Délmagyarország, 1962. március (52. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-25 / 71. szám

axaTsanaw Ozs u 'jas zc) i-sg saiovyiv sueT oy zsaoavAOvw-iaa v -f VV'UTít'S pl upf rnmmá • * ' ;l-l; ÍV-!'.;-:i)'i>l/iji'.rlj'.1 te:« 5 3 I g • • • I TUpo§aao qeuiaquia zb uajf Saui XSoq 'jfau -jaja zb uba Bfeq X3bu uagi X3a jpiso iuaSi 1?h • • • jopuog 0.191019 i^Cbs sa 'j[ifBA 9qqozo>qopuo8 eiXSa usquozB qqqs9yx b aioj uba ozsseui ASoq 'jsquia zb IZJ9 jzb 39111 JOJjruiB '3fn[Oi iu}o3ia(zsaqi3 ss ajjpjaquia jujopuoSezsstA nXuug>x "qunjjs Satu Xoq 'Bifei 3|un3aaau xoq 'uaqiaja zb uba Sofop bswnj 3l°S iuagaa b jsoui qetpuoui sí qui 'uiopnx uisnj ' * •; ubajsj Xzapjsi iioa .laquia ua/jj j:)ph • • Bqj)« B SttJA jbapsbui )OSBJBl[ 8 ap 'npzpupijta • • • i qeqgajm • • • }ai9 zb qoasojia sí ipqaajzs b jpui deu puaui lupnps zb +19 ajajazs ozaur b jo^iuie •qqos93f [b>pjos uia^j qtqnd 97.187x319 zb ifbippjfrisoax sa z9>| b ipjffaj jjeuuaiíásin b xjoHEXuBqax B.ieqostuau uBjrrzv ''' Ital puasD nXuozsi Bjfn Ixai puaso •qopuoS 9f ajiui 'tuprvf uiau 89 '39faj wiWfBqai gaui Xj^qijM Xjoqqzs qazaif b Bjznq qqazsso uejpBJ -9J s? •gajo )pB5fBOJSaiu b xxoxutxpq — ;ua§i — •BÍSUBq Xiqqipí Xpqazg EJtn jaj 7-1 <tt —• ibq.119 b sf íosbjbq b puaq tzsta jbapSbui 75H — • • • qajzáu uajpauuap nojj^tnjqq v íu»m : ájzaiat ua^oppi -J9S sp piijouos ''" bipbSoj uiau »a * • • ajzaq 7707 -CnXu af9iaj B 7inuieq?.i uetnzB 'nazaujaj XZ391SI t9q9-tt»ui ajm * uasaueXSg 'iibiioa jfsabzb dazs 'saiafpsaog «»lf«UÍ»tu Jfipctyui tépetten a szót, és álmélkodva nézték a lassan elő­búvó kis állatocska barnatüskés hátát: Székely Mihályt elöntötte a düh: — A jó Krisztusát! Hót micsoda ez, Pista? — Hát ml volna, ha nem a disznó! Csak nem az a hízó fajta, hanem a sün! Most értette meg mindenki, hogy miről van szó! Kitört hát a kacagás. Kitört úgy, hogy a köny­nyük is kicsordult belé. Egyedül Székely Mihály volt elkeseredett. Most már az is látta, hogy azért kellett a két ember is, hogy legyen az esethez tanú. De okos ember volt Őkelme, s épp ezért nem mutatta, hogy égeti s marja a tréfa. Felvette a földretett edényt, és ő maga Indítványozta, hogy várjanak, míg nagyobb lesz az állat. 6 közben pedig igyák meg azt a pálinkát, ami még az előbb megmaradt. Másnap persze tudta már az egész falu. „Hogy ez az Istóczy már megint mit csinált!" — mondo­gatták egymásnak széles hahotával az emberek. Szé­kely Mihály pedig mindössze csak azzal enyhítette a sorsát, hogy maga is nevetett hozzá, s ezzel mint­egy elismerte a tréfacsináló eszét. Belül azonban forrott magában. „Megállj a mindenedet" — mondta —•, „addig nem fordulok fel, míg túl nem járok az eszeden úgy, hogy rajtad röhög a fél megye!" III. Vannak emberek, akik szerények maradnak ak­kor is, ha szekerére ülteti őket a szerencse. De akad­nak olyanok is, akiket könnyen rabul ejt a hiúság. Istóczy István pedig hiú ember volt. Legalább­is, ahogy rohantak vele a hetek, a sok tréfa fölötti siker a fejetetejébe kergette a vért. Lassan