de határozottan ellökte a feléA szeme nie beszélnie kell vele Egy- az e^róz 0,yan v.iószTnűUen. kocsira. Rámosolygott á^t fé^tóró iy két hTlró K- "Elvesztettem . táskát a fi- LkátTuSa "Tiíé m^ ~ ha ™ndiuk 8záz" dulat Veszek tőle egy vona- vetésekkel, a kalauznő meg- ®|„„^( tatta s isn,et mo~ ezer forint lett volna a táslat száz forintért Világos údálU, leadta, adnom kel- olygott' kájában? Akkor ezret adEz a legkevesebb. lett neki- — így mondja — Tizennégyezernyolcszáz- na? És ha csak ötezer, akVisszament az indítóhoz s maid el ottllon s a felesége hetvenhat — mondta a ka- kor csak ötvenet, ha meg megkérdezte mikor érkezik élh"zza a száját: lauznő közelebb lépve és csak száz, akkor a táskát be az a kalauznő, aki a tás- — Ez mese, fiacskám! mosolyogva. — Ennyit jegy- adná nekem? Vagy hogy? kijAt bobért*. ' • Hát, igen, kétszáz az egy tó önyv**tunk — tette hozzá- — 8 közben minden átmo— Legalább egy íél óra múlva — mondta az indító. Megköszönte a felvilágosíkicsit sok. Százötven. Megállt, kigombolta — Egy fillérrel sem keve- net nélkül, ahogy a viUasebb! - mondta a mérnök. mo8 lR,»ítani kezdett: — .... ,, ..... .... Orczy tér, huszonhárom, hutást és elsomfordálL mintha •zhl.JkMh ' T ír 3 téllkabátja szonnégy, huszonötösre át££-I? télikabátját, melege volt zsebébe süllyesztette és mar- szállás! . bűnös dologban s in- Százötven' Az meg valahogy tikálna. A felettesének sem- . . kolaszte a ropogós szazast. — Bocsanat, rosszul fogalmit nem kell tudni erről, ' J U Mit mondjon, hogyan mond- máztam — mormogta amérmagyarázta magának. érződött. Miért éppen száz- . , . nök. — Lényeg az, hogy ötven? „ . , — Köszönöm, nagyon kö-Gondolkozzunk logiku- 82önöm lattan sétálgatott a Járdaszigeten. A dolgok egy- ~ s2önöm... igazán... alig tamásból következtek: -felszál- san!« - szugerálta önmagé- WJok szavakat _ motyogta lok a villamosára, elsőként nak. Milyen ember lehet ez szállok fel. kezet nyújtok és a kalauznő? Mindenekelőtt bemutatkozom: Lakatos Pé nagyon köszönöm. ter mérnök, nagyon köszö- nagyon visszament hozzá, nöm-. Aztán elvetette ezt a tes. tehát megérdemli. De! formát. Az, hogy mérnök, az itt most újabb, nagy kérfclesleges. -Kisasszony, na- dés merült fel: ha egyszer gjon-nagyon köszönöm!- Ez tisztességes és becsületes lesz az igazi. Aztán elő- ember, vajon elfogadja-e? húzza a százast és kér egy Hiszen csak a kötelességet — Nagyon szívesen, máskor is! — mondta gúnyosan a kalauznő. A kalauznő otthagyta, ki- — Isten őrizz, hogy még szolgálta az utasokat, aztán egyszer ilyesmire sor kerülValanú ión' furcsa mosoly ült az arcán. — Ennyi pénzből igazán futja egy villamosjegyre — mondta. Te hál mégis — gon— Nem ajánlom én sem! Ezt már nem lehetett félreérteni, A következő megállónál leszállt. Ahogy földet ért a lába, megkönyebbült. Az a heves, torokcsa_ VVVMI vonalat és mosolyog, annyira teljesítetté. Ezt mar az indf- dolta a mérnök. Nonjcsák, kaiauznő szavai nyomán mosolyog, hogy a kisasszony tó is mondta, amikor hebeg- hogy elfogadja, de számit lepte el, földet éréskor könymegértse- nem