Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-13 / 86. szám

3 Péntek, 1962. április 13. Újszegeden megalakult a népfront körzeti bizottsága Ellenőrzés és bizalom Újszegeden tegnap, csütörtökön este a pártszervezet székházának nagytermében gyűltek össze a tághatárú városrész lakóinak képviselői, hogy megválasszák a népfront körzeti bizottságát. A körzeti bizottság megalakulásának népes gyűlését Ótott Béla nyitotta meg, majd Nagy István, a népfront városi bizottságának titkára, több időszerű kérdésről, valamint a népfrontmunkáról szólott. Újszeged — mint ismeretes — az első kerülethez tartozik. Az első kerületi népfrontbizottságban többen vannak újszegedi emberek is. Ennek ellenére szükségessé vált, hogy a nagy és jelentős településen is külön népfront körzeti bizottság tevékenykedjen, közhasznú, a lakosság javát szolgáló feladatok segítéséért. Újszeged becsületes, tisztességes szándékú lakói — eddig is bizonyították — részt vállalnak a teendőkből, s városrészük fejlődését, csinosítását készek társadalmi munkával is segíteni. A népfront körzeti bizottsága megfelelő keretei ad ahhoz, hogy Újszeged lakói még közvetlenebbül bekapcsolódjanak a közéletbe, észrevételeket, javaslatokat tegyenek. A körzeti bizottság megalakítása a többi között módot teremt arra is, hogy gazdagodjék az ismeretbővítés, még jobb legyen a lakosság tájékoztatása. A népfront körzeti bizottságát megalakító gyűlésen többen felszólaltak. Általában hangoztatták, hogy helyesnek is és szükségesnek is tartják a körzeti bizottság megalakítását. Csonka Sándor hozzászólásában szóvá tette az újszegedi szabadtéri színpad helyzetét, s szólt a városrész sportéletéről. Hörömpö József, Koha Róbertné és Száraz Ferenc a népfront tevékenységét taglalta. Az első kerületi tanács elnöke, Mison Gusztáv, Újszeged fejlődéséről, valamint a népfrontmunka jelentőségéről is szólt. Hangoztatta, hogy a tanács mindenben támogatja a körzeti bizottság közhasznú tevékenységét. Az újszegedi pártszervezet nevében Nitsinger Gyula, az első kerületi népfrontbizottság nevében pedig Kovács István ígért támogatást a népfront aktivistáinak. A gyűlés végül megválasztotta a népfront újszegedi körzeti bizottságának 21 tagját. A körzeti bizottság elnöke dr. Száraz Ferenc, titkárai Kiss Jenő és Varga István. A KPVDSZ és az építők szaksiervezetének megyei küldöttértekezlete Száznyolcvan brigád versenyez a szocialista címért Tegnap délelőtt Szegeden, a Hungária Szálló nagytermében tartotta küldöttközgyűlését a Kereskedelmi, Pénzügyi © Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének területi bizottsága. A küldottközgyűl©en r©zt vett Kádár István, a KPVDSZ elnökségének tagja is. A közgyűl© résztvevői előtt Kök© József megyebízottsági titkár beszámolt a szakszervezet két év alatt végzett munkájáról. Ebben az időben tovább korszerűsödött, bővült a bolthálózat, kulturáltabbá vált a kereskedelem. » Több bolt elnyerte a megtisztelő kiv©ó címet. Míg az 1960-as évben a dolgozóknak csak egy kisebb csoportja tűzte maga elé célul a szoci©ista brigád cím elnyerését, addig 1961-ben 14 brigád 91 tagg© kapta meg a szocialista brigád címet. Ebben az évben még tovább bontakozott e mozgalom, s jelenleg az 1962. évi tervek teljesítéséért, szakm© © politik© tud© gyarapít©áért, a kollektív szellem jobb ki©akíiásáért már közel 180 brigád versenyez, mintegy 1200 dolgozóv©. A_ megyebizottsági titkár részletesen ismertette az egyeztető bizottságok munkáját is, amely némi javul©t mutat ugyan, de ez a javul© még nem egyöntetű. Az országosan kialakult helyzetnek megfelelően határozatban rögzítették a nagy szakmai gyakorlata© rendelkező bolti ©adók, árudavezetők és helyettesek, vendéglátóipar! szakképzett egységvezetők bé- n&k beszámolóiát élénk vita rét, s emelték az alacsony követte, majd megválasztotkeresetű vendéglátóipari ták a KPVDSZ választmádolgozók alapfizetését. nyának 60 rendes © 5 pótA megyebizottság titkárá- tagját. Nagymértékben növekedett a termelékenység Az Építő-, Fa- © Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Csongrád megyei bizottsága tegnap, csütörtökön délelőtt tartotta küldöttértekezletét az SZMT Tolbuhin sugárúti székházában. A tanácskozáson megjelent Ácsai Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa, Róka Pál, az építők szakszervezetének elnöke, v©amint Juhász Nagy Ant©, a Szakszervezetek Megyei Tanácsárak titkára. A megyebizottság beszámolóját Kiss István titkár mondotta el. Megállapította, hogy a szakszervezethez tartozó váll©atoknál, különösképpen pedig a faiparban, Tavaszi az elmúlt két évben nagymértékben növekedett a termelt áruk egy főre jutó bizottságát. értéke, vagyis a termeiékenység. Jó eredményeket értek el a termel© tekintetében a szerelő- © az építővállalatok is, utóbbiaknál azonban még mindig nem kielégítő a munkagépek kihasználása. A beszámoló foglalkozott a szakszervezet termel©t segítő tevékenységével js. Hangsúlyozta a munkaverseny jelentőségét, s többek között kiemelte, hogy a dolgozók kezdeményezése milyen szép eredményekre vezethet. A Téglagyári Egye6ül©hez tartozó üzemeknél például 1959-ben még 1,1 ember kellett egymillió tégla előállításához, az 1962-re szóló vállal©ok szerint azonban esupán 6,2. Az egyösszegű utalványozási rendszer hatékonyan támogatja a termetest az építőiparban, de különösképpen a vidéki munkahelyeken lehetőséget ad "fekete* túlórák végzésére. A megyebizottság beszámolója után a számvizsgáló bizottság terjesztette be jelentését, majd mindkét beszámolóról elénk vita alakult ki. A küldöttértekezlet végül elfogadta a beterjesztett határozati javaslatokat, és megválasztotta az Építő-, Fa© Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének új megyei j* Átrágták az alpári nyári gátat Tegnap, csütörtökön délután az Országos Vízügyi Főigazgatóság és az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság úgy határozott, hogy az április 2-a óta hősiesen védett alpári gátat átvágja. Erre azért volt szükség, meri a gátat nem tudták tovább védeni a vízkitöréstől, amely hosszú szakaszon rongálta volna meg a gátat, elöntéssel fenyegetve nemcsak a földeket, hanem a lakóépületeket is. A gát átvágásával elkerülték ezt a veszélyt. Mint erről már korábban hírt adtunk, az alpári nyári gát kilencezer hold szántóföldet véd. Ezt a területet csak abban az esetben tudja megóvni az árvíztől, ha a tiszaugi hídnál a Tisza vízállása nem haladja meg a hat méter ötven centimétert. Tegnap, csütörtök délben a hídnál hat méter kilencvennégy centiméteres vízmagasságot mértek. Tovább tehát nem tudták eredményesen védeni az alpári gátat. A gáton dolgozó embereket, gépeket © árvízvédelmi anyagokat tegnap délelőtt biztonságos helyre szállították. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság gépesített árvízvédelmi osztaga vas szádfallal biztosította az átmetszendő töltésszakaszt és két helyen átvágta az alpári nyári gátat. így víz alá került hat — Csongrád, Bács-Kiskun és Szolnok megyei — község szántóföldjéből kilencezer hold. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság egyébként a Tisza más szakaszain másodfokú árvízvédelmi készültséget rendelt el. Tegnap délben Szegednél hét méter ötvenhét centiméter magas volt a Tisza vízállása. A szegedi kcltetöállo-méson kibújlak a tojásokból az idei első kiskacsák. A pelyhes kis szárnyasokból harmincötezret keltetnek ki a tavaszi hónapokban. A korai kacsákat a szőregi Petőfi Termelőszövetkezet vitte el. Ezenkívül szentesi, felgyői, vásárhelyi és apátfalvi termelőszövetkezetek nevelnek szegedi keltetésű víziszárnyasokat. Képünk: szállításra készítik elő a naposkacsákat. (Tóth Béla íelv.) T