már olyan kisistenfélének gondolta magát, mint akinek min­dig igaza van. Örökké a maga hasznát nézte, de soha nem az emberekét. Ahogy pedig nőtt a gazda­b köri népszerűsége, úgy annál többet forgolódott k középparaszti portán, e közben nem vette észre, hogy az atyafiak jó viccelőnek, de hozzájuk képest mégis­csak szegény embernek tartják. Vakságában már odáig jutott, hogy odahaza néha kérdőre vonta a lá­nyát a Székely-gyerek miatt. Ahogy pedig váltották egymást az évszakok, közbe-közbe új tulajdonságokkal bővült Istóczy Ist­ván jelleme. Mindegyre jobban beleszokott a gazda­körbe. és nem volt mór olyan összejövetel, ahol nem hallatta volna a hangját. Szó volt ezekben a hozzászólásokban a belterjes gazdálkodásról, a gyümölcstenyésztésről, meg a féregirtásról, egyszó­val mindenről. Sajnos azonban, nem vették komo­lyan soha. Istóczy örök életében a viccelők hírében állott, és senki nem akarta hinni, hogy komoly is lehet. Pedig volt őneki egy-két dolog a tarsolyában, mert néha még a szaklapokba is belenézett. De ezt nagyon kevesen tudták. Később pedig, mikor minden előzmény nélkül kicserélésre ajánlotta a falu biká­ját, már biztosra vették az emberek a tréfát. Csu­pán azt nem értették, hogy miért mondja minden gyűlésen ugyanezt. Pedig, ha gondolkoznak, könnyen megérthették volna. De mindenki azt kereste, hogy hol lehet ebben a tréfa! Megkérdezni, persze, senki nem merte, mert ki-kl attól félt, hogy bekapatja Vele a horgot, és másnap mindenki rajta nevet. így hót tudomásul vették, g ezzel eredménytelen maradt Istóczy István minden igyekezete. Iffi' jött el azután a május. Azon a vasárnapon amely sokáig emlékezetes maradt á falu életé­ben — igazi tavaszi nap volt. Vecsernye után Istóczy István és társai mo6t ls betértek a vendéglőbe. Tud­ták, hogy rövid az idő a gyűlés kezdetéig, így mind­egyikük meg akarta fizetni a maga literét. Ezért ne 171 is figyelték az idő múlását, és csupán akkor neszel­tek fel a megérkezett estre, amikor a gerendás bol­tozaton már fényleni kezdett a lámpás. • BI •+AU91 B ajpzaq iu.iaA-iii7n S9 lojoq osa aqaXSn aza^ « BjpBSB.iSaui 'qauazsa ZB aqqo; Bjn uiau >qe jutui 5 qaiapí » mzoq aqSaaoui t/zaoisi opaSajro zv iinsBtuopm a.OaA zoqsof -bt naXSatupzzoq sí JoqqB aa " qaupajaso qaXSaiuia to )BZBQ B )za UIO.V3P.QTTL QQAFPJS^I — 'Auyq B BZSSIA ttozpqndaj — jehb 'L27? BsBUI ráqaj, — •AZDO}SJ TQPZAQ — /.JN ZB JJOXSBA ua uiau leuurezsq U9 ZB UEIBJ, ÍZE IPI — •JBqiA B QNTTQZQQ WPUQ jjojBpuoiu os[A ZB Í»Q *EAPÁN of PN LUIEJBA tttosqsi tuas qeuXuei B PAIUI 6 •PFUBI E 'IAQQDJ9.Í3-X[AQ3ZS B BTTPI TTN.VSA LURGAUJ |3Arm 'XSn ZB qruaq cqqzs sí uaisa ZB uozv "1IOA njazsouuai sDpqcui TTEIÍL BJ??DB uBquozB A"UBI V „isqzpq B aqqa iaqdai uiau BTOZOJJBJBZZOQ e quuuB •APTTLOZBS aqa^sjnsaaq P?DB ZB ipqBfppiBsa B QAUIQV® •gajo 'ZB BTTEGOJTEQ — -iuiaN IUIATQ JUIAM- IOJSOI -op B TABJJB as LUTQPQ auBid AZDOÍSI 'uBjn QAJU+npí v gaui isoiv -J(9.qaq9ZS tuiui Ül?"18-1 1OS?SIIBX)P qqo{ BDB eojoipjpzEg B ;jaui 'uiaiaaazs B za ssqusmBujai -qojd ")|OA as gippa qp-tBApn qa.taXS-AiaqíiZS B 3BU -XuEi-XZAO)si ZB 'lueipuoui st uatata ZB .IBIU Agoqíuiw •IATAR/SA.I 'LAUAPO* B QETTA[ qasgiauist JBUI DBUSBW "XU9T ZB 'TT°A sajaA SOÍBÍUOZSI iCgoq aa Wupi B 9iaq tteq uiau XSoq 'tttónt BJUIOS -BUiopn; sí ZB Bjnqosuiau A3J s 'ajaj q?