kell vissza- ve megköszönte neki: rá: A mérnök elpirult, noha nyebbült valamicskét. Utáadma. - Nincs mit megköszönni maga sem értette, miért ép- és® elSSf íalán" Megállt a járdasziget vé- elvtárs, ez a kötelességünk, pen most pirul el, amikor a ,soaem utóm többet — gongeben, rájött, hogy így egy- Lehet, hogy megsérti ezt nó megkönnyíti a dolgát. dolta valami szomorkás daláltalán nem lehet ezt elin- a tisztességes, becsületes ka- — Vonalat kérek — mond-lam kíséretében. TASNADI VAROA EVA: < Emlékszel még? Ébred a föld, s a gallyak barna (este átfonja rtiind az alvó kerteket. Zöld partokat cirógat már az este s a kéklő nárcisz csendülve nevei. Lüktet a föld. — Emlékszik tán a napra, mikor a tél tavasszá változott, s az emberek barázdált, sápadt arca úgy várta már a boldog holnapot. Emlékszel még? — A patak kék vizében vércseppek úsztak — piros csillagok, elégett fák halódtak kint a réten s dalolt a szél: — Megjöttem, itt vagyok! S rőt lángokat röpített a folyóra. Sötéten álltak az ágyúcsövek, halált sikoltott akkor minden óra, halált sikoltott az embertömeg. Zihált a föld és megmeredve, holtan ezernyi test suttogta: — Allj, elég! Emlékszel még? — Keletről hosszú sorban katonák jöttek, s tiszta lett az ég. Bátor fiúk... felétek száll a hála, mint akkor... ott, a korhadt fák alatt... Emlékszel még? — a csonka, száraz ágra rügyet varázsolt az a pillanat. Emlékezz hát! — Legyen szivedbe írva, hogy jöttek 6k cs újra béke van. Nem hajtnak a pribékek máglyasírba és nem vagy többé űzött, hontalan. — Ébred a föld. — Rikoltanak a gyárak. — Fehér cipó sül. — Áll az Iskola. Emlékezz hát és kiáltsd a világnak: — Béke legyen és háború soha! Jl&fnM líl és JruditU a&sz&Hp Tf omeo úr egy nap meg- budai utcácska meglehetőlátta Judith asszonyt, sen gyér forgalmát. Amikor F.gy szempillantás elég volt, kifújta sietős lépteinek fárahogy -shakespeari« szerelem dalmait, ezen az erkélyen lobbanjon nagy érzelmekre roskadt — most is, mint hajlamos szívében. Judith mindig — fonott székének, asszony közömbös pillantás- ölelő karjaiba. Nem is sejsal mérte végig az ifjút, és tette, hogy Romeo úr túrelolyan vonzó mozgással lépett metlenül sétál az erkély be a velencei stílben épült alatt felhajtott gallérú kakit villába, ahogy csak egy hatjában és Judith asszonyasszony tud belépni. Meg sem állt az első emeletig, ahol kicsiny albérleti szobája egy romantikus erkélybe torkollott. Gyakori szórakozóhelye volt ez Judith aszszonynak, ahonnan könnyéről álmodozott. Az álmok tengerében elmerülve az ifjú benyúlt jó mélyen kabátja alá és elővette szerelemtől kissé hevesebben dobogó szivét, leborult a holdfénytől megsárgult erkély Aráén tudta szemlélni a szűk nyékába és csodálatos szavak kíséretében feldobta azt, pontosan Judith asszony Nem • csoda igaztág. hanem az Igazság csoda. |di vinci) E polihisztor látott és tudott S hol szárnya csattant feltörő reménynek: Szívós magányban élt a csúcsokon, A véres múltat bélyegezve 6 meg. Szemében téboly, bármit is hadar Az ész. ha gyilkos, útvesztő utunknak, S a harcmező, hol Kain újra lép, A bestiáé, s undorít csak s untat. Ecsetje így lett tény-ittas zene, A teljes skála tükrözése, s mélyben A búvölése Úszta fényt vetett Az ordasokra, kikben nincs szemérem S mindezt a Szépség elvont tájain Művelte s fonta többszörössé, csendben. Mely átkarolta kettős alkatát: Lángját s jegét e földi végtelenben. Növény, állat s a víz s lomb-suttogás Még zárt világ — s 6 felbontotta máris Palettáján e régi szériát, S már tudta jól, hogy létünk nem majális. És mégis mégis könnyedség a dús Ecset-vonása, elvarázsolt képen, Mit megmutatva glóriája vitt Az ég felé, s lám ott maradt körében. Gazdájuk szolgált s nem görnyedt soha; Míg lét gigászin önnön titkát mérte Itt műben, gondban s szellem ráhajolt E gazdaságra, őrzött mindenére. S óh hány remekmű forrt ki két kezén! Sugár-mezében képe, rajza sorban; Dúlt forgatag künn, s tettenérte haj Da Vinci mindezt kézzelfoghatókban. Lett metszőpontjuk, mit sem alkuvón, S a kendőzetlen észlelésben lakva: A távol teret babonázta meg E géniusz, s a véti Időt kapatta. Mindig modern ki dolgozik s felejt S hol korcs függés csak nép vagy hivatalnok: Nos mennyit ér. ki kábaság nekül, A Szépnek sodrán lelket ls javallott? Hivője közben: ész. erő s anyag Nagy hármasának, s megsejtette halkan Az egységüket, melyben kozmoszunk Zord teljesség lett s néz ránk szakadatlan. FÜSSY LÁSZLÓ: A szépség sodrában Leonardo da Vinci A mindenséget látta, s mindenét; A rendet is: a tartalékját benne: A hős tudást, mit hangol rejtelem, Mig szét nem bontja azt a szív türelme. Nem hitt csodát, a világ volt csak az E lángoló, e sokszövésú lénynek. Ki éles szemmel nézett földgolyót, Hol ős múlásban halandók remélnek. S kizeng homályból holnapunk szava; Fénykörbe lép; majd újra zsarnok éjjel Gomolyg ránk olykor, bitorlók kezén „ Az új zászlóval s régi szenvedéllyel. Milánót éppen akkor lakta meg Első Ferencnek gall parasztja, tisztje. Szeretkezett s ivott a harci nép, De Leonardo tudta: pokla visz le Mindent utóbb, méltó helyére s ott Históriánk ha untán eltörölte A rút csataját, máris véget ér Rabló, király hisz' ez csupán a jötte! S hogy hulló egyén mégsem semmiség A széles törzsben: ezt is mérte, tudta, S bár agy s idegben túzlobogta cél ' Megszállta talpig, sosem tért balútra. A dolgos tömb, a vidám főerő Testvér vele, de értően szerette A széles átlag sok-sok emberét. És nem kiugró annak sosem tette. Ünneplem hát e konkrét Látományt. Mely műgondjában mindig hozzá mérte Káprázatót a tényhez, s torpanás Egy percre sem volt megfeszült miértje. Szilárd a gyeplő énjében, s a hab Az örvény csápja: káosz, zűr, viszályok Vak buborékja nála mind elült, El sosem érte, pontja fennen állott. Szám. szerkezet, izomrost vonta őt A kellemben is: ábránd ellenőrzött E gazdag szívben, s mértékvesszején A köznapokkal együtt rnlnd a hősök! Festett csatát, s a végső vacsorát Még velünk együtt költi itt a Mester, Ki Názáretből jött és oly szelíd, Hogy rá — ha bölcs — a kétely sem neheztel. De már a pápa: gáUás is neki. Distancia mit fölmért ösztönével; S a Vatikánnal úgy mint Angelo ö nem harcolt és ezzel többet ért el. Fedetlen hagyja mellét oktalan Sok tiszte bajnok, gőgös úrnak rendjén, S ez mit sem ér, s a jó próféta ls El könnyen vész a nagy szavak menetjén. Bölcs udvaronc is kissé hát e hős, De világfi bár: mégse maradt foglya Saját honának s hányatott erő, Lett Itáliától messze elforogva. Ment tovább s tovább, dús kaland: futott, Más s más kockára, mindig űzte láza, Majd egy-egy várat megtervezni ült Le s megpihenni, fojtott parazsára. És újra indult vándor kedvivei, S hosszú szakálla s íves, hajló orra Fölött a két szem két izzó sugár, A lélekből, mely mégse volt mogorva. A szárnyas gép is megjelent neki, S a híres asszony rejtett gúnyja vibrál A kép fölött, hol átható mosoly, Rejtély a Nő, ki több lett álmainknál. lebbenti fátylát, s föl nem fedte még Tör könnyedén ránk ez a mély igézet, S fricskát adott így Liza asszonyunk A férfi-tettnek s férfi kedvtelésnek. Am tovább kész ez elárulni mind, A csőkot, mely az asszonyszívnek telje; Szeretni Éva: mesterség örök, S bántás' neki a férfi lét-szerelme. Mi lényegében? Csak vadászkaland: Véső, ecset, teleszkóp, lombik éhe, S víg folytatással: gyermekkel fölér, Ha pálya hívja, s űző, sok vetélye. A pokla üdv, s az üdve lett pokol, S a remete s az agglegény is ének, Ha maga módján, szinte sportszerűn, Elszánt tudója, furcsa lényegének. Ily jel nekünk a jó da Vinci ís; Távol hónától pihent el ecsetje, De hevét addig firnamentumunk Bércére vitte, s nem szűnő a tette. lába elé. A kegyetlen aszszony bolondos kacagással felkapta és szívének helyére illesztve, viszonzásul az ó régi, megkövesedett szivét, belehajította Romeo úr mellkasába. A rideg, alig hallható koppanás felrázta estiggedéséből az ifjút, és kezébe kapva jóságát, enyhe közönynyel hajította szíve után. Judith asszony rosszaságát dobta le érte cserébe. A megdöbbent fiú lelke nyomban felfogta azt, és már szinte unottan ragadta kezébe azelőtt féltve szeretett kincsét: S húségét. • JVÍiért nekem a hűség — S morfondírozott magában —, J Judith asszonynak inkább S szüksége van rá ... S A gondolat tetté fogant cs "Rómeó úr húségét is felröpítette szíve és jósága után Judith asszony szomorúar Sadta érte hűtlenségét az Ifjúnak, aki most már utolsó vagyonát: szerelmét.is felkínál S ta. S ím csodák csodája, c inemrég még kegyetlen aszszony lelke szomjasan szívlc 'fel az erkély magasába Ro meó úr szerelmét. Szíve, a; érző, boldog szív jósága, t határtalan jóság; hűsége, c sírig tartó hűség; és szerelme a kiolthatatlan szerelem .. minrí. mind Rómeó úré volt amikor vágyakozva tárta szé karjait az ifjú felé. Rome< úr az elbűvölő asszonytól ka pott szívének kegyetlenségé vei, rosszaságával és hűtlen ségével fázósan húzta ősz szébb magán a kopottas ka bátot és szerelmének éde terhétől megszabadulva lassú bizonytalan léptekkel indul az éjszaka sötétje felé. Judith asszony tekintete < szeméből kicsordult könny cseppek nagyitóján keresztü még egy ideig elkisére az if jút és fájdalmasan sóhajtot ta: — ö Romeo, mért vagy ti Rómeó... LASZLO NÁNDOR