ársadalmunk erkölcsi érzéke egyre szigorúbb. Közvéleményünk sokkal türelmetlenebb a7. olyan hanyagságokkal, mulasztásokkal és bűnökkel szemben, amelyek a köztulajdonban okoznak kárt, mint megelőzően bármikor. Abból is következtethetünk erre, hogy bár az ilyen cselekmények száma és kártétele statisztikailag egyre csökken, egy-egy visszaélésnek, súlyosabb gazdasági baklövésnek vagy a szakértelem hiányából adódó veszteségnek jóval nagyobb és élénkebb az elítélő visszhangja. A társadalmi tulajdon becsületének szüntelen növekedésével van összefüggésben, hogy az emberek fontolgatják az ilyen tettek súlyát, az ezeket előidéző okokat és a következményt, s e mérlegelés közben gyakran tesznek fel kérdéseket egymásnak is, meg a közélet vezetőinek is — ilyeneket: hogyan kelhet lába tíz- és százezres ért© keknek; hogyan lehetséges, hogy egy-egy bűnszövetkezet hónapokon vagy éveken keresztül tud lopni, csalni, fosztogatni; mi az oka annak, hogy olykor még egy-egy vezető beosztású alkalmazott is vétkesnek minősül gazdasági bűncselekményekben, hűtlen kezel©ben? Ezek a kérdések minden türelmetlenségük, felháborodásuk ellenére jogosak. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy ehhez elegendő lenne a társadalmi tulajdon vámszedőinek óvatossága, rafinériája. Valamiféle nyílásnak kell lenni az ellenőrzés egyébként kiterjedt rendszerén ott, ahol ilyesmi akár sorozatban, akár egyes esetekben előfordulhat. Az ilyen bűncselekmények tanulsága ugyanis mindig tart©maz olyan elemet, amely megmutatja, miként tehetett volna megelőzni a társadalmi tulajdon megkárosítását. I

gaz ugyan, hogy a köztulajdon károsítói a legtökéletesebb ellenőrzési rendszeren is találnak bizonyos réseket, de a nagyobb nyílású szitán könynyebben átesik a korpa, mint a sűrűbb rácsún, ezért a tennivalók között mindig első helyen kell tisztelnünk az ellenőrz© rendszerének tökéletesítését és rendszerességének szüntelen megtart©á! Azt tanúsítják az esetek, hogy ahol nem alapos és mindenre kiterjedő az ellenőrzés, ott egyhamar feltalálják magukat a tolvajok. Nemrégen lelepleztek a fővárosban egy tejhamisító bandát. Az ügygyei kapcsolatban kiderült, hogy a visszaélésnek elejét lehetett volna venni, csupán arra kellett volna vigyázni, hogy a tejszállitók ne jussanak a kannákat és üvegeket lezáró plombákhoz, illetve fedőkhöz. Szegeden nemrég ítélték börtönre a Szálloda és Vendéglátó Vállalat volt igazgatóját anyagi és erkölcsi visszaélés-sorozat miatt. Ennek az ügynek is megvan a témához vágó tanulsága: a vállalattal szemben éveken keresztül laza, felszínes, formális volt az ©lenőrzés, annak ellenére, hogy több jelzés is érkezett az illetékes tanácsi osztályhoz a vállalatnál szaporodó visszásságokról. Nem fajulhatott volna a dolog idáig, ha az első szabálytalanságokra felfigyeltek volna, s elindultak volna idejében azokon a szálakon, melyeket a vállalat becsületes dolgozói idejében kibogoztak. Az ellenőrzés a népgazdasági munka egyetlen olyan területe, ahol semmiféle adminisztárciós alaposság, ha úgy tetszik semmiféle célszerű bürokrácia nem káros, bármilyen rossz ízű ez a szó, itt helyén való, ha nem is az ellenőrzés tartalmára, hanem módszerére vonatkoztatva. Hiszen az ellenőrzés jól szervezett bürokráciája tulajdonképpen az állam önvédelme az élősdiekkél, tolvajokkal szemben. G

yakran hivatkoznak egyes emberek, akiknek kötelességük volna az ellenőrzés, olyan tarthatatlan elvre, miszerint az ellenőrzés és a bizalom nem fér össze egymással — azaz: a kettő kizárja egymást. Fölmerül ugyanez az álláspont a másik oldalról is, amikor így teszi fel a kérdést egyikmásik gazdasági vezető vagy beosztott: Miért ellenőriznek engem? Nem bíznak meg bennem? Mondani sem kell t©án, hogy a mi szervezett társadalmunkban ilyén szubjektív szemléletnek nincs létjogosultsága. A bizalom nem teszi nélkülözhetővé vagy feleslegessé az ellenőrz©! Láttunk már "megbízható* embereket, akiknek kezén súlyos értékek mentek veszendőbe a köztulajdonból: saját házat építettek a rájuk bízott állami anyagból, közpénzből költekeztek szórakozásra, luxuscikkekre. Mégsem ezek a példák indokolják a bizalom mellett a szigorú ellenőrz© fenntariását, hanem a társadalommal szembeni felelősség. ecsületes ember is okozhat anyagi kárt, ha nem elég alapos, vagy nem érti eléggé munkáját. A becsületesség pedig ráadásul nem állapot, hanem folyamat. Az egyik ember szüntelenül erősödik becsületességében, a másik, káros hatásokra, esetleg éppen ellenkező irányban halad: jellembeli gyengeségek, kispolgári önzés befolyásolhatja © letérítheti a tisztesség útjáról. Társadalmi érdek az ellenőrzés alapossága és mindenre kiterjedő sokoldalúsága, hiszen a közvagyonért mindannyian fel©ősek vagyunk egymásnak. Nem a becsületességben való kételkedés őikt©ja tehát ezt a köteless© günket, hanem ©apvető anyagi érdekünk, életünk és munkánk biztonsága, zavartalansága. Már a marxizmus klaszszikusai is figyelmeztettek ennek fontosságára. »Mindenki végezze az ellenőrzés cs felügyelet munkáját* — tanítja Marx és Engels, s hozzáteszik, hogy ebben mindenkinek bürokratává kell lennie egy kicsit, hogy senki se válhassék a bürokrácia menthetetlen ©dozatává. Az ellenőrzés kiterjedt és egyre tökéletesedő rendszerét nem azért honosítja meg az állam, mert eleve bizalmatlan polgár©val szemben, s nem is az állampolgárok rovására. A mi kötelességünk az, hogy megelőzzünk bűncselekményeket, ne engedjük kifejlődni emberekben olyan jellemvonásokat, melyek tolvaj utakra engednék őket. Nevelési eszköz is ilyenformán az ellenőrz©, a közösség és az egyén szolgálatában. Ahol szilárd a közvagyon biztonsága, éppen az ellenőrzés kiterjedt rendszerén keresztül ott a tolvaj ritkábban, vagy egyáltalán nem mer vállalkozni sötét akciókra. S minthogy a rájuk bízott társadalmi tulajdonért elsősorban avezetők felelősek, az ellenőrzést úgy kell tekinteniök, mint munkájukhoz, kötelességük gyakorlásához biztosított segítséget. Aki becsületesen végzi munkáját, kötelességét, azt az ellenőrzés megerősíti becsületességében, aki hibákat halmoz, vagy visszaél helyzetével, esetleg szennyes kézzel nyúl az állami vagyonhoz, annak káros működésétől pedig meg kell szabadítani a társadalmat. Igen figyelemre méltó ezzel a témáv© kapcsolatban az SZKP XXII. kongresszusának állásfoglal©a is. Ez az állásfoglalás azoknak lehet válasz, akik szerint — a társadalom növekvő erkölcsisége és a társadalmi tulajdon növekedő becsülete miatt — egyre halványul az ellenőrzés fontossága. Meg lehetünk győződve arról, hogy a szovjet társadalom erkölcsisége magasabb minden más társadaloménál, a szovjet összn© pi tulajdon szilárdabb minden más tulajdonformánál, az SZKP mégsem mond le az ellenőrzés rendszeréről, ellenkezőleg: tovább fejleszti, erősíti, szélesebb társadalmi alapokon gyakorolja. A kommunizmus építésének feladata. a társadalom minden tagjának kötelességévé teszi ezt a munkát, mert ebben lel garanciát a tervszerű, fegyelmezett, gazdaságos fejlődésre. A demokratizmus szélesedése ilymódon az ellenőr. zés demokratizmusának ki| terjedését is jelenti, s ennek | gyakorlása nem sértő egyet| len állampolgárra sem. . A

z ellenőrzést senki sem tekintheti a bizalmatlanság jelének, akár kötelessége, akár ©anya, hiszen éppen az ellenőrzés a bizalom kútja. Csak ez menthet meg embereket oktalan gyanútól vagy mások gyanúsítgatásától, hanyag elnézéstől vagy bűnös visszaéléstől. Társadalmi hasznosságán túl pedig az egyénnek is közvetlenül hasznára szolgál; az egyiket megerősíti jól végzett munkájának © becsületess© gének tudatában, a m©ikat idejekorán figyelmezteti olyan lazaságokra, amelyekből előbb-utóbb bűnök fejlődhetnek ki. Az ellenőrzés és a bizalom így válik egygyé, így szolgálja kölcsönösségben a gazdasági élet tisztaságát. Símen István