£7.->pi«q qum -IJBI 1)0 dda tűi Agoq 'asouaaazs 'togiop B UIETTESN«L uatuaqqopgsui 'I9IBGESBQOS qariquiai isniBj B TT<>MOZ9 -ja Pfc }uiui s 'BjqppqBA ezEq uirqzaqja DBUZB áuod ua qeAuci B ataaAEJtioq u^Afsi .vzacqsi Agoq 'Jjq « mrEj snt B' aq BiJEf X8n 'tainui9.i B tutui 'U91SD P1B.ÍU B UOZB 'uiazsqajuia ajqaAuauiaso ZB Xgoqv quaiJOí Xgi fBU3faXzD9tti gipadJEpj •ATYAFIAM QNCSEJBQ A^APZAQ TAQAI QEU -Buoism uatt»uianR5I aa BJSpuiXga 3pzsgB.!Eq jaquiB »fq 'tsq zsai uiau 7J9ZB !9qqB ap 'dazs UIBN qazpv -7[*)uez* v gop.io iBqqiq » juiui 'aqnjaqia .í3n gipaa * tozzoq ttogoiuiunq 11029.111105) gipad XiEqiw i.aXjaq -iqsj liau'sq sí sjBuzsnsjaioiiaXSui Xgoq' uoa cuioj «E]Bq ubXjo puiui-putui 'ajasa oagtA ozpin uoiesba b 'aiauaijot bjoq uazsXga zy 'bipeqqbaoi bjjos — opi ze bttoinj Xgj s 'njEj b qBusqyuiaiA b 1[oa eseui -ouBg^A síuEÁgn — ttonnq ipiqozneiBq ozEjnpj [07 -1BU0A B lOqSOJBA B ITUiy "Bipuoui s3 Bjpuoui glp -ad Xzopisj 'SEgcoEq b loqqojoqiua zb qop Xgn qesa uaqtsnj ttoqyA aAnuizssaqaq y •ApaqoC b i;oa X3bu auaa "XpsqijAj Xjaqaz.^ retBJoquip UBimjeupp.rcu.qa Saui ou 'si bjsij Xzapjsj qn ueqegysasaei qiXSa ctu -SD05) b Xgoq 'zb lurui 'qqasaiazsauijai tuas ijv [eu -jbibjzsb Jaqaj Buisaoq b qauaquia' zb qaqn uéqSEsÉsj -os sadpu 'sb5)Gzs uaviajso íjaj b ubui za /"3oqE juiui s 'qoA dBUJBSBA ('aqa.ioi[ b luaniqa.lXjaq ajorioq -Xga i91zja Saptqgaf b 'iXubji zb atttozsaaaqa tqejea «q ijapj -qattaiida api Xgoq 'gassasajqq núau uaqqa qoA) uaxpzs jopo'gjjotuoq qaj xazzjA oza.vq íajazinjEj B 'ttogpui SPUIONBJNSBA B dda IJAJ.Taqaj 150 qrXiautB 'ttopopza5( „uaqoigopuaA-jajfaoH" R uaqXuatupatagaA jasa ZB 'QAR.IAT e.igo[op luoddaquopfeini B XSoh UBqqof juiopuog uoa íjaqoq gaui '0X1 yq XtyqíW Xiaqpzs tutui 'jauaaquia Xuajj -pzia UBXXO Xuoziq S ;BJ?J1 E ZB 'BJA.II B ZB aa ipjptt b UBqqof jpuuaputui íjatazs uiau Bjsta Xzaojsi Bq 'buioa ipB.rcuiSaui sí giyfclcu sxnfixoq gysipueq b za ue[bj g 'qpiiozpq Saui' 7707 -jbj gysjpjeq b Xgj '„ttoposouo.ígba" qqosaq qssa SJ Xzoojsi laAjiv qopi zb aiia uaXuauazs iBAcfjyd aiaiy so 'pzoq qosouopfBinizBq b ttozoíjBi uiau X[Bq -HM Xxasjazg eq 'Bposa sí uiáu lyq Xgi atuj? naqaq aq ubjzb xaAiXuua ap 'qasiA sí iBqn.uta.íga jhaiix -uozb 'BfdBiBJi ssnojuRacj Saui i10á Bfyqsnd 'zb8j 'lyugysbin zb o Uoa zsapjg -agasjajsaui iiajazíjgaui uasouo[nq iuibxba 1[oa as rqau uBquozy jaiazs b BjdBsa qHuyXuyi bisi<j Xzaqjsi dda iqB qaiaxs b zy 'ttozoStop qtpaXSau b ijeso azssopunu s 'qa.iaXg Uiojpq gaui tttóiAis uoqiiO i®I liaiiaq aa 'tfauHj gondolkozó pillanatban mint a villámcsapás belézen­gett Székely Mihály hangjai — Na, na! Csak a kendé volna még olyan! Istóczy felkapta a mondatokra a fejét. No, meg jnaga Mihály is meglepődött azon, hogy mondta, mert Valahogy véletlenül, csak úgy kiszaladt a száján: Azonban egyiküknek se maradt ideje sokáig gondol­kozni, mert a következő másodpercben már kitört a hahota, és elveszett abban Istóczy István hangja. Akarva, akaratlan, Székely Mihály mégiscsak visz­szaadta a kölcsönt. Nem volt mentség! A nagy tréfaosinálót legyőz­ték. Istóczy szörnyen fájlalta, ami történt. Felállt, kö­yülnézett. Azután sápadtan kiballagott. Csak az ajtó­bői szólt vissza: — Az istenit magának, Székely. Ezt ugyan jól megcsinálta. De száradjon el a lábam, ha magával Valaha is szóba állok. A lényegen persze az ő mondatai nem változtat­tak semmit. Szájról szájra, utcáról utcára szállt g hír. Másnap már a megyeszékhelyre is eljutott. Ked­den már ott is ízéltében-hosszában mesélték, hogy végre ugyancsak jól megkapta a magáét az a bo­londos Istóczy Pista,., W. Bégen volt, bizony régen. Az ember azt hinné így messziről nézve a dolgot, hogy nem lett a ko­moly szavakból semmi. Odahaza kijózanodtak a fe* |ek, s a következő héten már újra kezdődölt a közös Iddogálás és tréfacsinálá6 a faluban. Nem igy történt. Istóczy István attól kezdve ke­tfeset Járt az emberek közé. ö, aki sok embert tréfá­Vál sértett, nem viselte el, hogy egyszer is megbántott ták. Pedig akadtak többen, akik megmagyarázták hAi a doigot. ö hajthatatlan maradt. Régi barátját h adandó alkalomkor pedig ő adta ki a legfontosabb felhívást: „Hát sose iszunk emberek?" címmel. Ek­kor azután jó öblöseket húztak a kétdecisből, a je­lenlévők pedig sietve hozatták a telit, nehogy véget erjen a beszéd. Ügy van az megírva a krónikában, hogv azon az estén ls jócskán eregették széles torkukba a ne­dűt. Kicsit talán többet is, mint máskor. Nem csoda tehát, ha a végén nemcsak jó kedve, hanem remek gondolata is támadt Istóczy Pistának. Hogy mi volt az a gondolat? Na, csak várjuk meg a sorját. De hogy jó volt, az biztos, mert mo­solya már rá volt írva Istóczy arcára, amint oda­szólt hites barátjának, Mihálynak: — Te Mihály! Van-e holnapra valami böllér­munkád? Székely Mihály meglepődött, mint aki kizökken valami álomvilágból. Annál is inkább, mert nem szí­vesen beszélt erről a mesterségről, noha mindenki tudott már róla. Fanyalogva vetette hát oda: — Van a fenét! Hétfőn még a uradalomban a gróf sem akar disznót vágatni. — Na látod! — szólt öblös hangon és szétve­tett karral Istóczy —, hát akkor még szerencséd is lesz. Gyere el hozzám, öld meg a disznóm. Neked ie jól jön, meg nekem is! Mihály egy pillanatig meglepődött, mert eddig Istóczy Pista maga szokta ölni a disznót. Mivel azonban mindegy volt neki, hogy honnét kapja a pénzt, hát beleegyezett: — Rendben van! Akkor ott leszek holnap hatra! — Helyes — felelte rá a barát. Ezzel már kö­rül is hordozta tekintetét a népes gyülekezeten és így fordult a társasághoz: — Emberek! Ki segítene nekem holnap reggel? Istóczy úgy tett, mint aki válogat. Végül is ki­választott két asszonytermészetű férfiút — olyan »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom